Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

Olyasnak-e a szakmunkástanulók? BAB ORSZÁGOS ADAT nem áll rendelkezésünkre, több felmérés alapján is válaszolhatunk. Debrecenben például .135 általános iskolát végzett szaionunkástanuló közül mindössze négy akadt, akiről többé-kevésbé bebi­zonyosodott., hogy semmit sem olvas. A győri 401-es szak­munkásképző-intézet 122 megkérdezett fiatalja közül pe­dig csalt 13,8 százalék volt, aki semmilyen könyvtárba sem váltott belépőt. Az idézett adatokkal összhangban van: az ország közművelődési könyvtárainak beiratkozott olvasói közül csaknem minden negyedik 15—18 éves. Számuk tehát meghaladja az 500 ezret. Nyilvánvaló, hogy nem lebecsülendő részük szakmunkástanuló. Meggyőződésem, hogy mégsem tesz jót a holnap szak­munkásai. ügyének, akit a fontiek elégedettséggel töltenek el. Az jár helyes úton, alti a jövővel, veti össze az adato­kat. Azzal a jövővel, amely a mai Í5—18 évesek — n-mv. a szakmunkástanulók zöme —, szamara sokkál közelebbi, mintsem gondolnak, Egy-két évtized múltán csöppet sem számít különlegesnek az a szakma, amelynek munkásai nem tudják nélkülözfü a szakkönyvet Nemcsak azért, mert különben képtelenek lépést tartani a fejlődéssel,-ha­nem mert napi munkájukat sem tudják másként elvégez­ni. NEM TtJLZAS TEHAT: az ő kezükben a könyv egy­úttal munkaeszköz lesz! Mégpedig nélkülöafaetetlenmun­kaeszköz, hiszen nekik már legalább annyira a fejükkel is kell dolgozniuk, mint a kezükkel­S az sem véletlen, hogy könyvről, s nem kizárólag szakköny vről van szó. Magas színvonalú szakkönyv olva­sási kultúrát ugyanis nem lehet kialaki tani általános ol­vasási kultúra nélkül. Alapos tévedés azt hinni, hogy az irodalom és a szakirodalom emberformálö hatása ég es föld. Mindenekelőtt magánalt az olvasásnak a hatása ala­kítja át az embea* gondolkozásmódját. S ennek a hatás­nak csupán az egyik eszköze az új információk, uj tények, s a műszaki-tudományos újszerűségek közlése. A másik eszköz: az elet ismert dolgainak új művészi megvilagitasa; rádöbbenteni arra, ami minden korban mas-mas formá­ban az emberi lélek mélyén rejlik. Ki merné tagadni .hogy az atomkor automatáit irányító munkás számara ez nem less éppoly nélkülözhetetlen, mint a matematikai képie­tek és fizikai jellemzők ismerete? S ha ennek a kérdésnek a kapcsán keresi az ember a választ arra: olvasnak-e az atomkorra készülődő szak- munkástanulók? — akkor meg kevésbé nyugtathatnak meg bárkiig a cikk bevezetőjében idézett fölmérések szám­adatai. Az a jó, hogy az egészséges nyugtalankodók között vannak a legilíetékesebbek: a szakmunkasképzó-intézete- ket irányító Munkaügyi Minisztérium vezetői. ?. NÉHÁNY HÓNAPJA jelent meg a Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének jelentese az is­kolai könyvtárakról. A többi között 22 szakmunkásképző intézet könyvtárát vizsgálták meg. Nincs benne semmi meglepő, hogy csöppet sem rózsás helyzetről adtak szá­mot. Megállapítottak például, hogy az 1969—70-es tan­évben a középiskolákban átlagosan 12,5 forint jutott diá­konként új könyvek vásárlására — a szakmunkásképzők­ben viszont mindössze 3,5. Érthető, hogy komoly gond: fölöttébb foghíjas a könyvtári könyvállomány. Egy tanulóra a középiskolák­ban átlagosan 11,12 kötet, az általános iskolákban 2,37 kö­tet, a szakmunkásképzőkben 1,68 kötet jut. Nem csoda, hogy a szakmunkástanulók veszik a legkevésbé igénybe az intézeti könyvtárat. Az általános iskolások 42,7, a szakközépiskolások 56,1, a szakmunkástanulók 34,7 száza­léka kölcsönöz könyvet a számára legközelebbi, a legké­zenfekvőbb könyv tárból. A szóban forgó jelentés egyik legelgondolkoztatöbb része: megpróbálták fölbecsülni, mennyi időbe telik, amíg a többé kevésbé elfogadhatónak tartott tanulóként! öt kö­tettel rendelkezni fognak a szakmunkásképző-intézetek könyvtárai. A számítások szerint — hacsak a körülmé­nyek számottevően nem változnak — ehhez 19 évre van szükség. Ha még a 70-es években nagyjából megfelelő könyvállományt akarnak kialakítani, meg kell kettőzni a gyarapításra szánt pénzt. AZ ELMONDOTTAKRÓL még a nyáron sok szó esett a Munkaügyi Minisztériumban. De nemcsak vitat­koztak, hanem — intézkedtek is: 1. Szakmunkástanulónként 45 — összesen mintegy 6,5 millió — forintot szavaztak meg az intézeti könyvtá­rak állományának gazdagítására; 2. Október elsejétől mindazokban az intézetekben, ahol legalább ezer fiatalt tanítanak, függetlenített könyv­tárost kell munkába állítani;1' 3. Többé nem épülhet az országban szakmunkáskép­ző intézet, ahol nincs önálló helyiség a könyvtár számá­ra. Elhárultak tehát az útból az akadályok? Szó sincs róla! Csupán sokkal kedvezőbbek a feltételek. Meg lehet például vásárolni az úgynevezett alapkönyveket, ame­lyeknek minden, valamirevaló könyvtárban kéznél, kell lenniük. Gondoljuk még: ez nem is olyan egyszerű dolog: Először is: melyek ezek a könyvek? Pillanatnyilag a Könyvtártudományi és Módszertani Központban törik a válaszon a--fej ükét. S remélhetőleg nemsokára eljut az ajánlott lista a könyv tarosokhoz. .De ők se .igen lesznek irígylésreméltó helyzetiben: nem lesz könnyű Ki választan tolt az ő tanulóik számára szükséges köteteket. Nemcsak azért, mert a több száz szakma elsajátítására készülő tizenévesek igényét, ízlé­sét, valamint az ezzel kapcsolatos pedagógiai törekvése­ket kell egyeztetni a lehetőségekkel. S mindennek alap­ján kell kialakítaniok a helyi könyvtári koncepciót; az olvasóvá nevelés helyi stratégiáját. AZT HISZEM, az is sok fejtörést, fog okozni, hogy nagyon kevés á leendő szakmunkásokhoz szóló könyv. Ké­vés olyan olvasnivaló jelenik meg, amely nem pusztán tankönyvszerű ismereteket ad, hanem fölébreszti a kíván­csiságot egy-egy szakma iránt. Kedvet csinál ahhoz, hogy egy _ szellemileg még korántsem kiteljesedett —. tizen­éves jó szakemberré akarjon válni. Fölismertesse vele. - hogy inilyen úton-módon lehet alkotó munkássá, akit nem ? kizárólag” a létfönntartás kényszerít a munkapad mellé, i hanem egyéniségének kibontakoztatása is. Veszprémi RSi&Sés í Talpas tá I Napáié ott korából Az európai iparművészet remekei címmel jubileumi kiállítást rendezett a 100 éves Iparművészeti Múzeum. Képünkön szépen cizellált aranyozott ezüst talpastalát mutatunk be Napóleon öt L ö­send-:, Martin Guillaume Biennais-nak figyelemre mél­tó alkotását. Hazánk legértékesebb nemzeti kincseire, műemlé­keinek védelmére és felújí­tására évenként sok millió forintot fordít. A sárospata­ki várerőd templom helyre­állítására 1963—1970. között 8,3 millió forintot áldozott. A feltárási, helyreállítási és építési munkákat Détschy Mihály levéltári kutató, dr. Molnár Vera régész, Ger- gelyffy András műtörténész és Ferenczy Károly építési tervező irányította. Az ere­deti formájában helyreállí­tott 700 éves vártemplom lenyűgöző szépségével ejti ámulatba mai látogatóit ta­lán még jobban, mint újko­rában, évszázadokkal eze­lőtt A román, gót, rene­szánsz és későbarokk át­építések után a most el­végzett helyreállítás elsőd­leges célja a műemlék vár­templom, a XVI. századi építőművészeti együttes megteremtése volt Az évszázados titok felfe­dezéséhez és megértéséhez szólnunk kell a vártemplom rövid történetéről, s az el­múlt évek során végzett helyreállítási munkák mel­lett a régészeti kutatások eredményeiről is. Mohács ás a Pálóczy csa­lád után a hatalmas Perc­nyiek lettek a sárospataki vár új birtokosai. Perényi Péter, aki 1542-ig az egri vár kapitánya is volt, a három hajós csarnok templomot is bekapcsolta a pataki vár erődítési rendszerébe. Ez a XVII. században elvesztette templomi jellegét, kizárólag. katonai célokat szolgált. Báthori Zsófia férje, I. Rá- ikóczi Ferenc szabadon bo­csátásáért 1671-ben az ösz- szes Rákóczi várat, így a pa­takit is az osztrák császári katonaságnak adta át. Btah- raiberg György lezáratta a város kapuit, és helyettük a templomon vágott két olyan nagy kaput, amelyen szekér­rel is át lehetett hajtani. A sírkövek beszélnek... Dr. Molnár Vera vezette az 1964—65. évi régészeti ásatásokat és kutatásokat. 1966-ban közzétett beszámo­lójában meg röviden csak annyit közölt, a váreröd templom belsejében — 17U centiméteres süllyesztéssel — (körülbelül ezer köbméter A sárospataki sírkő megoldotta az évszázados titkot: Dobó Katalin élt földet hordtak ki) visszaállí­tották a XVI. századi szin­tet, majd a belső szintsüly- lyesztés sarán sikerült föl­tárnia a korábbi padlószinte- ket, és akkor bükikaint ró a nagy számban épen maradt XV—XVI—XVII., sőt XVIII. századi síremlékekre. A sír­emlékek mellett 23 kriptát is feltártak. Ezenkívül még 49 síremlék töredéke is elő­került, amelyeket burkoló­kőként a XVIII. századi padlóeáshoz, vagy falazókő­ként használták fel a nyílá­sok elfalazásánál. Dr. Molnár Vera, asszony­nevén Mrs Veronica Ger- vers-Molnár, a kanadai to- ren-tói múzeum (Royal Onta­rio Múzeum) régésze, több évi tudományos kutatómun­kájának, angol nyelvű tanul­mánya: A sárospataki udvar törté­nete — felfedezése a sírem­lékben (The History otf Sá­rospatak’ s Cowrt Revealed in Sepulchral Monuments) külön lenyomatként francia nyelvű ajánlással Braga- ban (Portugália) 1971-ben jelent meg, amelyet az Aka­démia tagjai, tanárai és ba­rátai tiszteletük jeléül Sza­bolcs de Vajaynak (valószí­nűleg magyar: Vajay Sza­bolcs, a Nemzetközi Heraldi­kai Akadémia alelnökinek ajánlottak 50. születénapja alkalmából. Veronica Gervers-Molnár tanulmányának bevezetője után külön fejezetekben szól Sárospatak nagybirtokos várurai: a Pálóczyak, Perc­nyiek, Dobók, Lorántffyák és Rákóczink családjáról. Ben­nünket most egyedül és ki­zárólag „A Dobók” (The Do­bós) című fejezet érint, ab­ból is csak az az egyetlen síremlék, amely áz évszáza­dos vitában — perdöntő. A Dobók, a Pálóczy csa­lád tagjai és örökösei meg­próbálták visszaszerezni a Perényiéktől örökség! jogu­kat Sárospatakra és annak birtokaira. A hosszú peres viták után kísérleteik csak sikertelenek maradtak. Egyetlen vigaszuk az lett, hogy fenntarthatták jogukat a családi templomukban va­ló temetkezésre. A sárospataki vártemplom északi oldalhajója alatt 1964-ben a teljesen épen ma­radt sírkövek között megta­lálták Sebesi Ferenc mészkő­ből készült sírkövét is, amely eredetileg szarkofág­jának (kőkoporsójának) fe­dőlapja lehetett. Mérete: 177x86 centiméter. Sebesi Ferenc sírfedőlapjának tisz­tán és jól olvasható latin nyelvű felirata szerint arasz­nyi nagyságú betűivel köny- nyen olvashatók Sebesi Ferenc — Dobó KataJ in fia „Hoc monumentum egregii dominü Francisei Sebesii ex generosa dómina Catharina Dobó anno christi 1566.” Jelentése, szabad fordítás­ban: „Ez Sebesi Ferencnek, a kiváló úrnak emléke, aki Do­bó Katalin nemes nagyasz- szonytöl (úrnőtől) szárma­zott.” A sírlap felső mezőjében Sebesi Ferenc családi címe­re alatt újabb latin nyelvű szöveg: „23. életéveben. meg­halt Schwendi Lázár nagyon kiváló kapitány táborában.” Ki volt Sebesi Ferenc? Sebesi Ferenc ruszkai Do­bó Katalin, az előkelő nemes­asszony fia, aki sinkai Se­bezi Ferenccel kötött máso­dik házasságából született, és 23 éves korában 1565 -ben meghalt Schwendi Lázár ka­pitány szolgálatában Tokaj vagy Szerencs ostrománál. A sárospataki vártemplomban temették el, miután a Dobó család éli egyetlen jogával, hogy családi templomukat temetkezési helyül használ­hatják. Dobó Katalin fivére, István Sebesi Ferenc sírfedőlapja, mely több mint 400 év után került napvilágra, felirata hitéit érdemlően tanúsítja most már, hogy anyja: Dobó Katalin, az előkelő nemes- asszony („generosa domina”) élt. Első férje polyánkai és eszéni Chapy (ejtsd:-Csapi!) II. György volt. A második; sinkai Sebesi Ferenc. Ebből a házasságból három fiú szü­letett; mindhárman fiatalon haltak meg. Perényi Gábor halála után 1567-ben Sárospatak bécsi kincstári birtok lett. Ez újabb okot szolgáltatott a Dobóknak pereskedésük fel­újítására. A család és Peré­nyi Gábor özvegye közti megegyezést a kincstári bí­róság érvénytelenítette.. A bécsi kincstár, mivel Habs- burg-érdekeket képviselte, titokban összeesküdött, hogy elfoglalja és visszaszerezze: „Dobó Katalin fivérének, István birtokait.” Idézet G. Molnár .tanulmá­nyából (254. 1.). A kincstár, hogy végső célját elérje, ha­mis vádak alapján felség- sértésért bebörtönözte Dobó Istvánt, az egri hőst, a XVI. század legnépszerűbb embe­rét. Innen csak az új király megkoronázásakor engedték szabadon. Szabadulása után néhány hónappal később szeredi várában 1572-ben. meghalt. G. Molnár Vera régészeti ásatásai során megtalálta a Dobo csalad utolsó férfi, tagjának, Dobó Ferencnek és feleségének, Kereesenyí Ju­ditnak. 1613-ban elkészült vörösmárvány feliratos sír­emlékét is. A. közel négy évszázaid után a föld mélyéből napvi­lágra került páratlan értékű Dobó családi műemlék sír­fedőlapok államunk anyagi, áldozatával, a kutatók tudo­mányos munkája nyomán, a XVI. századi alakjaban hely­reállított vártemnlom bal oldali (északi) hajójának, ol­dalfalút ékesítik. Az évszázados per is vé­get ért, mert Sebesi Ferenc síríedólapja kétségbevonha. taüanul tanúsítja, hogy XX)h bó Katalin élt, y . m. Cseraife Jómii

Next

/
Oldalképek
Tartalom