Népújság, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-02 / 259. szám

Előtérben a szarvasmarha-tenyésztés A nagy tartalék AMIKOR az állati termék termelés teltételei kerülnek szóba, mindig előtörnek azok a mondatok, amelyeket oly gyakran hallottam Kanadá­ban és az USA-ban, íarme- rektől, kutatóktól. Ezek lé­nyege egy örök igazság:csak jól takarmányozott álattól lehet azt várni, hogy sokat termeljen. Ámbár az is vitathatatlan, hogy a végső eredmény ér­dekében a termelést befo­lyásoló tényezőket együtte­sen kell vizsgálni. Sokszoro­san bebizonyosodott, hogy a termelés szintje a minimum­ban levő tényezőhöz igazo­dik. Ha különböző színvona­lon állnak a tej-, vagy hús­termelésre ható tényezők, akkor közülük azok, ame­lyek magas szintet képvisel nek — költségben is — nem érvényesülnek a vártnak megfelelően. A következ­mény : rossz a ráfordítások gazdaságossága,, alacsony — mert a legalacsonyabb szin­ten levő tényezőkhöz igazo­dik — a termelésben haszno­sított eszközök, erők hatás­foka. Visszatérve a takarmány­hoz — érdemes a szarvas­marha-tenyésztésnek ezt a részét kicsit tüzetesebben szemügyre venni, már csak azért is, mert c téren na­gyok a tartalékaink, s bi­zony eléggé alacsony színvo­nalról indulunk. Mezőgazda­sági üzemeink többségében a baromfi, vagy a sertés ta­karmányozásához képest a szarvasmarha takarmányo­zása messze elmarad a kor­szerű követelményektőL Ismeretes az, hogy a tej literenkénti felvásárlási árá­nak 1,30 forinttal, a vágó­marha felvásárlási árának kilogrammonként 5,70 fo­rinttal történő felemelése azért kerül sorra január el­sején, hogy ez az ágazat leg­alább olyan eszközarányos nyereséget adjon, mint a sertéstenyésztés. A sertéste­nyésztés eszközarányos nye­resége országos szinten 8 szá­zalék körül van. Ez azt je­lenti, hogy a szarvasmarha- tenyesztésben — az önkölt­ségre számítva — 15 száza­lékos nyereséget kell elérni, hiszen ebben az ágazatban lényegesen hosszabb idő szükséges a ráfordítás meg­térüléséhez. A felvásárlási áremelés, az állami támogatás révén elér­hető ez a nyereségszint. Eh­hez azonban növelni kell a hozamot. A jelenlegi tejter­melési színvonal — országos méretekben — nem biztosít­ja, a magasabb felvásárlási árak ellenére sem a kívánt jövedelmezőséget. Minimáli­san kétezer-hatszáz literes évi tehenenkénti tejhozam adhatja csak a számított eredményt. Kétezer-hatszáz liter tej tehenenként — ha valahol egy kicsit is lelki- ismeretesen foglalkoznak a tehenészettel, ezt a teljesít­ményt mindenképpen elérik. Ez a termelési szint — so­kan vallják — a takarmá­nyozás körüli rendellenessé­gek megszüntetésével túl is szárnyalható. Nem kell azt magyarázni senkinek, hogy a szarvas­marha-takarmányozás a ta­karmánytermesztéssel kezdő­dik, a takarmánybetakarítás­sal, az iparszerű módszerek kibontakozása esetén a ta­karmánygyártással folytató­dik. Mindebből következik, hogy a jobb takarmányozás hogyanjára — legalábbis ami a részleteket illeti — nagyon szerteágazna a válasz, ami nem is fogható össze egy cikk keretem belül. AZ ORSZÁGOS KÉP min­denesetre azt mutatja, hogy a szálas- és tömegtakar - mány-termelés az elmúlt év­tizedben — amikor a búza- a kukoricatermesztés oly szé­pen fejlődött — alig moz­dult előre. E téren a magyar mezőgazdaság csak szerény­nek is alig mondható ered­ményt ért el a növényter­mesztés átlagához képest. Rétjeink, legelőink zöme olyan állapotban van, hogy az erre alapozott szarvas­marha-tenyésztést csak Ár­pád korabeli szinten lehetne folytatni. A szálas- és tö­megtakarmány termesztésé­nek a javítására több esz­közt, anyagot, s főként na­gyobb hozzáértést kell biz­tosítani. A hozamok számot­tevően növelhetők, mór csak azért is, mert jelenleg na­gyon kevés kivételtől elte­kintve alacsonyak. Alacsony hozam ás gazdaságos takar­mánytermesztés' a mai üzemi berendezkedés és feltételek mellett elképzelhetetlen a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban. Egy másik forrás: a beta­karítási, előkészítési veszte­ségek csökkentése. Évente százezer, ha nem millió ton­nákra rúg annak a szálas- és tömegtakarmánynak a mennyisége, amely értékének felét, harmadát elveszíti ad­dig, amíg a termőterületről a jószág elé kerül. S ezek a százezer tonnák az egyes gazdaságok adataiból jönnek össze. A vetésszerkezetben általában nem lehet a szá­las- és tömegtakarmányok területének növelésével szá­molni. A meglevő terület ho­zamának növelése, a betaka­rítási, feldolgozási, előkészí­tési veszteségek csökkentése azonban a jelenleginél na­gyobb szarvasmarha-állo­mánynak is fedezhetné — akár a mennyiségről, akár a minőségről van szó — a nagyobb termelés által tá­masztott igényét. A számítá­sok szerint akkor, ha orszá­gosan a jelenlegi felére csök­kenne a tápanyagveszteség, 180—200 ezer tonna kemé­nyítőértéket, 45—50 ezer ton­na emészthető fehérjét nyer­hetnénk a szarvasmarha-ál­lománynak. HA KIS MÉRTÉKBEN nőtt is a szálas és tömegta­karmányok területegységre számított hozama, a mellék­termékek felhasználása csök­kent. Ez is hozzájárul ah­hoz, hogy a meglevő ala­csony tehénállomány sem termel annyit, mint ameny- nyire képes lenne. A takar­mányszalma, a kukoricaszár, a leveles rápafej, a cukor- és a konzervipar mellékter­mékei hagyományos módon már csak nehezen hasznosít­hatók. A szántóföldi mellék­termékek betakarítására rendszerint nem elégséges a szállító eszközök mennyisége. E takarmányok etetése az előkészítés, az állat elé jut­tatás során nagyon sok kézi munkaerőt igényel. Érdemes keresni a gazdaságokon be­lül azokat a megoldásokat, amelyek módot adnak a mel­léktermékek gazdaságos fel- használására. A hagyományos takar­mányelőkészítés és az ipar­szerű előkészítés között sok átmeneti forma van. Ezeket az átmeneti formákat is le­het javítani — s nemcsak lehet, de időnyerés miatt kell is. A SZARVASMARHA-ta­karmányozás fejlesztésének sok ágaboga van. A lehető­ségek feltárása, hasznosítá­sa elengedhetetlen eleme an­nak a fordulatnak, amelynek a szarvasmarha-tenyésztés­ben, a hús- és tejtermelés­ben be kell, hogy következ­zék. Almási István- papír Évente több mint egymil- liárd forintot költünk papír­árúra — nem beszélve a közületek hatmilliárd forint körüli fogyasztásáról. Az ösz- szeg óriásinak tűnik, ám a szakemberek szerint az egy lakosra jutó évi 40—45 kilo­grammos jelenegi „papír­fejadag” még mindig kevés, és jó lenne mielőbb legalább 60 kilóra emelni. S hogy ez ne maradjon puszta óhaj, arról a IV. ötéves terv köny- nyűipari programjának pa­píripari nagyberuházásai gondoskodnak. A papíripar kiemelt beruházásai az ál­lamnak összesen több mint 4 milliárd forintjába kerül­nek; ehhez járul 1,3 milliárd forint, a vállalatok saját alapjából. Az ellátás javítá­sán a Papíripari Vállalat 18 gyárának tizennégyezer dol­gozója munkálkodik, ezen belül a kiemelt beruházások négy gyárat érintenek. A Lábatlani Papírgyár új vékonypapírgyára határidőre — illetve részben korábban — üzembe lépett, a beruhá­zás költsége kb. kétmilliárd forint volt. Évi termelése 35 ezer tonna vékonypapír, amelyből egyebek között jó minőségű egészségügyi papí­rok (szalvéta, zsebkendő, egészségügyi papír), indigó nélküli másolópapírok, bib­liofil és egyéb papírok ké­szülnek. Továbbfeldolgozásra évi 12 ezer tonna kerül. Az új gyárat ez év februárjá­ban helyezték üzembe, tel­jes felfutása július—augusz­tusban várható. A Budafoki Kartonlemez­gyárban végrehajtott rekonst­rukció eredményeként évi 30 ezer tonna finom minőségű kartonlemez készül, amely- lyel — többféle hazai alap­anyag felhasználásával — tőkés importot takarítanak meg. A próbaüzem megkez­dődött, és ez év végéig be­fejeződik. S hogy jó) nyom­ható, nemes felületkezelésű csomagolóanyagot nyerjenek, a gépeket francia felületne­mesítő szerkezetekkel látják el. A Nyíregyházi Hullámdo­boz- és Zsákgyár próbaüzeme júniusban ugyancsak meg­indult és — a tervezők, a beruházók és a kivitelezők szocialista szerződésének eredményeként — az új gyár december 31. helyett már november 7-én megkezdi a termelést. Itt évi 600 ezer tonna hullámpapír, továbbá 10 ezer tonna zsák- és mű­Mezőgazdasági világtuhöF Szovjet kincs: a fa Az újvidéki Magyar Szó írja, hogy a szovjet kormány 1948-ban nagyszabású tervet dolgozott ki az erdők védel­mére kiaknázására és ne­mesítésére. A minisztertanács intézke­dése alapján hatalmas terü­leteket erdősítettek, nem­csak az ország európai ré­szén, hanem az Uralon túl a Bajkál-tó környékén és a kö­zép-ázsiai szovjet köztársa­ságokban is. Ezek a merész kísérletnek számító erdősíté­sek igazolták a tudósok és a közgazdászok elképzeléseit, egyrészt megnövekedett a fa- mennyisjég, másrészt az esőt vonzó erdőségek révén sok helyen a növény term és hoza­ma is megkétszereződött. Jelenleg a Szovjetuniónak évenként annyi fára van szüksége, amennyit 2,5 millió hektárnyi erdő képes adni. Ez Svédország, Norvégia és Finnország teljes állományá­nak felel meg. A Szovjetunió ennek ellenére hosszú törté­nelmi korszak szükségletét kielégítő fával rendelkezik. A Szovjetunió erdőségei egyébként a világ faállomá­nyának egyharmadát alkot­ják, s ezért érthető, hogy a © |§72. november Zr csütörtök hazai felhasználáson kívül egyik számottevő devizafor­rás is ez a hatalmas kincs. Rekordszint a búzakeres­kedelemben A The Financial Times c. londoni sajtóorgánum szerint a búza világkereskedelme re­kordszintet érhet el az 1972—1973-as szezonban. A Nemzetközi .Búzatanács elő­rejelzése szerint ebben a sze­zonban több mint 20 száza­lékkal növekszik a kereske­delmi forgalom volumene és eléri a 62—64 millió tonnát. A bizottság szerint igen nagy szerepe van ebben a szovjet búzaimportnak, mely a búza világkereskedelmében a má­sodik világháborút követő időszakban a legnagyobb ese­mény. A kereskedelem megélén ­külésének eredménye az el­fekvő készletek nagyarányú csökkenése lesz. A Búzata­nács szerint a világ legna­gyobb hét búzatermelő or­szágának készletei ebben az időszakban 34 millió tonnára csökkennek, s húsz év alatt ez lesz a legkisebb készlet. A Közös Pice és a whisky A londoni The Times írja, hogy * hírneves Johnnie Walker és White Horse whiskyket gyártó vállalatok profitja szépen emelkedett az utóbbi időben. Ennek ellené­re a whiskyipar bizonytala­nul és aggodalommal tekint a jövő elé, pontosabban Nagy- Britannia közös piaci csatla­kozása elé. A skót termelők országos szövetsége memorandumot terjesztett a kormány elé, amely rámutatott arra, hogy a csatlakozás'öt szempontból arthat es csak egy szempont­ból hasznaihat a whiskyter- me löknek. Az aggodalom fő oka az, hogy a különböző intézkedé­sek — melyek az olasz és a francia szeszes italok arát védik —, arra késztetik a skót termelőket, hogy maga­sabb önköltségi áron termel­jenek. U román takarmányrépa A prágai Zemedelec sze­rint Romániában új takar­mányrépa-fajtát nemesítettek ki, amely az ország külön­böző területein rendkívül magas termést hozott. A hek­táronkénti termécho»am meg­haladja az ezer mázsát, de nagyobb adagú műtrágyázás esetén még magasabbak az eredmények. Kedvező talaj­viszonyok mellett öntözéssel hektáronként több mint két­ezer mázsát is sikerült ter­melni. Sok vaj, kevés hús A Privedni Pregled belgrá­di újság arról ír, hogy Fran­ciaországban ismét jelentő­sen növekedtek a vajkészle­tek. Júniusban és júliusban például 63 ezer tonnával nö­vekedtek a készletek, s az egész készlet jóval a 100 ezer tonna fölé emelkedett. Egy évvel ezelőtt az ország vaj- készleto csak 200 tonna volt. A hústermelés viszont jó­val más képet mutat. A mar­hahús termelése az eddig él­teit hónapokban 14,6 száza­lékkal esett vissza és éppen ezért a nagykereskedelmi árak 22,6 százalékkal növe­kedtek. A mezőgazdasági mi­nisztérium számításai sze­rint ebben az évben mintegy 200 ezer tonnával lesz ke­vesebb a szükségletnél. A juh- és a bárányhús iránti igényt sem tudják ha­zai termelésből kielégíteni — ezt mutatja például a követ­kező számadat is. Amíg a múlt év első felében csak 74 ezer vfgójuhot hoztak be az országba, addig az idén az első hat hónapban 153 ezer darabot­A sertéshús termelése vi­szont növekedett, s ezzel pár­huzamosan csökkent az im­port A dunaújvárosi papírgyár, az idén fokozottabb mértékben vesz részt a KGST-államok árucsere-választékának bővíté­sében. A gyár papírtermelésének 16 százalékát a baráti or­szágokba exportálja, cserébe olyan papírgyártmányokat ka­punk, amelyeket korábban tőkés országokból szereztünk be. (MTI foto — Szilágyi Pál íelv. — KS) anyag bevonatú papír készül. Üj termékük lesz az úgyne­vezett „mikrohullámú -le­mez”, ez kiválóan alkalmas kisebb tárgyak, palackok olyan csomagolására, amely nemcsak megvédi az árut minden károsodástól, hanem a csomagolóanyag reklám- szerepét is betölti. Enyhül­nek a néhány éve még sú­lyos hullámpapírgondok: ma ebből az olcsó, kétrétegű csomagolóeszközből a Papír­ipari Vállalat már raktárról szállít, bármekkora tételben. (Ebből az alapanyagból ké­szül egyebek között a tv- készülékek és a bútorok cso­magolása.) Végül a negyedik nagybe­ruházás — amelynek befe­jezése csak az ötödik ötéves tervben várható — a Duna­újvárosi Papírgyár hullám­vertikuma lesz. Itt a tervek szerint évi százezer tonna kartonalapanyag és 52 ezer tonna feldolgozott hullámpa­pír készül. (E gyár látja, majd el alapanyaggal a ma szovjet importtal dolgozó nyíregyházi gyárat.) A tervezett beruházások nagy része tehát már az idén megkezdi a termelést, s ez részben már most, de hamarosan még erősebben érezteti hatását az ellátás­ban. Hosszú évek után 1972 első féléve az első olyan idő­szak, amikor a Papíripari Válalat maradéktalanul telje­sítette tervét. Az idén az or­szágnak mintegy 460 ezer tonna papírral, papírárura lesz szüksége, ennek két­harmadát a hazai termelés fedezi. A lakosság fogyasztási szo­kásainak kedvező változását jelzi, hogy három év alatt több mint kétszeresére nőtt a szalvéta, a zsebkendő és az egyéb háztartási papírárúk felhasználása. Ebben a fő szerep a falusi lakosságé, mi­vel náluk is mindinkább el­terjednek és népszerűvé vál­nak ezek a papirárúk. A papíripar a jövőben — elsősorban az új nagyberuhá­zások nyomán — az igények gyorsabb, növekedésével is lépést tud tartani. S hogy időnként (főként az idegen­forgalmi csúcsidényben és az influenzaszezonban) mégis van áruhiány, ebben jórészt a kereskedelem áruelosztási eddigi gyakorlata a ludas. Természetesen nem állít­juk, hogy a hazai papíripar egy csapásra korszerűvé és gondoktól mentessé vált. Hi­szen a termelés nagy része még mindig elavult gépeken folyik, s az új gépeket is 5—6 évenként fel kellene újítani. Bár ez 25—30 szá­zalékos termelésemelést eredményezne — óriási költ­séget emésztene fel, hiszen a papíripar a könnyűipar leg­inkább költségigényes ága. A korszerű papírgyártás és -fogyasztás alapjai azonban kétségkívül megteremtődtek — és ez mindenképpen ör­vendetes dolog. S. G. Köszönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak, elvtár­saknak, jóbarátoknak, munkatársaknak, ismerősöknek, valamint a 4. sz. VOLÁN Vállalat vezetőségének és dol­gozóinak, akik felejthetetlen jó feleségem és édesanyánk Tóth Ferencné sz.: TAKÁCS MÁRIA temetésén részt vettek és részvétükkel fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek. Gyászoló család. A kiolvasott újság is érték! Gyűjtse össze, mert a tiszta, gyüretlcn, kötegelt újság­papírt kilónként 1 FORINTÉRT, a színes újságokat, a folyó­iratokat, a nyomtatott fü­zeteket, a puha fedelű köny­veket, füzeteket és az iro­mányokat kilónként 50 FILLÉRÉRT, a papírgyártásnál felhas/ nálható, vegyes papírhulla­dékot kilónként • 40 FILLÉRÉRT megveszi a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom