Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

Hármon n Itormindiáromból Színházat - közönséggel! Q. Mindig megkülönböztetett érdeklődéssel olvasom Mol­nár G. Péter írásait, amely­nek soraiból kicsendül a szakmai hozzáértés és aszó­kimondás bátorsága is. Ak­kor is szívesen olvasom őt, ha egyébként nem egészen értek egyet mondandójával. Így vagyok Telt ház — üres nézőtér című cikkével is, amely a Népszabadság au­gusztus 22-i számában jelent meg, s amelyben aggódó tü­relmetlenséggel kérdőjelezi meg a színházak szervezési és bérletezési rendszerét Az írás tényanyagán nincs mit vitázni, noha példái kis­sé szélsőségesek. Való igaz, az eladott jegyek számával nem mérhető egy-egy szín­házi előadás sikere. Gyakor­ta előfordul az egri színház­ban is, hogy kevesebben ül­nek a nézőtéren, mint ahány jegy a pénztári jelentésben szerepel. Az is igaz, hogy el­sősorban azok az emberek nem mennek el a színházba, akik ajándékba kapták a je­gyet. Ennek ellenére mégis hasznosnak mondható a bér- letezés és a közönségszerve­zés kialakult módszere. Ügy tűnik, mintha Molnár G. Pé­ter a realitások — van, ami­kor sorban állnak a jegye­kért, van, amikor el kell ad­ni a jegyeket —, megkerülé­sével vonná le következteté­sét, s ezért készül „temetni” e módszereket Ez késztet vi­tára, de legfőképpen arra, hogy e lap hasábjain töp­rengjek az egri színház és közönségéinek kapcsolatáról. B. Az egri sziriházd évad 12 bemutatóból áll, s az előadá­sokra mintegy 60 ezer jegyet váltanak. Hogy hányán, men­nek el az előadásokra, azt persze senki nem számolja, de tény, hogy Egerben nincs „teltház-akció” s így nincs üres nézőtér sem. A realitá­sokhoz tartozik az is, hogy az előadások többségét szer­vezni Iccü, él keU adni a jegyeket. S ilyen szempont­ból elsősorban az üzemekre, a hivatalokra és az iskolák­ra támaszkodik a színház. Nagyon ideális Molnár G. Péter elgondolása — bízom is benne, hogy egyszer meg­valósul —, de ma még a leg­izgalmasabb előadás, s a leg­jobb reklám (hol van ilyen?) sem sorakoztatja áltálában a pénztár elé a közönséget. A jegyeket tehát el kell juttatni az emberekhez, invitálni kell őket a színházba. Ilyen kö­rülmények között a közön­ségszervezőké a főszerep. Más kérdés, hogy valóban hozzáértő propagandistái-e ők a színháznak, vagy csak egyszerűen jegyeladással fog­lalkoznak. Gyanítom, hogy a közönségszervezők többsége nem tud többet egy-egy be­mutatóról, mint azok az em­berek, akiknek ajánlja az előadást. A színház sem tesz túl sokat azért, hogy közön­ségszervezőik bővebb ismere­tekkel rendelkezzenek. Ha rajtam állna, főpróbát ren­deznek számukra, vagy be­ültetném őket a premierre hogy minél gyorsabban vi­gyék az előadás hírét, élmé­nyét. t A közönségszervezés stabi­labb formája a bérletezés. Azok, akik bérletet vesznek, már közelebb állnak a szín­házhoz, olyan törzsvendégek ők, akikre mindig biztosan számíthat a színház Igaz persze az is, hogy nem lesz minden eladott bérletből kö­zönség Legalábbis nem min­den előadásra. Az egri színház háromezer bérletet adott ki az elmúlt évadban. Ebből kétezer di­ák- és főiskolai bérlet volt, ezer pedig felnőttbérlet. A diákokkal és a főiskolásokkal nincs semmi probléma, a fia­talok szeretik a színházat, lelkes közönségnek számíta­nak. A felnőttekről már nem ilyen egyértelmű a véle­mény. Mintegy ötszázan sa­ját pénzükért vették a bérle­tet azzal az igénnyel és szán­dékkal, hogy rendszeresen megnézik a bemutatókat. A másik ötszáz bérletet azon­ban a vállalatok vásárolták meg. Nincs benne semmi rossz, továbbra is járható út, hegy a vállalatok bérleteket vesz­nek, s azokat alkalmimként odaadják a dolgozóknak. Nem vitás, hogy ez a mód­szer tulajdonképpen egyfajta „második” dotációt jelent. A színházak jelenleg minden megváltott jegyhez 28 forin­tot kapnak az államtól, s ha most a bérletek egy részét is az állam fizeti, akkor nyil­vánvalóan emelkedett a do­táció összege. Ennek ellené­re mégis az eredmények kö­zé sorolható a vállalatok bér­letvásárlása. Gondoljuk csak el, hogy évekkel ezelőtt mi mindenre költötték a kultu­rális célokat szolgáló keretet Most pedig színházi bérletet is vásárolnak.^ Az már más kérdés, hogy a vállalatok vezetői, a szak- szervezett bizottságok meg­elégszenek azzal, hogy meg­váltják a bérletet s így anyagilag támogatják a szín­házat, de keveset törődnek azzal, hogy mi lesz a bérle­tek további sorsa. így fordul élő, hogy egyszerűen csak papír lesz a forintokból, mert csak pénzkérdésnek tekintik az akciót, s hiányzik belőle a meggyőzés, a kulturális agi­táció. Ezek a negatív tapasz­talatok azonban csakis a tar­talmasabb munkát sürgetik, s nem vethetik el a bérlete­zés jó módszereit. B­A színház és a közönség kapcsolatát vizsgálva szólni kell a közművelődés szerepé­ről is. Azt mindenki vallja, hogy a színház is részt vál­lal nemcsak a szórakoztatás­ban, de a tudatformálásban is, s így része a közművelő­désnek. Azt is tudják, hogy a közművelődésnek szinte programszerűen támogatnia kell a színházat és nemcsak pénzzel, hanem a gondolko­dás, aZ Ízlés formálásával, a színházi közvélemény kiala­kításával, s uram bocsá’ ese­tenként ha szükséges, még a közönség szervezésével is. Mindezt tudják. Elméleti­leg Csak éppen a gyakorlat­ban nem sikerült még meg­valósítani a színházi művé­szet és a közművelődés egy­ségét. Sem a színház, séma gyakorlati népművelők nem találták még meg az együtt­működés formáit, kereteit. Egyetlen példát csupán: a sokoldalú tevékenységet foly­tató egri Megyei Művelődési Központ az irodalomkedve­lőktől a kaktuszrajongókig a legkülönbözőbb köröknek, kluboknak ad otthont, csak éppen a színházbarátoknak nem szervez fórumot, nem rendez vitákat, találkozókat. Pedig a művelődési központ­nak, a művelődési házaknak, s egészében a közművelő­désnek sajátos eszközei van­nak arra, hogy segítsék a színházat, elsősorban abban, hogy növekedjék a színházi művészetet szerető és értő közönség tábora. B. S most néhány szót a szín­házról. Arról, hogy a közön­ségért vívott csatában bar sokfelől érkezhet segítség, a döntő ütközetet az előadások­kal kell megnyerni. Mert még­iscsak a színházban dőlt el az előadás sorsa, ott derül ki, milyen élményt nyújt az írói gondolat, a rendezői fantá­zia és a színészi játék. Ha bá­tor, ha érdekes, ha izgalmas a produkció, ha megfogal­mazza és kifejezi a nézők gondolatait, akkor a játék va­rázsa túljut a rivaldán, s a nézőtéren sikerhangulat ural­kodik. Ha nem, akkor bizony el­marad a siker, az élmény, s elmarad a varázslat is. És hiába a jó reklám, a szeri vezők ügyeskedése, ilyenkor bizony nagyon nehéz bevinni a közönséget a színházba. Pedig a színház közönség nélkül csak egy épület! Márkusz László Idén harmincán érettségiz­tünk együtt 4. F-esek az eg­ri Gárdonyi Gimnáziumban. Az utolsó nagy erőpróba, az érettségi után „szétszóródott” az osztály, egyetemekre, fő­iskolákra, az íróasztalok és a munkapadok mellé. Bak Ilona, Halmai Rita és Karanyic József, a három volt osztálytárs és barát „vall” magáról, problémáiról, terveiről. ICA, AZ EGYETEMISTA Ica a szerencsések egyike volt, aki felsőfokú iskolába jelentkezett és fel is vették. — Érettségi emlékezi? — Ez fájó pont marad — mondta. — Történelemből, noha négy éven keresztül vé­gig jelesem volt, érettségin hármast kaptam. „Leblokko- lásról”, vagy izgulásról szó sem volt, különben sem va­gyok izgulós természet. Na­gyon elkeseredtem, de az, hogy felvettek, kárpótolt mindenért. — És mi lesz a pszicholó­giával? — A pszichológia örök „szerelem” marad, ' vagy ha úgy tetszik: hobby. Eredeti­leg valóban pszichológusnak készültem, érdekelnek az emberek. Ha majd ügyvéd, vagy bíró leszek, remélem, alkalmam nyílik arra, hogy egy kicsit pszichológus is le­gyek. JÓZSI. AZ AUTÓSZERELŐ Józsi arról volt nevezetes az osztályban, hogy folytatá­sokban kellett néznie az em­bernek, hogy a végére érjen. Magyartanárunk találóan szép szőke hercegnek nevez­te, amiből csak annyi igaz, hogy szőke. ,Öt. Felnémeten kerestem fel, éppen a biciklijét „büty­költe” a házuk előtt. Moso­lyogva fogadta a tényt, hogy most riport készül. A hatal­mas kert málnásbokrai alá ültünk le, és elkezdtem fag­gatni. — Autószerelő leszek, úgy érzem, ehhez van érzékem. — Divatos szakma, lehet keresni is. — Nem a divatos szakma vonz. Inkább a változatos­ság. Talán a marósgép, vagy az esztergapad mellett nem érezném olyan jól magam. Tanulni nem túlságosan sze­retek, olvasni viszont igen. Egy autószerelő is lehet mű­velt. A pénzkérdésről annyit, hogy az nálam is fontos, hi­szen apám nyugdíjas, öz­vegyember, bátyám egyete­mista, így szükség van az én keresetemre is. — Akkor tehát két év MTH. És utána? — Elképzelhető, hogy meg­jön addig a kedvem a tanu­láshoz is. Bár a szakmun­kástanuló intézetben sem egészén melóból áll az élet. Ebben maradtunk. RITA, AZ adminisztrátor Ügy lenne stílszerű, ha a munkahelyén, a RÖVIKÖT- nél mutatnám be Ritát. De hát egy irodában dolgozni kell, nem beszélgetni. így in­kább lakásukon kerestem fel őt is. — Mondd, mi az a RÖVl­KÖT? — Tulajdonképpen kötött­árukkal foglalkozó nagyke­reskedelmi vállalat. — Es mit kell csinálnod? — Szorzók, összeadógépek­kel dolgozom, számolok. — Szereted a munkádat? — Valahol kell dolgozni. Ez persze elég furcsán hang­zik, de azt hiszem, nemcsak én vagyok így. Egy év kell ahhoz, hogy „szétnézzek” ma-- gam körül. Jövőre szeretnék Pécsre menni. Jogra. Ma már diploma nélkül nem lehet boldogulni, még egy lánynak sem. Ez az egy év egy kis „tanulmányidő” is, ez alatt hozzászokom egy felnőttebb közösséghez. — Lesz most időd a fel­vételire tanulni? — A munka után tudok tanulni. Nem lesz nehéz, nem tudok tétlenül élni. Végered­ményben nálam a tanulás is szórakozás. ★ Három volt osztálytársat kerestem fel. Három szem­lélet, felfogás, mondhatnám egyéniség vallott magáról. Ilyenek is vagyunk mi, 18— 19 évesek. Káló Béla VSA<>AAAAAAAAAA^^W^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAAAAAA/VWSAAA/VVVV\AAAAAAi^A/SAAAAÄAAAAAAAAA/SAAAAA/WVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^VNAAA^/VWNAAA^AA/\/\AAAAAAAAAAAA^VVNAAAAAAAAAAAArtAAAA^AAAAAAAAAAAÄA«i 24. Csurgóit rólam a víz, mikor felugrottam a vonat­ra. , A hegyek körvonalai a sö­tétben összefolytak. Jobbra egy lámpás pislákolt a hegy­oldalon. Az erdő közepén. Valahol az út mellett. Az alighanem a turistaház. Az ég> azért még világos volt. A vonatablakon át láttam, hogy a házból füst kanyarog a világos ég felé. Biztosan vacsorát főznek. Most mégis Klót jutott eszembe. Ül a szobában. És lehet, hogy szomorú. Ez a negyedik nap. Nem törődöm semmivel. Se tila­lommal, se anyucival. Ma látnom kell Dávidot. Ha nem látom, meghalok. Ha pedig meghalok, nem ugrálok töb­bé. És nem táncolok többé. Csak fekszem mozdulatlanul. Kinek lenne az jó? Nem akarok meghalni, és ezért megszegem a tilalmat. Már kora reggel ki akar­tam osonni a turistaházbóL Erre, a konyha felé, nem QJ§gÍ£É$ jgfít. szeptember 3., vasarnap járnak 6okan. Á’ gondnok meg a szakácsnő, anyuci meg Kati. Meg egy kertész­bácsi meg a teherautó ve­zetője. ö szokta hozni a húst, kenyeret, főzeléket. A szandálom gumitalpa jó szigetelő. Zajtalanul megyek benne. Akárha mezítláb mennék. De úgy nem me­gyek, mert szálka fúródhat a talpamba. S az meggyűlhet. És akkor nem tudok tán­colni. Már majdnem elsurran­tam a konyhaablak alatt. Akkor csak észrevettem ezt a Darkót. A tökfejet. Na, ezt is jókor sodorta ide az augusztus végi szél. Mert fújt a szél kellemetlenül. Nyugodtan felvehetnék már egy hosszúnadrágot. Nekem van is ilyen, hoztam magam­mal. De eddig nem volt rá szükség. Hiszen a hőségtől eddig majd elepedtünk. De ez csinos nadrág. Alól tal- palója van. Jól rám feszül, olyan, mint egy balett-trikó. Szeretem az ilyen nadrágot. Nőies. Ezt egyszer Karel mondta. Vissza kellene mennem a nadrágért, hogy ne fazzam. De most már nem érdemes. Csak sikerüljön meglépnem. De, úgy látszik, nem sike­rül. Ez a Darkó ott ólálko­dik. Ez egy gonosztevő. Fia­talkorú bűnöző. Meg akar­ta ölni Dávidot. Ha nem űzöm el bottal, megfojtja. Igaz, előzőleg odaadta a lán­cot az egyiptomi nővel. Az­zal az Aidával. Ez azért szép volt tőle. Hová is tet­tem? Lehet, hogy eldobtam? Vártam egy ideig. Aztán kiderült, hogy a fiú nem tágít Reménytelen dolog. Lehet, hogy anyuci bízta meg a testőrségemmel ? Mi­kor jöhetett ez meg? Teg­nap este még nem láttam az ebédlőben. Nincs más hátra: vissza kell mennem. V isszasompolyogtam. Ha már a szobában voltam, át­öltöztem. Felvettem a nadrá­got. Sokáig nézegettem ma­gam a tükör előtt. Végre — azt gondoltam — elment ez a Darkó. Téved­tem. Ez ott strázsált. Ügy látszik, engem vár. Na, en­gem várhatsz, napestig, gon­doltam. Megint visszamentem a szobába. Törtem a fejem, ho­gyan szökhetnék meg. Sajnos, csak ez az egy út vezet tő­lünk. Nem mászhatok át se­hová. Itt kell élmennem a konyha előtt. Ez meg ott ros­tokol. Nekem látnom kell ma Dávidot, különben meghalok. Sajnos, délig hiába vártam. Délben egy asztalnál ebédel­tünk. Láttam, végiggusztált. Nyilván tetszhettem neki nadrágban. Köszönt, de én csak szótlanul biccentettem. Gyűlölőin a hosszú haját. A sunyi tekintetét. Kibabráltam vele. Tulaj­donképpen anyucit is félre­vezettem. Mikor vége volt az ebédnek, nem hazafelé men­tem. Azt mondtam anyuci­nak, körüljárom a turistahá­zat, és úgy megyek haza. Ellenkező irányba mentem. De nem fordultam be, mikor be kellett volna fordulnom. Másfelé fordultaim. És futni kezdtem. Fel az ösvényen. Aztán még feljebb. Fel a mi rejtekhelyünkre. Arra gondoltán^ ett talá­lom Dávidot. Mért gondoltam ezt? Hűvös volt, fújt a szél. Így is fáztam a nadrágban. Azt gondoltam, Dávid is odatart most Vagy már ott van. Tálán tegnap óta vár itt Vagy lehet, négy nap óta. Mióta utoljára láttuk egy­mást. Ott ül a csermelyen túl, a tisztáson. Ül a bokor tövében és vár. Engem vár, mint egy lovag. Vár akkor is, ha hideg van. Ha jeges szél fúj, akkor is. Vár, ha kővé dermed, akkor is. Ha jég ra­kódik le rá, akkor is. Vigyáztam, be ne piszkít- sam a nadrágom. Ágtól ágig kapaszkodtam felfelé. Végre fent voltam. Lihegtem. Job­ban elfáradtam, mint «mikor Dáviddal megyek. Ott folyt a csermelyünk. Dávid nem volt ott. Nekiru­gaszkodtam és átröpültem a szakadékunkon. És futni kezdtem a bokrok közé. A pázsitra. A mi pázsitunkra. — Dávid, Dávidom, ne bujkálj. Gyere elő, ha itt vagy — kiabáltam. De senki se válaszolt. Nem volt ott senki. Levetettem magam a fűre. Éreztem, hogy ég az arcom. A kétségbeeséstől. A boldog­talanságtól. A fájdalomtol. Szerettem volna teletömni fűvel a számat. Hátha meg­fulladnék tőle. Megfullad­nék, és akkor itt talalna Da­vid holtan, mikor jön. Mert egyszer úgyis jön. Ha most nem is jött, egyszer csak idejön értem. De hát most mért jött vol­na? Dávid okosabb nálam. Mit keresne itt ilyen szeles, csúf időben. Micsoda ostoba­ság. hogy azt hittem, itt ta­lálom. Felugrottam, és rohanni kezdtem lefelé. Rohantam eszeveszetten. Elszaladtam a málnásunk mellett. Ott, ahol először csókoltuk meg egymást. Tes­sék. Itt a huszonötödik. Ezt kapd be. És én a fejemet kaptam el. És szétdörzsölő- dött arcomon a málnaszem. Most szedetten hervadoznak a málnabokrok. Hajladoznak, susognak, ahogy a szél fúj­ja őket. Mit susognak? Elő­ször ők* látták a mi szerel­münket. Már itt is volt Dávidék háza. Két fa között megáll­tam. Kezemmel megfogtam a fák törzsét. Vékony törzsű fák ezek. "Zsenge fák, csak­nem csemeték. Fütyülni kezdtem a mál­nadalt. Előbb nagyon élesen. Háromszor, négyszer ezt a szép Mozart-dallamot. Az­tán halkabban. így tán job­ban meghallja Dávid. Dá­vidnak akkor is meg kell hallania, ha halkan fütyü­lök. Sőt, akkor is, ha nem fütyülök. De semmi nem mozdult a házban. Csak a ház fölött suhan­tak a fecskék. Nem a mi két fecskénk csupán. Voltak vagy tízen, tán húszán is. Magasba szálltak, aztán el­suhantak. Aztán a mélybe buktak. Aztán megint föl­törtek. Gyakorlatoztak ezek a fecskék, tudom. Utazás előtt gyakorlatoznak. El­mennek messzire. Elmegy a mi fecske-Rómeónk és fecs- ke-Júliánk is. Délre men­nek, s ott raknak új fész­ket. Nekik jó. S micsoda kö­röket írtak le a levegőbe. Ha én így tudnék körözni. Leereszkedtem törökülés­ben a fűre. Ügy. ahogy elő­ször ültem itt. Amikor elő­ször hallgattam Dávid kla­rinétját. De Dávid most nem klarinétozik. Most valami hirtelen ‘be­lém hasított. Mellemre tet­tem a kezemet. Oda, ahol nemrég Dávid keze simoga­tott. A szívem gyorsabban vert, mint valaha. Igen, most vettem észre, hogy a házon be vannak húzva a fatáblák. És a kert­kapun lakat van. Ez nem lehet igaz; Mert ha igaz, akkor Dá­vid nincs itthon. Akkor Dá­vid elutazott Itthagyott en­gem. fg £5 uuouiOtt __, F elugrottam. Odarohanta» a kerítéshez. Először arra gondoltam, hogy felmászom a fenyőfán. És beugróm az erkélyre. De az erkélyajtó is csukva volt Hol van Dávid? És hová lettek a délig- nyitók? Az a kettő különö­sen. A halványlila meg a sötétlila. Csak szív alakú leveleik bólogattak a szélben. Virág nem látszott egyetlenegy se. összesodródott mindnek a szirma. Annak a kettőnek is a kerítés peremén. Csak én gondoltam, hogy az egyik a halványlila, a másik a sötét­lila. Látni nem lehetett. Persze, hiszen csak délig tartják nyitva szirmaikat. Most pedig már délután van. Gondoltam, sírnom kelle­ne. De most nem tudtam sírni. , ■ Megfogtam a drótkerítést És behunytam a szememet. És egyszerre Dávidot láttam. Vajon hányszor fogom még látni igy? Erre gondoltam. Kicsit felhúzódzkodtam, a drótkerítésbe kapaszkodva. Éreztem, hogy lábikrám meg­feszül. Itt a kerítés mellett jól lehetne gyakorolni. Ha a spicc-cipóm velem volna. Letéptem a két összecsu­kódott virágot. Szétmorzsol­tam a tenyeremben, es be­dobtam a patakba. Fázni kezdtem. • Holnap szeptember elseje, jutott eszembe. Néhány nap múlva én is megyek haza. Kezdődik az iskolaév. Futni kezdtem a turista- haz felé. A szél szembefújt velem. S most egyszerre rám tört a sírás. Pedig nem akar­tam sírni. De nagyon saj­náltam magam. Itt fut Nagy Klotild. Senki sem tudja, hogy egy­szer majd olyan hires lesz, mint Fanny Elssler vagy An­na Pavlova. Ezt csak én tu­dom. S azt is csak én, hogy senki sem mondja nekem többé: Klót. Véget

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom