Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

Szikonorfából készült ajándékmúmia RENDKÍVÜLI egyiptomi leletet — egy 2500 éves mú­miát — őriznek a pápai re­formátus egyházkerület tu­dományos gyűjteményének gazdag anyaga között. Az idén fennállásának 440. év­fordulóját ünneplő híres pá - pai kollégium egykori diák jai, tanulmányaiknak beír jezése után is élénk kapcso latot tar'ottak a tudomá­nyok e dunántúli bölcsőjé­vel. Tudományos, irodalmi, művészeti munkáikból, a vi­lág különböző táján tett ván­dorútjaik során megismert érdekes népművészeti, törté­nelmi, vagy tudományos ér­tékekből szívesen küldöz­gettek az egykori alma 'ma­ternek, az ott nyert ismere­tek iránti őszinte hálaérzet, az alkotások mélyebb érté­kelése és edsmerése, vagy a tudós iskola ismeretnyújto színvonalának fokozása késztette őket. erre. Az egyik volt kollégista diák, Mark­stein Károly — későbbi egyiptomi orvos — szállítot­ta a szikonoríából készült , múmiát Pápára. A pirami­sok országában az auhmlni (a görögök egykori panapo- lisa, s az egyiptomiak apu­ja) ásatásokból került elő 1884-ben a koporsó, amelyet a hálád diák — aki a pápai kollégiumban szívta magába a régészkedés és kutatás nyugtalanító vágyát — 1885- ben megvásárolta és a pápai gyűjteménynek ajándékozta. AZ ÜVEGDOBOZBAN el­helyezett, élénk színeikkel kifestett múmia hossza 190 centiméter, legnagyobb szé­lessége 48 centiméter. A szi- konorfa, amelyből a kopor­sót készítették, jól viselte az idő múlását. A fejnél kicsit megrepedezett, de egyébként épségben őrzi eredeti alak­ját. A kaporsó két részből áll: a fedél, inkább szobrá­szati alkotás, míg az alsó mélyített részt, egy darabból faragták, és csapokkal il­lesztették össze a fedéllel. A KOPORSÓFEDÉLRE festett maszkon — amely az igyiptomi szokás szerint az elhunytat ábrázolja — a fej sötétzöld színű parókával van fedve, az arc áárga. Az egyik válltól a másikig virá­gokból éű különféle színű gyöngyökből font nyakék nyúlik. A nyakék alatt Nut istennő kiterjesztett szár­nyakkal ábrázolva védi a holt tetemet. Balra a fest­mény párját Osiris, az élet ura képe<i Hosszant a ko­porsó végéig hieroglifákkal ellátott szalag húzódik, s ér­telme : „Proscynem Khout Amenti Osirisnek, Ahydos urának, ki igazságot oszt minden istenek trónján, hogy nyugalmat adjon Osirisnek, Horsieti papjának, Horinak, Asarperfasi — Isis papja fiának.” A koporsó oldalán festmé­nyek láthatók. A művész a, halott alvilági útját, örökí­tette meg hieroglifákkal szét­választott képeken. Láthat­juk az egykori Egyiptom is­teneit, Isist és Osirist, Ho- rust és a sakálfejű Ambist. 'Megjelenik előttünk Sét, az alvilág istene és többször visszatér a képeken Utah, a lebegő szem. A KOPORSÓBAN egy 165 centiméter hosszú vászonpó­lyában vastagon becsavart test pihen. Alacsony homlo- kú, kerek arcú ember volt, vaskos orral, Isis istennő papjának fia volt, aki fiata­lon meghalt. Hogy mikor élt, milyen betegségben szen­vedett, egyelőre titok a tu­domány előtt. Mutnorszolgálaf — Mit égetsz a kályháiban? — Az Iskolai bizonyítvá­nyaimat.. — ?? — A fiú most megy isko­lába, hamarosan megtanul ol­vasni. Nem akarom, hogy a kezébe kerüljenek. — Ferkő, honnan veszed ezt az ostobaságot, hogy a hang gyorsabban terjed, mint a fény? — Ez csak világos, tanító nénL Amikor bekapcsolom a televíziót, először hangot hal­lok, s csak azután jelenik meg a kép! — Bevallom, hogy jobban szeretem az autómat, minta feleségemet. — Ugyan, ne mondj már ilyet! — oícom van rá. Nézd csak: az autót oda vezetem, ahová akarom. A felesége­met nem. Ha autóval me­gyek, az emberek irigykedve néznek rám. ha a feleségem­mel — szánalommal. Az au-" tót elég öt évben egyszer új­ra festeni, a feleségem min­den hónapban új ruhát kö­vetel. És még csodálkozol? — Csak nem hiszed cl a férjednek, hogy három napig horgászni volt?! Hiszen egyetlen halat sem hozott haza! — Éppen ezért hiszek ne­ki. — Doktor úr. mit tegyek? Feleségem álmatlanságban szén ved.. Még hajnali három­kor is fenn van. — És maga ilyenkor min­dig felébred? — Nem. Ilyenkor jövök ha­— Sajnálhatod, hagy ne» voltál ott a darabom bemu­tatóján. Az emberek vere-> kedtek a pénztárnál. — Csakugyan? És a szín­ház visszafizette a jegy árát?;! — Képtelen voltam megölj dani a feladatot, ezért üres papírt adtam be — ma-$ gyarázza az egyik felvételiző? fiatal a másoknak. — Én sem tudtam kiszá-? mi tani ezt a példát; és csak? üres papírt adtam be. — Nohát, ez nem volt szép? tőled! — háborodik fél az él-? ső. — Még azt gondolják,| hogy rólad puskáztam. — A feleségem dühös, dohányzom. Ha rágyújtok olyan méregbe gurul, hogy? egy hétig nem áll velem szó-? ba. — És gyakran rágyújtasz?! — Egy héten egyszer. — Ez a kutya, amit eladtak? nekem, lop! — Tudom, de csak enni­valót. Pénzhez, hozzá sem? nyúl! ★ mit jelent — Papa, hogy főnök? — Főnök az az ember, ak mindig időben jön be, ha én? késem, és mindig elkésik,? amikor én időben érkezem. — Barátnők egymás kö zött: — Elhatároztam, hogy mé giscsak hozzámegyek Károly­hoz. — Igazad van, menj hozzá!; Ez a csirkefogó megérdemli'.; — Nincs képed a kislány ról? — De van, csak nem talá tóm, mert valahova ad tettem, _ , . ány-s talá-? acta? Különös hangverseny Különös bemutatóra került sor Tokió egyik hangver­senytermében. A műsor John Cage angol zeneszerző „4 perc' 33 másodperc” cí­mű müvét hirdette. Egy zon­gorista jelent meg a pódiu­mon, leült a hangszerhez és mozdulatlanságba dermedt. Kis idő múlva a közönség méltatlankodni kezdett, de 4 perc, 33 másodperc után a zongorista felállt, meghajolt és távozott. A jelenlevők némelyike megengedhefetlen tréfának tartotta ezt. Bennfentesek véleménye szerint azonban Cage más műveihez viszo­nyítva ez a „szám” „jelen­tős műnek” tekinthető. „SOIP” Egy nyugat-németországi város egyik utcájában a kö­vetkező feliratú útjelző táb­lát állították ki: „SOTP” A városi hatóságok szán­dékosan nem javították ki az elírást, mivel ez sokkal hatásosabb mint a hagyo­mányos „STOP” felirat, min­den gépkocsivezető azonnal megáll, hoav iól meanézT«­vvwvwv ‘A/VVVV'AAvA-^'^‘^A/%Aw^vVVVV\VVVVVVVSAAv%^'\/SAA^v*«A/V\AAAAAAAAAA^A/ySAAAAAA/ vAAAAA-'vVSAAAAAA.'VkAAA.' CSANÄDY JÁNOS: «ASS ERVIN: Virággal - Grúziába Milyen virággal menjünk Grúziába? Batumi zöld babérja mellé szemünknek melyik virág kedvesebb? Legyen talán a szőlő levele? Ez nem virág. Legyen jegenye? Csercsznyeág? Szilvavirág? Ez sem virág, az sem virág, ahogy a babér is fényes örökzöld. Mégis tudok egyet, ősszel nyílik, s nem is a virág, hanem a szép gyümölcs, vad hegyek, dombok oldalában szelíd, piros, hivogatóan ég; tüskés galagonya bokra, piros gyümölcszuhatag, gyerekkéz- felsebző galagonya, csemeték lehelgetik dérmart levelét. Szeretném megnyitni a szótlan szájakat az értelem lavináit kőhordalékát a csendnek és a némasagnak feltépni az üres szemeket a félelmek kútjait véres színeit az őrültségnek és a kiáltásnak elárulni a hazugságot az öngyilkos hitvallásokat és fűillatú utakon menetelni a végtelenbe megölelni a félvilágot ‘isztelni az óceánokat - bátran hajózni tovább az öröm szilánkjaiból ácsolt tutajokon Kéz a kézben, pat­togatott kukoricát majszolva álltunk meg Julikával a szerény külsejű, de gazdag belsejű kira­kat előtt. A kirakat­ban egyetlen darab cucc hevert csak, mint egy drága és szemérmetlen néger kurtizán, aki bérbe­vétele árát sem rés­pmßmm Nem zavarna téged, hogy a hátad mö­gött összesúgnának az emberek és ujjal mu­togatnának rád: néz­zék, micsoda egy fér­fi, műbundában já­ratja a kedvesét? Elszégyeltem ma­gam. Tényleg. Hon­nan szedtem ezt a primitiv, hozzám és U.U.I oci.. Julikéhoz méltatlan teli: egy fekete és a forintba kerülő bún- mert azon tanako- ötletet, hogy műbun­már sokat hallott da is úgy nézett visz- dott és gyanakodott, dában járassam, ezt nerchunda.. sza rank a terakat- hogy a húszon- az angyalt Vagy bál, mint a késsel es ot forintot direki nercben) esetleg villával szépen evő hozzácsapták, hogy szilszkinben, vagy... úri gyerek az orrát tiszteségtelen haszon- — . mit szólnál piszkáló suhancra... ra tegyenek szert a egy szép szbvet téli­— Drága! — mond- bunda eladói... kabáthoz, valamiféle ta ismét Julika most _ ^em hagyom prémmel a gallérján? már gömbölyités nél- magam egy vacak — Nagyszerű lén­kül, de változatlanul huszonötössel sem be- ne! — mondta Juli­szilárd hangon. csapni — mondta ka és elrohantunk az — Drága... drá- fensőbbségesen Juli- OTP-be a szükséges 00.;; — morgolód- ka és kezdte kinézni anyagi alapok meg­a kezemből a morci- teremtéséhez... dék pattogatott kuko- »• • ■ érdekes, de le- ricát. Még éhes volt rágott csontú téma ez nercbunda — Megveszem ne­ked! — mondtam, mert egyrészt szeret­tem Julikét és más­részt nem a felesé­gem. Es különben is mit vegyen az em­ber manapság a sze­relmének. Nercet 80 ezerért! — Drága! — göm­bölyítette rám testé­nek felső vonalait Julika, miközben fel­pislogott rám... — Miért, piacra tyra megyünk, azért jó... Kimész kor... Stimmt? tarn Julikéra —, hát legfeljebb nem ve­szed fel a piacra... Csak, ha coctail-par- ak- Mit hajnalonta kis kosa- kuncogsz... ? raddal a piacra pel- — Én ebben — rezselyemért, leves- mutatott a szerény zöldségért, meg ne- bundára Julika, — kát immáron negye­gyed kiló savanyúké- te pedig farmer-ru- dik műremekére.. posztéért és meg- ciban... ? örülnek a kofák az — Te fekete pár­irigységtől. Nagysá- dúcban, én meg Lee­gos elvtársnőnek fog- farmerban... nak szólttani a bún- se hazai cucc! dád miatt... mondtam büszkén és — Ne vegyük meg, úgy tekintettem kö­édes __ Drága! — rül, mint valami m ondta őszintén Ju- bankrabló, akit még azáa-Viláa lika, mert még nem a géppisztolyos rend- y y volt a feleségem. örök is csodálnak. — Talán ezt, jó? Mondanom sem — mutattam egy ki- kell, hogy Julikénak rakattal odébb egy nem kellett a tizen- másik, lényegesen kétezer-nyolcszáz- szerényebb bundára, huszonöt forintos Az olcsócska, 25 ezer harmadik bunda sem, ■ MÉSWWWiAftAltfWVAVV fi már” — jegyezte meg a feleségem, be­leolvasva e kis re­mekműbe. Aztán összeráncolta a hom­lokát és tűnődni kezdett... „Érdekes az is — mormolta —, hogy neked pont — Ezt? Ezt ven- egy Julika nevű nő­néd meg nekem? vei kapcsolatban jut ez műbun- eszedbe a bún­a drága! — Igazad van. Nem vesszük meg ezt, hanem megvesz- szük azt — mutat­tam egy másik kira­• gyj- " I — húzta fel da... Ha velem vagy, a szemét Julika sér- neked csak az OTP tődötten. — Képes jut eszedbe. Mi lehet lennél a nődet mű- ennek az oka?” bundában járatni or- Fogalmam sincs! csúfjára? (egri) Legyen A lesz Ige 3. ssemélyű fel- \ szólító módbeli legyen alakja gyakran vállal szerepet nyelvhasználatunkban. Oly­kor feleslegesen is élünk ve­ié. _ Az igék felszólító módja a megfelelő beszédhelyzetben a beszélőnek a cselekvés, a tör­ténés végbemenetelére vo­natkozó akaratát, óhaját, buz­dítását fejezi ki. Ilyen érte­lemben használjuk leggyak­rabban és helyesen a legyen igealakot is az alábbi nyelvi formákban: Legyen világos­ság! Legyen csend! Legyen békesség! A megengedés, a ráhagyás, a helybenhagyás, az ellenve­tés jelentésbartalmú és hasz­nálati értékű legyen is sok­szor kap nyelvi szerepet: Le­gyen akármilyen félszeg, be­csülnünk kell. Az idősebbek nyelvhasználatában a kétely érzékeltetésére is szerepét vállal a legyen igealak: Ki légyen az úr ebben a ház­ban? Mindennapi életünk nyelvhasználatában azonban erőltetettelek, modorosnak tű­nik ez a nyelvi forma: Hová lett légyen a kalapom? Nem örülünk annak sem, hogy a felszólító módú legyen ige­alak a megengedő mondatok­ban is igen gyakran jelent­kezik: Legyen bármilyen okos is a fiú, szorgalmával is ki kell tűnnie. Ez a mon­datforma a legyen nélkül Is megfelelő: Bármilyen okos is a fiú, szorgalmával Is kikeli tűnnie. Újabban írásban és szóban egyaránt gyakran és feles­legesen tolakodik a legyen igealak az akár... akar vá­lasztó kötőszó helyére és sze­repébe : Legyen olcsó, vagy drága az a gép. meg kell vá­sárolnunk. Világosabb és egyértelműbb a közlés tartal­ma, ha így fogalmazzuk meg a mondatot: Altár olcsó, akár drága az a gép, meg kell ven­nünk. A van ige hiányzó felszó­lító módját is helyettesítő legyen igealak és szükebb szócsaládjába tartozó lesz, lett, levő, lehet, leendő, le­hetetlen, lehetséges finnugor eredetű szóalakok mai nyelv- használatunkban is gyakran vállalnak nyelvi szerepet. Köztük elsősorban a legyen ígealak az, amelyik még ki­avuló formáiban is jelentke­zik újabban. Elsősorban a fontoskodó, s modorosán eíő- kelősködő emberek ajkán hangzik fel néhány összetet­tebb igealak is: Lett légyen bár nehéz a dolog, el kell vé­geznünk'. Megírtam légyen külön is neki. Dr. Bakos József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom