Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám

Termelékenység — árnyaltan 700 ezer tonna vasér A z irányítási változáso­kat követő időszak­ban, mint ismeretes, a ter­vezettnél erőteljesebb ütem­ben nőtt a foglalkoztatott létszám, ami természetesen befolyásolta — néhány ága­zatban nagymértékben ron­totta —, a termelékenységet. Tegyük hozzá: a létszámnö­vekedés részben abból követ­kezett, hogy az apadó mun­kaerő-utánpótlási források akkor még némi lehetőséget adtak a foglalkoztatottak szá­mának emelésére — elég ta­lán csak az éppen munkába lépő demográfiai hullám év­folyamokra utalni —; más­részt az sem vonható két­ségbe, hogy a bérszabályozás, társadalompolitikai okokból, még korántsem fékezte ezt a növekedést. Ilyen módon te­hát a termelékenység stagná­lásának folyamatait egyfelől: számítható, kalkulálható té­nyezők, másfelől: e hatáso­kat felerősítő szervezési­munkahelyi hibák határozták meg. Az elmúlt év adatsorai ar­ra utalnak, hogy a kezdeti irányzat lényegében megfor­dult, s a termelékenység is­mét erőteljesen emelkedett. A tények tanúsága szerint a nemzeti jövedelem 7—8 szá­zalékos — értékben: 18—20 milliárd forintos — növeke­dése teljes egészében a ter­melékenység javulásából származott. Érdemes ezt a sűrített adatot részeleteiben is megvizsgálnunk. Célszerű elsősorban a foglalkoztatott­sági változások oldaláról szemügyre venni az iménti tényt, így ugyanis kitűnik, hogy a termelékenység javu­lásának elsősorban ez: a lét­számnövekedés lassúbbodása volt a kiindulópontja. Az iparban — ahol a termelés az előirányzottnál valame­lyest mérsékeltebben, a ter­vezett hat helyett öt száza­lékkal nőtt —, az emelke­dést teljességgel a termelé­kenység javulása fedezte, de oly módon hogy a létszám még az előző évi alacsony (0,5 %-os) növekedési ütemet sem érte el, mindössze 0,3 százalékos volt. Ebből is kö­vetkezett, hogy az ipar egy foglalkoztatottjára jutó ter­melékenység 1971-ben 5,3 százalékkal haladta meg az előző évi színvonalat. Nem soroljuk tovább a számokat; az iménti adatok is érzékeltetik a folyamat lé­nyegét; azt, hogy a termelé­kenység kedvező változása alapjában véve a létszám­helyzetből, a foglalkoztatot­tak számának mérsékelt nö­vekedési üteméből követke­zett. Ez természetesen a végeredményt — a termelé­kenység javulását — nem ki­sebbíti, mégis: hiba lenne nem számolni azokkal a hát­térben meghúzódó tényezők­kel, amelyek azért árnyaltab­bá színezik a termelékenység emelkedő grafikonvonalából adódó következtetéseket. A következő összefüggése­ket is célszerű végiggondol­nunk ahhoz, hogy a terme­lékenység további — holnapi emelésének lehetőségeit egy­értelműen meghatározhas­suk. Nos, a létszámnöveke­dés mérséklődő üteme — amint erre az ország ipari körzeteinek fejlődésvonala különösképp rámutat —, aligha indokolható olyan stabil, folyamatos hatások­kal, mint a vállalati belső szervezés általános javulása, a létszámgazdálkodás kor­szerűsítése. Inkább arról van szó, hogy az utánpótlási for­rások elapadásával a lét­számnövelés, mint alapvető termelésemelési lehetőség, immár aligha jöhet szóba. Valójában tehát ' bizonyos kényszerhelyzet kedvező ha­tásai tükröződnek a terme­lékenység adatsoraiban, ami \ Vizsgálat szövetkezeteknél Korán jött az önállóság NÉGY EGRI és két községi szövetkezetben folytattak vizsgálatot a közelmúltban az egri járási és városi népi ellenőrök. A TECHNOLUX, az Universal szerviz, az Eg­ri Építőipari, illetve Fém- és Villamosipari Szövetkezet, valamint a Pétervásári La­káskarbantartó és a Recski Lakásépítő Szövetkezet mun­kájáról készült jelentés azt mérte fel, hogy mennyit fej­lődtek az utóbbi időben a főleg szolgáltatással foglal­kozó társulások? Kielégítő-e a vezetés színvonala, tud­nak-e élni nagyobb önálló­ságukkal, hogyan érvénye­sül az állami felügyelet? összegezve: megfelelnek-e a körzetükben jelentkező mind nagyobb feladatoknak? Az ipari szövetkezetek egyik legfőbb erénye a ru­galmas, kisebb önköltségű munkavállalás, helyenként áraik is kedvezőbbek a ha­sonló profilú vállalatok ár­szabásainál, de — s a vizs­gálatnak is ez az egyik kö­vetkeztetése — a lehetősé­geket mégsem használj ák ki, még mindig sok példa van a hanyag gazdálkodásra, visz- szaélésekre. Ennek főbb okaira is utal a jelentés: baj van a belső ellenőrzéssel, s sok helyütt még mindig nem tisztázott a felügyelet kérdé­se sem. Az említett szövet­kezeteknél is ezeken a terü­leteken találták a legtöbb hiányosságot. Nem eléggé megalapozot­tak sem az éves tervek, sem a távlati fejlesztési elképze­lések. A pétervásári lakás­építőknél például egyáltalán nincs távlati terv, de még az sem tisztázott, hogyan töltik ki idei kapacitásukat. Több szövetkezetnél jelentős be­ruházásokat terveztek, s en­nek alapján részletes távlati programot dolgoztak ki, csak az a probléma, hogy az igé­nyelt igen nagy összegű köl­csönökre, támogatásra sem­miféle garáncia nincs. Száz­ezreket öltek olyan tervek­be, amelyeknek valóra vál­tása egyáltalán nem biztosí­tott. TERMÉSZETESEN, így szol­gáltatásaik fejlesztését sem tudják összhangba hozni a mind nagyobb igényeikkel. Ebben a helyzetben megol­dás csak az lehet, hogy kö­rültekintőbb irányítás, ha­tékonyabb felügyelet korri­gálja a hibákat. Nem a „ba- busgatás” hiányzik, de aho­gyan a mostani vizsgálat té­nyei, s egyéb ‘ tapasztalatok is igazolják, a KISZÖV fel­ügyeleti szerepének meg­szűnésekor nem mindegyik szövetkezet volt alkalmas a hirtelen jött nagyobb önálló­ságra, s a tanácsok, a szak- igazgatás felügyeleti szerepe pedig ma sem egészen tisz­tázott. Hogy szükség van a felügyeletre, azt a követke­ző adatok is igazolják: a szövetkezetek nagy részében a vezetők még középfokú végzettséggel ■ sem rendelkez­nek, a belső ellenőrzésről pedig azt állapítja meg a jelentés, hogy ahol végez­nek is ilyen munkát, az leg­többször formális, nem lép túl az általánosságok szint­jén. Pedig volna mit tenni: nehezen érthető — olvashat­juk a vizsgálati anyagban —, hogyan hagyhatott jóvá a vezetőség a Fém- és Vil­lamosipari Szövetkezetnél olyan nagy reprezentációs költséget, amely az összes nyereség jelentős százalékát teszi ki. az pedig egyenesen jogszabályba ütközik, hogy a TECHNOLUX Ksz-nél a dol­gozók munkabéréből önkén­tes szociális és jóléti alap címén fél százalékot levon­nak KÜLÖNÖSEN a szolgálta­tások terén kiemelkedően fontos szerepük van. nélkü­lözhetetlenek a szövetkeze­tek. Önálló, versenyképes, hasznot hozó gazdálkodó egységekké kell tehát fej­leszteni, s ezt pedig egyelőre, úgy tűnik, csak hatékonyabb felügyelettel lehet. A szük­ségszerű versenyben előbb- utóbb nehéz helyzetbe ke­rülnek a gyengébbek, a rosz- szul szervezettek. Az ered­ményesség azonban — úgy hisszük — nemcsak az ille­tő szövetkezet érdeke, ha­nem egész népgazdaságunké is. fhekel!) persze mit sem von le érté­kükből, ám a teendők olda­láról nézve elgondolkoztató­ak, hiszen további lehetősé­geket, kihasználható forráso­kat jeleznek. Fontos következtetéseket vonhatunk le abból is, ha magát a fogalmat: a terme­lékenységet vesszük köze­lebbről szemügyre. Koránt­sem iskolás, tehát definíciós célzattal. sokkal inkább azért, mert voltaképpen ez a gyakran használt, az újság tudósításokban naponta is­métlődő gazdasági kifejezés nem kevés homályt, tisztá­zatlan részletet féd mindmá­ig. Első megközelítésre min­den világos: a termelékeny­ség nem egyéb, mint egysze­rű, szerény tört, amelynek számlálója, nevezője van, és arányban fejezi ki az előál­lított értéket, illetve az azt előállító létszámot. Szakmai kifejezéssel szólva tehát, a termelékenység az úgyneve­zett élőmunkát hasonlítja az általa előállított termék- mennyiséggel, értékkel. Csakhogy, ez önmagában fél meghatározás, hiszen nyil­vánvaló, hogy a termeléshez nélkülözhetetlen gépeket, épületeket stb. szintén elő­állították .egyszer, s az a munka — a hajdani élőmun­ka — most géppé, épületté „fagyva”, tehát: úgynevezett holtmunkaként vesz részt a termelőfolyamatban, követ­kezésképp: a mai termelé­kenységet végső soron, nép- gazdasági méretekben az is meghatározza, hogy okosan, hasznosan gazdálkodunk-e az eszközökkel, a holtmunká­val? kydindezt azért vázoltuk ezúttal, a tavalyi ter­melékenységi adatsorok mar­gójára jegyezve, mert alig­hanem itt bukkanhatunk fejlődési lehetőségeink leg­számottevőbb forrásaira is. S ezek a források, tartalékok a következőképp összegezhe­tők: a vállalati gazdálkodás közegében hibái lenne a ter­melékenység alakulását kizá­rólag egyetlen számtani mű­velettel: a létszám és a nyereség egyszerű hányado­saként megítélni. A folyamat ennél bonyolultabb, a lehe­tőségek is tágabbak: a ter­melékenység akkor javulhat igazán tartósan, ha ember- rel-géppel egyaránt eredmé­nyesen gazdálkodunk! T. A. Az Országos Érc- és Ásványbányák rudabányai üzemében évente 800 ezer tonna vas­ércet termelnek, melynek egy részét — a pátvasércet — helyben pörkölik és dúsítják. Az ország legrégibb és egyetlen vasércbányája az országos szükséglet 15 százalékát biz­tosítja. Képünkön: a külszíni fejtésben hatalmas kotrók termelik az ércet, s dömperekkel szállítják el. T’ (MTI foto — Érczi K. Gyula) Jó as első félév a kohászatban és a gépiparban ..... Bíztató eredményekkel zárta az első félévet a ko­hászat és a gépipar. A tárca vállalatai már az év első hónapjától egyenletesen ter­melnek, s termékeiket folya­matosan szállítják a bel- és külföldi piacokra. Folyóáron számítva a gépipar a nép- gazdasági tervben ez évre előírt 6—7 százalék helyett 14,3 százalékkal termelt töb­bet az év első hat hónapjá­ban, mint egy évvel koráb­ban. ,A kohászat produktuma mintegy 6,2 százalékkal múlta felül az előző év első felének termelését. _ Abban, hogy nyersvasból több mint egymillió tonnányit termel­tek, jelentős része volt a Borsodi Ércelőkészítő Mű újabb egysége üzembe he­lyezésének is. Acélból a ta­valyi másfél millió tonnányit körülbelül 150 ezer tonnával szárnyalták túl a kohászati üzemek., Bár ez a legna­gyobb acélmennyiség, amit fél év alatt Magyarországon gyártottak, a felhasználók­nak még ennél is több kel­lene. A hiányt importtal pó­tolták, s így a hengerdék is csaknem 100 ezer tonnányi­val toldották meg tavalyi első félévi termelésüket. A gépipari ágazaton belül a leggyorsabb ütemben a •közúti járműgyártás nőtt, mégpedig 20,7 százalékkal. Elsősorban a Magyar Va­gon- és Gépgyár, a Csepel Autógyár és az Ikarus értei kimagasló eredményeket. Az átlagosnál jobban fejlődött a villamosipari gépek és ké­szülékek gyártása, valamint a műszeripar termelése. A legalacsonyabb ütemben a fémtömegcikk-gyártás emel­kedett mindössze 3,3 száza­lékkal múlta felül a múlt évi termelését. A külföldi értékesítés a termeléshez hasonló mérték­ben növekedett. - Ugrássze­rűen emelkedett a szocialis­ta országokba irányuló ^ex­port, amely az egész évre tervezett 16—17 százalék he­lyett 30 százalékot ért el. A. tőkés export körülbelül a ta­valyi év első hat hónapjával azonos szinten alakult, bár a komplett berendezések, járművek többsége a meg­állapodások szerint csak az év második felében hagyja el hazánkat. Kőrúton az igazgatóval Hogyan haladnak a beruházások? Az utazó „csapat” tagjai voltak: Pethő László igaz­gató, Baka Sándor párttit­kár, Bari Imre, a szakszer­vezeti bizottság elnöke, Vö­rös Vidor termelési osztály- vezető és Kun Ferenc fő­építésvezető. A hosszú körút pedig azt a célt szolgálta, hogy az eg­ri székhellyel alapított Észak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalat gaz­dasági, politikai vezetői a helyszínen ellenőrizzék: hol tartanak feladataik teljesíté­sében, hogyan halad a mun­ka Özdon, Miskolcon, Sajó- ecsegen, Sarudon, Kompol- ton, Domoszlón, Gyöngyös- tarjánban és Egerben? Kí­váncsiak voltak továbbá: mi­lyen a hangulat, hogyan él­nek, milyen gondjaik vannak a távoli munkahelyeken dol­gozó embereknek? Ózdon jó hír fogadta a „küldöttséget”: biztosra ve­hető, hogy határidő előtt bú­csút vesznek az építők a szolgáltatóháztól, az ÁFOR- teleptől, a városi fürdőtől. Az örömbe azonban üröm is vegyül... — A beruházási stop mi­att, sajnos, á várostól is bú­csút kell vennünk — sum mázta az igazgató — Az eredeti terveinkben Ózd évente 10—15 millió forintos beruházással szerepelt, az említett, stop miatt ez a szám azonban igen erősen meg­csappan ... Szerencsére Miskolcon más a helyzet. Van bőven mun­ka és itt sincs baj a határ­időkkel sem... — Miskolcon, Diósgyőrben víz-, gáz-, szennyvízcsatornát építünk. Sajóecsegen az ipa­ri vízmüvet bővítjük, Mező­kövesden pedig a dél-borso­di regionális körvezeték kö vesdi szakaszát építjük. Gya­korlatilag minden munkahe­lyen tervszerűen haladnak dolgozóink, különösebben nagyobb gondokkal, problé­mákkal ezeken az építkezé­seken nem találkoztunk... A sarudi szivattyútelepet a Tisza II. vízlépcső beruházá­sában építi a vállalat.... — Itt gyűlik össze az úgy­nevezett csurgalékvíz, ame­lyet majd szivattyúval eme­lünk át a gát túlsó oldalára. Szeretnénk határidő előtt el­készülni. Eddig úgy néz ki: sikerül... A vállalat építette a kom- polti törpe vízmüvet is. Ott- j áriunkkor már az átadás­átvételre készültek az épí­tők, a kompoltiaknak mégis várniuk kell még a tiszta, az egészséges ivóvízre. Mi­ért? — kérdeztük az igazga­tót. — Az a szomorú igazság, hogy mivel a víz vasízű, ezért szükség lenne egy vas- talaní-tóra .. is. Ez azonban nem szerepelt a beruházás­ban, enélkül pedig a KÖJÁL, illetve a vízmű nem kapcsol­ja rá a hálózatra a most el­készült törpe vízmüvet. Nagy kár, hiszen időre elkészül­tünk, a hiányzó vastalanító miatt azonban mégsem üze­melhet az új vízmű. Ha va­laki, hát mi igazán nem te­hetünk róla. hiszen mi ki­vitelezők vagyunk, csak azt a munkát végezzük el, ame­lyet megrendelnek. Biztosan szidnak majd bennünket is a községben, pedig még egy­szer hangsúlyozom: a vasta­lanító nem szerepelt a prog­ramban. — Ha már a várható szi­dásnál tartunk: a gyöngy ös- tarjániak is azt mondják, hogy kevés az eddig meg­épített hálózat a községben, s várják, hogy a vállalat to­vább építi a község vízveze­tékrendszerét ... — Ennek részünkről sem­mi akadálya. Ha lesz pénze a vízműtársulásnak, akkor megcsináljuk a kért mun­kát. Vállalatunk eddig már nem kevesebb, mint 1 600 000 forintot engedett el a gyön- gyöstarjániaknak. Mi to­vább már nem tudjuk csök­kenteni a költséget. Meg­építjük a vezetéket, de csak ha biztosítják a szükséges fedezetet. Különben hasonló gondok zavarják munkánkat az egri szennyvíztisztító telep építésén is. Nincs biz­tosítva a fedezet, így pedig egyetlen kivitelező vállalat sem tud dolgozni. A kompol- ti, a gyöngyöstarjáni, az eg­ri gondok különösen bánta­nak bennünket, hiszen Eger­ben van vállalatunk köz­pontja, sok segítséget is kap­tunk a vároltói, s mi meg­különböztetett figyelmet is fordítunk a Heves megyei beruházásokra, de hát fede­zet nélkül nem tudunk dol­gozni ... Van tehát gondja, baja is a fiatal vállalatnak. És ezt elsősorban a partnerek biz­tosítják, mert szerencsére a meglátogatott munkahelye­ken egyetlen panaszt sem hallottunk a dolgozóktól a munkakörülményekre, szál­lításokra, étkeztetésükre, anyagi, erkölcsi megbecsülé­sükre sem. Sokfelől, sok helyről ke­rült össze a vállalat 1200 lelket számláló kollektívája, s hogy nemcsak értik, ha­nem szeretik is, amit csinál­nak, azt mindennél jobban bizonyítja: az első féléves feladatoknak maradéktalanul eleget tettek. Szívesen látott partnerek Hevesben és Bor­sodban is egyaránt. Ezt ta­pasztaltuk kőrútunk során U... Koós József Mmwsm Q 1972. július 13., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom