Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-10 / 265. szám
Meddig csak a család Ugye? Péter tíz esztendeje „ügyfelünk”. — így mulatta be a 15 esztendős Pétert a kis község gyermekvédelmi bizottságának vezetője. — Akkor még óvodába járt, s az óvónéni hívta fel a figyelmünket arra, hogy Péter és testvérei körül nincs minden rendben. A gyerekek elhanyagoltak, nem kapnak rendesen enni, a lakás rendetlen, piszkos. Akkor foglalkoztunk először Péterrel, és kilónyira dagadt az akták mennyisége azóta. Most már úgy néz ki, Péter sorsa rendeződik. Nagyon értelmes gyerek. Középiskolába jelentkezett, s támogatták a jelentkezését. Amikor a felvételi beszélgetésre készült, úgy öltöztették fel a gyermekvédelmi bizottság tagjai, meg azok, akiknek ilyen „méretű” fiuk volt. Az egyik az inget hozta, a másik a cipőt, a harmadik a pulóvert. Péternek sikerült a felvételije, kollégiumi elhelyezést kapott, s meg is érkezett az előírt napra. Ügy lépett be a kollégiumba, hogy a rajta levő holmikon kívül nem volt semrhi egyebe. öt nem készítette fel gondos anyai kéz a nagy útra. A pedagógusok felfigyeltek rá, s megkeresték a gyermekvédelmi bizottságot. A segítség ismét nem késett. A gyermekvédelmi bizottság vezetője — maga is édesanya — ismét csak körbejárta a társakat, a vállalatok vezetőit. Mindenki adott valamit, s így jött össze Péter stafirungja. Annyi, ameny- nyi kell egy ilyen idős fiúnak. S hogy ne kelljen mindig a többiek mögött maradnia, az egyik vállalat szerződést kötött vele, havi 250 forint ösztöndíjat kap tőlük. Honnan indult el Péter erre az útra? Ha a családi körülményeket nézzük, Péternek tulajdonképpen testvéreivel együtt bűnözőkké kellett volna válnia, mert amit otthon láttak, az minden, csak nem családias, emberi és jó. A lakótársak — a hatalmas bérházban ott tartanak, hogy közösen kérték a lakások karbantartó gazdáját, lakoltassák ki Péter szüleit, mert egyszerűen elviselhetetlen a bűz és a szenny. Hónapok óta rosszak a csa-; pok, nincs víz a lakásban, s; a fürdőszobába belépni sem; lehet, mert ott tárolják a ; szemetet. ★ Az édesapa Evekkel ezelőtt otthagyta a családot. Tulajdonképpen: csak egy dologban nem volt > igaza, hogy a gyermekeket í nem vitte magával. Megun-' ta, hogy a lakás örökké ta-1 karítatlan hogy ha azt akar-; ja, tiszták legyenek a gye-; rekek, neki kell hozzáfognia; lesúrolni őket. Eleinte úgy a : maga módján megpróbálta: szép szóval, aztán ököllel, I „rendre nevelni” az asszonyt.: Á következő lépés a bor; volt. Végül is elváltak, otthagyott mindent, s az ország I másik felébe ment dolgozni.; Mindem hónapban szabályo-: san érkezik tőle a havi 1000 < forint, amit a bíróság kisza- bott a váláskor. Sokat dől-< gozik, s azóta is egy vállalatnál. Nem bújkál a fize- tés elől. Nyereségrészesedés,: hűségjutalom idején is jön a; gyermekeknek járó pénz. De : ebben ki is merül minden; apai gondoskodása. Végered- ményben úgy érzi, a többi; nem rá tartozik. Ott maradt! a lakás... ★ Az édesanya Tulajdonképpen kár, hogy nincs más szavunk a jó, a; OtMMMM 3818. november 10., péntek családért élő, és a rossz, a családdal nem törődő anyák elnevezésére. Mert ebben az esetben az anya minden, csak nem „édes”. Kötelességét a gyermekekkel szemben, úgy érzi, letudta azzal, hogy kínnal életet adott nekik, s egy darabig tejével táplálta őket. Mert azóta mindenki más neveli a három gyereket, az iskola, az élet, a szomszédok, csak ő nem. A gyermektartás sem a gyerekek jobb létét szolgálja. A szomszédok nemegyszer adtak enni a gyerekeknek, amíg kisebbek voltak, mert „elfelejtett” vacsorát készíteni. A napközibe nem. fizetett be értük. S a három gyerek tűrt. Sápadtan nézték a többi gyerek uzsonnáját. Kérni szégyelltek, inkább félrehúzódtak. Délben ebéd nélkül maradtak, csak estére volt némi, kimért kenyér. Az osztálytársak figyelmeztették szüleiket, hogy Péterék éheznek. Az iskolai napköziben egy ideig adtak nekik ebédet. A gyermekvédelmi bizottság beidézte az anyát, figyelmeztették, egykét hónapra fizetett, aztán kezdődött minden elölről. Budapestre jár dolgozni — a gyermekekre váló tekintettel helyben is dolgozhatna, de az nem volt számára ■megfelelő. Reggel korán elmegy, este későn tér haza. Persze, mondhatná valaki mentségére, hogy szegény egyedülálló asszony, nem marad ideje a gyerekekre, a lakásra ... De nem ő az egyetlen olyan asszony, aki a lakástól távol dolgozik, és egyedül maradt. Másoknak mégis jut valami energiájuk a gyermekekre, s ha nem is ragyog mindig a lakás, mint egy tisztára törölt pohár, a gyermekek nem éheznek. Az élettárs Az anya nem ment férjhez, de van egy élet társa, _ ami ugyan igazán nem bűn, de ez az élettárs, a könnyelmű, felelőtlen életre társult mellé. Segít neki elkölteni a gyermekek pénzét, a gyerektartást, a családi pótlékot. Rávette, hogy a legnagyobbat vegyék ki az iskolából, s amikor dolgozni ment — a gyermekvédelmi bizottság helyezte el — fizetés napján nem messze az üzemtől várta az asszonnyal együtt, s elszedték a pénzét. Akik látták, megbotránkozva mesélték- el másoknak, de megakadályozni nem tudták. Ök együtt szórakoznak és verik el a közeli városban a hűségjutalom gyerekeknek küldött részét — míg tartott, haza sem mentek. A gyerekekkel igazán nem törődik. Nem az övé, nem vállalta őket. Azelőtt sem volt a gyermekeknek gyöngyélete az anya mellett, de mióta ez a férfi odaköltözött, ha lehet még rosszabb. De hát, ugye, mindenkinek magánügye, kivel és hogyan él... A község fogott össze, hogy a három gyermek sorsát enyhítse. S ha nem írom le a szülők nevét, nem miattuk teszem, hanem a gyermekekért, mert kettő már kikerült a szülői háztól, s miért szégyelljék magukat több kilométerre távol is még mindig a szülőkért? Am néhány megjegyzés nélkül mégsem lehet megállni. Tisztelet és becsület a gyermekvédelmi bizottságnak, mert tíz esztendő óta lépten-nyomon segíti a három gyermeket. A szó legszorosabb értelmében etetik és ruházzák a szülök helyett. De a sajnálkozás nem elegendő. Az anya és az élettárs régen átlépték már azt a határt, amikor a felelőtlenség bűnné válik. Az ifjúság elleni bűntetté. És emellett már nem szabadna szó nélkül elmenni. Ez már régen nemcsak ennek a családnak az ügye! Deák Rózsi Forgatják a Történelmi társbérlet című tv-fílmet. Történelmi társbérlet címmel kétrészes ty-film készül Katkó István forgatókönyve alapján. A film az 1940-es évek magyar ellenállási mozgalmáról szól. Rendező: Fazekas Lajos, operatőr: Koltai Lajos. A két főszerepet Salamon András és Csizmadia Tibor játssza. (MTI foto) Könyv jelent meg Dobó István életéről Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy különféle országos szervek Eger Város Tanácsa védnöksége alatt minden év őszén tanácskozást rendeznek a korszerű hazafiság egy-egy időszerű kérdéséről. Az is hagyománnyá kezd válni, hogy e tanácskozások tiszteletére a városi tanács minden alkalommal megjelentet egy- egy könyvet valamilyen aktuális történelmi témáról. Tavaly Szántó Imre Eger vár védelme 1552-ben című munkáját adta közre, ebben az évben pedig Csípés Antal szegedi kutató Dobó István élete és szerepe Magyarország XVI. századi történetében című müvét jelentette meg. Szántó Imre említett munkájában azt is szóvá tette, hogy történetírásunk nagy adóssága egy Dobó-életrajz elkészítése. Csipes Antal e hiányzó életrajz megírására vállalkozott. Majdnem 200 oldalnyi terjedelmű dolgozatát az eddigi történelmi feldolgozások, s levéltári források feltárása alapján készítette el. A szerző könyve elején a Dobó család és a Dobó-bir"- tokok fejlődéstörténetét taglalta. Ezt követően Dobó István katonai pályafutását elemezte 1552 őszéig. Ebben a fejezetben az azt megillető teret szentelte az egri vár 1552-es ostroma történetének, s Dobó István ostrom alatti szerepének. Majd az egri hős diplomáciai és politikai szerepét vizsgálta 1553 és 1572 között. Részletesen írt Dobó István erdélyi vajdaságáról és a Dobó—Balas- sa-íéle összeesküvés történetéről. Munkája végén Dobó István gyermekei sorsáról írt, s a Dobóról szóló munkák, utalások rövid értékelését adta. Csipes Antal munkája történelmi irodalmunkban az első részletesebb Dobó-élet- rajz. Marxista szemléletű, tárgyilagos hangvételű alkotás. Dobó István értékelésekor óvakodik minden túlzástól. Nagy erénye ez az ismertetett műnek, mivel egyes történészek még ma is hajlamosak Dobó István ténylegesen meglevő, negatív tulajdonságai eltúlzására. 'Úgy gondolom, hogy e munka kiadásával a Dobó-kérdés még nincs lezárva. Szerintem tüzetesebb levéltári kutatásokkal még számos új adat feltárható, s egy még részletesebb Dobó-életrajz készíthető el. Bizonyára egyes szlovákiai levéltárakban folytatandó kutatás eredményeket hozna a Dobó család élet- története feltárásában is. Ezt bizonyítják a Balassi Bálinttal kapcsolatos újabb kutatási eredmények is. Csipes Antal munkája természetesen ebben a formában is nyeresége történelmi irodalmunknak. Nagy kár, hogy csak ezer példányban, s kevésbé igényes kivitelben jelent meg! Sz. K. Prológus Kürt szava száll. Laktanyaépületek amfiteátrumának közepén, mértani csoportozatokban, katonai egység. Előttünk, külön sorban, tisztek, tiszthelyettesek, honvédek. A parancsnok kíséretében egy főtiszt halad végig előttük, fogadja tisztelgésüket, bemutatkozásukat, aztán kitüntetést tűz a zubbonyokra. Egy kézfogás, egy- egy előírásos mondat: — A dolgozó népet szolgálom! Az utolsó — legalacsonyabb termetű katona következik. Széles vállú, keménykötésű fiú, bajuszt visel. Tiszteleg, jelent, megkapja a kitüntetését. A tábornok továbblép. A sor véget ért, s egy hang mégis jelent: — Füle Mihály honvéd? Keskeny asztalka áll a sor végén, rajta egy katona fotója. Vékonyka gyerekarc, hegyes orr, csucsort száj — a vonásokon a fényképezke- dés zavart ünnepélyessége. A képkereten fekete szalag. — Az árvízvédelem során tanúsított hősies magatartása közben megbetegedett és elhunyt — hallik. — Miért. dúlok föl. , elszúrtad? — jajA tábornok kis bársony tokban a fénykép elé, az asz— Én? szüleid!... Talán a kedves talkára helyezi a kitüntetést és feszesen tiszteleg. Nagyon szellemes. Elkül— Hadd lám! A körmömre sóz. — El a kezekkel!... Még fürdenie kell. így talán leázik a kosz, amit a nyakadon megörökítettem. Segélykérőén nézek hátra Miskára. Megszán: — Vedd ki, laboros. Nekem kell. Mindjárt indul a buszjárat az állomásra. Miska basszusára meglepve fordul vissza a nagyfarú: — Neked kell, Bibók? Az 6 képe? Minek? Az ágyad fölé akarod akasztani? Miska ránéz a laborosra, elsötétül a pillantása, az mindjárt tisztelettudó lesz: — Miért nem szoltál? Nesze! — kiemeli a fotót a fo— A dolgozó népet szolgálta — mondja a hang. Aztán vezényszavak har- sannak. Megszólal a zenekar. Az egység díszmenetben vonul el a tisztek, a kitüntetettek, s a halott bajtárs képe előtt. Lassan kiürül a tér. Két katona közeleg. Egyi- kik elviszi az asztalkát, másikuk — a szőke bajszú — felemeli a képet s a kis bársonytokot. Egyedül van. Nézi a képet. — Nem ismertünk, Fülemüle — mondja. 1. — Maradj már magadnak, Fülemüle! — s a laboros akkorát taszít rajtam, hogy a fal tart meg. — Nem nézhetem meg saját magam? A laborosnak vastag háta, asszonyfara van, mindent eltakar, ahogy lötyköl maga előtt: — En a te helyedben nem vágynék annyira meglátni a pojázmáuyomat. — L deném őt a sunyiba, de akkor képes eltépni a fotóL — Tanuld meg — fontoskodik —, tanuld meg. hogy a fénykép mindig a valóság hü mása. Azt mutatja, ami van. Még egy próbát teszek: lyadékből, rázogatja, megpróbálom szemügyre venni magam, de hiába tekergetem a nyakam. — Adok ual.ós papitt. Ha lehet, ne gyűr" gesd. A farzsebben volna helye, megfelelő embert a megfelelő helyre, de most tégy kivételt, különben mosogatórongy lesz belőle. Miska futólag rápillant a képre, aztán segít itatós közé tenni, süllyeszti a táskába. — Na, milyen? — kérdem. Köszörülni kell egyet a torkomon. — Elég jó — feleli a barátom közönyösen. — Koszi, laboros. Megyek, mert itthagynak. Ugranék én is, de a laboros nyakon ragad: — Aztán mielőbb röpködj erre a kilenc-ötvenemmel, Fülemüle, különben kitépem a farktollaidat! — Nem megmondtam, hogy zsoldfizetéskor?... — s kitépem magam a markából, mert Miska már a folyosó végén csattog. A lépcső aljában érem utói. — Te, Miska, ha nem mondasz el mindent a húgodnak ... — Mindent elmondok. — ...hogy most nem engedtek el szabadságra, de legközelebb biztos ... és amikor a képet odaadod neki, figyeld meg az első szavát, hallod? — Hallom. — Sikerült kép, Miska? Mondd meg őszintén! — Elég jól el vagy trafóira rajta. — Mondd meg neki, hogy ő is küldjön egy képet! Nincs abban semrtii, a barátod vagyok, nem? — De. Futkosok körülötte, mint a kutya, ő meg csak megy, megy, mint valami terepjá- rő, a talpa alól kétfelé fröcssen a sár. Misét kell mondatni, ha egymás után két szót szól. (Folytatjuk.)
