Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

A rögtönzés alkonya Nagy tehetségű színművé- ®ünk a megboldog'.út ötve­nes évek cicién felállt szak­májának összevont értekez­letén, igazgatni minőségében felmutatta a marxizmus egyik klasszikusának sokat idézett művét, majd így szólt: — En­nek a könyvnek egyetlen fe­jezete annyi inspirációt ad nekem, hogy három hónapig is hasznosítaná tudom a szak­mában. A kiváló mű történetesen a mezőgazdaság fejlődésének adott szakaszát elemezte igen mélyrehatóan, a fönt említett színházi szakember pedig — rögtönzött Mondjuk ki nyíltan: a rög­tönzésnek, mint munkamód­szernek még ma is sűrűn ta­pasztalni jeleit Napjainkban is előfordul, hogy egyes ve­zetők erre építik egész tevé­kenységüket. A jelenséget —■ éppen méretei, elterjedtsége miatt —, nem tekinthetjük tehát elhanyagolhatónak a társadalmi összeselefcvés szempontjából sem. Különö­sen hatását tekintve. Ezért a rögtönzés, ha al­kalmazója egész tevékenysé­gében kizárólagos munka- módszerré hatalmasodik, minden esetben káros ten­denciájú folyamat elindítója. A rögtönző ember ugyanis kizárólag a pillanatot ra­gadja meg. A jelenségeknek tehát csupán elszigetelt körét tekinti át. Ezért • könnyen, többnyire elhamarkodottan általánosít. Kiragad a nagy összefüggések rendszeréből néhány adatot, momentumot, azokból következtet. Majd következtetéseinek érvényes­ségi körét az egész valóságra kiterjeszti. Bár inkább ide illőbb az a kifejezés, hogy: ráerőszakolja.- Ez a magatartásforma sok­szor nemcsak a környezetet, hanem a felsőbb irányító szerveket is képes megtévesz­teni. Nem egy helyen a meg­rögzött rögtönzőket ötletdús emberekként tartják számon. Úgymond, „akik mindig tud­ják, mit kell csinálni”; akik szempillantás alatt előhoza­kodnak az első látásra meg­nyerőnek tűnő — ám terme-, szetesen át nem gondolt —, javaslatokkal, S ha netán a következmények mégsem őket igazolják, a „slágfertig- ségükkel” rokonszenvezők még arra is hajlamosak, hogy az ötletgyárosok helyett a sok mindent elviselő „objek­tív nehézségekre”'*hárítsák át Ipari tanulók } nyári gyakorlaton íovács Tibor technikus tanár magyarázza Czéh Mária és Dudás Károly tanulóknak a csípőfogó-készítés módját. (Kiss Béla felvétele) a fiaskó .terhét, felelősségét, következményét. A mai gazdaságirányítás körülményei között előfelté­tel, követelmény a hosszabb távra szóló munkálkodás. Ami egyben azt is jelenti, hogy a rögtönzésnek, mint ki­zárólagos munkamódszernek egyszer, s mindenkorra beal­konyult. Nem lehet sokáig máról holnapra egzisztálni, ugyanúgy sebtében tervezni, nem lehet néhány adat se­gítségével gyors-hirtelen el­méleteket konstruálni. Hiszen a következményekért már ténylegesen felelni kell: anyagilag is, morálisan is. A ma vezetőjének munka­körével összefüggő gazdasá­gi, termelési folyamatokat rendkívül alaposan és sokol­dalúan kell vizsgálnia. Ebben a helyzetben nemcsak bűn, öngyilkosság is az ad hoc szerű vezetői reagálás. Persze, hibát követnénk el, ha egyoldalúan általánosíta­nánk. Sok tény mutat arra, hogy a rögtönzés — a ma­ga helyén funkcionálva —, nem iktatható ki a valóság­ból. S hogy nemcsak a szín­padon juthat szerephez, ha­nem az élet, a politikai, a gazdasági, a társadalmi cse­lekvés legkülöhbözőfélébb te­rületein is. Adódhatnak olyan szituációk, amikor a cselekvő ember a körülmények szorí­tásában kifejezetten rákény­szerül a rögtönzésre. Olyan szituációkban, amikor egy­szerűen nincs idő a huzamo­sabb mérlegelésre, amikor egyik pillanatról a másikra*! dönteni kelt, Ám tény az Ss, hogy jól, tehát a szóban forgó ügy szempontjából hasznosan, ezért konstruktívan csak az a vezető tud — a kényszerí­tő körülmények követelésére —, rögtönözni, akinek kellő áttekintése van a dolgokról. Aki jól ismeri az összefüg­géseket, is, a ható és a befo­lyásoló tényezőket is. Aki te­hát a rögtönzéskor is pon­tosan, meg tudja határozni: hol végződik a gyorsan jött, ám realitásokon alapuló öt­let érvényességi köre, és hol kezdődik „a szabadon szár­nyaló fantázia” ingoványa. Ilyen esetekben a rögtönzés tehát tulajdonképpen tudo­mányosan megalapozott isme­retkörre épülő, reflexszerűen gyors cselekvésforma. A pil­lanat terméke ugyan, ám — éppen azért, meret a tények ismeretében született —, hosszú távra szól, S manapság minden döntés helyességének egyik ismérve, hogy jövőbeni hatásai meny­nyiben reálisak, mennyibe'n optimálisak, a holnap fejlő­dése szempontjából. Papp Zoltán Kengurut nem hozott Hatvanesztendós múlt. Mesterségének címere: olló, tű, cérna. Hús :onöt év után látogatott haza Ausztráliá­ból. S valóban nem hozott kengurut. Pedig azt mond­ja, hogy van jócskán az Eu­rópa nagyságú országban, ahol a hölgyek isszák a bort, a férfiak inkább söröznek, s munkaszeretetük, megbízha­tóságuk. ügyességük miatt igen megbecsültek a magyar bevándorlók. Sidneyben, ahol Gelb Béla él, harmincezer található belőlük. Van két hetilapjuk, újabban magyar nyelvű műsorokkal kedves­kedik nekik az ausztrál rá­dió, s a jó hírek nyomán módfelett megnőtt azoknak a száma, akik hosszabb-rö- videbb időre felkeresik el­hagyott szülőföldjüket. Az eredmény? Néhány kiló test­súlygyarapodás a kitűnő koszt nyomán. Boldog talál­kozás sógorral, baráttal, ön­feledt megmártózás tájaink szépségében, életünk meg­annyi új színében, fényében. Nehéz hónapok Persze, nem ment köny- nyen annak idején a tábor­verés. Az első problémát Sidneyben az angol nyelv okozta. Másodikat az alkal­mas munkahely kiválasztá­sa. — Azt hiszem; én csinál­tam jól! Megmaradtam mes­terségemnél, a szabóságnál. Igaz, előbb egy koníekciós üzletben dolgoztam alkal­mazottként, de idővel sike­rült annyi pénzt megtakarí­tanom, hogy műhelyt nyit­hattam, amelyben máig én vagyok az előmunkás. Na­gyon szeretem a szakmámat, gyűlölöm a tétlen órákat. Megjöttem Párádra leá­nyunkhoz, még aznap varr­tam a vejemnek egy nadrá­got. Ez vagyok én... Széttárja kezeit, szemüve­ge mögül derűsen rám hu­nyorít, majd mélyet, erőset szippant a napsugaras jú­liusi levegőből, amely ózon- dúsan áramlik alá a feny­vesekkel borított Kékesről. — Kár, hogy Sidney olyan messzire esik innen, s any- nyira drága az utazás! Kü­lönben tízszer hazajöttem volna már. Tudja, odakint hogyan segítünk magunkon? Importálunk egy kis Ma­gyarországot. Dalban, szín­házban, könyvekben. Jóféle hazai ételkonzervek, gyümöl­csök formájában. Még ez a cipő is magyar, amit raj­tam lát. A „Glob” áruház olyan, hogy ott minden ilyesféléhez hozzájut az em­ber. A Budapest Clubban pedig nemrég Bilicsy Tiva­{ w ......*" *. r . *«., d ar remek műsorát szóra- koztuk végig. A kézi munka tisztessége Az eltelt jó két évtized során próbált egyszer vál­toztatni életstílusán messzi­re sodródott hazánkfia. Ta­lán presztízsből, talán a gyorsabb anyagi megerősö­dés érdekében nagyüzemi termelésbe fogott. Most még­is azt a kis házat és mű­helyt hagyta Ott pár hétre, lehúzott redőnnyel, amely­ben kezdte. — A kézi munka tisztes­sége, a nagy műgonddal el­készített zakó, mellény, nad­rág becsülete mindenekelőtt áll Ausztráliában. Ezt fize­tik meg, erre áldoznak. Nagyipar terén hallatlanul nehéz versenyben maradni. A konkurrencia miatt. Kon­fekcionált árut a világ min­den sarkából szállítanak hozzánk, hogyan állhatnám én a sarat ezekkél szemben? Nem. Visszatértem szépen üzletembe, van két görög segédem, akik már jól ér­tik a magyar nyelvet, s dol­gozgatom. Egy dolgot nem tudtam kint megszokni mindmáig! Hogy senki nem rendel nálam télikabátot. Természetesen ezt a klíma okozza, de azért sajnálom. Mert nagyon értettem hoz­zá. Huszonöt év alatt hár­mat ha csinálhattam. Ezt is azoknak, akik Európába, Ma­gyarországra utaztak télvíz idején. Erről jut eszembe: Ausztráliában most uralko­dik ez az évszak. Ma jött levél az öcsémtől, amiben írja, hogy minden éjjel fagy. Negyven éve nem volt ilyen tél odakint. Szórakozás ausztrál módra — Minden ausztrált a te­Az iskolákban éppen egy f hónapja ért véget a tanítási idény, a gyöngyösi Vak Bot­tyán János Ipari Szakközép­iskolában azonban az elmúlt négy hét alatt sem szünetelt a munka. Július 8-ig a tanu­lók egyhónapos nyári szak­mai gyakorlaton vettek részt. Az iskola műhelyeiben tar­tott foglalkozásokon a diá­kok jó alapokat kaptak kész­ségeik fejlesztéséhez és gya­korlati érzékük tökéletesíté­séhez. Az ifjú gépészek és technikusok szerszámokat és gépalkatrészeket készítettek a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat részére, s az intézet saját használatára. Ezek el­lenértékét az iskola a műhe­lyek és laboratóriumok be­rendezéseinek korszerűsítésé­re, illetve a kiváló tanulmá­nyi eredményt elérő és jól dolgozó tanulók meg jutalma­zására fordítja. ■ Mémmm, Elkerülhetetlen, hogy né­hány adatot említsünk. De az ilyen téma, mint amilyen a politikai oktatás is, nagyon üres lenne számok nélkül. Itt a statisztikai rész egyben az érvelés, a következtetés ala­posságát is biztosítja. Lássuk hát, mit tettek a következő oktatási év sike­réért eddig az Izzóban? Minden a legnagyobb rend­ben. A summázás röviden ennyi. Már kiválasztották azt a 260 személyt, akik jövőre a tanfolyamok hallgatói lesz­nek. Ök a szükséges köny­vek, brosúrák árát be is fi­zették. összesen 13 tanfolyam kezd majd munkához, ami­hez ugyanennyi propagandis­ta is kell. Eddig csak kilenc előadójuk volt, körül kellett tehát nézni: honnan legyen még négy. Túlságosan sokáig nem kellett törniük a fejü^ két, mert a Marxizmus—le- nínizmus Esti Egyetem vég­zősei között rövid idő alatt megtalálták a megfelelő em­bereket. Az előadók között elég nagy a szóródás a beosztásuk szerint. Fizikai munkástól kezdve a vezető beosztásban dolgozó műszakiig mindenki megtalálható. Most már négy éve annak is, hogy megkezdték a taní- tfet • kihelyezett marxista flz embereket érdekli a politika Már előkészítették a következő oktatási évet az Izzóban középiskolában. Azóta rend­szeresen szerveznek egy osz­tályt. ötvenen kérték a fel­vételüket ide most is, de hú­szukat egy év türelmes vá­rakozásra kellett kérniük. Hét témakörben, folyik majd a politikai képzés. Azoknál a témáknál kellett több csoportot szervezni, amelyek gazdaság- és külpo­litikával foglalkoznak. Soka­kat érdekelnek ezek a kér­dések. Meg lehet állapítani ebből is, hogy a politika mindenképpen központi he­lyet kap a dolgozók szellemi életében. Akár a nagy nem­zeti létkérdések, akár a sző­kébb körű vállalati vagy a még kisebb hatósugarú egyé­ni gazdasági kérdések jus­sanak napirendre, ezekre mindenki azonnal odafigyel. Mert mindenkinek a bőrére mennek ezek a dolgok. Kissé leegyszerűsítve, így tehet megközelíteni a lénye­get. Az Izzóban sok a nő. Ss ők? Merül fel a kérdés azon­nal. A választ Szántai Gyula, a vállalati párt-vb agit-prop. felelőse úgy adta meg, hogy elmondta: a félvezető üzem­ben 120-an iratkoztak be po­litikai tanfolyamra. Közülük nyolcvan a nő. Az arány most sok mindent kifejez. Azt is, hogy /a nemrég még vidéki életet élő női dolgozok gyor­san beilleszkednek az új kör­nyezetbe. Sokkal gyorsabban, mint akár néhány évvel ez­előtt is. És politikailag is lé­pést akarnak tartani társaik­kal. Eddig hetenként két napon folyt a politikai oktatás a vállalatnál. A különböző ter­meket vették igénybe erre a célra. Jövőre már a két nap nem lesz élég, meg kell tol­dani meg ejjgygl*. ___ A vállalati párt-vb nem­rég értékelte a politikai ok­tatás eredményeit. Megálla­pította, hogy a fejlődés jól mérhető, a tanfolyamok si­keresen működtek. Van még tennivaló a lemorzsolódás csökkentéséért. Gondolni kell azokra is, akik valamilyen oknál fogva évek óta kimaradnak a politi­kai képzésből. Akár azért mert nem figyelt fel rájuk senki, akár azért, mert különböző nehézségek akadályozzák őket a tanfolyam elvégzésé­ben. Például az, hogy há­rom műszakban dolgoznak, vagy olyan távolságból jár­nak be a gyárba, ami sok ide­jüket elveszi. Igaz, hogy az utóbbi há­rom évben a politikai okta­tásban résztvevők száma majdnem megkétszereződött, de ennek egyik magyaráza­ta az, hogy a gyár összlét- száma is megugrott rövid idő alatt Mégis, maga a tény, hogy az Izzó gyöngyösi gyá­rában a párt- a KISZ- és a szakszervezeti tanfolyamokon minden negyedik ember csi­szolja ismereteit, jelentős eredmény. Amíg idáig eljutottak, sok felvilágosító munkába tellett. De megérte a fáradozást. ÍG. Molnár F.) levízió érdekel elsősorban, s azt hiszem, ez világjelenség — mondja beszélgető part­nerem. — Más kérdés, hogy mi a sláger! Fél esztendeje láttam egy kis riportmű- sort. Biztos vagyok benne, hogy mind a tizenkétmillió honpolgár velem együtt a képernyő előtt kucorgóit. Pedig a sztár csupán egy kutya volt. Magyar puli, amit repülő szállított Sidney - be, rendelésre. Egyetemis­ták tánccsoportja adott mű­sort érkezése előtt a repü­lőtéren, s körben érdeklő­dők tömege. .. Igen mozgal­mas a klubélet is ebben az országban. Sok a klub. Aho­vá például mi járunk a fe­leségemmel, egyszerre befér ötezer ember. Van abban étterem, játékszoba, tv-sza- lon, színjátékokra alkalmas helyiség, lehet sportolni, kártyázni. És ne mulasszam el az ott élők kertészkedő szenvedélyét említeni! Ne­künk is van egy apró ker­tünk húsz kilométerre a vá­rostól. Nem nagyobb , ennél az asztalnál. Benne öt pap­rikapalánta és két paradi­csom. Szavamra mondom, ha kimegyünk, mindig akad né­hány szomszéd, aki odajön, velünk együtt nézdeli az üdezöld töveket, s drukkol, hogy minél szebben kilom- bosodjanak. Hát ez is Ausztrália! És teljesen ért­hető a dolog. A közel há­rommilliós metropolis fel- hőkarcolóiból a természetbe kívánkozik az ember, hiá­ba a szigetekre épült város vízikorzója. Nem várt ajándék Mielőtt Magyarországra indultak, azt kérdezte Gelb Bélától a felesége, hogy mi­lyen vágyat, hazai képet táplálgat lelkében ? Elsőként édesanyja sírjához kívánko­zott, Mádra. Már járt ott. Elhelyezte virágait az em- lékkövön. Vágya volt to­vábbá, hogy mielőbb talál­kozzék a legközelebbi ro­konsággal. így ruccant le Budapestről Párádra, a Cif- ra-útra, ahol az egyik leány él, gyermekeivel. Ekkor jött, amire nem számított a Gelb házaspár! Az első dédunoka. Aki az ! egri kórház szülészetén las­san egy hete élesítgeti a tor­kát, szívja a mindennél ked­vesebb anyatejet. S várat­lan ajándékként újabb szál­lal köti a messzi tájról ér­kezett utasokat a magyar földhöz. Valóban! Ha legközelebb hasonló útra szánják ma­gukat Gelbék, a rokonoknak szánt meglepetések listáján nyilván előkelő helyet fog­lal el majd az új leszárma­zott, aki akkorára vígan be­szél, szaladgál, és talán ko­molyabban számon kéri tő­lük a kengurut. Persze, já­ték formájában, ami telje­síthetővé is teszi a kíván­ságot. Moldvay Győző M&nTiMui 1972. július 8., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom