Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-12 / 241. szám
I Befelezi© munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka f (Folytatás az I. oldalról) i »datokat, azokat, amelyeket pártunk és kormányunk ha- ' tározott meg , számukra. Mi, az ipar irányítói, vezetői és dolgozói ezután is tőlünk telhetőén támogatjuk munkájukat — mondta dr. Szekér Gyula. Dr. Szekér Gyula szavai után Tóth Balázs Békés megyei képviselő, majd ezt kővetően dr. Tamás László, Heves megyei képviselő, az ÉDOSZ főtitkára kapott szót. Dr. Tamás László, Heves megyei képviselő: Az élelmiszergazdasági dolgozók munkakörülményeinek javítása összefügg az ellátás színvonalával Dr. Tamás László bevezetőben arról beszélt, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer-gazdaság eredményei és gondjai a társadalom valamennyi tagjának személyes ügye, hiszen e szektor termékeivel a mindennapi életben a leggyakrabban találkoznak a széles tömegek. Ezért különösen fontos, hogy társadalmi súlyának megfelelő elemzést és értékelést kapjon ez a tevékenység. V Dr. Tamás László Utalt arra, hogy 1967 óta figyelemreméltó eredményt értünk el az egységes élelmiszergazdaság kialakításában, s ehhez a fejlődéshez jó alapot és hátteret biztosított az egységes állami irányítás megteremtése. — Az a véleményeim, — mondotta — hogy az integráció az élelmiszer-gazdaságban kiállta a próbát. Ezt bizonyítja, hogy egyre inkább erősödik az alapanyag-termelő és feldolgozó vállalatok közötti kapcsolat, amely « gabona, hús és tejgazdaság vertikumaiban érzékelhető talán a legszemléletesebben. Az egységes élelmiszer-gazdaság kialakítása óta eltelt néhány esztendő azonban még nem volt elegendő ahhoz, hogy az alapanyag-termelésben és az ipari feldolgozó tevékenységben helyenként tapasztalható aránytalanságokat teljesen kiküszöbölhettük volna. Ezután szólott az élelmiszeriparral szemben támasztott társadalmi igényekről, amelyeknek az élelmiszer- gazdaság dolgozói és vezetői komoly áldozatvállalás árán is igyekeztek és igyekeznek megfelelni, örvendetes jelenségként említette például hogy a sertésprogram keretében a tenyésztésben már ott tartunk, ahol a tervek szerint 1975-re kellett volna tartanunk. A fejlődésnek ez a tervezettnél nagyobb mértéke azonban bizonyos feszültségeket is eredményezett a sertéstenyésztés és feldolgozás között. A napi gyakorlatban ez úgy jelentkezik, hogy a húsipari dolgozóknak nem lehet szabadszombatjuk, sőt sokat kell túlórázniuk is. Ebben az iparágban át kellett állni a két műszakra, ami azért sem ment könnyen, mért nincs elegendő szakember. A húsiparban azonban úrrá lettek a nehézségeken. Áldozatvállalásuk más iparágak számára is példaadó lehet. Az élelmiszeripari ellátás színvonalának további javulása szorosan összefügg az élelmiszer-gazdasági dolgozók munkakörülményeinek javításával is, — mondotta dr. Tamás László, majd hangsúlyozta: — Ezért csak üdvözölni tudjuk a Gazdasági Bizottság ez év szeptemberi határozatát, amely az országos tendenciáikkal szemben nem csökkentette az élelmiszeripar IV. ötéves tervben meghatározott eredeti fejlesztési elképzeléseit. Ügy hiszem azonban, hogy ettől — a termelés fejlesztését célzó beruházásoktól — elválaszthatatlan a dolgozók munka- körülményeinek javítására irányuló törekvés. Ugyanis az egészségügyi és szociális ellátottság elmarad az élelmiszeriparra általában előírt higiéniai követelményektől. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel az élelmiszeriparban a dolgozók közel fele nő, s arányszámuk az elkövetkezendő időben várhatóan tovább növekszik. A képviselő elmondotta, hogy az utóbbi másfél évben már történtek komoly intézkedések az élelmiszer- gazdasági dolgozóié munka- körülményeinek javítására: a nők szombati, vasárnapi és éjszakai munkájának megszüntetésére, az óvodák, bölcsődék férőhelyeinek bővítésére, de ezen a téren a minisztériumnak és az iparági szakszervezetnek még számos fontos tennivalója van. Kitért arra, hogy az élelmiszeriparban sok a túlórázás. Például 1971-ben egy munkásra a sütőiparban átlagosan 176, a gabonaiparban 147, a söriparban 108. a konzerviparban 95, a húsiparban pedig 85 túlóra jutott. Ezután az iparág dolgozóinak jövedelemszintjéről szólva kiemelte: — A személyi jövedelemszint emelése több iparágban, közöttük a húsiparban is komoly gondot okoz. A bérszínvonal elszámolási rendszer nem rugalmas. Ez a körülmény alapvetően zavarja az önálló vállalati tevékenységet, csökkenti a vállalatok kezdeményező készségét. elhomályosítja a gazdálkodásban szükséges előrelátást. Mindezek miatt szükségesnek látszik — fejlődő tevékenység esetén — a tröszti s.zintű nyereség stabilizálása, a nyereség növekedésének biztosítása. Befejezésül örömmel nyugtázta a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium, valamint az ÉDOSZ közötti jó munkakapcsolatokat, amelyeket immár együttműködési megállapodás rögzít, s emellett még a társadalmi szervezetek is kiveszik részüket az élelmiszer-gazdaság dolgozói részére a jobb munkakörülmények biztosításából. Egyetértett az expozéval, s az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta a miniszteri beszámolót. Dr. Tamás László után még 11-en szólaltak fel, közöttük S. Hegedűs László Pest megyei képviselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is, aki hozzászólásában kiemelte, hogy a munkásság életszínvonalát és politikai közérzetét is alapvetően meghatározza a mezőgazdasági termékekkel való ellátottság és a termékek ára. Hangsúlyozta, hogy e tekintetben a jövőben is nagy figyelmet kell fordítani a két osztály szövetségének erősítéseié, köznapi vetületiben az ipari és mezőgazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére, e két ágazat együttműködésének javítására. Kitért a zöldség-gyümölcs ellátás megjavításának az olyan formáira, amelyek már pélL dául Miskolcon, Özdon és más ipari városok esetében megvalósultak: olcsón megszerezhető hét végi telkeket biztosítottak a tanácsok, az üzemek vezetői, a szakszer(Munkatársunk telefon jelentése): Ha az ember következetesen ragaszkodik valamilyen cél eléréséhez, előbb-utóbb sikerül is. Ez a rögtönzött definíció egyelőre mint remény szerepel Pusztai Lász- lóné képviselői munkájában. Reméli, hogy előbb-utóbb csak sikerül az érintettek számára kedvező döntést kiharcolni a pénzügyminiszternél az emeletráépítések körüli elsietett rendeletek helyett. Két levelet írt és kapott és egy felszólalásában is foglalkozott a témával. — Sejtette Faluvégi elvtárs, hogy megint keresni fogom ... — Azért ment külföldre — jegyzi meg valaki nevetve. — Nem baj, majd hazajön. Nem hagyom békén... Szóval, valahogy így is kell harcolnia egy képviselőnek. Van persze olyan is, amikor hamarabb ér célhoz. Vadkerti Miklósné nemrégiben írt a közlekedés- és postaügyi miniszternek: a választók indokolatlannak tartják Füzesabony alatt a régi hármas út és a vasút kereszteződésénél a szakasz lezárását. A postaügyi miniszter „postafordultával” — vagyis szokása szerint rövid időn belül — válaszolt a képviselőnőnek. Az ügyet megvizsgálta, utasítást adott a határozat visszavonására és a lezárt útszakasz megnyitására. A szünetben VacLkstU Mikvezetek, a kisebb keresetű dolgozóknak. A képviselő véleménye szerint az ilyen megoldás kiszélesítésére a zöldségtermelés nagyüzemi fejlesztéshez szükséges időszakot át lehetne hidalni. A hozzászólások után dr. Dimény Imre adott választ a vitában felmerült kérdésekre. Dr. Dimény Imre válasza A miniszter. mindenekelőtt azokra a képviselői észrevételekre reagált, hogy a tárca alakítson ki olyan fejlesztési koncepciót, amely figyelemmel van a termelő- szövetkezetek eltérő sajátosságaira, különösképpen a kedvezőtlen adottságú tsz-ek helyzetére. Kiemelte, hogy a tárca fejlesztési politikájában előtérbe állítják a húsipar, a tejipar beruházásainak, a betakarító gépek parkjának bővítését és a szállítókapacitás fejlesztését. Rámutatott azonban arra is, hogy nemcsak az új beruházások jelenthetnek megoldást, hanem — különösképpen a negyedik ötéves terv időszakában — a korszerűsítések is. Egyetértőleg szólt arról a jogos igényről, hogy a közgazdasági környezet, ezen belül a szabályozó rendszer viszonylag stabil legyen, enélkül ugyanis elképzelhetetlen a legtöbb termelési ág fejlesztése hosszú időre szóló, hosszú idő alatt vissza- tcrüló befektetésekkel. Egyetértéssel fogadta a miniszter az élelmiszer-gazdaság ipari hátterének fejlesztésével kapcsolatos képviselői észrevételeket. Megemlítette, hogy a mezőgazda- sági gépek alkatrészellátásának korábban meglehetősen nyomasztó gondját lényegében sikerült megoldani. Jogos igény, hogy a korszerű termeléshez mind korszerűbb termelőeszközökre, anyagokra, munkagépekre van szükség. Végezetül a . miniszter kérte, hogy expozéját és a képviselői felszólalásokra adott válaszát az országgyűlés fogadja el. Az országgyűlés egyhangú szavazással jóváhagyólag tudomásul vette a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter beszámolóját a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság helyzetéről, valamint az e területeket érintő törvények és kormányhatározatok végrehajtásáról, s egyetértett a miniszternek a felszólalásokra adott válaszával. Apró Antal vette át az el- nöklést. Az első interpellá- ciós téma az a kérdés volt, Dr. Gonda György, a jogi igazgatási és igazságügyi bizottság elnöke a bizottság nevében beterjesztette az országgyűlés ügyrendjének módosítására, illetve egységes szövegére tett javaslatot. — Alapvető feladatunknak tartottuk — mondotta —, hogy az országgyűlés ügyrendje teljes egészében megfeleljen a módosított alkotmánynak, alaptörvényünk szellemének, s ahol az ügyrend tartalmilag megkívánja, az alkotmány szövegének is. — A módosítások jelentős része az országgyűlési bizottságok működését érinti. Már az elmúlt esztendőkben megnőtt a bizottságok aktivitása, szerepük az országgyűlés munkájában. Ez a törvényalkotásra éppúgy vonatkozik, mmt ellenőrzési funkciójukra. A szocialista demokrácia még erőteljesebb érvényesülése érdekében, az országgyűlés hatékony működését segítve a bizottságok szerepét célszerű továbbfejleszteni. Egy másik javaslat egyértelmű felhatalmazást ad a bizottságoknak az ország- gyűlés elé kerülő javaslatokkal kapcsolatban a véleményezésre. — Szervezeti jellegű javaslat, de érdemi szempontból is fontos, hogy az ügyrendtervezet . új bizottság amelyet az országgyűlés nyári ülésszakán Búza Barna képviselő intézett Bondor József építésügyi és város- fejlesztési miniszterhez a Ba laton vízháztartásának és halállományának, valamint a Balaton-parti táj fokozottabb védelme tárgyában. A miniszteri választ mind az országgyűlés, mind az interpelláló képviselő elfogadta. Az országgyűlés azután áttért a második napirendi pont megvitatására. létrehozását indítványozza építési, közlekedési hatáskörrel. — Az ügyrendtervezet új fejezete a képviselőkről szól. Egyaránt kifejeződik ebben a képviselők szerepe, felelőssége és az egyéni választókerületi rendszer létezése. A javaslat méltatja azt a nélkülözhetetlen közreműködést, amelyet a Hazafias Népfront fejt ki a képviselői munka támogatásában, a képviselők és a lakosság közötti kapcsolat építésében, szervezésében. — Kérem az országgyűlés ügyrendjének módosítására és egységes szövegére vonatkozó javaslatunk elfogadását. A napirendhez egy képviselő szólott hozzá, s ezután határozathozatal következett: az országgyűlés plénuma az országgyűlés ügyrendjének módosítására és egységes szövegére előterjesztett bizottsági, illetve • képviselői indítványokat egyhangúlag elfogadta. \ Szünet következett, majd napirend szerint az interpellációkra került sor. ★ A szünet után interpellációkra került sor, amelyek meghallgatása és megválaszolása után Apró Antal, az országgyűlés elnöke berekesztette az országgyűlés őszi ülésszakát. A módosított alkotmány szellemének megfelelően : Megváltoztatták az országgyűlés ügyrendjét 4 Parlament folyosóin lósné megkereste dr. Csanádi Györgyöt, és megköszönte neki a gyors intézkedést. A köszönő szavakra egy természetes válasz. — Indokolt volt. Nagyon szívesen. ★ __ Az első napirend — másfél napig tartott. Gondoljuk csak el: e témához 31 képviselő jelentkezett felszólalásra! A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek alapos munkát adott a jegyzetelés, pedig a helyettesei is segítettek. Az első napon Szabó Imre, a második napon, mindjárt az elején dr. Tamás László is szót kapott. Egy felszólalás sikerét nemcsak a taps, hanem a gratulációk száma is pontosan jelzi. Képviselőink nem panaszkodhattak. Nehéz lenne végigülni egy ilyen hosszú vitát, ha jó szokás szerint nem akadna olyan felszólaló, aki egy-egy beszúrt megjegyzéssel fel nem rázza a kedélyeket. Ilyenkor aztán felhangzik a nevetés és a jutalmazó taps. így volt ez most is, amikor Baksay Tóth Bertalan, Pest megyei képviselő, agráregyetemi tanár, a reá jellemző harsány lelkesedéssel beszélvén, rátért a gyepgazdálkodásra. A nevetés azonnal kitört, mert eddig nem volt olyan felszólalása még, ahol ezt a témát ne említette volna meg. (Persze, hozzá kell tenni, hogy neves tudósa ennek a témának!) A taps akkor tört ki, amikor a képviselő „vette a lapot”, és megköszönte az országgyűlésnek, hogy ilyen nagy sikere van itt a gyepgazdálkodásnak... ★ Üjabb szünet — a képviselő ilyenkor is dolgozik, mint például Tiliczky József, aki dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszterrel beszélgetett. A téma erősen érinti a selypi medence lakóit. Ismeretes, hogy a Qualität Vállalat Apcra települ és ide telepítik rövidesen a Kőbányán levő gyáregységet is. De mikor? Az előirányzott pénz kevés, viszont a dolgozók számára — különösen azoknak, akiknek a megyéből kell Pestre utazniuk a gyáregységre szabott feladatok elvégzésére — fontos lenne a mielőbbi döntés. A miniszter ismeri a problémát, de határozott választ nem tudott adni, csupán ígéretet: utánanéz, megvizsgálja, s ha lehet, segít. Persze, ez anyagi kérdés is. Hevér Lajos beszélget Sas Kálmánnal a folyosón. A képviselőcsoport vezetőjét már az ülésszak előtt alaposan megdoj^ozLittak a választók. Egymásnak adták a kilincset, a napirend témájához kapcsolódó kérdések tolmácsolását kérték. Volt indokolt is, de akadt eset, amikor meg kellett győzni az illetőt a kérdés telj esi thetet- lenségéről. Ez viszont nem a leghálásabb munka... Sas Kálmán nyugodtabb: — Jó mederben halad a kerecsendi Egri út közvilágításának ügye! Maga a megyei tanács is támogatja a lakosság indokolt kérését. Gyöngyösi József sok más tevékenysége mellett falu- monográfiát is ír — erről is tájékoztatja itt képviselőtársait. A többiek is, mint dr. No- vák Pálné és Fodor István- né, tehát mindenki, megvette az ilyenkor szokásos banánadagot. Enélkül elképzelhetetlen egy képviselő hazatérése, illetve... — Képviselőfánk van? — kérdezem a büfés kislányt. — Na, látja, pont ez az, egy nincs — mondja és maga is csodálkozik — Majd decemberben, a téli ülésszakon. Kátai Gábor 1972. október 12,, cbíitoctöV
