Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-14 / 243. szám
Befejeződött Eqerben a szocialista hazafisáqról tartott tanácskozás Vértessy Sándor Fekete Gyula Szűcs Andor Szabó János Halász Antal Molnár Zoltán (Folytatás az 1. oldalról.) sok miatt. Ennyi embert még a háborúk se haraptak ki a magyar korfából. Éles szavakkal és keményen bírálta azt a magatartást, amely állandó és görcsös önigazolásra hajlik. Ne védjük azt, ami rossz, mert ezzel a jót csonkítjuk meg, — mondotta —, s ne magyarázzuk a balsikert, mert ezzel elvesszük sikereink jó ízét. Mit tesz a televízió ? Szűcs Andor, a Magyar Televízió irodalmi és drámai főosztályának vezetője arról beszélt: mit tesz a televízió a hazafias, honvédelmi nevelés érdekében? Szólt mindenekelőtt a tájékoztatás megjavításának gondjairól. Javasolta: legyen több oldalú a tájékoztatás, teremtsék meg a folyamatos munka- kapcsolat, a szocialista országokkal való hosszabb távú együttműködés feltételeit Fekete Gyulával egyetértve ő is hangsúlyozta: szükség van a szakmában a fogalomtár gondozására. Amit a sajtó nem helyettesíthet Szabó János, a Magyar Ifjúság főszerkesztője bírálta a vitaindító előadást azért, mert igen mostohán bánt az ifjúsági sajtó szerepével, tevékenységével. Bírálta ugyanakkor azt, hogy a honvédelmi nevelést szolgáló rendezvények kampányszerűek, évforduló-centrikusak. Majd arról beszélt, hogy a különböző szervezetek (KISZ, MHSZ) nem tudják tömegében átfogni az ifjúságot, s így nem beszélhetünk az ifjúságot teljességében érintő, átfogó hazafias, honvédelmi nevelésről sem. S ezt a hiányt és fogyatékosságot a sajtó egymagában nem helyettesítheti. Tartalmas munka a hadseregben Az ország építése és védelme elválaszthatatlanul egyet jelent — hangsúlyozta felszólalásában Halász Antal ezredes, a Néphadsereg politikai főcsoportjának helyettes főnöke. Elismeréssel szólt arról, hogy a tömegtájékoztatás munkásai eleget tettek a honvédelmi nevelésben rájuk háruló kötelezettségeiknek. Majd arról beszélt részletesen: milyen honvédelmi tulovábh tart as enyheség’ A Kárpát-medence fölé északnyugatról közeledik a hűvösebb levegő gyenge hulláma, azonban délnyugat és déli irányból még mindig envhe levegő áramlik fölénk. Egyik levegőfajta sem okozott eddig általános felhősöd ' ■( csak a keleti országrész néhány helyén borult még az ég. A nappali felmelegedést a napsütés is segíti, s ez a magyarázata annak, hogy sok helyen már reggel 9 órakor is 15—17 ío- Jot, sót, Pécsről 18 fokot is Mentettek. datformáló tevékenység folyik a hadseregben, milyen sokoldalú tartalmi munkát • végeznek? Végezetül a honvédelmi nevelés új feladatairól beszélt: mit tegyen a sajtó annak érdekében, hogy a lakossághoz közelebb hozza a hadsereget. Történelmi kitekintéssel A vita utolsó hozzászólója, Molnár Zoltán író azt hangoztatta: Történelmi kitekintés nélkül nem beszélhetünk hazafiségról. Konkrétan meghatározott korban élünk. Most neveljük magunkat szocialista nemzetté. A sajtó egyik fontos eszköze ennek a nemzetépítés- nék. Olyan fóruma az egész népnek, ahol nyíltan, őszintén megbeszélhetjük gondjainkat, hogyan éljünk jobban, építve és védelmezve a hazát. Dobozy Imre zárszava A vita befejeztével a tanácskozás elnöke, Dobozy Imre Kossuth-díjas író, a Magyar írók Szövetségének főtitkára emelkedett szólásra. Zárszavában többek között a következőket mondotta: — A honvédelmi nevelés nem azzal kezdődik, hogy katonai behívót kapnak a fiatalok. Az alapozásnál kell kezdenünk a munkát, ez a legfontosabb, hiszen nem létező alapra nem lehet építeni. Az alapozás nagyon összetett feladat, s ez nem a fiatalok dolga, gondja, hanem a miénk idősebb nemzedékeké. Tehát kár szidni a fiatalokat olyasmiért, amit mi ma-gunk idéztünk, vagy idézünk elő. • — A hazafias, honvédelmi nevelés érdekében végzett munka összegezése, felmérése, az eddigi irányvonal megerősítése, új feladatok kitűzése — ez volt mostani egri tanácskozásunk célja. Feltétlen érdemes volt két napon át tanácskoznunk, mert úgy érzem, ezt a célunkat teljesíteni tudtuk... (patakyJ \ Dobozy Imre (Foto: Tóth Gizella) Javul a csőgyár termelése Biztató változások Selypen A korábbi rossz hírek után jó volt hallani: a Cement- és Mészművek selypi gyárához az elmúlt hónapban már nem érkezett reklamáció. Az azbesztcementcsövek túlnyomó többsége megfelelt a nyomáspróbáknak, csökkenőben a selejt. A 200 millió forintos beruházás aggasztó sorsáról korábban már írtunk: akkor még nem lehetett tudni, hogy mikor lesz alkalmas a gyára tervezett termelési szint elérésére, s nem vesznek-e kárba a befektetett milliók. A gépeket szállító olasz cég, az KCM csődje, úgy tűnt, teljesen keresztülhúzza a selypiek számításait. Az idei év azonban biztató változásokat hozott. A Cement- és Mészműveknek a gyárra vonatkozó intézkedési terve nagy erőfeszítésekről tanúskodik, amelyeknek már az eredménye is lemérhető a kiegyensúlyozottabb termelésben. Tanácsadók a másik gyárból A januári nagyjavítás idején újra teljesen szétszedtek minden berendezést. Az eredeti műszaki leírásokkal egyeztetve kiderült, hogy több eltérés is van az olaszok által beszerelt gépek és a V ilágszerte megfigyelhető folyamat az urbanizáció. Amiből ez a szó ered, az urbs, a régi rómaiaknál nagybetűvel kezdve magát Rómát, „a” várost, a fővárost jelentette. S valóban, az urbanizáció — vagy most már magyar szóra fordítva: a városiasodás — elsősorban a fővárosok, a nagy világvárósok sajátossága. De nemcsak a városok városiasodnak! E furcsaság miatt érdemes egy kicsit elidőznünk a szó tartalmánál. Valójában olyan folyamat az urbanizáció, amely térben és időben, az egész világra kiterjedően és történelmi folyamatban mutatkozik. Egyik feltűnő és lényeges jele az, hogy a föld népességének mind nagyobb hányada él városokban, azaz több tíz-, százezres, sőt milliós tömeget magaba foglaló településeken. A tanyai ember maga áshat kutat, emésztö- gödröt, megtermelheti táplálékát, viszonylag jóval kevesebb dologban van mások közreműködésére utalva. Természetesen ő is él a társadalmi munkamegosztás előnyeivel, a civilizáció hozzáférhető javaival, de lakóhelyi körülményei olyanok, hogy nagyobb mértékben képes lenne önellátásra, mint a nagyváros lakója, aki nemcsak táplálékát kénytelen üzíletben. beszerezni, hanem ivóyizietj fűtőanyagai vagy a Városiasodunb fűtést, a villanyáramot, a szemét elszállítását és a szennyvíz elvezetését és a tömegközlekedési j ármü veket valójában nem nélkülözheti — az ilyen szolgáltató- sokra szerveződött intézmények és vállalatok teszik lehetővé városi életmódját. E példából is kirajzolódnak a városias életmód külső velejárói. S elég, ha körültekintünk az országban, maris látjuk, hogy nemcsak a városlakók igyekszenek hozzájutni a városi eleUnód civilizációs előnyeihez. Az urbanizáció nemcsak a városokba áramlást jelenti, hanem a városias életmód feltételeinek terjedését — még a városok határain túl is. S ez nagyon egészséges folyamat csakúgy, mint vidéki városaink fejlődése, gyarapodása is. Így különösen vidéki városaink növekedése — a népesség gyarapodásával együtt, de azt meghaladva, azon túl is — egészséges és az emberek igényeiből követi ző természetes folyamat. Mindemellett nyilvánvalóan a főváros és — különösen — környéke is tovább lóg növekedni egy valamivel enyhébb, ésszerűbb ütemben, s így. adódik több lehetőség korszerűsítésére, csinosítására. Hiszen a városok fejlődésének a lakosság növekedésével is lépést kell tartania, — s emellett állaguk, intézményeik fenntartása és ezen túl a szükséges korszerűsítés is nagy Aiunka. Az anyagi jellegű gondok közepette sajátos — nem elhanyagolható — társadalmi, tudati problémákkal is jár az urbanizáció. Olyan jelenség- csoporttal, amelyet a szociológusok vizsgálnak és elemeznek. Így a városba telepedek magatartásának, élet-- módjának, tudatának változásaival foglalkoznak, vagy kutatják a régi és új lakónegyedek lakóinak „elvárásait”, megítélésükéi és igényeiket környezetükkel, körülményeikkel, szomszédságukkal kapcsolatban. F ontosak ezek és a hasonló, kutatott kérdések, hiszen végül is a városiasodás értelme, célja á jobb körülmények, a kiegyensúlyozottabb életmód, az elégedettebb, emberibb élet feltételeinek kialakítása. Ember és környezet összhangját kell megteremteni fokozatosan' — ahogy lehetőségeink engedik —, s ehhez időről időre „mértéket kell venni”, folyamatosan tájékozódni annak véleményéről igényeiről és vágyairól. akinek ez a környezet készül. . Németh Ferenc tervek között. Gyors módosításokra volt szükség, több új alkatrészt kellett gyártani, sok selejtet kijavítani. Ehhez több üzem összefogása kellett: a Cementipari Gépjavító Vállalat szállította az alkatrészek zömét, de alvállalkozóként több gépgyár is közreműködött. Ugyanakkor a nyergesújfalui eternitgyár egyik üzemvezetője három hónapig dolgozott Selypen, s az utóbbi időben többször meglátogatta a gyárat az ottani üzem főmérnöke is. Nyergesújfalun egyébként már régóta működik a csőgyár: a szakemberek több tapasztalatot szerezhettek, s erre Selypen bizony igen nagy szükség volt az olaszok dicstelen távozása után. A munkások nem ismerték a gépeket, s fokozatosan hosszú gyakorlással sajátították csak el a technológiát. Ez kezdetben még fokozta a nehéz helyzetet, de szervezettebb irányítással és a külső segítség igénybevételével lassan sikerült pótolni a hiányosságokat. — A nagy fluktuáció, s a gyártásban való lemaradás miatt adódó kevés kereset okozta a legtöbb bajt — mondta beszélgetésünkkor Haraszti Károly főkönyvelő. — Ezen úgy igyekeztünk segíteni, hogy ösztönzőbb prémiumrendszert vezettünk be. A múlt hónapban például az egyik műszak dolgozói keresetük 22 százalékát kapták prémiumként. Persze, ezt csak átlagon felüli munkáért fizettük. * — Rögtön a nagyjavítás után brigádokat szerveztünk, hogy kialakuljon egy jól begyakorolt, összeszokott gárda. Lassan jutunk előre: többet és gazdaságosabban akkor termelhetünk, ha megszűnik az elvándorlás, s a gépeink is jobbak lesznek. Eddig egyébként az eredeti programhoz képest csökkentett tervünket túl is teljesítettük, s az eredménytervünk szintén sikerül, ha lesz elég megrendelésünk. Most ugyanis fonák helyzet alakult ki: egyelőre nincs kitöltve a következő hónapok kapacitása. M nőség» próba — a vevő előtt Pészior Miklós főmérnök a még hiányzó berendezéseket sorolta fel először; — Több nagy teljesítményű vákuumszivattyúra, hidrauli- 1972. október 11,, szoiaüMt kus berendezésre volna még szükségünk, illetve fel kellene újítani több gépet. A nagyobb baj az, hogy a cementipar még nem készült fel az ilyen jellegű gépek javítására, s alkatrészeink sincsenek. Azt tervezzük, hogy a szükséges új gépeket még a decemberben kezdődő nagyjavítás előtt beállítjuk, hogy addigra az ott adódó hibákat felfedjük. A mostani leállás idején teljesen rendbe akarjuk hozni a gyár műszaki berendezéseit, s helyenként még a technológián is változtatunk. — Ezzel már biztosított lesz az eredetileg tervezett kapacitás? — Az idén 900 kilométer cső gyártása a terv. Ezt, ha , megrendelésünk lesz, teljesíteni tudjuk. A teljes meny- nyiség évi 1280 kilométer cső gyártása lenne, ezt 1975- ig biztosítjuk. Igen sok nehézséget küzdöttünk le eddig és sok van még hátra, de számításunk szerint nem lépjük túl az előirányzott beruházási összeget. — Hogyan történik a csövek minőségi próbája? — Tetszik a vásárlóinknak, amit nemrég bevezettünk: amikor a vevő által rendelt típus gyártását kezdjük, meghívjuk és a megrendelő szúrópróbaszerűen választhat ki néhányat a csövek közül. Azokat megvizsgáljuk. Tizenhat atmoszféra nyomás a szabvány, de újabban készítünk 20 atmoszférára garantált típusokat is. A hétszázalékos selejtet persze még soknak tartjuk, de ez is nagy előrelépés. Ügy véljük, a helyes úton haladunk, hogy a gyár megtépázott hírnevét visszaállítsuk. Az elmondottakból úgy tűnik, valóban sokat tettek Selypen a nehézségek leküzdésére. Néhány most alkalmazott megoldásra — mint például a szakmai tanácsadás — lehetett volna ugyan gondolni mar a bajok előtt is, de azok az erőfeszítések, amelyeket az elmúlt hónapokban tettek, mindenképpen elismerést érdemeinél;. Gondos munkával — meg-< találják a kiutat. Hekeli Sándor ,$wwm @
