Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
Géret — Jean Val jean alakítója Megváltoztatta a szereplők hierarchiáját is. Cosette és Jean Val jean története többé nem központi történet. A főszerepet valóban a nyomorultak kapnak: a Thénandi- er-k, a csavargók, a diákok, Párizs népe. Bluwal felsorolja a regény nagy témáit: „Mindenekelőtt a szánalom. Hugo azt hiszi, hogy a szánalom megmenti a világot. Szánalmat érez az olyan jó szándékú emberek iránt, mint Jean Valjean, a püspök, Cosette, Gavroche. „1 * Azután a szerencsétlen gyermekkor. Ez a téma a XIX. század valamennyi realista írójánál előtűnik. És végül nem szabad megfeledkezni a főszereplőről: Párizsról. A barikádokat ugyan a stúdióban építettük föl, de számos jelenetet forgattunk Párizs utcáin.” A Nyomorultak-feldolgozás nem elsősorban szórakoztatni, feledtetni akar, hanem a nézőt be akarja vonni a felfedezés munkájába. Több millió televíziónéző — Hugo és BluwalSegítségével — válik Kolumbusz Kristóffá, hogy végighajózva a hugói óceánon, felfedezze a saját „Amerikáját”. TIRR IDA: KÖRTÁNC 1 A nap elment, a falakon most * holdfény szaladgál körbe körbe a tárgyak beleakadoznak, mint kihegyezett sárga tőrbe a könnyebbek vele repülnek lebeg a kesztyű, meg a fátyol az árnyak már nem különböznek a bevetülő akácfáktól: a fény csendben fut, nem surlúdik csak lassan vész cl egy-egy szála idővel ml lesz majd belőle? az éjszakát feszítő sámfa? gurul, gurul megfoghatatlan de hogyha mégis hozzáérek elfut menekül, kezem fénylik s a falról lehullnak a képek SSSOKOLAY KÁROLY: Mosoly-variációk Hajladozó borús keleti lámpa kiakasztva hongkongi éjszakába. Hát itt is süt a tisztasága? Ki akasztotta rája a világra? Itt is, ott is felsütött már, újjászülték századok, millió-könnyű Vietnam tükreiben felragyog. Dob, síp, hajnal, szél jele, pára, csillag-csóva, csönd dere,, dimb-donib, ének füstje, derű remegése cseng csak, csillog, ellebeg, elhal. Most a holdba szöktél, onnan hajolsz ki hozzám. Diktálsz valamit. Csak érteném. Hívsz, jössz, térülsz-fordulsz, valladat lehajtod. Mozdulataidban tárulkoznak nagyanyám csontjai. Délután körülbelül húsz gyerek verődött össze az iskolában, s ezek felerészben olyanok, akik még sohasem szagoltak tudományt. Bámulva láttam, hogyan vannak nevelve ezek a gyerekek. A tisztaságról fogalmuk sincsen. A hajuk hosszú, csak éppen, hogy a nyakszirtnél valahogy elnyírta az anyjuk. A járásuk olyan, mintha mindig térdig sárban járnának: testtartásuk görbe. Zsebkendőnek hírét sem hallották; sem köszönni, sem beszélni nem tudnak. Nékem hát az volt az első dolgom, hogy a kútra küldöttem őket, azután egyesiként előszólítottam a pádból, s megtanítottam, hogyan kell egyenesen állani és emberhez illően járni. Amelyik mezítláb volt, azon fogott is a tanítás, de amelyik az apjának húsz-huszonkét fontos csizmájában jött el, bizony szegényke, legfeljebb elvben fogadhatta el az oktatásomat. Az öreg mester, aki egy pintes üveget maga elé téve pipázott az iskolában, és nézte a bajlódásomat, nagyokat nevetett. — Hagyja el — szólott — mindegy az a parasztnak, akárhogyan jár, ha mindjárt négykézlábon is. — Nem úgy van az, uram — feleltem —, én embert akarok belőlük nevelni, s az ember nem az ábécénél kezdődik. Azután elvégre is, a nemzet nem mi vagyunk, hanem ez apró, rongyos kis népek százezrei. Ez a jövendő nemzedék. Ez a mi kezünkben van. S ha minden tanító úgy gondolkoznék, mint én, akkor a magyar nemzet számot tenne a világon. Gárdonyi Géza: A LÁMPÁS — Furcsa beszéd kortyintva, kedvetlenül —, míg áll a világ, magyar mindig lesz, mint ahogy mindig volt is. A tudomány mellékes. Fő a jó egészség meg az ennivaló. Nem akartam vele vitatkozni. Tovább foglalkoztam a gyerekekkel. Egyszer csak látom, hogy Soós Antal az ablakra pillant, és gyorsan az asztal alá teszi az üveget. A nap jött. Belép az iskolába. A gyerekek dicsér lesséket mondanak. A pap ránk se néz. Föl és alá jár a padok előtt, és kérdezgeti hol egyik, hol a másik gyereket. — Tudsz-e még valamit? — Sokat felejtettél, ugye? És a kalap a fején van. — Plébános úr — szóltam hozzá halkan —, a kalapját... — Mi baja a kalapommal? — kérdezte nyersen. — Gondoltam, fenn tetszett felejteni. — Hallja, maga, vörös — szólt pulykamérgesen —, fogja be a száját Az iskolában én vagyok az úr. Maga pedig szolga. Menjen ki! Ránéztem Soós Antalra. Az úgy Sl£ a széken, mint Péter apostol, (Részlet) szólt egyet mikor azt mondták neki, hogy: Te is ama Galileussal voltál! A szemeit forgatta, és a nyakát tekergette, mintha szorítaná valami. — Jól van — feleltem keserűen —, ki is megyek-, el is megyek. Olyan iskolában, ahol nem a tanító az úr, hanem a pap, nem is taníthatok. Hanem azt jegyezze meg. Istennek • dölyfös birkapásztora, hogy szolgája nem voltam, és nem is leszek. A pap alacsony, kövér, szőke ember volt. fin magas,' nyúlánk, erős. Még egy pillantással végignéztem, mintegy várva, nem nyúl-e hozzám. Sápadt volt, nem mozdult. Hej, gondoltam, ha most én volnék itt a mester, repülni tanítanám a papot. De mit tehet a segédtanító? Kimentem. " — No, édes öreganyám — szóltam a mes leméhez —, én már megyek. 1 — Hová, lelkem fiacskám? — Azt magam is szeretném tudni Azzal elmondtam neki az össze- csattamást. — Ó, lelkem — felelte a vállam- ra téve kezét —, azért nem kell elmenni Az én uraniat fiatal korában hatszor is kikergette a plébános az iskolából meg a templomból; azért mégis itt vagyunk. Megkérjük. holnap a papot — Hát ha akasztofatol mentenem ezzel magamat, megkérném-e? Sírt az öregasszony. Aztán arra mégis rávett, hogy még az éjét lölt- seni ott, és reggelre halasszam az eknenésemet. Este az öreg Soós dús vacsorát csináltatott. Mindegyre azon volt, hogy menjek át vele a paphoz, és kérjem meg. Elvégre a pap is fiatalember, még csak harmincöt éves, és bizonyosan megbánta, hogy heveskedell. — Miért kérjem meg? — feleltem. — Azért, hogy ne vegye rossz néven, hogy velem gorombásko- dott? Aztán ki állítja helyre a reputációimat az iskolás gyerekek előtt? Ki magyarázza meg nekik, hogy nem a pap szolgája tanítja őket, hanem egy mintaember, akinek a szava szent, es akinek a hátán senki Iábanyorna nem látszik? — Édes öcsém — szólt —, furcsa tejet szopott maga. Se kezet nem csókol a papnak, se maga fölött nem akarja ismerni. Hátha még idejekorán el nem dugom a katekizmust? Megláttam ám benne a húzásokat. Hát pogány maga, öcsém? — Dehogy vagyok pogány, bátyám, de minek terheljük olyasmivel a gyerekek fejét, amit az nem ért? Tanítsa a*i nekik a pop a templomban. Fejtegesse ott a szent- háromság titkát, a malaszt eszközeit. meg a makula nélkül való fogantatást. A vacsoránkon ott volt Zöld Márton is, a falu első gazdája. Zöld Márton helyeselte az én nézeteimet. — A pap — úgymond — legyen első a templomban, a tanító meg legyen első az iskolában. Tiz arakor Soós Antalt már ágyba kellett tenni, mert az erős bortól berúgott. Összeszedtem, ami kis egyetrná- som volt, és átvittem Zöld Mártonhoz. Még annál is iddogáltunk úgy éjfélig. — Sajnálom magát — szólt az értelmes paraszt —, ilyen tanító kellene a mi népünknek. Ha maga itt volna tíz esztendeig, egész más emberek következnének miutá- nunk. Ott háltam. Korán reggel Zöld Márton ébresztett föl. A lélekharangot hallottam. Csendítettek. — Keljen í'el, tanító úr — szólott megérintve a vallatnak — Meghalt az öreg mester. — Lehetetlen. — Megütötte a guta. Az este, hogy elmentünk, nagyon ráfütötték a szobát. > — Mit tehetek én ‘vele — feleltem. — Sajnálom szegényt. En utazom tovább. Zöld Márton elment. Félóra múlva visszatért a pappal. — Tanító úr — szólt a pap — én magával egy Kissé keményen bántam. Hát ne haragudjék. Az öreg meghalt. Nem lehet magára hagyni az iskolát, sem a templomot. így maradtam ott továbbra isi (tettette és Martas: Nicole Janet és Francois Marturet Georges ^Azt akaran, hogy a Nyomorultak űrügyén felébresszenek síromból. Fel fognak ébreszteni 1900-ban, 1960-ban, 1986-ban. Ébresszenek fel 2000-ben is." (Victor Hugo; Levelezések). A francia televízióban Marod Bktwal ébresztgetá Hugót. „A Nyomorultak — vallotta be forgatás közben —, tíz év óta foglalkoztat. Ezt a filmet tisztelgésnek szántam a nagy szellem előtt, aki Moliére, Shakespeare, Dosztojevszkij mellett egyik mesterem volt” Nem véletlen, hogy a biblia, Marx é* Lenin művei mellett a Nyomorultak a világ egyik legolvasottabb könyve. De vajon hogyan jutott eszébe Bluwalnak, hogy a megannyi filmváltozat után (Capellani alkotásától Le Chanois filmjéig), elkészítse a Nyomorultak legújabb változatát? A ren- ttevő bevallotta, hogy a számtalan film- yálUzaat közül kizárólag Raymond Bernard filmjét tartja mesterműnek. Marcel Bluwal arra vállalkozott, hogy a televízió számára „újból felépíti” a regényt. Gondosan ügyelt arra, hogy a párbeszédekben kizárólag olyan szöveg hangozzék él, amely Hugo tollából való. Javert alakját Bernard Fresson alakítja. Hugo-72 ü „nyomgntItah”-nah, a világ legmaradindúbb kDnjvsMnth legújabb fiMltozata
