Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-19 / 195. szám

Slillrnniumi bél vegek

* c

Székesfehérvár alapításának 1000. évfordulója alkalmából hét értékből álló bé- lytegsorozatot ad ki a posta. Az augusztus 20-án forgalomba kerülő 40. 60, 80 fii léres, valamint 1,20, 2, 4 és 6 forintos bélyegek a város és az állam alapításával kapcsolatos jeleneteket, eseményeket ábrázolnak.

Az aranybulla kihirdetésének 750. évfordulójáról 10 forintos bélyegblokkal emlékezik meg a posta. Az augusztus 20-án megjelenő oé- ''lyeg kerete az aranybulla szövegtöredékét ábrázolja, magán a bélyegen pedig a kihirdetés aktusa látható.

Ugyancsak augusztus 20- án két címletből álló bélyegsorozatot ad ki a posta a „Magyar Népköztársaság alkotmányának egységes szövege"- elnevezéssel. Az ötforintos bélyeg képén a Parlament kivilágított kupolája és az alkotmány módosítására utaló felirat látható, míg a 6 forintos bélyeg a Parlament országgyűlési termét ábrázolja.

Dallal, tánccal...

Hevesiek a „Röpült pávaT-körök országos találkozóján

Két napon át — augusztus 19-én és 20-án — rendezik Budapesten a „Röpülj páva,!”-körök országos találkozóját. A színpompás, nagyszabású kulturális eseményen dalosok és táncosok, népes szereplőgárda képviseli Heves megyét. A gyöngyöspatai vegyeskar, az ecsédi ostorost, egerbaktai és novaji „Röpülj pávaikor részesült abban a rangos kitüntetésben, hogy ott lehetnek az ország legjobb együttesei között, ízelítőt

adva gazdag hagyományainkból, a régi népélet dal- és tánckincseiből. Az együttesek mellett két énekes is meghívást kapott a szereplésre, az egerbaktai özv.

Forgó Sándorné és a mikó- falvi Kelemen Albin.

Az énekesek és a táncosok nagy várakozással, izgalommal, lelkes szorgalommal, sok-sok próbával készültek a jó szereplésre.

Minden szabad idejüket műsorszámaik próbájával

töltötték az ostorosiak. Az együttes vezetője, Korsós Nándor, újra meg újra is- mételtetett minden dalt, hogy minél tökéletesebb legyen a hanazás, minél csiszoltabb legyen az előadás. És senki sem panaszkodott fáradtságra, tiszta, elsodró erővel csendült fel az ajkakon minduntalan a sok szép, régi summásnóta: „Füstöl a masina, csattog a kereke...” „Kedves édesanyám, ha fel akarsz keresni.. .” „Barakk előtt hármat fordult a kocsi ...”

Ugyancsak nem tétlenkedtek a novaji kórus és a trió tagjai sem. Lelkiismeretesen kihasználták a rendelkezésükre álló felkészülési időt. Igen gyakran még a késő esti órákban is próbáltak, s ki tudja hányszor és hányszor elénekelték, hogy „Miskolc felől hidegen fúj a szél, ázik-fázik a fügefalevél ...” Az együttes tagjai különben mind új ruhát kaptak fellépésükhöz jó

Machenna aranya

. A FILM az aránylaz kegyetlen sorsú embereiről szól. Azokról, akik tisztes polgári foglalkozást is odahagywa mentek a kalandba, a meggazdagodási vágytól űzetve. Nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy az ólet farkastörvénye szerint, az őrület határán már jóval túl nem lehet és nem is szabad emberi értékekre és érzésekre gondolni: mindenki megöli azt) akiről feltételezi, hogy elszedheti az orra elől az aranyat. Hol volt az arany? És hol volt az a távolság, a pontos út, amelyet meg kellett vagy meg lehetett tenni?

Will Henry regénye és á film annak a seriffnek állít emléket, aki ezzel az aranykereső áradattal szembe mert szállni. Látta, tudta, hogy a különböző szándékú emberek egyformán a vesztükbe rohannak. Egyszerűen csak rendet akart teremteni ebben a vad ámokfutásban. Csak azért, mert a közösségi bizalom a helyére állította? Aligha! Ehhez a feladathoz ennél több is kell, magasabb erkölcsi értékek kellenek. Megvolt-e valaha is ebben az emberben ez az érték és valóban létezett-e ilyen seriff ezen a vadnyugaton, ahöl az adott pillanatban egy emberélet értéké egyenlő volt azzal az ólomgolyóval, amit a testbe belelőttek? Aligha!

És mégis táblás házak előtt

Amerikai film

i

megy ez a film, a közönség' csendben figyeli ezt a nem is túlságosan eseménydús történetet. Megállapíthatja, hogy ez a Colorado veszedelmes, mindenre elszánt, de jigyes fickó. Tudomásul veheti, hogy a szerelem szemérmessége szavak nélkül is tud beszédes lenni. Némi re- zirgnációval azt is elkönyvelheti, hogy az őrmester renegát lesz, mert az ő számtanában ott van az arany elérésének és megkaparintá- sának a lehetősége. Igazában azonban Mackenna érdekli a nézőt, akiben az erkölcsi szilárdságnak olyan fokát fedezi fel, amilyenre a western-hősötknél a film rendezői fel is készítik a nézőt. Hogy ez az erkölcsi túlméretezés a főhős tekintetében mennyire talál célba, a zsúfolt házak bizonyítják.

J. Lee Tompson rendezte ezt a filmet. Nem illetheti az a vád, hogy a külsőségekkel fukarkodott volna. Amit a sziklás hegyekről < képben elmond, lenyűgöző,; A menekülés előtti és alatti földrengésszerű jelenetsor nagy áttétellel bár, erkölcsi diktátumnak is felfogható: Ne fussatok a föld kincsei után, mert beláthatjátok, hogy a földön minden ingatag, változik és így, vagy: úgy, romlást hozhat vagy: hoz is rátok! Már-már azt: hinnénk, hogy egy metho- dista lelkész prédikál ebben a filmben, ragyogó képsorok ;

között, amikor a végén, a mindent elrendező emberi jóság győzedelmeskedése után, ott kuncog az arany az önzetlen seriff tarisznyájában. Fintor ez, vagy csak csattanó? Ki tudja ezt egy western esetében?

GREGORY PECK még

mindig atlétaszilárdsággal verekszik, Omar Sharif pedig k itűnő színész. Joseph MacDonald felvételei mellett Quincy Jones songjai érdemelnek említést.

(farkas)

mecénásuktól, a termelőszövetkezettől.

Szecskó Bálint vezérletével készültek országos szereplésükre az egerbocsiak. Két népdalt hallhatunk majd tőlük. Az egyik: „Cintányérból jó a cukros bogácsa ...”, a másik: ,,Kiskertemben zöld a petrezselyem ..

Mikófalván jeles ünnepet ülnek vasárnap. Nemcsak alkotmányunk születésnapját, •de az István napi búcsút is ekkor tartja a falu népe. Kelemen Albínóknál azonban a házigazda ezúttal nem ül az asztalion, családja, rokonai, vendégei körében. Bizonyára megbocsátanak neki, hiszen mindannyian láthatják és hallhatják majd a tv képernyőjén. Kedves, szép dalt énekel: „Édesanyám, mondanék én valamit ...”

Sokan ülnek le a televízió elé Egerbaktán is. Előbb özv. Forgó Sándorné üzen haza szép dalolásával („Lányok, lányok, ne higgyünk a legénynek ...”), majd felharsan a rezesbanda talpalá- való, vérpezsdítő muzsikája, az egerbaktai lakodalom — dalban, táncban és versben „elbeszélve”. Dr. Váradi Tiborné együttesének szép produkciója zárja majd be a „Röpülj páva!” körök országos találkozójának programját.

A „Röpülj páva!” körök országos találkozójának eseményeit három részben közvetíti a Magyar Televízió; a műsort a népszerű „páva-bácsi”, Vass Lajos vezeti, a szerkesztő Lengyelfi Miklós. Megyénk együtteseinek fellépésére augusztus 20-a délutánján, 16 és 17 órakor kerül sor az Erkel Színház színpadán, amit a televízió 20 órakor közvetít majd, felvételről.

(pataky)

NEMES GYÖRGY

Vagyonvédelmi kiállítás

A Heves megyei Rendőrfőkapitányság szervezésében pénteken délelőtt az egri Fegyveres Erők Klubjában vagyonvédelmi kiállítás nyílt. A megnyitón dr. Kádár JáQl#mjsä£

1 Ü72. augusztus 19., szombat

nos. a Heves megyei Rendőr-főkapitányság helyettes$ vezetője ismertette a kiállítás célját, a személyi és a{ társadalmi vagyonvédelem < fontosságát. Részt vett még\ a megnyitón Szalay István,< a megyei tanács elnökbe-\ lyettese, valamint Horváthj Ferenc, a Heves megyei< pártbizottság osztályvezetője is.

(Foto; Kiss Béla)

n.

— Mit csináljak?

— Semmit. Csak mondom.

— Nemsokára otthon. leszünk.

— Kár. 0

— De hát kényelmetlenül ülsz.

— Nem számít Csókold meg a nyakamat.

Megcsókoltam, de csak egy futó pillanatra. Egy teherautó előzött meg bennünket Hirtelen megingott kezemben a kormány. Majdnem az árokba estünk. De gyorsan újra egyenesbe vittem a biciklit.

— Ne félj. Vigyázok — mondtam.

— Nem félek — felelte. — Tudod, ki ült abban a dög kocsiban?

— Nem tudom. Nem néztem oda.

— Darkó Pista. így hívják. Kati bátyja. Ez a teherautó hozza a kenyeret a turistaházba minden délután, i Meg a főzeléket meg a húst. Ez a Darkó ezzel ruccan át időnként, hogy halálra sze- kírozza a húgát. Ütálatos alak.

Kiegyenesedtem az ülésen. Karomat is megfeszítettem, úgyhogy most nem ért Klót testéhez.

— Honnan láttad, ki ült a teherautó utasfülkéjében? Hiszen be volt hunyva a szemed.

— Láttam — felelte Klót. — Az %mb*t mndete lát.

Ha be van hunyva a szeme, akkor is.

Ilyen korán megszólalt a málnadal. így hívom a közös dallamunkat Mozartból. Dávid fütyülte, valószínűleg odakint. Már hosszú ideje hallgattam, félálomban. De nem akarózott felkelnem. Tudtam, hogy Dávid fütyül. Csak azt nem tudtam: álmomban hallom-e vagy ébren. Nem akartam kibújni az ágyból. Hiszen azt álmodtam, hogy Dávid tart a karjában. És most idejön és felébreszt.

Mégis muszáj volt kinyitnom a szememet. Anyuci, persze, már nincs itt. Ilyen korán még nem takaríthat. Biztosan a konyhában tesz- vesz Kicsit haragudtam Dávidra: mért költ fel ilyen korán. Éppen a karjára hajtottam a fejem, és a fülemet a vállához dörzsöltem.

Az ablak nyitva volt, de a függöny nem volt széthúzva. Kikukucskáltam, hol bújhat Dávid? Mert látni nem láttam senkit. Csak a hang jött valahonnan az egyik fa mögül.

Kinéztem a függönyön át, hogy engem ne lehessen látni. Hát az egyik fa mögött mit vettem észre? Egy hosz- szú hajú kobakot. Ott bújt ez a tökfej Darkó. Dávidnak álcázta magát. Most vettem észre, hogy hamisan fütyül. És én hülye, elsőre nem vettem észre! így nem fütyül egy zenész. Dávid meg éppenséggel nem.

A stoppos

Messziről látom, hogy integet. Talán a hatodik egy őrs leforgása alatt. Nem vagyok híve a stoppnak, de ezt felveszem.

— Hová óhajt?

— Budapest irányába.

— Budapestre?

— Szántódra.

Beül mellém. Cuccát — egy vastagabb nylonháló — a hátsó ülésre dobja.

— Mióta vár itt?

— Másfél órája.

— És ha nem veszem fel?

— Akkor várom tovább a szerencsét. Sajnos, nálunk az autós krapekok túl önzőek. Persze, maga kivétel. Lengyelben szégyen, ha valaki nem veszi fel a stoppost, Nyugaton is más.

— Nem veszi rossz néven, ha kíváncsiskodom?

Vállát rántja.

— Valamivel el kell csapni az időt. De előbb tisztázzuk, meddig mehetek magával?

— Budapestig. Megfelel?

Megsimítja néhányszor a szakállát.

—Ha jobb nincs.

Nagy a forgalom, meleg van. újabb stopposokat is látunk szép számmal. Úgyszólván minden dinnyecsárda körül integet egy-kettő.

— Hol dolgozik?

— Egyetemista vagyok. Gondoltam, leugrok a Balatonhoz.

— A szülei tudják, hogy stoppal indult a Balatonhoz?

— Tudják, hogy nyaralni indultam. A többi nem tartozik rájuk...

Szünetet tartok. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy vallatom.

Jól is jön a kérdése.

— Hogy strapálja magát a furik?

— Eldöcög.

— Ügy látom, maga se stoppos párti.

— Eltalálta. Kizárólag magát vettem fel mostnában.

— Irigy? Vagy a fiatalokra haragszik?

— Egyik sem. Elhiheti. De maguknak, fiataloknak, any- nyi szervezett, olcsó lehetőségük van. Egyre több. Miért teszik ki magukat ennyi bizonytalanságnak. Kudarcnak. Mennyit várt legtöbbet stoppra?

— Két órát.

— Nyugodt természete van.

— Minek ideskedjek? Csak maguk idegesek. Az idősebbek. Az apám is olyan. Autót nem bír vezetni, de ha stoppal megyek, napokig dühöng.

— Vonat-, buszköltséget bizonyára adott volna..,

Tele szájjal nevet.

— Nem értik maguk ezt az egészet. Az a fontos, hogy tegyen ki a Rákóczi úton. Onnan majd csak kivánszorgok valahogy az Osztyapenkóig.. Mert itt minden úgy megy, mintha magjával együtt enné az ember a szilvás gombócot...

Szalay István

, Visszafeküdtem az ágyba. Egy ilyen csalóra én fütyülök.

De honnan ismeri ez a málnadalt? Ez szíven ütött.

Kiugrottam az ágyból. Odarohantam az ablakhoz. Szétrántottam a függönyt, és lekiabáltam:

— Te csaló ott, hallod? Hagyd abba! Hajnalban felvered az embert. A legszebb álmából.

Előbújt a fa mögül ez a Darkó. Vigyorogva felszólt:

— Mi volt az a legszebb álom? Csak nem egy szerencsétlen flótásról álmodtál?

Elöntött a méreg. Lehajoljam a padlóra. Felkaptam a szandálomat. Egymás után mind a kettőt lehajítottam. De nem találtam el. A fa mögé ugrott a szemtelen.

Magamra kaptam a szoknyámat meg a blúzt. Mezítláb lerohantam a kertbe.

— Add vissza a szandálomat — mondtam. Ez' a Darkó ott lóbálta előttem a szandálokat a kezében.

— Tessék — nyújtotta és végignézett.

Felrántottam a szandált.

— Köszönöm — mondtam. Mit mondhattam volna?

— Szívesen — mondta. És még mindig vigyorgott.

— Mit költöd fel ilyen korán az embert?' És hamisan fütyülsz, tudod-e? — mondtam.

— Tudom. En nem vagyok muzsikus. Szép tőlem, hogy így is tudom utánozni a barátodat.

— Kilestél, mi? — mondtam neki.

— Nem kellett leselkedni. Láttam, mikor a biciklin hurcolászott. Odabújtál hozzá.

Nem tudtam, mit mondjak, hogy nagyon megsértsem. Sírva fakadtam dühömben.

Odalépett hozzám. A zsebéből kivett egy kis selyempapírba burkolt valamit.

— Ne sírj. Tessék. Ezt hoztam neked, mert helyes lány vagy.

Kibontottam a papirost. Egy ezüstszínű nyaklánc volt rajta egy nagy érem. Azt az egyiptomi királylányt ábrázolta. A nevét nem tudom.

Olyan, amilyet az Aidában' láttam, mikor, egyszer mór gyerek voltam. Sjzép volt a lánc és az érem. Hirtelen mozdulattal ledobtam a fűre.

— Nem kell! — mondtam és elfordultam. De nem sza-* ladtam el.

— Kár. Pedig jól állt volna neked — mondta, és lehajolt érte.

— Nem érdekel! — mondtam így hátulról.

— Persze, ha Dávid hozna neked ilyet, azt elfogadnád.

ugye?

— Honnan tudod a nevét?

— Tudom. De nem válaszoltál a kérdésemre.

— Elfogadnám, igen — válaszoltam.

— Mert szerelmes vagy, mi? — mondta.

— Nem igaz.

— Tagadod?

— Én nem vagyok szerelmes senkibe.

— Mered neki is mondani? — kérdezte.

— Merem — mondtam, és végignéztem ezen a Darkón.

1 — Akkor gyere. Felköltjük a barátodat. Kíváncsi vagyok, tényleg szemébe mered-e mondani, hogy senkibe nem vagy szerelmes.

Megfogta a kezemet, és húzni kezdett maga után. Nem ellenkeztem. Valami megbénított. Mentem vele, nem is kellett nagyon húzni se. Anyucinak se mondtam, hová megyek. Nem is vette észre, hogy elmentem.

Útközben nem szólt hozzám ez a Darkó. Én se szóltam egy szót se. Csak Dá- vidék háza előtt húztam ki a kezemet a kezéből.

— Nyugodtan elengedhetsz. Nem szököm meg — mondtam.

— Szóval, mered neki mondani, hogy nem vagy szerelmes senkibe?

— Merem.

— Akkor kezdjél fütyülni. Hadd keljen fel, és hadd jöjjön ki — mondta.

— Mit fütyüljek? — kérdeztem, mintha semmit se tudnék.

— Ne tettesd magad. Azt, amit én olyan hamisan fütyülök — mondta. És várt.

(Folytatjuk)