Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
... hogy meddig a meddig? Mátyásinak, mármint a királynak, azt felelte erre áz öreg paraszt, hogy már csak az ökör szarváig Az új keletűbb válasz, ha egyáltalán felteszi bármilyen Király kartárs, vagy Mátyás elvtárs, esetleg Király Mátyás úr ezt a kérdést: addig, ameddig a takarónk ér. Ám, amiképpen csak anekdótabeli igazolásunk van arra nézve, miszerint az öreg paraszt belátta, hogy csak az ölerei szarváig lát el, azonképpen is csak mondásbéli gyűjtésünk van erről a bizonyos takaróról. Azt még senki fia, átlagember halandótól, köznapi beszédben, nálunk, az utóbbi években nem hallotta, hogy... „addig nyújtózkodunk, kérem, ameddig a takarónk ér.. Mert ez az egész ország, úgy látszik, olyan gyorsan növő kamasz, hogy a szapora léptektől bütykös lábai kilógnak a népgazdasági tervezés takarója alól. Vagy a láb nagy, vagy a takaró kicsi? Már annak idején, ha szerény személyemet is meghívásra érdemesítették volna a gazdasági vezetők emlékezetes konferenciájára, már annak idején megmondtam volna Fock miniszterelnöknek, hogy semmi ok a különösebb gondra: nem a beruházások szaladtak él vélünk, a takarónk rövid! Mert nálunk — ugye? —, csak a takaróval lehet baj. És mennyivel könnyebb is egy vacak takarót szidni, mint a megnyurgult lábakat! Nos, tehát a „beruházási piacon” sem történt más, mint a garai, a gyöngyösi, vagy az egri piacon: nem kérdezte senki, mert illetlenség lett volna megkérdezni, hogy „meddig a meddig”. És mi nyújtózkodtunk! De most az egyszer és itt nem arról van szó, hogy a zöldségárak után! Általában nyújtózkodunk, sőt túl- iiyújtózkodunk — gondolom —, társadalmilag elsősorban. Nem Kovács vagy Nagy, vagy Kiss nyújtózkodik erszényén, azazhogy takaróján, túl — bár erre is van példa szép számmal —, hanem társadalmilag nyújtózkodunk: úgy teszünk, mintha mindenki számára fenékig tejfel lenne az élet. A közelmúltban jómagam is megötknzéssefl olvastam egyik országos lapunkban — aki nem olvasta, annak nem leplezem le az újságot —: hogyan kell téma és hely szerint öltözködnie egy újságírónak. Néhány évecskét lenyomtam már ebben a szakmában, kezdtem akkor, amikor még az öltözködés fogalma sem merült fel, nemhogy annak a „hogyanja”, s folytatom ma is, amikor örömmel rángatok magamra is egy-faét jó cuccot... De hogyan kell öltözködni téma és hely szénást valamilyen riportra?! Aki ezt elolvassa, átlagpén- zű ember, két vagy három gyerekikel otthon, iskolaév kezdete előtt, annate biztos, hogy felmegy emiatt is a pompa.;: Nézem a Svattapofest! Soha gyereket nem saHÄ nők, keményebb munkát nem végzett, lottónyertes pópák liliomderekú kislányai számára tervezett ruha- költemények sorjáznak, némelyik oly ajánlással, hogy a szabóolló becsukódik tőle. Otthontea és munteartíha, valami olyasfajta, mmt a harmincas évek mflűáomosi titkárnői hordtak „munkában”, kirándulóroha küäön- külön a négy évszakra, alkalmi ruha, színházi ruha—1. Nem fxyotom.. És nem tagadom, hogy mindenre szükség van, hogy igenis öltözködjünk szépen, ízlésesen és öltözködjék mindenki így — a kispénzű ember is. De az effajta ajánlat a számukra teszi fel a kérdést: medd dig a meddig? az fekofaév és feadödSc á flanel West az iskolák és felsőbb szerveik még mindig nem jelentik ki határozottan: flamcoljaa a gyerek a jó anyukájával a gyermakzsú ron, de az iskola a tudás és tanulás műhelye és nem a szülői Ki mit tud? permanens döntője. Dacolva a váddal, hogy a klerikális reakció kései szószólója vágyom lenni, itt szeretném elmondani, hogy annak idején jó néhány egyházi iskolában, ahová még véletlenül sem tehette be a lábát proligyerek, hogy, szóval, ott is a legszigorúbban tiltva volt minden divat Fekete csatos cipő, térdharisnya, egyenszoknya, blúz és köpeny. A lányok számára. Minden lány számára! Nálunk és most az anyuka a tíz körmét lerágjg, hogy fodros kis ruhácskájában szebb legyen a Piriké, a környezetismeret-órán, mint Jucika volt tegnap a számtanórán. Kerül, amibe kerül. Álmatlan éjszakába, zsíros kenyérbe, vasárnapi napszámba... Nehogy megszólja bárki is a gyereket és szülőket. Meddig a meddig? És, aki a harmadik kocsit cseréli a negyedikre és néha nem mer a volán mögé ülni, mert szédeleg az éhségtől? De kell a csere! Mit szólnának Ikszék, akiknek ipszilon típusú kocsijuk van már, hogy nekik még mindig az a vacak kétéves zé kocsijuk van. És a száztonnás vaskerítés az új ház mögött, amelyért évekig kell nyögni az OTP-kölcsönt, de lennie kell ilyen kerítésnek, mert már mindenkinek van a soron. És a vendéglátások kivagyisága... és a felesleges körök a kocsmában, hogy én se vagyok garasma tyi. J, és a.... Nem sorolom tovább. Meddig a meddig? Persze, hogy mindennap több kell és nagyobb az igény. Ám a mozdony is csak akkor megy többel, ha többet tesznek a lapáttal a kazánba! Meddig a meddig? Ameddig a takaró ér! Mert ebben az országban takaróra mar mindenkinek telik. Ha másért nem, hogy rövid legyen. mamaaaaamaaaaaaaaaama>wwwww^ammmaavavwmaw\aaaá< Vajas kenyér a fűben t gyobb ve®t, mint e lányka, feszült rajta a hosszú, fehér nadrág, barna arcán viliódzott az öröm. Hogyne, mikor kezében lóbázta a leány tollaslabdaütőjét. Az ütővel nagy köröket írt le a levegőben, és futott körbe-kör- be meg cikkcakkozva, maga után csalva a kiabáló kislányt. Amott a sárga színű pádon kék ruhás, vézna kislány üli. ö lenne inkább a tettes? Lehet. Lehet, hogy étvágytalan, s el akarta kerülni édesanyja folytonos unszolását, azért tette ide, a fűbe a vajas kenyerét. Figyeltem a kék ruhást. Térdére tett kis válltáskájából aprócska fehérlő csomagot szedett elő. Kibontotta és beleharapott az egymásra simult kenyérszeletbe. Nem, nem, ő sem lehetett! Sorra vettem a játszó, szüntelenül mozgó gyermeksereget, s amint néztem őket, gondolatom özönére hideg áramlat csapódott. Előbb a kánikulai hőség iz- za&ztott, s most mintha egyszerre sötét pinceszáj tátongott volna rám. A hidegség hirtelenül rohant meg, a tarkómból dermesztve ellepte az egész fejem, s alattomosan lehuzödott a szív felé. Kicsi, a kisebbnél is kisebb gyermekek voltunk.. És lehetetlenül soványak. Örökösen ott zsünnyögtünk, nyűglődtünk anyánk fakó szoknyája mellett. Hogy gyötörtük, milyen kegyetlenül, csökönyösen mindig ugyanazt hajtogatva: — Éhes vagyok! — Éhes vagyak! — Mit eszünk? Hogy mit ettünk, én és két testvérem? Nekünk úgy tűnt mindig, hogy semmit. Pedig hát valamiből éltünk, nyilván, hiszen mégiscsak felcseperedtünk valahogyan. De mi táplált bennünket, hogy örökösen morgott-kor- gott a hasunk? Állandó vágy emésztett bennünket valamilyen étel után. Felkutattuk és elosztva megrágtuk, megettük még az egérszagú kenyérhéjat is. Fejedelmi lakomának számított, ha köménymagos rántott levest, krumplit vagy babot kanalazhattunk, s utána éheseb- bek voltunk minden előbbi éhségnél. És tessék: most itt hever lábam előtt a fűben egy jókora, szép fehér vajas kenyér, elhagyottan, gazdátlanul! Én tizenegy éves koromig nem ismertem a vajat. Egy fővárosi gyermekotthonban ízleltem meg először, 1948- ban. Aztán más kép, más villanás mozdult fel bennem... Nemrég hivatalos voltam egy régi, gyermekkori leány játszópajtásomhoz. Valaha az enyémhez hasonló sors volt az övé is, együtt jártunk iskolába. Csinos, szép asszony- nyá érett. Tizenöt éves nagy lánya van. Kacagó piros szájjal, élénk, fekete szemmel, tiszta, szép, magabiztos tekintettel, az életre vidáman kitárulva. A vasárnapi ebéd asztalát ültük körbe. Előttünk a megterített asztalon annyi étel, hogy a csiszolt, talpas poharaknál: már nem is jutott hely. Meghitt beszélgetés közben ettünk. A kislány foghegyről evett, s mindenből otthagyott a tányérján jó pár falatot. Az anyja gondterhelten nézte, s nem állta meg szó nélkül. Éreztem, hogy gyakori és megszokott esetről van itt szó. Ám az anya hangjában több volt a kér- lelődés, mint a parancsolás: — Egyél meg mindent szépen, kislányom. Kár és nem is illik meghagyni az ételt. Kiöntsük inkább a moslékba, a szemétre, azért töröm magam, azért főzök? — De amikor- már nem esik jól, anyukám! Éreztem, hogy a kislány sem először válaszolta ezt. Az apyja mélyet, szamaimat sóhajtott és felém fordult panaszolón: — Biztosan a te lányod is ilyen, mint ez az enyém.. . Nem tudják ezek a fiatalok megbecsülni az ételt se. Ö, ha csak egyszer is úgy megéheznének, ahogyan mi éheztünk valamikor, majd ennének akkor!... Emlékszel...? — kérdezte és belekezdett egy régi történetbe. Nekem mesélte, de úgy, hogy a lánya értsen belőle. A lány értette is, olyanvnyira, hogy türelmetlenül közbevágott: — Ó, anyukám, akkor az volt és most egészen más van. Ezt már annyiszor el- mondtad, hogy teljesen a könyökömön jön ki! Az anyának torkán akadt a szó, s hiába fordította el a fejét, észrevettem, hogy bele is vörösödött. Megértettem restelkedését. De a kislány is megértette, aki okos, értelmes és különben igen jólelkű teremtés. Rögtön észrevette, menynyire kíméletlen volt, s olyan hirtelen ugrott fel a helyéről, hogy maga mögött a széket is felborította. Félrerúgta a széket, odaszaladt az anyjához, s két erős, napbarnított karjával úgy átfonta a nyakát, hogy az szusszanni is alig bírt Fekete, sima szálú, derékig érő haja eltakarta mindkettőjük arcát, s aztán felcsukló sírásukat hallottam. — Hát ezt érdemiem én, hogy már az evésnél se hallgatsz rám?...; — De édesanya,' igazán Hiszen tudod, hogy úgy szeretlek! t Többször is megszorította anyja nyakát, hízelkedve megcsókolgatta, s aztán visz- sza se nézve, szégyenkezve kirohant a szobából. Megnevezhetetlen finom illat maradt utána benn és a csend... Ott, a vasárnapi ebéd asztalánál csend volt, de itt mintha a fergeteg szabadult volna el. Gyermekzuhatag áradt ki a játszótéri fák alól, féktelen lármával é$ rohammal. Félre kellett lépnem előlük, nehogy elsodorjanak. S a fűben ott maradt a vajas kenyer. Darabokban. Eltiportan... * - Paíaky Dezső MteOia vSfatlaBtí! rferier= dított volna valaki, úgy megtorpantam. Előtte gondolatokba merülve, egyenletes léptekkel ballagtam, tekintetemmei mustrálva a strand gyepén heverésző szép testű nőket Az járt az eszemben, hogy tegnap még mennyire neheztelnünk kellett az időre, amiért nincs igazi nyár, mára pedig lám, beütött újra a kánikula. A tört felhők egymás után eltakarodtak: augusztusi tartós kéken kiragyogott az ég. A toronyház kapuján át egy óriás sütőkemencébe léptem. Kiütött homlokomon a sószín veríték A park fáinak híves árnyékába érve, gondoltam, megállók egy kis frissítő szusszanom, s akkor villant a szemem elé. A kenyér fehérsége, a pirostó héj és a vastagon rákent vaj lágysárga színe élesen elütött a fű zöldjétől. Csak álltam előtte, rádöbbent tekintettel. Nemrég kerülhetett a méltatlan helyre, mert még csak a kenyérszelet széle kezdett lassan megfénye- sedni, ahol vékonyabban kenték, de megállíthatatlanul nyaldosta tovább a forró napfény, s látni- és tudnivaló volt, hogy egy-kettőre, menthetetlenül és haszontalanul elpusztul. A sétány melletti játszótéren gyermekek hancúroz- tak, vidám nevetésük, éleserős visongásuk, zsibongá- suk messzire áradt a fák alatt. Természetesnek adódott a gondolat, hogy azösz- szefüggést a fűben heverő vajas kenyér és a gyermekéle között kell keresni. Ha ugyan szükséges, hogy megtaláljuk. Szükséges volt, mert valami megmagyarázhatatlan érzés teljesen odakötött a gazdátlan (vagy eldobott?) kenyérszelethez, s arra kényszerített, hogy kitaláljam, ki is az a tékozló, ciki nem átalotta gondtalanul otthagyni a fűben, Csak gyermek lehetett a tettes. De kicsoda?ír: Talán az a rövid szoknyás, erős combú kislány tette, akinek két szőke haj- íonata verdesi a hátát futás közben, s éppen most lemaradt lábáról a divatos fapapucs. Sebtében kapott lábával a papucs után és nyargalt tovább, hogy utolérjen egy fiúcskát. A fiúcska naERDÉLY1 JÓZSEF: Kenyér vers Ha jó a kenyér, annak !s jó, : ki nem látott búzaszemet, pipacsot és búzavirágot, de fogyasztani jót szeret, jó tésztából, amit mindegy hogy ; ember vagy acélkar dagaszt, gyékény-, szalmakosárba mint rég, i vagy kenyértepsibe szakaszt, csak jó legyen. Olyan a vers is: ; szép, jó, igaz, avagy nem az, — bárminek jó, kenyérnek nem jó, magasra magzik bár a gaz., tóAAAÓAAAAAAAAAAAAAA/WVWVW/v
