Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

Huszonegy sárga overállos férfi új aszfaltszőnyeget terí­tett az eger—kerecsendi út­ra. Közben a forgalom és az időjárás egy percre sem szü­netelt ... Hányszor kellett félreugra- niuk a türelmetlen, rohanó járművek elől! Tudomásul venni, hogy a rejckenő káni­kulában még rettenetesebben tikkaszt az amúgy is 150 fo­kos aszfalt. És ha eső esik, beletörődni, hogy — ha nem fér a Finisher napernyője alá — annak remdje-módja sze­rint bőrig ázik az ember. AMÍG A FINISHER FINISBE ÉR Az aszfoltozők az Egri Közúti Építő Vállalat 6-os építésvezetőségének dolgozói Ha valaki munkájukról kér­dezi őket, szinte kivétel nél­kül a közös kedvenc, a Vöge­le super 150-es Finisher di­cséretébe kezdenek. Ha a hét tagú tákarítobri- gád patyolat tisztává teszi előtte a burkolandó útat, ha Farkas Pál vezetőgépész és társa, Berecz György napi 14 órán át nem szűn. meg pa­rancsokat adni neki. Csak akkor dolgozhat jól a Fi­nisher, ha a forgalomeltere­lés, -irányítás ezernyi gond­jával küzdő két dolgozó fo­lyamatosan zöld utat biztosít, ha az aszfialtszakmumikások mindketten egészen odafi­gyelnek, ha a hengerészek munkája is tökéletesen, egy­behangolt. Ha a „hozzá” tar­tozó műszakiak úgyszólván egész nap a helyszínen irá­nyítják, szervezik a munkát, hogy fennakadás nélkül, szép rendben érkezik az aszfalt- utánpótlás a bérelt autókon, tsz-kocsikom, szállítóeszközö­kön. És ha így nérí, így gondol­ja végig az ember — egyszer­re csak már nem a gépben látja a csodát. A gép fölé nő az ember. Mert tényleg nagy­szerű dolog ez a Finisher, még arra is képes, hogy a szállítás közben többé-kevés­bé lehűlt aszfaltot saját, 380 voltos generátorával, mint hatalmas rezsó, újra felhevít­se. De még nagyszerűbb az ember, aki 10—14 órán át dolgozik a 70 fok körüli for- rösógot sugárzó gépen. „VIZSGÁZNÁK” AZ ÉPÍTŐK Kész egy munka. Adott esetben az eger—kerecsendi út. Az egri út szélesebb lett egy méterrel, felületére egy négycentiméteres kiegyenlítő és egy háromcentiméteres zá­ró aszfaltszőnyeg került. Min­denki boldog, aki közlekedik rajta: végre kultúrált, bizton­ságosabb útviszonyok mellett jutni a megyeszékhelyre, az idegenforgalmi zarándokhely­re, Egerbe. Csakhogy a műszaki át­adást végző bizottság nem csupán ilyen külsőségek alap­ján bírálja el az útépítők munkáját. Gergely Károly építésvezető-helyettes és Sid- ló Dezső művezető már sok­sok ilyen „vizsgát” tud maga mögött. Mint elmondták, na­gyon alapos — és egyre szi­gorúbb — vizsgálat követi munkájukat. A kész útból hatezer négyzetméterenként, tíz centiméter átmérőjű mag­fúróval mintát vesznek, amit aztán az Útügyi Tudományos Kutató Intézet laboratóriu­maiban szemszerkezet, tömö­rítés. vízáteresztő képesség, bitumentartalom szempontjá­ból tüzetesen elemeznek. A szigorú rendelkezések értel­mében, egyetlen hibás minta esetén, az egész hozzátartozó szakasz leértékelésre kerül. Az útépítők munkájának mi­nősítésében nagy szerepe van az úgynevezett huiiámprofil- behajlás méréseknek is. Ezek a művezetői ténykedések leg­keservesebbjei. AZ URH AZ OLCSÓBB Az aszfaltozóknál tett láto­gatás után — amelynek so­rán Hangácsi Antal, az I-es építésvezetőség szállításveze­tője volt készséges, szives „kalauzom” — Forgách Mik­lós főépítésvezetővel össze­geztük a tapasztalatokat. El­mondta, hogy az útépítőktől, nevezetesen az aszfaltozóktóí mindenki sokat vár: a meg­rendelő is, a saját cég is, egyáltalán mindenki, aki köz­lekedik. És így is van ez rendjén, a megrendelő a pénzéért jogosan tart jó munkára igényt. De vajon az illetékesek megtesznek-e mindent azért, hogy eredmé­nyesen dolgozhassanak az építők? Az egri KÉV aszfal­tozol mindenütt elismerést szereznek a vállalatnak. Munkájuk még eredménye­sebb lenne, ha közvetlen összeköttetést tarthatnának fenn az aszfaltot termelő egerbaktai teleppel. Különö­sen nagy jelentősége van en­nek, ha távolabbi munkahe­lyen dolgoznak. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy míg náluk is zuhog az eső és emi­att állniuk kell. Egerbaktán hetedmagával süt a nap és nyugodtan küldik az építők­nek a most szükségtelen, asz- faltszáUítmónyokat. Egy ton­na aszfalt 600 forintos érté­ket képvisel. Az összeköttetés hiányából sok anyagi veszte­ség, minőségi hiba adódik. MEGRENDELŐ KERESTETIK Adva van hát egy vállalat, amely tud is, bír is, akar is dolgozni. Hogy tud, azt szá­mos munkájával bizonyította. Gondoljunk csak a mátrai utakra, de akár a legprózaibb bekötőutak imponálóan szín­vonalas kivitelezésére is. Hogy bír, annak záloga az az évi 120 ezer tonna aszfaltter- melesre képes keletnémet Teltomat aszfaltkeverő, amely éppen egy éve üzemel kifo­gástalanul. És hogy akar is, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a vállalat minden alkal­mat megragad bőséges, sza­bad kapacitásának közhírré tételére. T. Mányi Judit Csend volt, de — nem feltűnően URH-val az éjszakában • M Az éjszaka romantikájához, amióta a világ világ, hozzá­tartoznak bizonyos kellemet­len motívumok is. A „sötét­ség leple alatt” szoktuk mon­dani, amikor valamilyen bűncselekmény elkövetésé­ről esik szó. Ma már olyan helyzetben vagyunk, hála a fejlődő technikának, hogy nem szükséges mindig utólag összegeznünk. Lehetőség van a megelőzésre is. Többek kö­zött ilyen feladatokkal látják el a rendőrség URH-s' kocsi­jával szolgálatot teljesítő járőröket. Az a fél délután és éjszaka, amit eltöltöttem ve­lük, inkább a csend jegyében zajlott le. A csend persze nem volt feltűnő, részint azért, mert Egerben a köz- biztonság nem rossz, más­részt mert akkor éppen nem volt — fizetésnap ... Har­madrészt: némi intézkedni való mindezek mellett azért akadt. Jelöli — nincs A szolgálat: két rendőr és az egyik karhatalmi egység fiatal katonája. Meg az új­ságíró. Így indult útjára a kék kocsi a városban, meg­határozott útvonalakon, meg­határozott céllal. E sorok írója eddig nagy tisztelettel nézett fel a taxisofőrökre, akik félszavakból is megér­tik, hová kell menniük. A járőr azonban szó nélkül vette az utcákat, a vezető még csak a tenyerébe se pillan­tott — jobban ismeri a várost, mint a tenyerét. A levegőben semmi feszültség, békés a hangulat mindenütt, így szükségét éreztem a provoká­ciónak. — Bűnözőt sehol sem ta­lálok ... Akiket látunk, bizo­nyára csak bűnözőjelöl­tele ... ? — Jelölt nincs — hangzik a válasz. — Jól is néznénk lei! A megelőzés nem azt je­lenti, hogy az emberekre ösz- szeráncolt szemöldökkel néz­zünk. Rövid értekezés a közbiz­tonság fogalmáról. — Ezek. szerint nem lehet valami változatos munka... — Ez tévedés. Emberekkel foglalkozunk, állandó ideg- feszültségben, készen arra, hogy beavatkozzunk, hogy az előírásoknak megfelelően in­tézkedjünk —, hogy a követ­kezmények ne legyenek szo­morúak. Ha lehet változatos, érdekes munkáról beszélni, akkor beszéljen nyugodtan a mienkről. — Most hová megyünk? — A Kertész utcába. Kezdő, de sernos szorgalmas Az Ifjúságvédő Intézetnél állunk meg. Krimiről van szó, szomorú krimiről. Egy gyerekről, aki még nincs ti­zennégy esztendős, de aki már egy éve gyakran mun­kát ad a rendőrségnek és a gyámhatóságnak. Szöszke, fi­tos orrú, helye« kis srác Kék szeméből most folydogál a könny, de nem lehet tud­ni. hogy a megbánás, vagy a sikertelenség könnye ... — Tavaly egvík társával betörték/ a SZÖVTERMÉK raktárába — mnndia a vizs­gálatot vezető rendőrtiszt. — A telefonnal játszottak.".. Figyelmeztetés, környezetta­nulmány a hazai körtomé- nyékről. Anvia gyári dolgo­zó, apja inkább — kocsma­látogató. Később betörtek a gép- és műszeripari szakkö- zéniskolába, s az egyik iro­dából pénzt loptak. Torna­termi öltözőkben is jártak, s értóktárwakat vittek ma­gúkkal. Ekkor született az a határozat, hogy beutaljuk az ifjúságvédő intézetbe. Elcsa- vargott. idős asszonyok laká­sára tört be, és pénzt vitt eL Lopott a strandon is. Betör­tek egy büfébódéba, és 21 üveg colát vittek . el... El­loptak egy kismotort, s az­zal cirkáltak a városban. — És most? — Megszökött az intézet­ből, átöltözött, majd betört a Leniin úti zöldé égéshőd é- ba. ahonnan 120 forintot lo­pott el. Moziba ment. ahol megkérték, hogy egy tekercs filmet hozzon el a másik filmszínházból. Útközben fel­ismerték. így került vissza. — A következmény? — Gyermekkorú, így bün­tető eljárást nem indíthatunk ellene. Az intézeten^ múlik, mert a szülői há,z erre alkal­matlan, hogy valóban rendes embert neveljenek belőle. Hármas fogat Megszólal az URH-készü- lék, parancs érkezik a fcöz­«AAAAAAeAOAAAAAA/\AAA/WNAAA/\AAAA/WVV\A/WW\AAAOAAAAA/VV*AAAAAAAAAAA*-NAAAAAA/NAA/WSA/\^-A/V*-iAA/WVVVVV>AAA/VWWV\A^A/WWWVWV vwwy Drága gyermekek — Zoknit vettem a gye­reknek. Nem is olyan rég 10 forint valahány fillér volt, most meg 22 forintot kértek érte... •— Kabátot kerestem a kis­lányomnak. 360 forintról 520-ra ment fel az ára... — A kötött lánykakardi­gán 58 forintról 146 forintra emelkedett... — Egy 25-ös méretű mű­bőr csizma 86 forint. Ezt az árat sokallom... — Nagyon megdrágultak a gyermekcipők... Gyakran és sokat panasz­kodnak a szülők. Egyre drá­gábbak és drágábbak lesz­nek a gyermekholmik. Szé­pen akarják járatni gyerme­keiket, de a növekvő költ­ségeket nem bírja a csa­ládi pénztárca. Különösen nagy gondot jelent a gyer­mekneveléssel, gyermekgon­dozással kapcsolatos költsé­gek emelkedése az alacso­nyabb jövedelmű gyermekes családok számára. Mi okozza a drágulást, mi­ért növekednek a gyermek- ellátási költségek'! Sok szülő töri a fejét, s erre a fon­tos, közérdekű kérdésre ke­resett választ legutóbb — szeles körű vizsgálata során — a Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság is. A né­pi ellenörök kereskedelmi és ipari vállalatoknál vizsgá­lódtak, ugyanakkor véle­ményt kértek több száz vá­sárlótól is. A fogyasztói igények meg­növekedtek a gyermekellátá- sí cikkek iránt. Főként a jó minőségű, mérsékelt közép­áras cikkek keresettek. A aagykereskedelem jelzi eze­ket az igényeket a gyártó cégeknek, az ipar azonban — monopolhelyzetben lévén — sok dologra azt mondja, hogy nincs. Még szorultabb hely­zetben van a kiskereskede­lem, hiszen csak abból vá­logathat, amit a nagykeres­kedelem raktáraiban talál. Az ipar — gazdaságossági érdekekre hivatkozva — új elnevezéssel, sokszor csak ki­sebb változtatásokkal és ma­gasabb áron hajlandó szállí­tani a termékeket. Ezért az­tán a vásárló nem találja meg a boltokban a keresett cikkeket. Az olcsóbb áruk korszerűtlenek, divatjamúl­tak, a középáras cikkekből nincs megfelelő választék, a korszerű, ízléses, szolidan di­vatszerű termékek ára pe­dig indokolatlanul magas. Baj van a méretek körül is. Az ipar szabásméretei ugyanis nem igazodnak a korosztályok fejlődéséhez. A gyermekruházati cikkeknél az általános méretelőírások több évtaizede változatlanok, jól­lehet a mai gyermekek* szer­vezetileg fejlettebbek, erő­sebb alkatúak. Arra kénysze­rülnek így a szülők, hogy felnőttméretű árut vásárol­janak, lényegesen magasabb áron. A 17—18 éveseket az ipar egyenesen felnőttszámba veszi, részükre csupán mat­rózblúz készül gyermekruhá­zati cikként. A gyermekellátáshoz kap­csolódó árucikkek termelé­sét nagy költséggel segíti, tá­mogatja államunk. Ennek el­lenére az ipar több cikk gyártását vonakodva vállal­ja, sőt meg is szünteti. A hiányt kereskedelmünk tar portcikkekből igyekszik pó­tolni, ezek azonban nem min­denkor érik el a megszokott, belföldi termelésű, de már to­vább nem gyártott cikkek mi­nőségét, s ráadásul az áruk is magasabb. Mit tehet ilyen­kor a szegény szülő? Eszi, nem eszi, nem kap mást. Még a, kisebb jövedelmű vá­sárlók is megveszik a kap­ható, drágább holmit, más háztartási költségek terhére is. Az utóbbi időben erőtel­jesen megdrágultak a leány­karuházati cikkek, s ezt kö­vette a fiú-, leány-, bébi-, gyermekkabát, amelyek együttes drágulása megha­ladta az 50 százalékot. A gyermekruházati cikkeknél — állapítja meg a NEB- vizsgálat — további fogyasz­tói áremelkedés várható, amennyiben a forgalmiadó­kulcsok, valamint a kereske­delmi árrés szintje a jövő­ben Változatlan marad. A népi ellenőri vizsgalat konkrét példákkal is bizo­nyította néhány cikk érzé­kelhető árváltozásait. Egy jbébikabát ára például 1969- ben 230 forint volt, 1970-ben 321, tavaly pedig már 421 forint. A 2—6 éves gyerme­keknek való kabát 390 fo­rintról 461 forintra emelke­dett két év alatt. A 12—18 éves korcsoportban egy le- ánykakbát ára 1969-ben 700, 1970-ben 780, 1971-ben 850 forint. S meg az úttörőnad­rág is drágábban kapható, mint korábban. 1968-ban 63,50 Ft-ért lesietett venni, most 118 forintba kerül. A gazdasági bizottság 1970. áprilisi határozata óta állan­dóan téma az olcsó és fonto­sabb fogyasztási cikkek he­lye, szerepe, rendeltetése és színvonala a kereskedelmi választékban. Az ellátás meg­javítása érdekében e határo­zat megszabta a nagykeres­kedelem és a kiskereskede­lem számára kötelezően tar­tandó cikkek körét, s az/ípar számára is előírta egyes ol­csó cikkek kötelező termelé­sét. A határozat végrehajtá­sa során sokat javult az el­látás a megszabott cikkek­ből, ám sok áru leggyakrab­ban csak a hiánycikkek lis­táján szerepel. A fontosabb gyermekellá­tási cikkek megtalálhatók a városi szaküzletekben és áru­házakban. Nem kapható azonban leányka és fiú bal­lonkabát, gyermek tergál kardigán, NDK , flőrmintás zokni, jersey-nadrág. És 1968 óta hiánycikk a jénai cumisüveg. A népi ellenőri vizsgalat határozott intézkedéseket sürget az. alacsonyabb jöve­delmű gyermekes családok részére is E&almas, eécs^ választékos cikkek gyártásé-; ra. Javasolja egyes gyermek-; ellátási cikkek árformáinak; felülvizsgálatát, a fix árak-! hoz való visszatérést. És sür-! geti mindenekélőtt a keresleti megfelelő felmérését és elem-! zését, az ipari termelés kellő' ütemű növelését, hogy a fo-; gyásztól szükségleteket ma-j radéktalanul kielégíthessék. A gyermekellátással kap-; csolatos fontosabb árucikkek; árainak meg kell őrizni vi­szonylagos stabilitását, úgy,! hogy ezek az alacsonyabb! Ijövedelmű gyermekes vsaid-! dók számára is elfogadhatók! legyenek. Az árak növekedés v\el arányosan növelni kelU a társadalmi juttatások mér­tékét. így biztosítani lehet,; hogy ne alakuljanak ki a! gyermekellátással kapcsola-! tos költségeknél, olyan fe-! szültsógek, ameyek társada-! lompolitikailag és a csalá-< dók jöyedelemfelhasznalasá-; nál tervezett előirányzatok­kal szemben indokolatlanok.; Pateky Dm pont; ügyeletről. Egy meg- kergült - tehergépkocsi érke­zését várhatjuk Mezőkövesd felől Nagytályán. Bizonyára ittas a vezető, mert néhány kerítést tönkretett. Már robogunk is. Eger ha­tárában gyanús gépkocsi. Megnézzük. Sérülés, karco.ús nincs rajta, a vezető pedig nyugodt leLkiismerettel fuj bele a szondába. A menetle­vél és a rakomány is rend­ben. Tovább... A megyeha­tárig autóztunk, de a meg- kergült gépkocsi még nem ért ide. A jelentés óta hosszú idő telt el, alaposan be is sö­tétedett már. Az ügyeletes tiszt visszairányítja a kocsit a városba. Bizonyára a bor­sodiak lefülelték a járművet. Andomaktályán azonban meg kell állni. Mindössze azért, mert egy motorkerék­pár három utassal érkezik. Elől és hátul bukósisak, kö­zépen barna, fedetlen sörény. — Megkértek, hogy hoz­zam őket haza — magyaráz­ta elkeseredetten aiz OH 00-64 rendszámú mot rto- rékpár vezetője. A többiek bólogatnak, s jó barátként vállalják a felelősséget, őket nem szükséges szondázni: jó­féle szeszfelhő áramlik felő­lük. A fiatal tulajdonost azonban megvizsgálják. Az­tán valamit írnak, aztán — a biztonság kedvéért haza­kísérik, hogy ma már ne ül­jön fel még egyszer így a motorra. Mulatságból jött a hármas fogat, s ez a találko­zás bizony a kedvüket szeg­te. Nem baj. Valamit remél­hetőleg tanultak az esetből. És — ki tudja, hogy mit ke­rültek el e „véletlen” találko­zással? Borzasztói Visszaütött A szépasszony-völgy} Kert- vendéglőben és a Ködmön csárdában béke és nyugalom honolt. Halkam játszott a ci­gány, s ha néha egy kissé mellé is csúszott valamelyik ujja, ez nem képez szabály- sértést. Néhány kérdés, meg­nyugtató válasz, amikor be­robog a kocsiból az ottma­radt rendőr: — Menjünk a Tavernába! Verekedés van. — Látom, hogy miattam is lelkesedik. (Jóleső érzés, ha kölcsönösen megbecsülik az emberek egymás szakmáját!) — Kérem aíz ajtókat bizto­sítani — mondja a vezető. Biztosítunk és rohanunk, és magam előtt hatalmas tö­megjelenetet képzelek él. A Taverna ajtaja előtt egy lélek sincs. A záróra már el­múlt. — Semmj nem történt. — mondja az egyik pincér. — Kergetőztek Az ügyeletről azonban be­szól a tiszt, hogy menjünk be, mert a megvert panaszos ott van. Ott is volt, és sírdo- gált. Térdén jókora szakadás csúfítja a nadrágot. És él van keseredve, hogy megver­ték. Vissza a Tavernába: — Nála vagy két fejjel magasabb, nagy darab ember volt, akibe belekötött — em­lékezik a pincér. — Behúzott neki vagy kettőt, amíg a ma­gas férfi be nem gurult, ő — mutat a panaszosra — meg­ütötte az egyik kollegámat is, amikor szét akarta válasz­tani a kettőt. Téhát a panaszos volt a kezdeményező. Elszaladt, s a másik utolérte. Innen a sza­kadás a nadrágon. Meg az el­keseredés. Elindulunk az éj­szakába megkeresni a „bű­nöst”, a sértett társaságában. A Grill is csendes, csak há­rom pár táncol, pedig a gorista szépen énekel. Las­san a sértett előkerül, s lát­szik rajta, hogy sokat józa­nodon. Miután megtudja tő­lünk, hogy kit és miért kerek, közli, hogy eláll a feljelen­téstől. Valami rémlik neki, hogy talán még is ő kér " Aztán — csend. Alszik mé­lyen a város, csak néhány, leUdisimeret-furdalastol űzött férj szaporazza hazafelé a lépteit. Kátai trriíhm

Next

/
Oldalképek
Tartalom