Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk Mr. Mariam akcióterve ÚGY LATSZIK, az amerikai közélethez hozzátartozik a szenzációs leleplezések nem is ritkán ismétlődő sokkhatása. A legújabb anyagot ugyancsak az Egyesült Államok kimagaslóan legtekintélyesebb napilapja, a New York Times tette közzé — valószínűleg megint csak azok segítségével, akik üzletileg és politikailag szemben állnak a szóban forgó hatalmas monopóliummal. Újra az International Telephone and Telegraph Cómpanyról, ismertebb, rövidített nevén az ITT-ről van szó, nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész tőkés világ egyik legnagyobb mámmutcégéről, amely számos országot behálóz. Behálóz — mondjuk — és ezt nemcsak pénzügyi, vagy technikai, hanem politikai, sőt hírszerzési vonatkozásban is állíthatjuk. Hogy ez milyen mértékben igaz, újra kiderül a New York Times legújabb leleplező anyagából, amelyből a lap csak ízelítőt közöl, megjegyezvén, hogy többszáz oldalnyi dokumentum áll rendelkezésére. A nyilvánosságra hozott rész kétségtelenül legérdekesebb ténye, hogy bizonyos William Mariam, az ITT-nek, az amerikai kormánnyal fenntartott kapcsolatokért felelős alelnöke az elmúlt év októberének első napján szabályos akciótervet, juttatott el a Fehér Házba dr. Salvador Allende chilei elnök rendszerének megbuktatására. VOLT EBBEN a tervben minden, a Fehér Ház egy szakértőbizottsága által összehangolt gazdasági háború, felkelés szitása a chilei hadseregben, más nyugati államokkal koordinált diplomáciai nyomás, stb. És mindezt egy amerikai cég kezdeményezi, dolgozza ki, természetesen — ez is kiderül az anyagból — a központi hírszerző hivatallal, a CIA-val együttműködve. Ha valaki eddig netán nem értette volna, milyen a gyakorlatban az amerikai monopóliumok és a politikai hatalom összefonódása, hogyan jelentkezik ez a sajátos hatalom más országok viszonylatában (az államosításig a chilei telefontársaság részvényeinek hetven százaléka az ITT kezében volt) — az most könnyen megértheti. MR. MARIAM hat hónap alatt kívánta megvalósítani tervét. Jól tudjuk, hogy „művéből” azóta sok minden bekövetkezett, a gazdasági háborútól kezdve a diplomáciai nyomásig és a belső aknamunkáig. A hat. hónap már elmúlt és a chilei rendszer mégis él, hat, dolgozik. Változnak az idők: Latin-Amerikában is egyre kevésbé valósulnak meg Mr. Mariam és a hozzá hasonlók < tervei. 'AA<WSAA/SAAAAAfVWV\AAA'WWWVWVWWWVWWWWWWWVWWW'/ Rogers Bukarestben Castro elutazott Moszkvából Fidel Castro elutazott Moszkvából. Képünkön: a Kubai KP első titkára, a Kubai Köztársaság miniszterelnöke Brezsnyev és Koszigin kíséretében ellép a felsorakozott díszszázad előtt. Fidel Castro moszkvai látogatásáról közös közleményt adtak ki. (Népújság tele foto — TASZSZ—MTI—KS) A Pravda a vietnamizálás Szerdán délután megérkezett Bukarestbe William Rogers, az Egyesült Államok külügy minisztere, aki Cor- neliu Manescu román külügyminiszter meghívására hivatalos látogatást tesz a Román Szocialista Köztársaságban. Az otopeni nemzetközi repülőtéren a külön- gépből kilépő külügyminisztert román kollégája Corne- liu Manescu és a kormány több tagja üdvözölte. MOSZKVA: A Pravda szerdai számában hanoi tudósítójának tollából a dél-vietnami hazafiak harci eredményeit kommentálja, amelyeket az elmúlt három hónapban értek el. A kommentár szerint az elmúlt hónapok eseményei ismét bebizonyították a Vietnam rzálási politika csődjét. A saigoni rezsimnek minimális amerikai támogatás mellett helyt kellett volna állnia az Egyesült Államok érdekeiért, de ez nem történt meg, a saigoni rendszer teljes kudarcot Vallott ebben a „kísérletben”. A cikk a többi között a saigoni alakulatok veszteségeiről is ír. Csaknem 40 zászlóalj és század züllött szét teljesen, számos alakulat állt át a hazafiak oldalára. A lap hanoi tudósítója említést tesz arról is, hogy az amerikai imperialisták újabb légiagressziót indítottak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ennek ellenére — húzza alá a Pravda — a VDK népe és hadserege bátran védelmezi hazáját az agresszor támadásaival szemben. Asszad elutazott a Szovjetunióba DAMASZKUSZ: Hafez Asszad, a szíriai Baath-párt főtitkára, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a meghívására szerdán a Szovjetunióba utazott, hivatalos látogatásra. Szovjet-HSZK kereskedelmi egyezmény Szerdán Bonnba érkezett Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter. A repülőtéren Kari Schiller nyugatnémet gazdaság- és pénzügyminiszter fogadta. Nyikolaj Patolicsev és Kari Schiller szerdán délután Bonnban aláírta a szovjet— nyugatnémet kereskedelmi és gazdasági együttműködés hosszúlejáratú egyezményét. Patolicsev és Schiller a szerdai találkozón vélemény- cserét folytatott a két ország gazdasági kapcsolatainak alakulásáról. Megállapították, hogy e kapcsolatok a szovjet—nyugatnémet szerződés 1970. augusztus 12-én történt aláírása óta lényegesen javultak. A miniszterek egyetértettek abban, hogy a kereskedelem bővítésén l$í- vül elérkezett az ideje a hosszú távú ipari együttműködés kifejlesztésének is. USA választási hadjárat Tíz centi tengeralattjáró SALT és gazdaság E gy időben rendszere- * sen közöltek bizonyos típusú rajzokat az újságok. A rajz egyik oldalán egy tank vagy egy repülőgép ábrája látszott, a másik oldalon azok. a lakóházak, iskolák, kórházak, amelyeket ezek árából építeni lehetett volna. Manapság ritkábbak ezek az ábrák. Talán azért, mert az illusztrálásnak nagyobb nehézségei vannak. Mert húsz évvel ezelőtt egykét iskolával, tucat lakóházzal egyensúlyt lehetett teremteni a rajz másik oldalán levő pusztító eszközökkel. De napjainkban mi mindent kellene arra a papírra fölsorakoztatni ! Katona Éva riportkönyvében így válaszol a kérdésre: mennyi egy millió forint? — „Tíz centi príma tengeralattjáró". És a világtengereken nagyon sok centi tengeralattjáró cirkál. A katonai adatok titkosak. Hogy pontosan mennyi pénz folyik el a világban fegyverekre, ezt a különböző valódi és álcázott költségvetési rubrikák alapján nem lehet megállapítani. Vannak azonban bizonyos támpontok. Nixon elnök beiktatása után az amerikai kongresszus felülvizsgálta a Johnson elnök által hátrahagyott csődtömeget, így a hadikiadásokat is. Az U. S. News and World Report annak idején nyilvánosságra hozta a revízió néhány részletét. Az úgynevezett Sentinel rakétaelhárító rendszer fejlesztésére 5,8 >1 lUänuicStt KBS- JÄflus esCiSrt’fe milliárd dollár — vagyis több mint tíz százalékkal nagyobb összeg, mint a teljes magyar költségvetés — folyt el két és fél esztendő alatt. Harckocsikra, a C—5A lökhajtásos szállítógépre, a rakéták „felfrissítésére”, az FB—111-es stratégiai bombázókra és az F—14-es tengerészeti repülőgépek kifejlesztésére 33,1 milliárd dollárt fordítottak — egy esztendő alatt. Emellett az ösz- szeg mellett eltörpül az űrkutatás rendelkezésére bocsátott 3,8 milliárd. Az 1970-es költségvetés beterjesztésekor Proxmire szenátor tette föl azt a kérdést, amely tulajdonképpen napjaink fó problémája. „Van-e értelme annak, hogy 1,5 milliárd dollárt költsünk új re- pülőgép-anyahajókra, amikor a szövetségi kormány ennél kevesebbet fordít közoktatásra?” Ez az 1969-es esztendő bizony fordulatot jelentett Amerikában is, meg a fegyverkezési versenyben is. A kongresszus, amely addig minden hadiberuházást, programot szinte ellenvetés nélkül elfogadott, példátlanul heves támadást intézett a Sentinel — majd utóda a Safeguard — rakétaelhárító rendszer ellen. Olyan költséges és olyan értelmetlen volt ez a program, hogy már nem lehetett a korábbi frázisokkal — „meg kell őrizni az elrettentő erőt”, „az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy átadja a világon az első helyet” — elaltatni a képviselők éberségét. A Szovjetunió ebben az esztendőben lényegében utolérte r* a globális rakéták szamában — az Egyesült Államokat és a fegyverzet minden területén stabilizálódni kezdett az egyensúly. Első ízben hangzott el Amerikában (a költségvetési vita során) az az érv, hogy minden új típusú hadiberuházás a fegyverkezési verseny fokozásához vezet, de nem teremt új állapotot — legfeljebb magasabb (és veszélyesebb) szinten jön létre az egyensúly. A Szovjetunió — súlyosan megterhelve ezzel népgazdaságát — természetesen arra kényszerült, hogy minden amerikai 'fejlesztési lépésre saját hadseregének erősítésével válaszoljon. így végtelen spirál jött létre a korábbi — a hidegháború éveit bevezető — versenyfutás helyett, amikor is az Egyesült Államok még reménykedett: megőrzi, sőt, fokozza a háború után meglevő előnyét. Ez a helyzet alapozta meg a Helsinkiben és- Becsben felváltva folyt SALT-tárgya- lásokat. Amikor megkezdődött az eszmecsere a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról a világ minden részéről gyűltek össze újságírók a konferenciák színhelyén — de hiába. Szinte alig volt még tárgyalás, amelyről ilyen kevés részlet szivárgott volna ki. Tárgyszerű és szigorúan titkos tárgyalások voltak — ezt mutatja az eredmény. A rakétaelhárító rendszerekről szóló egyezmény pontosan megszabja: mindkét ország két-két rendszert építhet, darabonként 100—100 elhárító rakétával a főváros és az interkontinentális rakéták kilövőhelye körül. A támadórakéták számát egy öt évre szóló ideiglenes megállapodás korlátozza. Mit jelent ez a megállapodás a költségvetés szempontjából? Mansfield amerikai szenátor — a most folyó kihallgatások során (amikor is a szenátus bizottságai megkérdezik a vezető politikusok véleményét az egyezményről) — saját számításaival indokolta a helyeslő állásfoglalást. Eszerint: az egyezmény előtt mind a két nagyhatalom ezernégyszáz rakétából álló elhárító rendszert tervezett. Az, hogy nem kell csak 200 rakétát létrehozni, 45 milliárd dollár megtakarítást jelent. Ez az összeg a Német Szövetségi Köztársaság évi költségvetésénél is nagyobb. felszabaduló pénzt — mondani sem kell — megfelelően lehet hasznosítani. Ez azonban még egyáltalán nem biztos. Ugyancsak a szenátusi meghallgatások során Laird hadügyminiszter — a SALT-ért „cserébe” új hadi programok jóváhagyását kérte. Tengeralattjárókat, atomhajtású anyahajókat, repülőgépről kilőhető rakétákat, helikopter hordozó rombolókat kért — hogy (ismét a régi formula szerint) megmaradhasson az „elrettentő kapacitás”. Ez bizony nem sok jóval biztató állásfoglalás. Hiszen egy ilyen program jóváhagyása esetén — a SALT-egyezmény ellenére — csak folytatódna a milliárdo- kat fölemésztő, egyre emelkedő fegyverkezési spirál. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán hivatalos látogatásra Hollandiába érkezett. A repülőtéren Norbert Schmelzer holland külügyminiszter fogadta Gromikót. A repülőtéren diszőrség sorakozott fel és eljátszották a Szovjetunió és Hollandia állami himnuszát. McGovern szenátor jelentősen kibővítette támogatóinak bázisát a szakszervezetek körében, a kaliforniai elektorok elosztásának vitája viszont azzal fenyeget, hogy a legfelsőbb bíróság elé kerül és súlyos viszály robbant ki McGovern tábora, valamint a demokrata pártgépezet között. Bizalmi vita az olasz képviselőháziján Szerdán az olasz képviselőházban megkezdődött a bizalmi vita Andreotti centrista kormányáról. A miniszter- elnök hosszú programbeszédét a kormányban resztvevő pártok — a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és liberálisok — kedvezően fogadták: Andreotti és kabinetje tehát számíthat a kormányban résztvevő pártok és a republikánusok szavazataira. A DC balszárnya fenntartással , fogadta Andreotti beszédét, .a múlthoz való visszatérésnek” minősítette, ám pártfegyelemből hajlandó bizalmat szavazni a kormánynak. A baloldal részéről viszont egyöntetű az elutasítás. A kormányzásból kikerült szocialisták bejelentették, hogy a leghatározottabb ellenzéki magatartást fogják tanúsíta- ni a centrista kormánnyal szemben. Zágrábi per BELGRAD: A zágrábi kerületi bíróság szerdán megkezdte több volt horvát -diákvezető bűnperének nyilvános tárgyalását. A vádlottak a múlt év november—decemberében nacionalista és soviniszta jelszavakkal úgynevezett diáksztrájkot szerveztek, amely komoly belpolitikai feszültséget idézett elő. A szerdán kezdődött tárgyaláson az ügyészség azzal vádolja a horvát egyetemisták volt vezetőit, hogy „ősz szcesküvö elleni j.radalmi csoportot hoztak létre, azzal a céllal, hogy magához ragadja a hatalmat megvalósítsa az állítólagos tömeg- mozgalomnak és az úgynevezett horvát megújhodásnak ellenforradalmi céljait, meg- döntse a dolgozó nép hatalmát, Horvátország törvényesen megválasztott képviseleteit és a jugoszláv önigazgató szocializmust, megbontsa Jugoszlávia alkotmányos berendezését és Horvátországot erőszakkal kiszaktísa a jugoszláv népek közösségéből. E cél elérésére a Horvát Matica nevű szervezet kebelében működő ellenforradalmi csoport közvetlen irányításával létrehozták a horvát egyetemisták fanatikus nacionalizmussal és sovinizmussal átitatott terrorista mozgalmát”. A tárgyalás több napig tort?
