Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-10 / 265. szám

fiádig KOSSUTH «.19 Édes anyanyelvűnk. #.24 Puccini: Tosea. Három- lelv. opera, 11.00 Az agyhullamokról. H.OS CsembaMművek. 11.39 Miért szép? 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczene. 13.20 Népi zene. 13.45 Kipert. 14.00 Csicseri beit. 14.25 Nyi fülkék. 15.10 Kóruspöriinm. 15.34 Könnyűzene, 16.05 Petőli-kalendárium. 16.10 így élünk. 17.20 Bozay: Sorozat. 17.34 Nóták. 17.50 Versek. 18.00 Két szimfonikus költemény. 18.28 őszi esték Odesszában; 19.40 Az Ómega-együttes műsorából. #0.11 V. Bikor: Az út vége. Rádióváltozat, 31.04 Láttuk, hallottuk ..i 21.24 Nagy mesterek — világhírű előadók. 33.24 Operettrészletek. PETŐFI *.30 Nóták. ' 9.03 Ezeregy délelőtt. 12.00 Népdalok. 12.09 Vörösmarty és a muzsika. I. 12.40 Egy pálya vonzásában. 13.03 Természeti népek költészete. Mindenki kedvére kettőtől — hatígüi 18.20 Húszas stúdió. 19.10 Népi zene. 19.30 Betegállományban Ai 20.28 Áriák. 20.50 Megjöttek a fecskék. 21.00 Kortársaink. 21.40 Könnyűzene. 22.00 Dalok. :f35 22.27 Népdalok. 23.15 Pezel-müvek; 23.30 Bartók-művek. a politikai irodalom iránt MAGYAR ' 8.25 Iskóla-tv. 17.20 Hírek. 17.25 Pályaválasztási műsor; 17.55 Fabula. 18.45 Tájak, városok, emberek. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 A hajnali sztyeppén; Magyarul beszélő szovjet film. 11.45 Chopin-hangverseny. 22.15 Tv-híradő. POZSONYI 10.25 A gát. Szlovák film. 16.55 Bánik Ostrava—ZVL Zilina labdarúgó-mérk. 19.00 Tv-híradó. 19.30 A virágzó Ukrajna; EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Joe Hill balladája Színes svéd—USA film EGRI BRODY (Telefon: 14-07) Fél 4, fél 6 és fél 8 órakor Egy rendőrfelügyelő vallomása az ál lám ügyésznek Színes, szinkronizált olasz film GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Délután fél 4 és háromnegyed 6 órakor Utazás Jakabba? Színes magyar film Este 8 órakor: A rend gyilkosai Színes, szinkronizált francia film HATVANI VÖRÖS CSILLAG Felszabadítás HATVANI KOSSUTH Stan és Pan meg a hölgyek HEVES Fuss, hogy utolérjenek FÜZESABONY Sacco és Vanzetti PétervasAra Csipkerózsika LŐRINCI A 22-es csapdája Egerben este 7 órakor: A furfangos özvegy (Shakespeare-bérlet) ÜGYELET Egerben: 19 órától szombat reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinsz- ky utcai rendelőben (Telefon * 11-10.) Rendelés gyermekek ré­szére is. Gyöngyösön: 19 órától szombat - reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben* (Tele­den; 117-27.) ' November 11-én Győrött tartják a politikai könyvna- pok kiállítással egybekötött országos megnyitóját. Az • .1- ció jellegéről, célkitűzéséről, a megjelenő új kiadványok­ról Béréi Andor, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója nyi­latkozott az MTI munkatár­sának. — Tizenegyedszer rendez­zük meg a politikai könyv­napokat. 1962-ben még falu­sa politikai könyvnapok cím­mel indult a kiadó vállalko­zása elsősorban a falusi, községi pártszervezetekre épülve. Alapvető célja volt — s ma is ez — a legszé­lesebb közönség figyelmét felhívni a marxista—leninis­ta tartalmú politikai és tár­sadalomtudományi művekre. Érdekes áttekinteni a 11 év alatt megtett utat: első íz­ben 445 faluban és község­ben kaptak külön teret a politikai kiadványok, akkor félmillió forint értékű köny­vet vásároltak. Mára ez a konyvesemény elvesztette ki­zárólagosan falusi jellegét, városokban és Budapesten is rendeznek vásárlásokkal egy­bekötött kiállításokat. Ta­valy már 2462 vidéki és 567 budapesti pártszervezet ren­dezte meg a politikai könyv- napokat, hárommillió forin­tos vásárlással. — Ez a számadat igazolja; hogy országosan megnőtt az érdeklődés a politikai iroda­lom iránt. Az idei könyvna­pok jellegét főként három tényező határozza meg. A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére hat művet jélentettünk meg, összesen százezer példány­ban. Kiadjuk Árasztasz Mi- kojannak, a fél évszázados szovjet államról szóló írását, valamint egy kézikönyvet, amely arról szól, hogyan épül a Szovjetunióiban a kommunizmus. Elkészült Be- recz János Baráti szövetség­ben című munkája, s új ki­adásban kerül az olvasók­hoz a Kiss Csaba—Nemes János szerzőpár műve: Mit kell tudni a Szovjetunióról? Űjra megjelenik — 1964 után — a Szovjetunió Kom­munista Pártjának története című munka, amelynek utolsó két fejezete gyakorla­tilag teljesen új. Ezek ala­posan tárgyalják az SZKP 1966. évi XXIII. és 1971. évi XXIV. kongresszusát. — A politikai könyvnapok másik jellemzője Petőfi Sán­dor születése 150. évforduló­jának megünneplése, öt mű­vet adunk ki, összesen 127 000 példányban. Hangsúlyos feladatunknál érezzük a párt vezetői írá­sainak közreadását. Ebben az évben Kádár János, Fock Jenő, Aczél György és Bisz- ku Béla kötete után megje­lenik Komócsin Zoltán köny­ve is: „Nemzeti érdekek, in­ternacionalista célok” cím­mel. — 1972 nemzetközi könyv­év. Ez arra készteti a kiadót, hogy még több _ emberrel szerettesse meg a könyvet. — Határozottan megnöve- foedett az érdeklődés lexiká­lis kiadványaink iránt. A ^fi­lozófiai, az esztétikai, a köz- gazdasági lexikon, a Ki, ki­csoda? című kiadvány má­sodik illetve harmadik ki­adásban jelenik meg, s új­donságként adjuk közre — a Párttörténebi Intézettel kö­zös gondozásban — a mun­kásmozgalom-történeti lexi­kont, amelyről mondhatjuk, hogy világszerte úgyszólván egyedül álló vállalkozás. A munkásmozgalom pártjairól, szervezeteiről, személyiségei­ről ad felvilágosítási, és is­mereteket. A politikai könyvnapok keretében 25 író-olvasó ta­lálkozó lesz Háromszázmilliős megtakarítás — színdinamikával Ä gyomoróán talmikban szenvedők a sárgát, míg a szívbetegek a rózsaszínt ked­velik — jelezték többek között a budapesti Műszaki Egye­tem számítógépem kiér­tékelt vizsgálati eredmények. A Magyar Szárabizotbság 50 ezer személlyel végzett teszt­vizsgálatot, s a több millió adatot komputerekbe táplál­ták. A vizsgálatokból például kitűnt; a gyerekek a piros, a 2o és 30 év közöttiek a kék, az 50 éves körüliek a zöld, az idős emberek pedig is­mét a piros színit szeretik. A színek kedveltsége — ál­lapították meg a bizottság tudományos munkatársai — összefügg a biológiai és szellemi érettséggel; a fdl- serdült nők előbb vonzódnak a kék felé, mint a fiatalem­berek. Ezeket a felismerése­ket egyebek között az áru­cikkek színének megválasz­tásánál vehetik figyelembe a ruhaipartól egészen a já­tékgyártásig. A két éve alakult Magyar Színbizottság vizsgálatainak célja többek között, hogy a színdinamika mint új tudo­mányág elterjedésének út­ját egyengesse, a művészet, a tudomány és az ipar terü­letén egyaránt. Jelentőségét az utóbbiban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ságnak az a tanulmánya is jelzi, amelynek kidolgozásá­ban a színbizottság kutatói is részt vettek. A tanulmány megállapítja; évente több mint 300 millió forintot ta­karíthatna meg a népgaz­daság, ha az üzemek foko­zott gondot fordítanának a a színes munkatér kialakítá­sára. Ezzel ugyanis növeked­ne a munka intenzitása, ke­vesebb lenne a baleset és jobb a dolgozók közérzete is. Egy üzemet azonban nem elég egyéni ízlés alapján élénk színekkel kifesteni; a munka tudatos kömyezetala- kítást követel. Az a munkás például, aki órákig piros színű termékei válogat, ha felnéz, a szemköze fehér tá­lat zöldnek látja. Ettől a szeme kifárad, ezért célszerű a falat eleve zöldre festeni. Színdinamikai szakembe­rek tanácsai alapján festet­ték ki már egyebek között a rekonstruált Kelenföldi Tex- tílgyár üzemeit, a Kőbányái Gyógyszerárugyár növény­üzemét és a Magyar Posztó­gyár dunaújvárosi fésűsfonó­ját. A munka mindegyik gyárban termelékenyebbé vált, s a munkások is szíve­sebben dolgoznak. (MTI) Sokat ígérő mezőgazdasági lehetőség: A takamánykaralábé-termesztés Beszélgetés Borisz Ruszanov kandidátussal, a csebokszári Jakovlev Tanárképző Főiskola növénytani tanszékének vezetőjével Mindennap késő estig vi­lágosak a csebokszári tanár­képző főiskola ablakai, nagy a nyüzsgés az előcsarnok­ban, a büfében. De ma mint­ha többen lennének: ünnep­lőbe öltözött fiúk, lányok si­etnek a növénytani tanszék felé. Ma van a biológusok szakestje, most számöl be magyarországi útjáról Borisz Ruszanov tanszékvezető. A lányok kipirultan állnak a biológusbüfében: a halsalá­ták, szendvicsek, gyümölcsök mellett néhány különleges ételt is kínálnak, pldául bé- kacomböt. Azt hiszik, óriási meglepetés, és kicsit csaló­dottak, amikor megtudják, hogy Egerben ez egészen kö­zönséges étel és majd min­dennap lehet enni, ha más­hol nem, legalább a Vörös Rákban. A tejszínhabos, bar­na sütemény viszont tény­leg meglepetés: azt hisszük, kakaós, de kiderül, hogy bükk- és tölgymakklisztből készült. Megkezdődik a műsor. Ru­szanov docens beszámol hall­gatóinak magyarországi úti- élményeiről. Elragadtatással beszél magyar barátai ked­vességéről, a gödöllői, kecs­keméti kísérleti gazdaságok­ban tett látogatásairól. Na­gyon sok érdekeset, haszno­sat, jót látott nálunk, amit fel tud használni itteni munkájában. Magyar bará­tai kedvességét azzal is sze­retné viszonozni, hogy az óriás takarmánykaralábé ter­mesztésével kapcsolatos ta­pasztalatokat eljuttatja hoz­zánk. Az útibeszámolónak végié; kezdődik a zene, a tánc. Mi pedig megkérjük Ruszakov docenst egy kis beszélgetés­re. — Borisz Georgfjevics elő­ször járt Magyarországon? — Nem, 1944-ben részt vettem a magyarországi har­cokban, Szabadka, Mohács, Szekszárd, Székesfehérvár^ Budapest felszabadításában. Éppen csak elvégeztem a főiskolát, az iskolapadból mentünk egyenesen a front­ra. — Említette az óriás ka­ralábét. 'Miféle növény ez? — 1962-ben olvastam az újságban, hogy Csehszlová­kiában, a tumovi magne­mesítő állomáson kikísérle­teztek egy óriási fajtát. Azonnal írtam oda és kér­tem magot Tudja, ez nekem valahogy a véremben van, ha valami újról hallok, igyekszem azonnal megsze­rezni, kipróbálni, ha meg beválik, szeretném minden­kivel megismertetni. Hát így vagyok ezzel a karalábéval is. Kaptam öt dekát onnan. Elültettük, gyönyörű termés lett, némelyik karalábé 9— 10 kilós is volt az átmérő­je meg 30 centi. Imi kezd­tem aztán sorban a cikke­ket Először a helyi lapok­ba, aztán Moszkvába is. Több brosúrát is kiadtunk, itt Csebokszári ban, aztán Moszkvában, Lemingrádban is. Az óriás karalábékat meg kiállították Moszkvában a mezőgazdasági kiállításon. Jöttek is mindenfelől a le­velek, az ember nem is gondolná, hogy kik, honnan írtak. Jött levél a Távol- Keletről, egy egyetemi ta­nártól, Örményországból, kértek magokat Belorussziá­ból, M urm anszkból, Ukraj­nából, a Kaukázusból. Min­denkinek küldtem és mellé­keltem egy kérdőívet azzal a kéréssel, hogy egy év múl­va küldjék vissza. A kérdő­ív 28 kérdése minden ter­melési adatot felölelt és so­kat segített nekem, hogy a következőkben még tökéle­tesítsem ezt a fajtát és meg­ismerjem összes lehetősége-; it. — Csak azért érdemes fog­lalkozni ezzel a karalábé­fajtával, mert jóval nagyobb, mint az átlagos? — Egyáltalán nem, persze; ez a tulajdonsága a legszem­betűnőbb. 1600 mázsát el le­het érni egy hektáron, mű­trágyázással, öntözéssel, de ha egyáltalán nem törődnek vele, akkor is megvan a 800 mázsa. Vitamintartalma sok­kal magasabb, ásványi sók­ban gazdagabb, proteintar­talma másfélszer-kétszer na­gyobb, mint a takarmányré­páé. Igen tápláló frissen és silózva Is, alkalmas minden állat (tehén, disznó, ló, juh, nyúl, baromfi) etetésére. Emberi tápláléknak is ugyan­úgy alkalmas, mint az étke­zési karalábé, sőt jobb is, mert nem fásodik. Zamatos, nyersen is igen jó ízű. Még egy jó tulajdonsága van, elég októberben, november­ben leszedni, amikor már túl vannak más fontos me­zőgazdasági munkán, mert —8—10 Celsius-íokig jól bírja a hideget — Borisz Grigorjevlcs tál*; gyalt-e konkrétan valame­lyik megyénkben gazdaság-; gal karalábétermesztésről? — Igen, megígértem, hogy küldök magot a horti és ts- torosi tez-nek, hogy jövőre már kipróbálhassák. Nagyon örülnék, ha maguknál is si­kere lenne. Nekem is ígértek új paprikafajtákat Régem itt Gsuvasiában nem ismerték a paprikát Pedig milyen egész­séges, mennyi C-vitamim van benne A magyar fajták itt jobban beválnak, mint a bol­gárok. Jobban hasonlít az ég­hajlatunk. Tudja, milyen jó érzés, amikor az én papri­káim magjai eljutnák a tá­voli csuvas falvakba és bő termést hoznák. Sokat kell dolgozni azért hogy az em­berek hozzászokjanak az új­hoz és szakítsanak a hagyo­mányossal. Nagyon remé­lem, hogy Magyarországon ugyanolyan sikeres és hasz­nos lesz a takarmánykara­lábé termelése, mint nálunk. Z. Hering Margit VVNAAWAWAMAAAóAAAAAÓAAAVWWWVVWWVNAAAAMAAAAAAWWWVW SEtfJI­l;mms Mint minden jelenség e vi­lágon, az idő múlásának ér­zékelése is viszonylagos érté­kű. Amikor Kelemen, a Mű- szempillagyár igazgatója fel­vette a telefonkagylót, hogy tárcsázzon, délelőtt kilenc óra volt, már legalábbis az ő szemében. Az igazgató ugyan­is már reggel hat óra óta tal­pon volt. De amikor Károlyi, a humorista a telefoncsönge­tésre felemelte a kagylót, bosszúsan konstatálta, hogy reggel kilenckor már zavar­ják. Ö még aludt ugyanis, miután szokása szerint éj­fél után még javában olvas­gatott az ágyban, — Itt Kelemen Géza igaz­gató beszél, a Műszempilla- gyárból — hallatszott a kagy­lóból. — Nagyon szeretném, ha mielőbb beszélhetnék az író elvtárssal. Én délután öt- . kor mar szabad vagyok. — Kérem mondta Ká­rolyi —, ha sürgős önnek, akár már ma délután talál­kozhatunk. Öt óm tájban mindig ott szoktam ülni a Kökény utcai Padlizsán esz­presszóban. — Köszönöm szépen, ott le- szék — felelte Kelemen^ és letette a kagylót. Károlyi, aki főleg humoros és szatirikus újságcikkeket írt, továbbá ugyanilyen jel­legű kabarédarabokat, már előre sejtette, hogy miről lesz szó a találkozón. Csak néhány napja jelent meg egy bíráló hangú írása, amely a Mű- szempillagyár termelési vi­szonyaival foglalkozott. A kis szatíra élesen kifigurázta azt a sajnálatos ténykörülményt, hogy az üzem selejtje az utolsó negyedben 0,7 száza­lékra ugrott fel az előző ne­gyedév 0,3 százalékos selejt- jcvel szemben. Ha így megy tovább, állapította meg végül a szerző, akkor műszempil- Iából hamarosan behozatalra szorulunk, holott a magyar műszempiUa eddig exportcikk volt, s mint ilyen, igen jó hírnévnek örvend a világpi­acon. Nos, várakozásában a hu­morista nem is csalódott. Ke­lemen, aki pontosan a meg­beszélt időben beállított az eszpresszóba, a kölcsönös be­mutatkozás után azonnal rá­tért a tárgyra-, ............... — Blhihett az {ró úr — kezdte —, hogy nekem, mint igazgatónak, egy kicsit rosz- szül esett a cikkecske tagad­hatatlanul gunyoros hangja. Hiszen ami azt illeti, bizo­nyos fokig igaza van, a selej­tünk valóban emelkedett, de ön nem tért ki az írásában az objektív nehézségekre.. ; Márpedig az utóbbi időben a vezetőség hibáján kívül álló okokból nem volt kielégítő az együttműködésünk a ko­operáló üzemekkel. Mert tud­ni kell, hogy a műszempillát mi csak összeszereljük, és ki­szereljük, a félkész pillát mi is más üzemektől kapjuk... — No igen — mondta jó­indulatúan Károlyi —, de azért a 0,4 százalékos emel­kedés mégiscsak sok egy ki­csit..J — Soknak valóban sok — bólogatott az igazgató —, de még mindig kevesebb, mint ha több lett volna —, tette hozzá rejtelmesen, és vaskos noteszt húzott elő zsebéből. — Mert tudok én nagyobb selejtszázalékról is... A sza­tírája megjelenése óta ugyanis magam is egy kis se- lejtkutatázt végeztem. Mint­hogy általában nagy híve va­gyok az író úr munkásságá­nak, nagyrészt tudom, hogy hova szokott dolgozgatni. Na- mármo&t, ezekben a napok- i ban telefonon felhívtam né­hány szerkesztőség tükársa­gát, úgyszintén érdeklődtem a kabaré és a varieté igazga­tóságánál is... A humorista kezdte kissé furcsán érezni magát. — Mit akar ezzel monda­ni? — kérdezte feszengve. — Utólagosan szives elné­zését kell kémem, kedves Károlyi úr, de a cél érdeké­ben kénytelen voltam egy kis trükkhöz folyamodni.., Mindenütt azt mondtam, hogy az ön titkára vagyok, és az ön megbízásából érdek­lődtem a benyújtott kéziratai­nak sorsa felöl. — És? És?l — ■vágott köz­be hüledezve az író. — No, és megállapítottam, hogy a különböző lapoknál és színházaknál, pillanatnyilag nem kevesebb, mint tizenegy kézirata vár elhozatalra... Amikor tehát a Műszempil- lagyár dolgozói nevében meg­köszönöm a mester építő kri­tikáját, egyben mi is arra kérjük önt, hogy a saját há­za táján se tessék megfeled­kezni a selejt csökkentésé- töl^ú Heves Ferenc Ummsmßt

Next

/
Oldalképek
Tartalom