Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-13 / 163. szám
ik gyár is segített. .. Ifjúsági klubot kaptak a mátraderecskei fiatalok Csillagászok az 1000 éves városban Hevesi sikerek Székesfehérvárott Televízió, rádió, magnetofon, lemezjátszó, jó néhány újság, hetilap és a nyári hónapokban is rendszeres program várja a közös szórakozásra, társaságra vágyó fiatalokat a közelmúltban felavatott mátraderecskei ifjúsági klubban. A községben dolgozó fiatalok örömmel vették át új birodalmukat, hiszen eddig — megfelelő helyiség hiányában — nem tudtak rendszeresen találkozni, KISZ-munkát végezni. Az elmúlt évek során a KISZ-alapszervezet többször felvetette az ifjúsági klub létesítésének a kérdését. Az igényt a község vezetői is ismerték, s a lehetőKlubdélután Mátraderecskén ... ségek mérlegelése után úgy döntöttek, hogy közös erővel építenek egy klubházat a sportpálya területén. Az elképzelések megvalósításához nagy segítséget kaptak egyebek között a helyi termelő- szövetkezettől és a téglagyártól, de maguk a fiatalok is helytálltak az építkezés során. Az azóta jól működő klub felvette Ságvári Endre nevét, s lehetőséget teremt az ifjú dolgozóknak a szórakozásra, a művelődésre. Mind' a községi KlSZ-szervezet- hez, mind pedig a téglagyári alapszervezethez tartozó tagok részt vesznek a klub munkájában, sőt az idén nyáron bevonták a téglagvá(Foto: Tóth Gizella) rí építőtábor ifjú lakóit is. A klub vezetői elmondották, hogy. rendszeresen gyarapítják a berendezést, a felszerelést, s mindig közösen beszélik meg, mi^e is lenne még szükség. A megegyezés után felkeresik a gyár vezetőit, s egyetértésben egy-egy ifjúsági műszak alatt megkeresik a megvásárlásra kiszemelt berendezési tárgy, vagy például értékesebb hanglemez árát. ■A mátraderecskeiek közös összefogása nyomán valóban megfelelő otthont kaptak a fiatalok, akik így a munkalehetőségek mellett a szórakozási lehetőségeket is megtalálják a községben. SZÉKESFEHÉRVÁROTT ez évben minden megmozdulás a jubileum jegyében zajlik. Ha történelmén végiglapozunk, szinte hozánk bő ezer éve is kiolvasható belőle. E város földje tartotta Géza fejedelem sátrát, látta István király bevonulását. E város ünnepelt annyi koronázáskor. s zúgtak harangjai sok királyi temetés alatt, örvendezett és siratott, leégett és újjáépült. Feldúlta tatár, török. A Romkert az ezer év előtti időt mutatja. S megért a város még egy romos időszakot, a második világháborút, mely után kő kövön alig maradt. S ebből a pusztulásból is újjászületett. 1945-ben alig 5 ezer ember járt a romok fölött, ma pedig 75 000 a lakosok száma, s rajtuk kívül 5000 az ideiglenesen bejelentett dolgozó. A város műemlékeit felújitották vagy újraépítették. Külvárosai új lakóházak tömbjeit emelik magasba. A város büszkesége, a VIDEOTON, világhírnevet szerzett számára. A Csillagászat Baráti Köre a VII. országos találkozóját is Székesfehérvárra hívta egybe. Ezt az elhatározást az indokolta elsősorban, hogy az ezeréves ünnepélyek sorában a csillagászok is hódolni igyekeztek a nagymúltú városnak. Másodsorban azért, mivel Székesfehérvár vezet a Csillagászat Baráti Köre tagjai sorában a legnagyobb létszámával. Amatőrjei a csillagászati hetek alkalmával a város népes táborát meg tudják mozgatni. Kulin György dr., a budapesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, a Csillagászat Baráti Körének elnöke boldog büszkeséggel ecsetelte a fehérvári szervezet hősi múltját, virágzó jelenét, bíztató jövőjét a megjelent 300 baráti köri tag előtt, akik az ország különböző megyéiből jöttek ide, de szép számmal képviseltették magukat a szomszédos országok amatőr csillagászai is. Megyénkből 24-en voltunk ott. Az üdvözlő. megnyitó beszédből hallottuk, hogy a baráti kör taglétszáma most 6500. Megalakulásakor. 1965-ben, mindössze 61 tagja volt. A 19 megye és a főváros között Heves megye a 6. helyen ál! a taglétszámok arányát tekintve. T I Z E N E G Y ELŐADÁS hangzott el a 4 napos találkozón (július 6. és 10. között). Kiváló elméleti és gyakorlati szakemberek adtak tájékoztatót a csillagászat és az űrhajózás múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Itt nyertünk értesülést arról, hogy az ezredfordulón milliónyi műbolygó kering majd a Föld körül, illetve a naprendszerben. Ez veszélyes helyzetet teremthet rájuk nézve, s ez a nem kívánatos állapot csak űrállomások beiktatásával csökkenthető. Különös érdeklődés kísérte azt az előadást is, amely az űrkutatás hasznáról szólt a földi térség és Földünk alaposabb megismerése, fejlődésének figyelemmel kísérése szempontjából. Ma már erdőtüzeket. szennyezett tenger- felszínt ismernek fel ezek segítségével, meteorológiai és híradástechnikai szerepükről nem is beszélve. És eljön az idő, amidőn a vulkáni mű- 1 xlések és földrengések előrejelzése is megvalósul. Képet nyertünk a magyar csillagászat ezeréves fejlődéséről is. A magyar csillagászat (nem a távcsöves? a honfoglalásig visszanyomozható. A távcsöves megfigyelések a XVIII. században kezdődtek Nagyszombaton, Kolozsvárott, de felszerelésének nagyszerűségével az 1776-ban elkészüli egri csillagda azokat is túlszárnyalta. Itt hangzott el nagy nyilvánosság előtt, hogy az Egerben látható Linea Meridionals segítségével jelezték Magyarországon először a Nap járásával ellenőrzött pontos időt. Az ifjúság, fiúk-lányok, középiskolás és ipari szakiskolás tanulók nagyobb aránya jellemezte az országos találkozót. Az összejövetelt nyilvános „vizsga" fejezte be. Tizennégy fiatal sorakozott fel a Róka—Kulin—Po- nori T. „bizottság" asztala előtt, hogy beszámolhassanak az amatőr csillagászat elméleti és gyakorlati alapjaiból szerzett ismereteikről. Jóleső érzéssel írhatjuk le, hogy e kis sereg fele gyöngyösi, illetve egri fiatalokból állott. Köztük szerepelt Veres János és Tóth Imre a Gárdonyi Gimnázium, Török Péter a Dobó István Gimnázium tanulója, akik mindhárman kiváló eredményt érlek el. A CSILLAGÁSZAT Baráti Körének elnöksége minden évben az ún. „Zerinváry” emlékéremmel tünteti ki az év legeredményesebb amatőr csillagászát. E kitüntetésben most Zombory Ottó, a gyöngyösi szak- középiskola csillagásztanára részesült, aki lelkes munkája nyomán új beosztásba, a budapesti Uránia Csillagvizsgálóba került. Dr. Zétényi Endre S2UTS DENES: UT6HBMI XXII. A pincér elhúzta a függönyt, Éva az étteremből kilátott a tengerre. *vott a Dr r- ból, közben gondolatban emlékeit is ízlelgette. A sok vita ellenére akko- r;|-'in mégis jó volt Dániel- ütt lenni. Most, házás- nyolcadik évében be- V.. ..alja magának, hogy Dániel azokban az években lekötötte, izgatta, kielégítette, ö is igyekezett alkalmazkodni hozzá, átvenni szokásait. beleélni magát gondolataiba. De sokkal jobban tette. hogy hallgatott Mártára, és közéleti sikerét kihasználva a bányatervező intézethez helyeztette át magát. Csupa mérnök geológus, fizikus. Teljesen már társaság. Úriemberek. Mindnek kocsija van, gyönyörű lakása... Igaz. hogy időközben nekik is kiutaltak egy kétszobás lakást, de hol vannak még a modern berendezéstől. Dániel fizetéséből aligha telik kocsira, bútorra. Jobban élnek. százszorta jobban, mint amikor kezdték, de azok a régi dolgok devalválódtak. Az étterem bejárata felől 19112. július 13., csütörtök zajos, lármás társaság közeledett Mr. Morgan, egy amerikai kereskedő zöldfülű fia volt a leghangosabb. Elvből ivott és lármázott. Tegnapelőtt a társaságban azt magyarázta, hogy a művészetek iránti szeretet és szimpátia egyetlen lehetséges kifejezése az ital és a felszabadult röhögés. Feketén és széles, fénylő képpel, kidülledő szemmel kísérte egy olasz beatzenész. Két hölgy volt még a társaságukban, és mint megeresztett csapokból, zuhogott belőlük a jókedv. Éva asztalához ültek. Mr. Morgan megragadta Szászné kezét. — Éva . .. kérem .... valaki önt várja a bárban ... Meglepetés lesz — suttogta titokzatosan Morgan. — Aztán megyünk a tengerre éjszakai hajókázásra. Az asszony tiltakozni akart, de ekkor a bejárati ajtóban feltűnt Alfred Fless- burger hófehér szmokingos alakja Mosolygott, amint az asztalokat kerülgetve közelített, aztan a karját nyúj- toUa. Megsem a bárba mentek, hanem a kikötő felé indultak el, ahol a karéjosan fekvő öbölrészben számtalan csónak és kisebb halászbárkák sorakoztak. Az idő kellemes volt, meleg, de talán egy kicsit fülledtebb, mint az utóbbi napokban. Amerre a meglehetősen zajos társaság elhaladt, a kikötő pulóveres térfiai tekintetükkel követték őket. Mr. Morgan néhány közvetlen olasz szót kiabált feléjük, de az emberek nem válaszoltak. A hálóikat, köteleiket hajtogató halászok rájuk se figyeltek. — Ez nem Olaszország — szólalt meg Flessburger tökéletes angol kiejtéssel —, itt nem lengi be a földet s a vizet, mint ott, az a könnyed levegő, s mediterrán derű. Ön tévedés áldozata, Mr. Morgan. Elérték a hatalmas testű motorcsónakot, Flessburger fiatalos lendülettel ugrott rá és lekapcsolta a ponyvatartó füleit. — Segíthetnek a fiúk —• jegyezte meg, mire Morgan és az olasz is a csónak tatjára lépett. A csónak elején ívben meghajlott üveglap feszült, s mikor Flessburger benyomta a kulcsot, az akkumulátor működni kezdett, gombnyomásra tető is húzódott föléjük. — Ez igen — kiáltott lelkesen Morgan, és a berendezést kezdte szemügyre venni. — Valóságos kis jacht, de biztosan mozgékonyabb és gyorsabb. Svéd gyártmány? — Egy feliratot betűzött. — Csak egyes darabjai — válaszolt Flessburger. — Német konstrukció. Tudják — s nem kis gúnnyal folytatta, — megbízható, pontos ... Beszálltak, Flessburger bekapcsolta a reflektorokat. Gázt adott, és a motor, akár egy csendes járású óra, duruzsolni kezdett. Aztán egy váratlan, erős rántással, mintha a tengert kihúzták volna alóluk, a hajótest fel- emelkedett, és máris repültek. Éva Flessbruger mellé került. Egyik kezével összehúzta nyakán a ruháját, mert a fülke nyitott hátuljáról bevágott a szél. Itt már sokkal hűvösebb volt, mint a parton. A tiszta égen csillagok ragyogtak. — Hallja, Flessburger1 — kiáltott Morgan, hogy tül - harsogj a motor m * vu súrlódásának zaját. Maga egy öngyilkosjelölt. .. — Túloz, Fred — ordított vissza Flessburger. — Szeretnék egy-két évet jól eltölteni. Egy ilyen öreg embernek már... — Ezt úgy, s olyan hangsúllyal mondta, hogy érezzék, maga sem hisz ebben. Éva a férfira nézett, a reflektor visszaverődő fénysugarában megcsillant itt-ott őszülő haja. Fehér szmokingjában, kifogástalan ingében, arcán azzal az enyhe megvetéssel — amivel általában az embereket kezelte, és ami kprábban még ellenszenvesnek tűnt fel benne —, most olyan volt, mint a Dédi által sokszor megrajzolt német katona mintapéldánya: erős, bátor, merész. — Még egyszer kerüljük meg! — kiabált Fred Morgan Flessburgernek, mert egy érdekes formájú szigetre bukkantak. A gyógyszerész szó nélkül balra fordította a kormányt. — Maga pedig próbáljon meg egy palackot kibontani — szólt Antóniónak. A fiú felkelt és majdnem rázuhant a nőkre, akik visítottak. — Aligha lenne jó hajós magából — nevetett a kölni gyógyszerész. — De majd az ital helyrehozza. Az asszony — miközben a csónak szélsebesen repült a vízen, és a többiek hol nevetve, hol sikongatva adtak a kellemes szórakozás fölötti örömüknek kifejezést — mérlegelt, határozott, döntött, anélkül, hogy becsapta volna önmagát. Még semmi sem alakult ki benne végleges formájában, de azt már tudta, Flessburgert nem ereszti ki a kezéből. Érezte a férfi pillantásaiból, szavaiból, hogy ez az éjszakai kirándulás is neki szól, mint az utóbbi napokban minden, s ez a kedves, de könnyelmű társaság csak a statisztéria, akik azért kellenek, hogy fényesebb legyen az előadás. Flessburger lassított, mert hajó közelébe értek. A társaság azt kívánta, nézzék meg közelebbről, s ő szívesen engedett a kérésnek. Nagy ívben kanyarodva vágott az útnak. Mozdulatait reflexsze- rüen végezte, oda sem figyelt, mit tesz, mégis kitünően vezette a kis hajót, akárcsak a Mercedesét. Végeredményben neki túl sok köze nem volt addig, Balátai Jenőhöz, Szászné apjához, amíg az az estély Rajnissnál el nem következett. Ludger Westrick nagyon sokat segített neki, és az Auslandsorganisation der NSDAP magyarországi körzetébe tartozók is. Ő azt hitte, amikor Berlinből elindult, miután meghallgatta Werner Daitz és Hugenberg aggodalmas jóslatát, hogy a magyar ügy pokoli nehéz játszma lesz, nehezebb mint volt például a norvég vagy a jugoszláv. Az úgy indult, mintha vajat kellett volna kenyérre kenni és csak később mérgesedett el. -A többiek nehezen kezdődtek és könnyebbé váltak Ám Magyarországon akkor semmiféle ellenállás nem volt, sőt... Emlékszik, Clodius milyen optimistán jelentette Rib- bentroppnak: „Gazdasági kérdésekben a magyar kormány magatartása nem ad okot arra, hogy Németország részéről komolyabb kifogások merüljenek fel.” És tényleg, ez az egész bauxitos trupp, a grófjaikkal, gyárosaikkal együtt.. j Csak pénz legyen. Ezt adták elő a legrafináltabb és a legegyszerűbb formában, miközben jelentőségteljes szi- varfüstfelhőbe burkolták magukat. Dr. Werner Daitz a hasát fogta Berlinben, amikor elmesélte neki, hogy Mayer Ödön azt kérte tőle, tudna-e tíz agarat küldetni Németországból, és ő cserébe hajlandó a törszt terveit megmutatni. Ott nem kellett könyörögni — gondolta Flessburger — minden ment, mint a karikacsapás. A bauxitért akkor még fizettek. Éppen akkor kezdődött a nehézség, amikor úgy kellett megszervezni az anyag átvételét, hogy majd a második világháború után egyenlítik ki a számlát. Amíg pénzt kaptak, adtak azok mindent, a Horthy hózentrógerjét is eladlak volna, de előbb-utóbb rá kellett térni a lényegre. Szerencsére addigra sikerült minden adatot, információt megkapni. Még a házak belső alaprajzát is ismerték. Minden készen állt a gazdasági hatalomátvételre. Neki tulajdonképpen kiadták az utasítást... Balátairól is megtudott mindent. A diplomáciai posta kéthetenként vitte a jelentést. Itt járt, ott járt, mit mondott, mire költött, kivel mit beszélt. Nem volt nagy munka. És ha azt az aktatáskát nem lopja el tőle a Intelligence Service?... Máig sem érti. Mi keresnivalójuk volt ebben az ügyben? Persze, súgtak az amerikaiaknak. Ha most ennek a tökfilkó Morgannak azt mondaná: gyűlöli az egész angolszász bandát, mert 1938- ban a müncheni pályaudvaron lövátették, és legszívesebben vízbe fojtaná őket, akkor ... Nos, ez a bárgyú alak azt hinné, ez egy újabb „vagányos” tréfa és nevetne rajta. Flessburger a hajó kürtjére riadt fel gondolataiból. Túlságosan közel merészkedett. Megfordította hát a kormányt, a partot célozta meg teljes sebességgel. Eleget szórakoztatta őket. Itt az ideje, hogy megszabaduljon a társaságtól. Még Évával úgyis vissza kell jönnie a tengerre. A társaság, Barbara javaslatára azonnal a bárba sietett. — Megyünk mi is, csak még Évával fordulunk egyel — mondta ellentmondást nem tűrő hangon Flessbur- ger. - Áz asszony nem tiltakozott. Amikor a társaság eltűnt, Flessburger hátrasimította homlokába hulló fürtjeit, meghúzta magán a kabátot, s mintha jelentene valakinek, azt mondta: — Azt akarom, hogy válaszoljon — a hangja konok volt és erélyes —, kellek magának? Először, mintha gúny csillogott volna az asszony pillái alatt, de gyorsan kialudt. Fejével mintha bólintott volna.- ífolytatjuk.)
