Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

Központi segítség a megyei rakodásfejlesztéshez

Kilencven vagon zöldség, gyümölcs hatvani kiskertekből

T Mint ismeretes: a Gazdasági Bizottság határozata alapján felemelt „kocsiállás- pénzekből” egybegyűlt ösz- szeg 50 százalékából rakodásfejlesztési alapot létesí- ; tettek, s ezt — elf ogadott pályázatok alapján — az egyes vállalatok, vissza nem térítendő állami támogatásként, szállításaik tökéletesebbé tételére fordíthatják.

Ahogyan értesültünk: Heves megyében ilyenformán közel 7,5 millió forint jutott.

Vajon mi lett, mi lesz a forintokból?

A kérdésre — az érdekelteiméi kerestünk választ a napokban.

A GYÖNGYSZÖV ÄFIJSZnal. dr. Boros Zoltán főosztályvezető tájékoztatott bennünket:

— Az 1 380 000 forintból szállító járműveket vásároltunk — mondta. Többi között speciális bútorfuvározó gépkocsit is, amire az utóbbi időkben megnövekedett forgalmunk miatt van szükség. Más autóinkkal pedig egyéb feladataink, például az export végzését kívánjuk gyorsítani, tökéletesíteni.

AZ EGER—GYÖNGYÖS

VIDÉKI PINCEGAZDASÁGnál Váradi János főmérnöktől hallottuk, hogy az alapból 1 250 000 forintot kaptak, s ebből egyrészt öt olyan Diesel-targoncát vesznek, amelyek különleges gázelnyelő szerkezetük miatt zárt térben is üzemeltethetők. A praktikus kocsikat egri, miskolci, budapesti és debreceni telepeiken használják. Másrészt pedig nagy teljesítményű, óránként 200 hektoliter kapacitású fejtőgépeket vásárolnak, amelyekkel lényegesen lerövidíthetik a tankkocsik feltöltését, illetve kiürítését. A targoncák közül kettőt már munkára fogtak, a többit várják..).

A HEVES MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLEALAT-tól Tar József osztályvezető válaszolt:

— Az 1 263 000 forintból az egri. Sas úti telepünket, központi üzemünket fejlesztjük. Már vettünk két rakodógépet, s a továbbiakban egy emelővillás és két, kézi targoncát vásárolunk, a szükséges rakodólapokkal együtt.

A FÜZESABONYI ÁFÉSZ

főkönyvelője, Gál József szavaiból megtudtuk, hogy időközben változtattak a programon, s mivel egy nagyvállalat, a Dómus valósággal specializálta magát a bútorszállításokra, ők ilyen célra nem vették meg a beütemezett gépkocsit. Helyette billenős, „önrakodós” ZIL teherautókat vásároltak, s 110 rakodólappal, egy NDK-ból érkező nagy rakodógépet akarnak üzemeltetni még az idén. Minderre pedig 1 210 000 forintot biztosítottak a központi alapból számukra.

AZ EGER—SALGÓTARJÁNI TÜZÉP főosztályvezetőjétől, Mécs Imrétől nyert tájékozódásunk szerint tavaly 550, az idén 320 ezer forintos az az anyagi segítség, amellyel előbbre léphetnek. Az elmúlt évben Hatvan rakodógépet, emelővillás targoncát és szállítószalagokat, Eger pedig ugyancsak egy emelővillás targoncát kapott, míg az idei vásárlásokból, júliustól használják f Salgótarjánban illetve Gyöngyösön o csigás rakodógépet.

AZ EGRI KÖZÜTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT részéről Zana Károly igazgató tájékoztatott:

— Almári, új telepünkre vettünk egy gőzfejlesztő kazánt. .. A géppel az érkező bitumentes kocsikat melegítjük majd, hogy gyorsabb legyen a rakodás. Ez évijén szeretnénk üzembe helyezni.

A SZÖVTERMÉK központjából Kormos József osztály- vezető válaszolt. Mint elmondta : két Diesel-targoncát sikerült beszerezniük. Az egyiket az egri hűtőház számára, a másikat pedig Gyöngyösnek. Mindkettő 10 nap óta dolgozik. Az utóbbi most éppen Keséden segít, a tsz- ben.

A MÁTRA VIDÉKI CUKORGYÁRAK osztályvezetője, Kiss Gyula a következőkről számolt be:

— A juttatott pénzt a cukorréparakodás további korszerűsítésére fordítjuk. Ebből és más anyagi erőforrásból biztosítjuk, hogy hatvani és selypi gyárainkban az ősszel már este 10 óráig * fogadhatjuk a gazdaságokból küldött terményt, s például Poroszlón szinte emberi kéz érintése nélkül végezhetjük a répaátvételt. — Végül

A HEVES MEGYEI GABONAFELVÁSÁRLÓ ÉS FELDOLGOZÓ VÁLLALAT központját kerestük fel, hogy megtudjuk: mivel gyarapszik az átutalt összegből a ludasi takarmánykeverő

üzem. S a Sasvári Tibor osztályvezetőtől kapott válaszból kiderült, hogy két, egyenként 4—4 vagonos fogadósilót szeretnének létesíteni a „tápmalom” számára, s e fémberendezés elkészítését már meg is rendelték a szolnokiaktól. A munka további tökéletesítéséhez pe- dik — már saját erőből — egy billenős gépkocsit is vettek.

A kapott pénznek tehát: helyet talátak mindenütt, s remélhetően valamennyien eredményesen fel is használják még az év végéig, amire egyébként annak idején szerződtek. Gondot csak a rendelkezésre álló, viszonylag rövid idő okoz. Több helyütt ugyanis külföldről akarnak vásárolni, s ennek lebonyolítása napjainkban még elég hosszadalmas. Ez esetben azonban: talán ezt is sikerül gyorsabban elvégezni. .. (gyóni)

Kilencven vagon árú. Ennyi zöldséget, gyümölcsöt szándékszik átvenni az ÁFÉSZ közel 250 hatvani kistermelőtől ebben az esztendőben.

— Pontosan az a célunk, hogy segítsünk a hiányt felszámolni, s ezáltal a kormány új gazdaságpolitikai irányelveit közelebb vigyük a megvalósuláshoz — jegyzi meg a szerződések böngészgetése közben Bocsi László elnök. — Az elmúlt hónapok jóval kecsegtetnek. Már eddig kifizettünk két és fél millió forintot az átvett zöldségért, gyümölcsért. S nagyon gyorsan emelkedni fog ez az összeg, ha megjavul az idő. E pillanatban ugyanis még a háztájiban sem mennek szívesen a földre, veteményesükbe a termelők. Egyébként elmondom, hogy a szerződéses árukból elsősorban Hatvan várost, itt levő tucatnyi értékesítő helyünket töltjük fel. Jut ebből természetesen az állami kereskedelemnek, a kórháznak. az üzemélelmezésnek, s csak a felesleget visszük tovább Gyöngyösre, Egerbe...

Vetőmag, vegyszer, fólia

Rövidesen bekapcsolódik beszélgetésünkbe Tóth András, a fogyasztási szövetkezet mezőgazdasági boltjának vezetője. Tőle tudom meg, milyen sokrétű segítséget nyújt az ÁFÉSZ a 600—800 négyszögöles kis háztáji gazM~ « WVáS 1* H°sszű évek óta először egy hétre leállt az Egri DoJ * hánygyár valamennyi gépegysége, hogy elvégezzék a

már nagyon is esedékes nyári nagy karbantartást. Bár „papíron” a termeléskiesés 189 millió darab cigaretta, a valóság mégsem ez, a jó , munka- és üzemszervezéssel jelentős többlettermelést értek el az I. félévben, s a karbantartás után mind mennyiségileg, mind minőségileg javul a gyár termelése. 260 szakember, karbantartók és műszerészek dolgoznak, hogy újra átvizsgálják és felújítsák az automata gépeket. „Űj ruhát kaptak” a munkatermek is, frissen festették a falakat, a csőhálózatot, mindent felújítottak, ahol szükség volt rá. Mire e sorokat olvassák lapunkban, már újra teljes üzem van a gyárban, a gépek felfrissülve, kijavítva végzik a termelést. Képünkön: a nagy teljesítményű csomagológépek generálja vitását végzik.

****?***' >. (Kiss Béla)

daságoknak, vagy azoknak a vasutasoknak, iparosoknak, nyugdíjasoknak, akik otthonuk apró kertjét állítják a köz szolgálatába.

Kitűnően beváltak például a bolt vetőmag egységcsomagjai, amelyekben egy kertre való saláta- és uborkamagot, vető borsót és babot találtak a vásárlók. Lucerna, fehérhere magért még Gyöngyös környékéről is ide jártak. Elkelt 40 mázsa fólia, különböző tartozékaival, ami annyit jelent, hogy 120 kistermelő rendelkezik e pillanatban műanyagsátrakkal.

Az ÁFÉSZ vezetősége a szerződések megkötésekor a következő évekre is gondolt, ellátva gyümölcsfacsemetével érdeklődő üzlettársait. A tavaszi ültetések idején kétezernél több alma, barack, szilva, meggy és cseresznye csemetét vittek el lerakatá- ból. S ami hasonlóan fontos: kisebb-nagyobb űrtartalmú permetező gépeket mindig raktáron tartott a szövetkezet boltja, s eme olcsó masinákból 180 darab talált gazdára néhány hét alatt.

Bognár János salátái

Delelő utca 11. szám alatt találni Bognár Jánost, a hatvani ÁFÉSZ egyik leszerződött zöldségtermelőjét. Lip- kovics József kereskedelmi főosztályvezető azt mondja róla, neki voltak idén a legszebb salátái. Tízezer fejre szerződött. Valamennyit

rendben leszállította.

A Dózsa György utca 32- ben lakik Pásztor János, egy másik törekvő kisáruterme- lő. ö ötezer fej salátára szerződött annak idején, de nagyon szép nyári retek is termett háztáji földjén.

Több napfényt

Kilencven vagon zöldség, gyümölcs. Szép mennyiség. Nagy érték. Sok munka eredménye.

(Most izgulnak kicsit az ÁFÉSZ központjában. Sikerül-e valóra váltani az elképzeléseket?

— Ha ilyen hitvány marad az idő, ugrik’ tíz vagon paradicsomunk, mondja Lip- kovics József.

Jó idő kellene. Több napfény. És akkor mindenki jól jár. A palántákkal bajlódó termelő, a piaccal foglalkozó kereskedő, de leginkább a vásárló, akinek nem kell csillagászati összeget fizetnie félmázsa befőzni való paradicsomért.

(moldvay)

és ellátó szervek irányában jelentkezik. E téren — a terület- és településfejlesztésben, a lakosság élet- körülményeinek alakításában —, a tanácsoknak a nem tanácsi gazdasági és ellátó szervekkel való kapcsolatában, annak hatékonyságában is lényeges fejlődés tapasztalható, de ez a terület is olyan, ahol a legtöbb mindkét részről a tennivaló. Nem célunk most a konkrét problémák említése, hiszen a problémakörök felvetése is lehetőséget ad egyes szervéknek, vállalatoknak eddigi gyakorlatuk felülvizsgálatára.

így nagyon lényeges lenne, hogy tovább fejlődjék a tervezési együttműködés és az abban való információcsere. Igaz, hogy sokszor a tervezési időpontok sem esnek egybe, de ezen túlmenően olyan , szubjektív okokból eredő hiányosságok is vannak e téren a nem tanácsi szervek, vállalatok és a tanácsi szervek oldaláról is, amelyek végül is a lakosság jogos felvetéseit váltják ki. A tanácsok — népképviseleti jellegükből adódóan — működési területük választóinak megbízásából, lakosságának nevében tevékenykednek és el nem vonható általános feladatuk a lakosság érdekeinek képviselete.

A nem tanácsi szervek által előre nem közölt, időközben minden tájékoztatás nélkül megváltoztatott fejlesztések viszont nem teszik lehetővé, sőt kizárják, hogy a tanácsok élni tudjanak általános hatáskörükön belül ezzel a jogukkal — ami azonban kötelességük is —, hogy megtervezzék a szükségleteket és megszervezzek azok kielégítési módjait.

Élni a lehetőségekkel

Vannak igen jó példák is — e kap- esolatokra is döntő többségben ezek

a jellemzőek —, de vannak még nem tanácsi irányítású szerveik, intézmények, szövetkezetek, vállalatok, amelyek még ijem látják elég tisztán a megyei tanács végrehajtó bizottsága járási hivatalainak és a helyi tanácsoknak ilyen irányú szerepét.

Ide tartozik az is, hogy amikor a tanácsok élnek azzal a jogkörükkel, hogy tájékoztatást, beszámolót kérhetnek a nem tanácsi szervektől a lakosság szükségletei kielégítését illetően —, a felkért szervek nem mindig a kívánt színvonalon tesznek eleget a kötelezettségüknek és nem érzékelik kellőképpen, hogy a felügyeleti rendtől függetlenül a beszámolásra a törvény által kötelezettek. Azt a lehetőséget sem használják ki kellően, amit ilyen beszámolás kapcsán saját munkájukhoz a tanácsoktól kaphatnak. Ha kérnek is támogatást, az jórészt helyiségek biztosítására, anyagi javak juttatására vonatkozik. Tudjuk, hogy hozzájárul e helyzethez az az objektív tény is, hogy megyénk ipari üzemeinek és a szolgáltatóhálózat jelentős részének nem itt van a központja. Az azonban vállalaton belüli munkamegosztás-rendezés kérdése, hogy a központ, vagy kellő hatáskörrel rendelkezőén az üzemegység tart-e kapcsolatot a helyi tanáccsal, de az a. gyakorlat. hogy a központ nem ér rá, az üzemegység formálisan tárgyal, kapcsolatot tart, csak éppen dönteni nem tud —, ez nem tartható és nem viszi előre a lakossági igények kielégítését.

A kapcsolat másik oldalán — a helyi tanácsok sem élnek még sok esetben kellően a törvényben biztosított lehetőségükkel. Akkor, amikor hiányosságokat tapasztalnak — az

állampolgárok jogosan vetnek fel panaszokat —, a tanács és a végrehajtó bizottság a lakosságot érintő ügyekben felhívhat nem tanácsi szerveket a fogyatékosság megszüntetésére, vagy a tevékenység fejlesztésére —. javaslatot tehet személyi fele- lősségrevonásra is. A javaslatot a szerveknek meg kell vizsgálni, s általában 30 napon belül a tanácsot tájékoztatni kell. Ha a tanács, vagy végrehajtó bizottsága a tett intézkedéssel nem ért egyet, a tájékoztató szerv felügyeleti, irányító, érdekvédelmi szervéhez fordulhat. Nem mintha az ilyen eljárásnak kellene a jellemzőnek lenni, de nem is szabad mellőzni e lehetőséget, mert a lakosság érdekei ezt adott akalommal megkívánják.

Tanácsok nélkül?...

Nem szabad elnézni az olyan eseteket, amelyek még napjainkban is megtörténnek, hogy egyes vállalatok, szövetkezetek különböző részlegeket, üzemegységeket létesítenek, vagy szüntetnek meg anélkül, hogy a helyi tanács, vagy a végrehajtó bizottság véleményét előzetesen kikérték volna. Ez a tanácstörvény rendelkezéseivel a legnagyobb mértekbe* ellentétben áll.

Az ismert, hogy a vállalati, szövetkezeti érdekek itt-ott látszólag, vagy közvetlenül nem mindenben egyeznek a nagyobb közösségek érdekeivel és a vállalatok, szövetkezetek önálló, saját felelősségű gazdálkodást folytatnak. Nem is egyszerű olykorolykor az érdekek egyeztetése, azonban mindez nem lehet ok és magyarázat — vagy ha az is, de nem elfogadható —, az ellátást szolgáló kapcsolatok nem kellő színvonalú tartására, vagy a törvény rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyására.

Igaz, hogy a beruházási feszültségek feloldását célzóan jelen időszakban bizonyos gazdasági együttműködési. lehetőségek csökkentek a nem tanácsi szervek és a tanácsok között, azonban mivel a vállalatok és szövetkezetek változatlanul támogathatják anyagilag is azokat a fejlesztéseket, amelyekben dolgozóik érintettek —, változatlanul nagy lehetőségeket ad az anyagi erők koncentrálására. A tanácsok IV. ötéves fejlesztési tervei jelentős ellátási színvonalemelkedést jelentenek, ezen felüli helyi igények csak a helyi erőforrások nagyobb kihasználásával, nagyobb társadalmi összefogással elégíthetők ki és ez az együttműködésben érintett minden szervnek érdeke, de elsősorban a lakosságé, amelynek érdek- képviseletét a törvény a tanácsokra ruházza.

Szervezési és jogi eszközök

Az együttműködés e körében tehát tennivaló is van bőven, de készség is van fejlesztésére és ennek eredményeit a lakosság élvezni is fogja.

A harmadik fő területe a tanácsok és nem tanácsi szervek együttműködésének a törvényesség, a közrend, közbiztonság, honvédelem fenntartása és fejlesztése. Itt igen tartalmas, hagyománnyokkal bíró módszerek alakultak ki és az új tanácstörvény végrehajtása ezt még tovább erősíti. A tanácsok az arra hivatott más állami szervekkel együtt védik a társadalom, a közösség érdekeit, de védik az állampolgárok személyes biztonságát, jogaikat is.

Mindhárom fő területen fennálló

kapcsolatrendszer fejlesztésére kellő eszközök, lehetőségek állnak rendelkezésre, ezeket kell differenciáltan, a politikai, társadalmi, gazdasági célkitűzések megvalósítása érdekében, a lakosság szolgálatában alkalmazni. A törvényes eszköztárban vannak nem jogi — szervezési jellegű — és jogi eszközök is. Amellett, hogy itta kölcsönös együttműködésben, a különböző feladatok ellátásáért való felelősségek összehangolásával végzendő közös munkán van a hangsúly, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tanácsoknak olyan jogi, hatósági eszközök is állnak rendelkezésére, — éppen a lakosság egészség- ügyi, szociális, munkavédelmi stb. érdekeinek védelmére, amelyeket adott esetekben alkalmazni is kell. Nem lehet és nem is szabad elképzelni úgy az együttműködést, hogy a tanácsi szervek ne éljenek törvényes jogosítványaikkal, pL a gazdasági, ellátó szervekkel szemben különböző hiányosságok esetén. Lehet, hogy így a kapcsolat ütközésmentes lenne, de elvtelenné válna és feltétlenül a tanácsok lakossági kapcsolatainak rovására menne. Amellett, hogy ezeket az intézkedéseket a jogszabályi rendben, kellő megfontoltsággal kell végrehajtani, az érintetteknek ezt nem szabad „barátságtalan”, lépésként értékeim.

Fejlődő szocialista valóságunk új és új,- társadalmilag elismert, vagy elismerendő állampolgári igényt vet feL Ezek előrelátása, kielégítésük megtervezése és megszervezése egyre magasabb színvonaon — ez kell, hogy a tanácsi és nem tanácsi szervek együttműködésének középpontjában álljon, erre kell törekedniök —, ezér, felelősek is és ez fogja a jövőben is kiváltani az állampolgároknak e szervek iránti elismerését.