Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

A pap felesége Olitv, * ii mi vígjáték v &mm Komoly téma, vidám kön­tösben. így lehetne röviden jellemezni ezt az olasz fil­met, amely a szatirizáló víg­játék eszközeivel csipkedi a reformok elől mereven elzár­kózó egyházat. Igaz is, vi­lágszerte vitáznak a papi nőt­lenségről, s akadnak „láza­dók” a papok között is. A megújhodás szelleme nem kíméli Olaszországot sem. S hogy mennyire élő ez a vita mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma már vígjá­tékot is lehet készíteni ebből a témából. A film rendezője Dino Risi— akit a társadalmi komédiák nagy mestereként könyvelnek el szakmai körökben —, jó érzékkel nyúlt e kényes té­mához. Véleményét summázó leleplezéseit könnyed, mond­hatnám komédiába hajló for­mában közli a nézővel, így elkerüli a súlyos, feszes ké­peket, dialógusokat, s lénye­gében nem sérti a vallást és a hívőket sem. Pedig végső kicsengésében nem keveseb­bet mond, mint azt, hogy lé­nyegében legfontosabb a lát­szat, s az erkölcsökben nem hisznek azok sem, akik hirde­tik. E komoly mondanivaló ki­bontásához a rendező fel­használja a komédia legvál­tozatosabb módszereit, és ter­mészetesen a nagy sztárok népszerűségét is. Igazi olasz tempóban kezdődik a film. A szép és fiatal Valeria — Sophia Loren játssza elraga­dó bájjal, szépséggel —, sza­kít udvarlójával, mert négy év után megtudja, hogy nős. S hogyan szakit egy ilyen olasz Valeria? Természetesen A párthatározat nyomán: Csökkentik az iskolai adminisztrációi — korszerűsítik a isiiig/sieti rendszert Az állami oktatás helyze­tének felülvizsgálatát köve­tő párthatározat szellemében több jelentős intézkedés vég­rehajtására kerül sor az 1972—73-as tanévben — tá­jékoztatták az MTI munka­társát a Művelődésügyi Mi­nisztériumban. Elmondották, hogy az új tanévben foko­zatosan korszerűsítik az is­kolákban a felügyeleti rend­szert. Ennek alapvető célja az ellenőrző munka haté­konyságának növelése, a tan­intézet vezetésének támoga­tása, a pedagógusok segítése. Az iskolai adminisztráció csökkentésére is újabb fon­tos lépést határozott el a minisztérium. A jövőben a tanácsi művelődésügyi osztá­lyok jóváhagyása, engedélye nélkül nem lehet semmiféle jelentést, felmérést, vagy statisztikai összeállitást ké­szíttetni. Ez az intézkedés a pedagógusok terhelésének enyhítését szolgálja. Napi­rendre tűzték a külöböző nyomtatványok egyszerűsí­tését is. A tantestületi kol­lektívák terhelésének csök­kentése érdekében ezentúl lényegesen kevesebb munka­terv készülhet az iskolákban, mint eddig. A következő tan­évben a pedagógusok mun­kaköri kötelezettségeinek végleges meghatározására is so'* kerül. Változatlanul előtérben áll az iskolai élet demokratiz­musának továbbfejlesztése. Ezzel szorosan összefügg a pedagógus közösségek.^ a tan­testületek jogainak bővítése, annak biztosítása, hogy ki­fejthessék véleményüket az @MmjM 1912. augusztus 8„ kedd olasz módra: picinyke autó­ján üldözőbe veszi a gálád férfiút, s kikészíti. S mit te­het ezután a csalódott leány­zó? Elbúcsúzik az élettől, s öngyilkos lesz Mielőtt azon­ban beveszi a tablettákat fel­tárcsázza a távolsági lelki­szolgálatot, a „barátság hang­ját”. S a telefonban kelle­mes férfihang igyekszik elté­ríteni végzetes szándékától. A hang bársonyos, megnyerő, s Valéria ismét szerelmes lesz. Dehát szörnyűséges ez a vi­lág: a hang tulajdonosa egy pap — Marcello Mastroianni játssza szokásos tehetségével. És megkezdődik az egyen­lőtlen küzdelem. A szépséges Valériának nem okoz ugyan különösebb gondot a hódítás, a derék papot is elég gyorsan megkísérti a szerelem, sőt a házasulás vágya, de az egy­ház hajthatatlan, kíméletle­nül őrzi a tradíciókat. S míg a szerelem jogaiért folyik a küzdelem a rendező és Al- fio Contini az operatőr remek képekben és dialógusokban villantja fel a társadalom különböző rétegének vélemér nyét, reagálását erről a kü­lönös szerelemről és a papi nőtlenségről. A stílus érzé­keltetésére hadd idézzük két bíboros sokatmondó párbe­szédét : — Ki tudja megérjük-e, hogy a papok házasodhatnak? — Mi nem, de fiaink bizto­san megérik. Pompásan, s önfeledten szórakozunk Dino Risi film­jén, élvezzük a két sztár ma- gávalragadó játékát, az epi­zódok komédiáját. Így megy ez mindaddig, míg egyszer­eseik komolyra fordul a szó: félelmetes drámát látunk az utolsó képekben. A boldog hírrel érkező Valériát való­sággal elsöpri a pápa fogadá­sára rohanó bíborosok töme­ge. S az ájtatos főpapok kö­zött ott van Don Mario Va­leria szerelme is, aki hódolat­tal fogadja a pápai áldást. S ha Don Mario nem is, de mi a nézők tudjuk, hogy Vale­ria gyereket vár ... S azt is tudjuk, hogy ez a film ma még nem végződhet másként, csakis így, az egy­ház győzelmével. Márkusz László Be?fik krétával — ó.omiietiikről Fiatalok járták szomba­ton az utcákat, s ez önma­gában nem is feltűnő Eger­ben. Az viszont a bennszü­lött járókelőnek mindjárt feltűnt: e fiatalok néme­lyike — vagy mindegyike? — idönkint lehajolt, és kré­tával irt valamit a járdá­ra. Jelszavakat. A jelszavak tényél ma már kissé elkoptatottnak ítél­jük meg, különösen a gyak­ran, és agyonhasznált jel­szavak olvasásakor. Némi öntudattal úgy értelmezzük, hogy mi már ezek nélkül is tudjuk a dolgunkat, te­hát szükségtelen lépten- nyomon figyelmeztetni bennünket. Nos, nem telje­sen így van, s ebben a vé­leményben csak megerősí­tett jónéhányunkat a szom­bati fiatalok spontán ak­ciója. Felirataik az olvasás, sőt: az Olvasás mellett tüntettek, erre biztattak, ezt éltették, az Olvasást hasonlították össze sok haszontalansággal, amelye­ket, valljuk be őszintén, gyakran behelyettesítettünk az egyenletben ismeretlen­nek nevezett Időt helyére. Belváros-szerle ott láthat­tuk a járdákon az olvasás­ra buzdító jelszavakat. A fiatalok, akik ezt „elkövet­ték", az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok KlSZ-ve- zetői voltak, akik itt tábo­roznak Felsőtárkányon, s egy napra — könyvtári programmal — Egerbe lá­togattak. Hatásos volt-e ez az őszinte, és szerintem vég­telenül szimpatikus propa­ganda? Azt majd esetleg a könyvesboltok későbbi for­galmáról, vagy a könyvtá­rak olvasótáborának alaku­lásából mérhetnénk le. Egy biztos: a járdákra hevenyé­ben felírt betűkre, szavak­ra senki sem lépett rá — megkerülték, elolvasták, és senki sem vonla össze a szemöldökét! ' K. G. iskola életét meghatározó 1 kérdésekben és befolyásol­ják a tanintézetben születő I döntéseket. Elmondották az! illetékesek azt is, hogy az ! idei tanévben megkezdődnek ! az igazgatók kinevezésének \ új rendszerét előkészítő! munkálatok. Az állami szer- ! vekre hárul az a kötelezett- j ség, hogy mielőtt a kinerve- zés ügyében döntenek, kér- jék ki a nevelői kollektíva véleményét. 1973-tól fokozatosan beve­zetik az igazgatók határozott ; időre szóló kinevezését. Munkáját időközönként ér- : tékelik, és mód van arra, — ! sőt jól bevált igazgató eseté- : ben célszerű, kívánatos i6, — hogy megbízatását meg­ismételjék. Ami a gimnáziumokat il­leti, hamarosan hozzálát fel­adatához például az a bi­zottság, amely kidolgozza a ' diákok terhelését jelentős! mértékben enyhítő tananyag- ! csökkentést. Arra a kérdésre, van-e va- ; lami új elgondolás az érett­ségi. ilietve az egyetemi fel­vételi vizsgával kapcsolat­ban, közölték: tisztában van- ; nak azzal, hogy egyéni prob- ; lémákat és súlyos társadal-; mi feszültségeket okoz az a ! kényszerű kettősség, ame­lyet az érettségi és a felvéte­li vizsga időbeni közelsége; jelent. Éppen ezért perspek- : tívikusan szeretnénk a je- ^ lenlegi helyzetét megváltoz- I tatni. Az elképzelés szerint j a jövőben vagy az lesz, hogy < csak egyszer kell vizsgázni, ‘ vagy pedig olyan, módosítás! lép érvénybe, amelynek 1 eredményeként a két vizsga i jellegében alapvetően külön- bözik majd egymástól. A i végleges megoldásról két va­riáció több éves kipróbálása \ után döntenek. ._ __< N EMES GYÖRGY * ,, . . . amikor ismét eljött * reggel, éppúgy gyötrődtek, mint azelőtt. Örültek, ha megpillan­tották egymást, búsultak, ha el kellett válniuk, s vágytak valamire, de maguk se tudták, mire. Daphnisz is csak azt érezte, hogy a csók emléke emészti, Chloé is csak azt tudta, hogy a fürdő emléke gyötri.” (Longosz: Daphnisz és Chloé) 1. Megöl itt az unalom, elő­re tudom. Két hónap, atya­isten! Apa szerint ez sem­mi. A házra is kell vigyáz­ni, ha ő vagy anyu nem tud itt lenni. De gyakran ki­jönnek, anyuval gyakorol­hatok is, ez most a legfon­tosabb. Persze, ha zenei is­kolába akarok átiratkozni, jól kell ismernem a hang­szert, nem vitás. Sajnos, nagyon szeszélyes a hangszerem. És engedet­len, Másfél éve bíbelődöm vele. Néha úgy szól, mint egy tülök. Pedig Selmer- márka, a legjobb. Apa vet­te, anyu tanácsára. Ha már zenét tanulok, semmi esetre se zongorát, mondta anyu. Azt nem tudná elviselni. S ha már a klarinétot válasz­tottam, legyen jó hangsze­rem. Érre apa bólintott, de Mikes Lajos centenáriuma S záz éve, 1872. augusztus 8-án született Mikes Lajos, a kél háború közötti korszak — Osvát Ernő mellett — legkiválóbb’ szerkesztője, irodalomszerve­zője. Kora ifjúságától újságíró volt. A századvégén már heves publicista, közismert és tisztelt műfordító, majd az új század első évtizedében lapszerkesztő. Baráti köre a magyar irodalom és a társadalmi progresszió néhány ki­válósága: Krúdy Gyula, Reinitz Béla, Zubony (Bányai Elemére) és Kunfi Zsigmond. Velük ül csaknem naponta kávéházi asztalánál, amely legendáshírű, mivel itt minden­ről, mindenkiről csak az igazat szabad elmondani. Mi­kes és társai az ország demokratikus átalakításáért, a sajtó- és gyülekezési szabadságért, az elodázhatatlan szo­ciális reformokért harcoltak. Ez teszi érthetővé Adyhoz vonzódását, rajongását a plebejus\forradalmárként nagy- rabecsült lírikusért. Előadásokat tart, cikkeket ír Ady- ról, akiben egyszerre tiszteli a múlt haladó hagyomá­nyainak folytatóját, és az új Magyarország egyik elő­készítőjét. Az Októberi forradalmat sajátjaként üdvözli, és fon­tos feladatokkal bízza meg a tanácsköztársaság. Az Est vezércikkírója és szerkesztője, műfordítóként Lenin Harc a kenyérért című brossúráját tolmácsolja, majd megszer­vezi A töke fordítóinak első magyar munkaközösségét. A Tanácsköztársaság megdöntéséinek napjaiban is Marx szövegével birkózott. A győztes ellenforradalom ezért is, a Nemzeti Színházban bemutatott, hagyománysértőnek bélyegzett komédiájáért is fenyegette, támadta. Annyi társával együtt Mikesnek is el kellett némulnia. Életének és pályájának nagy korszaka 1923-mal kez­dődött. Ekkor sikerült meggyőznie főnökét, az Est fő- szerkesztőjét, s két másik jelentős orgánum, a Pesti Napló és a Magyarország tulajdonosát, nagyszabású iro­dalmi rovat indításának szükségességéről, hasznosságáról. Miklós Andor megbízásából és pénzével Mikes a két há­ború közti magyar irodalom fontos ' bázisát teremtette meg. Kenyérhez és közönséghez juttathatta az üldözött, melőzött mestereket. Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Karinthy Frigyest, Szomory Dezsőt és sok társukat, a Nyugat első nemzedékének nagyjait. Nem kisebb érdeme, hogy a húszas évek sanyarú viszonyai között pályakez­déshez segítette az új nemzedék legkiválóbb tehetségeit: Szabó Lőrincet, Kodolányi Jánost, Pap Károlyt, Gelléri Andor Endrét, Illés Endrét, Fodor Józsefet. A három Az Est-lap a polgári progresszió legjobb irodalmi hagyomá­nyait védelmezte, népszerűsítette. Miközben Miklós An­dor munkatársai a politikai és a közgazdasági rovatban Horthy és Bethlen ellenforradalmi konszolidációs politi­káját támogatták, néhány oldallal hátrább a haladás polgári szószólói hallathatták hangjukat, mutathatták meg jelentős értékeiket. Mikes a húszas években — és azóta is -7- legendás- hírű szerkesztővé vált. Kortársai — Móricz, Babits és a többiek — becsülték, ifjú felfedezettjei rajongva sze­rették. S nemcsak azért, mert néhány éven át a leghat- hatósabb segítséget adhatta nekik. Émberi tulajdonságait is vonzónak érezték. Legszebben talán Móricz Zsigmond irt róla, 1930 augusztusában bekövetkezett halála után, nekrológjában: „Kortárs, fegyvertárs, tele vérrel és tűz­zel és élettel — írta Móricz Mikesről — ... De fehér hajú és érelmeszesedésről panaszkodik, s folyton jövendöli, hogy legfeljebb egy év... És nevet hozzá. Kicsit, igen, kicsit Mefisztó-szerűen. Volt is valami az arcában, ami a Zichy Mihály fejeire: a költőkre és sátánokra emlé­keztetett. Hosszúkás, szögletes arc, fölfelé kefelt haj, csu- fondárosan kék szemek. De milyen jóságos sátán volt! Soha életében senkinek rosszat nem tett, és mindenkin segített, • akiben megérezte az ártatlan lóságot.” (d) tudom, nem értett vele egyet, ö azt szerette volna, ha én is sebészorvos lennék. De én émelygek a vértől, értse meg, Apa. - Hallottam, mikor egy­szer így mondta anyunak: klánétás. 'Megvetően mondta. Mindegy. Szerintem zenész­nek is kell lenni. Fúvósnak is. Klarinétosnak meg külö­nösen. Hiszen ez a legszebb hangú hangszer. És a leg­fontosabb, szavamra. Jó lett volna a nyáron egy nagyot kószálni. Idehaza vagy esetleg külföldön. Fő­ként az lett volna jó, ha egyedül vagyok. De apa ez­zel nem értett egyet. Apa azt mondta: egy tizenöt éves fiú ne kószáljon, üljön a fe­nekén. És ha olyan nagyon egyedül akarok lenni, tessék: itt eleget lehetek egyedül. Egyedül is vagyok. Körös­körül a hegyek, s csak né­ha vetődik erre egy-egy em­ber. Meg itt van ez a patak a ház előtt. Valahol fenn a hegyekben ered. Mormol, cseveg egész nap. De disku- rálni nem lehet vele. Marad a klarinét, de két- órai gyakorlás után már fá­radt vagyok. Talán tossz a technikám. Vagy lehet, hogy még fiatal vagyok a fúvós hangszerhez? Pedig rendsze­resen tornászom, megy a fekvőtámasz is. Gyorsúszás­ban a középtáv se kottyan meg nekem. A felsőtestem kétségtelenül izmos. Apa megvizsgáltatott a kórház­ban, s megállapították, hogy a tüdőm bírja a fújást. Biz­tos az akaraterőmmel van baj. Nem igaz, hogy én így akarok egyedül lenni. Más, ha az ember csavarog, és mindig új vidéket lát. Más az, ha egy helyben vagyok, mint egy fa. Jó lenne, ha valaki volna itt velem. Ti­bor? Á, őt nem engedték volna ide anyuék. Rossz ha­tással van rám, mondják. Jóskát nem bánták volna, de Jóskát meg én nem szere­tem. Nagyon nőies. Nem tu­dom megmondani, hogyan, de nőies. Aííektál, kényes- kedik, fiú létére. És külön­ben is: nem szeretem a nő­ket. A lányokat meg éppen­séggel nem. Állandóan rán­gatják a vállukat, ok nél­kül. És fintorognak. És a szájukkal vonaglanak. A szemüket meg kiforgatják. Tulajdonképpen mindegyik majom. Egyedül a hangszeremet lehet elviselni. Bár ő is mak­rancos. Odacsalt tegnap ez a kla­rinéthang ahhoz a magános házhoz. Az a fiú nem látott engem. A hegyoldalon le­ereszkedtem. Nekem aztán nem nagy dolog. Bokaizmo- sító gyakorlatnak remek a leereszkedés. A hegygerin­cen át jöttem, mikor meg­hallottam a hangot. Ügy mentem aztán fától fáig ug­rálva, lefelé. A szandálom csúszott. Nedves a fű áfák alatt, ösvény nincs. Ahol van, ott agyagos. Beleragad a talpam. A szélső fáktól már lelát­ni a házra. Csinos ház, jó nagy erkély néz errefelé. Nem messze innen is van egy másik ház. Köztük mál­nás. Vagy száz méterre me­gint egy ház. Utána is mál­nás. Mindenütt málnás. Ott hajlongott egy bácsi meg egy néni. Szedték a máLnát. Én meg leültem török­ülésben a földre. Egy bokor eltakart. Hallgattam a kla­rinétot. A fiú az erkélyen fújt. Fel-alá járt, úgy fújt. Szép volt. Nagyon szeretem a klarinéthangot. Az Operá­ban Is mindig a klarinétot szeretem. Arra lehet a leg­jobban táncolni. Ha majd olyan leszek, mint Fanny Elssler vagy Anna Pavlova, egyszer táncolok valamit — csak klarinétra. Olyan a kla­rinéthang, mint egy jó part­ner. Bele lehet kapaszkodni. Megfog, felemel. Szép ez a fiú. Mint Albert a Giselleben. Az egész osz­tály fellépett áprilisban. (Mi voltunk a viliik. Zöld fény­ben ragyogtunk. Félelmetes lehetett. Szeretném egyszer magam látni a nézőtérről. Ha majd olyan leszek, mint Fanny Elssler vagy Anna Pavlova. Szép ez a fiú. Pici, három­szögű fürdönadrágban vön. Milyen egyenletes barna a teste. Táncos is lehetne, nem muzsikus, olyan szép a tes­te. Ide eljövök máskor is. Itt nem lehet sehol zenét hall­gatni. Talán mégis segíthet­nék valamit anyucinak, de mit? Nekem pihennem kell, azt mondja. Nagyon kimerí­tett ez az iskolaév. Hat cen­tit nőttem egy év alatt. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom