Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
[ Mihez van joga ©9íy gyáregységnek? — Miért nem fütev^ek, november van, as ablakok is befagytak... — Est mi is tudjuk, csak m ég a trösztnél sincs fűtés. .. E rövid párbeszéd jó két évvel ezelőtt zajlott le medvénk egyik fiatal gyáregységében. Nem viccként, nem tréfaként, mert mint később kiderült, a kazándk befűtésót valóban tröszti rendelet írta elő. A példa egészen biztos hogy a szélsőséges esetek közé tartózik, de tagadhatatlan: a minisztériumi vállalatok és a megyei gyáregységeik kapcsolatának m ?g ma is sok érthetetlen, fáj i pontja van. ■ Nem véletlen, hog'1 a párt megyei végrehajtó bizottsága 1970. januári ülhse ütá> n közelmúltban Ismét felmér te, elemezte e kapcsolatokat számon kérte a korábbi határozatok megvalósítását, s meghatározta a tennivalókat is. Az irányítás aapia: a tervutasítás A párt megyei végrehajt' bizottsága két évvel ezelőtti ülésén többek között a követ- ke/ ’ h;y!u fel az érintet' ail'd átok gyáregységek gazt! I^i. po’itikai vezetőinek ügyeimét: — növelni kell a gyáregységek nyereségérdekeltségét; — emelni kell a közgazdasági munka színvonalát; — tisztázzák a hatásköröket. A közelmúlti felmérés eredményei azt bizonyítják; meg-- indult egy egészséges folyamat egy sor területen pozitív változás történt, a „ki- csik-nagyok’’ kapcsolatában. A gyáregységi feladatok megvalósításához biztosítottak a személyi és tárgyi fel tételek. Több gyáregységnél jelentős beruházással emelték — selyni csőgyár, az Izzó gyöngyösi Félvezető és Gépgyára, az egri bútorgyár. Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregysége — a technika színvonalát. Több egykozépfokú szakiskolába járnak. ■ o a ■ — Az elnök elvtárs pártiskolán van, de én vagyok a szövetkezet személyzetise — mondja H eves v ezeké n y be n Kurniczki János. — Hány szakember van jelenleg a gazdaságban? — A főagronómus és én középfokú -technikumot végeztünk. — Hány hold a közös gazdaság területe? — Kétezer-kétszáz, ebből mintegy 1200 hold a szántó. — Felsőfokú végzettségű szakember régebben sem volt a gazdaságban? ■— Én üt éve vagyok itt, azóta nem. Nem hiszem, hogy régebben lett volna. — Nem is akartak soha beállítani? — Nem tudok róla. A múltkor egy növényvédő szaktechnikust szerettünk volna szerezni, de akivel tárgyalások folytak, annak is csak középfokú végzettsége volt. — A növénytermesztési brigád ve. zelőnek milyen végzettsége i'an? — Ügy tudom, hogy nyolc általános. inai Erk. 0) Barázda Tsiz. ‘ — Vau változás — mondja Hopka Flórián, a közös gazdaság elnöke. — A foil lattenyésztönk már egyete.t végzett szakember. Szereltünk volna még egy növényvédő szakmérnököt is beállítani, alá egyben az üzemgazdásza munkakört is ségnél — Izzó gyöngyösi gyára. Párád sas vári üveggyár — hatékony érdekeltségi rendszert dolgoztak ki a gazdaságosabb termelés, a belső tartalékok feltárására. Szervezési csoportok irányítják a munka- és üzemszervezést, s annak ellenére, hogy a gyáregységek irányítása a központi (tröszti, vállalati) t u vutasítási rendszer alapján történik, az egységek a korábbinál lényegesen szabadabb gazdálkodást folytathatnak, van példa arra Is, hogy még a termékválasztékot is maguk választhatják meg. •Sikeresnek értékelte a végrehajtó bizottság az élelmi- szeripari gyárak Önálló vállalattá való, szervezését, a i"irzsgárduszabúlyzatok a kollektív szerződések megkülönböztetett módon védik, becsülik meg az élenjáró dolgozókat. Az egyenlősdi nem ösztönöz Mindezek az eredmények, változások azonban korántsem azt jelentik, hogy nincs a gazdasági, a politikai munkát is zavaró, hátráltató feszültség a gyáregységek és a o agy vállalatok kapcsolatában. Csak, hogy néhányat említsünk: A beruházás, a fejlesztés . területén a gyáregységeknek változatlanul csak statisztaszerepük van. A termelési terveket is csak a központ változtathatja, módosíthatja. Sokszor és sokan „fejükhöz” vágják a gyáregységek vezetőinek; miért olyan óvatosak a részesedési alapok évközi felhasználásával, amikor a szomszédban már ismét borítékokat osztogatnak? Bár nem egészséges de nem is véletlen ez az óvatosság. A gyáregységek érdekeltségi rendszere a bérarányos nyereségfelosztás, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy egri gyár hiába teljesíti maradéktalanul feladatait, hiába ér el kiemelkedő eredményeket, ezzel még nem biztos, hogy több nyereséget tud fizetni a gyengébben dolgozó gyáregységnél. Mégpedig azért betöltötte volna. Sajnos, most nem sikerült, — Miért? — A szövetkezetünket a múlt évben szanálták, s így nem a legjobb körülmények között dolgozunk. A szövetkezet jelenlegi vezetői is parasztházakban laknak, szolgálati lakást nem tudunk építeni. Lakás nélkül pedig nehéz szakembert szerezni. De azért nem adtuk fel az elképzelést, hogy szerzünk még egy agrármérnököt. b i a ■ Felsőtárkányi Dózsa Termelőszövetkezet. Szántási Ráfáel elnökkelés Balogi László elnökhelyettessel beszélgetünk. — Valamit javult a helyzetünk — mond ja az elnök- helyettes. — Felvettünk egy felsőfokú technikust, aki a gyümölcsös munkáját irányítja majd. Aztán arról is szó volt, hogy jön egy felsőfokú technikus állattenyésztőnek, de a végén más helyre ment. — Nem szívesen jönnek ilyen kis tsz-be, mint a miénk — vélekedik az elnök. — Szerintem ilyen gazdaságban sokkal nehezebb a munka, s kevesebb eredményt lehet felmutatni. — Van-e a szövetkaeetmeK szolgálati lakása? — Az elmúlt években, sajnos nem tudtunk építeni. Nincs rá pénzünk. Az biztos, hogy szolgálati lakás nélkül nehéz szakembert szerezni. ■ ■ ■ ■ Az egercsehí Alkotmány Termelősaövefckeeat területe nem. mivel a megtermelt alapokat a központi „nagykalapokból” osztják el. Ez pedig a legtöbbször az apai örökség elosztásának elvén történik: jusson mindegyik gyereknek, elvégre testvérek, így aztán a gyáregység hiába zár egy jó esztendőt, hiába teljesíti túl tervét, fogalma sincs, hogy mennyi nyereséget oszthat majd. Ez a módszer, ez a szemlélet máig sem változott, pedig nemegyszer rontotta mér el a politikai hangulatot is a gyáregységeknél Arról nem is beszélve, hogy ez az érdekeltség egyáltalán nem ösztönöz a gazdaságosabb termelésre, a belső tartalékok feltárására. Még ma is gyakran előfordul, hogy egy-egy központi döntésről csak hetek múltán értesülnek a vidéki gyáregységek, s arra Is van bőven példa, hogy egyugyanazon ügyben más tartalmú levelet ír a vállalat, mint a tröszt. A fájó pontok közé tartozik továbbá hogy gyakran születnek döntések, határozatok a gyáregységek nélkül. Pedig ezekben a kisebb üzemekben egyre több olyan vezető, mérnök, közgazdász dolgozik, akik semmivel sem tudnak kevesebbet, legalább olyan tehetségesek, legalább úgy értik munkájukat, szakmájukat, mint a feletteseik. A különböző jutalmak, kitüntetések arányai la gyakran adnak vitatémát az üzemekben, ahol még ma Is többet tudnak az ENSZ-főtit- kár életéről, az első női űrhajósról, s a holdkőzetek összetevőiről, mint egy-egy vállalatai döntés okairól, céljairól. Pedig mindezeket joguk van tudni, ismerni, s jogosan kérik: a közös feladatok végrehajtásából ne csak a munka jusson rájuk. Nem hely-, nqm szerepcserére vágynak, hanem nagyobb összhangot kérnek, s munkájuk, szorgalmuk, tudásuk megérdemelt megbecsülését. S a kérdés mielőbbi és végleges tisztázását: hogy a kötelességén túl, mihez is van joga egy gyáregységnek? Koós József négy hold híján négyezer hold. — Hány szakember dolgozik a gazdaságban? — Két felsőfokú és öt középfokú technikusunk van — mondja Bukszár Lászlóné, a szövetkezet párttitkára. — Milyen a szakemberek keresete? — A két felsőfokú technikus közül az egyik négyezer forintot keres havonta, a másik most töltötte le gyakornoki idejét, s kezdő fizetése kétezer-kétszáz forint. — Szolgálati lakással hogyan áil a. szövetkezet? — Beidig minden szakemberünk kapott szolgálati lakást. — A gazdaság ötéves szőkémbe: állomány-fejlesztési tervébe i szerepel-e a szakemberek számának növelése? — Nem. A jelenlegi szakgárdát elégnek tartjuk a feladatok megoldására. — Nem gondoltak egyetemet végzett szakember alkalmazására? — Gondoltunk, s jó is lenne egy ilyen szakember. — Jelezték-e már valamilyen szervnek, hogy szükségük lenne ilyen szakemberre? — Nem. De gondolkozunk a dolgon. ■ ■ ■ ■ Váraljai Pállal, a megyei tanács mezőgazdasági vsélelmezésügyi osztá vána'c személyzeti főedáadotjáv ui beszélgetünk. — Elég-e a szakember « megye txrrmélöszöeeGbeaetaé» ben? Az idei szüretet sajnos nemcsak az időjárás nehezítette, hanem a szőlő átvétele körül támad bonyodalmak is. A pincegazdasag egri főpincészeteben, a verpeléti, valamint a gyöngyösit I-es és II-es számú átvevőhelyen redkívül lassan halad előre a gépjárművek hosszan kígyózó sora. A termelőszövetkezetekben nemegyszer fordult elő, hogy a táblákon szüretelők neon folytathatták a munkát, mert egyszerűen nem volt mibe tenni a szőlőt. Az edények megteltek, a megtervezett munkatempót felborította a szállító járművek tétlen ácsorgása. S hogy megyénk két történelmi borvidékén négy-öt nappal elhúzódik a szüret, sok egyéö ok mellett ennek is köszönhető. OKTOBER TIZEDIKÉ. Az egri Dobó Termelőszövetkezet szőlővel megrakott járműve száztíz percet várakozik az egri főpíncészet előtt, amíg rá kerül a sor. A vontatóit egymás után érkeznek, állnak és várnak az egész utcahcossaat megtöltve. Akad olyan nap Is, hogy négy órát kell várni, amíg kiürítik a szőlővel megrakott pótkocsikat. N Kétségtelen tény, hogy az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaságnak az utóbbi évek legnagyobb mennyiségű szőlőtermésének fogadásáról kellett gondoskodnia az idén. Csupán október harmadlka és 24-e között 170 ezer mázsa szőlőt vásároltak fel, míg az elmúlt esztendőben a Heves megyéből behordott mennyiség csupán 70 ezier mázsa volt. Az idei évben még az is rendkívüli megterhelést rótt a pince- gazdaságra, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a termelőszövetkezetek nemigen tarthatták be a különböző szőlőfajták érési sorrendjét, s csa'.cnem egyidőben kerültek le a táblákról a fürtök, így olyan lökésszerűen jelentkezett a szőlőkkel megrakott vontatók áradata, hogy a torlódás hetekig elhúzódott, a pincegazdaság nem tudta kellő gyorsasággal lebonyolítani az átvételt — Jelenleg a megye közös gazdaságaiban mintegy 220 egyetemet, -kétszáz felsőfokú és közei kilencszáz középfokú technikumot végzett szakember dolgozik. Ez annyit jelent, hogy egy-egy gazdaságra két egyetemet, két felsőfokú technikumot és kilenc középfokú technikumot végzett szakember jut. Ez a helyzet az országos átlagnál valamivel gyengébb. Azt tehát semmiképpen nem mondhatjuk, hogy elég szakemberünk van. Sőt! Ha a korszerű gazdálkodás igényeit vesz- ssrük figyelembe, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy a a szakemberek számát meg kellene duplázni. Sajnos azonban olyan gazdaságok i3 vannak, ahol még jelenleg sincs felsőfokú végzettségű szakember. — Minek tulajdonítja ezt? — Több oka van. A szövetkezetek sokszor hivatkoznak arra, hogy nem rendelkeznek szolgálati lakásokkal, s enélkül nehéz képzett szakembert szerezni. Ez igaz, de az is igaz, hogy a korábbi években a gazdaságok a lakásépítéshez ötven százalékos dotációt kaptak. Ezt a lehetőséget azonban nagyon kevés helyen vették igénybe. A gyenge termelőszövetkezetek arra is hivatkoznak, hogy nem tudnak kellő fizetést biztosítani. Ezzel kapcsolatban él szeretném mondaná, hogy az ilyen gazdaságoknál a szakembert állami dotációban is részesíthetjük, a ennek összese egészen 3600 tarintig terSzüreti csendélet az egri fopincészet előtt. A SZÜRET elhúzódásának pedig iánerc-k iószerű áttételei jelentkeznek a termelő gazdaságokban, amelyek mind negatív előjellel befolyásolják a termelőszövetkezetek gazdasági életét. Felbomlik a munka szervezett egyensúlya, a szállítóeszközök és az erőgépek, amelyek az őszi betakarítási munkák lelkét jelentik, különben sem állnak korlátlanul rendelkezésre, s Ilyenkor megsínyli a szüret elhúzódását a kukoricabetakarítás — az idei kukoricatermés valószínűleg az eddigi legnagyobb vannak, de véleményem szerint elsősorban a szemléleten kellene lényegesen változtatni. Minden termelőszövetkezet elkészített egy ötéves, úgynevezett szakember állomány-fejlesztési tervei. Ez a terv az 1968—1973. közötti időszakra szól. tehát nagyjából még egy jó év van hátra. Ezt a tervet a gazdaságok csali 50—60 százalékban teljesítették. S azt is hozzá kell tenni, hogy a szakemberek beállítása is inkább spontán módon történt, mint tudatosan. — Évente hány kezdő szakembert fogadnak a megye gazdaságai? — Az idén eddig 38-at. De más években is hasonló volt a szám. — Ez sok, vagy kevés? — Véleményem szerint kevés. Nem beszélve arról, hogy az új szakemberek negyedrésze azok helyett ál; munkába, akik nyugdíjba mentek, vagy más gazdaságba távoztak. ■ ■ ■ ■ A kép tehát nem valami megnyugtató. A helyzet megváltoztatására nem lehet receptet adni. Csupán egy állításra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, mely szerint a legjobb beruházás napjainkban. — a jó szakember. ^ Kaposi Levente (Foto: Kiss ?éla) mennyiséget fogja adni — leesik a vetés, és a jövő esztendei termés alapját adó földmunka elvégzése. Való igaz, hogy a világon sehol nem .tolatható olyan átvételi rendszer, berendezkedés, amely zökken óment e- sen képes lenne lebonyolítani egy időszakos csúcsmunkát, de úgy tűnik, hiányzik, illetve késik az a törekvés, hogy kialakuljon az ideális arány. A szőlő átvételénél jelen tkezö probléma ugyanis nem tipikusan Heves megyei jelenség, az egész országra vonatkozik. S annál inkább elgondolkodtató. Megyénkben mái 1969-ben is felvetődött a kérdés, vajon a szőlő átvételénél jelentkező torlódást hogyan lehetne — nem kiküszöbölni — csökkenteni, hiszen a telepített nagyüzemi művelésre alkalmas táblák évtől évre több termést, adnak majd. Valóban, az 1971-es szőlőtermés mennyisége 30 százalékkal. haladta meg az 1970. évi szintet. Az idén nem végleges adatok szerint 15—20 százalékkal több szőlő kerül le a táblákról, mint 1971-bem. Ezek az adatok figyelmeztetnek, hogy sürgős megoldásra van szükség, mert a már említett áttételeken keresztül még százmilliókban is nehezen kifejezhető értékek úszhatnak él az élelmiszer-gazdaságon belül. Pedig a képlet egyszerű: költeni keli arra, hogy ne kerüljön tül s jfoba az egész országnak a szüret. Mert csodálkozni jövőre is lehet, hogy lám-lám, megint milyen szép szőlőtermés lett. CSAK ez a csodálkozás év? rői évre nagyon sokba ken rül. Szigethy András 1972. október 29., vuMruap
