Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka f (Folytatás az 1. oldalról.) ' mekkora utat tettek meg, másrészt, hogy a mezőgaz- ' caság, illetve az élelmiszer- ipar évi termelésének kere­ken egyötödét exportáljuk, ami egész társadalmi, gazda­sági fejlődésünket segíti elő. A további fejlődés alapja: átgondolt tervezés és az anyagi érdekeltség összhangja A miniszter ezután rövi­den érintette a fejlődés né­hány alapvető elvi tényez»­’ jét. v Többek között kiemelte: < —Az elmúlt éveik tapasz- í talatai világosan jelzik, hogy ! a termelésben, és a műszaka I fejlesztésben egyaránt csak I a jól átgondolt központi ter- ! vezés, az ehhez ahtalmazott közgazdasági szabály ozás és t az üzemi érdekeltség ossz- r hangjának megteremtéseivel j — egyúttal az informácio- f áramlás gyorsításával — 1®" i hét előbbre jutni. ! Beszélt a termelés tudo- ; mányos, műszaki, technikai : megalapoziottságiáról, _ oz üzembehelyezett korszerű al- lattenyésztö-telepek jelentő­ségéről, a személyi jövedel­mek, az élet- és munkakö­rülmények alakulásairól. Hangsúlyozta: — A személyi jövedelmek kiegyenlítődésében elért eredmény lehetővé tette, hogy a IV. ötéves tervben, a munkások és parasztok jö­vedelmének növekedését azo­nos ütemben irányozhassuk elő. Ezen belül azonban változatlanul nagy prob­léma a személyi jövedel­mek, nagy fokú diffe­renciáltsága, amely első­sorban a gazdálkodás, a termelési színvonal kü­lönbözőségéből ered. Az aktív termelőszövetkezeti tagok több mint 35 százalé­kának a közösből származó személyi jövedelme évi 15 000 forint alatt van. Kiemelt feladatunk a műszaki fejlesztés ■ A parasztság személyi jö­vedelmének növekedésével egyidejűleg jelentős intézke­dések történtek a termeílő- szövebkeezti tagság szociális, társadalmi ellátottságának javítására is , Ebben a te­kintetben azonban még ma­radtak a jövőben rendezen­dő kérdések. ! Közismert, hogy termelő- szövetkezeteink egyharmada mostoha természeti és köz- gazdasági körülmények kö­zött gazdálkodik. A kedve­zőtlen adottságokkal küsz­ködő emberek helyzetének javítására csak a termelési szerkezet további ésszerűsí­tésével, összehangolt terület- fejlesztési politikával, meg­különböztetett támogatással nyílik lehetőség. A termesztésben és te­nyésztésben levő fajták meg­választása, az anyagi-műsza­ki ellátás célirányos szerve­zése, a technológiai fegye­lem és a szakértelem továb­bi javítása, jelentős tartalé­kolóit képez a gazdasá gos termelés növeléséhez. A munka- és üzemszerve­zés gyengesége kihat a mun­kaerővel és az eszközökkel folyó gazdálkodásra, végső sorom az egész termelésre. Fékező lehet a helyenként még mindig túlságosain köz­pontosított vezetési szerve­zet, a hatáskörök kiforrat­lansága. összességükben; hatéko­nyak a termelés műszaká- technikaá bázisának kialaki- tására tett intézkedések Azonban sok gonddal és problémával küzdünk. A XV. ötéves terv sarán kiemelt feladataink közétar­tozik a műszaki fejlesztés komplex megvalósítása. Az anyagi lehetőségek figye­lembevételével , üzemi szin­ten egy-egy termelési folya­mat komplex műszaki fej­lesztését kell előtérbe he- lyeznünk, ágazati szinten pe­dig az egyes vertikumait olyan irányú fejlesztését, amely az eddiginél jobban teremti meg a nyersanyag- termelés, a feldolgozás és a forgalmazás összhangját. Többet kell tennünk — és gyorsabban kell előrehalad­nunk — az élelmiszer-gazda­sági üzemek egyenrangú gazdasági kapcsolatainak ki­alakításában. Megkönnyíti a helyzetet, hogy az együttmű­ködés feltételeit jogszabá­lyok is rögzítik. Segítenünk kell a gazdasági társulások bővítését, a közös vállalko­zások, vállalatok létesítését, a kooperációs kapcsolatokban az anyagi érdekeltség érdek- azonosságának fokozottabb megteremtését. Ezzel egyide­jűleg el kell érnünk, hogy csökkenjen, illetve megszűn­jön az állami vállalatok és szövetkezetek körében még helyenként tapasztalható po­zícióféltés. A mezőgazdaság, az élel­miszeripar, az erdészet és az elsődleges faipar műszaki fej­lesztése egyre dinamikusab­ban fejlődő, korszerű ipari hátteret igényel. A saját gép­javító és szolgáltató bázis megteremtésében jó úton ha­ladunk. Sok régebbi hibát si­került kiküszöbölnünk, pél­dául az alkatrész-ellátásban rövid idő alatt elért előnyös változással. Fejlesztési elkép­zeléseink azonban csak úgy valósíthatók meg, ha minél több új gépet, eszközt, mi­nél több és hatékony kémiai anyagot kapunk a hazai ipar­tól, illetve a baráti országok­tól. Biztató távlatok A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az ipar fejlődé­se és az ezzel járó városia­sodás hatására meggyorsult a falusi lakosság társadalmi átrétegeződése. A végbemenő változások eredményeként új tartalmat nyert a falu fogal­ma. Nőtt a falu lakosságá­nak igénye a tanulás, a vá­rosi szintű kulturális élet iránt. Bővültek a művelődési lehetőségek. A villamosítás­ban, a lakásépítésben, a köz­művesítésben elért- eredmé­nyek pedig a falusi életkö­rülményeket teszik szebbé. A parasztság szocialista nagy­üzemi gazdálkodás keretei között nemcsak anyagilag erősödött meg, hanem mű­veltségben, politikai, társa­dalmi szemléletében és a köz­életben is sokat fejlődött, így minden vonatkozásban emberibb életet élhet, s nem utolsó sorban: kedvezőbb kö­rülmények között végezheti munkáját. Ahhoz, hogy ez évi célkitű­zéseink teljesüljenek, az el­következő napokban és he­tekben még nagyobb felada­tok várnak dolgozóinkra. Az őszi érésű növények termé­sének betakarításával, feldol­gozásával, illetve raktározá­sával egy időben el kell vé­gezni a jövő évi termést megalapozó talajelőkészítési és talajerőpótlási munkákat. Idei eredményeink máris biztatóak. A mezőgazdaság előreláthatóan néhány száza­lékkal túlteljesíti az éves terv előirányzatát. Az élel­miszeripar teljesítése 1971- hez képest mintegy 8 száza­lékos növekedést mutat. Át­lagon felül fejlődött a hús­ipar, a tartósítóipar és a nö­vényolajipar. A cukorrépa­termelés növelésére tett in­tézkedések kezdeti eredmé­nye abban is megmutatko­zik, hogy a cukorrépát ter­melő szövetkezetek, állami gazdaságok — és velük együtt a cukoripar — az elmúlt évi rendkívül alacsony szinthez képest az idén jelentősebben emelik termelési színvonalu­kat. A lakosság élelmiszer-ellá­tása az 1971. évi szinthez ké­pest mintegy 8 százalékkal emelkedik. Az eredményeket — ezt hangsúlyozni kell — végső soron az az alkotó munka te­remtette meg, amelyből min­den szorgalmas dolgozónk, parasztságunk fiatalja, Öreg­je, értelmiségünk egyaránt derekasan kivette részét. Amikor erről a helyről is köszönetét mondok vala- mennyiükiíek, azt kérem tő­lük: segítsék a jövőben is hasonló lelkesedéssel és oda­adással közös céljaink meg­valósítását. — Beszámolóm végére ér­ve, az elmondottakat össze­foglalva, úgy érzem, megál­lapíthatom: a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fa­gazdaság az elmúlt években dinamikus fejlődéssel, ered­ményesen teljesítette azokat a fontos gazdaságpolitikai célkitűzéseket, amelyeket a párt és a kormány meghatá­rozott és egész társadalmunk elvárt. A miniszter végül kérte az országgyűlést, hogy á beszámolót vitassa meg és fogadja el. Dr. íJimény Imre beszá­molója után szünet követke­zett, majd a szünet után Varga Gáborné vette át a ta­nácskozás elnöki tisztét. A miniszteri beszámoló vitájá­ban elsőként dr. Bélák Sán­dornak adta meg a szó. Öt követte Imri Gyula Borsod megyei küldött, majd Szabó Imre, Heves megyei képvise­lő, a detki Szabadság Ter­melőszövetkezet elnöke ka­pott szót. Szabó Imre l-^eves megyei képviselő: Vizsgálják felül a történelmi borvidékek helyzetét Szaíbő Imre bevezetőben arról szól, hogy a gazdaság- irányítás 1968 januárjában bevezetett rendszere a mező- gazdaságban is sikeresen vizsgázott, s az országgyűlés alkotta 1967. évi tsz- és föld­védelmi törvény is jelentősen elősegítette a gyors fejlődést. A képviselő ezután hangsú­lyozta: — Az elért eredmé­nyekhez Heves megye pa­rasztsága is, erejéhez mérten hozzájárult. i Megyén belül, szűkebb területünk, a gyöngyösi járás termelőszövetkezeti gazdaságainak a termelé­se 1968-hoz viszonyítva 115 százalékkal nőtt. Javultak a megye parasztsá­gának jövedelmi viszonyai, kedvezően alakult dolgozóink szociális, kulturális helyzete, jobbak a munkakörülmények. gú feladata, hogy elősegítse az elmélet és gya­korlat egységének folyamatosságát. Akkor jó a propaganda, ha a szocialista építés politikai és gazdasági tapasztalataira épül, tudatosítva az emberekben a szocializ­mus iránti érdekeltségüket. Különösen fontos annak a tudatnak tíz erősítése, hogy a munka a mi társadalmunkban fő, meghatározó té­nyezővé vált. Segítse a propaganda az erköl­csi és gazdasági ösztönzők helyes alakulását. Fejlessze annak tudatát, hogy az egyének ér­dekei csak a társadalmi fejlődés útján érvé­nyesülhetnek. Harcoljon az olyan gyakorlat és felfogás ellen, amely minden tevékenység eredményét kizárólag forintban méri, nem törődve a munka erkölcsi-politikai értékével. A propaganda lépjen fel a szocialista épí­tés helyes gyakorlatát gátló tényezők ellen, mint például a munkafeltételek elégtelensége, a munkahelyi szervezetlenség és fegyelme­zetlenség, az ügyintézés bürokratizmusa, az élet- és munkakörülmények fejlesztésének el­hanyagolása, a szocialista demokrácia adta jogok gyakorlásának hiányosságai stb. Mind­ezek negatív hatást gyakorolnak a tudatra, az erkölcs fejlődésére, ezért a propaganda sem lehet közömbös'irántuk. A propagandamunka tehát komplex fel­adat: kommunista nevelés, oktatás, önálló marxista—leninista gondolkodásra való kész­tetés, s felkészítés az eredményes cselekvésre. A párt-tömegpropaganda feladatait, össz­hangban a fenti elvekkel, konkrétan a X. kongresszus határozatai szabják meg szá­munkra. A határozat felhívja a figyelmet az eszmei-politikai színvonal emelésére. Ennek érdekében az ideológiai munka fokozását, va­lamint a politikai, világnézeti és erkölcsi ne­velés további erősítését jelöli meg az elkövet­kező évek feladatául. Az eszmei-politikai színvonal emelése sok­oldalú feladat megoldását igényli a tömegpro­pagandától is. Ez részletes megfogalmazást nyert a Politikai Bizottságnak a tömegpro- pa&anda iejlesBtéagrőh saólű^.1971. áprili* ZUi határozatában. Ä fejlesztés általános célki­tűzései a következők: — a párt-tömegpropaganda mindenekelőtt azokkal az elméleti-politikai kérdésekkel fog­lalkoztok, amelyek leginkább elősegítik a párt által megfogalmazott célok, feladatok megér­tését és megvalósítását, s ezáltal a párt esz­mei, politikai cselekvési egységének, a párt tömegkapcsolatainak erősítését; — a tömegpropaganda oktatási-nevelési célja a marxista—leninista gondolkodásmód és tevékenység fejlesztése legyen; — a feladatok teljesítése érdekében javí­tani kell a propagandamunka feltételeit: fo­kozni a propagandisták elméleti és módszer­tani képzését, illetve továbbképzését; emelni a tananyagok színvonalát, javítani az oktatás ellátottságát segédanyagokkal és szemléltető­eszközökkel; felszámolni az oktatásban még fellelhető formalitásokat. A tömegpropaganda fejlesztésének általá­nos célkitűzéseit összefoglalva megállapíthat­juk, hogy a párt-tömegpropaganda tanfolya­mok alapvető feladata: fokozottabban járul­janak hozzá a párt és a társadalom törekvé­seinek megvalósításához. Ennek a tömegtan­folyamok akkor tesznek eleget, ha olyan kom­munistákat és pártonkívüli aktivistákat ké­peznek, akik jól ismerik a párt politikáját és annak elméleti alapjait; a szocialista fejlődés általános és helyi összefüggéseit; a politika megvalósításának tapasztalatait és módsze­reit. Az ünnepélyes kezdés után a pártbizott­ságok, pártalapszervezetek, az üzemek és in­tézmények vezetői az oktatási év folyamán rendszeresen segítsék és ellenőrizzék a párt­munka e fontos területét. M eg vagyunk arról győződve, hogy a ■ ■ fenti elvekkel összhangban az új po­litikai oktatási év keretében propagandistáink és az oktatásban résztvevők tevékenysége a megyei pártbizottság konkrét célkitűzéseinek megfelelően eredményesen fogja szolgálni pártunk általános politikájának Heves megyei meavalosulasáfc. __.. . S zabó Imre, Heves megyei képviselő felszólalása. (Foto: Kiss “Béla) Ä termelőszövetkezeti gazdaságok fennállásuk óta ebben az évben érték el me­gyénkben a kenyér- és ta­karmánygabonából az orszá­gos átlagot: hektáronként 31 mázsás átlagtermést takarí­tottak be .Ezután a miniszteri beszá­molóhoz kapcsolódva beszélt a zöldség-, gyümölcsellátás Heves megyei gondjairól, majd a sertéshúsprogram va­lóra váltásával foglalkozott. Elmondotta, hogy Heves me­gyében — a tanácsi szektor­ban — a sertéshústermelés, a vágósertés-értékesítés egy esz­tendő alatt 161 százalékra nö­vekedett, s az 1967-es évet véve alapul, az idén már a 200 százalékot is meghaladja. — E kedvező eredmény és a termelőszövetkezetekben dolgozó nők munkafeltételei­nek jobb biztosítása, a má­sodik műszak idejének csök­kentése indokolttá tenné, hogy javítsuk a falusi lakos­ság friss hússal és töltelék­áruval való ellátását —mon­dotta a képviselő. Ezután részletesen szólt a megye két történelmi borvidékének, az egri és a mátraalji szőlősök helyzetéről. — Heves megye mezőgaz­daságában a szőlőtermesz­tésnek és borászatnak min­dig nagy jelentősége volt, s az ágazat jelentősége jelen­leg sem kisebb. A szőlőter­mesztés méretei véleményem szerint túlhaladják a megye határait. így megyénk szőlő- termesztő gazdaságainak gondjai egyben országos gon dók és bajok is. A megye szőlőtermesztésének helyze­tét vizsgálva megállapítható, hogy az elmúlt évtizedben — a szőlőtermesztés területi alakulását tekintve — két el­lentétes tendencia érvénye­sül: a mezőgazdaság szocia-, lista átszervezése óta eltelt 12 év alatt kialakultak a szőlőtermesztő nagyüzemi gazdaságok, a második és harmadik ötéves tervek időszakában igy mintegy, 7100 hektár korszerű nagyüzemi szőlőültetvényt telepítettünk. A második, illetve a har­madik ötéves tervben megkezdett szőlőrekonst­rukció azonban megtor­pant, így az új telepítés és a kivágás aránya az utóbbi oldalára tolódott el. Vagyis a megye összes szőlőterülete az 1960-as 17 700 hektárról 13 500 hektárra csökkent. Ez a folyamat a IV. ötéves terv eddig eltelt éveiben saj­nos, csak tovább gyorsult es az utóbbi egy év alatt mar 900 hektárral csökkent új­ra... Szabó Imre elmondotta, hogy ez a kedvezőtlen csök­kenés az állami támogatások jelentős mérséklésével, illet­ve a- különböző ipari anya­gok — gép, műtrágya, nö­vényvédő szer, vegyszer — árának növekedésével függ össze. Ezért — mondotta — kérjük, hogy a síkvidéki és homoki szőlők, gyümölcs­területek problémáinak meg­vizsgálása mellett elemezzék a történelmi borvidékek hely­zetét is országos szerveink. Felszólalása végén a kép- • viselő a szakemberképzés fontosságáról, majd a vison- tai Gagarin Hőerőmű és Tho- rez Külfejtéses Bányaüzem által érintett termelőszövet­kezetek helyzetéről beszélt: — Szükségesnek látjuk, hogy az érintett szövetkeze­teket a központi szervek új­ra felülvizsgálják, mert egy­részt azok a pénzeszközök, amelyek a földterület elvéte­le miatt e tsz-ek az új be­ruházások létesítésének fe­dezetére kaptak, a beruházá­soknál országosan is jelent­kező áremelkedések hatásá­ra csak részben fedezik' a be­ruházási költségeket. így e beruházások befejezéséhez a tagság jövedelméből kell el­venni, másrészt a bánya to­vábbi terjeszkedése miatt új területek igénybevétele szük­séges. Szabó Imre befejezésül el­fogadta és elfogadásra aján­lotta az élelmiszer-gazdaság helyzetéről, problémáiról, jö­vőbeni feladatairól szóló mi­niszteri előterjesztést. A vitában ezután még 15- en szólaltak fel, majd bere­kesztették az országgyűlés őszi ülésszakának első mun­kanapját. Az országgyűlés ma folytatja munkáját. A Parlament folyosóin (Munkatársunk telefonje­lentése.) A parlamenti tudósítóik kü­lön szobát kaptak, ahol ré­szint lehetőség van az írás­hoz, részint egy hangszórón keresztül hallgathatják az ülésszak expozéit, vagy fel­szólalásait. És ahol beszél­gethetnek alanyaikkal is a fontosabb témákról. Miköz­ben a tudósításomat írom. mellettem a Baranya megyei kolléga a Duna szabályozá­sáról beszélget, a Győr me­gyei újságíró pedig hatal­mas papírlepedőket tereget maga elé és így állítja össze tudósítását. Itt vannak a kép­viselők is. a t. Házban, ahol ■ valamennyi villanykörte ont­ja fényét, és itt vannak a piros szőnyegek és az or­szággyűlés elnökének jobb kezénél a csengő. Megrázza, s ezzel kezdetét veszi az or­szággyűlés őszi ülésszaka. ★ Dr. Dimény Imre, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter volt a napirend előadója. Az országgyűlés előtt, vagyis: az ország előtt adott számot. A téma igen fontos, jelzi ezt a több mint 20 felszólalásra jelentkező is. Ezek közül mi — Heves me­gyeiek —, szintén ott va­gyunk. Az első napon az ex­pozét követő harmadik fel­szólaló (ezt bizonyította a már kora reggel odakészített mikrofon is) Szabó Imre, a detki Szabadság Tsz elnöke volt. — Izgulok hárított d mindeféle kérdést. (Amikor elhangzott az igen nagy figyelemmel kísért fel­szólalása, ugyancsak elhárító, de tömény választ kaptam: , — Izgultam.) — Szegény — jegyzi meg Vadkerti Miklósáé részvét­tel, alti a múlt ülésszakon mondotta el „szűzbeszédét”. — Nem irigylem. Végighall­gatni jó. — Kis tűnődés után még hozzáteszi: — Azért felszólalni sem rossz. ★ Ä mai ülésszakon dr. Ta­más László is felszólal dr. Dimény Imre expozéjáhocs fűz megjegyzéseket. Kátai Gábor Jlpníilma A /fgcjUitJUAti M 1972. október 11., szeri«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom