Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-02 / 259. szám
HäUl» KOSSUTH 8.18 Népi muzsik* ».oo At aUatmagatartúst*8«a| 9.25 Bizet: Szitui. 10.05 Iskolarádió 10.20 Lconcavalló: Bajuaúfcj Kétfclv. opera 11.81 irodalmi évfordulónaptár 12.20 KI nyer ma? 12.35 Melódiákoktól 11.00 Biportok a* NDK-bót 14.20 Kazacsay: Pro memoria 11.40 Népi muzsika 15.10 Keresztmetszet lb.05 Petőfi-kalendárium 18.08 Mozart: B-dúr számi. 18,34 Az élő népdal 18.14 Színházi esték Békéscsabán 17.05 Kiport 17.33 Kárpáti rapszódia. IV. 18.20 Híres Zenekarok Albuma 18.43 Zenéről tíz percben 19.25 Badnótl-vers % 19.29’ A manő. Csehov komédiája, Kőzv. Békéscsabáról *2.20 Amerika választás előtt. II. *2.30 Esti hangverseny 23.20 Verbunkosok PETŐFI 8.05 Kamarazene 8.03 J. strauss-hangv. 11.50 Jegyzet 12.00 Könnyűzenei Híradó 12.30 virágénekek 12.48 Nyíregyházi stúdió 13.03 Balettzene 1« 14.00 Ifjúsági randevú 18.10 Könyvismertetés 18.19 Kodályt Hét zongoradarab 18.59 Kortársaink. Barát Endre 19.39 Idegen nyelv 20.28 Múzsák és lantosak 20.54 Hangverseny 22.2« Népi zene 23.15 Táncdalok 83.30 Kádár Kata. Operarés*!. i IP MAGTAB mŐSZ I SBSSTV itjb Híre* 1UD Mindenki ---------------1 7A0 Képzőművészeti Magmán 18J» Georgfton H5. Oofc.-<gBm 1M0 Radar j _, . 19J0 Esti mese íotso Tv-híradó 20JM Vldooq újsMt tofautaW. L rész J0.S8 A megvalósult legenda , 2 E8Q Kalendárium 2 USD Monitor 22.ro «p-fcíratMI Ifll » POZSONY! lfcfl# Ä Jégkoroogoeás hírét ~ 19.00 és 22.05 Tv-hlradó 13.20 Nem nyugi-nyugi, Tv-sorozat I ' 20.00 Pajzs és kard.' i Szovjet Illmsoroztá —k 21.35 Esti dallamok 31 I. THOZi EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4 órakor: A fekete farkas Szinkronizált csehszlovák bűnügyi film. Féf 6 és este 8 órakor Tombol a Hóid Színes, szinkronizált angol film EGRI BRÖDV (Telefon: 14-07) Fél 4. fél 6 és fél 8 órakor A lovakat lelövik, ügye? Színes, amerikai film. Főszereplő: Jane Fonda. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Délután fél 4 órakor A Szent Péter hadművelet Háromnegyed 6 és este 8 órakor Az oroszlán télen HATVANI VÖRÖS CSILLAG Sacco és Vanzettl FÜZESABONY Fuss, hogy utolérjenek LOR1NCT Fiatalok Ét §L\HHhI Egerben, délután 4 órakor: A LÁMPÁS. (Berletszünet) Ó Mikii ÜGYELET Egerben: 1!) óráról péntek reg- . c 2l 7 órái«? a B:ijesy-Zsilins/.ky ui ri rendelőben (Telefon: 11-10.) R ’elés gvermekek részére is. 19 órától péntek reggel < uxuig, a Jókai utc i 41. wam aJalti rendelőben (Tel Ton • Arcok, epizódok NDK-földről... (6.) Nem remélt találkozás Hevesről A Hazafias Népfront járási elnöksége munkaértekezletet tartott a nőbizottságok elnökei részére. Az értekezlet előadója Miklós János, a népfront járási titkára volt. Témája: a nőbizottságok tevékenységének értékelése, a további feladatok az 1970. évi februári párthatározat végrehajtásában. A résztvevők ismertették, hogy a párthatározat óta határozott javulás van a nők helyzetében. A termelőszövetkezetekben igyekeznek a szombatokat szabaddá tenni az asszonyok számára, hogy az édesanyák az otthoni munkát is elláthassák. Van javulás a szociális beruházások terén is. A kérdésekre Miklós János HNt'-titkár adott választ. Tóth Mária Visontáról A* Országos Bányaműszaki Felügyelőség széles körű biztonsági szemlét tartott a Thorez külfejtéses bányaüzemnél, különös tekintettel a szénvagyon kitermelésére és a rekultivációra. Kiterjedt a vizsgálat a vlson- tai gépüzemre, az ecsédi, petőfi- bányai és pécsi üzemekre is. A vizsgálat végén Visontán tartották értékelő megbeszélésüket a vizsgálatban részt vevő szakemberek, a beszámoltak a vizsgálatok során szerzett tapasztalatokról. A csoportok vezetői és szakemberei megelégedéssel nyugtázták, hogy a feltárt hibákat könnyen és rövid idő alatt ki lehet javítani. Az üzemek jó munkájának elismerését bizonyítják a felvett Jegyzőkönyvek. A négynapos vizsgálat eredményét KrefU Gábor, a bányaműszaki felügyelőség főmérnöke azzal foglalta össze, hogy elégedettek a szemle eredményével.' azonban ez nem jelenti azt, hogy a vizsgált üzemek vezetői most már elégedettek lehetnek. Az eredményeket tovább kell fejleszteni, hogy minél magasabb fokú legyen a munkavédelem. Tóth Lajos Recskről A Táncsics utca lakói még az esztendő elején kezdeményezték útjuk felújítátását. Felajánlották, hogy önkéntes anyagi hozzájárulással és társadalmi munkával is segítik a felújítási munkákat. A községi tanács nem tudta biztosítani a még hiányzó összeget, az utca lakói azonban nem nyugodtak ebbe bele, hanem kérték az üzemek segítségét is. Így helyben megszerezték az út alapozásához, kátyúzásához szükséges követ, s helyi gazdasági intézmények segítettek a szállításban. A kő terítése az , utca lakóira várt. Már eddig : is jelentős a végzett munka. : A községi tanács, látva a : lakosok áldozatkészségét, se- gítséget adott a munka befe- - jezéséhez. A felújítási munka értékének több mint a felét társadalmi összefogással sikerült biztosítani. Ez a társadalmi összefogás adta az ötletet a helyi tanácsnak, hogy összehívja a másik megjavításra váró útszakasznál érdekelt gazdasági szerveket és a lakosságot. Megszületett a megállapodás is a társadalmi segítségre. Ilyen összefogással végül is elérhet oda a község, hogy megszűnnek a sáros, járhatatlan útszakaszok. , ...... , Maruzs János Mezőszemeréről A Dózsa Termelőszövetkezetben az idén is jövedelmező üzemág volt az állattenyésztés. Az év vége közeledtével egyre Inkább kimutatható az állattenyésztésből és az értékesítésből származó jövedelem. A szövetkezet fő termelési profilja a nagyüzemi baromfitenyésztés. Az idén több mint 42 vagon csibehúst adnak át fogyasztásra. A korszerű, nagyüzemi módszerekkel nevelt csibék nyolchetes korukra másfél k.logrammos átlagsúllyal kerülnek értékesítésre. Az év végéig még közel 100 ezer vágni való csibét értékesítenek. Igen ötletes módon készítenek a baromfitrágya felhasználásával olyan tápot, melyet a pecsenyebárányok hizlalására használnak fel. Ebben az évben 1100 ilyen bárányt értékesítenek. A csibe- és a bárányérU'kesltésen túl ebben az évben 150 hízómarhát Is értékesítettek. Császár István Egerből A Szőlészeti Kutatóintézetben tartotta meg legutóbbi ülését a MEDOSZ megyebizottsága. Az ülés napirendjén a kollektív szerződések megkötésének tapasztalatairól, a szakszervezeti jog- és hatáskörökről, a törvényesség betartásáról tárgyaltak. Az ülésen részt vett Deli István, a MEDOSZ-központ titkára is. Czirmay Tibor beszámolójában elmondotta, hogy minden évben ellenőrzik a kollektiv szerződés módosításait, a mellékleteket, figyelemmel kísérik a szakszervezeti bizottságok egyetértési, ellenőrzési és vétójogának gyakorlását. A megyebizottság megállapította, hogy a szak- szervezeti bizottságok többsége megfelelően él jog- és hatáskörének lehetőségeivel. Említésre méltó a Gyöngyös —domoszlói Állami Gazdaságban meghonosodott gyakorlat, ahol a gazdaságvezetés következetesen figyelemmel kísérik a dolgozók javaslatait, és a legjobbakat meg is valósítja. Az állat- tenyésztésben például a helyesebb, korszerűbb munka- szervezéssel elsőnek a megyében biztosítotják a kéthetenkénti szabad szombatot. Szó volt arról is, mik a teendők a kollektív szerződések továbbjavításával kapcsolatban. Várnái Anna Gyöngyösről A kertészeti egyetem gyöngyöst főiskolai karának tanácstermében ültek össze a városban működő ifjúsági klubok vezetői, hogy megvitassák feladataikat. Dér István, a városi KlSZ-bl- zottság képviselője hangsúlyozta beszámolójában, hogy a klubok egyre Jelentősebb szerepet töltenek be a város művelődésügyében, nem mindegy tehát, hogy munkájukat milyen színvonalon végzik. Sokszor tapasztalja a KISZ-bizottság, hogy a kezdeti lendületet visszaesés követi. Igyekezni kell tehát ezeknek okait feltárni, és helyes tanácsokkal átsegíteni a klubokat a nehéz időszakokon. A város hat ifjúsági klubját képviselő vezetők hozzászólásaikban hangsúlyozták az együttműködés fontosságát. Kifogásolták, hogy ritkán találkoznak a fiatalok a városi párt- és tanácsi vezetőkkel, s gyakran nem Ismerik a fiatalok megfelelően az őket is érintő városfejlesztési, kulturális és szociális kérdéseket. Javítani kell a klubprogramok propagálásán is. Javaslatot tettek a fiatal klubvezetők tanácsának megalakítására is. A tanácskozást követő délután a fiatalok klubjainak tagsága ismerkedett meg egymással, a résztvevőknek a főiskolai irodalmi színpad adott műsort. Baranyi Imre UTOLSÓ NAPON német tájon, most már Berlin mellett, a buckowi üdülőtelepien, erdőségek és kies tavak partján. Amire nagyon számítottam, nem sikerült! Kerültük egymást W emerre I, régi-régi cimborámmal. Ö talán ma érkezik vissza falujába, lengyel földről. Én is utazóm Magyarországra. Aztán földibe gyökerezik a lábam! Indulnék vacsorázni, s a teraszon, tarka kerti székben, szemét kicsit lesütve, de kajánul figyelve lépteimet, ott ül és vár Werner Jahne, a grosshennersdorfi kultúrház igazgatója. — Az éjjel érkeztem haza, itt vagyok — tárja szét karjait ölelésre ez a száz kiló tiszta szív ember, s bár szemei kicsit törten csillognak a sok utazástól, úgy ölel magához, hogy ropognak a csontjaim. Vacsora után együtt ereszkedünk le az üdülővároska, Buckow, zegzugos utcáira, ahol konyak és sör mellett nem győzzük elmesélni egymásnak az utolsó évek eseményeit. Olykor meg is zavarjuk a küldönböző történeteket közbevetett kérdésekkel: Hát Hanna, a feleséged? És Frank? Ö talán már egyetemista? Főznek-e a Tisza- parton olyan jó halászlét? S: igaz, hogy meghalt Mohásné, a mi Marikánk, aki tíz évvel ezelőtt két intézményünk, a magyar és német művelődési otthon baráti kapcsolatát oly szépen munkálta? AZTÄN HÉTKÖZNAPI GONDJAIRA tereltem a szót. Grosshennersdorf életére, a Jáhne család prohlémáira. — Szegény Lange, a nagy darab, szőke polgármester, szintén meghalt Rák! Emlékezhetsz, ő mindig ott cirkált a kultúrház körül, s ahol tudott, segített. Nem, az utóda nem ilyen. Papírosember. Neki csak a rubrikákba írt számok vallanak az én munkámról, s nem a klubtagok, a szakkörök fiataljainak mosolya, a koncertek, színházi estek összeverődő, piros tenyerei. Hazudnék, - ha azt mondanám, pénzzel 'nem támogat kellően. Ad a tanács pénzt, többet talán, mint Lange idejében. De tudod, a pénz nem minden! Egy intézményi semmi sem ösztönöz jobban munkám, mint mikor a falu, a város vezetői odafigyelnek az eseményekre, ellátogatnak olykor-olykor munkásai közé. Jó, jó. A szövetkezetben gyakori vendégek. Ott vannak a tejüzemben, meg a gépállomáson gyakran. Még az iskoláinkat is csak-csak felkeresik évente. De kultúrház? Mozi? Színház? Falumúzeum? Nekünk nagyon ritkán jut az ilyesféle becsületből. Pedig hát a mi falaink között is formálódik az új ember... TRÉFÁVAL ÜTJÜK EL a rezignált percek életét. S amint feleségére, Hannára terelődik a szó, az én barátom megint a régi, megint a csupa szív otthonvezető. — VaK nekünk, emlékezhetsz rá, éttermünk a kul- túrbázban! Hanna vezeti. Nagyszerű forgalmat bonyolított le az elmúlt évben. Egymillió márka! S mit gondolsz, miinek köszönheti ? Magyaros ételeknek. Bogrács- gulyásnak, olykor halászlének. Kicsit csípősen, fűszeresen, ahogyan nálatok rákaptunk ... A Jáhne család étrendjén tíz esztendeje szerepelnek már az ilyesféle dolgok. Hanna megtanulta Magyarországon a töltött káposzta, a jó házi kolbász készítésének titkait is. Konyhájából nem hiányzik a bors, majoránna, a hires szegedi paprika. S lám, az otthoni szokásból üzemi gyakorlat lett. Most marhapörkölttel próbálkozik. — Ha legközelebb jössz, azzal várunk, jó? Bólintok. Majd János Gas felől kérdem, aki apró gyerekként negyvenötben került Grosshennersdorfba, egy dunántúli sváb falucskából. — Megnősült. Német fele* gégével többször járt azóta Magyarországon. Mindig azt mondja, ott van az ő igazi hazája. Ilyen az élet! \ SZÉP RANGOT SZERZETT a közelmúltban Werner Jäline kultúrotthona. „Kiváló községi művelődési ház” címmel tüntette ki az NDK minisztériuma. — Igen sokrétű most már a munkánk, s a háromezer lelkes faluiból mintegy háromszázan tevékenykednek a különböző művészeti csoportokban, szakkörökben. Ruth kisasszony, az iskola ének- tanárnője, megszervezte időközben a termelőszövetkezet énekkarát. A fotósok ősswi- gyűjtöttek minden fellelhető fényképes dokumentum' l Grosshennersdorf múltjáról, s rögzítik a 'napi eseményeket. Mi több: filmet Készítenek a jelesebb napokról. Schumann tanár úr hetente viszi túrára a fiatalokat, öregeket. Tizenötezerre szaporodott könyvállományunk, amiben jó néhány magyar szerző szerepel, közöttük Gárdonyi, akinek híres regénye, az Egri csillagok mindmáig Frank fiam legkedvesebb olvasmánya. Legjobban azonban műszaki klubomnak örülök! A gépállomás és a termelőszövetkezet végzett emberei minden héten ösz- szegyűlnek a kultúrházban, megvitatják a gépesítés, ke- mizálás gondjait, s így segítik a termelő munkát. S azt is eredményeink közé sorolom, hogy művelődési otthonunk szervezésében a kis faluból közel nyolcszázan jártak már Magyarországon, Lengyelországban, Csehszlovákiában! ÖT VEN FELÉ BALLAG már Wemer, ez a fiatalos kedvű, sokféle gonddal „megáldott” falusi népművelő. Pár évet akar még ezzel az aktivitással dolgozni, aztán má- sodhegédűs lesz, afféle „fülbesúgó”. — Ha minden jól megy. Frank folytatja a munkámat — jegyzi meg csendesen, a legtovább nyitva tartó buckowi söröző kockás abroszára könyökölve. — Az idén első éves a leipzigi népművelési főiskolán, s minden vágya, hogy szülőfalujában maradhasson. Ott dolgozhasson, ahol pionírként én kezdtem, ahol beleoltottam ennek a munkának a szereteted Mindig azt mondogatja: Fatti, nem elég valamihez érteni. Szeretni kell azt a földet, ahol dolgozom, igazi eredményt csak úgy lehet felmutatni. S én nagyon szeretem a falumat.., ★ Ferihegyen landol gépünk, amikor még mindig ezek a szavak csengnek a fülemben. S az újabb viszontlátás pillanatait színezem magamban. Mivel erre is letettük a főesküt, ott, Berlin—Schönefeld üvegpavilonjában. (Vége.) Moldvay Győző VWVWVVWWXA/VVSA/VWVVNAA* V-NA/ Eugen Gindli Variációk, eqy témára 'A Michalska tífC&H találkoztam régi barátommal, Spankóval. — Szevasz! — üdvözölt vidáman. — Ezer éve nem láttalak. — Melegen megráztuk egymás kezét. —: Ember — folytatta rövid hallgatás után — tegnap úgy berúgtam, mint egy szamár! — Szégyenlősen elnevette magát, de valahogy mégis diadalmasan. — Mint egy szamár — ismételte meg kisvártatva. — Azt sem tudom, hogyan támolyogtam haza. Bedugta a kezét bundája zsebébe, aztán még hozzátette: — Abnormális idő ... Süt a nap, meleg van. Az isten se látott ilyen februárt! S. orukozottan elnézett két dülöngélő részeg feje felett, sóhajtott, aztán sietősen elbúcsúzott. •k A Duna-purlon elcsípett egy távoli rokonom. — Te már itthon vagy? ss kérdezte meglepetten. ^ — Miért? — bámultam rá értetlenül —, hol kellene lennem? — Hát nem te küldtedazt a képeslapot Vrátnából? — Hiszen az még júliusban volt! — jegyeztem meg. — Júliusban, azt mondod? Látod, nekem úgy tűnt, mintha csak most lett volna egy hete! — csóválta meg elgondolkodva a fejét. — Hogy rohan az idő! Csak a gyerekeinken vesszük észre, hogy öregszünk. Eltelt néhány perc, mire feleszmélt: — Szép hely az a Vrátna, én is ismerem. Két évvel ezelőtt voltam ott egy munkavédelmi tanfolyamon. Hű, de príma volt! Mindennap felöntöttünk a garatra... — Valahová a Duna fölé szegezte a tekintetét és merengő hangon hozzáfűzte: — Volt miből... Kigombolt kabátban lépegettünk a rakparton. — Mit szólsz ehhez a februárhoz? — kérdezte. — Plusz tizenöt fok február elején. Ilyen még nem volt. Emlékszem, ötvenkettőben derékig gázoltunk a hóban, amikor reggel munkába men- tiinL ★ Az utazási iroda előtt valaki hátulról rávert a váltamra. — Bulgáriába, Bulgáriába? — folyt körül az egyik hivatali kollégáin mézesmázos hangja. — Igazad van, roppant kellemes országocs- ka. Ügy ittuk ott a pálinkát, mint a vizet. Reggel és este, este és reggel. Egyszer egy ismeretlen férfival úgy betermeltünk, hogy mindkettőnket kórházba kellett szállítani. Az utcánk sarkáig kísért. Ott megállt egy fa alatt és felfelé mutatott: — Nézd csak, duzzadnak a rügyek, csiripelnek a verebek .... — a vállai közé húzta a fejét és körülnézett. — Micsoda tél ez? Ilyen február után aligha jön rendes nyár. ★ A lépcsöházban a szomszédunkba botlottam. Alig állt a lábán. — Azt a máriáját! — bé- gette. — Olyan részeg vagyok, mint egy ágyú! — Heves csuklás közben folytatta. — No és ha berúgtam ... hukk .. . akkor mi van? Hétfő van, vagy nem? Mikor igyon az ember... hukk ... ha nem hétfőn?... Felém nyújtott egy félig üres pálinkásüveget. — Nesze, húzd meg te is, ha nem undorodsz inni utánam! Ittam., aztán ö ivott, majd megint én. Pár perc alatt teljesen kiürült a bütykös. A szomszéd kihajolt a lépcsőházi ablakon. — Nini, seregélyek .11 Iderepültek a gazfickók, mintha már tavasz volna. Seregélyek február elején, ilyet még az öregapám se látott... — motyogta riadt szemekkel. — Emlékezzen a szavamra, uram, ennek nem lesz jó vége. Ez már nekem is sok volt. Felrohantam a lépcsőn, feltéptem a lakás ajtaját, aztán belülről ráfordítottam a kulcsot. A kredenc alján kitapogattam egy üveg rumot. Állva, még kabátban, jó nagyot húztam belőle. Aztán elővettem a sarokból a légpuskát és az ablakon át lövöldözni kezdtem a kertbe. A seregélyek rémülten zsibongtak, néhány lehullott, a többi elrepült. Letettem a puskát a heve- röre és kiszaladtam a spájz- ba. A hűtőszekrényből jégkockákat tördeltem és körülrakta m velük a hőmérőt a párlcány felett. Aztán fenékig ittam az üveget és lerogytam az ágyra. Reggel frissen ébredtem. A hőmérő mínusz húsz fokot mutatott. A kertben hatalmas pelyhekben hullt a hó a seregélyek holttetemére. Sarkig tártam az ablakot, bekapcsoltam a rádiót. Egész Európában szörnyű hóviharokat, lavinaveszélyt, jeges árvizeket jelentettek. Mosolyogva fogtam a reggeli tornához, Végre ezt is megértük. Ha február, hát legyen február! Csak az alkohol, árát is szállítanák le... Szlovákból fordította: Zahemszkj László .NinümBG} 1972. november 2., csütörti(|
