Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

DINAMIKUS EGYENSÚLY a z . egyensúly nyelvi hangulatában is, a mérleg képét idézi; a kétol­dalú csillapodó mozgás lát­ványa tűnik elő e szó mö­gött. A stilisztikai közléstar­talom gazdasági szempont­ból is telitalálat; olyannyira az. hogy a hangulati háttér­rajz még bizonyos, az egyen­súly fogalmához kötődő tar­talmi félreértések eloszlatá­sában is segít. A legfontosabb az, hogy megvalósult, beteljesedett, véglegessé merevedett egyen­súly nincs és soha nem is lehet egy iparilag gyorsan fejlődő, modern gazdaság­ban. Még azt is megkockáz­tathatjuk, hogy a szó — mondjuk így — tankönyvi, előírásszerű értelmében sincs egyensúly, pontosabban te­hát: nem képzelhető el olyan állapot, hogy bizonyos teen­dők jó elvégzésével, netán eszményi tervezéssel, vagy elektronikus számítógépek beiktatásával az egyensúly majd egykor, ama szép na­pon egyszerűiben megvalósul. Ha így lenne, altkor a gazda­ságfejlődésnek éppen a lé­nyege, hajtóereje tűnne el: a milliónyi tényező gyors alakváltozása, az egymásnak feszülő hatások kényszerítő ereje, a kiegyenlítődést kö­vetelő mozgás szűrnie meg, ami — természetes«! — el­méletileg is, gyakorlatilag is elképzelh etetlen. Ezért nevezi a közgazda- sági szaknyelv pontos ár­nyaltsággal „dinamikus egyensúlynak” azt a bizonyos beteljesedést, megvalósulást, amit napjaink kormányzati, ágazati, vállalati programjai elérendő célként megjelöl­tek. Branyősz... Szívesebben írnánk, hogy az október végi napfény lá­gyan, melengetőén simogatja az érett fürtöket, s a szelí­den kék ég derűsen tekint le a sárguló, vöröslő levelekre. Szívesebben írnánk, de hát az időjárás jóvoltából hol eső, hol hó szakítja félbe a szü- retelők szorgos munkáját, tétlen pihenőre kárhoztatva az embereket. Persze, nem mindenkit. Ilyenkor, szüret táján, a leg­több szőlős termelőszövetke­zet irodája körül megélénkül az élet. Különféle márkájú és hivatásé autók állnak az épü­letek körül — jelezvén, hogy odabent sokrétű és szorgos tárgyalások folynak. Alig le­het ilyenkor valamelyik szö­vetkezeti vezetőt néhány percre is elkapni, mindenki tárgyal valamelyik céggel. Ilyenkor látni, hogy mező­gazdasági nagyüzemeink kap­csolatai milyen szerteágazó­ak, hiszen olyan vállalatok­tól, hivataloktól is bőven ér­keznek vendégek, akiknek látszólag alig-alig van közük a mezőgazdasági termeléshez. S azt tó lehet érzékelni, hogy a magyaros vendéglá­tás nem méltatlanul vívott ki magának megtisztelő he­lyet a világban. Az egyik szövetkezetben hidegtálak­kal, a másikban csirkepapri­kással adják meg a tanács­kozások rangját, ha pedig jó az idő, akkor a csurdításra is sor kerül. Persze, a jobb­fajta nedűk sem maradhat­nak el, hiszen illetlenség len­ne, ha a vendég nem ízlel­né meg a saját termelésű, valóban jó borokat. S hogy később is szívesebben gon­doljon vissza a szövetkezet­ben eltöltött néhány órára, nemegyszer még demizson is kerül a kocsik hátuljába. Csak a szövetkezeti admi­nisztrátorok nem élvezik ezt az időszakot. Riadt madár­ként kapják fel a fejüket, ha Váratlan ,látogató érkezik. Hi- gzen rájuk van bízva, hogy Jle Lék télén személyeik ne za­varhassák a tárgyalásokat. I _ (kapősi) Azért szólunk erről, mert az egyensúly fogalmi zava­rai tényleges akadályai an­nak, hogy a gazdasági egyensúly tartalmi zavarai is mielőbb feloldódjanak. Mindjárt hozzátehetjük, hogy azok a kormányzati intézke­dések, amelyek ezt a felol­dást célozzák, éppen a sta­tikus értelmezést — vagy fo­galmazhatunk így is: a kam­pányjellegű megoldásokat — akarják kiiktatni a megva­lósítás folyamatából. Milyen csomópontokon ér­zékelhetők a népgazdasági egyensúly gondjai? Három pontot céloztak meg az egyensúlyt erősítő intézkedések: a beruházáso­kat, a külkereskedelmi illet­ve fizetési mérleget, és mindezek tükrözőjét, az ál­lami költségvetést. S itt nyomban szembeke­rülünk az egyensúly nem kevésbé fontos tévhiedalmé- vel; azzal a feltevéssel, mint­ha a népgazdaság három említett csomópontján olyan alapvető bajok lennének, amelyek az egyensúly erő­sítésének rendkívüli intéz­kedéseit indokolnák. Nos, ami a beruházásokat illeti, az ismert korlátozó intézke­dések ellenére évről évre emelkedik a beruházásók fi­nanszírozása — 1969-ben 75, 1970-ben 89, 1971-ben több mint loo milliárd forintot ruháztunk be, ami, a gondo­kat korántsem kisebbítve, azért semmiféle alapvető „visszafogásra” nem utal. Külkereskedelmi mérlegünk­ben, főleg az utóbbi évek­ben, a gazdaságirányítás mó­dosítása óta, rendkívül gyors ütemű az export növekedé­se — különösen erőteljes . a tőkés kivitel dinamikája —» ami a szintén nem csekély gond, zavar. közepette tó a külgazdaság fejlődését szem­lélteti. Ami pedig az állami költségvetést illeti — a de­ficit hátrányait ugyancsak hangsúlyozva —, ez is a be­vételek és a kiadások erőtel­jes emelkedése, tehát a gaz­daságfejlődés magasabb szintje nézőpontjából értel­mezendő. Korántsem az eredmények és a hibák patikusmérlegen • végzett arányosítása miatt bocsátottuk előre ezt, hanem azért, mert így fest a teljes igazság, s mert az egyensúly (méltán használhatjuk most már a szemléltetett fogalmat a „dinamikus egyensúly”) reális bemutatása csak így képzelhető el. Ami pedig most mér kormányintézkedések jelle­gét. célját illeti, a hármas feladat voltaképpen egyetlen szóval is kifejezhető, s ez így hangzik: hatékonyság Részleteire bontva azt je­lenti ez, hogy a jövőben az eddigieknél jobban kell tő' rekedni a népgazdaság min­den ágában, minden vállala­tánál a költség és az ered' mény, a ráfordítás és a ha­szon előnyösebb összhangjá­nak megteremtésére. Ez így természetesen gaz­dasági sűrítmény; azt is mondhatnánk: ökonómiai alapigazság, közhely — csak­hogy a valóság folyamatai akkor kövesednek közhellyé, ha nagyon lényegeset, álta­lános érvényűt tükröznek. Nincs másként ez az egyen' súly és a hatékonyság össze­függésével sem, hiszen ha az utóbbi hetek-hónapok intéz­kedéseit, kormányhatároza­tait a közös nevező általános szintjén közelítjük meg, csak erről: a költség és az eredmény jobb összhangjáról van sző. Ezt célozzák a ki­egyensúlyozottabb, hatéko­nyabb beruházásokat ösztön­ző döntések, az üzem- és munkaszervezés színvonalát emelő határozat, az ipari ka­pacitások jobb hasznosítását célzó, illetve a műszaki fej­lesztést gyorsító rendelkezé­sek. M indebből kitűnik, hogy a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének erősítése voltaképpen nem is minősít­hető elvont önállósággal kü­lön feladatként. Az egyen­súly — nézzünk szembe vé­gül is e szóval —: a jobb munkát, a mindenütt ered­ményesebb gazdálkodást je­lenti. Jobb munkát a válla­lati irányításban: új, korsze­rű, exportképes gyártmá­nyokkal, az elavult gyártás- és gyártmánylechnoiógiák korlátozásával; jobb munkát az üzemekben, műhelyek­ben : fegyelmezett, a perce­ket is hasznosító tevékeny­séggel. Ebből, e milliószáiú összefüggés-rendszerből fo­nódik egységgé a népgazda­ság egyensúlya is; a nép­gazdaságé — amely a munka országának gazdasága! Tábori András Csányban és Ecséden szüreteltek a hatvani diákok A Hatvani Bajza József Gimnázium és Szakközépis­kola diákjai egy hetet dol­goztak nagy szorgalommal a Csányi Államit Gazdaság, va­lamint az ecsédi termelőszö­vetkezet szőlőiben. Csányba a gazdaság által bérelt autóbu­szok vittek ki minden reg­gel ötszáz diákot, Ecséden százötven gimnazista leány és fiú vett részt a szüreti munkákban. Az egyik negyedikes diák, Szabó János, fényképezőgé­pét is magával vitte a szü­retre, hogy megörökítse az is­kola segítő szándékát, a szőlőtőkék között hajladozó leányok, és a puttonnyal, ve­derrel közlekedő fiúk szor- goslcodását. Ö mondotta, hogy a gazdaságtól kapott munkabért szalagavató ün­nepségükre fordítják a „baj­zások”, az alacsonyabb osz­tályba járók pedig közös kasszában helyezik el. UgyanakJcor az iskola minden tanulója vállalta, hogy egy napi szüreti jövedelmét a KISZ-alapszerveze t céljaira ajánlja fel. Diák.} olosunk felvételén Marsó Gabriellát látják, amint negyedikes osztálytár­saival nagy buzgalommal kopaszt ja a tőkéket. ír Kommunisták az üzemben Lőrinciben — a szokatlanra is vállalkoznak A MATRA VIDÉKI Hő­erőmű Vállalat pártbizottsá­gának titkárával, Balázs Pál­lal, legutóbb, talán még a tisztújító küldöttértekezleten beszélgettünk kimondottan az üzemi kommunistákról. A lőrinciek munikája, élete persze már azóta tó szóba került találkozásaink alkal­mával — ám, csaik úgy, ál­talánosságban emlegetve az embereket, a szaktársakat. Pedig az elmondottakban vitathatatlan a párttagok szerepe, érdeme, hiszen az erőmű dolgozóinak közel egyharmada tartozik az MSZMP-hez, s a centrálé úgyszólván legfontosabb te­rületein, a vezénylőterem­ben, a turbinás tmk-csoport- ban vagy éppen a gépmű­helyben kommunisták je­lentik a létszám nagy ré­szét. S a tulajdonképpeni A munkásfiatalok helyzetéről tanácskozott az SZMT elnöksége Szerdán délelőtt Egerben a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsa székházában ülést tartott az SZMT elnök­sége. A tanácskozás résztve­vőit — köztük Gál Lászlót, a SZOT titkárát, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ját, Németh Tibort, a megyei pártbizottság képviselőjét, valamint a társszervek je­lenlevő munkatársait — Se­bők Béla, az SZMT elnöksé­gének elnöke üdvözölte, majd szót adott a fő napi­rendi pont előadóinak. Kiss Pál és Horváth Nándor, az SZMT szervezési és káder-, illetve kulturális-, agitáeiós- és propagandabizottságának vezetője néhány mondatban kiegészítette a résztvevőkhöz írásban eljuttatott beszámo­lót, amelyet az elnökség tag­jai azután megvitattak. Az SZMT elnökségének tagjai a továbbiakban egyéb napirendi pontokat tárgyal­tak. ★ Ismét napirendre került a megye ifjúságának helyzete. Igaz, ez alkalommal csupán egy szűkebb rétegre, a mun­kásfiatalokra koncentrálták figyelmüket a vizsgálódás résztvevői. Tették ezt egye­bek között azért, mert He­ves megyében a 30 éven aluli munkásfiatalok száma eléri a 30 ezer főt. Következéskép­pen azért, mert a megye üze­meiben, gyáraiban általános jelenség lett a fiatálodás: if­jú mérnökök, közgazdászok, technikusok, szakmunkások veszik át a stafétabotot. S ez a változás egy sor olyan fel­adatot ró a gazdasági, az if­júsági, valamint a szakszer­vezeti vezetőkre — erről esett szó a tegnapi tanácsko­záson —, amelynek megol­dása nem túr halasztást. Hogy csak néhányat emel­jünk ki ezek közül: meg kell szerettetni a munkát a kez­dő dolgozókkal; anyagilag érdekeltté kell őket tenni abban, hogy tudásúk legja­vát adják a termelésben, s ne váljanak vándormadarakká. A lehetőnég szerint be kell vonni a fiatalokat a szak- szervezeti munkába, ezzel jo­got adni arra, hogy ott le­gyenek a munkájukkal kap­csolatos üzemi döntések meg­hozatalánál. Erre történt is kezdeményezés, hiszen az el­múlt szákszervezeti választá- . sokkor a közel 15 ezer tiszt­ségviselő közül majdnem öt­ezer fiatal kapott megbízást az üzemek szákszervezeti tagjaitól. Az üzemi bizottságoknak azonban nemcsak kezdemé­nyező, hanem ellenőrző, ér­dekvédő szerepet is be kell tölteniük, s figyelmüknek az üzemben dolgozó valamennyi fiatalra ki kell terjednie. Számos probléma volt az utóbbi időben ugyanis a szakmunkástanulók oktatásá­nak színvonalával, étkezteté­sével, illetve a munkaidejük önkényes megállapításával. Nem terjedt ki az üzemi bi­zottságok tagjainak a figyel­me a KISZ-korosztályból ki­nőtt, de még 30 éven aluli fiatalokra, illetve azok be­vonására. Egyszóval az ed­digi eredményeken túl, van még mit tenni a megye üze­meiben. Ehhez a munkához ad majd jelentős segítséget a közeljövőben megjelenő vég­rehajtási utasítás, amely konkrétan leszögezi az egyes tárcák alá tartozó vállalatok, üzemek vezetőinek és fiatal­jainak jövőbeni — egyebek között szakszervezeti —, te­endőit is, ... műszaki gárda is csaknem teljesen párttagokból tevő­dik össze.. . Ez utóbbiakkal azonban sohasem dicsekednek. Közös­nek tartják a mindennapi eredményeket. S természe­tesnek. Azt, hogy a kazánüzemnek annak idején kommunista műszakot kezdeményeztek a kis iskolák megsegítéséért:, vagy, hogy Kubriczky Im­rééit „November 7.” szocia­lista brigádja, a munkaver- senyben elért teljesítményé­vel az egész iparág legjobb­jai közé is beverekedte ma­gát. • Közismert feladata a lő­rincieknek, hogy „csúcserő- müként” igénybe vett üze­mükkel szükség szerint biz­tosítsák az országnak a fo­lyamatos energiaellátást. Tudvalévő, hogy e kérésnek régóta becsülettel eleget is tesznek valamennyien — ám az idei januárban, a 2-es számú turbina emlékeze­tes, váratlan súlyos üzemza­vara mégis felborította a hagyományokat. Másutt ta­lán a fejüket vesztették vol­na hasonló esetben, míg a Mátravidéki Hőerőműben a kritikus órákban, napokban is mindenkinek a helyén ma­radt a szíve, az esze. Rend­kívül gyors munkába kezd­tek, olyanra vállalkoztak, amire az iparágban még aligha akadt példa: több­nyire a magúk erejével pró­bálták elhárítani az akadá­lyokat, kijavítani a hibákat. Mondhatni: vezényszó nél­kül is közös üggyé lett a rendkívüli munka. Pártfóru- mok. üzemi értekezletek, ta­nácskozások, visszatérő té­májává vált a feladat. A li­es alapszervezet például hó­napról hónapra napirendre tűzte taggyűlésein a megsé­rült turbina sorsát is, s min­denképpen azon volt, hogy a munka a leggyorsabban ha­ladjon. A KOMMUNISTÁK indít­ványára született szocialista vállalás így aztán végül tó a vártnál sokkal nagyobb si­kerrel járt: október 1. he­lyett már szeptember köze­pére végeztek a feladattal. Sőt, jóval előbb, szeptember 11-én megtörténhetett a gép­egység első párhuzamos kap­csolása! Miközben mimikát adott az ugyancsak megsérült 1-es számú turbina, javították a 3-as gépet, s mi több: hoz­záláttak a tüzelőberendezé­sek olajfűtésűre való átalakí­tásához is.. ! Az erőműben ugyan min­dig meleg van, de az idén különösen! — beszélik mo­solyogva Lőrinciben, s vall­ja a többiekkel együtt Ba­lázs Pál, a pártbizottság titká­ra is. Vallja, s közben elé­gedetlenül mondja: a turbi­nák ügye, .persze nem min­den! A tervezettnél valaho­gyan lassabban halad ugyan­is például az olajprogram megvalósítása, s ez az erő­művi dolgozókon is múlik! Többet, még többet kellene tenni a célért! A mindennapi munka két­ségtelenül a legfontosabb feladatuk a lőrinci kommu­nistáknak is — ám koránt­sem az egyetlen. Szüntelenül iparkodnak ugyanis helytáll­ni, segíteni az élet más te­rületein is. S mert éppen a munkaversenyben újra meg újra magasabb mércét állí­tanak önmaguk és egymás elé: törődnek szakmai, poli­tikai képzésükkel. Csupán ez utóbbira jellemző, hogy öt pártoktatási formában, 14 csoportban, összesen száz- nyolqyanhatan tanulnak most is, huszonheten végzik az üzemben immár tíz eszten­deje működő marxizmus— leninizmus középiskolát, s heten a marxista—leninista esti egyetemre járnak, s kommunisták vezetnek 60 más tanfolyamot is... Ott vannak közülük töb­ben a munkásőrség soraiban is. A helyi egységeket járás- szerte a jók között emlege­tik, ami korántsem véletlen, hiszen — csupán az idei ki­tüntetéseket tekintve — az erőmű két dolgozója kiváló parancsnok, öt másik pedig kiváló munkásör! S MINDEZEKRŐL még a pártbizottság titkára tó csak a legritkább esetben szól. Mert Lőrinciben: egyszerűen így szokták meg. Mert min­dent köznapinak tartanak... Gyóni Gyula jMm® 19TZ, október Z6., esütörtöl^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom