Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

) Meghosszabbították Le Duc Tho ■*fc »•> János beszéde az BXSX*ben és Kissinger titkos tárgyalásait Nagy meglepetésre Henry Kissinger., Nixon elnök főta­nácsadója váratlanul meg­hosszabbította párizsi tar­tózkodását. Már az is feltűnést keltett, hogy Schumann' francia kül­ügyminiszter. miután a kül­ügyminisztériumban fogadta Kissingert, azonnal az Elysée- palotába sietett, hogy tájé­koztassa Pompidou elnököt. A külügyminisztérium és az elnöki palota szóvivői mély hallgatásba burkolóznak, s így a találgatások a körül forognak vajon Kissinger csak tájékoztatta a francia kor­mányt a bizalmas megbeszé­lések állásáról, vagy pedig esetleg Párizs közvetítését is kérte. Sok találgatás folyik Pá­rizsban a bizalmas megbeszé­lések színhelyéről is. A leg­újabb feltevések szerint Pompidou Szent Lajos-szige- ten levő magánlakását aján­lotta fel a bizalmas megbe­szélések színhelyéül s a leg­utóbbi találkozó már ott folyt le Kissinger és a VDK képviselői között. (Folytatás az 1. oldalról) főtitkár európai ország kép­viselője. Európa történeté­ben először a napokban tar­tottak közős konferenciát Európa összes fővárosainak polgármesterei, s ez éppen Budapesten, Magyarország fővárosában történt. Mégsem ebből indulok ki. Nem a ked­vező jelenségekkel, hanem a kedvezőtlenekkel kapcsolat­ban fejtem ki kormányom álláspontját, keresve a vi­szonyok javítását ott, ahol azok még rosszak. FORRADALMI IDŐKET élünk. Nagy változások ta­núi, szenvedői és alkotói va­gyunk. A mai világ erőit sokféle jelzővel lehet minő­síteni. Lehet mondani, hogy vannak békés erők és van­nak háborús erők. Lehet mondani, hogy vannak hala­dó és vannak reakciós erők. Mindezeket át meg átszőve, lehet mondani, hogy vannak erők, kormányok, törekvé­sek, amelyek időszerű intéz­kedéseket tesznek, mert ér­tik az idők szavát, és vannak olyanok, amelyek intézkedé­seikkel ‘dőszerűtlenné teszik magukat, mert nem értik az idők szavát. Vannak embe­rek, személyek, kormányok, törvényes intézkedések, ame­lyek túlélték korukat. A termonukleáris korszak­ban a népeknek felül kell vizsgálniuk eddigi szokásai­kat, törvényeiket, nemzetkö­zi viszonyaikat, a nemzetkö­zi jogra vonatkozó felfogá­sukat, a háború és béke kér­déseiről vallott felfogásukat. Ez az akklimatizálódás az új viszonyokhoz nem megy könnyen és nem mehet na­gyon gyorsan. De a történe­lem működik és azokat, akik a szemétdombra valók, a tör­ténelem sodrása oda dobja. Szovjet vezetők és az Szovjet vezetők tárgyalása Moszkvában az Iráni sahhal, a két ország kapcsolatairól. Á képen jobb oldalon, középen Reza Pahlavi Iráni sah, bal oldalon Brezsnyev és Podgornij. (Népújság telefoto — TASSZ—MTI—KS) Eszak-Európa — válaszúton Eszak-Európát, a skan- " dináv országokat ál­talában a „nyugalom szige­tének” tartják; ezek a ma­gas életszínvonalú és társa­dalmilag stabilnak tartott országok ritkán szerepelnek a nemzetközi hírek élén. Most mégis felbolvdult az „északi front”. Norvégia visszautasította a csatlako­zást a Közös Piachoz — s ez­zel olyan ország közvélemé­nye mondott .nemet” az eu­rópai integrációnak, amely egyébként tagja az Atlanti Blokknak, s északi része (a norvég—szovjet határ miatt), az amerikai stratégák fi­gyelmének középpontjában áll. Dánia, egy másik skan­dináv ország, „Igent” mon­dott ugyan a közös piaci csatlakozásra —, de minisz­terelnöke a győzelem más­napján lemondott. Ez a gesz­tus jelezte, hogy a formális siker ellenére a szociálde­mokrata kormánytöbbség so­raiban is mély politikai ha­sadást okozott a csatlakozási Vila. A dán és norvég népszava­zással foglalkozó kommentá­rok általában a gazdasági kérdésekre összpontosítják fi­gyelmüket: gondos statiszti­kákkal bizonyítják, hogy mi­lyen gazdasági érdekeltség sodorja e két országot a Kö­zös Piac felé — és melyek azok a tényezők, amelyek az ellenkező irányban hatnak. Valójában azonban távol­ról sem egyszerűen gazdasági kérdésről van szó. Akárho­gyan is alakuljanak majd végül a gazdasági kapcsola­tok formái — a norvég és a dán népszavazás újult erővel vetette fel Eszak-Európa alapvető politikai problémá­it! Hogy mennyire így van ez, sut mutatta a finn kül­ügyminiszter nyilatkozata, aki arról beszélt: az esemé­nyek bizonyítják, hogy újra gondosan meg kell fontolni az Észak-európai Gazdasági Unió (NORDEK) egy ízben már sutba dobott tervét! m2, október 1Z„ csütörtök A semleges, el nem kötele­zett politikát folytató Finn­ország külügyminiszterének nyilatkozata mögött az a fel­ismerés húzódik, hogy Eszak- Európa voltaképpen válasz­út elé került, s ez a válasz­út tulajdonképpen nem gaz­dasági, hanem elsősorban po­litikai, sőt stratégiai jellegű! Észak-Európa gazdaságilag és politikailag kétségtelenül legerősebb, hangadó állama Svédország. Svédország pe­dig a leghatározottabban semleges politikát folytat1, s ezen a politikán nem is kí­ván változtatni. Ennek jele­ként távol maradt az Atlanti Szövetségtől és most — méghozzá erőteljes gazdasági érdekek ellenére —, távol marad a kibővülő Közös Pi­actól is. A korábbi helyzetben, amikor a NATO-hoz tartozó Norvégia és Dánia Közös Pi» achoz való csatlakozása még nem vetődött fel, az észak­európai stratégiai-politikai egyensúlyt viszonylag stabil­nak lehetett tekinteni. Finn­ország és Svédország politi­kájuk eltérő árnyalataitól függetlenül) szilárdan sem­legesek voltak — s ugyan­akkor döntő szerepet ját­szottak Norvégia és Dánia gazdasági életében. Finnor­szágnak, de mindenekelőtt Svédországnak ez a megha­tározó szerepe a dán és nor­vég gazdasági orientációjá­ban elképzelhetővé tette, hogy idővel kialakulhat a skandináv gazdasági együtt­működés szervezeti formája. Ennék politikai hatása is volt. Norvégia és Dánia az Atlanti Blokk viszonylag „nyitott” országai közé tar­toznak. Ez megmutatkozott abban, hogy korlátozták pél­dául az amerikai támasz­pont-politika igényeinek tel­jesítését és számos fontos külpolitikai kérdésben (Gö­rögországtól Vietnamig) Wa­shingtontól eltérő álláspontot foglaltak eL Dánia és Norvégia közös piaci belépésének veszélyes­sége az európai béke és b; tonság ügye szempontját nem a csatlakozás gazdasági — hanan távolabbi politikai és stratégiai következmé­nyeiben rejlett! Az, hogy a norvég halászat miképpen találja majd meg helyét az integrációban, vagy hogy a dán mezőgazdasági export növekvő haszna és a dán iparra nehezedő nagyobb terhek mennyire egyenlítik ki egymást —, nemzetközi szempontból nem tartozott Európa sorskérdései közé. A sorskérdés az volt. hogy Dá­nia és Norvégia csatlakozá­sa miképpen változtatja meg Svédország jövőbeni straté­giai helyzetét! Nem kénysze- ríti-e majd évek során a ki­bővített integráció gazdasági nyomása Svédországot arra, hogy — miután elvágták a skandináv országokat össze­fűző különleges gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét — maga is köze­ledjék a Közős Piac felé. Ez pedig — távolabbi perspektí­vában —, esetleg a svéd semlegesség fokozatos feladá­sához vezethetett volna. Márpedig Svédország sem­legessége alappillére volt és maradt az észak-európai ka­tonai egyensúlynak. Ennek a semlegességnek mindenfajta korlátozása vagy megválto­zása elfogadhatatlan a Szov­jetunió számára és súlyosan veszélyezteti Európa békéjét és biztonságát! Ennek meg­felelően az európai fejlődés távlati szempontjából hasz­nosnak kell Ítélni minden olyan lépést, amely Észak- Európát valamilyen formá­ban kiszabadítja a Közös Pi­ac egyoldalú vonzása alól. És károsnak a nyugat-európai politikai integráció felé tör­ténő sodródás irányzatát. A norvég és a dán ese­** mények — az oslói „nem” és a koppenhágai „igen” — a maguk ellent­mondásosságában is új re­ményeket támasztanak. Mu­tatják ugyanis, hogy az észak-európai egyensúly fenntartásának politikája még óriási erőtartalékokkal rendelkezik! Erre figyelt fel a finn kormány, amikor az események fordulatait látva az észak-európai gazdaság: együttműködésről szóló tár­gyalások felújítását indítvá­nyozta. —4 ígéri, a történelmi és tár­sadalmi rendszerváltozások menetében a szemben álló legfőbb erők viszonyában — elsősorban azokéban, ame­lyektől függ, hogy lesz-e ter­monukleáris háború, vagy nem — jelentős enyhülés, sőt a közös felelősség tudatában jelentős együttműködés ta­pasztatható. Ezt az enyhülést azonban nem mindenki érti és nem mindenki érzi. Most azokat a területeket vizsgálom, közös nemzetközi sorsukban, ahol nem lehet érzékelni az enyhülés hatá­sát. Az általános nemzetközi viszonyok javulása nem mu­tatja még hatását a vietnami kérdésben annak ellenére, hogy vietnami részről a rea­lizmus legmagasabb fokán fogalmazták meg a háború befejezésének, a megfelelő nemzetközi megállapodásnak és Észak-, valamint Dél-Vi- etnam jövőjének körvonalait. Mindenki biztos lehet ab­ban, hogy ez a jövő útja. Nincs más út. A magyar nép és kormá­nya támogatja. azokat az építő és az egész Távol-Kelet új, békés jövőjét felvázoló javaslatokat, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kor­mány a felszabadító mozga­lommal együtt előterjesztett. Ezeket olyan emberek fogal­mazták, akik ott élnek a nép között, s akik nem azt kere­sik, hogy a nép minél hosz- szabb ideig szenvedjen a há­borúban és annak következ­ményeiben, hanem azt, hogy minél hamarabb élvezze a nép a béke gyümölcseit. Nehéz meggyőzni az arab országok népeit is arról, hogy javulnak a nemzetközi viszo­nyok. öt év óta várják, hogy az Egyesült Nemzetek Biz­tonsági Tanácsának 1967 no­vemberében hozott határoza­ta alapján történjék valami. Egyes érdekelt hatalmak azon vitatkoznak, hogy a Biz­tonsági Tanács határozatában az angol és a francia szöve­gezés között lényeges kü­lönbség van. Nagyon mély felelősséggel mondom a következőket: AZ ARAB ORSZÁGOK részéről olyan javaslatok vannak Izrael kormánya előtt, amelyek Izrael orszá­gának a biztonságát kétség­bevonhatatlanná teszik, ha viszont Izrael kormánya eze­ket a javaslatokat — ame­lyek a Biztonsági Tanács ha­tározatán alapulnak —, nem veszi halálosan komolyan, ak­kor Izrael sírját ássa meg. Mi magyarok szoktunk be­szélni a percemberkék poli­tikai szerepéről. Izraellel kapcsolatban el lehet mon­dani, hogy az izraeli perc­emberkékmek rövid távon kedvezően dolgozhat az idő, de történelmi távlatokban ezek az emberek eltemetik Izrael országát végérvénye­sen. A történelem kérlelhe­tetlen tényei mutattak már példát arra, hogy felelőtlen vezetők bűnei következtében hogyan tűntek le a történe­lem színpadáról egyes nem­zetek. Ha Izrael mai vezetői úgy képzelik, hogy saját­ságos földrajzi helyzetükben a föld egész kerekségére ki­terjedő cionizmus nemzetközi befolyása mai magatartásu­kat realisztikussá teheti, tra­gikusan tévednek. Tudniok kellene, hogy hosszú távon az idő az arab országok javára dolgozik, Izrael jövője attól függ, hogy tudja-e rendezni viszonyát a környező arab országokkal. Illúzió lenne, ha Izrael kormánya a nemzet­közi cionizmusra akarná építeni országa jövőjét. Egy biztos alap van Izrael jövő­jének megalapozására: a ba­rátság megteremtése a szom­szédos országokkal, a palesz­tin nép jogainak érvényesí­tésével. Elnézést kérek önöktől, hogy a Közel-Kelet kérdé­seivel ilyen hosszan foglal­kozom, de ennek nagyon ko­moly okai vannak. Az is ve­zet abban, hogy ilyen beha­tóan foglalkozom a Közel- Kelet kérdéseivel, mert ezen a területen mutatkozik a legkevésbé a nemzetközi vi­szonyok általános javulásá­nak következménye. Közös nemzetközi feladata az ENSZ minden tagállamának az alapokmányból adódó köte­lezettségként, hogy a közel- keleti viszonyok békés ren­dezésének a konkrét tervét kidolgozzák. A magyar Iwr- mány nagy tisztelettel tekint Jarring nagykövet erőfeszí­téseire és nemcsak jókíván­ságokkal, hanem konkrét lé­péseivel is igyekszik segíteni őt történelmi küldetésének teljesítésében. Az Egyesült Nemzetek Szervezete tagságának a nagy többségét az úgyneve­zett „harmadik világ" or­szágai alkotják,1 s miközben itt a nemzetközi viszonyok javulásáról beszélünk, — mégpedig joggal — Ázsia. Afrika és Latin-Amerika or­szágainak nagy részében nö­vekszik a nyomor. A világ népeinek össze kell fogniok, hogy a gyarmati rendszer maradványait eltüntessük, a ma még mindig gyarmati el­nyomás alatt élő népeket fel­szabadítsuk, s ezzel együtt a gyarmati sorból felszabadult országokat gazdasági gond­jaik megoldásában támo­gassuk. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének történetében jelentős esemény volt Kína képviseletének a rendezése. A Magyar Népköztársaság kor­mánya örömmel fogadta azoknak az eseményeknek a híreit, amelyek a Kínai Népköztársaság nemzetközi elszigetelődésének feloldását és a Kínai Népköztársaság­nak a nemzetközi életben való aktív részvételét mutat­ják. A NEMZETKÖZI HELY­ZET javulásának felettébb világos jelei vannak Euró­pában. Tudom, hogy Európa neve az. ENSZ tagállamok döntő többségénél nem hang­zik kellemesen. A gyarma­tosítás embertelen századad és két világháború tragédiái fűződnek Európa nevéhez. Most azonban az emberiség új korszakának hajnalán, amikor a termonukleáris kornak viszonyaira rendez­kedik be a mai emberi nem­zedék, Európa a termonuk­leáris háború szörnyű kátak- lizmájának az alternatívájá­val szemben a békés egymás mellett élés politikáját igyekszik érvényesíteni. Ezt a békét és biztonságot akar­juk az eddiginél szilárdabb alapokra helyezni. Ezért akarjuk az európai béke és együttműködés konferenciá­ját egybehívni. Ez nemcsak európai ügy. Ha ezt jól old­juk meg, akkor ez a világ többi népe számára is hasz­nos lesz, mert a fegyverke­zési verseny megszűntéből mérhetetlen erők szabadul­nak majd fel, s ezeket az emberi lét alapvető kérdé­seinek a megoldására lehet majd fordítani. A Magyar Népköztársaság kormánya ilyen reményekkel tekint a jövő elé. Úgy gondoljuk, hogy ennek a jövőnek hasz­nos munkálója volt és lesz az Egyesült Nemzetek Szer­vezete. Mikor az Egyesült Nemze­tek Szervezetének jövőjére gondolunk, nem felejthetjük el a múltat. Az elmúlt évek során sok­szor volt válságban ez a szervezet. A sok tényező kö­zött, amely megmentette en­nek a szervezetnek a létét, volt egy különleges szemé­lyes tényező is: ez pedig az az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének előző főtitkára. U Thant. Volt főtitkárunk bölcsessége, az emberi és társadalmi problémák iráni tanúsított fogékonyság, a történelem nagy tényezői előtt megmutatkozó szerény­sége és alázatossága, az em­beri elhivatottság rendkívüli nagyságát tárta fel előttünk és nyújtott segítséget so­kunknak az Egyesült Nemze­tek Szervezete előtt tornyo- nuló feladatok megoldásá­hoz. KÍVÁNOM, hogy az ő fele­lősségtudata éljen továbbra is ebben a szervezetben — mondta befejezésül Péter János. Francia tiltakozás a hanoi bombázás miatt A Hanoi ellen szerda déli légitámadása alkalmával az amerikai légi bombák szét­rombolták a Francia Köztár­Pierre Suslni, Franciaország hanoi főmegbízottja, aki sú­lyosan megsebesült a Fran­ciaország hanoi főmegbizotti székhazát ért amerikai bom­batámadás nyomán, ' saság hanoi képviseletének egyik épületét, benne a kép­viselet vezetőjének reziden­ciáját is. A robbanás színhe­lyén és környékén több lakó­ház és más helyiség romba dőlt. A francia kormány hivata­losan tiltakozott az Egyesült Államok párizsi nagyköveté­nél Franciaország hanoi dip­lomáciai kirendeltségének bombázása miatt. MEZŐGÉP Vállalat Hevesi Gyáregysége felvételre keres 1 fő gyakorlattal rendelkező gépészmérnök*' üzemmérnöki beosztásba, valamint 1 fő technikust gyártástechnológust beosztásba. Jelentkezés személyesen, vagy írásban Heves, MEZŐGÉP. \ \

Next

/
Oldalképek
Tartalom