Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
t Schőnherz Zoltán ©miék© 1942. októtjer 9-én egy nagyszerű kommunistát kísérlek utolsó útjára a Margit körúti fegyház bazaltkővel kirakott udvarán. A foglyok zárkáikban összeszorított ököllel adták meg az utolsó néma tiszteletet Schőnherz Zoltánnak, a Kommunisták Magyarországi Pártja titkárának. Schőnherz elvtárs Utolsó szavaival a bitófa alatt is a független, szabad, demokratikus Magyarországot éltette. Meggyilkolása előtt néhány nappal felemelt fejjel, és bátran nézett bírái szemébe és hallgatta végig halálos ítéletét. Bátor ember volt, élőre tudta mire számíthat, nem kért kegyelmet Horthy osztály bíróságától. Schőnherz Zoltán elektromérnök volt, már egyetemi évei alatt eljegyezte magát a kommunista párttal. A polgári demokratikus Csehszlovákiában a legendásan dolgozó Csehszlovák Kommunista Pártban vált hívatásos forradalmárrá. Gazdag tapasztalatokra tesz szert a gyakorlati népfrontpolitika megvalósításában. 1936—33 között megszervezi a szlovák és magyar szervezetek antifasiszta szövetségét. Az első bécsi, döntés után a Magyar- országhoz csatolt területen marad és tobbedmagával hozzákezd az illegális kommunista szervezetek létrehozásához és a Kommunisták Magyarországi Pártjával való kapcsolatok megteremtéséhez. 1940-ben a Kommunista Internacionálétól azt a megbízást kapja, több társával egyetemben, hogy hozza létre a Magyarországon működő központi bizottságot, és kezdjen hozzá a nemzeti ösz- szefogás politikájának gyakorlati megvalósításához. A Szlovákiából jött kommunista vezető és az illegalitás körülményei között dolgozó hazaiak, így Rózsa Ferenc és Schőnherz Zoltán nagy szerepet játszottak a népfromtpo- litika megszervezésében. Schőnherz elvtárs felelős a Központi Bizottságon belül a Függetlenségi Front szervezésével kapcsolatban is a feladatokért. Tekintve, hogy járatlan az illegális munkában, ezért társaitól messzemenő segítséget leap. Schőnherz Zoltán nagyszerű emberi magatartása mégis áttöri az illegalitás vonta határokat. Nagyszerű tulajdonságai nemcsak a párt tagjaira és a vele együttműködőkre hatottak, de még börtönöreire is. A kommunisták kérésére sok közéleti ember személyesen, vagy levélben kért kegyelmet Schőnherz Zoltánnak. Bajcsy-Zsilinszky Eridre a honvédelmi miniszterhez írt levelet. Nagybaco- ni Nagy Vilmos felkereste a vezérkari főnököt, ugyanis a vezérkari főnökség bírósága ítélte halálra. Hallatta szavát Schőnherz Zoltán érdekében a nagy nevű történész es tudós Szekfű Gyula, sőt még Serédy hercegprímás is. Mindez hiába, mert Szombathelyi vezérkari főnök ok-' tober 8-án aláírja a halálos ítéletet és október 9-én reggel 8 óra 20 perckor Schőnherz Zoltánt a Margit körúti fegyház udvarán teivég- zik. Nem félt a haláltól, bátran vállalta azt, tudta, hogy netrn kap kegyelmet. Erről beszélt harcostársának is, az október 3-án kivégzett kárpát-ukrajnai kommunista vezetőnek, Borkenyuk Alexnek, amikor 'azt meglátogatta a siralomházban. Erről ír abban a levélben, amelyben elbúcsúzik szüleitől, húgától és a párttól: „En nem cselekedhettem másképpen mint ahogy cselekedtem, amikor felismertem, hogy milyen veszély fenyegeti embertársaimat Magyar- országon. Nem hallgathattam, meg kellett szólalnom, nem tehettem misképpen... Nem hal meg azért mindenki, akit földbe tesznek. So- kat dolgoztam és abban a hitben halok meg, hogy munkámban tovább élek. Ha még egyszer születnék és újból élnék, akkor sem tudnék másképpen élni. Ahogy éltem, úgy is halok meg.” A Kommunisták Magyar- országi Pártját és az egész magyar ellenállási mozgalmat 1942 nyarán és őszén súlyos csapas érte, de a párt nem adta fel a harcot. A belügyminiszter bejelentése a felsőházban, hogy a KMP megsemmisült, tiszavirág életű. Még október hónapban megjelentek Budapest utcáin a párt röpcédulái. Az egyik röpcédulán az alábbi felhívást olvashatjuk: „Hiába kísérlik meg Kállay és vérebei pártunk elsöprését, a szabadságharcosok kiirtását, Magyarország népéinek sza- badsagvagyat nem lehet megölni. Partunk él, harcol, és harcba hw mindenkit Hitler zsarnoki uralma, Kál- layék orszagáruló politikája ellen”. A párt rendikívül súlyos áldozatok árán vitte győzelemre a független, szabad, demokratikus Magyarországot, amelyért pártunk és a nemzeti felszabadító mozgalom mártírjaival együtt 30 évvél ezelőtt Schőnherz Zoltán is fiatal életét adta. (KS) A pedág^s képzőművészek egri kiállításáról A HEVES MEGYEI pedagógus képzőművészek kiállítását láthatja most az egri közönség, szeptember 30-tól két héten át, az egri kisga- lériában. Maga a tény is örvendetes, hogy a megyében szétszórtan működő, a napi nevelő-oktató munkával elfoglalt pedagógusok dicséretes módon törekszenek a művészi alkotás erejével is hatni. Az meg határozottan jó jelenség, hogy ezek a pedagógusok fórumot teremtenek maguknak és egy-egy tárlat erejéig a nyilvánosság elé lépnek. Ez a szereplés nemcsak a művészi szándék és a közönség találkozása, de alkalom is arra, hogy a hevesi tájakon élő tanárművészek lemérhessék önmagukat. A kiállító pedagógusok a mai képzőművészeti élet vívódásait, keresgélő, kutató, olykor extravagáns mozdulatait, elképzeléseit nem másolják. Nincsenek itt merész absztrakciók, meghökkenté- sek, a minden áron egyénies- kedésnek izzadt eredményei; ezek a tanárok a hevesi tájak szeretetéből indulnak ki; a közvetlen környezet ihleti őket formák, színek, hangulatok, élmények, egy-egy múló pillanat megörökítésére. Tiszteletre méltó az az őszinteség, amellyel megvall- ják önmagukat. Szerényen, itt-ott csaknem szemérmesen búvik elő a téma, a vonalak és színek mögül. Legtöbbször a Mátra, a Bükk falvait, dombjait, hegyeit látjuk, érezzük, de nem hiányoznak innen a művészi vándorlásból hazahozott és megfestett témák sem. PATAKI JÓZSEF Mátrai tájaiban a vonalak élénk ritmusa fogja meg figyelmünket, linóiban a könnyedén 7. Udvarlás — a banda cpnérilpfévg]” >la koUé- n — 1971 - . Itájban — nü'.-.r.ae ... a út űré megy, hogy az igazgató másnapra engedélyezte a tanítási szünetet, így a vidékiek hazautazhatnak. Kiss Aranka másodéves tanuló gyorsan csomagol: fél 2-re már a városközpontban szeretne lenni. Édesanyja két nappal ezelőtt járt itt, akkor mondta neki, hogy valószínűleg „szabad szombat” lesz, így pénteken délután hazamegy. Hagyott nála pénzt, s egy cédulát, amire felírta, hogy hazajövetele előtt mit vásároljon. Fél kettőkor a városháza sarkáig hozza a busz. Körül sem néz, indul vásárolni. Azt számítgatja, hogy a fél hármast már nem éri el, de megy később a gyorsjárat, majd azzal hazajut. ...Horváth Zoltán eközben a nagytemplom sarkánál álldogál. egy kiszögellés mögé húzódva. Aranka tehát hazamegy — állapítja meg. Előre kell hozni az akció időpontját. Abban bizakodik, hogy Aranka nem a fél hármassal megy, hanem vagy a korábbival, vagy a későbbivel. Nem szabad most találkozniuk, így este annál nagyobb lesz majd a meglepetés... Hatodiktól kezdve osztálytársak voltak az ágasegyházi iskolában. Szokásos iskolai pajtásság volt közöttük, semmi több. 1970. július 27-én kezdődött ... Arankát meglátogatta egy ménteleki barátnője, A MÉnnnipfSn eS^ÜecFO^tolt ozanpÍSkal 7, október 8., édesanyjávál este kikí&érte az állomásra. Visszafelé jövet Zoli hozzájuk szegődött, s engedélyt kért, hogy velük mehessen. Az anyja ezt mondta neki: — Ahogy akarod ... Nemsoká moziban is találkoztak. Zoli kileste, hogy mikor maradhat vele kettesben, s eldadogta, hogy komolyan szeretne vele beszélni, vagyis hát udvarolni. Kecskemétre kerültek mindketten. Zoli délutánonként fel-feltünedezett a kisfái szakiskola bejáró útján, mint a holdkóros járkált alá és fel, majd leült az út szélére és szemeit merően az ablakokra szegezte. Aranka végül is lement ilyenkor, de csak azért, hogy véget vessen a lányok csúfolódásának. Inkább csak akkor találkoztak, amikor hétvégeken együtt utaztak haza Agasegy- házáru. Egy alkalommal a fiú azt kezdte fejtegetni, hogy disszidál, öt évig kinn marad „németben”, szakmát tanul, aztán hazajön és vesz házat meg kocsit. Aranka erre azt mondta: — Ezt itthon is épp úgy elérheted. Majd levelezni kezdtek. Ez abból állt, hogy Zoli írkálta a leveleket egyre-másra. A levélpapírokat átlósan megcsíkozta és a csíkoknál törte meg a sorokat. Aranka az 1970. december 2-án, 22 és 23 óra között keltezett levelet nem kis döbbenettel olvasta: „ ... El is mentünk a határig. Bementünk az Orion Étterembe, megpihenni. Igazoltattak bennünket. Minden rendben, elhitték a mesénket. Az unokatestvéremnél voltunk... De hülyén, csináltuk. Egymásra néztünk, mielőtt feleletet adtunk. Env a t-odor azt mondta, ne hazudoz- zunk, mert mindjárt elvitet. Erre mi: Menjünk, kérdezzük meg a rokonokat is. De a rendőr erre nem állt rá. Azt mondta: Nem szeretne bennünket itt látni tovább. Azonnal leléceltünk hz étteremből. Megyünk? Ügy értette az Imre, hogy át a határon. Elkezdtünk kúszni, mint a kiképzésen. Azt hitte, hogy én is megyék utána, és csinálom azt, amit ő. De mit csináltam? Sírtam, mint egy kölyök. Ügy, mint most. Csak akkor azért sírtam, hogy mi lesz otthon, most meg azért, hogy mi lesz velem. Az Imre már átért a magyar határon, s nem sok kellett ahhoz, hogy a jugó határon is. És én csak sírtam, sírtam, és csak rád gondoltam. Mert nem voltál mellettem, akihez odabújjak. Ez mind reggel volt, mivel akkor ériünk a határhoz. Imre átért sikeresen. De intett, hogy vigyázzak jönnek. Öngyilkos akartam lenni, de nem volt erőm, hogy elővegyem a késem...” Aranka még majd egy évig ezután abban a tudatban élt, hogy mindez így meg is történt ... Csak az eset után derült ki, akkor sem mindjárt,' hogy az egészből egy szó sem igaz. 71 januárjában Zoli egy hónapra albérletbe költözött; a hó és a hideg miatt nehézkes volt a bejárás. Egyik osztálytársa, a mélykúti Lip- ka László osztotta meg vele szobáját a Liliom utca egyik öreg házában. Ez idő alatt gyakrabban találkozott Arankával. Ugyancsak azon a télen 1 a város lekezelt technikával talán mélyebbre is lehetne mennie; a Cigánysor, a Kőszegi dombok és a Balaton talán a formák játékosságán _ túl is mond valamit. Kocsisné, András Gizella akvarelljeit örömmel nyugtázzuk; hosszas szünet után jelentkezett a nyilvánosság előtt. L. Orosz Nóra Pincesora és Cigánysora plebejusgondolatokat ébreszt a nézőben; az egri barokk mellett ezek a témák szerénységükkel tüntetnek. Ezt állapíthatjuk meg Gergely Edit munkáiról is; a Tetemvár, a Pincesor vázlatosan felhordott kontúrjai, mintha a nem kiérlelt téma erejével hatnának. Piroska Csaba színlátása és kompozíciós kedve az egyik legeredetibb színfoltot eredményezi ezen a kiállításon. A harmadik világból című olajfestménye jelez valamit, egy élményt, ami éppen meghatározatlanságával gyújtja fel a szemlélő képzeletét. Török Lászlót a lírai látás jellemzi. Csendélete is erről tanúskodik Hartl Éva Táj című tusrajza mintha pasa- szív szemlélődést takarna. Korom Vallás Imre Vitorlások, Halászok című képe változatosságot hoz a kiállítás anyagába. Érdekes összehasonlításra ad lehetőséget Paksi Gyulánál és Balázs Benjáminnénál az azonos téma. Mindketten megörökítik Piszkés-tetőt. Amíg Balázs Benjáminná a látványból a vonalak részletezést nem tűrő ritmusát veszi észre, addig Paksi Gyula az épületek realitását, földönvalóságát tartja fontosnak. Bálint Sándor alcvarellben igyekszik egyénit adni. László Ferenc darabjai is lírát' közvetítenek. Udvarhelyi Károly Virágcsendélete, Somlai Lajos Gyöngyösi utcája, Németh Istvánná textilfestése, Jankovtts Bcláné érzelmileg fűtött és érdekes munkái mellett Kristály Mária képe, a Város fényei, határozott kompozíciós készségről vall. v A KIÁLLÍTÁS részvevőit és rendezőit csak biztatni tudjuk újabb jelentkezésre. (farkas) Meteorvadászok NDK-lengyel film terén ballagtak. Elhaladtak a fotoszaküzlet, majd a nagy gyógyszertár előtt. Zoli, amikor egyszer óvatlanul hátrapillantott, észrevette, hogy négy, hozzá hasonló korú ifjú halad mögöttük, mintegy tíz méternyire. A rádiószak- üzlet sarkánál a fiú nagy óvatosan odasúgta a lánynak: — Követnek bennünket. A banda tagjai! — Miféle banda? — kérdezte gyanútlanul Nem vitatkozunk azon, hogy az utópiák mindig az emberi kíváncsiságot akarjak kielégíteni, amely azt akarja tudni, mi lesz velünk körülöttünk, miattunk — emberek miatt — száz vagy kétszáz év múlva. Verne és Jókai mellett és mögött a múlt században is voltak álmásik kettő elkanyarodik a? Centrum Áruház felé. A fiú? agya gyorsan váltott: —> Nincs menekvés előlük. Máris> közrefogtak bennünket. Meg-? fogta a lány karját. Az meg-? remegett. Szemét a rémület? tágította kerekké. Ezt suttog-? ta: — Zoli, én félek !— Nei félj. míg én itt vagyok. Majái én beszélek velük. ? A Centrum felé kanyarod-? tak. (Akkor még megvolt az? áruház másik sarkához átkö-> tő gyalogátkelőhely is.) A? zebrán haladva ezt mondta a < lánynak: — Öt percre menj? be az áruházba, addig be-] szélek velük. — A lány bement. Ha körülnéz, láthattad volna, hogy az ifjaknak sem$ hírűk, sem hamvuk. De a félelemtől szinte álig látott, öt l perc múlva előmerészkedett,? s Zoli diadalmasan > közölte < a lány. — Majd elmondom1 Most figyelj, résen kell Lennünk. — A Szivárvány Áruház felé haladtak. Zoli a szeme sarkából hátrapillantott, s latta, hogy az ifjak közül ketté «k^otluk joo, 4c a vele? — Minden rendben.] Azt mondták, ha jársz velem] továbbra, is, békén hagynak.< Neked is, nekem is. — A? lány. hálásan pillantott rá. _ ' “k (4’oiytatjuk) modák és álmodozók, akik a képzelet törvényei szerint kiszámították a lehetségeseb — a jövőben. Ez a film azonban nem ilyen, bár szándéka szerint képben elregélt jóslat igyekszik lenni. Nem önálló szellemi termék ez, közvetlen leszármazó ja annak a nyugatnémet tévésorozatnak, amelyben a technika és az űr képzete kiszorít minden egyebet. Az is közös vonása fiatal ősével, hogy a földre jönnek vissza mindig ezek a bátor és rendkívüli emberek. Talán annyi a különb* ség, hogy itt. nem tengermé- lyi parkolóhely a tanyájuk a hősöknek, nemcsak isznak, amikor a boldogságról és barátságról beszélnek, hanem gyermeki örömmel tornásznak, lovagolnák a széljárta • tengerparton. Hogy már van emberi tragédia nyoma a világűrben, tudjuk. Az is nyilvánvaló, hogy az egyre gyakoribb látogatások még szaporítják majd az emberi tragédiákat a földön kívül. Ma még szorongó képzelettel gondolunk a jövő hőseire és áldozataira, de azt az életet, azt az emberi szándékot, azt az emberi szemléletet és életformát, amely „akkor” jön, ennyire csak technikainak nem tudjuk elképzelni. Hogy az emberi élet és sors nyitja és irányítója az esetleges vagy jól kiszámított gombnyomás legyen, mai aggyal még elképzelhetetlen. És hogyan marad meg ebben az egyetlen óriási géphálózatban az a szerelem, amely minden akadályon át egymáshoz hajtja az embereket? Kérdés, amit a film pergése közben gondolunk végig, mert a hosszadalmas és mereven lefutó mese nem köti le érdeklődésünket. Gottfried Kolditz rendezése nem tudja elhitetni á katasztrófa méreteit, nem ad érzékelhető támpontokat; technikai megoldásai sem újak és nem is lebilincselők. A filmen sok mindennel lehet illúziót kelteni, csak az összefüggéstelen képsorokkal nem. A színészek, mint lelkileg fagyasztott ember-automaták fontoskodva mozognak és így a viliódzó lámpák színes sorai sem tudják feledtetni igényünket az emberi tartás megjelenítése iránt. Karl- Ernst Sasse zenéje és elejit-j ronikus hangtömbjei sejtet* ni engedik, milyen is leheli a szférák zenéje — közelről!- ' - m
