Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-08 / 159. szám

1

Az ördög

Japán film

A Harakiri ha' — a/ is Masak! Kobayashi alkotása — a japán filmeket az egzotikumok iránti várakozás előzi meg. a nyers erőszak és a kegyetlen ónzés párosul itt a szenvedélyek hirtelen és végleges fellobogásá- vai, hogy aztán mindent a helyért tegyen a japán társadalmi igazságtevés, a valódi hatalomnaa már-már el nem érthető magasságokban való lebegtetése.

Az európai fülnek szokathogy mindez megtörténhetik, Tomíjíró gyanús ember, azért is tartják inkább fogva, mint ápolva, mert tartanak tőle, feltételezik róla, hogy a rendőrség besúgója. És itt van a másik idegen is, akiről csak a rendezőnek alkalmas pillanatban tudjuk meg hogy vagyon- nyi pénzt hordoz magával és minden alkalommal a fogadóban issza le magát. És ágaskodnak a miértek akkor

réti apját, de elhagyja őt — ha parancsra is —, mert az emberi lét. az emberi élet a földön többet ér az esztelen és értelmetlen hősiességnél és tragédiáknál. A szürke élet több a hevenyén odadobott hősi áldozatnál, és ha ezt a filmet nem is tartjuk lebilincselőnek, ha némely részletében a monológok hiteléhez és funkciójához kétség is fér, a művészi nézőpont, a látás és a láttatás szándéka érdekes eredményt hoz.

Megyei vezetők látogatása

cl

a középiskolai igazgatók és szakfelügyelők szakmai tanfolyamán

Mint már arról hírt adtunk Szilvásváradon rendezték meg a középiskolai igazgatók és szakfelügyelők tanfolyamát.

lan a japán beszéd, de ha jobban odafigyelünk az arcok mimikájára, vesszük észre, hogy az indulati kitörések szinte szuggesztív erővel törnek elő a hangban és a tekintetben egyaránt. Itt nircs kis ügy és fontos ügy. Itt. mindenki, minden pillanatban teljes erejét és egész egyéniségét, az egész életét viszi a küzdelembe. Éz a szemlélet és felfogás láttatja mindig a hősöket úgy, mintha az egész élet egyetlen nagy öldöklés, verekedés, egymás marcango- lása lenne.

Ebben az ördög fogadójában mindenre elszánt csempészek élnek. Foglalkozásuk a törvény ellen élni és ebből hasznot húzni. De vállalni a kockázatot is! Ha netán a rendőrség tagjai ügyesebbek náluk, akkor bizony ezek a csempészek is otthagyhatják a fogukat. Valamennyien a foglalkozás, a törvényen kívüliség rabjai. Tudják magukról, hogy kettős életüket állandó veszély fenyegeti. Itt, ilyen körülmények között jónak lenni, meghallani a másik ember tragédiáját és annak helyre hozásában részt vállalni, a múló élet árán is, esztelen dolog és nagy könnyelműség. Mi több, hiba.

A hosszúra nyúlt, kemény alaphangú előjáték után a néző nem is akarja hinni,

is, amikor Ikuzó, a főnök engedélyezi az esztelen vállalkozást: miért éppen akkor és így oldja fel a banda tagjait az engedelmesség alól a főnök, amikor a vállalkozás nem is a maguk hasznára akar szolgálni.

A film és rendezője azt akarja bizonyítani, hogy a legelvetemültebb emberben is megszólal az igazi emberi érzés és nagyság, ha alkalma nyílik a nemes cselekvésre. Ez a nemes cselekedet itt nem kevesebb, mint az esztelen vállalkozás következtében sorra pusztulni — ingyen.

Ez a japán film messze nem éri el a Harakiri című film hatását, vagy akár a többi, nálunk is bemutatott japán filmekét. Van

azonban ennek a filmnek és az apró történeteknek egy nagyon lényeges vonása, amit eddig nem tapasztaltunk a japán alkotásoknál: kerek és félreérthetetlen

mondatokban a hősök megindokolják, mikor és miért cselekszenek. összeütközik itt tettekben és szavakban az újjal is a középkori japán szellem, amely az egyszeri hősi magatartást ma- gasztosítja fel. Megszólal

Omitsu szavaiban a józan ész, az ember magától értetődő vágyakozása az élet békés folytatása után: szeA színészek közül kiemelhető Genemon Nakamura, Komaki Kurihara, Kei Yamamoto és Shigero Kami- yama alakítása.

Torn Takemitsu zenéje inkább feloldja, mintsem sűríti a drámai hatást.

Kozo Okazaki képei az arcok eleven játékát kísérik nagy érzékenységgel.

(farkas)

A tanfolyamon pénteken délután megjelentek dr. Sípos István, a megyei pártbizottság titkára, Szalay István, a megyei tanács elnökhelyettese és Polgár Miklós, a megyei pártbizottság osztály-’ vezetője. A délutáni előadást Sereg József, gyöngyösi középiskolai igazgató tartotta.

A foglalkozáson felszólalt dr. Sípos István, a megyei pártbizottság titkára is.

AAííonnel AC CTÁiKÁn Előbbi Szakács Miklós fviugona es szépség parádi üvegmetsző arcáról, mozdulataiból sugárzik, szépségről pedig az ólomkristályba csiszolt, vésett művészi vonalak vallanak.

(Foto: Tóth Gizella)

Egriek

Sokfelé eljut vasárnap délutáni sétája közben az ember. A régi, az öreg Egert keresem. A hóstyák világát, ahol külsőségeiben úgy tűnik, mintha megállt volna az élet, A Verő- szala, az Arnyékszala, a Kacsapart dombnak támaszkodó öreg házait, a lícium-garédokkal körülölelt portákat, ahová a ma divatja szerinti nagy házakat el sem lehet képzelni, hiszen alattuk húzódik Eger „alvilága”, a sok tíz kilométeres pincerendszer. Pincék, amelyeknek feltárására milliókat kénytelen költeni a város, amelyeknek feltérképezésére eddig senki sem vállalkozott.

Csodálatos innen a kilátás a bástyákra, A megifjodó egri várra, amelyet a hivatalos statisztika szerint is évente fél millió ember látogat meg. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy az ország összes középiskolájának látogatási programjába kötelezően előírt város Eger. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy hazánkban minden középiskolába járó diák tanulmányi ideje alatt legalább egyszer feltétlen eljut hozzánk. így lesz Eger egy kicsit mindenkié.

A régi Eger girbe-görbe, partos utcáit járom. A házikók előtt a méhkaptárnyi ablakok alatt asszonyok ülnek. Egriek. A legidősebbeken népviseleti töredékként egy-egy eddig el nem nyűtt ruhadarab.

— Mit csinálnak?

— Csak nézelődünk.

— Nem unalmas?

összenevetnek.

— Az egész heti kötés, permetezés, kapálás után nem.

Jólesik, ha az ember széket érez maga alatt.

— Járt-e már valamelyikük a várban? Az egri várban?

— Ügy lesnek, mintha kínaiul beszélnék hozzájuk.

— Minek mennénk mi oda? Oda a múltban is csak az

urak jártak ...

— De most? Nézzék csak azt a rengeteg embert.

Hallgatás. Maris néni, — ő a legidősebb — megszólal,

— Ügy mondják, a pincéjében van a feneketlen kút. Meg szekérderékra való török koponya.

Visszahőköl az ember egy pillanatra. Ügy mondják..’.

— És a Lyceumban jártak-e már?

— Csak mellette, lelkem. Oda is minek menne a ma- gunkféle?

— A Gárdonyi Múzeum? Ott se jártak soha?

Felhők tornyosulnak, az Eged felől felhőket hoz a szél.

— De a székesegyházban jártak talán?

— Egyszer, kétszer. Nagy események alkalmával. Tudja, a hóst'yai még a templomokban is csak a kisebbeket szereti, A serviták. Oda járunk el vasárnaponként.

Innen, a ház elől, egy jó kődobásnyira van Gergely bástyája. Falusi csoport, egy egész buszra való ember tapossa a vén falakat, éli át újra meg újra harminc fok melegben az egri történelmet.

— Ezek pedig magunkfajták, Maris néni. És többet látták Egerből mint mi egriek.

Az öregasszony úgy tesz, mintha nem hallana semmit. Igaz, tulajdonképpen nincs is mit mondania, hiszen — teljesen bizonyos — sok egri öreg úgy fog meghalni, hogy saját városát csak kívülről látta...

i Szalay István

S/.ÜTS DENES: W

ÖNfiNlKOftÄG?

wm

UTMMS

XVIII.

Tisztázatlanok Balátai Jenő halálának körülményei ? — kérdezte magától Szász Dániel, Igen. De meg kell kísérelnie az események/ -fonalát egy időre elengedve — a rendelkezésre álló adatok, vallomások és ismeretek fel- használásával — reprodukálni a halál körülményeit. Szász egy tárgyilagos, páratlan, az igazságot szerető vizsgálóbíró helyzetébe képzelte magát...

. . . 1938. március 8-án, éjjel fél tizenegykor cseng lakásán a telefon.

— Vizsgálóbíró úr, Itt Kovács Lajos rendőrfelügyelő beszél. Budán a Kaszinó utca 6-ban holtan találták Báláéi Jenő geológust, a magyar bauxittelepek felfedezőjét. A lakásról beszélek.

1972. július 8„ szombat

Itt van velem a járőr két tagja is. Kérem, azonnal jöjjön ide. '

— Indulok. Értesítsék a rendőrorvost.

— Már telefonáltam neki.

— Köszönöm. Viszontlátásra.

A vizsgálóbíró kocsiba ül, és a helyszínre hajtat. A kapuban a járőr egyik tagja várja. Felsiet a lakásba.

— Itt van, erre tessék — mondja a tiszt, s közben a kezét nyútja: Kovács felügyelő vagyok, En telefonáltam önnek.

A vizsgálóbíró belép a fürdőszobába. A háromszor négyméteres helyiség ember- magasságig fehér csempével kirakva. Fogas, fehér színű asztalka, szék, rajta a mérnök ruhái, Toalett-tükör, mellette szekrényke. - Gázbojler, alatta a szintén kör- becsempézett kád, tele vízzel. A vízben Balátai Jenő holtteste.

:— Nem nyúltak semmihez, felügyelő ürf . . . ^

____;

! — Nem.

A vizsgálóbíró a holttesthez lép, a barna, egyenes szálú hajjal borított fejet megfogja, nagyon óvatosan elfordítja. A szem félig lehunyva, üvegesen mered rá. A száj is kicsit nyitva, az arcbőr sápadt, fehér, egyes helyeken szederjes. A vizsgálóbíró ujjpercével kitátja a szájat és a nyélvet nézi. Normális színű. A test mez- ■ telenül fekszik a kádban, mintha a mérnök szokásos napi fürdéséhez készülődött volna. A holttest egyik keze a szappantartónak kiképzett lyuk fölötti fogantyún, másik a kád peremén.

—• A ruháit átvizsgálták?

— Igen. Itt vannak a tárgyai, Tessék! Két igazolvány, fényképek, kulcsok, némi aprópénz. összesen öt pengő 40 fillér. Karóra. Még jár.

— Rablás lehetetlen — mondja hangosan a vizsgálóbíró.

— Nem rablás volt — bólint a felügyelő is. — öngyilkosság. Gázzal... Megfulladt. A lakásból nem hiányzik semmi — vallja a cselédlány.

— Ki vette észre?

— A cselédlány. A házmesteréknél várakozik. Azt állítja...

— Majd kihallgatom. Tulajdonképpen kié ez a lakás?

— Dr. Vári Andor ügyvédé. Jólmenő praxist folytat a kerületben. Hat hónapja lakik náluk albérletben Balátai Jenő. Öt szoba, hall, mellékhelyiségek. Minden a legnagyobb rendben tartva. Az ügyvéd dolgozószobája zárva volt. Kinyittattam. Könyvek, papírok, az Íróasztal háborítatlan. A cselédlány szerint az ügyvédék külföldön tartózkodnak rendes, szokott időben kivett szabadságukon, Nizzában. Minden évben egy hónapot külföldön töltenek. A cselédlány, ..

— Köszönöm. Azt hiszem, csöngetnek. Az orvos érkezhetett.

— Jó napot, doktor úr. — A vizsgálóbíró átveszi a házigazda szerepét, s a fürdőszobába vezeti a doktort.

Az orvos leteszi táskáját, kabátját, és munkához lát. Tüzetes vizsgálódás után jelenti a vizsgálóbírónak:

— A halál 19.00 óra és

19.30 között állt be. Semmi külsérelmi nyomot nem találtam. A szervezetben viszont jó adag gáz lehet, de ezt csak a boncolás után tudom megmondani.

— A gázcsapok a cselédlány szerint nyitva voltak — mondja a hadnagy. — A gázkályha csapjai. A bojleré nem, mert ahhoz a víznek is folynia kellett volna.

— Hány órakor fedezte fel a cselédlány, hogy... ?

— A fél kilences moziba akart menni. Fél tíz körül érkezett vissza a lakásba.

— Három óra hosszat jöhetett a gáz a fürdőszobába. Ez elegendő idő arra, hogy halált okozzon?

— Igen — válaszolt az orvos. — Persze. A helyiség ajtaja jól zár, az ablak be van téve. Még a szellőzőrács nyílásai közé is rongyokat dugtak.

— De miért kellett ehhez levetkőznie és fürdeni? — kérdezte a vizsgálóbíró. — Aki öngyilkos akar lenni, az képes ilyen... ?

— Talán a meleg viz hatására gyorsabb a vérkeringés és a gáz hamarabb felszívódhat . — szól közbe * felügyelő, aki közben az ujjlenyomatokat vizsgálja.

— Lehet — válaszol az orvos. — Én most úgy látom, fulladás, a vérkeringés hiánya okozta a halált. Szabályos öngyilkosság, bár bizonyosat csak a boncolásnál,..

— Igen, ezt már mondta

— a vizsgálóbíró az orvos őszülő haját nézi, s arra gondol, rutinos, örek róka a szakmában, aligha téved. Óvatos ember, nem akar elhamarkodottan nyilatkozni.

A vizsgálóbíró kérdéseket tesz még fel, s közben feszülten gondolkodik. Balátai Jenő eléggé ismert ember volt a szakmáján kívül is. Az újságok sokat foglalkoztak a bauxittal... Balátai- nak bírósági ügy is volt, ha jól emlékszik. Perbe került az államkincstárral... Elkeseredhetett,

— Azt hiszem, tényleg — a vizsgálóbíró hirtelen a kádra néz, lehajol, egészen közel a vízhez, s olyan arckifejezéssel egyenesedik ki, amit nem lehetett félreérteni. — A víz! — kiáltja. —- Szappanos!

— Na és? — kérdezi a felügyelő. — Aki fürdik, az...

— Éppen ez a bökkenő — a vizsgálóbíró gondterhelten töpreng. — Aki öngyilkos akar lenni, az nem mossa magát tisztára előtte.

— Mit akar ön ezzel mondani? — a felügyelő kutató szempárja az idősebb férfiéba fúródik. — Talán... >

— Én csak feltételezek. A vétkek és bűnök minden elképzelhető rafinériáját fel kel] fognom..,

— Igen. Felfogni, megérteni. . . Ez óz — motyogja magának Szász. A vizsgálóbíró agyának abban a pillanatban az összes elképzelhető variációt fel kellett dolgoznia. ., De vajon feldolgozta-e? Dániel elé a felidézett múlt kényszerítő erővel állította a következő kérdéseket: Balátai Jenőt előbb megölték, majd a kádba tették, és kinyitották a gázcsapokat. ..

Vagy: a kádban ölték meg, és utána éreztették rá a gázt... Meglepték fürdés közben.

Vagy: valamivel megbénították, hogy ne tudjon • gázzal szemben védekezni.

Vagy: nem is a gáz okozta a halálát. (De akkor mi?)

Miért nem védekezett?

A vizsgálóbíró az orvoshoz fordul: — Doktor úr! ön- gyilkosság esetében a szervezet nem védekezik? Nem fejt ki ellenállást?... Mondjuk a kar, a kéz, a láb, a fej, az arc, az önműködő reflexek nyomán nem vesz fel más tartást? Túlságosan nyu- godtnak tartom a pózt, amiben a holttest fekszik.

— Erős akaratú emberek esetében — kezdi az orvos megfogalmazni véleményét — nem jön létre deformáció. Különben is a gáz lassan hatol a szervezetbe, elszédül, eszméletét veszti a paciens.

— Felügyelő űr! Vizsgálja meg a lakás ajtajának zárját. — A vizsgálóbíró a nappali szobába megy. — Kérem, hívja ide a cselédlányt!

(folytatjuk}