Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-05 / 235. szám

•la c*s(<* évadnyitó prenrcr a Gárdonyi Géza ^/'nháyban IPW W— —-— -----------------­- ------- -- - - - -. - % Á Macska;áték Egerben folytatja diadalútját Ma este új színházi év­adot köszöntünk. A nyári szünet után ismét megtel­nek .1 nézőtér széksorai, s a közönség ünnepélyes csendben várja az előadás kezdetét. Különös izgalom vibrál ilyenkor az, öltözők­ben és a nézőtéren egy­aránt. A színészek már ma­gukra öltötték az író for­málta hősök ruháit, jellem­vonásait, s izgatottan vár­ják az ügyelő intését. A kö­zönség pedig nagy remény- nycl tekint az új évad elé, s reméli, felejthetetlen él­mények, izgalmas színházi esték részese lehet az 1972 —73-as évadban. Mit kívánhat ezek után a krónikás? A közönségnek jő színházat, a színháznak jó közönséget! Gong! Mehet a füg­göny!... Még jóformán le sem csen­desedtek a Tóték sikerhul­lámai — Isten hozta, őrnagy úr című filmváltozatát jól ismerik olvasóink is —. s máris egy újabb Örkény-drá- ma hódítja a színpadot és a közönséget. Ritka írói bravúr két ilyen nagy siker.- A Macskajáték az utóbbi évek egyik legérdekesebb és legsikeresebb új magyar da­rabja. A szerző — Örkény István —, így nyilatkozott: — Ebben a darabban azt próbáltam meg, hogy megfo­galmazzam valamiképpen azt a bennünk élő tudatos ket­tősséget, amit a halálunk je­lent. Az ember az egyetlen lény, amely tudja magáról, hogy meghal és ezt tudjuk is mindnyájan, de mégsem hisz- szük el. Ebből aztán valójá­ban minden cselekedetünk kétértelműséget kap. Mert egyszerre játszik benne az a ludat, hogy hiábavaló úgyis minden, de ugyanakkor en­nek a belátásnak a homlok- egyenest ellenkezője is: az tudniillik, hogy mi ezzel a tudattal dacolva tudunk él­ni, cselekedni, alkotni. Tehát a halált semmibe venni. És én ezt érzem az emberi lét leghősiesebb gesztusának. Bár tudjuk, hogy az ember gyengébb a halálnál, mégis úgy élünk, cselekszünk, dol­gozunk, álmodunk, hogy mindezt szó szerint ellopjuk a haláltól. Más szóval: erő­sebbek vagyunk, mint ő. A Macskajáték is ezt mondja: még hatvanévesen, a halál küszöbén is képesek vagyunk egy nagy szenvedélyre. A da­rab hősnője, Orbán Béláné ezt a nagyszerű küzdelmet testesíti meg. Szolnokról indult el a si­ker. Először a Szigligeti Szín­ház mutatta be a Macska­játékot, majd pár héttel ké­sőbb a fővárosi Pesti Szín­ház tűzte műsorára. Aztán Pécs következett, majd Győr, Szeged és Miskolc volt a ki­robbanó siker újabb állomá­sa. S most Egerben folytatja diadalútját Örkény István tragikomédiája. A véget nem érő pörleke­dés egyik szereplője, a drá­ma egyik hőse özvegy Or­bán Béláné. Az egri színpa­don Máthé Éva Jászai-díja« kelti életre. — Elég hosszú ideje nem voltam színpadon, így most, hogy sppr tnyel ven fejezzem ki magam, labdaéhesen vá­rom az egri premiert. — Egyébként nagyon sze­retem Orbánnét. Szeretem, mert érdekes egyéniség és mert nagyszerű szerep. És ez utóbbi sem közömbös a szí­nész számára. Ilyesfajta sze­repet én még nem játszot- lam. Itt együtt van a dráma, a komikum és az irónia is. Együtt van tehát mindaz, ami a sikerhez vezet. Izgal­mas ez a szerep azért is, mert, egy újfajta stílusban játsszuk az előadást. A kis színpadon két világ, két emberi maga­tartás ütközik össze, s a hő­sök levelezéseinek és telefon- beszélgetéseinek nyomán szinte felelevenedik a régen volt ifjúság is. Ábrázolni, el­játszani mindezt igen ritka és nagyszerű színészi feladat. Zsémbes, veszekedős vénasz- szony ez az Orbánná, de azért meglátják, milyen nagyszerű ember... Szereplők: Máthé Éva, Márffy Vera, Antal Anetta — Héczey Éva, M. Szilágyi La­jos, Olgyay Magda, Komáro- my Éva, Szili János, Hamvay Lucy és Somló István. Rendezte: Nyilassy Judit Jászai-díja«. | A magyar népdal hete a rádióban Hagyomány már, hogy a Magyar Rádió zenei főosztá­lya évenként megrendezi a magyar népdal hetét. Az idén erre október 16—22. között kerül sor, a budapesti művé­szeti hetek eseménysoroza­tában. Ebből az alkalomból Solymosi János szerkesztő elmondotta az MTI munka­társainak, hogy az említett héten naponta öt alkalommal jelentkeznek népzenei mű­sorokkal. A program szerint az ere­deti és feldolgozott formá­ban elhangzó népdalokon kí­vül a többi között a lakodal­mak zenei világába nyerünk betekintést Szendrei Janka összeállításában. A legismer­tebb népi hangszerekről Sá­rost Bálint tájékoztat négy adásban. A népművész nép­balladákból két műsort ál­lított össze Kriza Ildikó. Ok­tóber 16-tól kezdik el a „Népdalgyűjtő úton Bartók Béla nyomában" című, több adásból álló sorozat sugár­zását. Kodály Zoltán emléke­zetére a „Változatok magyar népdalra” című műsort, La.it- ha László méltatására pedig Tóth Margit összeállítását közvetítik ,,A népzenekutató Lajtha” címmel. (márkusz) Hamvay Lucy és Máthé Éva a tragikomédia egyik jelenetében. H szülők nem a nélkülözés Tóth Ferenc, az MTI igaz­ságügyi tudósító ja írja: NEMCSAK ERKÖLCSI, ha­nem jogi kötelessége is a gyermekeknek az idős szü­lőkről való — természetbe­ni vagy anyagi — gondosko­dás." Érről sokan megfeled­keznek, mások meg egysze­rűen nem akarják tudomá­sul vennr Eléggé széles kör­ben tapasztalható közömbös­ség, nemtörődömség a szülő- tartással kapcsolatban. A téma társadalmi fon­tosságára tekintettel az Igaz­ságügyi Minisztérium a kö­zelmúltban megvizsgálta a szülőtartási perek ítélkezési gyakorlatát, majd a Legfel­sőbb Bíróság elhatározta, hogy magas szintű iránymu­tatást, irányelveket ad ki a bíróságok részére. Ennek ki­dolgozása már folyamatban van. A szülőtartási perek na­gyobb részére jellemző, hogy több, illetve sokgyermekes szülők fordulnak tartási igénnyel a bírósághoz. Ezek a szülők általában kisigényű, elesett emberek, az egy-egy alperestől (gyermektől) ki-, vánt havi tartási összeg rendszerint igen alacsony, legtöbbször 100—150 forint körül mozog. Ami az ítélkezési gyakor­latot illeti, a bíróságoknak pontosan tisztázniuk kell: a szülőnek megélhetése bizto­sítására milyen összegű tar­tásra van szüksége, ugyan­akkor a leszármazó mekkora összeg fizetésére képes saját és gyermekei tartásának ve­szélyeztetése nélkül. Azzal kapcsolatban, hogy a szülő­nek milyen mértékű tartás­ra lehet igénye, érdemes idézni a Pécsi Megyei Bíró­ság egyik tételét: „A házas­pár öt gyermeKet nevelt fel. Az ilyen sokgyermekes szü­lők esetében a tartásdíjra való rászorultságót különö­sen nem szabad úgy meg­ítélni, hogy csak a létmini­mumot jelentő szűkös tar­tásra lehet a szülőknek igé­nyük. Gyermekeik felneve­lése érdekében életük nagy részében kifejtett áldozat- vállalásuk feltétlenül indo­vállalhatták keserveit kolttá teszi, hogy idős ko­rukban kissé jobb módban élhessenek. A rászorultság­nak csak az ilyen értelme­zése találkozhat a közvéle­mény helyeslésével.” PROBLÉMÁT jelent az ítélkezésben, hogy ha a szü­lő az egyik gyermekénél él. aki őt természetben tartja és gondozza, ez az ellátás milyen értéket képvisel. Megfelelően tisztázniuk kell a bíróságoknak ezt a körül­ményt, hogy a szülőt ter­mészetben tartó leszármazó- ra ne jusson aránytalanul nagyobb teher, mint a töb­bi gyermekre, aki tartásdí­jat fizet. Tisztázásra vár az ítélkezés egységesítése so­rán, hogy az egyik testvér saját jogán, a maga nevé­ben felléphet-e szülőtartási díj fizetéséért a másik test­vér ellen. Társadalmi igénynek tesz majd eleget a Legfelsőbb Bíróság azáltal, hogy terve­zett irányelvével olyan érte­lemben is befolyásolja — a birósági ítélkezésen túl — a közvéleményt is, hogy a jö­vőben, az eddig tapasztal­takkal ellentétben, a szülők ne vállalják a nélkülözés ke­serveit csak azért, hogy ne kelljen a bíróság előtt fel­lépni a hálátlan gyermekek­kel szemben. A nyilvános­ig előtti szégyenkezés moti­válja ugyanis számos eset­ben, hogy az öreg szülő sok­szor morzsákkal is meg­elégszik, csak azért, hogy közte és a gyermekek kö­zött egyezséggel rendeződjék a tartási jogvita. A Legfel­sőbb Bíróság álláspontja szerint önmagában is elíté­lendő az a körülmény, hogy a vagyoni és kereseti viszo­nyainál fogva arra képes gyermek nem érzi köteles­ségének az érte küzdő, őt felnevelő öreg szülőkről va­ló önkéntes gondoskodást, hanem azt a társadalomtól vagy még gyakrabban test­véreitől várja. A SZÜLETŐBEN levő irányelvet a hivatalos lap­ban, a Magyar Közlönyben is közzéteszik majd. wwvwv-> 4. Munkahelyek és csavargások Ugyancsak np vem bér 5-én reggel, a kecskeméti nagy- állomason az Izsák felől be­futó vicinálisról alacsony, gyors mozgású, fekete hajú fiatalember száll le. Végig­ballag a peronon, egyre té­tovább iépesekkel. végül megáll az újságpavilonnál, a dróthálón átvilágító maga­zin-címlapokat nézegeti. Már-már indulni készül, hogy elmegy a Sütőipari Vál­lalat központjába, mivel pár nappal azelőtt ígérték, hogy felveszik átképzős segéd­munkásnak, csak a szüksé­ges papírokat kell beszerez­ni. . Ekkor hirtelen valaki a vállára csap. Megfordul. — Ni csak, a Király Robi! — lelkendezik a szőke, gön­dör hajú fiatalember. — Mit keresel itt? — Munkát — feleli Robi. — Amit jól megfizetnek. Nagy Béla, a kecskeméti fiatalember — pályamunkás a vasútnál — tűnődve moso­lyog. Ezt mondja: — Pajtás, at nem nekünk terem. Nem a mi fajtánk­nak. Különben ... Nézd, ide is eljöhetnél. Most is keres­nek pályamunkásokat. Ha ráhajtasz, megvan a kétezer- három-kétezer négy. •— És életem végéig le­gyek pályamunkás? ■ _No nem ... Ha betöl­t ötted- a tizennyolcat, jelent­kezhetsz Dieselmozdony-ve- zetői tanfolyamra. Király Róbert gondolko­dóba esik. Csakugyan, ezt meg lehetne próbálni. Sza­bad levegő, mozgás, gép — mégiscsak más, mint az élesztőszag. Meg is kérdi Bé­lától; — Hol lehet jelenthez­OéSMkM |BVi. Oktober 5., csütörtök ni? — Keresztanyám ott van a munkaügyön, mondd meg, hogy én küldtelek. Felmegy. Béla keresztany­ja elkéri a munkakönyvét. Forgatja a lapokat, majd végignéz a fiún és így szól; — Ahhoz képest, hogy még csak tizenhét éves, elég sok helyen megfordult. Igaz? — Robi vállat von: — Hát ez igaz: .. . Közepessel végezte a nyolcadikat. Felvették, napi négyórás munkára, távirat­kézbesítőnek. Édesanyja köz­benjárására, aki külterületi kézbesítő. A postától csak pár házzal van odébb Rácz Károly pékmester sütödéje, s a postahivatal alkalmazot­tai gyakran elküldték őt, hogy hozzon kenyeret. Egy ízben a pék megkérdezte: — Nem tudsz valakit Robi, a haverjaid közül, aki eljönne hozzám tanulónak? Sok a munka, elkelne a segítség. Cserébe jó szakmát adnék. — A fiú azt mondta, majd érdeklődik. S legközelebb, amikor kenyérért ment, így szólt: — Ha Karcsi bácsinak megfelelnék, én is eljönnék, Megfelelt... Ereje volt a munkához, ügyessége is — igen hamar megtanult da­gasztani —, csak a szorgal­ma olykor ki-kihagyott. Más­naponként bejárt elméleti oktatásra. Kecskemétre, ahol a Nagykőrösi Élelmiszeripari Technikumnak volt kihelye­zett osztálya. A péknél ka­pott reggelit, ebédet, néha uzsonnára is ottmaradt. Olykor éjszakai munkát vál­lalt, ilyenkor Rácz Károly az ösztöndíjat megtoldotta egy ötvenessel, százassal, mikor hogy. Kapott pénzt mozira is. Pár hónapon át benn­hagyta az ösztöndíját, azzal. hogy ha összegyűlt egy na­gyobb összeg, kiveszi és , vá­sárol egy versenykerékpárt. De akkor megjelent az édes­anyja, elkérte a pénzt, mert szükség volt rá odahaza. A fiú napokig rosszkedvű volt, ímmel-ámmal végezte csak a munkát. Összesen kilenc hó­napot töltött el a péknél, s az év végi vizsgáig csak jó két hét volt hátra, amikor megjelent az anyja, s azt mondta, hogy Robi nem ma­radhat tovább, mert nagy­apja, Szőke János, most íratta rájuk a házrészt és havi 600 forintot kell tör­leszteni, ezért a fiúnak iga­zi keresőfoglalkozást kell folytatnia. Szemén gyulladás keletke­zett, pár hétig a szegedi sze­mészeti klinikán feküdt, majd dolgozott még a péknél is, de már nem mint tanu­ló, hanem mint segédmun­kás. Aztán, 1970 nyarán, el­ment Kecskemétre, felvették a Barnevál hűtőházába. Al­bérletben lakott, a Zöldfa utcában. Az egyhónapos pró­baidő utolsó hetében már nem dolgozott újsütetű bará­taival csavargóit a városban. Hazatért, munkát vállalt az Izsáki Állami Gazdaságban, mint rakodómunkás és ko­csikísérő. Ha csak szerét te­hette, a traktorostól elkunye- rálta a gépet, s vezetgette a . gyümölcsösben, a fák kö­zött. Egyszer Ajkára szállí­tottak őszibarackot, éjszaka. A sofőr megengedte, hogy vezessen. Vagy 150 kilomé­teren át ki sem adta a ke­zéből a volánt. Anyja rábeszélésére két­szer Is jelentkezett a posta- forgalmi technikumba. Elő­ször egy számtahi hiba mi­att nem sikerült a felvételi. Másodízben már felvették, de kollégiumi elhelyezésre nem volt mód. Három hónapig mint szer­ződött alkalmazott dolgozott újra a postán. Aztán, már 1971-ben, bejárt Kecskemét­re, a Posta Távközlési Üze­méhez. Kábelfektetésen, lég­vezeték-építésen dolgozott. Nemcsak Kecskeméten, ha­nem Félegyházán, Baján, meg másfelé is. A hideg kosztot nem szerette," a ven­déglői étkezéshez viszont nem volt pénze. Húsz-har­minc forintokat kért köl­csön. ezeket csak többszöri kérésre adta vissza. Az utol­só heteket már itt sem dol­gozta végig, napokon át jár­ta az utcákat, tereket, néze­gette az autókat, s tűnődött, hogy mihez is kellene kez­deni. Az az ötlete támadt, hogy tiszthelyettesi iskolára jelentkezik. Ha adnak la­kást, ruhapénzt, kosztot — az élethez való legszüksége­sebb már megvan. Sokat ol­vasott ekkortájt, főleg Marx és Lenin életrajzát tanulmá­nyozta. A felvételi mégsem sikerült, a jobb l'üle miatt, amelyre 12 éves kora óta — akkor esett át operáción — alig hall. Júniustól kezdve öccsével együtt újra Kecskemétre járt be. A Kiskőrösi úti pin- ceépitkezésen dolgoztak. Ke­verték a maltert, adogatták a téglát a mesterek keze alá. Róbertben egyre inkább megfogalmazódott a felis­merés, hogy az egyhangú munkát nem bírja sokáig végezni. Ügy érezte, végtag­jaiban mázsás csömör hal­mozódik fel. Még viszonylag a reggeli egyórás vonalút szórakoztatta leginkább; öccsével együtt sohasem ült le, a vonat egyik végétől a másikig járkáltak állandóan, haverkodtak ismerőssel, is­meretlennel, csakhogy teljen az idő. ■ Szeptember 20-tól kezdve már nem jártak el az épít­kezésre. Elkezdődött a csa­vargások minden eddiginél hosszabb időszaka. Odahaza úgy tudták, hogy továbbra is dolgoznak. Róbert, hogy pénzhez jusson, eladott egy pár csizmát és egy bőrbeke­cset, amelyet munkaruha­ként még a távközlési üzem­től kapott, s amelyet kilépé­sekor meg is kellett válta­nia. Róbert azt mondogattam olyan cégnél szeretne elhe­lyezkedni, amely külföldi munkára is elviszi az embe­reit. Hallott olyasmit, hogy bányagépszerelőket keresnek, NDK-beli munkára. De azt nem tudta, hol lehet jelent­kezni. ... így jutott el a kecske­méti nagyállomás felvételi irodájáig Király Róbert. Az asszony visszaadta a munkakönyvét. Aprót sóhajt és ennyit mond: — Ha tény­leg dolgozni akar a vasút­nál, akkor most arra kér­ném, hogy menjen el a ta­nácshoz, ahol majd kiköz­vetítik. Utána az SZTK-ba, s amikor az is megvan, visz- szajön ide és a vasúti orvos is megvizsgálja. Elmegy a tanácshoz, az SZTK-ba, de a vasútnál ki­derült, hogy az orvos csak szombaton rendel. Azt határozza el, hogy kö­rülnéz a váróteremben, s hátha eszébe jut még vala­mi jó ötlet. Az információs fülkénél a középső várócsar­nok felé kanyarodik, s nyom­ban észreveszi, hogy az öcs- cse haverja, az ágasi fiú épp akikor lép el az újság­pavilontól, kezében egy cso­mag külföldi cigarettával. Horváth Zoli is észreveszi őt. Annak idején, amikor még átjárt Izsákra kenyérért találkozott vele a péknél. Ha sokan voltak, soron kívül ki­szolgálta. — Szia. Öcséd nem jött be? — Ma nem. Anyám nem engedte el. —, Ma már nem is jön? — Nem valószínű. Miért? — Beszélni szerel­nék vele ... Te, délután sze­retnék átmenni hozzátok, hátha megtalálom! — Gye­re, ha jónak látod. Elsétálnak a buszállomá­sig. Itt Robi lemarad. Zoli bemegy a rendelőbe, de még mindig korán érkezett. El­megy, körülnéz a taxiállo­máson. Előbb a csemegebolt elől, aztán a parkból nézi a taxikat, úgy 15—20 méter tá­volságból. Ekkor áll a sor végére a kékesszürke Volga. Vezetője lassú mozdulatok­kal bújik elő. Ügy látja, alacsony, sovány ember. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom