Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
A varázsszavak: munka és beosztás Vallomások a cigány sorsról Asszonyok Ginek a kórház egyik szobájában. Szőkék, barnák, feketék. Mégis egyformák. Arcukon tűnődő, befelé figyelő mosoly. S amikor megmoccan a kis élet, derűs-aggódóvá válik a tekintetük. A várakozás napjait ékk. A félelemmel és mégis örömmel teli várakozás napjait. Számukra most már megszűnt minden családtervezési vita, s mi sincs távolabb tőlük, mint annak a mérlegelése, — megalapozott kívánság volt e a gyerek, vagy sem. A kicsi jön és gondolatukat csak ez tölti be. Ebben egyformák, a doktornő és a munkásasz- szony, az összkomfortos lakás tulajdonosa és az, aki egy szűk konyhácskába viszi majd haza a gyermeket. — Nagyon rég óhajtott gyerek ez —, mondja dr. Schuszter Ándrásné. — Amíg egyetemisták voltunk, nem akartunk gyereket, bizonytalan volt körülöttünk minden. És mindenki azt mondta, meg kell hozzá teremteni a szükséges miliőt. Most már tudom, a gyereknek nem lehet előre megteremteni ezt a bizonyos miliőt, az szinte magától teremtődik meg. Éppen a várakozás idején. Mennyit reménykedtünk —, hiába. Orvosok kezeltek, operáltak, injekcióztak, mert nagyon hiányzott már a kicsi az életünkből. Végül a romániai Szovátára kerültem. Egy hónapra fizettünk be, ott voltunk a férjemmel. Négyszáz reménykedő, gyermeket akaró asszonyt kezelnek ott egyszerre. Nekem használt. Én már nem egyedül jöttem vissza. És azóta várunk. Nem is fontos, hogy fiú lesz-e vagy lány. Csak egészségesen vihessem majd haza... ★ Gál Lajosné, gyermekgondozónő: — El sem tudom az életet képzelni gyermek nélkül. Még a foglalkozásom is hozzájuk fűz. Gyermekgondozónő lettem. Édesek a csöpp kis apróságok, szeretem őket, de ez mégis más lesz. Ez az enyém. A férjemmel együtt nagyon akartuk ezt a gyereket. És jön is! De nem csak egyet akarok. Még nem tudom hány lesz, sok mindentől függ ez, ám egynél mindenképpen több. Gyereknevetés nélkül nem is otthon az otthon. ★ Fiatal, szőke asszony Szegedi Józsefnél — Minket az ismerősök meggondolatlannak tartanak. Mert még lakásunk sincs. Anyuéknál lakunk, egy szoba konyhában. Volt albérletünk, de amikor megtudták, hogy gyerekünk lesz, felmondtak. Van a húgomnak egy tizenhat hónapos kislánya. Talán azért is nem 1072. augusztus 20., vasárnap bántuk, hogy jön a miénk. Olyan aranyos. Kedvet kaptunk tőle. És az édesanyám is nagyon szereti a gyereket. Ha nem is várja összkomfortos lakás, a szeretet, amivel nálunk fogadja mindenki, összkomfortos lesz. A holmija rendben, kivasalva áll, pedig még csak most töltöttem be a hetedik hónapot Nem is házasság a házasság gyerek nélkül. Nekünk legalábbis nem. ★ Horváth Ferencnél — Kell a gyerek. És egy nem elég. Nálunk most jön a második. Én magam egyetlen gyerek voltam és sajnáltam a kislányomat mindig, amikor ült a széken és unatkozott. Vele tudtam volna sírni, mert nem volt játszótársa. Nyolc éve várjuk, hogy jöjjön a második. Most jön. A férjem fiút vár, a kislányom hugicát. Nekem mindegy. Csak meglegyen, egészséggel. Sajnálom azt a gyeÄ munkahely messze esik a családtól, az évek során felépített otthontól, a körülötte terebélyesedő kerttől. Falvakból járnak el dolgozni ezek az emberek; gyakran a megyén túl is, ahová éppen a feladatuk szólítja őket. Hálózatszerelők, villanyszerelők. Az ÉMÁSZ Egri Üzemigazgatóságának munkásai. íme néhány arc közülük: kint a széles mezőn, a tűző napsütésben találkoztunk. Varga Miklós, a csoportvezető. Naptól cserzett arcú, zömök ember. Ezekben a hetekben a Zsóri-fürdő fejlődő üdülőterületének jobb vil- lanyenergia-ellátásán dolgoznak: már messze látszanak a most felállított, égnek meredő betonoszlopok. — Húsz esztendeje vagyok ennél a vállalatnál, húsz esztendeje mindig szabadban levő munkahelyen — mondja. — Eső, hideg, forróság, mindegy. A faluvillamosításkor sokkal nehezebbek voltak a körülményeink, viszont akkor mindenütt nagy vigassággal fogadtak: volt szállás, bőséges ellátás. Most már a felújításoknál nem örülnek nekünk annyira. Meg szállást is nehéz szerezni. Nagyon jó, hogy autóbusz visz haza bennünket mindennap. A kezében levő dossziéból műszaki rajzokat szed elő, annak alapján adja ki az utasításokat. — Mennyit kell tanulni a csoportvezetői beosztáshoz? — Főleg a szakmai gyakorlat a fontos, meg tanfolyam, ahol vizsgát kell tenni, többek között rajzolvasásból is. Én 15 éve vagyok ebben a beosztásban. A szabad időre terelődik a szó. A munkásokért korán reggel megy az autóbusz, s este hat óra körül érnek haza, van úgy, hogy később, ez a munkahely távolságától függ. Viszont kérték, hogy minden héten legyen szabad szombatuk, inkább , rádolü boldog fájdalmab háza reket, aki egyedül nő fél. Nem igaz, hogy jó neki, hogy több jut neki, mert nem osztozkodik sem szeretetben, sem anyagiakban. Milyen bpldogság lesz otthon újból a kicsivel. Sok bajom lesz vele, de kedves bajlódás az... ★ Nagy Arpádné kis mosoly- íyal a szája szögletében hallgatja a többieket O csak úgy félig-meddig vesz részt a beszélgetésben. Elindult azon az úton, amit minden asszonynak egyedül kell végigjárnia. Fél és boldog egyszerre. Ilyenkor nem ellentétes ez a két érzés. Mire e sorok napvilágot látnak, ő már tudja, fia lett vagy lánya. Minden készen áH — mondja. — A lakás, a gyerek holmija. Nálunk csak a gyerek hiányzott. Kétesztendős házasok vagyunk, s anyuék (értsd alatta a két szülőt) segítségévei otthonunk van, berendezkedtünk. Nekünk mindegy volt, mikor jön, csak jöjjön. Gyereket akartunk, hogy hárman legyünk. Jó lesz már, ha ott sir, nedvet mellettünk. Csak már itt lenne. Mért ezek a legnehezebbek, az utolsó napok, az utolsó órák... Az utolsó percek! •k Asszonyok. Üldögélnek a székeken, egyik-másik fájósán egyenesítgeti derekát. Arcukon a tűnődő mosoly. A befelé figyelő kedves derű .... a várakozás.... Mindig úton — Hogyan használjuk ki a hét végét? Valami munka mindig van a ház körül, a kertben. Sokan építkeznek, mások meg a tsz-ben vállalnak harmadosán kukoricát. Én Andornaktályán lakom, ott is így van. Persze, a brigád ezeken a napokon szervez kirándulásokat is, most készülünk például a Balatonhoz. Üdülés? Azt itt, kérem, senki nem veszi igénybe. Ragó Pállal a markológép mellett beszélgetünk. Segédmunkás, hosszú évek óta. Azelőtt sokat kubikolt, de az oszlopnak a gödröt mór gép ássa. Ö csak utánaigazít. — Én is falun lakom, Besenyőtelkem. A busz Füzesabonyig visz, onnan másik autóbusszal utazunk hazáig. Fél hatkor jön értünk reggel, de én már öt órakor mindig útra készen állok. Ezt mi így szoktuk meg, s az még sokkal nehezebb is volt, amikor nem jöhettünk haza és hol volt, szállásunk, hol nem. — Hogyan fizetik itt a segédmunkást? — Nem kapunk túl sokat, de itt egyébként is általában kevésnek mondható az alapbér. Persze, nekem, már eszembe sem jut másik munkahelyet keresni, valahogyan úgy megszoktam itt mindent, Mondták, menjek Pestre, ott többet fizetnek. Dehogy megyek, hiszen akkor jóval többet el is költenék. — Faluban élünk, de az ipar ad kenyeret és ez az életforma — szombat—vasárnap szabad —, nekünk megfelelő. Otthon nem tar. tunk nagy háztartási, nincs Kevés ügy érdekében áldoztunk annyit, mint a cigányság társadalmi felemeléséért. Mégis, néha úgy tűnik, hogy ez a „befektetés” kamatozik a legkevésbé. Az ösztönökké merevült szokások ellenállnak, s bár gyarapszik, de nehezen azoknak a cigányoknak a tábora, akik új életet kezdtek. S vajon miért sikerült kiemelkednie a kisebb rétegnek? őket, a legilletékesebbeket kérdeztük erről, s természetesen azokat is, akik makacsul ragaszkodnak a múlthoz. A Dankó utca helyén bozót A kiskörei cigányok jó része a község központjától messze eső Dankó Pista utcában lakott, természetesen vályogból vert falú, tenyérnyi ablakú putrikban. A telep helyén ma már burjánzik a gaz; a viskókat lebontották, hajdani lakóik odébb költöztek egy utcával. Többnyire új házak, jókora ablakokkal, itt-ott gondozott virágoskert, s jól öltözött kíváncsi gyerekek mindenütt. Ezek az első benyomások a Hegedűs utcáról, ahol az új életet kezdő falusi cigányok zöme él. Sorra jártuk a házakat, találomra kopogtatva mindenütt. Tiszta folyosó, a konyhákban gáztűzhely, mosógép, a gonddal rendben tartott szobákban új, modern, vagy alig néhány éves bútorok. Az asztalokon, a székeken csipke, a falakon egy-két szentkép; úgy, ahogy ez falun még sok helyütt szokás. Különbség csak az ízlésben és a jómód árnyalataiban van. Csontos Ándrásné férje kubikos. Egy keresetből öt gyereket neveltekkel. Arra is futotta, hogy átalakítsák, bővítsék az asszony nagynénvele sok baj, a feleségem is dolgozik. A gyerekek márki- röppentek. Elégedett vagyok. A nagy munkákhoz a legközelebbi faluban mindig raktárt bérelnek, s erre a „támaszpontra” térnek visz- sza öltözködni, enni is a munkások. Az üzemigazgatóság azonban már korszerű öltözőkocsit is állíttatott a raktár mellé; kényelmes, tágas pihenőhely. Szabó András bácsi őrzi itt az értékeket. Túl van már a nyugdíj- korhatáron; kérték, hogy maradjon. — Kell a mozgás, meg a társaság, s én, aki már nagyon régóta ezt csinálom, nehezen tudnám itthagym. Hiszen azután, ha semmire nem képes, minek él az ember? Gürcöltem én, kérem, nehéz volt a sorsom, de csak kibírtuk. Besenyőtelken van házunk. Nőtt abban gyerek, nem is kevés: szám szerinf tizenkettő — teszi hozzá hamiskásan mosolyo'gva. — Felnőttek már mind, ugye? — Kettő még általános iskolás, három nagyobb meg dolgozik ugyan, de enni még hazajönnek. A feleségem jó egészségben van, főz rájuk. Korábban én is kint dolgoztam a mezőn, s akkoriban csak hetenként tudtunk hazajárni. Sok fiatal került ide most. azoknak már könnyebb. Gondolom, szívesebben is maradnak. Szabó István igazgatóhelyettes a határszemlén féltő gonddal figyeli az egymás után emelkedő oszlopokat. Markológépek, daruskocsi, szállítójárművek nyüzsögnek a learatott tarlón, készül az új, nagyobb teljesítményű távvezeték. Összekötik a messzi vidékeket, szertenyúló érrendszerükkel mindenhová elérnek: legyőzik a távolságot. Itt még a nehezebbet, a nagyobb erőfeszítéseket vállalják az emberek. Hekeli Sándor . jétől örökölt kis házat. Természetesen bútort is cseréltek, televíziót is vettek, amint többre futotta a pénzből, amint a legidősebb gyerekek is munkába álltak. Vajon mi a felemelkedés titka? Csontosné magyarázata: — A férjem még betegeskedni sem ért rá soha, dolgozott, mert kellett a pénz. Csak a munka révén lehet valamire vinni. Nekem maradtak itthon a gyerekek, meg a ház körüli munka, a kert és az állatok gondozása. S még egy: a spórolás, a beosztás. Az a cigány, aki így él, hamarosan emberi környezetet teremt magának. Aki viszont egy-két nap alatt elissza a fizetését, aki nem dolgozik rendszeresen, az marad a telepeken, a putrikban. Egy arc a betonrengetegből Mi 'marad a múltból a Hegedűs utcában? Vajmi kevés, s az is megnyerő vonás. A gyermekek barátkozó kedve, közvetlensége, az idősebbek zenei hobbyja. Ez is pénzt hoz a konyhára, legalább havi 6—700 forintot, s csak a közös szombat- meg a vasárnapestéket kell megvonni a családtól. Maradt még a daloskedv, ám a régi cigánynóták szövegét már csak magyarul idézik, azt se tudja mindenki pontosan. A cigány nyelvet senki sem beszéli Kiskörén, hogyan történt, ki tudja, de lassan-las- san elfelejtették. Kísérőnk — Dóra Zoltán pedagógus — kultúrotthonigazgató — a helyi cigányság életének lelkes kutatója túlmutat a Dankó utca helyén burjánzó gazkupacokon. Túl, a kiskörei vízlépcső monumentális építkezései felé; oda, ahol házak nőttek, ahol az emberi akarat új mederbe parancsolja az ősi Tiszát, ahol nem kevesen dolgoznak a Hegedűs utcaiak közül. — Az új környezet tanította meg őket másként gondolkodni, másként élni. S természetesen az a jelentős anyagi és erkölcsi támogatás, amelyet társadalmi rendünk nyújtott számukra. Ingyen házhely, kedvező építési kölcsön, esti tagozat az általános iskolákban... Erről beszél a tiszanánai Bari Mihály is, aki a vízlépcső építkezésén dolgozik hosszú ideje. A termelőszövetkezetet otthagyta, mert itt az igyekvő munkáért több pénzt kapott. — Valaha a Hangácsnak nevezett cigánytelepen éltem. Később sikerült házat vennem, bent a faluban. Már megjött a második gyerek is, mégis megélünk az én keresetemből, persze, beosztással. mert így mindenre futja. A környék befogadott, mert nem élek úgy, mint annyi más cigány, akik hangoskodnak, kötekednek, egy-két nap alatt elisszák a keresetet, s indulnak kölcsönt kunyerál- ni. Negyven viskó — négyszáz lakó Tarnazsadány Kiskörétől' rövid idő alatt elérhető gépkocsival. Elég csak a házakat nézni, bárki meggyőződhet arról, hogy jól élnek itt az emberek. A gondozott főutcától alig egy kőhajításnyi- ra a cigánytelep. Baráz Máté iskolaigazgató kalauzol bennünket ide, a Gödrösbe. Egészségtelen környezet, a putrik teteje széltől tépde- sett, a falak düledeznek, benn a legszükségesebb bútorok is hiányoznak. Elgondolni is megdöbbentő, hogyan fér meg egy 3x3 méteres szobában a kilenc-tíz tagú család. A gyermekek piszkosak és meztelenek, a felnőtteken is csak a legszükségesebb ruhadarabok. Nyomor és piszok mindenütt. Nem ritka a tüdőbajos * putrilakó sem. Kérdem, miért nem akarnak másként élni? A válasz egyöntetű: megszokták, kevés a pénz, nem kapnak munkát, nem szeretnek állandóan dolgozni. Az is elhangzik, hogy segíthetne a tanács és az állam, akkor talán elköltöznének. Negyven viskóban négyszáz ember él itt középkori barbárságban. Baráz Máté adatokkal igazolja, hogy a községi tanács, az iskola mindent megtett azért, hogy segítse a Gödrös lakóit. A segély összege elúszik a kocsmában, a gyerekek nem járnak iskolába, szellemileg visszamaradtak. A községi tanács elnöke nap mint nap tárgyal vállalatokkal, üzemekkel, hogy állást szerezzen a cigányok számára. S legtöbbször hiába. Az iskola tantestülete felmérte az elmaradottságot, külön módszereket dolgozott ki a gyermekek támogatására. Munkájuk szociológiai, pedagógiai tanulmánynak is be- illenék. Az eredmény mégsem sok. Ám Tarnazsadány- ban ennek is örülnek, mert tudják, hogy az átnevelés hosszadalmas, megtorpanásokkal terhes folyamat. Élménynek ez a legnagyobb, ez a szívós kitartás, ez a makacs hit a cigányság felemelkedésében. A tarna- zsadányi értelmiségiek nem keserednek el a pillanatnyi sikertelenség miatt. Tudják, hogy ami Kiskörén sikerült, az nem lehetetlen Tarnazsa- dányban sem. Érzik,-hogy a Gödrösből is vezet út a modern utcákba, az új életbe. Pécsi Istváo Fonodái munMra feloeszünli fonó szakmunkásnőket és 16 EVET BETÖLTÖTT NŐKET betonulonoH Betanulási idő 1 hónap. Bérezés betanulási időre 1200 Ft Betanulási idő után: 1900—2500 Ft kereseti lehetőség. Kéthetenként szabad szombat. Vidéki dolgozók részére szállást és ágyneműt biztosítunk. Bővebb felvilágosítást levélben is adunk. Cím: PAMDTTEXTILMtJVEK FONÖGVÄRÄ;- Budapest, SÜL, Bocskai u. 90. Munkaügyi osztály. Deák Rózsi-------"-----1----——