Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-14 / 243. szám
Régészeti kiállítás Abasáron A / utóbbi években ismét több esetben tolytattak ásatásokat Abasáron a megyei múzeum régészéi. A kutatások során értékesebbnél értékesebb Árpád- kori htvr'r-.5lati eszközök, korsók. berendezési tárgyak maradványai kerültek eió a föld mélyéből. Ezekből a leietekből rendéinek most kiállítást az abasári művelődési házban. A tárlat megnyitásakor — ma délután — dr. Nagy Árpád. a Dobó István Vármúzeum régésze, az ásatások vezetője larl ismertetőt a feltár! leietekről. A FILM egészen egyszerű külső cselekménye ne tévesz- sze meg a nézőt! Látszólag itt csak arról van szó, hogy egy egyébként életerős fiatalember, szellemi fejlődésében igen alacsony fokon állva, tudósok kezébe kerül, tudományos kísérleti alannyá lesz. Versenyre kél a preparált, a kísérletekre „kiművelt” egérrel, míg ő is előkészülvén a mai tudomány vegyikonyháján, nem tud győzni az egér felett, mert a test, ez a csodálatos kémiai folyamatokat összefogó egység, bázis és szerkezet felmondja a szolgálatot. Charly visszahull eredeti állapotába, miután megkísértői túlfeszítették a lehetőségeket. Daniel Keyes regényéből készült Halp Nelson filmje, amely képszerűen tálalja elénk azokat a gyötrő kétségeket, amelyekkel ez a kor viaskodik. Értjük és értenünk kell, hogy itt nem tudományos-fantasztikus ábrándozásokról van szó. A tudomány már sok mindent megfejtett a DNS-sel kapcsolatban, hiszen a Nobel-díjas Watson kettős spirálja például már ismert származásiam képletek megoldásában. Az ember agya, az agykéreg manipulálható, hatásoknak, fokozott feltöltésnek lehet alávetni. Ezt az agyat fogja intenzív hatás alá a film és regény tudóscsoportja, bombázza fejlődésének késői szakaszában és csaknem érintetlenségében olyan ismeretekkel, amelyek éppen felgyorsult ritmusuknál fogva képesek talán az eddigieknél magasabb, nagyobb ismeretekre ösztönözni Charly agyát. És Charly mint valami számtani sor automatája, még kidobja a számunkra is sejthető diagnózist: a technika, a tévé, a civilizáció, a sok-sok készen kapott anyagi elem egyre szürkébbé, egyre elviselhetetlenebbé teszi az életet. CHARLY ebben a filmben tudását, látását, szemléletét nem akarja hatalommá avatni, nem tör senki ellen sem, ő csak azt tudja, hogy az ember a mai napig megszerzett tudás birtokában egyre inkább előkészíti a maga holnapi boldogtalanságát. Nem nehéz felfedezni ebben a filmben, a Charly méretére és szerepére szabott szemléletes históriában az erkölcsi indítékokat. A regény írója és a film rendezője is határozott mozdulattal írja és íratja fel a kor nagy kérdéseit. Kit és miért kell kérdezni? Charly Gordonnak kell megkérdeznie Charly Gordont, mert az ember mégiscsak önmaga végett van elsősorban a világon. A film mondanivalóját azonban lehet egy másik ve- tületében is vizsgálgatni. Az emberi ismereteket előbb vagy utóbb, így vagy úgy, megszerezzük, s ezek általában véve elegendők ahhoz, hogy az életben megéljünk, eligazodjunk. Hogy milyen szinten és hogy miért? Charly későn indul, nagyon magasra jut, de ennek a végleQ[Hwmq MTO. október 14., szombat 4 r-éjrrohajtá* útján Csökkentik a pedagógusok Szabályozzák a képzési és rendszert > megterhelését továbbképzési Az állami oktatás továbbfejlesztésére hozott központi bizottsági határozatnak megfelelően a Művelődésügyi Minisztériumban napirendre került a pedagógusok megterhelésének csökkentése. A néhány hete megjelent utasítás mgr egyszerűsítette az iskolai adminisztrációt, s most újabb intézkedések következnek. Mérsékelni fogja például a nevelők terhelését a tanulók heti óráinak tervezett maximálása, de 1975-ig végrehajtják a nevelők kötelező tanóráinak már bejelentett 15—20 százalékos csökkentését is. A pedagógusok szakszervezetével együttműködve dolgoznak azon a dokumentumon, amely meghatározza a pedagógusok jogait és munkaköri kötelezettségeit. Az idei tanévben javaslatot terjesztenek a ■ kormány elé az iskolarendszer fejlesztését szolgáló pedagógiai tudományos kutatások és kísérletek elősegítésére. A tervezet tartalmazza majd a pedagógusi tudományos kutatások legfőbb irányait, meghatározza a köznevelés távlati fejlesztésére vonatkozó kutatások sorrendjét, mindazt, ami az iskolarendszer szerkezetének, iskolatípusainak, s tartalmának kialakítását szolgálja. Az előterjesztés foglalkozik a tudományos kutatások és kísérletek pénzügyi támogatásának módjával, és kitér az országos koordinációra is. Jövőre szabályozni kívánják a pedagógusok képzési és továbbképzési rendszerét. Elkészült az általános iskolai nevelóképzés fejlesztésének terve. A párthatározatnak megfelelően javasolják, hogy a tanítóképző intézetek váljanak a tanárképző főiskolák kihelyezett karaivá, az óvónőképző intézetek pedig a területileg illetékes tanárképző főiskola intézeteként működjenek. Mindkét képzési forma tanulmányi ideje változatlanul három, illetve két év marad. Megindult a képzés korszerűsítése is. Ennek során erősítik az iskolai nevelőmunkára való felkészítést, javítják a tantárgyi alapozó képzést. A főiskolákon is arra törekednek, hogy mind az oktatók, mind a hallgatók körében fokozzák a tudományos munkába való bekapcsolódást, s jobban biztosítsák a tudományos kutatások eredményeinek hasznosítását az oktatásban. Körvonalazódnak azok az elképzelések, amelyek az iskolai élet külső és belső rendjére vonatkoznak. Napirendre került az új rendtartás kidolgozása. A jelenlegi rendtartás ugyanis oktatásközpontú. Ez megmutatkozik a nevelőkkel szemben támasztott követelmények megfogalmazásában, a teendők csoportosításában, az eljárási szabályok felfogásában. Az öltözködés, a divatozás állandó probléma a pedagógusok, a szülők és a diákok körében. Megoldása — mint minden nevelési feladaté — a pedagógusok és a szülők jól összehangolt nevelőmunkájától függ, és nem lehet csupán rendeletekkel elintézni. Mégis: törekedni kell egységes gyakorlat kialakítására (MTI) Chariy Amerikai film ges kifáradás az ára, vissza kell zuhannia oda, ahonnan elindult. Az egész emberi élet gyorsított folyamatát éli át Charly előttünk, s csak azért, hogy elhitesse velünk: nem szabad az agyat ma még olyan kíváncsisággal megterhelni, amelyet nem bír el. De hát hol van az agy befogadóképességének a felső határa? Feltörhetjük-e, hogyan és mikor, milyen eszközökkel a megismerés felső burkait? A mindent elnyelő agyonmagyarázással, a rádióval, a tévével, a filmmel elébe megyünk-e a teljes tudásnak, vagy távolodunk tőle? Nevezhetjük-e a tudást az emberi szabadság egy formájának, vagy meg kell elégednünk az öröklött és a mindennap kapott ismeretekkel, amelyek között élnünk kell? Kérdések, amelyek a filmből adódnak, és nem tudjuk, hogy \ ezeket a kérdéseket mentiben köszönhetjük a regi írójának, vagy a filmrentL zőnek. Egy azonban biztos! Cliff Robertson nagyszerűen alakítja Charlyt. Az ügyefo- gyottság állapotából kibontakozó, erőteljes, öntudatos férfi szerelmes lesz, okos, nagy gyerek, tragikus hős, a kiszolgáltatottság hőse és önnön tudásának raboskodó zsarnoka, hogy aztán megint hintázni menjen, a gyerekekkel, de már egészen másként, olyan emberként, akin a megismert és elhagyott tudás már semmit nem segít. Az asszonyt alakító Claire Bloom érzelmileg hangsúlyozott szükségessége jó alakításhoz vezet, de nem tudunk mit kezdeni vele, mert nekünk a kísérlet és annak eredménye lenne a fontos. Arthur Ornitz képei és Ravi Shankar zenéje is segítség volt ahhoz, hogy Cliff Robertson ezért az alakításáért Oscar-díjat kapjon. TELT HÁZAK előtt megy a film, okos siker, jelzi a néző fogékonyságát a valódi kérdések iránt. (farkas) Modern Uuruzslók Az ország gyógyszerfogyasztása — képletesen szólva — a csillagok leie halad. Az úgynevezett házi patikákban jelenleg annyi orvosság halmozódott fel, hogy azzal egy gyengén fejlett országot ei lehetne látni. — Miért van ez így? — Megszokás, divat, szenvedély. Egy beszélgetést kaptam el a napokban. — Hogy vagy, drágám? — Köszönöm. Verám, nem egészen jól. Hajnaloni.'-ó:.' fejfájással ébredek és ha nagyon zsírosat eszem, fájni ke a gyomrom. — Ne egyél túl zsírosat! — Miért ne! Nem akarok én fogyni. És különben is. Öt évvel ezelőtt soha semmi bajom nem volt. Akár kiskanálla’ is ehettem a kacsazsirt. .. — Voltál már orvosnál? — A fenét! Hanem ajánlottak egy új gyógyszert. Mindjárt tudtam, hogy beválik, mert alig kaptam meg a gyógyszertárakban. Mecxase a neve. Azt írattam föl az orvos bátyámmal. — Ne mondd! És ki ajánlotta? — Nem tudom, ismered-e Mariska nénit? Tudod, az1 a kövér. .. Neked is javaslom, édesem. Szedd csak ezt a csodaszert és meggyógyulsz. — Köszönöm, de nekem sohasem fáj a gyomrom, én inkább a frontokkal küszködöm ... A szívélyes, segíteni kész hölgy összecsapja tenyerét. — Frontátvonulás! Erre ma már, kicsim, százféle gyógyszer van. Néhányat közülük akár recept nélkül is adnak. Nyílik a kis táska, papír, ceruza kerül elő és a barátnő már írja is a jó szándékú „javaslatot”. , — Mik liánnak a táskádban? — Mik lennének? Nevetséges. Mik vannak egy női táskában? Rúzs, zsebkendő, pénztárca, cigaretta, meg a kedvenc gyógyszerek. — Mutasd ezeket! — Ugyan, semmi különös. Manapság minden modern ember hord magával gyógyszert. Andaxin, Valeriána, De- malgon, Karil nélkül szinte már utcára sem léphet az ember ... Ez egy vélemény. A gyógyszerek ajánlgatása pedig egyáltalán nem új keletű jelenség. Régi-régi divat szép hazánkban. Vagy nem ismerős az alábbi beszélgetés? — Hogy élnek itt falun, Mari néni? — Vagyunk, fiam. Csak vagyunk. Göthös a nép. Egyebet sem csinálnak, csak az orvoshoz szaladgálnak az emberek. Méregért. Tudhatnák pedig, hogy fűben, fában az orvosság... — Hátfájás ellen tudna-e valamit ajánlani? Az öregasszony gyűszűnyire hunyorítja szemét. — Én ne tudnék, fiacskám? Gyerekkel tapostatni és sok hordós káposztát enni. Ha nem használ... Jöjjön csak közelebb, mert... Éjszakára ötször-hatszor marhatrágyával bekenni. És szamárfű-teát inn'. — Sose hallottam. Az öreg nevet és máris a markomba nyom egy zacskót. Eltettem emlékbe a szamárfű-teát. Mindenkinek szívesen megmutatom, aki nem hiszi el. hogy a modern kuruzs- lásnak nálunk mély gyökerei vannak... ~"r Szalay István Zoli egyetlen szót sem szól. A máriavárosi sorompó előtt fejét oldalvást a kormánymű felé fordítja. A sofőr lassít, billent a sebességváltón. Az átjárón túl gyorsít — újabb billentés. Ezt figyeli a fiú. A Homokbányánál Robi is a kocsira tereli a szót, s közben észreveszi, hogy a sofőr a taxiórán valamit átkapcsolt. Túrára váltott... Robi az ülés közepén ül, kissé előre dőlve. Ezt kérdi: — Itt is oldaltsze- lepelt még a motor, mint a régebbi típusnál? — A sofőrt kellemesen éri a fiú tájékozottsága, v s buzgón válaszol: — Nem, ez már felülszelepelt. — Robi mesterien fordítja a beszélgetést a számukra megfelelő irányba: — Mint a Zsigulinál... De hol áll ez ahhoz?! Kérem szépen, arra már el lehet mondani, hogy autó. — Berta, kicsit sértődötten: — Az már rég ócskavas lesz, amikor ez még mindig gurul. Én nem cserélném el... Ha kapna egy kis szupert a tankjába, megmutatnám, hogy mit tudna! De még így is, figyeljék csak. . — Gázt ad. 80-ról a sebességmutató lassan, de egyenletesen kúszik a 100-ra, majd a 110-re, sőt, kissé még azon is túl. 12. „Mandulaműtét” Sándortelepen Világosság árad az ágas- egyházi halászcsárda előtti parkolóhelyre. Berta János jobb oldalra lehúz, fékez. — Máris itt vagyunk — mondja, szinte természetesnek tartva, hogy a fiúk még betérnek egy italra, mielőtt hazamennének. De Zoli idegesen mutogat: — Tovább megyünk ám. Keresztül a. falun és majd balra. Majd szólunk előtte... — A sofőr vissza- indexszel az útra, direktbe ELŐRE meg*5zÁNP^KkaT kapcsol, csipetnyi bosszúság fészkelődiik az agyába, tudja, hogy megint valami istenverte dülőútra keLl hajtania. Sándortelep felé térnek le. Széles, homokos út ez, soksok huppanóval. A bukdácsolástól a kocsi folyton változó mélységben világítja meg az utat. Jobbra a gazdaság gyümölcsöse, balra rit- kás erdő, irtás utáni nagy tisztásokkal, Egy jó kilométer után az út kettős kanyarral fordul be az erdőbe. Az alacsony, borókás növényzetet mind sudárabb nyárfák váltják fel. Tanya, ember sehol. Az eget csak az út felett látni. Bujkáló holdvilág van. Ez az erdő valójában egy jókora homokhalmot borít be, az úgynevezett Vaskapuhegyet. Néhol így is észlelni, hogy lejtős. Téli időben, amikor hó van, a gyerekek szívesen kijönnek ide szánkózni. Jobbról egy tanyabejáró út ágazik le. Amikor mellé érnek, Zoli ezt mondja: — Megérkeztünk. Itt álljon meg. — A kocsi még gurul vagy húsz métert, eközben a jobb oldali fák mellé húzódik. Zoli arra gondol ,hogy legjobb volna mindjárt elkezdeni. . .Berta János a mellette lévő ajtót kicsit megnyitja, kigyullad a belső világítás. Zoli szeme társára villan, aiki ebben a pillanatban mond le végleg a karate alkalmazásáról. A sofőr erős, díjbirkózó külsejű ember, a kocsiban nincs elég hely a lendülethez, ezért könnyen elvétheti az ütést. Méghozzá úgv. hogv a sofőr el sem szédül, akkor pedig fölénybe kerülhet... De legjobban az zavarja, hogy a sofőr oldalra néz, ezért köny- nyen észreveszi, ha a kezét emeli. Marad a „mandulaműtét”. — Százkilencvenhét forint — mondja a sofőr, s Robi, mivel látja, hogy 96-ot mugyan ilyenkor szokás, a személyi igazolvány félig kilóg a tokból. — A fenét, itt nincs, mondja Zoli és újból hátra néz, közben a zsebeibe! nyúlkál. — Ott kell annak lenni — erősítheti Robi tat az óra^ megállapítja, hogy nem számolt többet, mint ami az oda-vissza útra jár. Zoli a zsebébe nyúl, előveszi a tárcáját, megint hátra néz, de mivel nem történik semmi, elkezd keresgélni. Megnézi mindkét rekeszt, adóén magam láttam, hngy a Hívös-ben odatelléi nyo’e- százat. — A mólói- alap.r ratban duruzsol, tompító: • fény vetődik a füves, faleveles erdőszél kis szakaszaidra. A Bíró-tanya,. ahová a bejáró út vezet, nam ledet messzebb 50—60 méternél, de a fák miatt nem látni oda, meg a tanya is háttal van az útnak. Különben is rég lefeküdtek... A sofőr továbbra is nyitva tartja az ajtót kis rés nyíre, jobb keze azonban a volánról lassan átcsúszik a szomszédos üléstámla szélére. — Ha odatette, akkor az ott is van — mondja, hangjában árnyalatni türelmetlenséggel. Robi eközben észrevétlenül a zakója zsebébe nyúl, s a nagykabát alatt kinyitja a bicskáját. Sohasem lehet tudni. „Ha szorul a helyzet, átvágom a torkát.” — Aztán maga is elcsodálkozik, mennyire nincs semmi izgalom a hangjában, amikor ezt mondja: — Nem baj, bemegyünk apádhoz, majd a Pista bácsi kifizeti. — A sofőr erre nem szól semmit, ellenben egy könnyed mozdulattal elveszi a tokból kilógó személyi igazolványt, hunyorogva néz a fiúra: — Tulajdonképen hol laksz te? — kérdi tőle. Pillanatnyi kétségbeesésében Zoli hátranézni is elfelejt, nem érti, hogy Robi miért nem kezdi el, ám az ebben a pillanatban ismeri fel, hogy kritikus fordulatot vett a dolog, mert a sofőr bánmelyik pillanatban, kiszállhat és akkor... Bal keze mintha a másodperc milliomod része alatt kapná el a sofőr állát és máris húzza hátrafelé. Berta Jánosnak arra sincs ideje, hogy felfogja, mi történt, jobb kezével mindenesetre lendületes ütést mér a mel- lette ülő fiú mellkasára. ZoJ li nekivágódik a kocsi ajtajának, aki csak ekkor fogja fel, hogy megkezdődött. Dd öklével máris a sofőr gyomorszájára sújt, hátát az ajtónak veti, és felhúzott Iáinkkal rugdossa a nagy darab embert. Berta János már tudja, hogy miről van szó. Lélegzete elakad, torkára mintha acélkapcsok szorulnának!
