Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

Súlyosabb a mátrai ki BAR ALAPJÄBAN VÉVE nem változott — mégis sú­lyosabb a mátrai kő az idén... S ennek főleg a bá­nyászai a megmondhatói, azok, akik leginkább érzik a terhét. Azt a terhet, amit a növekvő eladatlan készlet éreztet valamennyiükkel. Az idén ugyanis — meg­lepetésszerűen — csökkent az érdeklődés a Mátravidéki Kőbánya Vállalat munkája iránt. Méghozzá olyannyira, hogy már márciusban le kel­lett állítani a nagyvisnyói üzemet, aztán május végén kétműszakosra voltak kény­telenek módosítani az eger- baktai üzem háromnuíszakos termelését, majd júniusban hasonló intézkedés vált szük­ségessé a recski, csákánykői bányában is. A leállás Nagy- visnyón egyidejűleg a csi­szolható, márványszerű dí­szítő kő, az értékesebb ter­mék iránti kutatások félbe­szakítását jelentette, míg a másik két helyen a jelentős beruházásokkal létrehozott géppark kihasználását ron­totta. Ahelyett, hogy megol­dást hozott volna, a gondo­kat tetézte! A tények szokatlanok — és elgondolkodtatóak. A vállalat vezetői, Kocsis István igazgató és Kocsis Gyula főmérnök — nehezen találnak szavakat a magya­rázatra: — Csupán a KPM tavalyi, negyedik negyedévi jelzései, s idei első kéthónapi igényei nem kevesebb, mint 800 ezer tonnás megrendeléssel biztat­tak bennünket, erre az évre vonatkozóan. Énnek ismere­tében aztán nyugodt szívvel neki is vágtunk az esztendő­nek, s hogy másokat se hagy­junk figyelmen kívül: még 100 ezer tonnával dőví tettük a programunkat. Dehogy mertünk volna arra gondol­ni, hogy már a második ne­gyedévben felére csökkentik a korábbi kívánságokat, s a harmadik negyedben akko­rára szaporodik a „depónk”, a felhalmozott készletünk, mint amekkora — az utolsó évnegyedi rendelés... ! AZ IGAZGATÓ ÉS A fő­mérnök a váratlan kereslet,- csökkenés okát — a „beru­házási stop”-ban látja. A kívülállók ugyanekkor minőségi kifogásokat, bizo­nyos választékhiányt emle­getnek. Mi hát az igazság... ? Kétségtelen, hogy olykor szennyesebb a mátrai kő a kelleténél. Előfordult, hogy a hirtelen idő járás-változásra nem tudtak azonnal reagál­ni, például a rostély cseré vei, ami nylvánvalóan érződött a terméken. A lényegesebb mi­nőségi hibákat azonban — mint bizonygatják Recsken — mindig igyekeztek elke­rülni. Éppen evégett alakí­tották ebben az évben tetet- mes költséggel a vállalati MEO-szervezetet, amely kor­szerű laboratóriumával nem­csak egyszerűen anyagvizs­gálatot végez, hanem a kü­lönböző hibák feltárásával elejét veszi a nem kívánatos ismétlődéseknek is. Különö­sebb minőségi reklamációk­kal ezért nem is éltek az idén a partnerek, egy-egy be­jelentésük inkább csak szál­lításkorlátozás végett történt, s rövid idő múlva — aho­gyan pénzügyi helyzetük en­gedte — vissza is vonták ki­fogásukat. Ami pedig a vá­lasztékot illeti: egy-egy gyár­tási folyamatban 14 féle szemszerkezet is képződik: közöttük — elkerülhetetle­nül — olyan, ami éppen nem kell, s természetesen olyan is, amelyikből történetesen jóval többre lenne szükség. A termelést a mindenkori kí­vánalmakhoz igazítani szin­te teljességgel lehetetlen. Ari­nál is Inkább, miyel példá­ul a legnagyobb megrende­lőknél — az útépítőknél — mostanában meglehetősen változik a technológia, új és egyre újabb megoldásokra tö­rekszenek, s ehhez más és más anyagra van szükség. MINDENESETRE megpró­bálnak a kőbányászok is job­ban igazodni — s éppen a legutóbbi tapasztalataik alap­ján. A jövőben sokkal in­kább figyelembe veszik, hogy a durvább zúzalékok helyeit a nemesebb anyagokra van jobban szükség, s ezért a sástól bányához hasonlóan, még ennnek az évnek a vé­gére Egerbaktán és Recsken is lehetővé teszik a durváról teljesen nemes anyag készí­tésére való gyors átváltást. Ez utóbbi igyekezet persze már aligha ségít, kevésbé változtat az . idei helyzeten. Ha csak meg nem kezdődnek á jövő évi előszállítások! Kü­lönben a kilencszáz helyett csak 700—750 ezer- tonnára sikerül teljesíteni as idei programot, s ebből is 50—70 ezer tonna kő a vállalat „nya­kán” marad... Jobb híján azonban — mégis érdemes egy pillan­tást vetni a jövőre is, hiszen nem lehet közömbös senki előtt, hogy mi lesz a bajba jutott vállalattal, amely ma komoly értékesítési, fizetési gondokkal küzd, az elmúlt évi nagy beruházásokhoz fel­vett hitelét képtelen úgy tör­leszteni, mint szeretné. Nos, mint például azEger- baktáról kényszerből felsza­badult munkaerő segítségével már az idén és ezután is fo­kozni kívánják az értékesebb egri tufokő — faragott fala­zóanyag — termelését, aztán növeli a gyöngyóssolymosi díszítőkő fejtését, s folytat­ják a sok reménnyel bizta­tó nagyvisnyói kísérleteket, a „műmárványért”. Nyilván­valóan amellett, hogy az út­építők kívánalmaihoz — az említett módon — sokkal jobban alkalmazkodnak. A minőségi anyagok növe­lésének már az idén is nagy hasznát látták, sokat javított veszteségeiken. Feltétlenül érdemes hát velük még job­ban foglalkozni. A törekvéseket — a már év közben erőteljesebben végzett piackutatás folytatá­sát — csak dicsérni lehet. Mert jobb későn, mint soha. ÖNKÉNTELENÜL IS fel­vetődik azonban az ember­ben, hogy: kétségtelenül jobb lett volna — ha korábban kezdik! Az úttörők és a takarékosság Mint ismeretes, minden esztendő októberének végén rendezik meg világszerte a világi takarékossági napot. E nagyszabású nemzetközi ren­dezvény alkalmával került sor pénteken délután Eger­ben, a Hámán Kató megyei úttöröházhan a takarékossá­gi vetélkedő megrendezésé­re, amelyen ez alkalommal a megyeszékhely általános iskolásainak öt-hat osztályos kisdiákjai vettek részt. Min­den úttörőcsapat öt-öt főből álló versenycsapattal neve­zett be erre a vetélkedőre, amelyen játékos és más for­mában a takarékosság gon­dolatáról volt szó. Novem­ber 3-án ugyanilyen rendez­vényen vesznek majd részt Eger város általános iskolái­nak hét-nyolc osztályos diák­jai is. A rendezvény színhe­lye ugyancsak a Hámán Ka­tó úttörőház lesz. Gyónt Gyula Gyáróriás épül Péten gyár, amely csaknem egy négyzetkilométernyi területet foglal el. 1975-től kétszer annyi mennyiségű hármas hatóanyagú (nitrogén, foszfor, kálium) műtrágyát szolgáltat majd a me­zőgazdaságnak, mint a régi péti üzem. Képünkön: a hármas hatóanyagú műtrágyaüzem máso­dik szórótornyának alapja. (MTI-foto: Kovács Sándor felvétele) 1 zsaroló tizenhét éves múlt... Nincs véletlen. Minden je­lenség mögött ok, vagy az okok láncolata rejlik. Ter­mészeti törvény, amely úgy hálózza be az ezerszínű vilá­got, mint az emberi testet a rendre lüktető erek labirin­tusa. Nincs véletlen. A jelenség, az okozat mögött ott bujkál az ok, vagy az okok szövevé­nye ... Ez a jó megjelenésű, tizen­hét éves ifjú azonban a vé­letlenre esküszik. Folyvást a letténél időzik, arról beszél, s az indítékokról hallgat. Vajon miért.. ? Arra a napra élete végéig frissen emlékezik majd a ná­ci haláltáborokal megjárt tarnazsadányi hentes és csa­ládja. Levél érkezett, külső­re olyan mint a többi, a tar­talma azonban felidézte az. átélt borzalmakat. A család zsaroló levelet bontott fel. A fenyegetés még a kötélideg­zetű emberekre is hatott vol­na. A lényege: ad) húszezer forintot, vidd határidőre a megjelölt helyre, az előre rajzolt útvonalon. Ha nem teszed, akkor családoddal együtt meghalsz, mert fel­robbantjuk házadat. A fenye­getést aláhúzták a horogke­resztek, s az. hogy állítólag mindezt egy jobboldali szer­vezet nevében írták. A zsarolót — mert csak egyedül volt —, lefülelték. Tizenhét éves múlt. Jóképű, halk szavú, értelmes tekinte­tű fiú. Nem tanulva is is­merte a félelemkeltés lélek- mnöt. A rettegés hetekig ott tagfcált a nyugalomhoz szo­kott község lakóinak tudatú- i ban. a palackból szabadult szellem hosszú időre meg­mérgezte a felhőtlen életre méltán jogosult, mindenki ál­tal tisztelt család életét. A fiatalember tudja mit tett, csak arról nem beszél, hogy miért... Az édesanya: — Nem értem, fogalmam sincs, hogyan történhetett mindez. Es éppen az én fiam­mal! Higgye el: engedelmes, szófogadó gyerek volt, sza­bad idejében szívesen segí­tett itthon, bármit bíztunk rá, zokszó nélkül megcsinál­ta. Gyöngyösről — az ottani AKÖV-ki rendeltségnél dolgo­zott —, mindig idejében ha­zaérkezett az első busszal. Nem ivott, nem dohányzott, fizetését mindig hazaadta. Kellet is a pénz, hiszen a há­zunk ugyan már elkészült, de hiányzik a bútor. Nem ér­iem, hiszen tőlünk ilyesmit sosem tanult, csak rendet, engedelmességet. \ — Nem gondolt arra, hogy a gyerek igényt tart legalább a fizetése egy részére, hiszen ő kereste, az ő munkájának gyümölcse. —. Kérem, mi mindent megadtunk, a legjobb ruhák­ra költöttünk. Csak néha kért egy tízest, vagy húszast. — il_. U-- zz11. u ■ vásott, kikkel barátkozott a fia? — Honnan tudjam én ezt, megnyugtatott, hogy rendes, hogy engedelmes. —'A faluban azt beszélik: motort akart venni, épp a húszezer forintból. Mégiscsak kellett a pénz... — Erről riero tudok, min­dene megvolt, zsebpénzt meg szerzett borravalókból. Az arcon alig látszik a megrendülés nyoma. A fiatalembert a rendőrsé­gi fogdából vezették elő... A serdülő csigaházába húzódik, azzal az ismeretanyaggal mé­ri fel a világot, amelyet itt, vagy ott, így, vagy úgy elsa­játított, olyan érzésekkel vi­szonyul, amilyeneket környe­zete formált. Beszélgetés közben ezeket próbáltam bo- gozgalni. — Mit olvastál legszíve­sebben ? — Szabó László bűnügyi könyveit. — Miért tetszetlek ezek a történetek ? — A hősök bálrak voltak, merészek, vállaltak minden kockázatot. — Kivétel nélkül loptak, csaltak, öltek .. . Horogra is akadt mind. — A tévében láttam a McGuilt, ott sikerüli a zsaro­lás ... A bűn fogalma elmosódott, a hős eszménye torzult. Va- vlakik elfeledték tuda­tosítani. — Honnan tudtad, hogy a henteseknek van pénzük? — A faluban mesélték, hogy kaptak pénzt. — Vajon miért? — Kinn voltak a háború - ban, azért. Itt aztán megállunk, mert a fiatalembernek fogalma sincs arról, kik voltak a ná­cik, a nyilasok, mit tettek védtelen emberek millióival. Számúra csak tananyag a mások által végigszenvedett történelem. A tudatosítás, az élettel töltés elmaradt. Hogy is magyarázza tettét K. Z.? — Nem tudom, miért csi­náltam, arra sem gondol­tam: mi lesz, ha nem sike­rül. Nem voltak társaim, csak azért találtam ki, hogy ki­sebb legyen a büntetés ... — Ismerted a hentes csa­ládját, nemegyszer jártál ná­luk. Szüleid többször kértek tőlük kölcsönbe pénzt, nem­egyszer hitelbe vásárolták a húst. — Ahogy elvittem a pénzt, mindjárt arra gondoltam, hogy visszaadom, de nem merlern lakásukhoz közelíte­ni. — Korábban nem jutott eszedbe? — Nem... Még egy kitérő, érdemes + ü uő xc.u-i^,y ^ — Ha tőled követelnének ötszáz forintot és megfenye­getnek, akkor mit tennél? — Nem fizetnék, hanem szólnák a szüleimnek, elmen ­Mertek és nyertek 1 ZöIdségtermesztési mérleg Hevesen Amikor ez év elején „meg­jelent” a hevesi határban — a Rákóczi Termelőszövetke­zet földjén — a fóliaváros, egyszerre beszédtéma lett a helybeliek és a környező gaz­daságok szakemberei köré­ben. Voltak, akik az első na­pokban ésszerű, gyorsan meg­térülő befektetésnek nevez­ték, de nem volt kevés azok­nak a száma sem, akik nagy merészségnek tartották, mondván: „Kényes, igényes növény a zöldségféle...” 550 vagon dinnye — tervezett áron A legnagyobb volument a mintegy másfél ezer holdnyi zöldségterületen a sárga- és a görögdinnye termesztése képviselte. Közel 700 hol­don, több mint 550 vagon termett. Méghozzá többnyire korai fajtákból, s a folia alatt előnevelt palántákból. Pon­tos gazdaságossági számítá­sok ugyan még néni készül­tek, de azt teljes bizonyos­sággal állítják a közős gaz­daság vezetői, hogy a terve­zett árbevételt busásan elér­ték, s a ráfordítások költ­sége sem alakult kedvezőt­lenebbül az előzetesen ki­kalkuláltnál. Röviden és tö­mören : ez a vállalkozás min­denki számára meghozta, amit vártak tőle; a tagság­nak, a dinnyéseknek, a kö­zös gazdaságnak és — nem utolsósorban — a fogyasz­tóknak is. Valóságos „diny- nyés vonatok” indultak a szezonban a hevesi vasútál­lomásról, amely az idei ta­pasztalatok szerint kicsinek bizonyult e nagy mennyiség fogadására, felrakására. Jó lenne, ha a MÁV illetékes szervei meghosszabbítanák a felrakópályát, mert nemcsak a dinnye, de a paprika és a paradicsom mennyisége is növekedni fog a következő években. Bevált új módszerek, további kísérletek A közös gazdaság vezetői, szakemberei eddig is állan­dó kapcsolatot tartottak a nék velük a rendőrségre, s jelenteném a dolgot. — Ök ugyanezt tették, nem gondoltál erre? — Eszembe se jutott,' az egész olyan hirtelen jött... — Tetteddel felkavartad a falut, elvetted egy család nyugalmát. Rám néz és hallgat, igent fojtva magába, olyan igent, amely mögül-hiányzik a meg­bánás érzelmi töltése, a ka­maszkor védőbástyáin túl csak a riadt beis mérés kese­rűségét sejtem. Ehhez csak annyit még egyszer, hogy értelmes tekin­tetű, nem dohányzó, szabá­lyos frizurás, az italt nem kedvelő fiatalember ült ve­lem szemben! Nincs véletlen. Minden je­lenség mögött ok, vagy okok láncolata rejlik. Természeti törvény. Ez a jó megjelené­sű tizenhét éves ifjú azon­ban a véletlenre esküszik, ka­maszkorának szűkszavú és mégis beszédes érveivel. Tudja, hogy bűnös, csu­pán azért, mert összeütkö­zött a milliók érdekét kép­viselő renddel ö így véli, nem sejtve az ok, vagy okok hínárként fojtó szövevényét. A tettes ő. G zavarta meg egy falu, egy közmegbecsü­lésnek örvendő, sokat szen­vedett család nyugalmát. Ezért felelősségre vonják, megbüntetik. így van rend­ién. ám egv kérdés c«nk nvi- rau; kik es miként jutatták eddig? Bekötött „szemmel", ta­nácstalanul ... Pécsi István Kertészeti Egyetemmel, a ku­tatókkal. Nemesített fajúkat ültettek a fólia alá, kísérle­teztek 20 holdon a dinnye­föld vegyszeres gyomirtásá­val. Az eredmények biztató­ak, melyek alapján jövőre már 250 hold területen kézi kapálás nélkül, vegyszeres gyomirtással művelik a dlny- nyit, Így növelhetik az össz­területet, amelyen dinnyét termesztenek, s következés­képp növekszik a megtermelt mennyiség, és ami ugyan­csak fontos: a fizikai mun­ka — a nehéz kapálás — ki­küszöbölésével könnyebb és gazdaságosabb lesz a ter­mesztési folyamat. A 200 holdon kiültetett pa­radicsom is beváltotta a hoz­zá fűzött reményeket: a ter­vezett 120 mázsás holdan- kéntl átlaggal szemben elér­ték a 200 mázsás átlagot. (Az országos átlag 120, a csúcsteljesítmény pedig — melyet a horti termelőszövet­kezetben értek el az idén— 240 mázsa.) Az eredmények alap­ján érthető, hogy jövőre sem terveznek kiseob területen paradicsomtermesztést, sőt — korai fajták előnevelésével, valamint etilénkezeléssel — az ideihez viszonyítva leg­alább két-három héttel előbb- . re akarják hozni a beérési időt. Primőr — utószezonban... 1 A paprika, az uborka és a saláta is „hozta” a várt eredményt. Ezért a jövő évi tervek, elképzelések szerint e fontos, kedvelt és keresett zöldségfélékből is fokozni kí­vánják a termesztést. Érde­kesség, kuriózumszámba megy például az a kísérlet, amelyet ez év végén érzé­kelhetnek majd a piacon az ínyenc vásárlók: december­re érik be a fólia alatt vagy 15—20 ezer darab paprika. Ha a kereslet indokolttá te­szi, jövőre és azután a mos­taninak többszörösét termesz­tik majd az utószezon sláge­réből. A fóliasátrakat egyébként decemberben újra és még korszerűbb technológia sze­rint építik fel. Egyidejűleg nagyobb területen, mint első ízben. Ugyanis nemcsak a saját zöldségtermesztő terü­lete növekszik a közös gaz­daságnak, hanem a nagy­község házikertjeiben is rend­kívül megnövekedett az igény az előnevelt palánták iránt. Énnek is eleget szeretnének tenni. Ugyanakkor — a pap­rika-, paradicsom-, uborka- és dinnyepalánták előtt —- a fóliasátrak többségében már decemberben elkezdik c, ta­valyi félmillióval szemben a másfél-kétmillió fej saláta termesztését. Ez a tevékeny­ség — a korai primőr kíná­latából származó haszon mel­lett — jól kiegészíti a tag­ság a nők tavaszi munka- lehetőségeit is a közős gaz­daságban. Hevesen tehát bevált a „zöldséggyár”. A nagy kísér­let az optimistákat, s azokat igazolta, akik azt vallják: gondos, alapos előkészítő, szervező, irányító munkával, az új módszerek bátor alkal­mazásával megvalósítható a kormány zöldségprogramja. Nem vitás: a minden újjal járó kockázatot vállalni kell, de — ahogy a közmondás is tartja —: „...aki mer, az nyer”. A hevesiek mertek és nyer­tek. Fuludi Sándor 1079, október 30«

Next

/
Oldalképek
Tartalom