Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

felfelé a lejtőn jól szabály oznak-e a szabályozok...? Miért csökkent a szilitelepítési kedv borvidékeinken ? katrész ára jelentősen nőve­Nem volna helyes sajnálat­ra méltónak lei tüntetni a börtönbe került embereket. (Noha olyan is akad közöt­tük.) De a börtönből jött — akár legmegrögzöttebb — bű­nöző visszafogadása a ..rá­cson kívüli” élétbe társadal­mi ügy. Túl az emberség kö­vetelte szempontokan, nem mihdégy a társadalomnak, hogy a törvény ellen vétők útja ismét a.börtönbe vezet, hiszen ez egyben újabb bűn- _ cselekmény elkövetését is magában rejti. Nem árt vé­giggondolni, ,' hogy minden visszaeső bűnös olyan tör­vénysértésért kerül börtön­be, amivel közvetlen egyes emberek, vagy az egész kö­zösség ellen vétett. így tehát sohasem tarthatjuk magán­ügynek, hogy az esetleg elő­ször megtévedt emberek — má'guk, vagy mások hibájá­ból —, ismét a börtönben kötnek ki. Mindezeknek figyelembe­vételével már született, tör­vény és hoztak különböző rendeleteket, amelyek — a hivatalos szóhasználattal —, az utógondozás során, külön­böző módszerekkel próbálják segíteni a volt elítélt vissza­illeszkedését a társadalomba. Az utógondozásnak két szakasza van. Az első még a szabadulás előtt kezdődik, amikor az elítéltnek módja . van elhelyezkedése érdeké­ben levélben fordulni a vál­lalatokhoz, üzemekhez. Meg­írhatják, milyen szakmához értenek és hogy szükségük van-e munkásszálláson való elhelyezésre is. (Ez utóbbi döntő, mert a szabadultak jelentős részének nincs hol laknia börtönből való kike­rülése után. Gyakran — ép­pen az elkövetett bűncselek­mény miatt —, nem tud, vagy nem mer visszatérni a „tett színhelyére”.) Legújab­ban a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága rendszeres tájékoztatót ad közre az elhelyezkedési le­hetőségekről. Amellett, hogy a börtön vezetékes rádiójá­ban az elítéltek számára meg­jelenő heti híradóban is köz­zé teszik az álláshirdetéseket, külön prospektusban részle­tes ismertetést adnak: hol, melyik váiialátnál biztosíta­nak munkásszállási elhelye­zést is. Az elítéltek így már büntetésük letöltése közben értesülhetnek; hol keresnek munkaerőt és hol helyezked­hetnek el a börtönviselt em­berek, akik a jövőben tisz­tességes munkájukkal akar­ják bizonyítani, hogy megta­lálták az utat „felfelé a lej­tőn”. Az utógondozás másik ré­sze — a rendeletek szerint —, a tanácsok feladata. A gya­korlat bizonyítja, hogy a fel­adat eredményes megoldásá­hoz egy „íróasztal”, vagy akár a leglelkiismeretesebb hiva­talnok is kevés. Mindannyi­unknak segíteni kell — nem­csak a börtönből szabadulta­kat; hanem az ügyet —, ha azt akarjuk, hogy csökken­jen a visszaeső bűnözök szá­ma. Hadd említsük érvként az egyik fegyházban, éppen sza­badulásuk előtt állóktól hal­lottakat. N. Mihály 46 éves, de már négyszer került „rács mögé” súlyos testi sértésért. Mind­annyiszor előre biztosították a munkahelyét, ám a gyár­ban nemcsak a munkatársak, hanem a régi kártyapartne- rek is várták. A háromgyere­kes családapának ez elég volt ahhoz, hogy néhány hét, vagy hónap múlva újra és újra verekedésbe keveredjék. D. András csak 23 éves, de már öt évet töltött külön­böző fegyházakiban. Előbb lo­pásokért, legutóbb garázda­ságért. Bár a fegyház nevelő- tisztje munkahelyet szerzett neki, családja is haza várja, a fiatalembernek — saját be­vallása szerint — az a meg­nyugtató, hogy ezúttal REF- esként szabadul, azaz rendőri felügyelet alá helyezték. (Ez — a többi között — azzal jár, hogy az illetőnek rendszere­sen jelentkezni kell a rend­őrségen, és amíg a felügyelet tart, semmilyen nyilvános helyen nem jelenhet meg.) V. Kálmánné most szaba­dul először, de férje az egy­szer megtévedt pénztárosnőt nem hajlandó visszafogadni a lakásba. Munkahelyet találni könnyebb (persze nem pénz­tárosit!), de 1 aliásról, akár csak lakhelyről gondoskodni nehéz és ez nem is várható el a hivatalos szervektől. A fenti példáikból nem az következik, hogy állítsunk minden szabaduló mögé rend­őrt, vagy hatásági személyt, aki vigyáz rá: nehogy ismét megsértse a törvényt. Még csak azt sem kívánhatjuk, hogy a börtönből szabadulta­kat bárhol — például lakás- vagy munkásszállásügyben — előnyben részesítsék a tör­vénytisztelő állampolgárokkal szemben. De azon érdemes elgondolkodnunk, hogyan se­gíthetnénk — ki-ki a maga lehetősége szerint az utógon­dozás társadalmi munkájá­ban. A megoldás egyik része, hogy a börtönviselt ember­nek is lehetőséget biztosít­sunk a munkára, a másik azonban — és ez a nehezebb — nyújtsunk segítséget ab­ban is, hogy ezek a gyenge emberek — a munkatársak, vagy a lakótársak, nem utol­sósorban a család és a bará­tok — ellenőrzése és támoga­tása mellett, ha felértek a lejtőn, onnan már ne zuhan­Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy a sorom­pó már csak leszerlve, rom­jaiban hever az egykori 3-as út és a Füzesabonyt Egerrel összekötő vasút ke­reszteződésében. Helyette szilárdbetonba épített vaskor­iét teszi lehetetlenné a köz­lekedést. S amilyen élettelen lett ez az útszakasz a vaskorlát jóvoltából, annyira élénk körülötte a vita. Annyira, hogy Vadkkerti Miklósné képviselőnő az országgyűlés legutóbbi ülésszakán magá­val a miniszterrel, dr. Csa­nádi Györggyel váltott szót ez ügyben és megnyugtató választ kapott arra, hogy ezt az útszakaszt megnyitják új­ból, s átadják a forgalom­nak. Miért fontos a füzesabo­nyiak és a környékbeliek számára ennek a két otrom­ba vaskorlátnak az eltávolí­tása? A környékbeli községek­nél, Szihalmon, Mezöszeme- rén, Egerfarmoson és a vas­útállomások teherforgalmát leállították, így a terménye­ket Füzesabonyba szállítják — szállítanák ezen az útvo­nalon —, de mivel ez lehe­tetlen, nagy kerülővel ér­A Duna-európai Intézet kongresszusa Mintegy 400 európai és tengerentúli vállalat képvi­selőinek részvételével hétfő délelőtt a Duna-Interconti- nental Szállóban megkezdő­dött a Duna-európai Intézet (Donaueuropaisches Institut) háromnapos kongresszusa. A 19 országból összegyűlt szak­emberek a kooperáció meg­teremtésének, továbbfejlesz­tésének kereskedelmi, pénz­ügyi, jogi és technikai kér­déseit vitatja meg. ■ A tanácskozást Kallós Ödön, a Magyar Kereske­delmi Kamara elnöke és dr. Fritz Bock, a Duna-európai Intézet elnöke üdvözölte, majd dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter mon­dott megnyitó beszédet. A miniszter rámutatott, hogy hazánk támogatja a Duna-európai Intézet céljait, mert arra törekszünk, hogy kereskedelmünk és a koope­ráció is valamennyi ország­gal bővüljön. hetik csak el a vasútállo­mást. Üjabban még a mak­iáriak is ide szállítanak és a helybelieknek is gondot okoz, ha az ÁFOR-telepre akarnak menni fűtőolajért, üzemanyagért. A kerülő ese­tenként a 10 kilométert is meghaladja, érthető tehát, mennyi szállítási plusz költ­ség származik az útszakasz lezárása miatt. Amint Antal József, a fü­zesabonyi nagyközségi ta­nács vb-elnökhelyettese és Várnagy Sándor vb-titkár elmondotta, a felsoroltakon kívül még a munkásszállí­tást is nehezíti ez a vaskor­iét, hiszen az abonyi gyár­ba, illetve a vasútállomás­ra szintén nagy kerülővel juthatnak el az autóbuszok. A VOLÁN is „ráfizetett” er­re a megoldásra és még hosszan lehetne sorolni az indokokat, amelynek alapján a miniszter úgy döntött, hogy újból „zöld utat nyit” ennél a kereszteződésnél. Á minisztériumból októ­ber 9-én érkezett az erről szóló kedvező döntés, mi­szerint „a szintbeli kereszte­zés meghagyására vonatko­zó igények jogosak és meg­alapozottak, ezért az annak megszüntetését elrendelő ha­Heves megye szőlő- és borgazdasága messze földön híres. Két történelmi borvi­dékünk termékeit —, hogy csak áz Egrj Bikavért, vagy az Abasári Olaszrizlinget em­lítsük —, a nemzetközi pia­con is szívesen vásárolják, ami hírnevet és rangot je­lent megyénknek. A szőlő- és bortermelés azonban még­sem gördülékeny ezen a tá­jon, annak ellenére, hogy a múlt hagyományai, a fehér­es a vörösbortermelésben igen gazdagok. Rekonstrukció hatezer hektáron Több mint egy évtizeddel ezelőtt mind a Mátra alján, mind Eger határában, nagy lendülettel láttak hozzá a régi, kiöregedett szőlők „új- játeremtéséhez”. Megkezdő­dött a rekonstrukció. A sző­lőtermelő közös gazdaságok abban az időben részben sa­ját erőből, részben jelentős állami támogatással, közel hatezer hektáron új, széles sortávú, korszerű, gépi mű­velésű szőlőt telepítettek. A korszerű szőlőültetvények or­szágosan is elismerést vál­tottak ki, amely forradal­mian új alapokra helyezte a korábbi, már elavult műve­lést. Ezek az ültetvényeik a hatvanas évek végére azután mind termőre fordultak, s ma már a közös gazdaságok termelésének fontos részei. A telepítési kedv azonban később hirtelen megtört. Ez utóbbi különösen az elmúlt két évben éreztette hatását. Az öreg szőlők egy részét ugyan továbbra is folyama­tosan kivágták, ennek elle­nére újat nem telepítettek. Emiatt az utóbbi két évben több mint ezer hektárral csökkent a szőlőtermő terü­let Heves megyében. Hogy mi ennek az oka? Többféle. Az Eger—Gyön­gyös vidéki Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségé­nek termelésfejlesztési mun­kacsoportja nemrég tanul­mányt készített, amely rész­letes közgazdasági elemző munkával indokolja követ­keztetéseit borvidékeink hely­zetéről. Az okok között min­denekelőtt a szőlőtermesztés alacsony jövedelmezőségét említik. Ezt azzal magyaráz­zák, hogy az utóbbi két év­ben a termesztéshez szüksé­ges növényvédő szer, műtrá- . gya, továbbá néhány gépal­tározatot vissza kellett von­nom” írta húsz hivatalhoz, intézményhez, hatósághoz Kozma László, a KPM osz­tályvezetője. És mi lett a foganatja? Az útkereszteződés továbbra is le van zárva. Sőt, éppen ez időben érkezett oda Vá­rnái István, a MÁV mis­kolci igazgatóságának épí­tésvezetőségétől, aki azt erő­sítette meg, hogy szó sincs a „zöld út” biztosításáról, a füzesabonyiak és környék­beliek orvoslásáról, s ha a tanács, vagy más ezen vál­toztatni akar, úgy fizessen. Körülbelül félmillió forintért megoldhatják a problémát, felszerelhetik a fénysorom­pót, a szükséges berendezé­seket és akkor megnyílik újból az út, nem kell nagy kerülőt tenniük a fuvaro­zóknak, termelőszövetkeze­teknek, és a közelben lévő ÁFOR-telep is bekapcsolód­hat a forgalomba. Tehát a miniszteri döntés után több mint egy hónap elmúltával is minden marad a régiben... &. E. kedett. Az áremelkedések és a kézi munkaerő jelentős csökkenése ellenére a szőlő­művelés hatékony gépesíté­sét és az eredményes gyom­irtást nem tudták megoldani az üzemek. A telepítési ked­vet jelentősen visszavetette az is, hogy a korábbihoz ké­pest csaknem felére csökkent az állami dotáció, ugyanak­kor csökkent a szőlő, a must és a bor felvásárlási ára is. Ezek miatt több szövetkezet a középtávú fejlesztési ter­vében szereplő szőlőtelepíté­sét nem kívánja megvalósí­tani. 25—30 százalékos önköltség-növekedés A felmérések szerint az idei ősszel a tavalyinál mint­egy tíz százalékkal több szőlőt szüreteltek megyénk gazdaságaiban. A megnöve­kedett mennyiség ellenére az egy hektárra jutó jövedelem a tavalyihoz viszonyítva nemigen változik a szövet­kezetekben. A jelenlegi ter­més a pillanatnyi felvásár­lási árakon értékesítve ke­vésbé nyereséges, és csak egyszerű újratermelést tesz lehetővé. Ahhoz, hogy a közös gaz­daságokban a szőlőtermelé­si kedv ismét fellendüljön, olyan felvásárlási árakra lenne szükség, amelyek meg­teremtenék a oövitett újra­termelés feltételeit. A hosz- szú távú ösztönzést ezért nem az állami támogatások, hanem a termelőüzemek ér­dekeinek megfelelő árrend­szer segítené elő'. A tanulmány részletesen rámutat arra is, hogy a ter­melési költségek a szőlős gazdaságokban az utóbbi két évben 25—30 százalékkal növekedtek. A közepes, vagy annál gyengébb termőerejű talajokon gazdálkodó szőlős termelőszövetkezetekben a ráfordítások nem térülnek meg. így az új telepítések iránt gyakorlatilag nincs ér­deklődés ... Feltárt tartalékok Éppen ezért a szőlő. és borgazdaság jövedelmezősé­gének emelésében fontos szerepet tölthet be a jövő­ben a termelő, feldolgozó, palackozó és forgalmazó vál­lalatok egységes anyagi ér­dekeltségének kialakítása. A szőlőtermesztés jövedelmező­sége a borkészítés, a palac­kozás, és a forgalmazás szakaszaiban erőteljesebben fokozható. így várhatóan mind több termelőszövetke­zet saját feldolgozó-, tároló- és palackozóüzem építésé­re törekszik. Az így kiala­kuló vertikum nemcsak üze­mi, hanem népgazdasági ér­dek Is, amely nagyobb áru- választékot, a fogyasztói ér­dekek gyorsabb és olcsóbb kielégítését segíti elő. Ter­mészetesen a szövetkezetek­ben a már meglevő nagy­üzemi szőlőültetvények ter­méshozamának növelésére az üzemeken tielül is jelentős tartalékok vannak. Ezek a tartalékok, többek közt a tápanyag-utánpótlásban, a vegyszeres gyomirtásban, a talajművelésben, a különbö­ző metszési módokban, a borkészítésben rejlenek. A közös gazdaságok ezeket csak úgy tudják kihasználni, ha javítják a szakmai szín­vonalat, a termesztés tech­nológiai színvonalát es hoz­zájárulnak a közgazdasági szemlélet elmélyítéséhez. Mentusz Károly J 1972. november 14., kedd Csökkeni az építési kedv ? — nőnek a telekárak A LAKÁSPROGRAM jó részét a saját erőből, OTP­hitellel épülő lakások teszik ki. Ezek száma azonban mint azt megyeszerte is tapasztaljuk, igen visszaesett az utóbbi időben. Vajon miért csökkenhetett az „építési kedv”? Köztudottak a lakásépítkezések nehézségei. Ismertek a programok, amelyekkel a tanácsok igyekeznek enyhíteni a gondokon; az igazságosabb lakáselosztás megnyugtató, ám azoknak száma mégsem csökkent, akiknek az állami laká­sok helyett valamilyen más építkezési formát kell válasz­tani, ha előbb akarnak kényelmes otthonhoz jutni. S ezek a másik formák a szövetkezeti, esetleg családiház-építke- zések. Sokan, igen sokan lennének, akik szívesen vállalnák ezt a formát, ám itt rögtön az indulásnál több nagy akadály is jelentkezik. Egyik a telek. Városban ebből egyre keve­sebb van, természetszerűen egyre magasabb az ára. A vá­rosszéleken — s most megyei tapasztalatokról van szó —. ahol még közműveket sem igen találni, hogy az utakról ne is beszéljünk, ugyancsak sokat drágultak a parcellák. Meg­kockáztathatjuk a feltevést: irreálisan drágák lettek ezek a telkek, ahová nem is családi villákat, hanem 12, vagy en­nél nagyobb lakásszámú tömböket lehetne egymás mellé építeni. S pontosan ezek az összegek a legkritikusabbak, hiszen a jelentkezésnél kell lefizetni őket, együtt az egyéb induló költségekkel. Ezután adja csak az OTP a maga forintjait. A megyeszék helyen kívül ugyanez a helyzet már Gyön­gyösön és Hatvanban is: azok, akik lakásra várnak, akik ki­lincseltek, már az OTP szervezőinél, építő vállalatoknál, la­kásszövetkezeteknél, jól tudják. Mi a következmény? A meg­duzzadt építési költségek az ilyen „járulékos” — telek, köz­mű, villany — befizetési kötelezettségekkel olyan nagyra nőnek, hogy mire végigkalkulálja a jelentkező a lehető­ségeit, kiderül, hogy egy jelentős összeg hiányzik. Várakoz­zon? Az építési költségek az idő múlásával még nem csök­kentek. ' Közben élni is kell, s albérletben élni, őszintén szóivá lassan már főúri fényűzésnek számít — természete­sen a költségei miatt. Félretenni nemigen lehet; egy mély sóhajtás 'és a lakásigénylő egyelőre lemond nagy terveiről. Igen ám, csakhogy, az építőipari kapacitások az igények korábbi, helyes (!) felmérésén alapulva feljődtek. Ezek az igények most pedig zuhanásszerűen visszaestek, s máris több építő szövetkezetnél, vállalatnál kapacitástöbblet je­lentkezik, tekintve, hogy a beruházások ütemét szintén meg­fékezték. A láncreakció így a gazdaság egy egész során fut végig és okoz károkat. MINDENKÉPPEN megfontolandó, hogy a magánerőből építkezők az induláshoz több segítséget kapjanak. Megyénk­ben különösen: a várpsi telekárak ugyanis magasan az or­szágos átlag fölött vannak! Bármennyire is sok egyéb prob­lémába bonyolódhat az, aki a mostani állapotot bolygatni akarja, hozzá kell fogni a megoldáshoz. Mert egyébként ve­szélyben forghat a lakásprogram teljesítése. (heketi) janak vissza. Pálos Miklós Új sörgyár Bőesön Az egymilliárd forint értékű beruházással felépült Borsod megyei Bocsi Sörgyárban megkezdődött a próbaüzemeltetés. Az új gyárban évente 1,2 millió hektoliter sört készítenek majd. Az első „csapolás” az év végére várható. (MTI foto — Kóbor Pál) Az abonyi sorompó két oldalán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom