Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
r> VVWvAAAAAAAA,AAAVA-ä AA AAA* AA a A AAAAAA* A AAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAA>^AAAAA^*AAAAAAAAAA# CSANADY JANOS: 1 Nyár-éji relativitás A nyári éj csillagai, a nyári lüktető világ, csillag-éjszaka, ferdén villan a Göncöl rűdja, ferdén sziporkázik a csillag-geometria. Minden fény ferde-szögben, minden nyílvessző-ívben üt a légen át; a kazal-zsuppon áthullámzó holdfény villantja rézsűt vonyogó vasát. Ö titokzatos nyári éj, ó titkos gyermeki borzongás a Hold alatt, hol lázongva futkos a gondolat, mert fényét rejtve bujdokol a nap. Talpunkra forr a hallgatag anyag, kíváncsi szemünk sugarába szökken, az űrbe csap, ragyogva száll az űrben, s a semmi túlpartján egy ágra röppen. Lüktet a csillag-világ, lüktet forró fejünk a porzó hold alatt, míg a sötétben űr-virágok égnek, mert arcát rejtve bujdokol a nap. ' EINT VAGYUNK A VlZBÖL. 9 Razanlahi virágcsoda A rózsa számtalan művészt megihletett: a legendák jelképvirága. Az egyik legendában a tengerből bukkan ki és születik meg, mint Aphrodite. Egy perzsa mesében szép királyleányról olvasunk, aki a rózsavíztó felszínéről kicsiny üvegcsébe gyűjtötte az illatos olajcsep- pecskéket. Sok-sok dal, vers és mese őrzi a rózsa halhatatlanságát. Hogy az ősi róizsamesék- nek India e a hazája, vagy Perzsia — ezt még ma sem tudjuk. ,A bolgár ..olajrózsa” a költői „Rosa damascena” nevet viseli. Szülőhazája — mondja a bolgár rege — Damaszkusz, ahonnan több mint háromszáz évvel ezelőtt hozták Bulgáriába és a szélvédett, barátságos Kazanlaki-völgy- ben ültették el. Még ma is Kazanlak a bolgár rózsa tő termőhelye. fl Fázsavopázslat A hazai vagy külföldi látogató, aki csak egyszer is részt vett a rózsaszüreten, visszaemlékszik rá, amíg él. Még messze a völgy, de már megrészegszik az ember a levegőben üsző illatártól. És nem kell költőnek lenni ahhoz, hogy a kora reggeli rózsanyíláskor a májusi ég kékje, az édes illat varázsa elragadjon. A rózsák tömege csaknem beláthatatlan. A völgy 100 kilométer hosszú; a Balkán és a Szredna-Gora hegység között terül el. És tele-tele rózsával. A rózsavarázslat húsz-huszonöt napig tart, május második felétől június közepéig; ez az olaj rózsák virágzásának időszaka. H hajnali imsÄn A magasba nyúló Balkán- hegység és a Szredna-Gora meleg öle megvédi a rózsát a hidegtől. Az olajrózsa csak ebben a völgyben nyílik; sikertelen maradt minden kísérlet, amely az olajrózsát Franciaországban. Törökországban, Marokkóban és' Németországban akarta meghonosítani. A kazanlaki rózsát fárasztja az utazgatás — szomorú lesz tőle; talán honvágya Van, hiányoznak neki a rózsaszedő lányok vidám dalai A nap első sugaraival érkeznek a rózsaszedők, abban a pillanatban, amikor a bimbó kipattan és virággá bomlik, Ekkor megkezdődik a rózsalevelek gyűjtése, ügyesen, gyorsan, még mielőtt a nap megher- vasztaná a szirmokat. Néhány óra — és a rózsaszirmok elvesztik olajtartalmuk felét, a rózsalevelek hullani kezdenek. A rózsa a hajnali nap derengő fényét és simogató melegét szereti; a szenvedélyes, égető sugarait elől az elmúlás homályába menekül. il „Rózsogyár" Felix Kanic, a híres bulgáriai utazó, a maga idejében kíváncsivá tette a világot a híradással: „Az európai piacra behozott 1650 kilogramm rózsaolajból 850 kilogramm a kazanlaki rózsák terméke, ez a legjobb, a legillatosabb. .. ” Kánlcnak ez az értékelése a mai napig érvényes. A kazanlaki rózsa ma is az első helyen áll a nemzetközi piacon. A bolgár rózsaolaj igen sok parfőm alapanyaga; páratlan minősége hosszú és fáradságos kutatómunka eredménye. A kazanlaki intézetben — a „Rózsagyárban” —, ahol a rózsaolajat előállítják, most újfajta olajrózsa termesztését készítik elő. „Életrajzi adatoh" — a hall után Ha a bolgárok külföldre utaznak, a rózsa velük tart. Ha külföldi érkezik Bulgáriába, a rózsa a szíves vendéglátó szerepét tölti be: a szobában várja a látogatót csokor alakjában, vagy kicsiny üvegcsében, mint rózsaolaj. És ha a vendég csak egy csepp olajat visz haza magával, mindig emlékezni fog a rózsák völgyére. Az emlékezés mögött meglepő számok bújnak meg. Egyetlen gramm rózsaolajat kétezer rózsából nyernek. Egy kiló rózsaolajhoz 3000 kiló rózsaszirom szükséges. Ezek a számok a rózsa „életrajzi adatai” — a halála után... Az adatok a virágok királynőjének különös szépségét őrzik. Míg él, a szirom a színek varázsával tölti meg a völgyet s ha meghal, az illat mámor í tó lebegését árasztja. Mint olaj: Bulgária csodája. Mint élő sáron: Bulgária mosolya. Ezért köszöntének rózsa csokorral minden Bulgáriába érkezxö vendéget. (Mudapress—SotUipreaai HuttiopszoSgálat FELNŐTTEK ÉS GYEREKEK — Papa — dicsekszik a kisfiú. — Készítettem egy hegedűt. — Hát ennek igazán örülök. Nagyszerű gyerek vagy. És honnan vétted, a húrokat? — A zongorából... ★ — És hogy megy az iskola? — Jól, de el se tudod képzelni, papa, mennyire irigykedik rám a tanító bácsi. — Miért? — Már többször fülön fogott és azt mondta: „Ha az apád lennék...” (Foto: Zeit im Bild) Fémernyff a zaj ellen Az Egyesült Államokban üjabb módszert dolgoztak ki a zaj elleni harcra: olyan fémötvözetről van szó, amelynek szerkezete és vegyi tulajdonságai lehetővé teszik a zaj elnyelését, úgy, ahogyan a szivacs magába szívja a vizet. Az ötvözet (réz, mangán és alumínium) ezt a tulajdonságot hőkezelés útján szerzi meg. Vajon miként nyeli el a vastag fém az ilyen ötvöztítből készült ernyőnek ütköző hanghullámokat? Ez vagy a mikroszkopikus klcsinységű, antimagneti- kus zónák rezgése által történik, amely a hangenergiát hőenergiává változtatja (minél hangosabb a zaj a szomszéd lakásban, annál melegebbé válik a válaszfal), vagy pedig a mangánnak az ötvözetben történő kicsapódása útján. A zaj elhal az ernyő tömegében. Az ötvözet korróziómentes, mivel oxid védőréteggel borítják. A felfedezés jelenleg még kísérleti stádiumban van. Az autó eltűnt a garázs elől. A papa megkérdezi a kisfiát, aki ott játszadozik a közelben: — Nem láttál valakit errefelé? — De igen — válaszolja a gyerek. — Egy bácsi kinyitotta az autót, beleült és elhajtott... — Atyaúristen — kiáltott fel az apa. —Semmi vész, papa, megjegyeztem az autó számát OLVASTUK VALÓOK Mrs. Evelyn MacCorke (New Haven) válópert indított a férje ellen. A férj mellkasára ugyanis három nőt tetováltak, az asszony pedig nem szereti a tolongást A PONT AZ „I” BETŰN A brit törvényhozás megtiltja a férfiaknak azt, hogy anyósukat elvegyék feleségül. Az angolok szerint a jogászok nem ismerik az abszurdum haT.árait. PÁRBESZÉD — Beteg vagy, Jean? — Nyolc órán át feküdtem eszméletlenül. — Üristen! Mi történt veled? — Aludtam. (Jean Paul Belmondo „gyűjtése”.) GR. GORIN: Mindent a vertdégérf Az étterem aránylag üres volt. Leültem az ablak mellé és vártam a pincért, öt perc múlva jött is, s átható pillantással végigmért, aztán megkérdezte: — Enni óhajt? — Igen. — Értem — bólintott. — Mindent megteszünk, amit csak lehet. — Köszönöm — suttogtam meghatódva. — Legyen szíves, hozzon egy üveg sört... — Hideget? — Természetesen. — Megpróbálom. Egy üveggel? — Egy üveggel. — Talán sikerül — biztatott határozottan, és rám kacsintott. Kacsintása ravasz és titokzatos volt. Értésemre adta, hogy a sör mily ritka luxus. A sörgyárak a tatarozás miatt alig-alíg termelnek, egy üveg sör aranyat ér, egyszerűen hiánycikk, de NEKEM ű megszerzi... — EzeniVvitl kérek egy a-imy bort- csot. Elfehéredett. De azé-t így felelt: Ezúttal jobb szemével kacsintótt rám. —• Tökéletesen tnbem. — Valóban bors- csot parancsol? — Valóban. — És melegen? — Szeretném ... — Tányérban? — Így szoktam ... — Tejföllel? — Ha lehetne ... — Megpróbáljuk — suttogta. — Ne nyugtalankodjék. — És újra rám kacsintott. Kacsintása elárulta, hogy a borscs csuda nagy ritkaság. A szakácsok már nem is főzik, mert a mandolínozás, sokkal előbbrevaló. Persze, van egy poltavaí borscsspecialistájuk, egy vénséges öregasszony, akiért —, csakis MIATTAM — különrepülőgépet küldenek, hogy meg- ehessem a tányér borsósomat. — Másodiknak bifszteket kérek — kockáztattam meg. — Hagymásán. A pincér fogait csikorgatva visszakérdezett: — Húsból legyen? — Igen. A hagyma pedig hagymából. Hosszan elgondolkozott, sóhajt j.I. majd így szólt: — Megpróbáljuk. De csak magáért! — És csettimett hozzá. Ezzel a csctliiítás- sei értésemre adta, hogy mekkora áldozatsorozatra kész értem, s hogy a bifszteket már emberemlékezet óta nem rendelik, így ahhoz, hogy én most bifszteket ehessek, konzultálniuk kell a Tudományos Akadémiával, a légierővel, nemkülönben a Moszfilmstúdióval. De hát ÉRTEM bármit megtesznek. — Mást nem kér? — Nem. — Rendben. öt perc múlva itt leszek — mondta, s olyan ünnepélyes tekintettel nézett rám, amelyből kiviláglott: hihetetlen vállalkozásra képes értem, mivel a többiek órákon át ücsörögnek itt, várnak éhesen, szomjasan, mert ugye ebédidőben az embernek annyi ideje van, hogy nyugodtan szerelemre gerjedhet, házasodhat, sőt, itt helyben az utód érkezését is megvárhatja. Mindennek tudatában költöttem cl ebédemet, s amikor felálltam, azt mondtam a pincérnek: — Nem is tudom, hogyan háláljam meg ... Amit értem tett, azt halálomig nem felejtem el. Mennyivel tartozom? — Egy rubel, huszonegy kopek. — Értem —, kacsintottam rá. — Magának kifizetem. Azzal markába pottyantottam a kért összeget és kezet ráztam vele. Semmi több. Ezzel a kézfogással adtam értésére, hogy nem akárhogyan bánok én vele, hiszen a pénz manapság nagy kincs, a pénzverdéből a tatarozás miatt alig-ahg kerül ki valami, így hát én fizetés nélkül is távozhatnék, de hát ŐÉRTE akkora áldozatra kész vagyok, hogy pontosan kifizetem az egy rubel huszonegy kopejkát. — Egy vassal se többet. Távozáskor felnyársaló tekintete az ajtóig kísért. Lefogadom: sokáig nem felejt el! Fordította: Kr-csmáryné Buraté Rozália Adács A Mátra alján, a Mérgespatak melletti fekete földű, gazdag tertpékenységű rónára települt Adács község nevéhez is kötődnek szólások, szóláshasonlatok. A legrégibb oklevelek a falu nevét igen gyakran emlegetik Adách, Adács alakváltozatokban. Egy 1323-ból származó oklevél a következő falunevek sorába illeszti bele Adács nevét is: „Vysunta, Karachund, item Adách ... in comitatu Heves Űjvár existentes.” Különben a helység nevének eredete ma még tisztázatlan. A legvalószínűbb magyarázatnak a személyné- vi eredeztetést fogadhatjuk el. A falu hajdan az Aba nemzetség Adácsy ágának volt birtoka. A családnév alapjául szolgáló adács, adá- csi szóalakoknak a besenyők nyelvéből való származtatására nincsenek megbízható adataink, bár sokan azt állítják, hogy a „besenyők emléke csak a község nevében őriztetett meg”. A község nevéhez kötődő szólások a következők: Nem fér hozzá, mint az adácsi ember a íónyúzáshoz. Csak a szegényeket etetik, mint az adácsiak. Adácson még a pap is vasutas. Helyet kapott Adács a sajátos jelzőkkel illetett faluk sorában is. Valamikor gyakran emlegették a „piacozó adácsiakat”. Az idézett szólások csak szűkebb körben ismeretesek, országos jellegű szólásokká nem váltak. A szólások, szóláshasonlatok valóságalapjára vonatkozólag is vannak adataink. Valóban „epikus magja” van a piacozó add- cqiak jelzős szerkezetnek is. Á régi leírások, földrajzi szakkönyvek gyakran szólnak arról, hogy a szorgalmas adácsi földművesek különösen sokat termelnek a piacozásra. Vályi András Magyar- országnak Leírása (1796) című híres könyvében is külön emlegeti a piacozó adácsiakat. Azt is tudjuk, hogy valamikor Adácson a halotti tor megrendezése helyett a szegények etetése volt szokásban. Ez a szokás adott alapot ennek a szóláshasonlatnak: Csak a szegényeket etetik, mint az adácsiak. Mai életük sajátos foglalkozási viszonyai szolgálnak alapul ennek a szólásformának: Adácson még a pap is vasutas. Megyénk területén gyakoriak azok a szólásmódok, amelyek egy-egy falu népének sajátos foglalkozásához kötődnek, Ezek a kötött nyelvi képletek rokon értelmű szólássorba is beilleszthetők. Az adácsi szólás rokon értelmű párja ez a szólás: „Csányon még a pap is diny- nyéskedni megy.” Hogy milyen általános értelemben és tanulsággal használódik fel ez a szóláshasonlat: Nem fér hozzá, mint az adácsi ember a ló- nyúzáshoz, pontosan nem tudjuk. Erre vonatkozólag köszönettel veszünk tájékoztatást, felvilágosítást is. Dr. Bakos József
