Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
::. hogy hobby-e a hobby? Pontosabban: meddig hobby a hobby, és mikortól bolondéria az már. Azt tudom, hogy e téma puszta felvetése is a tájfunok, tornádóik, földrengések, szökőárak, s egyéb kismiska-veszélyeiknél is nagyobbat, az emberek egy részének haragját zúdítja a fejemre, de sebaj... A hősök osztályrésze gyakrabban volt a meg nem értés, mint a lelkes taps. És aki „Hobbyáda” földjére lép, jól gondolja meg léptei irányát és szavai értelmét. Mindent megfontoltam és mindent meggondoltam! Engem idegesít az értelmetlen hobby. Már a megfogalmazás magában hordja az ellentmondást: „értelmetlen ...” „hobby...” Mert sokak szerint, nagyon sokak szerint az igazi hobby, az igazi kikapcsolódás, az igazi játékos rögeszme nem más, mint az, ami értelmetlen, céltalan. Utóvégre unaloműzésből, hogy az ember és az emberek valami rossz helyett egyszerűen valamit csináljanak, ahhoz nem feltétlenül szükséges Bach-toccatát játszani templomi orgonán. Pedig a zongora, az orgona például csodálatos hobby. A szájharmonika és hegedű is az. A zene emberibb emberré teszi szerelmesét, gazdagabbá életét és valódi tartalommal tölti meg üres perceit. Kár, hogy jómagam tökéletes zenei analfabéta vagyok. Mi lehet hát a hozzám hasonló ember hobbyja? Ezernyi más. A bélyeggyűjtés, amely az emberi esztétikum fejlesztője, nem is beszélve példáiul az ex libris-gyűjtésről, s mindkettőben a ,gyűjtés”-r5L Tehát e két hobbynak társadalmi kapcsolatairól, a bélyeg-, és grafikai körökről, a cserékről, a kapcsolódásról ezen keresztül más embercsoportokhoz... Egyszóval olyan magános hobby ez, illetve ezek, amelyek csakis csoportosan űkhetők. Éppen ezért igazán humanizált „bolondéria” mindkettő. És a sport? Es a könyv? ^ És a csillagászat, a biológia, a filmtörténettel való foglalkozás, bér és fizetség nélküli örömmel vállalt „másodállásban?” Szerencsére felsorolhataiüan számú az értelmes, az emberi hobbyk száma, amelyek gyakorlása közben hobbyjának szerelmese kiélheti a munkája közben kiélhetetlen alkotó vágyait, felszabadíthatja és nem elfecséreli (!) teremtő energiáit —, az ember belső szabadságát hűségesen szolgálja mindenki saját és normális hobbyja. De miért írnok ax újságok, miért népszerűsítik m cty embereket, akiknek az a bolondériájuk például — nem bdiyjAI —; hogy halszálkából várat építenek, hogy gyufaszálból felhőkarcolót gyártanak? Mi az emberi haszna az olyan hobbynak, amely söralátétek gyfilléaévul foglalkozik, vagy népművészeti értések öez- szekuporgatásával és Ö6saezsúfolásával, ahonnan, csak lehet —, hogy csak raktár lesz tőle a lakás? És hobby-e ez autózás annak, aki nem világot, országot akar látná kocsiján, femem országnak; világnak mutogatni a ko• • * ■-* CBQaei Lehetne sorolni ugyncsak Mmem'theteOenűl a legolcsóbbtól a legdrágább bolandériákig az emberi eszme vadhajtásait, amelyek csak egyben azonosak értelmesen gyakorolt hobby-társaikkal: az emberi szabad időt lennének hivatva kitölteni. Az emberi társadalom legveszélyesebb kórokozói közé tartozik a ténfergő unatkozás. Ha egy társadalom mindent jónak és eszköznek talál ahhoz, hogy leszámoljon ezzel, ettől még nem normális a társadalom. A md társadalmunk alapja a munka. Az emberi élet szépsége elképzelhetetlen enélkül, de anélkül is — megtehetjük ám már! —, hogy a jól végzett miunka után újabb feladatok előtt fizikai, szellemi erőt gyújtsunk fel gyönyörűséggel, értelmesen. Ha a hobbyra úgy tekintünk egyénileg, vagy társadalmilag, kereskedelmileg akár, mint valami „csináljon valamit, csak ne ténferegjen az unalomtól” eszközét — a legdrágábbat vesszük él az embertől: a szórakozás értelmét és az értelem szórakozását. Azt mondhatná erre valaki: „... mi az, már abba is beleszólnak, hogyan töltöm szabad időméit? Azt csinálom, amit akarok...” Okosan, ésszel és érvvel oda kell hatnunk, hogy ne csinálja azt „amit akar”, ha amit akar értelmetlen s nem emberhez méltó emiatt Az ember mégsem azért nemesítette emberré önmagát, hogy szabad idejében halszálkából fabrikáljon magának hadihajót — még ha az a bizonyos szabad idő a saját tulajdona is. Nagy ügy? Nem nagy ügy? Ez most lényegtelen. Minden ügy nagy, ha az emberhez kötődik, s minden ügy kicsi —, ha lényegtelen. Te-, kintve azonban, hogy ebben az országban a mind több szabad idő jóvoltából mind több azoknak a száma, akik közkeletű szóval, szabad idejüket hóbbyjuknak szentelik, illik és kell is, hogy a biztosított szabad idő mellé biztosítsuk a szabad, de nem szabados szellemi erőforrásokat is. S ez az utóbbi már nem hobby! Ez már kötelesség öreraaekként sokszor megi fordultam a vásárhelyi Sko- umal-patikáhan, amely legközelebb esett a szülői házhoz. Heller doktor bácsi receptjeit hurcoltam a csendes, délszaki növényekkel díszes kis műintézetbe, aminek ajtajára kígyót festettek, amint éppen egy k»- helyre csavarodik. Rövid idő-* re ermd a kehelynél mindig megálltam, a elgondolkoztam jelentésén. De sose volt bátorságom megkérdezni felőle a finom modorú, halk szavú patikust, miközben érthetetlen feliratú üvegekkel bajlódott, vagy éppen kis mérlegén porokat porciózott » Tudom azóta, hogy a kígyó, a kehely a gyógyszerkészítés ősi szimbóluma. A pálmák, páfrányok pedig a patikus növényszeretetéből kerültek kirakatának táblaüvege mögé. De o kép máig kísér. Nem is tudom elválasztani tőle a gyógyszertár fogalmát. S amikor Kará- csondon megpillantottam gyermekkorom patikájának hűséges mását, vágy fogott el, hogy filodendronnal pompázó kirakata mögé pillantsak. Szerette a kémiát Igen. Minden a régi. A falak mentén húzódó sokfiókos szekrény. Hasas üvegekben százféle vegyszer. A pulton kedves kis mérleg hintázik. S az egész szobát zöld fénnyel hinti be a mennyezetig nyújtózó délszaki növény. A finom modorú, halk szavú Skoumdl Jenő bácsi helyett azonban szemüveges, középkorú asszony fogad. Mosolyog, amikor nosztalgiámat említem. Majd szomszédos nappalijában, öreg bútorok és szép kézimunkái között ürmössel kínál. — Tudja,’ gimnáziumban nagyon szerettem a kémiát. Annak köszönhető, hogy erTASSZERKEZETÉPÍTÖK (Kiss Béla felvétele) A kígyó és kehely jegyében te a pályára léptem. Csak akkor nehezebben ment a dolog. Mert egyetem előtt minden jelöltnek két esztendeig gyakomokoskodnia kellett valamelyik gyógyszer- tárban — mondja Lengyel Lászlóné, amikor kényelmesen asztalhoz telepszünk. Budapesten végzett a törékeny asszony, 1938-ban. S a friss diplomával, még abban az esztendőben munkát vállalt egy kunszentmártoni patikusnál. Ott, a „Megváltó”- ban ismerkedett meg későbbi férjével, aki szintén szakmabeli volt. Kísérleteztek önálló, saját üzlettel is, de nem sikerült az épülethez, berendezéshez szükséges pénzt előteremteniük. A gyógyszertárak általában dinasztikus alapon működtek abban az időben. Mindig volt az ilyen családokban, aki folytatta a mesterséget, átvette és továbbfejlesztette az üzletet. A® Özvegyen, két gyermekkel Később Egercsehibe került a Lengyel házaspár. Két gyermekük született. Egyik leány, közgazdász és Pestre ment férjhez. Másik fiú, aki műszerészként Kékestetőn dolgozik. Lengyelné szerette volna, ha valamelyik átveszi tőle a stafétabotot, de hát nem vonzotta őket a pálya. — Ha jól megnézzük, nem is rózsás a gyógyszerészek helyzete Különösen nehéz megmaradni falun. Rengeteg ’ * munka, kevés a szabad idő. Mikor tizennyolc éve, férjem halála után, Kará- csondra kerültem, s átvettem ezt az üzletet, alig ötezer forint volt a havi forgalma. Időközben hatalmasan kiterjedt a betegbiztosítás. Ma már százezer forintot forgalmazok két ügyes, nagyon megbízható asszisztensnőmmel. Van a községben két esztendeje egy fiatal orvosnő, akivel jó lenne időnként közös dolgokról, problémákról elbeszélgetni. Azt hiszi, ráérünk? Sürgős ügyekben telefonon váltunk szót egymással. Ez a legtöbb. Nehezíti a falusi gyógyszerész sorsát az is, hogy csak különleges engedéllyel hagyhatja el a települést. S este, lenne bár kedve szomszédol- ni, mozit nézni: levelet kell hátrahagyni, hová ment, hol található. Ezt értem, elfogadom. De mégis áldatlan állapot, hogy csak csütörtöki zárás után, valamint szombat déltől hétfő reggelig mozoghatok. Mikor vásároljak, mikor intézzem hivatalos teendőimet? Olyankor minden zárva! Nehéz szolgálat ez, nagyon szeretni kell, hogy helyén maradjon az ember. S különösen nehéz volt, amikor hirtelen özvegyen maradtam, két gyerekkel a szoknyám körül... Ridol és Dipankrin Visszatérünk a patikába, ahol bizony sűrűn nyílik az ajtó. Pedig azt mondják orvosok, gyógyszerészek: ilyenkor, nyáron, kevesebb a kuncsaft. A falusi ember a nagy munkától nem ér rá betegeskedni. Persze, van a betérők között mindig notórius gyógyszeirfogyasztó. Aki csak akkor érzi biztonságban magát, ha hazaviszi innen a szatyorra való patikaszerét. Hogy aztán beszedi-e mindet, vagy csak tárolja otthon, nem tudni. Azt annál inkább, hogy mi a hiánycikk. Mert ilyen a gyógyszerész szakmában is «MSAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAA URR IDA? Táncol a sok Anna A sörnek Is felfele fut a habja üy könnyedén táncol a sok sok Anna. Mert Anna nap van, névnap este < éjjel! Minden Anna a csillagokba ér fel. Százezer Annát Ünnepelnek mostan, A zene, mint a dinamit, úgy robban. Annácskák járnak boldog keringöket... A nyári zápor sem zavarja őket. Pereg a dob, kering a sok, sok Anna Százezer sörnek, fut százezer habja. Könnyed az este, könnyű lepkék i szállnak... Végiglegyezik sorra n Annákat. S ahogy a fényben tánc és lepke i lebben: Ax Annák szállnak szép opálkeretben. van. Az orvosnő felírja a Ridolt, felírja az emésztést elősegítő Dipankrint, ami különösen nyáron kurrens cikk, s a patikában derül ki, hogy nincs belőlük egy szem se. Ilyenkor fogja Lengyelné a telefont, vagy visszaküldi a beteget az orvoshoz, hogy másik, hasonló hatású gyógyszert írjon fel. Előfordul, ő maga állítja össze az előírt komponensekből a hiányzó gyári terméket. Erre sokáig nem volt lehetőség, de az új rendelkezések most lehetővé teszik. Az utánpótlásról, a fiatalokról mi a véleménye Karácsom! hűséges gyógyszerésznőjének? Azt hiszem, kicsit csodálja, s kicsit irigy- li őket. — Ügy elnézem: jönnek- mennek a világban, sokat szórakoznak, autó nélkül nem élhetnek. Én meg szinte a tárához kötöztem magam annak idején. Mostanában kezdek csak lábra kapni. Voltam néhányszor szak- szervezeti üdülésen. Balaton- füred, Visegrád nagyon kellemes volt. Szinte megújultam pár hét alatt. — Elismerés? — Kiválódolgozó-kitüntetést kaptam tíz évvel ezelőtt. Jólesett. Mint ahogyan most annak örülök, hogy megyei központunk rövidesen felújíttatja az épületet. Igaz, nem sok van hátra a nyugdíjkorhatárig, de szeretnék tovább dolgozni, s nem mindegy a környezet, a fedél a fejem fölött. Csinos, új ruhában jobban érzi magát mindenki... ★ Fejezetek egy falusi értele miségi asszony életéből. Ügy érzem, e mozaikkockák feltárása végett hasznos volt Karácsondra látogatnunk, érdemes volt Lengyelné munkahelyére, az emlékidéző öreg patikába bepillantanunk. Olyan emberre hull most némi fény, aki keveset állt a napos oldalon. És olyan mesterségre, amely eddig méltánytalanul kisiklott uj- jaink közüL Moldvay Győző /
