Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

Több jűint száz iskola vár patrooálőns Üzemek az általános iskolákért Néhány esztendővel ezelőtt — amikor először adtunk hírt az iskolapa tronálási mozga­lom kezdeti sikereiről —, még fehér hollónak számított egy üzem és egy általános is­kola között létrejött szocia­lista szerződés. Azóta megye- szerte örvendetesen válto­zott a helyzet: egyre több üzem, vállalat, sőt intézmény dolgozói jelentették be ugyanis, hogy vállalják vala­melyik általános iskola pat- ronálását. A megyeszékhe­lyen például az idén tavasz- szal meghirdetett Társadal­mi munkával Egerért moz­galom halasára növekedett meg a patronáló üzemek szá­ma, s ma már a tizenkét is­ikóla közül hat állandó kap­csolatot tart fenn. valame­lyik üzemmel. S hogy mit jelent ess a kapcsolat, a jó viszony egy iskola életében, azt csak ott érzik, ahol a patronálok ko­molyán is vették ígéretüket. □ □ □ Az egri 3. számú Általá­nos Iskolát a FÉMVILL Vál­lalat és az Agria Bútorgyár patronálja. Tavasszal kötöttünk szocialista szerződést az Agria Bútorgyárral, amely­nek a. dolgozói vállalták, hogy messzemenően támo­gatják az iskolai munkát. En­nek fejében mi egy kihelye­zett osztállyal segítjük a fi­zikai dolgozók alapképzését — mondja Uracs István igaz­gató. — Jelenleg egy közös pinceklub kialakításán dol­gozunk. A FÉMVILL szak­emberei végzik a kőműves­munkát, a bútorgyáriak ije­dik a csapatotthon berende­zését biztosítják majd. A ter­vek szerint november 7-én megnyithatjuk az ifjúsági klubot, ahol találkozhatnak a tanulóink és a gyár fiatal munkásad a foglalkozáso­kon ... Jenei Artumé, a 4. számú Általános Iskola igazgatója: — Három évvel ezelőtt kö­töttük meg a szocialista szer­ződést az egri Finomszerel- vénygyárral. Azóta is szoros a kapcsolat az üzem dolgozói, a tantestület és a tanulóifjú­ság között. A Bervában jól működő ifjúsági szervezet van, tagjai rendszeresen el­látogatnak az osztályokba, ahol a pályaválasztási gon­dok. problémák megoldásá­ban segítenek, de támogatják az úttörőmunkát is. Az üzem­ben dolgozó szülők vállalták például, hogy elkészítik a 6. A. osztály cipőtartóját, vagy az év elején rendbe hozzák a padokat. Az ígéretüket be is váltották. Ugyancsak az év elején kaptuk a hírt, hogy az üzemben megkeresték a nagycsaládos dolgozókat, s gyermekenként egy-egy 250 forintos vásárlási utalvány­nyál ajándékozták meg őket. — Sokan mondják, hogy itt könnyű, mert nálunk tanít az üzem vezérigazgatójának a felesége. Tény, hogy az ilyen családi kapcsolat nem árt a patroné léskor, de a legtöb­bet mindenképpen a Bervá­ban dolgozó szülőd munka- közösségi tagoknak köszönhe­tünk a három év után. A 7. számú Általános Is­kola igazgatója, Stadt Sán­clomé: — Mä rendszeresen a ME- ' ZÖGÉP egri gyáregységétől, a VOLÁN 4. számú Vállala­tától és a BUBIV-tól kapunk segítséget. A támogatóink az idén is felújították a poli­technikai műhely asztalatait, ellátták a hiányzó szerszá­mokkal, szakköri anyagokkal, s kijavították a megrongáló­dott oktatási felszereléseket. Éppen a napokban volt szó arról, hogy a tavasszal egy játszóudvarral lepik meg gyerekeket a szocialista bri­gádok tagjai... Kiss Lászlóné, az 5. számú Általános Iskola igazgatóhe­lyettese: — Az iskolánkat főként 02 egri Közúti Építő Vállalat tá­mogatja. A közös tervünk, hogy lebetonozzuk az épület­hez tartozó udvart Az idén szere tménk még gázfűtéssel ellátni az egész iskolát. Tár­gyalásokat folytattunk a TI- GAZ szakembereivel, akik elvállaltak, hogy a bekötési terveket társadalmi munká­ban elkészítik. A Heves me­gyei Beruházási Vállalat ve­zetői is megígérték, hogy a tehetőségekhez képest támo­gatnak majd bennünket en­nek a tervünknek a végre­hajtásában. — Van viszont egy sokkal égetőbb problémánk. A gye­rekek nem tudnak hol tor­názni, mert nincs tornater­münk. A napközi otthonunk is elavult. Az új tornaterem és az alatta levő két terem­ből álló napközi tervei már elkészültek, s a költségek 50 százaléka is meglenne —, de a továbbiakhoz segítség kel­lene... Pénzkeresi munkakönyvé!! Téved, aki azt hiszi, hogy egy munkakönyv nem tud pénzt keresni. Tud bizony — igaz, szabálytalanul Ezek a munkakönyvek ott lapulnak valamelyik vállalat szekré­nyében, s a gazdájuk talán nem is Sejti, hogy mennyi pénzt hoznak a házhoz. He­lyesebben: más házához... Nem szeretném eltúloznia pénzkereső munkakönyvek jelentőségét, ezért sietek ki­jelenteni : nem nagy ügyek ezek. Az egyes esetek talán még a nyomdafestéket sem érdemelnék meg. csakhogy a szakemberek szerint elég gyakoriak ezek a szabályta­lanságok. Ezért érdemtó pa­pírra vetni, hogyan keres pénz két munkaköny v az eg' ri ÁFÉSZ-nél. debreceni muhkakönyvvel a háta mögött. S mindezekről tudott az ÁFÉSZ vendéglá­tóipari osztályának vezetője is. Hogy miért nézte el, sőt miért támogatta a szabályta­lanságok láncolatát, arra a következő történet ad némi feleletet. E Ez a történet gyermekgon­dozási segéllyel kezdődik. A fiatalasszony ugyanis a szó­ban forgó időben rendszere­sen megkapta a havi 600 fo­rintot. Közben pedig munkát vállalt a szépasszony-vöigyi Kertvendéglőben. A saját munkakönyvét természetesen nem adhatta le, mert akitor le kellett volna mondania a gyermekgondozási segélyről. Elhozta hát Debrecenből az édesanyja munkakönyvét... Egyik szabálytalanság szü­li a másikat. A munkaügyi osztályon az idős asszony ne­vére állították ki a munka- szerződést, amit természete­sen a fiatalasszony írt alá, s hónapokon keresztül ő vet­te fel a pénzt is, s írta alá a bérjegyzéket. És a szabálytalanság to­vább gyűrűzik. Amikor lejárt a gyermekgondozási segély, s a fiatalasszony már a sa­ját . nevén is dolgozhatott, egy másik asszony lépett a helyére, és dolgozott is a 391& Oktober 38,, vasaruan Jó, vagy nem jő, de tény, hogy a szabályok előírják: a jutalékra dolgozó üzletkötő évi keresete nem haladhatja meg a 42 ezer forintot. Az egri ÁFÉSZ üzletkötője pe­dig ügyes ember, aki havi három és fél ezernél többet is tudott „termelni”. Csak éppen egy használható mun­kakönyv kellett, amire elle­hetett számolni a jutalékot. A vendéglátóipari osztályve­zetője talált is ilyen munka­könyvét, mégpedig az egyik rokonáét, aki közei 60 éves már, s így nincs szükséges munkakönyvre. A szóban forgó könyvecske ezután „ter­melni” kezdett. S nem is rosszul! Volt olyan hónap, hogy a rokon. — aki persze semmit sem tudott arról, hogy munkakönyvé valahol „dolgozik” —, többet kere­sett, mint az igazi üzletkötő. Az olvasót persze most az érdekli, hogy mi lett azzal a közel 10 ezer forinttal, amit négy hónap alatt „keresett” a hivatali szekrény mélyén heverő munkakönyv. Annyi bizonyos, hogy a bérfizetés előtti napokon a fentebb már említett osztályvezető átadott egy meghatalmazást az igazi üzletkötőnek, aki azután felvette a rokon bé­rét is. A pénz további sor­sát kétféleképpen mondták, el az érdekeltek: az üzlet­kötő szerint a felvett pénzt azon melegében hiánytala­nul átadta az osztályvezető­nek, aki viszont azt mondja, hogy nem kapott egy vasat sem, Az ügy további felderítése mái,' nem az újságíró felada­ta... j Márkusa L&zlé □ □ □ íme, az egri patronálok eddigi munkájának az ered­ménye. Az iskolák vezetői örömmel sorolták fel mind­azt, amit a dolgozók vállal­tak és teljesítettek is. Shagy csak az iskolák képviselőit kérdeztük meg, az szándéko­san történt így: a patronálok nem szeretnek dicsekedni, mondván, mindez természe­tes dolog. Tegyük hozzá, a segítségnyújtás szép példája is, amelyet mindenképpen követésre ajánlhatunk a me­gye más üzemei, vállalatai számára is, hiszen szúkebb hazánkban még több mint száz iskola tanulói várnak patronálom... Szilvás István A legszebb hangszer „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklő, másokét is...” (Kodály Zoltán) Ez az idézet olvasható az Építők Heves megyei Kóru­sa krónikájának első lapján. A krónika 1970-től őrá az országos hírű énekkar ese­ményeit; fényképek, újság­cikkek, bejegyzések örökítik meg az egyre felfelé ívelő út egy-egy állomását. S ter­mészetesen — ez is fontos — a kollektíva belső eseménye­it is. Olyan kirándulásokat, amelyek a zene szere tétén túl összekovácsolják az együttest, s ott vannak a ké­peslapok is —, ha valaki egy időre távol van, akkor sem feledkezik meg honn- maradt barátairól. Előénekel, magyaráz, újra int, félszavakkal, ahol kell ének­kel segít, irányít. A vitatott rész már egészen másként szól! — Építsük csak fel az indító hangzatot... — Meg­adja a hangot; így hangol a zenekar is, hogy aztán tisz­ta legyen minden szólam. A vegyeskar elénekli a művet. Akár holnap előadhatnák. — Sok munka kell még ahhoz — hűti le a lelkese­dést a karnagy. Ha ő mond­ja, igaz. Egy próbán kerestem fel a kórust. E művészet sajátos­sága, hogy igen sok „egyper­ces” darab is született a szer­zők munkája nyomán. Egy­perces: a hangversenyen rö­vid ideig tart. Az élmény persze, amit nyújt, távlatok­ra szól. S amíg egy mű tol­mácsolásra kész lesz — éne­kesek és karnagyok megelé­gedésére is — öt-hatórás munka van mögötte. Ezt Ocskay György, az együttes fiatal karnagya mondotta el egy lélegzetvételnyi szünet­ben. Dr. Valentin Kálmánnal vezetik az együttest, őt kü­lönösképpen nem kell bemu­tatni — évtizedek óta jelen­tős szerepet játszik a me­gyeszékhely zenei életében. Éppen Csajkovszkij Bérc című, hol félelmetesen, hol szelíden, hol mindent elsöp­rő erővel, hol pedig megnyug­tatóan zengő művét próbál­ják. A karnagy a legszebb hang­szer „muzsikusa”: az emberi hangokon játszik, s ebben nemcsak a megfogalmazott zene, nemcsak a képzett han­gok, hanem a magyar nyelv hallatlan zeneisége is segí­ti. — Ne húzzon vissza a basszus! — szól a karnagy. — Ez lassítja a tempót. — November 7. alkalmából a Parádsasvári Üveggyárban rendezendő ünnepségre hív­ták meg a kórust, erre ké­szülnek most. Mögöttük szá­mos más sikerrel, előttük a sajnálatosan még ma is út­törő szerepet játszó kórus­mozgalom bizonyos kételyei­vel. Kevés még az énekel­ni szerető ember — talán, mert valami érthetetlen szé- gyenlősség visszatartja? — és kevés (a szavakon túl) a tá­mogatók száma is. A kórust az építőipari vál­lalat „örökölte”. Bizonyára nem is banta meg, ha a si­kersorozatot nézzük. Leg­utóbb, mint ismeretes, az Aranykoszorú mellé az or­szágos minősítésen megkap­ták a Diplomát is. Ennél ma­gasabb fokozat csak a „Fesz­ti válkórus” cím! Arról volt szó, hogy öröklött az együt­tes. Szó szerint igaz, hiszen az Egri Dalkör megszűnése óta több szerv is patronál­ta. A tagok között olyanok is akadnak, mint például dr. Kádár László és Tompos Miklós, akik hajdan a híres Egri Dalkörben énekeltek. — Nem járok sehová, csak ide — mondta Geml József- né. — De ide, ha törik, ha szakad, mindenképpen eljö­vök. És mindig nagy-nagy élmény együtt énekelni má­sokkal. •— A nap! megfeszített munka után ennél jobb pi­henést nehezen találnék — teszi hozzá dr. Nádas János. De családot is találunk a kórus tagjai sorában: Takács István például feleségével és lányával együtt jár a pró­bákra s akadnak egészen fiatalok is mint például Pe- rencsei Éva, Saárossy Csilla, vagy Urbán Erzsébet. Körül­belül hatvanan próbáltak ezen a napon. Keveslik a lét­számot', s néha — a közön­ségét is. — Fontos, hogy kikkel és kiknek énekelünk — mond­ta Balázs Sándor, a kórus el­nöke. — Akik itt vannak, szívvel-lélekkel énekelnek. Szeretnénk ezért még több embert meghódítani a kórus­művészet számára, mint énekkari tagot is, és mint közönséget is. Az élmény, amelyben egy-egy mű meg­tanulásakor részesülünk, csak akkor igazi, ha másoknak is átadhatjuk. A belső igény természetes. Szeretnék a kórus tagjai, ha mielőbb nagyobb lélegzetű műveket is tolmácsolhatná­nak. Ámbár erre már volt több példa, a törekvés, a sa­ját érték és lehetőség isme­retében természetes. Folytatódik a próba; dr. Valentin Kálmán veszi át a vezetést. Egy finn szerző Táj­kép című kóruskölteményét tanulják. Nagyon érdekes, és nagyon nehéz mű. Ahogy egy-egy szólam önállóan el­énekli dallamát, bizony kö­rülnéz az ember. „Disszo­náns” — mondja. — Majd meglátják; ez a szép benne! — szól biztató­an a karnagy, és int. Most egyszerre szól mindegyik szólam, s csodálkozik a hall- ’ gató: hogyan lehet ilyen szé-, pen megfogalmazni dalban a táj, a természet nagyszerű­ségét, hogy nemcsak az ára­dó dallamok gyönyörködtet­nek, hanem a hangok által va­rázsolt táj is teljes szépsé­gében megjelenik? Tessék meghallgatni a kó­rust. ., Rátái Gábor Eger, vitézek iskolája ... (3.) Szűcs Gergely szerencséje A török közigazgatás ügyes fogása volt, hogy alig volt a városi-falusi éleinek olyan eseménye, amire adóit ne tudtak volna kivetni. Ezekből a török jókora jö­vedelmekre tett szert. De fájt ezekre az adóikra, a tö­rök—magyar kereskedelmet bonyolító török kereskedők pénzére, az egriek joga is. Jó kémeket tartottak a tö­rök udvarokban, hogy min­denről értesüljenek. Mindig tudták, hol szedi a török az adót, és azt igyekeztek el­venni. Másrészt, ha Egerben hiány mutatkozott valami­lyen portékában, akikor igye­keztek azt természetben a töröktől megszerezni. Így nem egy ízben 30—40 mér­földre is elkalandoztak, hogy a török. juhait az . egri vár­ba behajtsák. Ugyanígy vol­tak a szarvasmarha és a mé­nesek elhajlásával is. A 60-as években ismét szá­mos kalandjuk volt az eg­rieknek. 1562-ben például Szeged alá mentek. Szege­den Mehmed Cselebi és Bec- ko'ran vajda az adót szedtél: be, amikor az egriek 18 tö­rökkel együtt elfogták őket és. az adóval együtt Egerbe hurcolták. 1564-ben Fülelcen vetettek lest a töröknek. Itt is sole török esett el és még több zsákmányt szereztek. 1565. júmusaban Magóczhy Gáspár egri kapitány Ra- kanaos ás Síma faísafe g&Sj vert tönkre egy török sere­get. 1566- ban egy kalandos út alkalmával a leghíresebb szolnoki. vitézt, Dsáfer vaj­dát fogták el. 1567- ben Szőes Gergely egri főhuszár legény a leg­gazdagabb budai kereskedőt rabolta el. Szőcs Gergelynek nagy szerencséje volt, sike­rült Ráckevén elfognia a ke­reskedőt és Egerbe hurcol­ni. Az ügy óriási port vert fel, megjárta a magyar ki­rályi és a konstantinápolyi szultáni udvart, mégsem sza­badult meg addig Mojzes kereskedő, amíg az óriási vagyont jelentő 10 000 fo­rintnyi sarcát le nem fizet­te. A végvári legény-kedések különösen az adószedők el­fogásakor és a vásárok „megütése” alkalmával jár­tak nagy kótyavetyév-el. Ezért az egriek különösen kedvelték a vásárok „vámo­lását”. 1569- ben Musztafa basa azért panaszkodott Miksa királynál:, hogy az egriek ..megütötték” a tiszavarsá- nyi országos vásárt, vagy ahogyan akkor mondták: so- kadalmat, és az ott levő portékát, meg 24 árus törö­köt magukkal vittek. 1570- beri Musztafa mártij-l bői panaszt tett: „Kun Péterj ggc| SölégsiB, magával Gsongrád és Sze­ged között 4 törököt levá­gott és több törököt fogoly­ként vitt magával Egerbe.” Az egriek vaiemerősége odáig ment, hogy még a bu­dai pasa városát Pestet is megsarcolták. Kémeik voltai: Pesten, akik azt figyelték, mit csinál a budai pasa. Így 1565-ben. elfogták Véli bég kitűnő lantosát, Egerbe vit­ték és ott arról faggattál:, hogy mit terveznek Pesten. De mindennek a teteje volt, amikor 1573. március 22-én hódoltató levelet küldtek a pesti polgároknak és adófi­zetésre akarták őket köte­lezni az egri végvárral szem­ben. 1576. november 21-i leve­lében Musztafa ismét pa­naszkodik, mert az egriek „ ... Pest körül leselkedtek és Pest városának hatvani kapuján az iszpaját 8 embe­rével együtt levágták.” Persze, a többi csatározá­sok sem voltak elvetendő harci cselekedetek. Szintén 1576-ban a Szentkirály nevű fauban a nagyszöged i bes­tia agát lepték meg és hu- szadmagával elvitték, majd Szentmiklós kastélyára ro­hantak és gyújtó szerszá­mokkal próbálták felgyújta­ná. Kitűnő fogás volt, hogy az egriek megtámadták Husz- äasäretevel együtt, akkor, amikor éppen a füleki várba vitték beik­tatni. Az egriek Üjszásznál vetettek lest a kíséretnek: „Az egriek í'eájok is törté­nek, öszvéreket, minden drá­ga marhákkal, pénzzel, ezüstmarhával, s két fővaj­dával együtt elvitték, a töb­bit ugyanott levágták.” Néhány nappal később a szolnoki török füvelő lovait vitték el. 1577-ben, ahogy kinyílt az idő, s a lónak akadt portyá­zás közben is legelni való, áprilisban az egriek Jászbe­rényhez közel vetettek lest. A száguldó lovas nyomán a törökök rámentek a lesre és sokat közülük levágtak. Szántén 1577-ben volt a nagy hírű vadnai győzelem. A Szikszót kifosztó füleki tö­rök sereg óriási zsákmány- nyál indult hazafelé, amikor a mieink megtámadták őket. A harc már délután meg­kezdődött és csak éjfélkor ért végett, amikor 500 török maradt a csatamezén. Maga a füleki bég is alig tudott megmenekülni. Csak ebben az egy csatá­ban az egriek 1000 keresz­tény foglyot szabadítottak ki. Érthető, ha Felvidék né­pe mélyen tisztelte és meg- mantönek tartotta az egrie­ket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom