Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-30 / 231. szám

és

Vanzetti

O asz nlm

A2 élet írja a legizgalmasabb drámát, a megtörtént események adjak a legjobb alapot a forgatókönyv számára. Ezt az igazságot bizonyítja a most bemutatott olasz film, a Sacco és Vanzetti is. Áz elmúlt években és hónapokban tanúi lehettünk annak,, hogyan bontogatja szárnyait a filmművészet egyik új áramlata, amelynek határozott célja a burzsoá államgépezet manipulációinak leleplezése, módszere pedig a játékfilm és a dokumentáció legjobb hagyományainak egyesítése. E filmek legjobbjai a riportázs eszközeivel tárják a néző elé az elhallgatott igazságot, s a dokumentumokat művészi rangra emelve váltják ki a nézők tiltakozását. Ilyen film volt legutóbb az Egy rendőrfelügyelö vallomása az a llamiigyésznek című alkotás. S most ismét az olaszok produkáltak egy igazságért kiáltó, döbbenetes erejű filmet.

A Sacco és Vanzetti megrendítő alkotás, olyan film, amely ugyan nem nélkülözi az izgalomkeltés ismert és bevált fogásait, de ugyanakkor szenvedélyesen tárja a néző elé egy törvényes gyilkosság politikai hátterét, körülményeit.

voltak, s részt vettek a munkásmozgalomban.

Hogy Sacco és Vanzetti ártatlan, azt mindenki tudja, még a bíróság és az esküdtek is. Mégis megszületett a halálos ítélet, Megszületett, mert ezekben az években különös félelem és izgalom járta be az Államokat. Igaz. 1920-ban Oroszországban meg nem fejeződött be a háború, de a forradalom győzelme már bizonyos volt. S Amerikában bizony már megtanulták azt a szót, hogy szocializmus. Féltek tőle, Kapóra jött egy rablógyilkosság. Az igazi tetteseket nem is keresték, helyettük a két anarchista munkást állították bíróság elé.

Roosevelt elnök így jellemezte Sacco és Vanzetti perét: „Az emberi igazságszolgáltatás legkegyetlenebb bűne századunkban." Az elnöki vélemény ellenére napjainkig elmaradt a rehabilitáció. S most sem a törvény, helyette a művészet szolgáltat kései igazságot a két olasz rnunaás perében.

Az igazi történet:

Két olasz munkás, Nicola Sacco és Bartolomeo Vanzetti 1908-ban kivándorolt Amerikába, az Egyesült Államokba. A két munkást a jobb megélhetés, az otthoninál emberibb körülmények csábították az „ígéret” földjére. Nem voltak kommunisták, az anarchizmust hirdették, nem durva, erőszakos eszközökkel, inkább a kétségbeesett emberek kiutat kereső szándékával. Olyanok voltak ők, akik kissé naívul, szép szavakkal akarták megváltoztatni a világot. Ezt a két munkást 1920-ban rablógyilkosság vádjával bíróság elé állították, majd halálra ítélték. A hét évig húzódó pert erőteljes tiltakozás kísérte Európában is. A hatalom azonban hajthatatlan maradt: 1927-ben villamos- székbe ültették a két olasz munkást, akiknek nem volt semmi más bűnük, csak az, hogy idegenek, bevándorlók

A film írói Fabrizio Onof- ri és Giuliario Montaldo — utóbbi rendezte is a filmet — a műfaj követelte sűrítés mellett elsősorban a hitelességre törekedett. Arra, hogy a valóságnak megfelelően mutassa be a két munkás drámáját, de ugyanakkor leleplezze azt a felülről szított tömeghisztériát, amely szinte eljutott egészen a fajgyűlöletig.

Fekete-fehér képekkel indít a film. Kegyetlen rendőrakciót látunk, éjnek idején gumibotokkal és ököl- csapásokkal verik ki lakásaikból az olasz negyed munkásak. A sajtó felhördül, egymást követik a tiltakozások, s a durva, brutális eszközöket „törvényesített” módszerek követik. így kerül sor a két munkás perére is, arra a perre, amely olyannyira megtépázta az amerikai igazságszolgáltatás hírét.

Társadalini munkások kitüntetése llatvanS»au

Hatvan és a hozzá tartozó községek fejlődésében jelentős szerepet töltenek be a különböző intézmények, illetve azok vezetői, dolgozói. Önként vállalt, áldozatos munkájuk sokban segítette és segíti mindmáig a különböző tanácsi feladatok megoldását. Közülük is kiemelkedik néphadseregünk egyik alakulata, amely Boldog község szépítésében, rendezésében járt elöl

A hatvani 4-es számú általános iskola, kint a Baj- csy-Zsilinszky utcában, úttörő-sportpálya létesítésében, légpuska lőtér építésében tüntette ki magát, valamint a nevelők és kisdiákok ösz- szefogása lehetővé tette, hogy az intézet pincéjében rövidesen klubot avassanak. Hasonlóképpen értékes ' tevékenységet fejtenek ki a helyi véradó állomás munkatársai, több mint tíz esztendeje szervezve, irányítva a térítésmentes véradást Hatvanban.

Egyénileg is többen kitüntették magukat az utóbbi időkben! Mátyás Edéné a társadalmi szertartások ünnepélyessé tételénél, Városi Józsefné a gyámhatóság pártfogói munkájánál, Ring Lajos az épülő strand fásításánál. Román Gyuláné a tanács s-j-lúll; bizottságánál buzgólkodott. Halmai Jánosné védőnő az anyatejgyűjtő állomás vezetője pedig a felvilágosító munka te- ■gfelctén végzett olya« tevékenységet, amely messze túlhaladja hivatali munkakö-; rét.

Érdekes módon hasznosította szabad idejét Csongovai Rétemé kerekharaszti tanítónő. Mint a szovjet—magyar ; barátság gondolatának ápo- \ lója, Hatvanban eltemetett szovjet katonák azonosítását,; nyilvántartásba vételét végezte el, lehetővé téve, hogy ; az elesettek hozzátartozói; felkeressék szeretteik sírját.; Dr. Túri János főorvos, azon ; kívül, hogy részt vett a rendelőintézet, majd az új kór-; ház beindításához szükséges; társadalmi szervek létrehozásában, minien évben ki- < emelkedő, jó munkát végez j a fogászati hónap szervezd-; seben. S ide kívánkozik a; herédi Katona József neve,; aki a községi tanács fel-; adatainak megoldását segí-; tette elő, hozzájárulva ah-; hoz, hogy Heréd az elmúlt; esztendőben harmadik he-; lyezést érjen el a megyei fa- ; luszépítési versenyben.;

Ugyancsak Heréden végzett; hasznos társadalmi munkát; Katona László.

Hatvan város, tanácsa leg-! utóbbi ülésén Tóth Jánosé 1-1 nökhelyettes foglalkozott a < társadalmi munka jelentősé- < gével, méltatta az előbb em- í lített intézmények és azok 1 munkatársainak tevékenysé- ■ gét, majd átadta nekik a! Heves megyei Tanács elás-1 merő oklevelét, s a vele já- • ró kitüntető jelvényeket.

(m. gy.)

Maga a per bővelkedik izgalmakban sőt látványosságban is. A vád és a védelem szokásos párharca, a bíró és az esküdtek még csak nem is leplezett elfogultsága, a vádlottak kétségbeesett védekezése most is nagy lehetőséget tartogat a rendező számára, aki él is az alkalommal, s éppen a birósáff szintjén leplezi le a hatalmat és azt a közszellemet, amely két ártatlan ember meggyilkolásával igyekszik megfélemlíteni a kibontakozóban levő amerikai munkásmozga Imát.

A bírósági tárgyalás nagyszerű lehetőség arra is, hogy nyomon kísérhessék a két különböző magatartású munkás jellemét, fejlődését, a kétségbeeséstől a mártírom- ság vállalásáig. A film természetesen nem marad a tárgyalásoknál. Túlmegy azon s a visszapergetés módszereivel szembesíti az igazságot a vádakkal, így mutatva meg, milyen durva és fondorlatos eszközökkel dolgozik a hatalom.

A művészi szinten ábrázolt hitelesség mellett az összefüggések világos bemutatása a film legfőbb érdeme.

A két főszereplő — Gian Maria Volonte és Riccardo Cucciola — sokszínű művészi egyéniséggel bontja ki az élet kínálta drámát, de jól jellemzett figurák a film többi szereplői is. Silvano Ippoliti szuggesztív képsorai, valamint Joan Baez megrázó énekballadája sokáig emlékezetünkben marad.

Márkusz László

J. Jacobson:

a

Szaharában

Á múzeumi hónap hatvani eseményeiről

Hatvan kis múzeuma, illetve annak munkatársai kiveszik részüket az idei ünnepi eseménysorozat szervezéséből.

A „múzeumi hónap” első helyi műsora október 2-áa, hétfőn este 6 órakor lesz a városi Ady Endre Könyvtárban, s ennek keretében dr. Patay Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa tart diaképekkel illusztrált előadást szaharai régészeti utazásáról.

Egy héttel később, a művelődési otthonban, Né- methy Gábor tanár, helyi múzeumvezető előadására kerül sor. Értekezéséinek címe : Lengyel menekültek Hatvanban a második világháború idején.

Október 12-én, délután a hatvani gyermekkönyvtárban, 20-án pedig a nagykö- kémyesi művelődési otthonban tart előadást Szántó Lóránt a „múzeumi hónap” keretében.

Arról beszél, hogy az iskolások miként nyújthatnak segítséget a különböző közgyűjteményeknek, hogyan segíthetik a muzeológusok gyűjtőmunkáját.

Tv

Valaki azt mondta a minap: Azért jó a televízió, mert lti lehet kapcsolni.

Ez vicc. Lehet, hogy még annak is rossz. Mindenesetre érdekese^ a vélemények.

— Szereti a tv-t?

— Nagyon szeretem. Hogy is mondjam? Talán nem is tudnék nélküle élni.

— Milyen műsorokat néz meg'?

— Mindent ami jön. Még a szünetjelet is.

— Azelőtt? *

— A rádió. Az volt a minden. Most már csak a pontos időt, az időjárást, meg a Szabó családot hallgatom. Meg a cigányzenét...

Ismerős család, nekik volt talán a faluban elsőként televíziójuk.

— Mi a véleményetek a televíziózásról?

— Szörnyű lenne nélküle. A múltkor egy hétig rossz volt, nem találta u helyét a család. Egészen ünnepszámba ment, amikor végre újra megszólalt és megjelent a képernyőn a monoszkóp.

— A hiányérzeten túl, miért volt furcsa?

Picit elgondolkodnak.

— A tv átalakította az életünket, pontosabban az időbeosztásunkat. Ha egy-egy jó film vagy meccs ígérkezik, az ember egész nap arra spórol. Amikor elromlott, egyszerre időmilliomosok lettünk és nem tudtunk mit kezdeni az időinkkel.

— Barátok, ismerősök, látogatások?

— Igen. Ez is olyan furcsa. Amíg nem volt tv, addig itt, a mi falunkban divat volt az egymáshoz járás. Nagy névestéket, hangulatos beszélgetéseket rendeztünk. Most valahogy egy kicsit mindenki otthonülő lett. Nézi a saját tv-jét.

— És a gyerekek?

— Különösen a nekik nem ajánlott műsorokért vannak oda. Nem akarnak lefeküdni, kukucskálnak. Előszőj- veszekedés volt belőle, azután azt mondtam: hagyjuk, ne tiltsuk! Ez is olyan, mint a dohányzás. Minél inkább tiltja az ember a gyerektől, annál kíváncsibb lesz és könnyebben rászokik ..,

— Szóval mindent néznek. A hétéves lányod is ?

Észreveszi magát, picit röstellkedik.

— Fene se tudja. Néha nézik, néha nem. Előfordul, hogy a nagymama jó hatással van rájuk és mégis lefekszenek ...

Másik ismerősöm tanár.

— Sok könyved van. Bizonyára sokat olvasol?

— Egyre kevesebbet. Amióta a tv divatba jött, valahogyan összekuszálódott az életrendem. Tény, hogy kevesebb idő jut könyvre, rádiózásra. Azt hiszem, még moziba, színházba is ritkábban járok.

Vélemények. Érdemes elgondolkodni rajtuk. Egy masina, amely átrendezte az életünket, sok vonatkozásban új helyzetet teremtett. Azt hiszem, mégsem szabad lemóndani valamilyen ésszerű rendezésről, válogatásról. Okos arányok kialakításától. Mert mi lesz, ha elterjed majd a többcsatornás színes televízió??

Szalay István

— Egész nyugodtan, álarc rugalmas.

az

Az utolsó arcműtét

Amikor a csengő a munkaidő végét jelezte, dr. Groppe összeszedte drága műszereit, levetette fehér köpenyét, és kiment a laboratóriumból. Ez volt az utolsó munkanapja. Elhatározta, hogy magánrendelőjében sem fogad többé betegeket. Elegendő pénze volt ahhoz, hogy nyugdíjba vonuljon.

Háza előtt egy ismeretlen fiatalember várta.

— ön dr. Groppe?

— Igen, én vagyok, de nem dolgozom többé.

— Doktor úr, a nevem Zep Minone. Háromszáz mérföldet gyalogoltam, hogy megtaláljam önt. Nem mondhat nemet.

— Ki adta meg a címemet?

— Eugene Bellasco. Két héttel ezelőtt ismerkedtem meg vele. Elmondta, hogy ön operálta meg az arcát, és hogy valóságos művésze ennek a munkának.

— És tudja, mennyibe kerül egy ilyen műtét?

— ötezer dollárba. Tudom, el is hoztam a pénzt.

— Látom, forradás is van az arcán. Ez megnehezíti a munkát. Lehet, hogy többe kerül.

— Sokkal?

— Két-háromezerrel. Nem tudom megmondani, amíg alaposan meg nem vizsgálom. Valójában nem tudom, hozzáfogjak-e ehhez a munkához. Elhatároztam, hogy visszavonulok.

— Doktor úr, három állam rendőrsége keres. Segítenie kell rajtam. Megígérem, hogy megjavulok, ha megváltoztatja az arcomat.

— A műtét mintegy hat óra hosszat tart — mondta az orvos. — Sokszor megtörténik, hogy az első kísérlet nem jár eredménnyel, ilyenkor meg kell ismétehiünk a műtétek

— És meddig kell ittmaradnom?

— Legalább három napig. A műtét után két hétig műanyag álarcot fog hordani. Ez az álarc nem más, mint egy vékony műanyagréteg, amely elősegíti a sebek bedolgozott laboratóriumában. Hajnal felé tért vissza a szobába. (Minone még nem

aludt. Revolverét a szék

mellé tette, és a tévét bámulta.

— Nézze meg a rajzot — mondta az orvos.

forradását. Nem vastagabb a centiméter háromszázad részénél. Senki sem fogja észrevenni, hogy álarc, mert természetes színe van. De mégis óvatosnak kell lennie, mert két hétig nem hagyhatja el a szállodai szobát.

— És milyen új arcot kapok?

— Először készítek néhány rajzot. Üj arca természetesen a csontozat felépítésétől függ. Ne aggódjon, csinos képe lesz.

— És láthatom a rajzot, mielőtt megoperál?

— Természetesen.

Dr. Groppe egész éjjel

A fiatalember rábámult a csinos férfiarcra. Egy cseppet sem hasonlított rá. Elégedett volt.

•

A műtét délután 5 óiéiig tartott. Groppe fáradtan dőlt le ágyába, és azonnal elaludt. Amikor néhány órával később tölébredt, első pillantása a fiatalemberre esett. Az ágyon ült és cigarettázott.

— Jól érzi magát? — kérdezte.

— Kitűnően doktor, semmim sem fáj. ön valóságos varázsló! Mondja, megehetek valamit? „

A fiatalember állapota rohamosan javult. Fecsegett az orvossal, és egyre arról győ- zögette a tapasztalt, bizalmatlan öreget, hogy megjavul és új életet kezd. Elmúlt három nap. Minonének el kellett hagynia Groppe házát. És akkor megtörtént az, amit az öreg már régen sejtett.

Az ebédlőben ültek és kávéztak. A fiatalember sötét tekintettel egyre az orvost méregette. Hirtelen előhúzta a revolverét, és az orvosra szegezte.

— Hát ez meg mit jelent? — kérdezte Groppe, és nagy lelkinyugalommal letette a csészéjét az asztalra.

— Ez azt jelenti, hogy kérem a pénzem vissza.

— De hát megbeszéltük. Én megtettem, amire kért.

— Papolásra nincs szükségem. Vissza akarom kapni a pénzem éti

Groppe jól tudta, hogy nincs más választása, vissza kell adnia a pénzt. Elébe tette a bankókat, és hallgatott. Mielőtt a fiatalember elment volna, revolverével teljes erőből fejbe vágta' az öreget. Az orvos elvesztette eszméletét.

Groppe lassan tért magához. A feje vérzett. Nagy kínnal talpra állt, letiszlo- gatta a sebet alkohollal, és kötszert tett rá. Először történt meg, hogy valaki így elbánt vele. Noha megrögzött bűnözőkkel volt dolga, valamennyien tudták, hogy szükségük van rá, kifizet1 ■ tehát a tarifát és elmen

Pillantása a Minonéről 1 szült rajzra esett. Ki túr miért, előre megérezte, ho;. ez a fiatalember be fo csapni. De megkapta a ■ gáét! Szörnyű napok v' rá, félelem, menekülés.

Dr. Groppe ugyanis ! ne Bellasco arcát adí:i annak az embernek ar aki után az Egyesült A mok egész rendőrsége nyomozóit