Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-02 / 180. szám
Ne szólj szám? E lénk, erőteljes vita bontakozott ki a közelmúltban egy fontos intézmény pártszervezetének taggyűlésén. Az intézmény életét ugyanis nem csekély súlyú esemény rázkódtatta meg: hivatali hatalommal való visszaélés és más hasonló cselekedetek miatt leváltották az igazgatót. A felszólalók szinte valamennyien elmondották: ők is tudtak a szóban forgó visszaélésekről, s noha önmagukban vagy a személyes beszélgetések során elítélték az igazgató magatartását, nyilvánosan szót emelni nem mertek. Életre szóló tanulságként fogalmazták meg a taggyűlésen, hogy ez a hallgatás nem volt kommunistához méltó, hogy a párttagnak személyre való tekintet nélkül fel kell lépnie a mulasztásokkal, visszaélésekkel szemben. Valljuk meg őszinténi jó néhány egyéb helyen semártana hasonló tanulságot megfogalmazni. Hiszen nemegyszer kérdjük, amikor fény derül a hanyagság, lelkiismeretlenség, becstelenség valamely megnyilvánulására: tudtak erről, tettek ellene az ott dolgozó kommunisták? S bi2ony többször kiderül: tudtak róla, vagy légalábbis sejtettek egyet-mást, de szót emelni, harcba szállni nem volt elegendő erejük, bátorságuk, A kommunistákra háruló kötelezettség e tekintetben elvileg egyértelmű és világos. A szervezeti szabályzat a párttag kötelességévé teszi, hogy „személyre való tekintet nélkül tárja fel a fogyatékosságokat,. harcoljon a bírálat elfojtása és az önelégültség ellen”. Ez az elv azonban nem mindig és nem mindenhol válik eleven gyakorlattá. Néhol mintha a közmondás „klasszikus” bölcsessége élne: „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Ez a — valóságos és keserű tapasztalatokból leszűrt — szemlélet azonban a régi világban sem volt az osztályharcos munkás életelve, a mai körülmények között pedig egyenesen a kispolgáriság tipikus meg- , nyilvánulásaként tarthatjuk számon. „Tudod, ott van nála egy előterjesztésünk a múmia ésszerűsítésére, a jövő hét közepéig kell döntenie az ügyben. Nekem nem lenne előnyöm belőle, ha elfogadja, de jó néhány kisebb beosztású embernek megkönnyítené a munkáját. Nem akarom, hogy ők érezzék a hátrányát, ha a főnök esetleg megharagszik rám, s mérgében visszadobja a tervezetet...” Más. Egy intézményben a szakszervezeti bizottság fellépett az igazgatónak a törvényes előírásokat megsértő, a vállalat jó közszellemét veszélyeztető intézkedései ellen. Hónapokig tartó elkeseredett küzdelem következett, az igazgató minden eszközt megragadott a szakszervezeti vezetők lejáratására, meg- hurcolására, lehetetlenné tételére. Végül is azonban kudarcot vallott: a vizsgálat teljes elégtételt szolgáltatott az szb tagjainak, az igazgatót pedig leváltották. Csakhogy ebben a küzdelemben az szb több tagja teljesen „kikészült” idegileg, volt, aki hetekre kórházba került, s némelyikük most, a siker után is keserűen fontolgatja — vajon megérte-e? S hogy egy más előjelű, nemrég hallott esetet is említsek: egy kommunista munkásnak társai több, általuk tapasztalt visszaélést és mulasztást elmeséltek, ösztökélve, hogy mint párttag, lépjen fel ezek ellen. Ő meg is tette, amikor azonban munkástársainak igazolniuk kellett volna szavait, azok „su- mákolni” kezdtek, visszakoztak, mondván, hogy ők nem is úgy mondták, nem is úgy értették... Az illető egyedül maradt, ránehezedvén a felelőtlen fecsegés, az intrika vádja, amely alól nem is igen tudja most tisztázni magát. Hiába magyarázza elkeseredetten : ő lelkiismeretesen akarta teljesíteni a Nem titok, persze, mi élte- r ti és termeli újjá ma is ezi a szemléletet és magatartást. S az sem titok, hogy e tényezők között nem csekély helyet foglal el a megtorlás miatti aggodalom. Az érintettek részéről történő „visz- szalövés” és „betartás” még távolról sem ment ki a divatból. Bár kétségtelen, hogy ma a bírálat nyílt elfojtásához, a durva megtorláshoz nem éppen kedvezőek a feltételek. A X. pártkongresz- szus által elhatározott intézkedések megerősítették a jogosan bírálók pozícióit, növelték a kritika elfojtása elleni sikeres küzdelem lehetőségét. „Nagyon buta vezető az, aki ma nyíltan próbálja megtorolni a kritikát” — hallottam a múltkor egy megjegyzést, s úgy érzem, e vélekedésnek tulajdonképpen igazat adhatunk. Csakhogy a nyílt megtorlás, nem az egyetlen lehetsé-. ges formája a visszaütésnek. A- jogos ügyért síkraszállót egyéb kár és hátrány is érheti, nrás gondja-baja is származhat a kiállásból. íme, néhány példa ennek bizonyítására. Ismerősömmel találkozom, rettentően háborog, mert az intézmény vezetője kész elpalástolni egy felháborító szabálytalanságot. „Ne nekem mondjad el — jegyeztem meg —, felelős beosztású ember vagy, osztályvezető, pártvezetőségi tag, tiltakozz az igazgatónál!” „Ne félj, a jövő hét végén meg is mondom neki!” — feleli. Aztán a kérdésre, hogy miért csak akkor, kissé zavarba jön. párttag kötelezettségét; íme, most ezért tűnik pártszerűt- lennek. Mi tagadás, az ilyen esetekben jelentkező lehetséges vagy valóságos hátrányok bekövetkeztét semmiféle biztosítékkal nem lehet kizárni. Ilyen — és hasonló — veszélyeknek mindig ki lehet téve a bíráló. Nincs olyan határozat, vagy olyan paragrafus, amely feltétlen védelmet nyújtana ellenük. Ezzel józanul és reálisan számolni kell, ha nem akarjuk illúzióban ringatni magunkat. Igazuk lenne tehát a „ne szólj szám” elv képviselőinek? Szó sincs róla. Éppen ellenkező következtetést szükséges levonnunk: ha „a száj szólása” jár is bizonyos veszélyekkel, tudatosan vállalni kell ezt a veszélyt. S mindenekelőtt a kommunistáknak kell vállalniuk! Hiszen a forradalmár erényeihez ma is hozzátartozik a bátorság, az áldozatkészség, a kockázatvállalás. Vállalása annak a kockázatnak is, hogy a jó ügy védelmében átmenetileg alulmarad a szűk egyéni, vagy csoportérdekek képviselőivel, a maradi, kényelmes, önző emberekkel szemben. E zért fontos, hogy a pártszervezetekben kellő gondot fordítsanak a kommunisták ilyen irányú edzésére is. Egy ideig erről valahogy kevesebbet beszéltünk. Most ismét kezdünk jobban, figyelni rá, kezdünk többet szólni a kommunistáknak erről a roppant fontos morális kötelezettségéről. Ez jó és szükséges dolog. Mert akárhogy is nézzük, az egészséges előrehaladáshoz minden biztosíték közül alighanem a legfontosabb a kommunista kollektívák, s azokon belül minden egyes párttag helyes szemlélete és magatartása, fGy. LJ Eyy-o gyápbúl régen szerszámkészítőként dolgozom. Az én munkám különösen szép: újra meg újra nagy pontosságú, ezred- milliméteres tűrésű feladatokat kapok, s szinte minden új gyártmányhoz közöm van bizonyos fokig. Ügy érzem engem is /szeretnek, megbecsülnek: 14,50 az órabérem,. A legtöbb a családban ... Hétköznapi történet: Néhány nap híján, éppen húsz esztendeje, felszedelőz- ködött egy gyöngyössolymosi ember, hogy szerencsét próbáljon a Pipis-hegyi gyárban. Odafenn körülnézett, aztán mindjárt el is szegődött az üzemhez. Átképzős tanfolyamra jelentkezett, s három hónap múlva már esztergagépen dolgozott, teljesítménybérben. Mert nemcsak kedve, érzése is volt a munkához. Ma is ebbe a gyárba jár nap-nap után. Csak, hogy most már harmadmagával: a feleségével, meg a vejével, a gyerekek Polski Fiatjával. A kitűnően ápolt személygépkocsival, amelyben egyébként még nemrég is, jó három hónapja a lánya volt a negyedik utas. A lánya, aki szintén a hegyen dolgozik, s most éppen — szülési szabadságon van... Fiatalember Danyi István, ma is kissé álmodozva emlékszik élete nagy esemé-: nyére: — A feleségem, Magdiiéi harmadéves ipari tanuló korában került le az üzembe és éppen a szomszédom mellé osztották be gyakorlatra. Falumbéli is volt. a szomszédom is, s mi tagadás: tetszett is. Hát „kinéztem magamnak”. Hatvanhatban pedig feleségül vettem. ö műszerész, ama kevesek közül, akik kitartottak ide- lenn ... Jelentés a növénynemesítök műhelyéből Itt a fagyálló „nekratoid” őszibarack! Kopár hegyvidékeink is ltszilvásíthatókf> Oláh Béla, az MTI tudományos munkatársa írja: Őszibarack fajtaválasztékunk ismét bővült: magyar és 'külföldi alapanyagok fel- használásával minden eddiginél fagyállóbb változatot sikerült előállítani. Az „újszülött” a csonthéjasok népes családját olyan taggal szaporította, amelyről a szakemberek a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak. Mint mondják, ennyi pozitív tulajdonságot egyesítő és ekkora termésbiztonságot nyújtó fajtajelölt ne- mesítőink műhelyéből még nem került ki. Az új hibrid létrejöttének fontosságát csak növeli, hogy Jelenleg telepített fajtaállományunk az idők során teljesen elavult. Fokozatosan fel kell újítani, mert sem a hazai termelői-fogyasztói követelményeknek, sem az egyre növekvő exportelvárásoknak nem tud maradéktalanul megfelelni. A világpiacokon a sárga húsú változatok kezdik átvenni a „prímhegedűs” szerepét; a hazai — zömében szürkésfehér húsú — gyümölcsök mind inkább háttérbe szorulnak. Ráadásul exportpartnereink szöszös héjú barackjainknál jobban kedvelik a sima héjú „nektarin” tipusu árukat. Dr. Tamássy István, a Kertészeti Egyetem növényörökléstani és nemesíteni tanszékének professzora és munkatársai másfél évtizedes kísérletező kutatómurika eredményeként oldották meg a problémát. Olyan fajtajelölt került ki a kezük alól, amely száraz és meglehetősen hideg éghajlati viszonyainkhoz valamennyi eddigi „kreáció” közül a legjobban alkalmazkodik. Maximálisan fagytűrő, vírus-re- zisztens és a csonthéjasok rettegett gombabetegségének, a moníliának és a nemkülönben veszedelmes támadónak, a levéltetűnek is százszázalékosan ellenáll. (Ezt a készséget különben nemesi- tőink kínai vad őszibarackfajtáknak a keresztezésbe való bevonásával érték el.) A kísérleti munka legfőbb eredményének Tamássy professzor azt véli, hogy az eddigi fajták külön-külön meglevő hasznos karakterét sikerült „egybeterelni” és a most előállított hibridekben koncentrálni. A sárga húsú gyümölcsbe sikerült átmenteni, sőt fokozni a fagyállókészséget, ugyanakkor általában a fehér húsú változatokra jellemző magvaválósá- got is biztosítani. A szösz- mentes, sima felületű típus eredményes kialakítása pedig exportpartnereink vásárlókedvét fokozhatja. Külön előny, hogy legérettebb állapotában is jól bírja a szállítást, jó utöe'ró és a gépi osztatott» tevütelmen* sínek is jobban megfelel. Szakvélemények szerint az új fajta — elsősorban fagyállóságánál fogva — olyan nagyfokú termésbiztonságot nyújthat, amely a jelenleg egy fára jutó 25—50 kg-os átlaghozamot jelentősen növelheti. A növénynemesítök másik figyelemre méltó eredményt is elértek. Ugyancsak hosszú évek kísérleti munkájával sikerült radikális rendet teremteniük a szilva — „fronton”: kökénynyel történő keresztezéssel viszonylag igénytelen, szárazságtűrő, bőtermő, vírusellenálló fajtái kaptak. Az új produktum szemnagyságra lényegesen nagyobb a besztercei szilvánál. ízletessége ellen sem lehet kifogás, hiszen a kökény közkedvelt, pikáns, savanykás zamatét tartalmazza. Dicséretes tulajdonságai közül azonban tálán mégis az a legértékesebb, hogy éppen szárazságtűrő igénytelensége folytán, az egyéb gyümölcsök termesztésére rendszerint alkalmatlan talajokra is telepíthető. így a terméketlen, szeljárta, eróziós területeken is jól megél, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy többek között Borsod, Nógrád, Veszprém megye körzeteiben is meg lehet majd oldani a helyi gjríimolcseilátást. — Besze Imre a jubiláns gyári munkás. . — Megszoktam, megszerettem az üzemet — vall önmagáról, s magukról. — Itt mindig érdekes, izgalmas a feladat, nem lehet megunni. S a szerszámműhelyben dolgozni, valahogy rangot is jelent... No, és az sem utolsó, hogy egy helyiségben vagyok műszakról-műszakra a gyerekekkel! Egy ideje, persze, már csak a Pistával... A felesége, Beszéné valamivel arrébb, a gyár másik részén található: — Én hatvankettőben jöttem az uram után. Ö is hívott, meg a falubeli asszonyok is, s végül kedvet kaptam. Először az anyagraktárba kerültem, utána pedig vizsgát tettem, s mint mázoló és fényező a festőműhelyben állapodtam meg. Közben csoportvezető is lettem. Az vagyok most is... A már említett Pista, Danyi István — a vő. 1955-ben ismerkedett meg a gyárral, aztán Pesten folytatta a tanulást: „a huszonegyesben”. Szakmunkásként került vissza a gyöngyösi Izzóba. — Eredetileg idomszerész vagyok — beszéli —, de már Valamennyien brigádban dolgoznak. Kitüntetett, régi szocialista brigádokban. Brigádokban, amelyekben igazán jól érzik magukat. Amelyekben már Beszénét és a vejét, Danyi Istvánt is kétszer avatták kiváló dolgozóvá. Az egész család a törzs- gárdához tartozik, s ezt lép- ten-nyomon érzik. A fizetési borítékokon, a nyereség- részesedésen. Mindenen. Odahaza is, ahol a család külön-külön is szépen halad, gyarapodik. Beszééknek és Danyiéknak is módos, kényelmes a lakásuk, s ha Gyöngyössolymoson nem is a Pistáék kocsija az egyetlen, bizony megnézik a faluban. S még inkább megcsodálják majd, ha a „kis trónörökös”, a fiatal nagyszülők első unokája, Magdika is betelepszik majd a négy felnőtt közé kocsikázni! Együtt vannak a munkában és a munka után, közös a gondjuk, az örömük. Ez tartja össze őket, ez köti négyüket egymáshoz és a gyárhoz. Csoda-e ha elégedettek, ha boldogok... ? Gy. Gy. KNEB-vizsgálat a gyermekellátási költségekről A közérdeklődés előterében álló kérdéssel, a gyermekellátás költségeinek alakulásával kapcsolatban kezdett vizsgálatot a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Ennek során a gyermekek által használt legfontosabb közszükségleti cikkeknél — az 1968—1972-es időszakra kiterjedően — megvizsgálják a költségek növekedését okozó gazdasági tényezőket az iparban és a kereskedelemben, s a tapasztalatok alapján javaslatokat dolgoznak ki a megmutatkozó feszültségek enyhítésére. A felmérésnél a gyermekek életkori csoportjai szerint áttekintik a ruházati és cipőipari termékekkel, valamint a különböző tápszerekkel, bébiételekkel, konzervekkel és felszerelési tárgyakkal való ellátottság kérdéseit. Az ipar területén a többi között megvizsgálják, hogy a gyermekellátást szolgáló főbb cikkekben hogyan alakult a termelés mennyiségben, minőségben és választékban, melyeknél jelentkezett olyan belkereskedelmi igény, amely meghaladta a vállalat szállítási lehetőségét, illetve at- toi jncret, választék szempontjából eltért, és mi akadályozza jelenleg annak kielégítését. A nagykereskedelemnél egyebek között az is szempont a vizsgálatnál, hogy milyen információk alapján állítja össze megrendeléseit az ipar részére, s a vele való előzetes tárgyalásai hogyan befolyásolják a rendelések mennyiségét és választékát. Megnézik azt is, hogy mely cikkekben nem vállal* ta az ipar a feladott rendelés mennyiségi vagy választéki teljesítését. A kiskereskedelmi vállalatoknál a többi között azt tanulmányozzák, hogy megfelelő-e az árukínálat a különböző cikkekben. A felmérés kiterjed arra is, hogy az ipari vállalatok középtávú tervei alapján 1975-ben fő vonalakban milyen változás várható meny- nyiségileg és választékilag a termelésben. Mwmm 1978, augusztus 8, sása-ág
