Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

tftAVAV­Szerda esti külpolitika> kommentárunk Szavazás Rmerikában ^ A CSODÁRA varok csalódtak. Az amerikai vá­lasztásokon győzedelmeskedett a papírforma: Richard Milhouse Nixont újabb négy esztendőn keresztül Mr. Pre- sidentnek, elnök úrnak szólítják majd. Milyen tényezők­ből állt össze ez a szokatlanul nagy arányú, de még ilyen arányban is jó előre megjövendölt győzelem? Az USA történetének statisztikája azt mutatja, hogy a hivatalban levő, az úgynevezett „incumbent” elnök ele­ve nagyon komoly eséllyel rendelkezik arra, hogy a má­sodik szakaszra is megtarthassa magas tisztségét. A Fehér Ház mindenkori lakója ugyanis számtalan olyan politikai, pénzügyi, és propagandalehetőség birtokában van. amelyet ellenfele általában nem mondhat a magáénak. Egyetlen példa a mostani kampányból: amikor kipattant az ITT- mcmopólium furcsa pénzalapjaival, majd a demokrata párt székhazának még furcsább „látogatóival” kapcsola­tos botrány, Nixon sikerrel vette igénybe a hivatalos ál­lamgépezetet a skandalum hatásainak csökkentésére. A második faktor vitathatatlanul Vietnam. Nixon négy esztendeje a vietnami béke ígéretével választatta meg magát és ez elméletben ellene fordulhatott volna. Több okból ennek az ellenkezője történt. Amikor az any- nyiszor becsapott, kiábrándított amerikai szavazó azt hal­lotta, hogy McGovern most ígéri csaknem ugyanazt, mint annak idején Nixon, minden jel szerint így gondolkozott: miért, hinnék neki jobban? Ezen is túlmenően sok szavazó felismerte azt az alap­vető tényt, hogy az Egyesült Államok mind katonailag, mind politikailag kifulladt Indokínában, és a béke az el­nök személyétől függetlenül Washington számára paran­csoló szükségszerűség. A Kissi nger-k üldetésekkel kapcso­latos fejlemények a huzavona ellenére megerősítették ezt a meggyőződést. Jelentős számú szavazatot szerzett az elnöfcnek pe­kingi és mindenekelőtt moszkvai látogatása, a SALT- egyezmény megkötése és a világszerte, de elsősorban eu- rópában tapasztalható enyhülési folyamat Az urnák előtti döntést milliók számára könnyítette meg az ellenfél, McGovern szenátor gyakori következetlensége. AB ELNÖK sikerének értékét ugyanakkor csökkenti az a tény, hogy a szavazók a törvényhozásban meghagy­ták az ellenzéki többséget. Ez a többség hozzájárulhat ah­hoz, hogy Washington a jövőben se hagyhasson figyel­men kívül bizonyos fontos realitásokat. De a remény leg­fontosabb forrása nem bel-, hanem külpolitikai természe­tű a nemzetközi progresszió ereje, amely az első négy év­ben is több józan lépést kényszerített Richard Nixonra. Az NSZK első varsói nagykövete Henryk Jablonski, a Len­gyel Államtanács elnöke szerdán fogadta dr. Hans Reutet, az NSZK első rend­kívüli és meghatalmazott varsói nagykövetét, aki át­nyújtotta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Stefan Olszowski külügyminiszter es Ludomir Stasiak, az államtanács tit­kára. A nyugatnémet nagyköve­tet megbízólevelének átadá­sa után a lengyel államel­nök magánkihal'.gatáson fo­gadta. Ezen részt vett. S. Olszowski külügyminiszter is. BefaiyaszSotiák az árakat és béreket Angliában Az angol kormány közzé­tette az árak, a bérek, a házbérek és a tőkejövedel­mek háromhónapi befagyasz­tásának intézkedéseit és szankcióit tartalmazó „fehér könyvét”. A Heath minisz­terelnök által hétfőn beje­lentett korlátozások megsze­gőit esetenként 400 font ster­ling pénzbírsággal büntethe­tik. Nagy Britannia Kommu­nista Pártjának Politikai Bi­zottsága nyilatkozatban szö­gezte le, hogy a bérbefa­gyasztás általános támadás a dolgozó tömegek életszínvo­nala ellen. A londoni és a külföldi valutatőzsdéken a bérbefa­gyasztás mellékhatásaként valamelyest emelkedett a font sterling június óta „le­begő” árfolyama. —Z £ GéFJ?fS££BB~ § PORTJEIfNTÉfÜNK ÚJPESTI DOBSA—CELTIC ;. 3:0 (3:0) Megyéft'ütr, 18 000 néző. "V.: Nielsen (dán). Góllövök: Bene (2) és Fa­zekas (11-esből). Az első félidőben magyar klubcsapattól ritkán látott nagyszerű játékkal rukkoltak ki az újpestiek és rászolgál­tak az értékes győzelemre, a 4:2-es összesített eredmény­nyel..a továbbjutásra. Jók: Horváth, Harsány!, Dunai III., Fazekas és Berte, Illetve Brogan, McNeall és Johnstone. SPARTA FRAGA— FERENCVÁROS 4:1 (2:1) Sparta-pálya, 28 000 néző. V.: Kunze (NDK). Góllövök: Barton (2). Kara és Urban (11-esből), illetve: Mucha. Szerdán délután Prágában került sor a Sparta Prága— Ferencváros KEK-mérkőzés visszavágójára, amelyre a zöld-fehér együttes a Buda­pesten szerzett két gólos előnnyel utazott. A Páncsics és Albert nél­kül felálló Ferencváros, erő­sen kapkodott és különösen a védelme jött gyakran za­varba. 4:1-es veresége azt je­lenti, hogy 4:3-as összesített gólarányával a Sparta Prága került a KEK nyolc legjobb csapata közé. BTA-köilemény a bolgár repülőgép­katasztrófáról November 5-én bejelentet­ték, hogy eltűnt egy IL—14- es repülőgép, amely Burg asz és Szófia között bonyolít le rendszeres légijáratot. A szó­fiai repülőteret borító sűrű köd miatt a repülőgépet le­szállásra Plovdivba irányítot­ták. A Rodope hegységben, Pestera város körzetében ta­lálták meg a repülőgép ron­csait. Meg nem állapított ökok miatt a repülőgép Plovdivtól délnyugatra lezuhant és el­égett a sziklás, erdős terüle­ten. Valamennyi utas és a személyzet minden tagja éle­tét vesztette. Az alapszerződés FONTOS mérföldkőhöz ér­kezett el egész Európa: a két német állam képviselői kézjegyükkel látták el az NDK és az NSZK viszonyát szabályozó alapszerződést. Ezzel valóban új fejezet nyílhat kontinensünkön, ahol évtizedeken keresztül akadá­lyozta az enyhülést a két német állam kapcsolatainak kialakulatlansága és rende­zetlensége Az Ilyenkor szokásos „szö­vegezések még hátra van­nak, a szakértők nyilván el­mondják majd véleményü­ket az egyes cikkelyekről, amelyek érthetően maguk­ban hordozzak egy kemény, öthónapos tárgyalási sza­kasz kompromisszum-keresé­sének eredményeit. A lényeg mégis • az. amit. az alapszer­ződés elnevezés is kifejez, hogy sikerült egyezségre jut­ni az NDK és az NSZK bé­kés egymás mellett élésének alapjait i hűtőén Ez pedig nem lehetséges másként, csak olyan keretek között, aho­gyan a koegzisztencia és együttműködés a szuverén, egymástól független, külön­böző társadalmi rendszerű államok között megvalósul. Aligha kell hangsúlyoz­nunk, miért annyira fontos 1972. november 9., csütörtök ezeknek az elveknek érvé­nyesülése. Az NSZK-beli jobboldali köröknek az a politikája, s ez az ésszerűt­len magatartás sajnos igen hosszú időn keresztül a hi­vatalos állami politika rang­ján lehetett — hogy tagad­ják a demokratikus Német­ország önálló állami létét, visszautasítják elismerését, sőt a legszélsőségesebb ele­mek a másik német állam nyílt bekebelezését sem tar­tották elvetendőnek. Az alapszerződés tehát a nyu­gatnémet politika kijózano­dásának, a realitások elfo­gadásának folyamatát tükrö­zi és sírfeliratát jelenti a korábban annyit hangozta­tott különféle doktrínáknak. EMLÉKEZZÜNK az Ade­nauer által megfogalmazott „egyedüli képviseleti elvre”, amely arra a tarthatatlan állításra épült, hogy Bonn hivatott a „németeket” kép­viselni, függetlenül attól, hogy valójában melyik ál­lam polgárai. Azután követ­kezett a Hallstein doktrína, amely előírta a harmadik országokkal történő szakítást, amennyiben azok diplomá­ciai viszonyt létesítenek az NDK-val. így sem tudták megakadályozni,, hogy ne te­rebélyesedjenek Berlin kap­csolatai. S amikor már ezek a doktrínák vereséget szen­vedtek, az utóvédharcok kö­vetkeztek: a két német ál­lam között különleges, „bel- német” kapcsolatokat pró­báltak. kiépíteni, megakadá­lyozták az NDK jogos rész­vételét az ENSZ szakosított szervezeteiben amelyben az NSZK már korábban tagja lehetett. Nem kevés következetlen­ség .és megtorpanás után azonban változott a helyzet. Ennek voltak útjelzői az erfurti majd a kasseli talál­kozó, a közlekedési és for­galmi szerződés, az általános európai enyhülésen belül a kapcsolatok újrafelvétele s az alapszerződés megtárgya­lása. Mindez nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy a két német állam viszonyában nem adódhatnak problémák: különböző társadalmi beren­dezkedéssel bírnak, más po­litikai irányvonalat követ- • nek, más szövetségesi elkö­telezettséggel rendelkeznek. De kétségkívül lefaragható- ak azok a plusz feszültség­keltő elemek, amelyek nem az NDK hibájából — eddig fennálltak. KÉT ORSZÁG alapszerz dését parafálták, de ez Ki­hat tágabb pátriánkra, Euró­pára is. A Helsinkibe no­vember 22-ra összehívott multilaterális konferencia előkészítő ülés mindenkép­pen létrejött volna, de ezál­Parafálták a Német Demokratikus Köztársaság és az NSZK alapvető kapcsolatait szabályozó szerződést Egon Bahr (jobbról) államtitkár kezet ráz Schütz nyugat- berlini főpolgármesterrel a bonni kormány ülése után, amelyen jóváhagyták az NDK—NSZK közötti egyezményt. Baloldalt: Brandt kancellár. / (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) ségét, majd nyilatkozatára Egon Bahr államtitkár vá­laszolt. A két német állam kap­csolatait szabályozó alap- szerződés ünnepélyes para- fálásának alkalmából elő­ször dr. Michael Kohl mi­niszterelnökségi államtitkár az NDK küldöttségének a vezetője méltatta a nagy ese­mény jelentőségét. Rámutatott, hogy az alap- szerződés beleilleszkedik azoknak a szerződéseknek a sorába (NSZK—szovjet, NSZK—lengyel!) „amelyek földrészünkön a népek és ál­lamok békés egymás mellett élésében új szakasz kezde­tét jelzik”. Ezek a szerződé­sek összességükben „kifeje­zik a Szovjetuniónak, az NDK-nak és más szocialista államoknak a békés egymás mellett élésre irányuló ak­tív politikáját, de ugyanak­kor azt is tükrözik, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya realitásérzék­ről tett tanúságot”. Egon Bahr, az NSZK kancellári hivatal államtit­kára, a nyugatnémet kül­döttség vezetője a két német állam alapszerződésének ra­tifikálása alkalmából tett nyilatkozatában megállapí­totta, hogy a megállapodás „az európai enyhülés és együttműködés megteremté­sére irányuló nemzetközi erő­feszítések elengedhetetlen építőeleme”. A szerződés hosszú tár­gyalások eredménye —mon­dotta — hiszen a két német állam párbeszéde két esz­tendeje, 1970. november 27- én indult meg. „Nem hall­gatjuk el — húzta alá az államtitkár —, hogy elvi kérdésekben áthidalhatatlan nézetek választanak el ben­nünket és fognak is elvá­lasztani. Nem teszünk úgy, mintha az egyik fél rákény- szeríthetné a másikat meg­győződése feladására. Vo­natkozik ez magára a nem­zeti kérdésre js” A szerződés nem azért jött létre, mert a két állam kormánya ezt így akarta — folytatta — hanem azért, mert „szükségük var. rá a két államban élő emberek­nek". BERLIN: „Ha az ember a szerződés­ben megfogalmazott alapél- veket és kötelezettségeket összeveti azzal a politikával, amelyet az NSZK több mint két évtizeden át az NDK-vál szemben folytatott, teljes vi­lágossággal megmutatkozik, hogy nagy lépés történt a normalizálás, a különböző társadalmi berendezkedésű két állam békés együttélésén alapuló kapcsolatainak ki­alakítása útján — ' állapítja meg az NDK hírügynökségé­nek (ADN) kommentárja. Ez kétségtelenül nemcsak » szerződést kötö két állam számára jelentős eredmény, ennek rajtuk túlmenő fon­tossága is van. Gondoljunk csak arra, hogy az NDK és az NSZK rendezetlen viszo­nyát használták fel ürügyül arra, hogy megakadályozza­nak az enyhülés irányába ható, más lépéseket. Ha a kapcsolatokat a szóban forgó szerződésnek megfelelően rendezik, ez az európai eny­hülést és biztonságot szol­gálja majd". Az ADN kommentárja ez­után megállapítja, hogy ez az eredmény elsősorban a megváltozott nemzetközi erő­viszonyoknak, a Szovjetunió és az egész szocialista kö­zösség egyre növekvő erejé­nek köszönhető. Olyan egyez­mény ez, amely az NSZEP VIII. kongresszusa külpoliti­kai irányvonalának megva­lósításából ered. De elége­dettek lehetnek ezzel az egyezménnyel az NSZK pol­gárai és kormánya is. Azon természetesen semmiféle szer­ződés nem változtathat, hogy az NDK-ban szocialista, az NSZK-ban kapitalista viszo­nyok uralkodnak. — írja be­fejezésül az ADN. Érvényesült a papírforma A jóslatok valóra váltak. Nixon nagyarányú győzelmet ara­tott a választásokon. Képünkön: az elnök és felesége egy washingtoni hotelben fogadja a gratulációkat. Baloldalt Agnew alelnök áll. (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) (Folytatás az L oldalról) MOSZKVA Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke ugyancsak üdvözlő üzenetet küldött Richard Nixonnak abból az alkalomból, hogy is­mét őt választották az Egye­sült Államok elnökévé. Podgomij táviratában egyebek között a következő­ket írja: „megelégedéssel ál­tal, hogy a két német ál­lam megállapodása megelőz­te ezt, jelentős tehertől sza­badulhat meg az európai biztonsági konferencia. Olyan kölcsönhatások sorozatáról beszélhetünk, amelyek jóté­konyan befolyásolhatják egy­más menetét, a politikai ki­bontakozást. Nem lenne teljes azonban a kép, ha nem hívnánk fel a figyelmet egy másik kö­zelgő dátumra és esemény­re. November 19-én kerül sor az NSZK-ban az általá­nos választásokra, amelyek­nek esélyei változatlanul nyíltak. Ä jobboldali ellen­zék ugyan tanácstalan és nem tud semmit szembeál­lítani az alapszerződéssel, de győzelem esetére máris a megállapodások felülvizsgá­latával fenyegetőzik. Ez a fellépés bizonyára befolyá­solja majd a választási harc finisét, jóllehet a szavazást számos más, bizonyos fokig kiszámíthatatlan belpolitikai tényező is meghatározza. Mégis bizonyos, hogy az NSZK megváltozott nemzet­közi állásfoglalásában nem­csak egyes vezetők jószándé­ka játszik közre, hanem az objektív szükségszerűségek kényszerítő hatása, amelyek úndenképpen fennállnak majd, november 19-ét köve­tően is. AZ ALAPSZERZŐDÉS ta­láló neve arra is int, hogy megfelelő alapok nélkül sem­mit nem lehet csinálni. lapítva meg, hogy megkezdő­dött az országaink közötti kapcsolatok átrendezésének folyamata, amihez meghízha­tó alapot teremtett a májusi moszkvai találkozás, szeret­nénk kifejezni azt a meggyő­ződésünket, hogy az előttünk álló időszakban továbbra is kedvezően fejlődnek majd a szovjet—amerikai kapcsola­tok, a szovjet és az amerikai nép érdekében, a nemzetközi biztonság és a világbéke meg­szilárdítása javára.” Igor Orlov, a TASZSZ hír- magyarázója írja: Richard Nixon győzelme nem meglepetés. Bár a vá­lasztások eredményei még hosszú ideig elemzések és kommentárok alapjául szol­gálnak majd, már most le­vonható néhány nyilvánvaló következtetés. Elsősorban adódik az a kö­vetkeztetés, hogy az ameri­kai választók tömegükben az elnökválasztásokon nem annyira egyik vagy másik programra, mint Inkább egyik vagy másik politikus szemé­lyiére adták szavazatukat. (A két vezető párt választási platformjának számos pontja nagyjából azonos.) Természetesen az einökja- vára vált egyebek között • szovjet—amerikai kapcsola­tok javulása, ami kifejezés­re jutott több fontos szov­jet—amerikai megállapodás­ban. Ezek a megállapodások elősegítik a nemzetközi biz­tonság általános erősödését. A közvélemény-kutatás is­mert szakértői már a válasz­tások küszöbén megállapítot­ták, hogy külpolitikai kérdé­sekben Nixon elnök a győz­tes vetéiytársával szemben. Sok kiélezett és elodázha­tatlan belpolitikai probléma sutja az Egyesült Államo­kat. Minden valószínűség szerint ezzel magyarázható, az a tény hogy a republiká­nus párt sem a szenátusban, sem a képviselőházban' néni tudta megszerezni a többsé­get.

Next

/
Oldalképek
Tartalom