Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
t, Vasutasok polgárvédelmi gyakorlata Füzesabonyban A közlekedési és postaügyi jniniszter utasítására polgár- védelmi gyakorlatot tartottak tegnap délután a füzesabonyi MÁV-állomás területén. A nagyszabású gyakorlatot megtekintette dr. Pásztor Pál. a Miskolci Vasútigazgatóság vezetője, valamint a honvédség képviselői, a megyei polgárvédelmi parancsnokság v ezetői. A riadó elrendelése után megjelentek a sugárfelderí- tők. Bombák, köd gránátok robbantak. „Az állomás négy pontján tűz keletkezett.. A MÁV füzesabonyi polgár- védelmi szervezetének több száz tagja — imitált környezetben — mentő, mentesítő és ideiglenes helyreállító munkálatokat végzett, az egyéni védőfelszerelésekben. A tűzoltók gyors közbeavatkozása után megkezdték a műszaki károk helyreállítását. Felsővezetéket javítottak, síneket cseréltek ..; közben az egészségügyiek és a vegyiek is munkához láttak. A műszaki telepen kocsikat Javítottak, vagonokat fertőtlenítettek, mozdonyfordítót javítottak... A tűzoltók a haboltó' „bevetésével” pillanatok alatt lokalizálták a lángokat. A jelenlevő szakembere'- véleménye szerint az előírt polgárvédelmi gyakorlatot jól hajtották végre a füzesabonyi vasutasok. (—vary) A szakmnnkíÍKképzésről Pályamunkások váltőjavitás közben. (Foto: Tóth Gizella) A szakmunkásképzéssel foglalkozó mintegy 320 hazai intézmény vezetőinek, valamint a képzésben érdekelt szervek, főhatóságok képviselőinek részvételével kedden a MÉMOSZ székházéban országos igazgatói értekezletet tartott a Munkaügyi Minisztérium. A tanácskozáson — amelynek elnökségében helyet foglalt dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője. dr. Cosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes és Szűcs Istvánná, a KISZ KB titkára, és Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes tájékoztatta a több mint 600 főnyi hallgatóságot, számba véve azokat a tennivalókat, amelyek a párt központi bizottságának az állami oktatás fejlesztéséről szóló ez évi határozatából a szakmunkásképzésre hárulnak. Múzeumi hónap '72 Az egri képtárban rendezett hangversenyről A múzeumi és műemléki hónap keretében az egri képtárban adtak hangversenyt az egri zeneiskola művésztanárai. A műsor ismertetését ellátó Kelemen Imréné megállapításához kell csatlakoznunk: keresve sem lehetne illőbb környezetet találni a kamarazenéléshez Egerben, mint a képtár. Az ú,i szerzemények terme hatalmas vásznaival gondolatébresztő és hangulatot teremtő; mintegy előkészíti a hangverseny közönségét az ünnepi eseményhez. Mért hétköznapon is ünnep az, ha Farkas Ferenc feldolgozásában meg- szólal öt tánc a Kájond kódexből. A csiksomlyói szerzetes által lejegyzett dallamok bepillantást engednek egy emlékeiben újra éledő ás élő magyar zenevilágba, ahonnan friss üzenetként szóltak ezek a dallamok is. Az egri vonósnégyes játszotta el Farkas Ferenc feldolgozását. Asztalos Lóránd, Halmai Katalin zongorakíséretével, Bach e-moll fuvolaszonátájának első két tételét adta elő. A technikailag is nagy felkészültséget követelő mű megszólaltatása kitűnően sikerült, mint ahogy a Szabó József által játszott c-moll brácsaverseny első tétele, Christian Bach alkotása is Vendégül várják Berkesi Andrást (Tudósítónktól) i Már beszámoltunk arról, hogy Halmajugra az igényeknek megfelelő könyvtárat kapott. A községi tanács gondoskodott arról is, hogy felemeljék a kölcsönzési órák számát, s azóta ~a könyvtár több alkalommal áll az olvasók rendelkezésére. Kondás Károlyné, aki pedagógiai munkája mellett már tíz esztendeje vezeti a könyvtárat, továbbra is végzi ezt a munkál. A község jellegéből adódóan, szükség van a fiókkönyvtárra is, s ennek működéséhez is szeretnének minél jobb feltételeket teremteni. Az új berendezéssel együtt — melyet megyei segítséggel szereztek be, — fokozatosan megszerzik a megfelelő irodalmat, s ugyanakkor megfelelő klubprogramról is igyekeznek gondoskodni. A gyöngyösi járási-városi könyvtárral közösen, meghívták a községbe Berkesi Andrást, a népszerű írót, aki a meghívásnak eleget téve, október ll-én a klub vendége lesz. Ezenkívül irodalmi est megtartását is tervezik, s még ez év során a hal- majugraiak vendége lesz a gyöngyösi Anonym Irodalmi Színpad. komoly hatás! váltott kt. Vincze Teréz zongoraművésznő emlékezetes diplomahangversenye után most újból szerepeit az egri közönség előtt. Mozart c-moll szonátájának első tételét és Brahms A-dúr intermezzó- ját játszotta. A fiatol művésznő energikus alkat, a drámai, a patetikus hangvétel áll közelebb egyéniségéhez, abhan tudja elsősorban kifejezni és megtalálni önmagát. Ezért sikerült közel jutnia a közönséghez a Mo- zart-szonátával: a szenvedélyes mondanivaló — tartózkodó és önuralommal irányított játéka ellenére is — élményt adott a hallgatóságnak. a líra, a romantika nemcsak a finomabb, a csendesebb hangok, az álmodozások világa, de árnyalt, soksok érzelem által, ezerszí- nűen megfogalmazott legenda is az emberi lélekről; éppúgy eá lehet és el kell mélyedni benne, mint a drámai ékesszólással fogalmazott művekben. Ezt a megjegyzésünket azért írjuk le, mert Ismerjük és elismerjük a fiatal pianista értékeit. Veracini Komeertszonátá- ját Radnóti Tibor adta elő. Ismét elismeréssel kell szólnunk játékáról, arról a férfiasán markáns líráról, amellyel zenei anyagát feldolgozza és hallgatósága elé tárja. A műsor betetőzéseként hangzott el Mozart Adagio és fugája: komor fenség és messzelátó bölcsesség bontakozik ki a mély tónusú zenéből. Mintha nem is az a Mozart vallana itt az élet szeretetéről, aki a vígoperákat írta. Ebben a szeszélyes őszi időjárásban, a képtár nagy vásznai között nagyon otthonosan hatott ez a mű, az egri vonósnégyes — Radnóti Miklós, Lévay Zsolt, Szabó József és Farkas István kitűnő tolmácsolásában. . (farkas) Zoli oldalvást pillantott a levélre, szemhéja megrándult. — Ezt a banda egyik tagja írta. — De hiszen ez a te írásod! — Ügy van. kényszerítettek rá. Ezután még kétszer találkoztak. Az első esetben a lány végleg szakítani akart, de Zoli könyörgött, öngyilkossággal és a banda bosszú- állásával fenyegetőzött. A második alkalommal viszont majdnem felcserélődött a szerep. A lány kezdte: — Nem bánom, Zoli, ha ezután is beszélgetünk, tartjuk a kapcsolatot. — A fiú arca fagyos szigorúságba meredt. Csak ennyit mondott: — Most már vége. — De nem fogsz bosz- szút állni? — Nem fogok — ígérte meg Horváth Zoltán. 9. Egy kirándulás emléke Végiggyalogol a majd három kilométer hosszú főutcán, az állomástól a központig. Robinak nincs kedve hazamenni. Kifejezetten örül, hogy találkozik egy lányismerősével, és félórát elcseveghet vele. Ténfereg a kecskeméti útelágazás tájékán, s épp akkor ér mellé Illés Pista, a Simson Stárjával. Egyenest a munkahelyéről jön, az állami gazdaság géptelepéről, ahol villanyszerelőként dolgozik. — Helló — köszönti Robit. — Épp keresésedre indultam. Ügy tudtam, itthon vagy. — Nagyjából igen. Tudod, táppénzen vagyok — hazud- ja. — Gyere, vigyél el hozzánk. ojsm*1*72. október 11., szerda ven-zölden tombolt a nyár. Solt után rákanyarodtak a töltés műútjára, s Harte alatt, a vízparton verték fel a sátrat. Dél körül bementek Har- tára, felkeresték az ismerős lányokat. Este a kultúrházfé- leség nagy hodályában sváb bál volt, arra számítottak, hogy beat-zene lesz, de nem volt, csak keringő, polka, sramlizene. Mindegy, az a fontos, hogy kimozdulhattak a családi kórból! Jót aludHATVANI DANIEL TaZ "Fontolt ^iggyAL .. . - Dokumentumreg é ny amazt küld. Aki barátságos volt hozzá, mindenkinek ígért valamit. Akkor én is csak mosolyogtam a képzelgésein .. Pistát mindig kedvelte. Amikor cselgáncs-edzésekre járt, mondta neki: — Gyere te is elviszlek, beavatlak, megjatto- sodsz majd, s ha mi ketten bárhová elmegyünk, sehol sem mernek belénk kötni. Most is arról keseregnek, hogy Izsákon semmi lehetőség nincs a fiatalok közös szórakozására. Robi kapva kap ezen a témán. Még 1969- ben belépett a községi KISZ- alapszervezetbe, szeretett volna ifjúgárdista is lenni, de aztán ő is épp úgy elmaradozott, mint a többi. Egy darabig mondogatta, hogy végezni kellene valamilyen közhasznú társadalmi munkát, kapnának érte egy kis pénzt is, s azt közös kirándulásra fordíthatnák, hiszen a gazdaság ingyen odaadná a buszt.' Elmehetnének Bugac- ra, a Tőserdőbe, meg máshová. Mindebből nem lett semmi, mert a szervezéstől mindenki húzódozott. — Egy igazi, komoly túrát kellene csinálni a jövő nyáron — mondja Pista, s mindkettőjükben. megelevenedik az idei közös kirándulás emléke. • Június elején lehetett. Szombaton reggel indultak: irány a Duna! Robi hátán jókora csomag: összegöngyölt kétszemuyes sátor, hátizsák, benne kaja, cigaretta. Végigrepesztettek a hosr- #zú betonúton, kétoldalt eletek ä sátorban, reggel lementek fürödni. Szelesre, borongásra fordult az idő, a viz is átkozottul hideg volt, vacogott a foguk, amikor kikecmeregtek. Körülnéztek a közelben, mivel lehetne elütni az időt. A falu szélén, 3— 490 méterre i parttól, házat az az ötlete tárpadt, hogy rúgják be — a víz alatt. Nosza, rugdosni kezdték,, de bizony nem indult be, csak bugyborékolt tőle a víz. — Toljuk ki Robikám, megszárítjuk és motorozunk még egy kicsit. — S:káig kínlódtak, aztán cse; részgetett az Felkapaszkodik táísa mögé, elpöfögnek a Damjanich utca felé. Otthon csak kettesben vannak, nyugodtan beszélgethetnek. A harmadik általánostól kezdve egy padban ültek, méghozzá legelöl, hogy szem előtt legyenek. Azóta is tart a jó barátság. Robi gyakori vendég Illéséknél. Pista apjával — aki hosszú időn át volt Izsák tanácselnöke, s jelenleg Ágasegyházán tölt be ugyanilyen funkciót —, jól el tud beszélgetni mindenféléről. Különösen azt szerette megfigyelni, hogy kijelentéseit idősebb Illés István hogyan támasztja alá érvekkel. „Mert érvek kellenek ahhoz — mondotta később —. hogy másokba belefojthassam a szót”. Idősebb Illés az eset után elmondja: — Egyszerűen behízelgő volt a modora. Illedelmes volt, megnyerő. Ha beszélgettünk, bekapcsolódott. Mindig igazat adott az embernek... A nyáron építkeztünk. Egész napokat itt dolgozott Este, a fiammal együtt, felöltöztek és -szórakozni mentek. Adtam pénzt mindegyiknek. Azt persze tudtam, hogy munkahelyeit sűrűn váltogatja. Többször kérdeztem tőle: „Ott vagy még, Robi?” — „Ott hát, Pista bácsi” — mondotta. Pedig már akkor rég máshol volt. Arról áradozott, hogy olyan munsanolyet keres, ahonnan külföldre is ki lehet menni dolgozni. Oft kint vesz egy motort és azzal jön haza. Meg ígérte a fiúknak, Iáitoknak, hogy ezt.; azt. építettek éppen, kalákában,' beálltak ők is, hordták a téglát, maltert. De félóra múlva továbbálltak, végül is nem melózni jöttek. Bementek, csavarogtak egyet a falu központjában, majd, hogy kissé kisütött a nap, fürödtek egyet. Pista eközben kitalálta, hogy be kellene tolni a motort a vízbe, lemosni. Volt is egy öbölszerű mélyedés, ahol sekély és lassú folyású volt a víz, s ahol valamikor vízimalom állhatott, a kőzátony törmelékeiből felismerhetően. Be is tolták a motort két vagy három méterre, pacskolták rá a vizet, mosogatták. Beindították, járt szépen a motor üresben, Pista azt mondta: — Toljuk beljebb! — Leállították, beljebb tolták. Már majdnem az egész motort ellepte a víz, amikor Robinak eső is, meggyújtott gyufaszálakkal melegítették a hengert. Végül, nagy nehezen, beindult. Ügy ahogy voltak, fürdőnadrágban, felültek a gépre, s behajtottak az üt- neplőbe öltözött faluba. Robi még dagasztotta is az izmait, hadd lássák a lányok, hogy milyen jókötésű gyerek. Mire elvackolódtak a töltésig, háromszor taroltak meg a sárban, el is estek, utána lemosakodtak. De a motor nem volt jó, folyton lefulladt. Később felöltöztek, Pista ráakadt egyik lányismerősére, gkivel aztán elment a Szelidi-tóra. Robinak meghagyták, hogy a töltés közelében várjon. Amikor úgy három óra elteltével visszajöttek — Robi sehol. Keresték a központban mindenfelé, végül egy eldugott kocsmában akadtak rá, egy négy- vagy öttagú társaság közepén ült, s iszogatott a többiekkel. Kihívta onnan, s kérdőre vonta, hogy mi volt a megállapodásuk •.. Robi szabadkozott, hogy kö- tözködtek vele, de amikor látták, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, összehaverkodtak... A motort ezután szétszedték, késő éjszakáig bütykölték, de hajnalnál előbb nem lettek volna kész. Pistának szünideje volt, Robinak viszont dolgoznia kellett volna hétfőn... Ügy döntöttek, hogy alusznak egy jót, majd reggel megcsinálják, s utána mennek haza. Bizony, dél is elmúlt, mire elindulhattak. Otthon már majdnem a keresésükre indultak ..; 1.! Emlékeikbé merülten hallgatnak. Pár pillanatig még a saját szívverésüket is hallják. S ekkor hirtelen árnyék vetődik az ajtó üvegére, s belép Horváth Zoltán. öt óra felé jár az idő. (Folytatjuk^