Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
i Munkás művelődés Az utóbbi néhány esztendőben több fontos tanácskozást rendeztek a közművelődésről. Az országos népművelési konferencia, az országgyűlés kulturális bizottsága, a művelődési otthonok vezetőinek országos fóruma — hogy csak a legjelentősebbeket említsük —, vitatta a továbblépés lehetőségeit. Nem véletlenül. A felszabadulást követő évek látványos előretörése után lelassult a művelődés tempója. Az alapvető társadalmi változás eredményeként , ma senki elől nincs elzárva a kultúra, de tény, hogy az emberek — családi, származási, iskolázottsági és munkahelyi körülményektől függően —, nagyon különböző mértékben élnek a művelődési lehetőségekkel. Noha az általános iskola nyolc osztályának elvégzése kötelező és ingyenes, a ma 15—49 éves népességből 1,6 millió mégsem rendelkezik általános iskolai végzettséggel! A huszonöt éven aluli ipari-fizikai munkások huszonegy százaléka nem fejezte be az általános iskolát és ezzel az alapműveltséggel a munkások ötven százaléka sem rendelkezik ! A munkáscsaládok gyermekeinek továbbtanulását «z anyagi lehetőségek és a meglevő kulturális igények egyaránt befolyásolják. Nagyon sok családban szükség van a gyerek mielőbbi keresetére. Másutt egyszerűen a kulturális igények hiányoznak. De akadályozója az előbbre lépésnek az iskolahálózat máig is kedvezőtlen helyzete, a két- műszakos tanítás is. És változatlanul mostoha körülmények között folyik a szakmunkástanuló-képzés, amelynek keretében a munkásosztály utánpótlásának oktatása, nevelése folyik. A munkásosztály egyes rétegeinek művelődési helyzete az átlagoshoz képest is rendkívül rossz. Ez mindenekelőtt a bejáró munkásokra, valamint a segédmunkásokra és — sok erőfeszítés ellenére —, az építőipar munkásaira vonatkozik. Jelenleg mintegy nyolcszázezer bejáró munkást tartanak nyilván. E munkástömegek a fővárosban és a nagyobb városokban hozzák létre a termelési értéket, az adót is a fővárosi, vagy a városi szerveknél róják le utánuk az üzemek. Ugyanakkor szociális, kommunális és kulturális igényeik a falvakban jelentkeznek, ezt azonban a lakóhely — megfelelő koncentrált anyagi erők hiányában —, nem tudja vállalni. A helyzetet súlyosbítja az utazással töltött órák elvesztésén túl az a tény, hogy a bejárók többsége iskolázatlan, betanított vagy segédmunkás. Munkahelyük sem ösztönzi őket általános és szakmai műveltségük növelésére, ennek következtében kulturális igényeik is alacsonyabbak. A megalapozó általános és szakműveltség híján a bonyolult termelési—üzemi körülmények közé kerülő munkás nem lehet teljes értékű tágja munkahelye kollektívájának. Sokak jogos kérdése: mi az oka a kulturális fejlődés lassúbbodásának? A probléma sokrétű és összetett. A munkásosztály gyorsan növekvő létszámával nem tartott lépést a közművelődés intézményi hálózatának fejlődése. Ennek következtében közművelődésünknek még korántsem sikerült az igényeknek megfelelő differenciált művelődési lehetőséget biztosítani. Csökkent a tanulás, az önképzés társadalmi megbecsülése is. Ugyanakkor az életszínvonal emelkedésének hatására a háztartások civdlizálódása nem mindig hat pozitív irányba: a nagyobb családi beruházások elvonják az anyagi eszközöket és az időt a művelődéstől. Az emberek egy része ma a civilizációs eszköztár gyarapításáért él, dolgozik és nem azért korszerűsíti az életét, hogy ezzel sokoldalú emberi—szakmai-kulturális fejlődését könnyítse meg. A műveltség bizonyos fajta fokmérője az olvasottság: e tekintetben hazánk nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő helyet foglal el. A nagy fejlődés ellenére azonban a családok fele egyáltalán nem vásárol könyvet és a felnőtt lakosságból mintegy hárommillió egyáltalán nem olvas. Ezek nagyobb része — sajnos — munkás és paraszt. Nem olvas — furcsának tűnő ellentmondás: de ugyanakkor rádiót hallgat, televíziót néz, vagyis látóköre tágul, ismeretanyaga gyarapszik, s így műveltsége is lényegesen magasabb, mint húsz-harminc esztendővel ezelőtt a nem olvasó emberé. Furcsának tűnő ellentmondás az is, hogy a művelődés iránti igény és a meglevő igények kielégítésének a lehetősége akkor csökken, amikor fokozatosan nő az emberék szabad ideje. Jelenleg már kétmillió ember dolgozik 44 órás munkaidőben, ami azt jelenti, hogy kétmillió ember két szabad szombathoz jut havonta. Ám ma még a megnövekedett szabad időnek csak kis töredékét használják kulturálódásra. Egyelőre még messze vagyunk attól, hogy az emberek szokásává tegyük a szabadidőben művelődést. Mi hát a továbblépés útja? Erre a kérdésre keresték a választ a már említett országos tanácskozáson, amelyek előkészítői a készülő népművelési törvénynek. A közművelődés munkásainak egyik legfontosabb feladata: megtalálni azokat a módokat — a klubszerű foglalkozások, szakkörök és tanfolyamok bővítésével —amelyek vonzó módon' az eddiginél hatékonyabban segítik elő az emberek műveltségi szintjének emelését. Tovább kell növelni a szocialista munkabrigádok köz- művelődési tevékenységét, mert így létrejöhetnek a köz- művelődésnek olyan természetes elemi egységei, amelyek nemcsak a munkatevékenységben fejleszthetik tagjaikat, hanem befolyásolják érdeklődésüket, szabadidő-felhasználásukat is. Napjainkban már száztízezer kollektívában egymillió-kétszázezer dolgozó törekszik a szocialista brigádmozgalom hármas céljának megvalósítására, s fejt ki közös és rendszeres tevékenységet feladataik tökéletesebb ellátása, általános és politikai önművelés érdekében. A brigádok többsége művelt, politikailag tapasztalt munkások vezetésével tevékenykedik. Elsősorban az ő feladatuk, hogy a szakmai műveltség folyamatos és rendszeres növelése mellett az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítsanak, egészen a művészetek megismeréséig, a korszerű általános műveltség gyarapítására. A művelődés: termelési tényező. Ez azt jelenti, hogy a közművelődésért a gazdasági vezetőknek is sokkal többet kell tenniük. Részt kell vállalniuk a kulturális létesítmények fenntartásában, a művelődést szolgáló eszközök gyarapításában. A kezdeti lépések már megtörténtek: mind tö’-b olyan ipari nagyüzem mutat készséget a falusi köz- nv.ivelődés támogatására, amely munkáslétszámának egy részét — és nem is kis hányadát —, falun élő emberek k Véből toborozta. Biztató, hogy egyre nő azoknak a gazdasági vezetőknek száma, akik megértik: a munkásság cse- 1 -'-.vő, közvetlen társadalmi-közéleti tevékenységéhez, r' szvételéhez elengedhetetlen feltétel a szakmai ismeretek állandó bővítése mellett az általános műveltség gyarapítása is. Prukner Pál ' ^s/vvvsaa/wvwsaaaaaaaaaaaaaaaaa/naaaaaa/vsaaaaaaaaaaaaa/saaaaaaa/ Karmestereit Ez a szó, „karmester”, a köztudatban a muzsikához kötődik. Pedig a karmesteri kézre, akarata, elgondolásra nemcsak a koncertdobogón van szükség, hanem az élet sok más területén is. Máshol is vannak karmesterek, akik a kezükben tartják az irányítást — mint képeink is bizonyítják. A muzsika egyik nagy karmestere: Pablo Casals. A közlekedés karmester». Az építkezés karmestere. Az üzem karmestere. Megtalálták a legrégibb ábécét A Michigand Egyetem kutatói komputereik segítségévéi részben befejezték annak a nyolc, tevebőrre írt kéziratnak a megfejtését, amelyek néhány századdal régebbi eredetűek, mint a holt-tengeri tekercsek. A dokumentumok, amelyekről feltételezik, hogy i. e. mintegy 700 évvel keletkeztek és az egyik Hebron melletti településről származnak, egy máig még nem azonosított nyelven íródtak. Egyes tudósok fenntartásuknak adtak kifejezést a dokumentumok eredetiségét illetően. A Michigan: Egyetem kutatói azonban ' Georg E. Menderhall professzor vezetésével bíznak benne, hogy hamarosan megtalálják a kulcsot az említett dokumentumok nyelvéhez. Menderhall professzor, aki az orientalista kutatásokkal foglalkozó amerikai iskola egykori igazgatója volt Jeruzsálemben, úgy véli, hogy hasonlóság van az említett kéziratok nyelve és a régi etruszk nyelv között. A tevebőrre vetett írás, véleménye szerint, annak az ábécének a legrégibb formája, amelyet később a görögök és az etruszkok is alkalmaztak és amelyből kifejlődött az általunk is használt mai ábécé, , ;... A nyelvészek tüzetesen elemezve a kéziratokban előforduló összesen 40 betűjelet, megállapították, hogy a betűjelek jelentős része szinte azonos a jelenlegi nagybetűkkel, '-•»MUgVOW#uKönyv egy intern acionalista hősről Ukrajna könyvesboltjainak polcain „Legendák nyomában” címmel egy könyv jelent meg, amely Pataki Ferencnek, a neves magyar internacionalistának életével és tevékenységével foglalkozik. A könyvet az uzsgorodi Kárpáti Könyvkiadó jelentette meg ukrán és magyar nyelven. Szerzői: K. Lusz- tig, B. Szpivak, és A. Dov- ganyics. A könyv szerzői részletesen ismertetik a magyar forradalmár életének főbb állomásait: szibériai partizántevékenységét a polgárháború éveiben, a népgazdaság helyreállításában vállalt munkáját a harmincas évek Szovjetuniójában. Nagyon érdekesek azok a fejezetek, amelyek a Nagy Honvédő Háború idején Pataki Ferencnek a kárpátaljai partizánosztagokban végzett tevékenységével ismertetik meg az olvasót. A könyv utolsó lapjai a hősnek a fasiszták kínzőkamráiban elszenvedett gyötrelmeit mondják el, részleteket közölnek a kivégzés előtt szeretteihez írott leveleiből.. TRÓJA.„ Nemrég fontos régészeti leleteket tártak fel, amelyek bepillantást engednek a Bulgária területén élt bronzkori (i. e. III—II. évezred) törzsek életébe. Különösen nagy jelentőségű a Dipszisz-tell ásatás során előkerült leletegyüttes: az ásatás bolgár és szovjet régészek közös munkája volt. A leletek a bronzkor első feléből származnak és sok a közös vonásuk a nyugat-kisázsiai, elsősorban trójai leletekkel. Legutóbb Nova Szagora központjában folytak teli-ásatások: a leletek a dipsziszbeliek természetes továbbfejlődési fokának tekinthetők. Az őskor legvégéről származik a Valcsi- Tran-i aranykincslelet. Tizenhárom aranytárgyból áll, mindegyiknek más a formája és díszítése; a korabeli trák ötvösművészet fejlett technológiájáról, ízléséről tanúskodnak. A leletet a szófiai Nemzeti Régészeti Múzeum őskori osztálya őrzi. Bűvészkongresszus A Német Demokratikus Köztársaság fővárosa nem mindennapi kongresszus színhelye volt. Ezen a kongresszuson az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország bűvészei vitatták meg sajátos foglalkozások problémáit. A kongresszus résztvevői arra a megállapításra jutottak, hogy szélesebb körben keli alkalmazniuk a tudomány és a technika, ezen belül a kémia és az elektronika területén elért vívmányokat. Az NDK-ban a klubok és a kultúrházak 30 szaifckörében több mint 500 ifjú és leány sajátítja el a bűvészkedés titkait. A „kezdő varázslók” közül sokan mint vendégek a kongresszuson is részt vettek.
