Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
Á jó hírért, névért A sor Balassi Bálinttól " származik, aki a vég- F ♦ári vitézekről írta le a szép 1 verset, akik a jó hírért, névért, a harci dicsőségért hagynak hátra minden kényelmet és nyugalmat. A mi címünkbe teljesen más okból került a jó hír és név: hazánk jó híréről és nevéről van szó, de nem csatákban, hanem a nyári idegenforgalomban. Azt mondhatná valaki, hogy az idegenforgalom a világ egyik legegyszerűbb és legtermészetesebb üzleti tevékenysége. Nem kell hozzá más, mint autóút, benzinkút, szállodai ágy, délibáb minden mennyiségben, gémes- kút, Hotel Intercontinental, napsugárból szőtt aranyhída Balatonon, vízisí, halászlé. Mindez megvan, így hát semmi okunk, hogy különösebben problémázzunk az idegenforgalmat illetően, amíg a tihanyi kéttornyú templom és az egri vár áll, meg a halászlé rotyog a bográcsokban, bajunk nem lehet. Mindebben kétségtelenül van valami, mert vendégeink nálunk tartózkodását kellemessé az említett tényezők és eszközök nélkül bajosan tehetjük. Mindez kell hozzá és mindezen túl is nagyon sok minden még. De mindez együtt arra hivatott, hogy képet alkosson a mai Ma- • gyarországról, a hozzánk érkező, bármilyen nyelven beszélő külföldiben. Így válik az egész idegen- forgalom szalámieladási és csárdás-muzsikálási témából rangos politikai problémává. Már írtunk róla a közelmúltban, hogy a vendégek fogadtatása nálunk meglehetősen szélsőséges és nemegyszer a valuta keménysége szerint melegebb, vagy hűvösebb. Ez a kétségtelenül megalázó és sajnos, nem ritka magatartás egyébként sújtja a hazai turistát, a kispénzű magyart is, akinek többnyire ugyanúgy nincs kemény valutája, mind a lengyel, vagy csehszlovák kollégájának. De most nem erről a kérdésről szeretnék néhány szót ejteni, hanem arról a kétféle hatásról, amelyet idegenforgalmunk más-más világtájból érkezőkből kiválthat Mit akarunk a nyugati turistának megmutatni? Bizonyára nem azt, hogy felkészültünk bármilyen nagy borravaló elfogadására. Bizonyára nem azt, hogy tudunk számlát felfelé kerekíteni, vendéglői adagokat lefelé. És azt sem, hogy gazsulálunk — nincs rá hirtelen jobb magyar szó, kifejezés a szótáramban —, miközben értéket, pihenést, jó szórakozást szép tájat biztosítunk a vendégnek. Nemzeti büszkeség kérdése is, hogy a német, francia, angol, amerikai ven„Az üzemben nincs szünet... rr Az iskolaépület folyosói csendesek, de nem kihaltak; most is itt találjuk kisebb- nagyobb csoportokba verődve, az ünneplés komolysággal könyveket szorongató szakmunkástanuló lányokat, fiúkat A megszokott zsivajt most a vizsgadrukk némítja el. Horváth Tamás igazgatóhelyettessel lábujjhegyen lépünk be az egyik tanterembe — itt éppen a gépjárművillamossági műszerészek adnak számot felkészültségük - rőL — A feszültségmérőt sorosan, az áramerősség-mérőt párhuzamosan kapcsoljuk... —, mondja kissé sápadt arccal Kovács Károly, a soron levő vizsgázó. — Itt az érettségizettek vannak — mondja halkan a kísérőm —, olyanok, akik a gimnázium után jöttek az iparitanuló-intézetbe. Nekik a humán tárgyakból nem kell vizsgázniuk. — Ok már rutinosabbak .. — Nem mondhatnám, hogy nagy a különbség köztük, s a többiek között; különösen az emelt szintű'„B” tagozat diákjai szinte ugyanazt produkálják. ★ A folyosón — érthetően —, nehéz szóra bírni a várakozókat. De a lányok végül is közlékenyebbnek mutatkoznak. — Mi hárman orvosi műszerésztanulók vagyunk — mondja az egri Fülöp Mária. — Még korábban a VILATI- ba akartam menni de ezt sem bántam meg. Gyakorlatra először a Finommechanikai Vállalathoz jártunk, később az egri kórházhoz kerültünk. Itt is maradok, ha végzek ... A mellette ülő Kovács Katalin, aki Poroszlóról jött az iskolába, a Finommechanikai Vállalatot választotta. — Milyen lehetőségei vannak az orvosi műszerésznek? — A finommechanika bővül és egyre többféle gyártmány is lesz. Jártam oda gyakorlatra, ismerem. Hogy mit fizetnek, arról még nem beszéltünk. Egerbe költözöm, albérletben lakom majd. — S most, ha a vizsgákon túl jutnak, következik a nyári pihenő? Szinte egyszerre mondjak: — A pihenő mar rövktóbb lesz; az üzemben nincs szünet ... 1 ★ Á vizsgák zsúfolt programjában kevés idő jut pihenésre Kameniczky Antal megyei igazgatónak is. — 1800 tanuló kapja meg szakmunkás-bizonyítványát az idén a megyében. A héten be is fejeződnek a vizsgáztatások. Természetesen a szelektáló írásbeli, az üzemi gyakorlati, aztán most a szóbeli mind sok időt vesz igénybe, hetekig eltart. — Egyre kiterjedtebb az emelt szintű oktatás. Bírják-e ezt a tanulók? — A szakmák hatvan, százalékánál már bevezettük, 1975-ig pedig szinte minden szakmában így oktatunk már. Nem véletlenül a mi iskolánkba az elkövetkezendő években már csak egyetemi végzettségű tanárok kerülhetnek. A tanulóknak nem nagyobb a megterhelés: igen sok szemléltető eszközt, az oktatást korszerűsítő berendezést vásároltunk. — Jobb eredmények kerülnek-e az idén a vizsgakönyvekbe? — Ez is a „B” tagozat sikere: amíg korábban 7—8 százalékos volt az eredménytelen vizsgák aránya, most az egy százalékot sem éri el. Az utolsó félévben már órabérben dolgoznak a tanulók, így az üzemek, a vállalatok is tudják, mit várhatnak tőlük. — Az iskola már biztosan készül az új tanévre is ... — A beiratkozások egy része befejeződött. Gyöngyösön, Hatvanban nincs prob léma, de nálunk bizony néhány szakmában nem telt meg a keret: különösen gépi forgácsolónak jelentkeztek kevesen. Persze, most folynak az átirányítások, s a végleges zárásig még sokat változhat a helyzet. Az avató ünnepséget már megtartották. bár néhány szakmában e hétre maradtak a végső számadások. A legjobbak is átvették jutalmukat; büszkén csillogó szemekkel jöttek le a díszemelvényről. Ezekben a napokban az országban mintegy 100 ezer ifjúmunkás vette át a stafétabotot. Felelősséggel a biztos jövő reményében. Hekeli Sándor dég ne egy baiksisért hajlongó lakájsereg emlékével távozzék tőlünk, hanem egyenes gerincű, szocialista hazájuk értékeire büszke, ugyanakkor udvarias és művelt emberekével. Nehéz feladat, ez kétségtelen. De a szokványos, a vendéglátóipari dolgozókat gyakran érő bírálatokat félretéve, meg kell jegyeznünk, hogy ezen jelentékeny mértékben múlik nemzeti tekintélyünk. Mint ahogy mindazon, amit megmutatunk — városokon és múzeumokban, képtárakon és lovasversenyeken, nyári hangversenyeken és gyógyfürdőkön — ha akarjuk, ha nem, rajta van a „Made in Hungary” jelzés. És egyúttal az is rajta van, hogy „Készült a szocializmusban.” Mert erről is szó van. Hiszen Mr. Smith, Herr Schmidt, olasz, francia és svéd sorstársaik egy másik társadalom szemüvegével nézik a miénket. Eljöttek, elhozták a pénzüket, de esetleg az előítéleteiket és a fenntartásaikat is. Tetszik a balatoni naplemente, és a Halászbástya, ízlik az egri bor, de lehet, hogy esetenként jobban tetszene nekik egy magántulajdonban levő Halászbástya, és egy felparcellázott naplemente, játékkaszinókkal. Azt kell megmutatnunk nekik, hogy ez igya mienk, ahogy van és bár nem okvetlenül kell nekik szemináriumot tartanunik, a saját két kezünk munkájának eredményeire, a szocialista vívmányainkra, büszkék lehetünk előttük is. Mint ahogy a lengyel, az NDK-beli, a szovjet, Vagy a bolgár vendég is a mi szocializmusunkat látja — igenis, a vendéglő tisztaságában, a vonat pontoságában, a szállodai portás, vagy egy eligazításért megszólított járókelő udvariasságában, az ágynemű fehérségében. .Jó hírünk, nevünk óránként vizsgázik július és szeptember között, de tulajdonképpen egész esztendőben. s ebből a tárgyból nincs pótvizsga. Baktai Ferenc Szerelik az utolsó blokkot Jól halad a visontai Gagarin Hőerőmű utolsó 200 megawattos blokkjának szerelése. A beruházáson dolgozó vállalatok a kommunisták felhívása nyomán elhatározták, hogy két hónappal a tervezett határidő előtt elkészülnek a blokk szerelésével. Képünkön a blokk szállító- hídját hegesztik. (MTI foto — Balassa Ferenc) É Huszadik éve, hogy Répa János kitanulta a szakmát, azóta a Mátravidéki Sütőipari Vállalat dolgozója. Ez idő alatt sokszor költözött családjával egyik faluból a másikba, ahogy és amikor azt a helyzet és a vállalat érdeke megkívánta. Kis kitérő után néhány éve ismét a domoszlói sütőüzem vezetője. Itt süti azokat a „mesz- sze földön’ híres, foszlós bé- lű, rózsáshéjú, ropogós kenyereket, amelyekért Kisná- náról, Markazról, de még Visontáról is idezarándokolnak az emberek. Tizenhárom-tizennégy má- zsányi kerül ki naponta a keze alól, s mindehhez csupán egyetlen munkatársa, Klenoczki János segítségére számíthat. A domoszlói péknek nem könnyű a dolga. Alig kerül polcra délután az utolsó sütés, máris a holnapra kell gondolnia. Négy „csészébe” egyenként három zsák lisztet szitál, majd este hétkor kovászol másnapra. Éjjel egy órakor az első már a sütődében van, miután még az ötödiket is „bekészíti”, a dagasztógéppel nekilát az első csészének. fi domoszlói pék „titka” Negyedórányi dagasztás után vár tíz percig. Amint a massza „megrázol”, azaz megkel, ismét megdagasztja, levegőzteti, ahogyan ő mondja: „megstészolja” a tésztát, ettől lesz foszlós, könnyű a kenyér. Ezután megy „táblához” a tészta, gondos mérés, formázás után szakajtóba kerüL Így pihen még tizenöt percig, miközben a mester már a második csészében dagaszt. A szakajtóban megkelt tészta útja a kemencébe vezet. Másfél éve két olajkemence süti a domoszlói kenyeret a fafűtéses, kevésbé higiénikus, kényelmes helyett. A kemencék öble egyszerre összesen száznyolcvan szakajtóformált kelt tésztának ad helyet. A sütöde léi hatkor 'nyitó boltja már frissen sült, illatozó kenyeret kínál a korán munkába siető falusi embereknek. Nagy forgalmat bonyolít le ez az üzlet. Szombati napon jártam ott, s akkor nem kevesebb, mint hétezer forintot adtak postára. Persze, ezenkívül megkapta szokásos napi 5—6 mázsáját Mát- rafüred és jócskán jutott a különlegesen jó kenyérből a gyöngyösieknek is. A domoszlói pékmester elégedett. Kedve is, ereje is van a munkához, s ez a nehézségeken is átsegíti. Igaz, hogy ráférne már a régi uradalmi épületben levő sütődére egy alapos felújítás, de hát megérti: a hatvani kenyérgyár építése úgyszólván teljesen leköti a vállalat pénzügyi lehetőségeit. Búcsúzóul még megkérdezem: mi a híres domoszlói kenyér titka? Répa János így summázza a húszéves gyakorlat tapasztalatait: —• Lelkiismeretesen beletenni mindent, ami a kenyérbe jár, nem sajnálni a dagasztástól az időt, és ami a legfontosabb: nagyon, de nagyon jól megsütni a kenyeret. T. Mányi Judit Eddig minden jobb a tervezettnél Málnaszedés, aratás, építkezés és borpalackozás Nagyrédén Ha valahonnan a magasból letekintenénk Nagyrédé- re, a következő kép tárulkozna elénk: a több mint százholdas málnásban egy nagy csapat ember szorgoskodik. Hat kombájn vágja és csépeli az őszi árpát. Az iparosok a szőlőoltványkészí- tő- és hajtató üzem, valamint a kétszázvagonos mélyhűtő-tároló építkezésein dolgoznak. A palackozóban az olasz rizlinget és a leánykát töltik a karcsú üvegekbe. Reggel hattól este hatig szinte kihalt a község. Csak az idősebbek és a nagyon fiatalok vannak otthon. Néhány ember látható az utcán napközben: sietnek hivatalos teendőiknek az elintézésére. És a tsz központja nyüzsög. Az elnök, Frecska Sándor alig győzi a tárgyalásokat. Pedig a vezetőségnek szinte minden tagja segít neki. De hát a telefon is csö- í'ög, az Agrokertől js hívják, a partnerok is szót akarnak érteni és még az újság is érdeklődik: mit csinálnak aré- deiek, hogyan néznek az év vége elé? tsz-ben százhúsz mázsát. Málnaié is lesz belőle, ami szintén a határainkon túlra jut majd el. Ha több lenne a munkáskéz, jobb volna. Néhány diák ugyan kijár Gyöngyösről, de nem tudtak a középiskolákkal megegyezni nagyobb létszámban. A fiatalok négy forintot kapnak kilónként a szedésért. Naponta száz forintot is meg tudnak keresni így, ha szorgalmasak. Ügy számítják, legalább két és fél millió forint lesz a bevétel az idén a málnából, ami húsz-harminc százalékkal több a tervezettnél. A következő hónapokban azonban még sokat változhat a szőlő. A legsürgősebb a málna. Kétszázötvenen szedik naponta. Összesen százhúsz mázsát gyűjtenek össze a tizenkét órás műszakban. A málna többsége Miskolcra utazik, ahol a Hűtőipari Vállalat mirelitárut csinál belőle. Megy majd exportra. Szörpnek dolgoznak fel a Ottjártunkkor a szőlők ötödik permetezése már a vége felé tartott. Általában földi gépekkel végezték a növényvédelmet, de esetenként — ha nem lehetett rámenni traktorral a felázott talajra — igénybe vették porzáshoz a repülőgépet is. A repülő mind a négyszázötven holdat beporozta. Nagy gondjuk az, hogy a szőlőket nagyon különböző sortávolságra telepítették annak idején. De hát ezen most már nem egykönnyen tudnak változtatni. Csak a rekonstrukciónál lehet az egységesítést figyelembe venni. A fürtök szépek már most is a tőkéken. Hogy mi lesz a termés, azt csak szüretkor lehet biztonsággal megmondani. Holdanként 35 mázsát terveztek, és ez most nem látszik elérhetetlennek. Sőt! Kezdetben gépek vágták a zöldborsót a 250 holdon. Aztán a kaszákat kellett elővenni, mert a vihar megdöntötte, a földre nyomta a borsót. Ember is kellett a kaszákhoz. Helyben nem volt .elegendő, elmentek hát Tama- leleszre értük. Ötvenen szerződtek el Nagyrédére borsót vágni. Hetenként egyszer felülnek a gépkocsira, az elhozza őket, majd a hét végén haza is viszi valameny- nyiüket. Nem a tsz-ből valók ezek a szerződéses munka- vállalók, hanem szabadságukat töltő ipari munkások. ÍA szőlőoltvány permetezése folyik. Előkészühiek az öntözésre is. összesen hatmillió oltványaik van. Tizenkétmillió forintot képzeltek el bevételt az oltványból. Most jobbak a kilátások ennél. Az ősszel már működni fog az új szőlőoltványkészí- tő és -hajtató üzem is. Az építkezéshez 1970. őszén fogtak hozzá. Majd egy évre rá megkezdték a százvagonos 0 C°-os és a százvagonos mélyhűtő-tároló építését is. A hűtő is üzemelni fog az idén. Saját építőbrigádjuk végzi a munkát. Mintegy száz ember. Közösen a szakipari részleggel. Csupán a hőszigetelést bízták rá alvállalkozóra. Ez is okozza a gondot. A Hőtechnikai Vállalat nem nagyon töri magát. A 65 millióba kerülő beruházás jelentős vállalkozás. Ha készen lesz a tároló: málna, zöldborsó, paprika, karfiol és zöldségfélék kerülnek belé. Egy részük exportra megy majd, de jut a megye üzleteibe is a tartósított áruból. Először a Csák berki-dűlőn állt be a harmincholdas ősziárpa-táblába a kombájn. Aztán mind a hat munkához kezdett. Van mit betakarítaniuk: az őszi árpa 130 holdon, a búza ezer holdon, a tavaszi árpa pedig 230 holdon hozott szép kalászokat. Jó a termés. Búzából 15 mázsás átlagot vártak, de közel húsz mázsára számítanak. A kalászosok általában 20—25 százalékkal adnak majd nagyobb termést a becslések szerint, mint amennyit terveztek. Jobbak lesznek a hozamok, mint amilyenek voltak az elmúl) évben. így látják* Mindenki dolgozik a határban és a szövetkezetben Nagyrédén, aki munkaképes. Naponta tizenkét órát húznak le, ezt vállalták. Teszik szívesen, mert szorítja őket a termés, de azért is, mert az év végén így lesz több a pénz is, amit munkájuk után méltán elvárnak. Azt mondják: a rédeiek jól keresnek. Igaz. Sokan azonban elfelejtik hozzátenni: meg is dolgoznak érte. (G. Molnár F.) fNmrnis 0- 1973. július 8.7 csütörtök
