Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXIII. évfolyam, 157. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1972. július 6., csütörtök Eddig minden jnbb a tervezettnél Nagyrédei helyzetkép la­punk 3. oldalán. flz üzemben nincs szünet... A napokban befejeződtek a szakmunkásvizsgák. A tanulók utolsó számadásá­Fock Jenő Mongóliában dolgozó magyar munkások között Kádár János fogadta Oldrich Svestkát, a CSKP KB titkárát ról szól riportunk a " ol­dalon. Ongyilhosság? Q Kaszinó Mit biztosít az egészségügyi törvény? Aktívaértekezlet Egerben A megyei tanács egészség- ügyi osztálya és az orvos- egészségügyi dolgozók szak- szervezetének megyebizott­sága szerdán délelőtt — a megyei tanács nagytanács- termében — aktívaértekez­letet rendezett, amelyen meghívottként rész vettek a megye egészségügyének ve­zető munkatársai: kórház- igazgatók, városi és járási főorvosok, a tanácsi szervek vezetői, az etikai bizottság tagjai. A rendezvényen töb­bek között — megjelent és az elnökségben helyet fog­lalt: dr. Sipos István, a me­gyei pártbizottság titkára, Polgár Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Gál György, az Egész­ségügyi Minisztérium főosz­tályvezetője, valamint Sár­közi Miklósné, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének Heves megyei referense. Az aktívaértekezletet Sza- lay István, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg, majd dr. Szabó Ferenc, me­gyei főorvos tartott beszá­molót az egészségügyi tör­vény végrehajtásáról, vala­mint az ezzel kapcsolatos, legsürgetőbb feladatokról, tennivalókról. Hangsúlyozta, hogy az 1972. évi II. törvény alapvetően különbözik a múlt századi honatyák által 1876-ban tör­vényre emelttől, hiszen a szocialista egészségügy fej­lődése tette lehetővé, illetve szükségessé létrehozatalát. Dr. Szabó Ferenc beszámolt a törvényalkotást megelőző széles körű parlamenti vi­táról, amely szintén tükröz­te, hogy alapvetően új és fontos törvényről van szó. A megyei főorvos röviden is­mertette az egészségügyi tör­vény új vonásokat jelentő rendélkezéseit, kiemelve a 25. paragrafus jelentőségét, amely hangsúlyozza, hogy minden állampolgár jogosult az ingyenes orvosi ellátásra. Dr. Szabó Ferenc hossza­san időzött a törvény 75-ös szakaszánál, amelynek lé­nyege az, hogy megkülöböz- tetelt egészségügyi ellátás ér­dekében az orvosnak senki anyagi vagy egyéb előnyt nem nyújthat, s az orvos azt nem is fogadhatja el. A me­gyei főorvos ezzel kapcsolat­ban elmondotta, hogy az új fegyelmi szabályzat az eddi­ginél sokkalta szigorúbban bünteti e törvény megsze­gőit. Dr. Szabó Ferenc nemcsak a fegyelmi szabályzatról, ha­nem az új rendtartás lénye­ges kérdéseiről is beszélt. Végül hangsúlyozta, hogy az egészségügyi törvény mi­előbbi megvalósításának alapfeltétele az egészséges társadalmi összefogás, hiszen csak így lehet a mindennapi orvosi gyakorlat során ér­vényt szerezni az alapve­tően humánus és a minden­ki javát szolgáló törvény rendelkezéseinek. A beszámolót vita követte. Ennek során többek között szót kért dr. Gál György minisztériumi főosztályveze­tő is, aki elmondotta, hogy az új törvény szociális biz­tonságot nyújt minden ál­lampolgár számára. Több hozzászóló foglalko­zott a törvény végrehajtásá­nak aktuális kérdéseivél, s a gyakorló orvos szemszögé­ből közelítette meg egy-egy rendelkezését. A vitában felmerült kér­désekre dr. Szabó Ferenc válaszolt, s összegezte az aktíva tapasztalatait is, Sza- lay István zárszavában kö­szönetét mondott a megye orvostársadalmának eddig végzett áldozatkész munká­jáért. (pécsi} Fock Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, aki hivatalos, baráti látogatáson a Mongol Népköztársaságban tartózkodik, szerdán — Jum- zsagijn Cedenbalnak, a Mon­gol Népi Forradalmi Pái*t Központi Bizottsága első tit­kárának, a kormány elnöké­nek, és más mongol vezetők­nek a társaságában — az Ulánbátortól 20 kilométerre fekvő Szonginóba látogatott, s megtekintette a magyar se­gítséggel épülő biokombiná­tot. A magyar kormányfő ér­kéz tének hírére összesereg- lettek ott dolgozó hazánkfiai. Ki a hegesztőpisztolyt, ki a szerelőkulcsot tette le néhány percre, hogy a „nem hivata­los” munkaszünetben üdvö­zölhesse Fock Jenőt, köszönt­hesse a távoli otthon képvi­selőit. Néhány kézszorítás, érdeklődő kérdés — a Mi­nisztertanács elnökét már szűkre szabott idejének sok tennivalója, a magyar mun­kásokat pedig a félbehagyott dolog továbbszólította. Fock Jenő megnézett több épüle­tet, köztük a már működő hőközpontot — a kazánok, a műszerek a budapesti vegy­ipari gépgyárat és a hőtech­nika vállalatot dicsérik —, s hosszasabban szemlélődött a trafóházban, amelynek be­rendezései a Ganz-MÁVAG- ban készülték. Mennyi ide­je dolgoznak Mongóliában, hogyan érzik magukat, hogy meg a munka — érdeklődött a kormány elnöke a köréje gyűlt emberektől. A legfon­tosabb kérdést azonban már az üzemjárást követően tet­te fel a mongol építőknek és a magyar szerelőknek: ké­szen lesz-e határidőre a har­minc épületből álló, saját villamos és hőenergia ellá­tással rendelkező beruházás? „Csúszásról” szó sem lehet — figyelmeztette Fock Jenő tré­fás-komolyán a kivitelezőket —, hiszen a különböző állat­egészségügyi szérumok, vak­cinák. antibiotikumok szongi- noi gyártásának megkezdé­sére nagy szüksége van a 23 milliós állománnyal rendel­kező mongol állattenyésztés­nek. A szerelők — elsősorban Gombos Károly főmérnök, az építkezés vezetője, megígér­ték, hogy 1973. júliusára, a mongol nép nagy nemzeti ünnepére, befejezik a mun­kát. — A biokombinát termelé­sének megindulása valóban népgazdasági érdekünk — vette át a szót J. Cedenbal. Az itt dolgozóknak sokat kell tanulniuk a magyar szakem­berektől, s ez az üzem — mondotta a legjobb példa a mongol—magyar barátságra, együttműködésünk eredmé­nyességére, a szélesedő szo­cialista gazdasági integráció hatékonyságára. Fock Jenő és J. Cedenbal távoztakor felborult a szi­gorú protokoll: a biokombi­nát két magas rangú vendé­gét szoros gyűrűbe fogták a mongol—magyar barátságot éltető, zászlókkal, virágokkal integető dolgozók. A szívből jövő forró üdvözletekre, jó­kívánságokra először J. Ce­denbal válaszolt, aki köszö­netét mondott a magyar mun­kásoknak a biokombinát fel­építéséért, a darháni húsgyár tető alá hozataláért, a víz­kutatásban elért eredménye­ikért, a mongol szakember- képzés támogatásáért. Mél­tatta a mongol—magyar kap­csolatok jelentőségét, s kérte Fock Jenőt, tolmácsolja a magyar népnek a Mongol u cáhan Folytatásos regényünk a lap 4. oldalán. TüdásitA’nk jelentik Levelezési rovatunk össze­állítása a lap 5. oldalán. Gför—Eger 3,1 Az NB I. labdarúgó-bajnok­ság szerdai fordulójáról —, amelyen megpecsételődött az Egri Dózsa sorsa — tu­dósítunk a 6. oldalon. Elítélték a hatvani feleségpiiknst Bírósági tudósításunkat a 8. oldalon olvashatják. Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköztársaság kormányának köszönetét. Fock Jenő és kísérete dél­után az ulánbátori pagoda mauzóleumot tekintette meg, azt a főváros közepén álló, jellegzetesen mongol orna- mentikájú templomcsoportot, amelyben az egykori budd­hista vallás rekvizítumait, szobrait, imatekercseit, ké­peit és maszkjait őrzik. Fock Jenő és felesége este a magyar küldöttség szálláshe­lyén vacsorát adott Jumzsa- gijn Cedenbal és felesége tiszteletére. Oldrich Svestka, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tit­kára és Ludovit Pezlár, Szlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tit­kára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának meghívására július 3-tól 5-ig, baráti, tapaszta­latcsere jellegű látogatást tett hazánkban. Kádár János, az MSZMP Közponi Bizottságának első titkára fogadta Oldrich Svestkát, a csehszlovák párt­küldöttség vezetőjét. A csehszlovák testvérpárt képviselői megbeszélést foly­tattak a vendéglátóikkal. A szívélyes, baráti megbeszélé­seken a két párt képviselői tájékoztatták egymást a szo­cializmus építésének tapasz­talatairól és széles körű véle­ménycserét folytattak az MSZMP és a CSKP ideoló­giai és kulturális tevékeny­ségéről, az agitációs és pro­paganda munka néhány elő­térben álló feladatáról, vala­mint az együttműködés to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről. Országos ankét a Hatvani Cukorgyárban A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület cu­koripari szakosztálya és a Magyar Agrártudományi Egyesület Növénytermelési Társasága szerdán délelőtt Hatvanban, a cukorgyár kul- túrotthonáfoan országos anké­tet rendezett a cukorrépa­termesztés fejlesztésének idő­szerű közgazdasági kérdései­ről. Nagy László, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezér- igazgatója nyitotta meg az ankétet, majd Szilágyi Sán­dor, a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium köz- gazdasági főosztályvezetője tartott vitaindító előadást. Egyebek között ismertette Magyarország cukorrépa-ter­mesztésének jelenlegi helyze­tét, s elmondta, hogy az új közgazdasági viszonyok kö­zött — a szabályozók és az árpolitika változatlansága mellett — az új technológia alkalmazásával, javulás ta­pasztalható.. a termesztésben. Jövőre várhatóan tovább nö­vekedik a cukorrépa-termő­terület és meghaladja majd a 90 ezer hektárt. Mindez hozzá­járul ahhoz, hogy a meghir­detett cukorrépaprogram va­lóban eredményesen megva­lósuljon, s ezzel fokozatosan biztosítsák a hazai cukor- szükségletet A MÉM főosztályvezetője felhívta a figyelmet a cukor­gyárak és a mezőgazdasági üzemek kapcsolatának továb­Az előadást széles körű vi­ta követte. A tanácskozás vé­gén a vendégek megtekintet­ték a Hatvani Cukorgyárat. (mentusz) Szedik a sóvirágot A statice, vagy közismert nevén sóvirág, csak a korali- hoz hasonlítható, s hogy a nevének mi köze van a só­hoz, nehéz lenne megmagya­rázni. Ez a virág különben közkedvelt dísze vázáinknak és a virágcsokroknak. Az eg­ri városi kertészet telepén már két éve termesztik e kü­lönleges virágot, melyet szá­rítva Olaszországba is expor­tálnak. Ezer színpen pompáznak a tátikák is lent, amelyek a „hazai” megajándékozottak­nak szereznek majd örömet. (Foto: Tóth Gizella.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom