Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
Mészgoiulok Bélapátfalván — és másutt is Két rekord is született az Idén Bélapátfalván — de az egyiknek sem tudnak örülni. . Az elsőről — korábban — bírt adtunk már lapunkban; a. egész iparágban a helyi gyár az egyetlen, amely teljesítette, sót túlteljesítette féléves mésztervét. A másikról pedig azóta hallani az üzemi beszélgetések alkalmával, gondterhelt emberektől; a vártnál lényegesen kisebb a termék iránti érdeklődés, kereslet. Pedig a mész különösen jól sikerült, az első osztályú gyártmány részaránya nem kevesebb, mint 98, S százalék! Remek tulajdonságokkal rendelkező, kiváló építőanyag! Furcsa módon, mégsem viszik annyira — mint szeretnek a gyárban... Jellemző a bélapátfalvi helyzetre, hogy az építőipar hagy nyári munkáinak idején, augusztusban is 4084 tonnás mésztöbblete volt a gyárnak, a 7-i készlet egy hét alatt meg sem mozdult, s később sem apadt 8 megszokott ütemben. Még október 3-án is nem kevesebb, mint 1971 tonna mész állt a raktárban! A különös helyzet — mondani sem kell,, hogy — kizökkentette a gyárat megszokott kerékvágásából, s veszteségeket okozott. A négyből két égetőkemencével le kellett állni már augusztusban, s közel két hétig más munkákra kényszerültek irányítani a dolgozókat. Szeptemberben sokáig csupán részben tudták foglalkoztatni, kihasználni a kemencéket, míg végül is most, e hónap elején — három hónappal előbb, mint aktuálissá vált volna — teljesen leállították az egyik kemence idei munkáját, s megkezdték a hagyományos téli nagy karbantartást. Még e hónapban — jobb esetben novemberben, vagy,* legkésőbb december elején — pedig kénytelenek leállítani még egy kemencét, hasonló javításra, A négy Jjerendezés működtetése ágy an is túlságosán sok lenne, hiszen havi 8200 tonnás az összteljesítményük — de csati valami vei több, mint ötezer tonnás megrendelés érkezett októberre a gyárhoz, s a negyedik negyedévi 18 helyett is csak 14 ezres. Ezt az igényt pedig — az említett tartalékból, s — kevesebb kemence munkájával is kielégíthetik. Bélapátfalván teljességgel érthetetlen a helyzet. Érthetetlen és megdöbbentő, hiszen az utóbbi években nem kevesebb, mint 26 milliós beruházással korszerűsítették mészüzemüket, s ezzel egyben az ország leggazdaságosabban dolgozó, ilyen üzemét sikerült kialakítaniuk. A tavalyi 76 ezer tonnás termelési tervüket, kellő piackutatás, az igények megfelelő felmérése alapján emelték az idén 82-re — s most mégis, mindez szinte fölöslegesnek látszik. S ami a helyzetet súlyosbítja, a bélapátfalvi témát országossá teszi; a kellő érdeklődés, megrendelés híján áll már a váci mészmű, s „félgőzzel” dolgozik a tatabányai, a lábatlant és a hejö- csabai üzem is! Akkor, amikor a — Heves megyében is szinte gombamódra szaporodó — „maszek” mészégetők vígan dolgoznak, .. Vajon mi lehet mindezeknek az oka? — próbáltuk tudakolni. A válaszok megoszlanak, a vélemények vegyesek. Egyesek például a fával égetett ’ „maszek” . mész sokkal jobb minőségére esküsznek, mások ennek kétszeresen drágább ára mellett is kifizetőnek tartják vásárlását. Némelyek azzal próbálják magyarázni, hogy a maszeknál lehet alkudni, s ezzel — uram bocsá' — jól járnak még a vállalati anyagbeszerzők is. Sokan pedig az építőipar óvatosságában keresik a választ ; az építők ugyanis — az érvényben levő rendeletek miatt — nem mernek készletezni. Tartózkodnak attól, hogy jó előre megvásárolják a gyáraktól a szükséges me- szet, ezeket leoltsák, s pihentessék, egészen a közvetlen felhasználásig. Jóllehet, nem lehet vitatni, hogy az ilyen, előre leoltott, kellően pihentetett mészből sokkal jobb dolgozni, tökéletesebb a vakolat, a mázolás, festés, nem pattogzik úgy a vakolat — mint egyébként... Mit lehetne hát tenni? — Nos, a sokféle lehetőségből, javaslatul csak néhányat. Mindenképpen folyamatosabbá kellene tenni a gyári mészvásárlásokat, nem szabad gyakorlattá tenni, hogy szinte mindenki inkább csak júniusban, júliusban — a legnagyobb munkák idején — igényelje a fontos építőanyagot. Hiszen emiatt szorulunk ebben az időben jelentős importra, s később pedig — talán éppen az import miatt — feleslegessé válik a semmivel sem rosszabb hazai mész. Jó lenne esetleg felülvizsgálni az egész készletezési témát, hátha belátnák talán, hogy például az építőiparnak valóban szüksége van az említett előtárolasra, s ezért méltánytalan anyagilag külön is terhelni, erkölcsileg elmarasztalni. Nem utolsósorban pedig tab'n kívánatos lenne végre széles körben egyértelműen tisztázni, hogy voltaképpen mire jó a gyári mész, valójában mennyire elégíti ki a technológiai követelményeket — miáltal — bizonyára szétoszlana a kizárólag a maszekokba vetett hit. Mindezek természetesen csak egyéni javaslatok, amelyeket el lehet fogadni, vagy — nyilvánvalóan: figyelmen kívül hagyni. A kiutat azonban mindenképpen, s mielőbb meg kell találni — mert a drága pénzen felépített mészüzemek, s gárdáik nem tétlenkedhetnek, jobb sorsra érdemesek’. Uyóoi Gyula f# éppV» ^;n h reszelő alatt Több mint 30 asszony dolgozik a káli Építő és Szakipari Ktsz lakait részlegében, ahol már egy éve végzik a kbtögépfogak csiszolását. .4 fon tos aliatrészből évente :00 ezer da a bot tud elkészíteni az itt dolgozó öt szocialista brigád, a Budapesti Könnyűipari Gépgyártó Vállalat részére. Képünkön Ficsór Károlyné minőségi ellenőr vizsgálja c. el-1 << szült alkatrészeket. fiFoto: Tóth eV- Ha) Már fűtenek, de meddig Lassan kél éve már, liooy keresik a végleges mege ilásl Még 1970 karácsonyakor kezdődött a hercehurca. Gyöngyösön a 8/A lakótömb központi fűtését csak azért kapcsoltatta be akkor az Ingatlankezelő Vállalat igazgatója, mert nem akarta, hogy annyi család hideg lakásban töltse az ünnepeket. Pedig műszakilag még több minden hiányzott á távfűtéshez. Ezután a lakók kezdtek' el panaszkodni amiatt, hogy a kondenzszivattyúk zörgésétől idegileg teljesen tönkremennek. Fordultak az emberek mindenkihez, akitől csak segítséget remélhettek, de a gyors megoldás elmaradt. Most már sikerült végre a zörgő szivattyúkat kikapcsolni. Mindez 1970 karácsonyától napjainkig tartott el. Megszületetl az újítás, amiAz első siker meghozza a kedvet. Az úiító brigád A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat egri gyáregységénél az elmúlt hetekben egymás után két — értékes termelési elképzelések adatait tartalmazó — dossziét tettek le az újítási felelős asztalára. A termelést segítő, korszerűsítő javaslatokat egy-egy szocialista brigád tagjai dolgozták ki, akik az elképzelések papírra vetése előtt sok-sok munkaidő utáni órát szenteltek a kísérletekre, s a bemutatásra kerülő prototípus elkészítésére. □ □ □ Az egyik újítási elképzelést Marjai István nyolc tagból álló szocialista brigádja nyújtotta be elbírálásra az üzem vezetőihez. Valameny- nyien bíznak a munkájukban, s nem is tagadják, hogy nagy reményeket fűznek az. elképzeléseikhez. Már csak azért is, mert — mint bevallották — ez az első jelentősebb közös újítási vállalkozásuk. — Valóban, mert eddig csak egyénileg dolgoztunk egy-egy elképzelés megvalósításán vagy egy könnyebb munkát eredményező szerszám elkészítésén. De ezek nem is újítások voltak, hanem inkább ésszerűsítések, amelyek csupán a saját munkánk elvégzését gyorsították meg — fűzte hozzá az egyik brigádtag, Boldizsár Pál lakatos. — Mi késztette vajon o brigádtagokat arra, hogy cgniitt dobozzanak ki egy újítási javaslatot7 — Tulajdonképpen a közös rr mkaterület A brigádunk ugyanis * textil gyárakban használatos L—113 típusú klímaberendezés egyik fontos részét, a levegőszabályozó és -elzáró szerkezetet készíti a gyártás kezdete óta. Az egyes darabok készítése közben megfigyeltük, hogy ezt a szabályozó részt elég nehezen lehet mozgatni. Rájöttünk arra, hogy ez azért van, mert a mozgatáshoz szükséges hét fogaskerék és maga a lánc meglehetősen bonyolult szerkezetet alkot. Gondoltuk, ezt egyszerűbben is el lehetne készíteni... — Milyen megoldást kerestek? — Először egy villás szerkezet beépítését terveztük, de a kísérletek során rájöttünk, hogy egy ponton mindig megakad a mozgó rész. Akkor mondta valamelyikünk, hogy még egy karral kellene próbálkoznunk. Az ötlet bevált, s így alakítottuk ki Major László üzemmérnök segítségével az úgynevezett csuklós mozgató karrendszert, amelyik lényegesen megkönnyíti a klímaberendezés légszabályozását. — Ezen túl más előnyöket is biztosít majd ez a megoldás — vette át a szót a brigád munkáját támogató Major László. — Először Is lényeges minőségi változást eredményez, kisebb lesz ugyanis a meghibásodás» lehetősége. Másrészt, elősegíti a finomabb automatizálási lehetőségek kihasználását, továbbfejlesztését. De az önköltségcsökkentés szempontjából is jó eredményeket várunk az újítástól Az előzetes számítások szerint mintegy harminc százalékkal olcsóbnek az a lényege, hogy a házakba beszerelt zajgyártó szivattyúkat egyetlen berendezéssel pótolták. Ezt már kútnak nevezték el, többek között- azért is, valószínűleg, mert a földbe süllyesztették, kiásták a helyét. Amikor az idén május 18- án műszakilag át kellett volna venni az ú j berendezést, az SZMT felügyelője úgy nyilatkozott, hogy azt nem szabad használni. Balesetveszélyes a működtetése. Misovicz Albert, a gyöngyösi távfűtési üzem vezető mérnöke szakszerűen elmagyarázta, hogy miért okozhat balesetet ennek a berendezésnek az üzemeltetése. A lényege á dolgoknak az, hogy a vasbelon helyiség alja vizes, a villanykapcsolókat pedig csak úgy lehet használni, ha a kezelő beleüli ebbe a néhány centis vízbe a kút mélyén. Az újítás nem felel meg a szabványnak ezek szerint. Mégis a megépítését senki sem kifogásolta. Ez eléggé érthetetlen. Néhány nappal ezelőtt, szeptember végén megint kitűzték a kondenzkút műszaki átadásának időpontját. Amikor az üzemeltető elmondta kifogásait, azokat a jegyzőkönyvben minden érdekelt fél aláírásával alátámasztotta. A kondenzkút átadása tehát meghiúsult, de a távfűtés működik. Úgy működik, hogy a kondenzkút nem üzemel. A zárt rendszerben keringő víz tehát illúzió. Nincs szivattyú, nincs ami ezt a visszatérő vizet a kazánokba eljuttassa. A vízlágyító-berendezés például úgy készült annak idején, hogy az összes víz tíz százalékának a vegykezelésé- re képes. Ez a berendezés most a teljes vízmennyiséget lágyítja. Amíg bírja a nagy mértékű túlterhelést. A kazánok is jobban koszolódnak, a rárakódás miatt nem sa i teljesítményük mértéke évik ken, hanem beátlli * az a helyzet, hogy1 eltöu. - J -sú-. miatt fel is robbanhatnak ezek a kazánok. Ki vállalja a fel-. most mindezért? De úgy is lehet kérdezni- megértésből, jószívűségből meddig vállalhatja a műszakilag hiányos kazánrendszer üzemeltetését az ingatlankezelő? Ha úgy vesszük, egy hét alatt kifogástalan állapotokat lehetne teremteni a kondenz- kútnal. De erre semmi szándék nem tapasztalható. Minek törnék magukat a tervezők és a beruházó megbízottai, ha a távfűtés üzemel így is? Igaz, szabálytalanul üw»-v mel, igaz, gazdaságtalanul üzemel és az is igaz, hogy életveszélyes körülmények állhatnak elő a mostani üzemeltetési megoldás miatt. Ha mindez nem 1979 karácsonyán kezdődött volna el úgy, hogy egy még nem teljese- 1 ’ z ' rafősfrerKiSrí-rt műi ö ségl pék alaf mindent t nel akkor talán meg meg lehetne érteni, el lehetne fogadni mentségként. De így? Sehogy sem érthető ez a nagyvonalúság. ami már szinte nemtörődömségnek tűnik. Amikor megkérdeztük a távfűtési üzem vezető mérnökétől, meddig meri még a mostani állapotok szerint, működtetni a távfűtést, azt válaszolta, legfeljebb a hét végéig. Ha addig nem hozzák rendbe a kondenzkutat, kénytelenek lesznek leállni a 'fűtéssel a 8/A-tömbben. Majdnem két év alatt ide értünk el. Ki érti ezt meg? G, Molnár Ferenc Major László üzemmérnök az újítási elképzelés lényegét ismerteti munkatársaival. (Foto: Tóth Gizella) érett be. Egyszerűen nem tudtuk otthagyni, még legalább két órát beszélgettünk fölötte. Jöttek az ötletek, tervek. Ügy látszik, az első siker meghozza a kedvet... □ □ □ A Marjai-brigád újítási elképzelései, a szerkezet kísérleti darabjai most vizsgáznak a szakemberek előtt. A végső eredmény, a döntés még várat magára egy ideig, de a brigádtagok optimisták: valamennyien szavatolják első közös újítási elképzelésük életképességét. Szilvia htsm ban tudjuk majd előállítani a klímaberendezéseknek ezt a fontos részét... — Mennyi időt fordítottak az elképzelések kidolgozására? — Zömmel a munkaidő letelte után foglalkoztunk a dologgal. Naponta úgy két- két és fél órát töltöttünk még benn az üzemben, ki hogy ért rá. De mindenki kivette a részét a munkából, reszeltünk, furtunk-farag- tunk, kísérletezgettünk, vártuk az eredményt. — És amikor sikerült? — Bizony, nagyon örültünk neki, mei t másfel-két houajpi munkánk gyümölcse Nyugaínémel gazdasági újságírók Egerben Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság évek óta exporlkapesolatot tart fenn a nyugatnémet Rocke-kon- szernnel. A nagy hírű egri borok közül a pincegazdaság különösen bikavért szállít Nyugat-Németországba. A pincegazdaság meghívására a bét végén Magyarországra érkezett a konszern néhány képviselője, kíséretükben a fontosabb nyugatnémet gazdasági navi. ét i után Egerbe látogattak. Megtekintették a barokk város műemlékeit, este pedig az árnyékszalai főpincében Dancz Pál igazgató adott fogadást a vendégek tiszteletére. Tájékoztatta őket az egri borvidék történetéről, majd megízlélték a világhírű egri nedűket. Alnníii+S*» iä
