Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám

ik gyár is segített. .. Ifjúsági klubot kaptak a mátraderecskei fiatalok Csillagászok az 1000 éves városban Hevesi sikerek Székesfehérvárott Televízió, rádió, magneto­fon, lemezjátszó, jó néhány újság, hetilap és a nyári hó­napokban is rendszeres program várja a közös szó­rakozásra, társaságra vágyó fiatalokat a közelmúltban felavatott mátraderecskei if­júsági klubban. A községben dolgozó fiatalok örömmel vették át új birodalmukat, hiszen eddig — megfelelő helyiség hiányában — nem tudtak rendszeresen talál­kozni, KISZ-munkát végez­ni. Az elmúlt évek során a KISZ-alapszervezet több­ször felvetette az ifjúsági klub létesítésének a kérdé­sét. Az igényt a község ve­zetői is ismerték, s a lehető­Klubdélután Mátraderecskén ... ségek mérlegelése után úgy döntöttek, hogy közös erővel építenek egy klubházat a sportpálya területén. Az el­képzelések megvalósításához nagy segítséget kaptak egye­bek között a helyi termelő- szövetkezettől és a tégla­gyártól, de maguk a fiatalok is helytálltak az építkezés során. Az azóta jól működő klub felvette Ságvári Endre ne­vét, s lehetőséget teremt az ifjú dolgozóknak a szórako­zásra, a művelődésre. Mind' a községi KlSZ-szervezet- hez, mind pedig a téglagyá­ri alapszervezethez tartozó tagok részt vesznek a klub munkájában, sőt az idén nyáron bevonták a téglagvá­(Foto: Tóth Gizella) rí építőtábor ifjú lakóit is. A klub vezetői elmondották, hogy. rendszeresen gyarapít­ják a berendezést, a felsze­relést, s mindig közösen be­szélik meg, mi^e is lenne még szükség. A megegyezés után felkeresik a gyár veze­tőit, s egyetértésben egy-egy ifjúsági műszak alatt meg­keresik a megvásárlásra ki­szemelt berendezési tárgy, vagy például értékesebb hanglemez árát. ■A mátraderecskeiek közös összefogása nyomán valóban megfelelő otthont kaptak a fiatalok, akik így a munka­lehetőségek mellett a szóra­kozási lehetőségeket is meg­találják a községben. SZÉKESFEHÉRVÁROTT ez évben minden megmozdulás a jubileum jegyében zajlik. Ha történelmén végiglapo­zunk, szinte hozánk bő ezer éve is kiolvasható belőle. E város földje tartotta Géza fejedelem sátrát, látta Ist­ván király bevonulását. E város ünnepelt annyi koro­názáskor. s zúgtak harang­jai sok királyi temetés alatt, örvendezett és siratott, le­égett és újjáépült. Feldúlta tatár, török. A Romkert az ezer év előtti időt mutatja. S megért a város még egy romos időszakot, a második világháborút, mely után kő kövön alig maradt. S ebből a pusztulásból is újjászületett. 1945-ben alig 5 ezer ember járt a romok fö­lött, ma pedig 75 000 a lako­sok száma, s rajtuk kívül 5000 az ideiglenesen bejelen­tett dolgozó. A város mű­emlékeit felújitották vagy újraépítették. Külvárosai új lakóházak tömbjeit emelik magasba. A város büszkesé­ge, a VIDEOTON, világhír­nevet szerzett számára. A Csillagászat Baráti Köre a VII. országos találkozóját is Székesfehérvárra hívta egybe. Ezt az elhatározást az indokolta elsősorban, hogy az ezeréves ünnepélyek so­rában a csillagászok is hó­dolni igyekeztek a nagy­múltú városnak. Másodsor­ban azért, mivel Székesfe­hérvár vezet a Csillagászat Baráti Köre tagjai sorában a legnagyobb létszámával. Amatőrjei a csillagászati he­tek alkalmával a város né­pes táborát meg tudják moz­gatni. Kulin György dr., a buda­pesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, a Csillagászat Baráti Körének elnöke bol­dog büszkeséggel ecsetelte a fehérvári szervezet hősi múltját, virágzó jelenét, bíz­tató jövőjét a megjelent 300 baráti köri tag előtt, akik az ország különböző megyéiből jöttek ide, de szép számmal képviseltették magukat a szomszédos országok amatőr csillagászai is. Megyénkből 24-en voltunk ott. Az üdvöz­lő. megnyitó beszédből hal­lottuk, hogy a baráti kör taglétszáma most 6500. Meg­alakulásakor. 1965-ben, mindössze 61 tagja volt. A 19 megye és a főváros között Heves megye a 6. helyen ál! a taglétszámok arányát te­kintve. T I Z E N E G Y ELŐADÁS hangzott el a 4 napos talál­kozón (július 6. és 10. kö­zött). Kiváló elméleti és gya­korlati szakemberek adtak tájékoztatót a csillagászat és az űrhajózás múltjáról, je­lenéről, jövőjéről. Itt nyer­tünk értesülést arról, hogy az ezredfordulón milliónyi műbolygó kering majd a Föld körül, illetve a nap­rendszerben. Ez veszélyes helyzetet teremthet rájuk nézve, s ez a nem kívánatos állapot csak űrállomások be­iktatásával csökkenthető. Különös érdeklődés kísérte azt az előadást is, amely az űrkutatás hasznáról szólt a földi térség és Földünk ala­posabb megismerése, fejlő­désének figyelemmel kísérése szempontjából. Ma már er­dőtüzeket. szennyezett tenger- felszínt ismernek fel ezek segítségével, meteorológiai és híradástechnikai szerepükről nem is beszélve. És eljön az idő, amidőn a vulkáni mű- 1 xlések és földrengések elő­rejelzése is megvalósul. Képet nyertünk a magyar csillagászat ezeréves fejlő­déséről is. A magyar csil­lagászat (nem a távcsöves? a honfoglalásig visszanyo­mozható. A távcsöves meg­figyelések a XVIII. század­ban kezdődtek Nagyszomba­ton, Kolozsvárott, de felsze­relésének nagyszerűségével az 1776-ban elkészüli egri csillagda azokat is túlszár­nyalta. Itt hangzott el nagy nyilvánosság előtt, hogy az Egerben látható Linea Me­ridionals segítségével jelez­ték Magyarországon először a Nap járásával ellenőrzött pontos időt. Az ifjúság, fiúk-lányok, középiskolás és ipari szakis­kolás tanulók nagyobb ará­nya jellemezte az országos ta­lálkozót. Az összejövetelt nyilvános „vizsga" fejezte be. Tizennégy fiatal sorako­zott fel a Róka—Kulin—Po- nori T. „bizottság" asztala előtt, hogy beszámolhassa­nak az amatőr csillagászat elméleti és gyakorlati alap­jaiból szerzett ismereteikről. Jóleső érzéssel írhatjuk le, hogy e kis sereg fele gyön­gyösi, illetve egri fiatalok­ból állott. Köztük szerepelt Veres János és Tóth Imre a Gárdonyi Gimnázium, Török Péter a Dobó István Gimná­zium tanulója, akik mind­hárman kiváló eredményt érlek el. A CSILLAGÁSZAT Baráti Körének elnöksége minden évben az ún. „Zerinváry” emlékéremmel tünteti ki az év legeredményesebb ama­tőr csillagászát. E kitün­tetésben most Zombory Ottó, a gyöngyösi szak- középiskola csillagásztanára részesült, aki lelkes munká­ja nyomán új beosztásba, a budapesti Uránia Csillagvizs­gálóba került. Dr. Zétényi Endre S2UTS DENES: UT6HBMI XXII. A pincér elhúzta a füg­gönyt, Éva az étteremből ki­látott a tengerre. *vott a Dr r- ból, közben gondolatban em­lékeit is ízlelgette. A sok vita ellenére akko- r;|-'in mégis jó volt Dániel- ütt lenni. Most, házás- nyolcadik évében be- V.. ..alja magának, hogy Dá­niel azokban az években le­kötötte, izgatta, kielégítette, ö is igyekezett alkalmaz­kodni hozzá, átvenni szoká­sait. beleélni magát gondola­taiba. De sokkal jobban tet­te. hogy hallgatott Mártára, és közéleti sikerét kihasznál­va a bányatervező intézethez helyeztette át magát. Csupa mérnök geológus, fizikus. Teljesen már társaság. Úri­emberek. Mindnek kocsija van, gyönyörű lakása... Igaz. hogy időközben nekik is kiutaltak egy kétszobás la­kást, de hol vannak még a modern berendezéstől. Dáni­el fizetéséből aligha telik kocsira, bútorra. Jobban él­nek. százszorta jobban, mint amikor kezdték, de azok a régi dolgok devalválódtak. Az étterem bejárata felől 19112. július 13., csütörtök zajos, lármás társaság köze­ledett Mr. Morgan, egy ame­rikai kereskedő zöldfülű fia volt a leghangosabb. Elvből ivott és lármázott. Tegnap­előtt a társaságban azt ma­gyarázta, hogy a művészetek iránti szeretet és szimpátia egyetlen lehetséges kifejezése az ital és a felszabadult rö­högés. Feketén és széles, fénylő képpel, kidülledő szemmel kísérte egy olasz beatzenész. Két hölgy volt még a társaságukban, és mint megeresztett csapokból, zuhogott belőlük a jókedv. Éva asztalához ültek. Mr. Morgan megragadta Szászné kezét. — Éva . .. kérem .... vala­ki önt várja a bárban ... Meglepetés lesz — suttogta titokzatosan Morgan. — Az­tán megyünk a tengerre éj­szakai hajókázásra. Az asszony tiltakozni akart, de ekkor a bejárati ajtóban feltűnt Alfred Fless- burger hófehér szmokingos alakja Mosolygott, amint az asztalokat kerülgetve köze­lített, aztan a karját nyúj- toUa. Megsem a bárba mentek, hanem a kikötő felé indultak el, ahol a karéjosan fekvő öbölrészben számtalan csó­nak és kisebb halászbárkák sorakoztak. Az idő kellemes volt, meleg, de talán egy ki­csit fülledtebb, mint az utób­bi napokban. Amerre a meg­lehetősen zajos társaság el­haladt, a kikötő pulóveres térfiai tekintetükkel követ­ték őket. Mr. Morgan néhány közvetlen olasz szót kiabált feléjük, de az emberek nem válaszoltak. A hálóikat, kö­teleiket hajtogató halászok rájuk se figyeltek. — Ez nem Olaszország — szólalt meg Flessburger töké­letes angol kiejtéssel —, itt nem lengi be a földet s a vizet, mint ott, az a könnyed levegő, s mediterrán derű. Ön tévedés áldozata, Mr. Morgan. Elérték a hatalmas testű motorcsónakot, Flessburger fiatalos lendülettel ugrott rá és lekapcsolta a ponyvatartó füleit. — Segíthetnek a fiúk —• jegyezte meg, mire Morgan és az olasz is a csónak tat­jára lépett. A csónak elején ívben meghajlott üveglap fe­szült, s mikor Flessburger benyomta a kulcsot, az ak­kumulátor működni kezdett, gombnyomásra tető is húzó­dott föléjük. — Ez igen — kiáltott lel­kesen Morgan, és a berende­zést kezdte szemügyre ven­ni. — Valóságos kis jacht, de biztosan mozgékonyabb és gyorsabb. Svéd gyárt­mány? — Egy feliratot betű­zött. — Csak egyes darabjai — válaszolt Flessburger. — Né­met konstrukció. Tudják — s nem kis gúnnyal folytatta, — megbízható, pontos ... Beszálltak, Flessburger be­kapcsolta a reflektorokat. Gázt adott, és a motor, akár egy csendes járású óra, du­ruzsolni kezdett. Aztán egy váratlan, erős rántással, mintha a tengert kihúzták volna alóluk, a hajótest fel- emelkedett, és máris repül­tek. Éva Flessbruger mellé került. Egyik kezével össze­húzta nyakán a ruháját, mert a fülke nyitott hátuljáról bevágott a szél. Itt már sok­kal hűvösebb volt, mint a parton. A tiszta égen csilla­gok ragyogtak. — Hallja, Flessburger1 — kiáltott Morgan, hogy tül - harsogj a motor m * vu súrlódásának zaját. Maga egy öngyilkosjelölt. .. — Túloz, Fred — ordított vissza Flessburger. — Sze­retnék egy-két évet jól eltöl­teni. Egy ilyen öreg ember­nek már... — Ezt úgy, s olyan hangsúllyal mondta, hogy érezzék, maga sem hisz ebben. Éva a férfira nézett, a ref­lektor visszaverődő fénysu­garában megcsillant itt-ott őszülő haja. Fehér szmoking­jában, kifogástalan ingében, arcán azzal az enyhe megve­téssel — amivel általában az embereket kezelte, és ami kprábban még ellenszenves­nek tűnt fel benne —, most olyan volt, mint a Dédi által sokszor megrajzolt német ka­tona mintapéldánya: erős, bátor, merész. — Még egyszer kerüljük meg! — kiabált Fred Morgan Flessburgernek, mert egy ér­dekes formájú szigetre buk­kantak. A gyógyszerész szó nélkül balra fordította a kormányt. — Maga pedig próbáljon meg egy palackot kibontani — szólt Antóniónak. A fiú felkelt és majdnem rázuhant a nőkre, akik visítottak. — Aligha lenne jó hajós magából — nevetett a kölni gyógyszerész. — De majd az ital helyrehozza. Az asszony — miközben a csónak szélsebesen repült a vízen, és a többiek hol ne­vetve, hol sikongatva adtak a kellemes szórakozás fölöt­ti örömüknek kifejezést — mérlegelt, határozott, döntött, anélkül, hogy becsapta volna önmagát. Még semmi sem alakult ki benne végleges formájában, de azt már tud­ta, Flessburgert nem ereszti ki a kezéből. Érezte a férfi pillantásaiból, szavaiból, hogy ez az éjszakai kirándu­lás is neki szól, mint az utóbbi napokban minden, s ez a kedves, de könnyelmű társaság csak a statisztéria, akik azért kellenek, hogy fé­nyesebb legyen az előadás. Flessburger lassított, mert hajó közelébe értek. A társa­ság azt kívánta, nézzék meg közelebbről, s ő szívesen en­gedett a kérésnek. Nagy ív­ben kanyarodva vágott az út­nak. Mozdulatait reflexsze- rüen végezte, oda sem fi­gyelt, mit tesz, mégis kitü­nően vezette a kis hajót, akárcsak a Mercedesét. Végeredményben neki túl sok köze nem volt addig, Balátai Jenőhöz, Szászné ap­jához, amíg az az estély Rajnissnál el nem követke­zett. Ludger Westrick na­gyon sokat segített neki, és az Auslandsorganisation der NSDAP magyarországi kör­zetébe tartozók is. Ő azt hit­te, amikor Berlinből elin­dult, miután meghallgatta Werner Daitz és Hugenberg aggodalmas jóslatát, hogy a magyar ügy pokoli nehéz játszma lesz, nehezebb mint volt például a norvég vagy a jugoszláv. Az úgy indult, mintha vajat kellett volna kenyérre kenni és csak ké­sőbb mérgesedett el. -A töb­biek nehezen kezdődtek és könnyebbé váltak Ám Ma­gyarországon akkor semmifé­le ellenállás nem volt, sőt... Emlékszik, Clodius milyen optimistán jelentette Rib- bentroppnak: „Gazdasági kérdésekben a magyar kor­mány magatartása nem ad okot arra, hogy Németország részéről komolyabb kifogá­sok merüljenek fel.” És tényleg, ez az egész bauxitos trupp, a grófjaik­kal, gyárosaikkal együtt.. j Csak pénz legyen. Ezt adták elő a legrafináltabb és a legegyszerűbb formában, mi­közben jelentőségteljes szi- varfüstfelhőbe burkolták ma­gukat. Dr. Werner Daitz a hasát fogta Berlinben, ami­kor elmesélte neki, hogy Mayer Ödön azt kérte tőle, tudna-e tíz agarat küldetni Németországból, és ő cserébe hajlandó a törszt terveit megmutatni. Ott nem kellett könyörögni — gondolta Fless­burger — minden ment, mint a karikacsapás. A bauxitért akkor még fizettek. Éppen akkor kezdődött a nehézség, amikor úgy kellett megszer­vezni az anyag átvételét, hogy majd a második világ­háború után egyenlítik ki a számlát. Amíg pénzt kaptak, adtak azok mindent, a Hor­thy hózentrógerjét is elad­lak volna, de előbb-utóbb rá kellett térni a lényegre. Sze­rencsére addigra sikerült minden adatot, információt megkapni. Még a házak bel­ső alaprajzát is ismerték. Minden készen állt a gazda­sági hatalomátvételre. Neki tulajdonképpen kiadták az utasítást... Balátairól is megtudott mindent. A dip­lomáciai posta kéthetenként vitte a jelentést. Itt járt, ott járt, mit mondott, mire köl­tött, kivel mit beszélt. Nem volt nagy munka. És ha azt az aktatáskát nem lopja el tőle a Intelligence Service?... Máig sem érti. Mi keresniva­lójuk volt ebben az ügyben? Persze, súgtak az amerikai­aknak. Ha most ennek a tökfilkó Morgannak azt mon­daná: gyűlöli az egész an­golszász bandát, mert 1938- ban a müncheni pályaudva­ron lövátették, és legszíve­sebben vízbe fojtaná őket, akkor ... Nos, ez a bárgyú alak azt hinné, ez egy újabb „vagányos” tréfa és nevetne rajta. Flessburger a hajó kürt­jére riadt fel gondolataiból. Túlságosan közel merészke­dett. Megfordította hát a kormányt, a partot célozta meg teljes sebességgel. Eleget szórakoztatta őket. Itt az ideje, hogy megszaba­duljon a társaságtól. Még Évával úgyis vissza kell jönnie a tengerre. A társaság, Barbara javas­latára azonnal a bárba sie­tett. — Megyünk mi is, csak még Évával fordulunk egyel — mondta ellentmondást nem tűrő hangon Flessbur- ger. - Áz asszony nem tilta­kozott. Amikor a társaság el­tűnt, Flessburger hátrasimí­totta homlokába hulló fürt­jeit, meghúzta magán a ka­bátot, s mintha jelentene valakinek, azt mondta: — Azt akarom, hogy vála­szoljon — a hangja konok volt és erélyes —, kellek ma­gának? Először, mintha gúny csil­logott volna az asszony pil­lái alatt, de gyorsan kialudt. Fejével mintha bólintott vol­na.- ífolytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom