Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-20 / 248. szám

Ma e-fie premier ...csak lámpás lettem Az egri szimfonikusok emlékhangversenyéről Töprengő vallomósoK a Gárdonyi-bemutató előtt ... csak lámpán lettem, alfélé pislákoló fényű, ütött - kopott lámpáotka, amilyen esténként a parasztok ab­lakában világít — mondja a színpadon Kovács Gusz­táv, a fiatal tanító. De mit mondanak a színészek, akik életre keltik az ifjú Gárdo­nyi regénybe szőtt alakjait. A próbák izgalmai közben kérdeztem őket. A tanító: Abrahám István — Érdekes ember, sokszí­nű egyéniség ez a tanító. Sza'nészileg pedig ritka nagy lehetőség. Gondoljuk csak el, hit. lángolás, összeomlás és újrakezdés, mindez együtt egy figurában. Igazán nagy­szerű szerep. Egy emberi sors megannyi buktatóin kell keresztülverekednie magát, mégis vállalja hivatását, vál­lalja, mert a hite erősebb a bánatnál. Azt is mondhat­nám, hogy forradalmár tí­pus ez a tanító, olyan em­ber, aki a nagy öröm és a nagy bánat végletei között hányódik. A fiatal Gárdonyi biztos, de lehet, hogy a fia­tal Petőfi lobogása is bele van sűrítve ebbe a szerep­be... Boriska, a felesége: Antal Anetta — Szép szerep, s vélemé­nyem szerint közel áll a 11(13 asszonyaihoz is. Nekem per­sze azért is tetszik, mert úgy érzem, lehetőséget ad arra is, hogy megmutassam drámai képességeimet.. Az első fel­vonásban még kissé roman­tikus ízek vegyülnek, de * második felvonás már egé­szen reális. Boriska, a fele­ség itt fogalmazza meg d nők társadalmi helyzetéi, a kiszolgáltatottságot, amely végső fokon a tragédiám« vezet Boriska sorsa azt pél­dázza, hogy a tiszta embe­rek bukását társadalmi hely­zetük is hordozza . .. A pap: Daiiday Róbert — Minden időben istenfé­lő embert és engedelmes szolgát faragunk a népből — mondja a pap, aki két terü­leten is szembeáll a tanító­val, Mint egyházi ember — aki egyben a hatalmat is képviseli a faluban — szem- beáll a tanító eszméivel, de szó van itt egy másik, egy emberibb ellentétről is, hi­szen a pap szemet vet a ta­nító árván maradt feleségé­re. E kettős szembenállás szabja meg a figura legfőbb jellemvonásait. Éppen elég sok pozitív szerepet játszot­tam eddig, ez a negatív ma­gatartás távol áll tőlem, s ezért jelent nagyobb színészi feladatot... A bíró: Somló Ferenc — Ilyen tanító kell a mi népünknek — mondja a bí­ró, aki maga sem tudja, hogy forradalmár. Tulajdon­képpen a, tanító nyitja ki a szemét. Nem is csoda, ha nem tudja, hiszen még ben­ne él a szolgaság, pár éve csak, hogy felszabadult a zséllérsorból, s lám, már a pappal is szembe mert száll­ni, Egy tőről fakad a taní­tóval, csak ő fiatal korában még nem tudott mindent megérteni. Egyébként becsü­letes ember, legbecsülete­sebb a faluban, nem vélet­lenül választották bírónak, mégpedig közfelkiáltással. Az a szép ebben a szerep­ben, hogy egy olyan embert kell eljátszani, aki már be­letörődött a sorsába, de a szabadság szele megérintette és a megfelelő oldalra .-‘dór ta. Feladatomat úgy szeret­ném megoldani, hogy a Kö­zönség lássa érezze, mi megy légbe ebben az. em­berben, mert akkor elmond­hatom: megérte a szerep... Gárdonyi Géza A lámpás című kisregényét Baksa Soós László és Szegő Zsuzsa írta át színpadra. Rendező: Jur- ka lAszló. Főszereplők; Ab­rahám István. Somló Ferenc. Hídvégi Elek, Nagy Mari. Dariday Róbert és Antal Anetta. ' Bemulató ma este a Gár­donyi Géza Színházban. Az előadás megkezdése előtt nyitják meg a színház előcsarnokában azt a kiállí­tást, amely az egri Gárdo­nyi Géza Emlékmúzedm eredeti jdokumentumait mu­tatja be. (márkusz) Dobó István halálának 400 és Gárdonyi Géza , halálának 50. évfordulója alkalmából a jubileumi ünnepségek ren­dező bizottsága az egri szim­fonikusok közreműködésével emlékhangversenyt rende­zett szerdán este. a Gárdo­nyi Géza Színházban. S ha a kél. évfordulóhoz még hozzá­vesszük a harmadikat is. a dicső egri várvédelem 420. évfordulóját, máris előttünk áll az ünnepség kerete, tar­talma és méltósága. Bevezetőjében Danes La­jos, a városi tanács elnök- helyettese 1 emlékeztetett a kettős, illetve hármas év­forduló kapcsán a történel­mi időkre, a hősökre, akik világra szóló példát adtak hazaszeretetből, kötelesség­teljesítésből, abból a hazafi- ságból, amely annyira vita­téma korunkban. A hősök­től és a hősi példáktól nem választotta el azokat a mű­vészeket, írókat, alkotókat sem, akik a történelmi pél­dákon és nagyszerű emberi teljesítményeken felbuzdul­va örökítették meg a nagy A bíró — Somló Ferenc és a tanító — Abrahám István. "apók nagy szereplőit. Gár­donyi írói géniuszára utalt, aki világhírű regényével a modern legendáig magasába emelte az „Egri csillagok”-at. Szeretettel köszöntötte az emiékhangversenyen megje­lenő Farkas Ferenc zeneszer­zőt is, akinek ezen a hang­versenyen három műve is felhangzott. Farkas Ferenc nemcsak a város és annak dicső múltja iránt érzett rokon- szenvével fordult a_ hősi té­mákhoz, de — úgy érezzük — megérintette őt a kor, a XVI. század Magyarországá­nak levegője is. Ezt a há­rom részre szakadt országgal bajlódó akkori magyarságot ő nem a Kodály Psalmusá- nalc érzelmi és szenvedélyi telítettségével szemléli, in­kább a kor hősi oldalát von­ja fénybe, azokat az embere­ket mutatja lel zenéjében, harmóniáiban, akik a baj­ban és az elesettségben, a megpróbáltatások közepette a viszonylagos biztonságot jelentették, harcolni tudtak és akartak a magyarság fennmaradásáért. Azoknak állít emléket, akik magukra maradottan fel tudtak ma­gasodni erkölcseikben és tet­teikben. Tinódi históriája Eger vár viadaláról, kantáta a hősi­ességről és az elnyert dicső­ségről. A téma formája so­káig vándorolt Farkas Fe­renc kezén, amíg eljutott mai megjelenéséig. A kamara­jellegből kilépve, vegyes kar­ral és férfiszólóval újrafor­málva talán bensőségesebben hatott, de a műnek ez a mos­tani megoldása férfikarral, baritonszólóval és nagyzene­karral markánsabb hatást váltott ki az előbbi megol­dásoknál. A Hadnagyoknak tanúság férfi szólóra és kamarazene- karra írott mű, a végvári vi­tev’k életének dicsérete. Szinte érezzük, hogy ez a tá­rna és zenei anyag is tovább formálódik majd a nagyobb formátumok felé. hiszen a zenei anyag és élmény erre tag' lehetőséget nyújt. Az Egri ünnepi nyitány. Farkas Ferencnek Egerben legtöbbször felhang/ rpá/e vezette be a műsort, hitnni- kús záróakkordjaival is bizo­nyítva, hogy a művészben a múlt és jelen élménye, tuda­ta egybekapcsoiódik. 1 Szervánszkv Endre—Tót h Sándor Honvéd kantátája hangulatilag beilleszkedett a műsorba. Az egri szimfonikusok nagy sikert arattak az egysé­gesen ható ünnepi műsorral. A közönség lelkesen ünne­pelte a Magyar Néphadsereg Munka Vörös Zászló Érdem­renddel kitüntetett művész­együttesének férfikarát is: Kiss István karmester köz­reműködésével nagyban emelte a jubileum hangula­tát. Virágh Tibor előadóművész részleteket adott elő Gárdo­nyi Egri csillagokjából. A kiragadott részek is bizonyít­ják, milyen forrón égő pá­tosz élt Gárdonyiban, amikor az egri várvédelemnek állí­tott emléket. Talán nem ár­tott volna, a műsor egésze ezt kívánta is, ha a regény­ből Dobóra vonatkozó továb­bi szemelvények hangzottak volna el. Gárdonyi hatásosan jellemez és jelenít meg, ezt a lehetőséget egy ilyen mű­sor kapcsán nem szabad el­szalasztani. Marczis Demeter, az Ope­raház magánénekese, a Far­kas-művekben hatásosan szólaltatta meg a vitézi élet dicséretét. A műsor ismertetését és a zenetörténeti utalásokat Nagy Erzsijét, mondotta el. .. .jj(tarkas) /NAAAA^AAAA^AAAAAAAA^^AAAAAAAAA/\^A/\AAAA/\AAA/VNAAAAA/>AAAAAA/VV\A/V\/\AA/V\AAAAA/VVA/\A/VVVAAAA/\AA/\A/V\AAAAAys/SAA/\A/V\A/\/\/V\AAA/^^ VWWVWWi — Nézz a térképre és mondj egy falunevet, ami er­refelé van! — Zoli ezt mond­ja: — Gencsapáti. — Épp jó­kor, Robi már fékez is, mert közben magasba lendül a tárcsa, bal kezével hajtja le az ablakot. Kinyomott kup­lunggal gurul a katona mel­lé, a sebességváltót az egyes­be billenti... Mert ha iga­zolványt kér a katona, meg­lóg, teljes gázzal, s lőjön a kerékbe, ha akar. De jobba dolgoknak elébe menni: — Erre keü menni Gencsapáti felé? — kérdi a katonától. — Az magyarázatba kezd, hogy vissza Szombathelyre és ott egy másik úton, — Még vé­gig sem mondja, amikor Ro­bi azt kérdi: — Megfordul­hatok itt? — A katona bólint. Robi látja, hogy a vaskeríté­sen túl épületek vannak, előtte 69-es GAZ-terepkocsik állnak és van néhány B— 352-es teherkocsi is. Amikor a taxi a falu felé elporzik, a lúska tornának eszébe jut, hogy eredetileg igazoltatni is akart... Mindegy, úgyis megfordultak. A faluban újra Szombat­hely felé fordulnak. Robi egyszerre beszédessé válik, már csak azért is, hogy tár­sát szóra bírja. Arról beszél, ha sikerül a kocsit is átvin­ni, Bécsben taxifuvart vállal­nak, s lesz rögtön egy kis pénz. Meg politikai mene­dékjogot is kérnek. A sebes­ségmutató a 90-en imbolyog, jobb kezének mutatóujja van csak a kormányon, így vezet. Azt akarja mondani, hogy eljöttek idáig és még semmi baj a kocsival. Ekkor egy kettős, bár nem túl éles kanyar következik. Csak azt veszi észre, hogy a kocsi hir­telen lehúz jobbra, mire ész­be kap. a jobb oldali kere­kek az árokban futnak, fé­kez, húzná vissza, de az ele­je így is elkapja a vízáteresz­tő betongyűrű végét, egy r -cktoher 3S.» péntek ^ HATVANI DÁNIEL :--Le r^Gy.-; . ■ >"■ •• előre ..^fontolt szaWkkal- Dók u me ntu'm regény álló faág végighúzza a ka­rosszéria oldalát, a csatta­násba hersegő zaj kevere­dik, húzná vissza az útra, a volánon nagyot ránt, a ko­csi végre kiugrik az árokból, de nyomban át is lendül a túloldalra, és ott, az innen­sőnél jóval .mélyebb árok fa­lánál csattanva megáll. Ro­bi első észlelése az, hogy a motor nem jár. Mielőtt még 'kiszállna, indítani próbál, nem megy ... Fel a motor­háztetőt, a hűtőből folyik a víz, a ventillátor tengelye el­görbült Kiszáll Zoli is, arcára rá­fagy a rémület: — Hagyd a fenébe, Robi, fussunk innen. Nézd csak, már jönnek is ... — Robi a szántóföldek felé fordul, s látja, hogy három vagy négy ember szalad fe­léjük. Kirántja a kabátját a kocsiból, a többi nem fontos. Szaladnak a hegy. irányába. Elérik a patakot, amit már láttak a kocsiból is, kétol­dalt fák, ezek fedezete alatt futnak. Jobbra egy majorhoz vezet az út, eléggé nyílt te­repen, de erre fordulnak rá, mert pár száz méterre előt­tük a patakon két lovas ha­tárőr léptet át... ... A két szombathelyi va­dász. Egressy Tibor és Csiz­madia Jenő hazafelé tart. Azért kanyarodtak csak erre­felé, mert valami lövést hal­lottak az erdőből. Biztosan orvvadász. Már be is fordul­nának az erdő felé vezető útra, amikor az árokban ész­reveszik a Warszavát. Ka­rambol történt — de hol a vezető? Kiterített térkép az ülésen. A kormány véres. Egressy, a kocsi, gazdája, ezt mondja: ■— Ez több, mint ftjinptpfci. TMtxrl. be a fegyve­red és menjünk utánuk. Messzire nem juthattak ... Az előbb még láttuk a ko­csit, ahogy Búcsúból kika­nyarodtak. Ezt megelőzően azonban egy fiatalember, amint haza­felé tartott a szántóföldről biciklijével, már szemügyre vette a kocsit, neki is gya­nús volt a dolog, a közelben teheneket őrző asszony lát­ta is, hogy két suhanc sza­lad a patak partján — nem sokat tétovázott, gyorsan ha- zakarikázott, beült a Skodá­jába, és Szombathelyre ment, hogy szóljon a rendőrségen. Erről a két vadász nem tud. Kocsijukkal a Szünőse- major útjára fordulnak. Előttük két ifjú üget. Az ala­csonyabb kezében télikabát. Ha csak sétálnának, fel sem tűnnének. De Csizmadia ön­kéntelenül is hátrafordul, amikor mellettük elhaladnak. — Ni csak, az alacsonyabb­nak vérzik az orra. Álljunk ■meg! Egressy is kezébe veszi a puskáját, amikor kiszáll. 462-es távcsöves" golyós fegy­ver ... — Ti vagytok a ka­rambolos kocsival? — A fi­úk megtorpannak. Róbertét ezúttal elhagyja találékony­sága. Az ütéstől felrepedt or­rát tapogatja. És már hang­zik is az újabb kérdés: — Honnan jöttök? — Robi vá­laszol: — Messziről. — Talán pontosabban határoznád meg. — Kecskemétről. — Megpróbálkozik egy utolsó lehetőséggel: — Ide me­gyünk, a majorba, hogy tele­fonáljunk kocsimuntoért. — Társával a vadász egy pil­lantást vált: — Inlcább majd mi telefonálunk, ha megen­geditek. — Na, üljetek leas árokpartra. — Betölti előttük a fegyvert. Társához így szól: — Szólj a rendőrségnek, Je­nő. Majd én vigyázok rájuk. A másik elmegy a major felé. Robi megkérdezi, elő- veheti-e a zsebkendőjét. — Vegyed — mondja a vadász és ráfogja a fegyvert. — De semmi gyanús mozdulat. Elég jól célzok ... Es mond­játok, mit lekerestetek errefelé? — Eljöttünk ide, a Balaton­hoz ... Két rendőrségi kocsi for­dul be a major útjára. 17. A kézre kerülés után November 6-án reggel Kiss Béláéknál együtt ül a család a konyhaasztalnál. A házigazda éppen kenyeret szel, amikor ezt mondja az asztalhoz ülő asszonynak és lányának: — Halljátok-e, ez az éjszakai dolog nekem egy­re gyanúsabb... Ha igaz volna, amit az a fiatalember mondott, már ide kellett vol­na érnie a táviratnak. Vagy átszaladt volna valaki mo­torral. Aranka álmélkodva figyel. — Milyen éjszakai dolog? Miről beszéltek? — Édesany­ja megkérdi: — Mi az, te nem ébredtél fel? — Nem értem.... Egész éjszaka alud­tam. De mondjátok mar vég­re, mi történt! Béla bácsi s az asszony egymás szavába vágva mond- .iák az éjszakai látogatás his­tóriáját. Arunk«* aeoa saö| közbe, de testét hideg bor­zongás járja át. „A Zoli ban­dája ... Mégis csak igaz... Küldte őket bosszút állni... Ó, az átkozott!” Amint végeztek a reggeli­vel, az öreg felkerekedik: — Én bizony elmegyek a rend­ig őrhöz — jelenti ki. A két nő élénken helyesel. Kotmayer János rendőr zászlós, Ágasegyháza és Fü- löpháza körzeti rendőre fel­csatolja a derékszíját, hogy körülnézzen a halászcsárda meg a tanácsháza tájékán: megtudni, történt-e valami különösebb esemény az éj­szaka során. Amint ballag le a ház lépcsőjén, Kiss Béla nyit be a kapun. — No, mi újság, öregúr? Kerüljön bel­jebb! — Látja, hogy az üreg neim szól, titok zatoskodi k, bc- invitálja az irodába. S cs; amikor leül a székre, kalap ját a kezében tartva, akkor kezdi el: — Törzsúr, furcsa dadog történt as éjszaka. — Hol? — Nálam, a tanyán. — Elmondja ... Csöppnyi szünet után hozzáteszi: — Megszól­ni is akartam magának, mindjárt utána. — Miért nem szólt? — Ki sem mertem dugni a fejem. — A rendőr elgondolkodik: a lányt és az anyját akarták elcsalni... — Tudja mit? Küldje be hoz­zám az élettársát és a kis­lányt. Muszáj velük is be­szélnem. Mindketten menni készül­nek. Az ajtóban a rendőr megkérdi: — Mondja, Béla bácsi, de őszintén, mennyi pénz van maguknál odaha­za? — Az öreg meghatókén a kérdésen. De aztán, ma-; Kában igazat ad a rendőrnek. Tényleg, rablók is lehettek. Sopánkodni kezd: — Szegé­nyek vagyunk mi, törzsúr. /I ni pénz otthon va . nem lehet több öt-hatszáz forint­nál. Bizisten így van, sajnos, „jV. (FoljjtotjúkJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom