Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
I rv> 3 £ £ A brit Galilei AAAAAAAMAAAA^AAAAAMAMAíMAAA>WAWA*-AMAAAAAAAAAMAAAAAAá! 0>. &> ‘■Q s <D a o Egy angol—amerikai vegyes bizottság tagjainak állítása szerint Angliában a XVI. században élt Galilei kortérsa, aki felvehette volna a versenyt a nagy olasz tudóssal. Thomas Harriotfól, a nagy tudású matematikusról, csillagászról, tengerjáróról és filozófusról van szó. Harriot 1560-ban született Oxfordban, 1609, júliusában, csaknem Galileivel egy időben teleszkóppal vizsgálta az égitesteket és — amint feltételezik — elkészítette az első holdtérképet, amelyen feltüntette Földünk útitársának „tengereit” és krátereit Is. Többek véleménye szerint Harriot Galilei előtt felfedezte a napfoltokat. Harriot nevét eddig csak a szakemberek egy szűk köre ismerte, mivel Harriot nem publikálta művelt, valószínűleg attól tartva, hogy eretnekséggel fogják vádolni. A tudós félelme annál is inkább érthető, mivel tanúja volt pártfogója és barátja, Walter Raley kivégzésének, aki 1585-ben Harriotot Amerikába külte, s a tudós ott publikálta egyetlen nagyobb terjedelmű müvét, amelynek címe: „A Virginia államban tett felfedezések rövid és hű leírása.” ERLA ISTVÁN VERSEI: Első ízben adunk, helyet lapunkban Erla (Nagy) látván v&rseinek, aki jelenleg a tanárképző főiskola harmadéves hallgatója. Kerecsendén született, Egerben végezte a gimnáziumot. Gimnazista kora óta tr verseket. Ez év áprilisában részt vett a felsőoktatási intézmények alkotóköreinek országos fesztiválján Budapesten, ahol verseivel a legelső helyezést érte eh a három aranyoklevél egyikét, az elsőt kapta elismerésül. a hajnal dicsérete í, ihel a Szivárvány súlyos nagykabátbaa rúdvasat korbácsot hordozván a vállán 2. kertek Illatában gyáva kő-szerelmek összehorzsolódnak rózsák illatával 3, s mint « barna fájó álombéli csónak (loccsanása fájó) össze la hajolnak hűvös-zöld vlzekk a fiúk ma reggel A DÓZSA EMLÉKKIÁLLÍTÁSRÓL Bifesa arcának vonásait, tettel, háborújának eseményei rajzolják meg. S nem csak , azért, mert nem ismerjük valós portréját, mert nem maradt fenn róla semmilyen kép, vagy megközelítő leírás, hanem azért is, mert Dózsa személye egyet jelentett forradalmával. Születésének pontos Idejét sem tudjuk, csupán a tragikus, 1514. júliusa dátumtól, kivégzésétől következtethetünk visszafelé, s mivel akkor Dózsa férfikorának teljében volt, a történészek úgy ítélik: 1472 körűi születhetett Erdélyben. Az ötszáz éves jubileumán rá emlékező, a Magyar Nemzeti Galéria termében látható kiállítás nem törekszik valamilyen Dózsa-arckép rekonstruálására, de ez nemig volt feladata. Sokkal inkább az, hogy harcának, hitének erejével nagyságán át, visszaidézzék azt, amit tett. Derkovits 1514. sorozata a magyar képzőművészet legjobb, legteljesebb Dózsa-áb- rázoíása. Derkovits megmutatta a szemben álló osztályok arcát és küzdelmét, az igazságtalan és embertelenné torzult hatalmat, s az emberi életért áldozatot vállalókat. Egy olyan nagy történelmi pillanat, mint Dózsa háborúja, minden kor számára tanulságokkal bír, s e tanulságokat az adott kor tanúságaként kell kimondani. A kiállítás néhány művészének sikerült fontos vonásokkal gazdagítani a Dózsáról és parasztjairól kialakult képet. Példaként az évtizedek óta Magyarország határain túl élő, most éppen itthon tartózkodó világhírű művészt, Szalay Lajost említenénk, aki munkáival elnyerte a tárlat egyik nagydíját Szalay gondolat- és érzelemrendszerében Dózsa nem csupán egy megégetett ember iszonyatot ébresztő képét idézi, hanem azt a történelmi személyiséget, akiben százezrek vágyai, céljai, eszméi öltöttek alakot, aki számunkra maga az eszményt öltött alak. Ám Szalay nem csak Dózsát látja, hanem a páncélba öltözött, vaskesztyűs hatalmat is, amelyet a me gszagga to tt-meg gy ötön t parasztnak szinte puszta kézzel kell legyűrnie. De látja azt a parasztot is. aki vesztesként, megalázottan evett a forradalom húsából, öntestéből. Ám ez a parasztja sem szánalmas, sokkal inkább félelmet, döbbenetét keltő, iszonyatos erővel teli, aki képes lesz egykor a számonkérésre. A kiállítók többsége többkevesebb sikerrel vagy történelmi illusztrációként, vagy túlságosan sejtelmes, alakot ölteni képtelen Urai élményként fogta föl, s ábrázolta Dózsát. Ügy érezzük, joguk van a művészeknek, hogy egyéni élményeik Izzásán keresztül hozzák elénk a könyvekből ismert nagy történelmi eseményt, s igy kapjon az művészi formát. De talán helyesebb lett volna, ha ezt a valósághoz tudják kötni. Ha figyelembe vesszük azokat az alkotókat, akik izgalmas, művészileg színvonalas, s tartalmában elgondolkodtató munkákkal jelentkeztek, akkor mégis érdemes volt meghirdetni a pályázatot, megrendezi a kiállítást, amely ismét a magyar grafika sok- arcúságárói, színvonaláról tanúskodik. Harangozó Márta őrségben rézzel kivert éjszaka pereg pereg már a dér aludnám egy fa alatt hamuba sülnek a fák keresztény szava mit cr felmutatja a HALAT botlanak a katonák nincs már álom csak a tél s emlékedből egy falat székely szerelmes gyenge harmat szálldos inas szarvas lépdes nemes szarvas lépdes tündérfiú véres tündérfiú véres tündérlannyal piros hegyek havasában csuda-ég halálos # csuda-ég halálos főidre a fejemet csillag-madár óvja szivárvány szememet csillag-madár óvja szellő simogatja hajnalhasadáskor gyöngyharmat gyöngyözi E les csengetésre ébredt. Alomtól bódult nehéz fejjel kaparászott a papucsa után, és magában a díjbeszedőt átkozta, akinek mindig ilyen korán jut eszébe vizitelni. Nagyon csinos, húsz év körüli lány áUt az ajtóban. Maxikabátja prémekkel díszítve, barna haja kis kontyba csavarhatva a fején. Nagy szeme, festékkel még nagyobbra húzva és valamilyen furcsa illatú partom lengte körül. —- A Halál vagyok! — mondta egyszerűen, aztán finom eleganciával, mellével kicsit a férfi karját érintve besimult az ajtón. A férfi megrázta a fejét, mintha elfogadhatóbbá akarná rendezni a hallásra. — Mit mondott?! — kérdezte a hosszú kabátból nyugodt mozdulatokkal kibontakozó nőtől. — Bemutatkoztam — mosolygott rá a nő és leült a heverőre. Kényelmesen befészkelte magát a díszpámák közé. Piros műbőr forrónadrágot viselt, rojtosat. — Igen — nézett rá merev tekintettel a férfi —, de mintha egészen furcsa nevet mondott volna. Azt hiszem, nem jói értettem. Megismételné ? — A Halál vagyok! — mondta a nő és hosszú ujjaival végigzongorázott a combján. — Megkínálna egy cigarettával!? A férfi odanyújtott egy doboz Fecskét. — Külföldi nincs? — vett ki egyet a nő és változatlanul, kicsit Tóth-Máthé Miidós: Cézár Megfürdik gúnyosan mosolygott a megdermedt férfin. — Tüzet nem ad?! — De ho... hogyne.. ■ parancsoljon! — a férfi kezében kattant a gyújtó. — Ne nézzen úgy! — fenyegette meg a nő. — Mint aki még sosem látta a Halált! Ja. igen, persze — nevetett fel —, még valóban nem! — Kérem... — kezdte a férfi — én nem vagyok semmilyen viccnek az elrontója, értem a humort, de most már mondja meg őszintén, melyik barátom van a tréfa mögött?! — A tréfa mögött?! — kérdezte komolyra vált arccal a nő. — Azt hiszem, ön nincs tisztában a dolgokkal ... ! A halál nem ismer tréfát és én amint már említettem, a Halál vagyok! A külső he tévesz- sze meg — húzta föl a szemöldökét —, a Halál néha tetszetős formát is ölthet! — Kicsit lejjebb húzva a pulóverét, feszesre tornyozta a mellét. A férfi odapillantott, majd a hosszú combokat nézte és magában arra gondolt; az ilyen halál ölelése valóban nem lehet kellemetlen. — Na jó, úgy látom, maga ragaszkodik a vicchez, bár egy kicsit morbid, nem gondolja?! Azonkívül azt is közölnöm kell, hogy nincs érzékem a misztikus dolgokhoz. Leült a fotelbe, szemben a nővel. Kis ideig nézték egymást, aztán a férfi megszólalt, — Tulajdonképpen, miért jött hozzám?! — Magáért — mondta nyugodtan a nő, és forrónadrágján eligazgatta a rojtokat. A férfi nagyot nevetett. — Maga színésznő? — A Halál vagyok, mondtam már! — Ide figyeljen, halálka, hagy- gyuk most már a viccet! Tudni szeretném, ki maga, ki küldte és miért?! A nő keresztbe rakta a lábát, az egyik díszpárnát az ölébe vette, mint egy gyereket, paskolta, simogatta, megfricskázta a fülét. — A nagyapja Üdvözletét hozom — közölte aztán —, annak idején őt is én vittem el! — Na, ne mondja! A nagyapám ftiég hál’ Istennek él, most töltötte be a nyolcvanötödik évét! — Akkor a dédapja gondol magára szeretettel — helyesbített a nő —, nagyon kedves öregúr, a múltkor megcslpkedte az arcomat és ajánlatokat tett. — Na most már elégi — HE* fel a férfi és a telefonhoz lépett. — Mindennek van határa! — Hová akar telefonálni? — A rendőrségre! A nő lassan felemelkedett, majd szorosan a férfi elé állt. — Miért? A férfi nem felelt, tárcsázni kezdett. A nő lassan kivette kezéből a telefonkagylót, visszahelyezte, majd hosszú karjait a férfi nyaka köré fonta. — Ha megcsókollak — súgta — akkor meghalsz! Te még aránylag fiatal vagy, nem félsz?! — Egzaltált kis lotyó — gondolta a férfi. —, Ilyennel még életemben nem találkoztam! — Te vagy a legszebb halál — mondta —, csak azt nem értem... A nő lecsókolta a mondat másik felét, közben odasimult a férfihez, mintha el akarna tűnni benne. — Halálkám — dörmögte a férfi —, fogalmam sincs, hogy ki vagy, lehet, egy elmegyógyintézetből szöktél meg, de a csókod az csodálatos! — Menj! — tolta el magától a nő. — Fürödj meg! — Most?! Majd későbbi — Ne ellenkezz, imádom, ha egy férfinak szappanszaga van! Egyet azonban ne felejts — emelte fel az ujját —, aki velem volt, meghal! — Komolyan?! — nevetett a férfiú — Egyszer úgyis meg kell halni, akkor még ez a forma a legizgalmasabb! j.. . I Pillantásával még egyszer végig-; sepert a nőn, és megállapította, j hogy ilyen ragyogó példányra nem; is emlékszik a praxisából. Holott; már öregedő agglegény volt. Kiment a fürdőszobába, a zuhany ! alá állt. — örült — gondolta —, vagy va- < lami egészen perverz nő, akit csak} vadidegen, félálomból felvert fér-; fiiak tudnak izgalomba hozni! 1 ól leszappanozta magát, a < k'gillatosabb szappannal, amit 5 otthon tartott, majd vászontörülközővel szárazra dörgölte a testét. Aztán kölnit lötykölt magára. Végül egész jó kedve kerekedett. — Ilyen jó nővel kezdeni el a! nap>ot — fütyörészett —, nem rossz< indítás! — Cézár! Móri túri te salutant!; — harsant, ahogy kilépett a fürdő-! szobából és szemével a nőt kereste, < Nem volt sehol. Eltűnt. És eltűnt vele együtt tízezer fo-} rintos takarékkönyve, az órája, egy! aranygyűrű brillel, sőt, még egy} Humperdinck lemez is. Ügy látszik, a „Halál” rajongott Humperdinck- ért! Feltárcsázta a rendőrséget, ahol; közölték vele, hogy két nap alatt! ő a tizedik magányos férfi, akit} ilyen halálos kaland ért. Meg- < nyugtatták, hogy megindították a < nyomozást a nő kézre kerítésére. Szégyenkezve tette le a kagylót.} — öregszem — motyogta —,} ilyen velem néhány éve még nem} fordulhatott volna elő! Nem dőlök} be egy Ilyen átlátszó trükknek! L elke mélyén azonban sejtet-^ te, hogy igen! Egy ilyen} ,/halálí” nő, ha akarja, mindig ké-< pes lépne csalni egy öregedő, ma-j gányos férfit. MW/MSVVWWVVV
