Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-26 / 174. szám
Egxi vendégkönyv lé an/ok, palettával Alighogy megérkeztek, leni jsdnttak. máris vették az elmara'Ihatatlan rajztáblát az ecsetet, a palettát, s városnéző sétára indultak. Hajtotta őket. a felfedező, a kutató szenvedély. Járták a zegzugos. hangulatos egri utcákat, rácsodálkoztak cgy- cgv szépmívű kapualjra egy-egy remekbe faragott kapura, gyönyörködtek a város panorámájában. Kézben akaratlanul is a Mecsek gyöngyszemére, Pécsre gondoltak, ahol a főiskola rajz szakos hallgatójaként eltöltőitek már két vagy három évet. Keresték, kutatták a két város közös és különböző vonósait. Aztán előkerült a rajztábla, s képpé formálódtak az élmények. Ez volt az első nap, a kéthetes diákművésztelep nyitánya. Azóta nap mint nap látni őket: hol itt, hol ott tűnnek fel a városban. Az egriek már ismerősként üdvozlik őket, kíváncsian figyelve munkájukat. A gyerekek néha a Klapka utcai „főhadiszállásra” is bemerészkednek. Nem csoda, hiszen számukra szokatlan, Új szerű, a látvány: a lányok körbeülik a modellt, aki kezeit lurkóján összekulcsolva nemegyszer másfél órát is áll mozdulatlanul. Addig, amíg a rajzlapokon, ügyes kezek munkája nyomán elkészülnek a tanulmányok. Munkájukat, az ügyes ujjak fürge játékát figyelve jut eszembe, hogy mekkorát tévednek azok, akik úgy hiszik: a művészi sikerhez elég a rátermettség, a született készség. A pécsi diáklányok mindannyian ügyes kezűek, egyikük-másikuk különösképp tehetséges, mégis tudják, hogy az adottság csak belépő a művészet iskolájába, ahol gyakorlás, türelem, szorgalom révén érlelődik az egyéniség. Ennek egyik, hatásos formája a művésztelep, ahol naponta legalább hal órát kell „edzeni” a rajztábla mellett. S az is csak használ, ha szabad időben, strandolás, presszóbeli tere- ^ere helyett az utcákat róva kutatják az egyéniségükhöz legközelebb álló témát. Ilyen a munkanyaralás. Am ebben sem lehet része mindenkinek: — Jöttek volna akár tízszer ennyien is, de csak azt hoztuk, aki bizonyított, aki sikerrel szerepelt az elmúlt év őszén Pécsett megrendezett házi kiállításon — tájékoztat diákjai képességeit is méltatva Pandur József adjunktus. aki a művésztelep irányítója, „mestere”. A lányok és a modell. közönség vett körül bennünket. Ahogy elkészültek az első rajzok, a kíváncsiak bűvös köre mindinkább gyarapodott. Később valóságos versengés indult meg a kofák körében: egymást túlérvelve bizonygatták, hogy el-' sösorban őket kellene rajzolni. A legkitartóbb, a leghűségesebb kísérők a gyerekek, valahányszor meglátják a rajztáblás csoportot, mindjárt nyomukba szegődnek, s esetenként a könyörtelen kritikus szerepét is vállalják- Erről idéz fel egy jellemző sztorit Andorka Klára: — A Népkertben rajzoltunk éppen, amikor felfedezett egy ifjú érdeklődő. Természetesen tegezésre váltva, azonnal felvette a . „diplomáciai kapcsolatot”. Aztán a készülő i rajzra pillantva magabiztosan közölte, hogy ez aztán nem nagy dolog, neki bizony nem tetszik, ö ugyanilyet bármikor tudna csinálni, pedig nem valami rajztehetség. A hatás nem érdekelte, témát váltott, arról beszélt, hogy a VI. számú általános iskolába jár. Később Ismét a rajzra nézett, amely közben már elkészült. Mit sem törődve előb-, bi értékítéletével, rávágta: — Na, ez már döfi! Mégiscsak', jó lett. Ki gondolta volna!', Majd, hogy enyhítse korábbi; szigorát, még megjegyezte, barátkozólag: — „Azért el-] fogadnálak rajztanárom-; nak". A lányok viszont élményeiket idézik. Hamar bebizonyosodik, hogy van miből válogatni, hiszen már az első napokban szívünkhöz nőtt a város. Andorka Klárát a színek változatossága ragadta meg, szerinte Eger madártávlatból, a távolabbi csúcsokról nézve is gazdagabb színekben, mint a pécsi panoráma. Hát még, ha az utcák sorát rójuk, vagy a Szépasz- szony-völgyben bolyongunk! — A stranddal sem tudok betelni. Ha Pécs is büszkélkedhetne legalább hasonlóval ... Monostori Klára számára az egri piac sokszínű forgataga jelent sokáig emlékezetes élményt: — Ahány ember, majd annyi karakter figura. Ha kedvem szerint tehetnék, legalább egy hétre „leblokkolnék” itt. Amikor először rajzolni kezdtünk, érdeklődő ÍÉ. tó T.idi * I 1972. július 26., szerda Ki a kirándulásokat emlegeti, ki az Egert környező hegyvidék szépségéről beszél, ki a szilvásváradi út élményeit idézi. Egyöntetűen dicsérik a vendéglátó város szívességét, Nagy Árpád ré- .gész színes és mégis szakszerű előadását, az egri ba rokk' műemlékek bemutatását. Hosszúra nyúlik a beszélgetés és ez éppen jól jón a modellnek, Újhelyi Miklósnak, pihentetheti izmait, elengedheti magát, rágyújthat egy cigarettára, öt vendégként hozták a pécsi rajzosok, hiszen a művésztelepen nemcsak új élményeket, nemcsak később születő képek, rajzok élmény any agát gyűjtik, hanem kitartóan folytatják nap mint nap az alapozó munkát, s ehhez nélkülözhetetlen a modell jelenléte. Vajon számára mit jelent a közel kéthetes egri „tábor.?’*’ — Elsősorban munkát, de jut idő pihenésre, szórakozásra is. Fő állásban vagyok modell a pécsi főiskolán. Megszoktam ezt a foglalkozó ■«, mert viszonylag na- „<rA)b szabadságot biztosít, mint bármelyik munkahely. Az plusz előny, hogy szelle(Foto: Kiss Béla) mileg friss, minden iránt érdeklődő fiatalok körében dolgozhatok. Olyannyira, hogy szinte létszükséglet számomra ez a munka, pedig nemegyszer órák hosz- szat kell állnom. Tessék csak megnézni a fotót: Ennyi csinos, fiatal lány körében csak otthonosan érezheti magát bárki... Hamarosan búcsúzik a csoport. Nemcsak élményekkel gazdagodva távoznak, hanem szakmailag is gyarapodtak. Hogy mennyire? Ez majd később válik el, amikor elkészülnek az egri impressziókból született rajzok, festmények, amikor a. legjobbak eljutnak a házi kiállításra, ahol bizony nem kevés a tét. Egy belépő a jövő évi mÜ- vésztelepre. Ki tudja hol, melyik városban szervezik? Egy azonban biztos: A Pécsről jött vendégek akár mű- vészkedő tanárként, akár művészként, egykor visszatérnek Egerbe. Emlékidézésre, újabb élménygyűjtésre ... Pécsi István Családi események társadalmi megünneplése MINDEN EMBER és család életében előfordulnak olyan emlékezetes — örömteli vagy tragikus — események, amelyeknek derűjét vagy bánatát szívesen megosztaná másokkal is. Főként a névadás, az esküvő és a temetés, tehát az emberi élet alapvető személyes fordulópontjai azok az alkalmak, amikor különösen jólesik a családot körülvevő szélesebb társadalmi közösség együttérzése. Ezeknek a családi ünnepeknek a tartalma és formája egyaránt sokat változott az elmúlt évszázadok alatt, és napjainkban is változik, amikor az egyén és közösség életét minden eddiginél erősebb egységbe forrasztja a közös célért végzett munka. Igaz: e megindító családi események sok-sok Időn át szinte kizárólag vallásos értelmezéshez, egyházi'szertartás kereteihez kötődtek: holott eredetük — a tudomány (történelem, régészet, stb.) tanúsága sáerint — „laikus”, emberi jellegű. A társadalmi. gazdasági fejlődés és a tudományos-technikai haladás a régi tulajdonviszonyok és osztályszerkezet megváltozása, az emberek közti kapcsolat értékrendjének átalakulása, az egyén társadalmi helyzetének megváltoztatási lehetősége — egyre jobban felszabadítja az emberek érzelmi életét is. Erőteljessé vált az a folyamat, amely az eredetileg is humán jellegű ünnepek hagyományos egyházi értelmezi sét ismét világivá, emberivé kívánja átformálni. A vallásos szertartások ma már sok ember számára értelmű''"' vesztették, realitás nélküli szimbólumrendszerekké ho- mályosultak, sőt olykor mar csupán a puszta megszokott- ság tartja életben őket. HAZÁNKBAN a hatvanas évek közepe óta több mint félmillió szocialista névadó ünnepséget, házasságkötési és temetést rendeztek. Nyilvánvaló, hogy a világi szertartások iránti növekvő igényben — amely, úgy tűnik, ez idő szerint sok helyütt meg is haladja még a valóra váltás lehetőségeit — a felszabadulás óta eltelt több mint negyedszázadnak az emberek gondolkodására, világnézetére gyakorolt hatása is kifejeződik. (Természetes ugyanakkor, hogy az ilyen rendezvények nemcsak eredményei, hanem egyben serkentői is a gondolkodás- mód fejlődésének. Egy-egy megható, megrendítő társadalmi szertartás maradandó emléket nagy a részvevőkben, gyorsítja a vallási előítéletek halványodását, fejleszti az emberek világszemléletét. Az emberek gondolkodásában es magatartásában bekövetkezett változások tették aktuálissá 1970-ben annak a kormányrendeletnek a kibocsátását. amely támogatásáról biztosítja a családi események társadalmi szertartással való megünneplését. S ez a fejlődés tűzte napirendre olyan modern szertartási szabályok kidolgozását is, amelyek hozzáértéssel, tapintattal. a környezetesztétikai követelményeknek is eleget téve ötvözik össze a hagyományos (sokszor feledésbe merült!) népi és a modern szimbólumok sorát. Azok a szakemberek, akik e felelősségteljes munkán fáradoznak, különös gonddal építik fel e világi szertartások „dramaturgiáját”, hiszen a feladat: új jelképrendszerek megalkotása. É jelkép- rendszerek harmonikus összhangban egyesítik az örök emberi érzések iránti fiszte- letet és kegyeletet olyan eszmei tartalommal, mely a s-• dialista világnézet hordozója. Az elmúlt két év alatt több mint negyvenre emelkedett a családi ünnepeket' rendező tanácsi irodák és intézetek száma. Sok kiváló költőnk, írónk, zeneszerzőnk alkotott új. nemes emóciókat sugárzó műveket, a társadalmi szertartások felemelő lélektani hatásának gazdagítására. AZ „tJ TRADÍCIÓK” terjesztésének gyorsítása természetesen elsősorban tanácsi feladat, hiszen a tanácsok biztosítják e világi ünnepségek megrendezésének szervezeti és dologi-anyagi kereteit. De a kezdeményezésben, a felvilágosító munkában és személyes meggyőződésben fontos szerep hárul a társadalmi és tömegszervezetekre, elsősorban a szakszervezetekbe és a KISZ-re. Ha ugyanis kizárólag a tanács rendezné e humán szertartásokat, azok nem lennének egyebek „hivatalos aktusnál”. A társadalmi és tömegszervezetek bekapcsolódása biztosíthatja csak., hogy e szertartások — túl az ünnepélyes jellegen — bensőséges közösségi élményt Is nyújtsanak a részvevők számára. Így érhető el, hogy az emberi élet legjelentősebb sorsfordulóiról való megemlékezések egyben a korszerű életszemlélet erősítéséért folyó nevelőmunka alkalmaivá is váljanak. (K. G.) Madárpókok Tahzániából SZÜTS DÉNES: XXXIll. A bárónő komoly arccal szakította félbe a már kedélyessé váló eszmecserét. — A mi embereinkből hiányzik a fantázia. Ameddig eimehettek, elmentek, de tapodtat sem tovább. — Furcsállom a megállapítását, annál is inkább, mert Balátad esetében igazán szellemes megoldást alkalmaztunk. 1938. március 6-án elég nagy fantáziával dolgoztunk. — Fantázia? Magának a brutalitás fantáziát jelent? A részletekről ugyan keveset tudok. Én csak a lakást adtam önöknek, a többiről... A, hagyjuk ezt. Maga a parancs ellenére önállóskodott. Flessburger gúnyosan elvi- gyorodott. „Hogy megjátssza a kis ártatlant.” — Igen.? Csak azt nem tudom. az akció előtt egy héttel kitől szerzett tudomást Húgén, berg, hogy Ehrenburgi Bayer Olga titkárának, Ottó Wernernek a lakását, amely éppen dr. Árvaiék fölött véletlenül üresen állt, az akció céljaira megkaphatják?... Neki kellett elmennie, mint képügynőknek, és ugyancsak megdobbant a szíve, amikor a cselédlány ajtót nyitott: — Nincsenek, kérem, az úrék idehaza... — Hát a mérnök úr, Balátai Jenő? —.0 sem, de az nem fog képet venni — és a lány kuncogott. — Ne térjen el a tárgytól, Frisch! A táskával mi lett? — Semmi. A táska elveszett. De a későbbi eseményeik világosan bizonyították, hogy az Intelligence Service ’embere emelte el. — Maga szerint az amerikaiak mikor léptek be az ügybe? — a bárónő élénk érdeklődéssel várta a \alaszt. — M4» harminchatban. Balátai dolgozatait is megszerezi jk. Furcsa ugye? Három p Mányi nyomatott beA7 elmúlt hetekben a Budapesti Állalkert több gyűjtőexpedíciója tért vissza külföldi útjáról. Az expedíciók elsősorban a rovarház lakóinak számát növelték. Ilyen ritkaság az a 10, erősen izmos és szőrös, tenyér nagyságú tanzániai madárpók, amely valóságos fészket S2íő magának ésgyj-., kokkal, egerekkel táplálkozik. A rovarokat tenyésztésbe veszik és — mivel áruk igen magas — egy-egy pók annyi • aranyat ér, mint amennyi a súlya — az utódokat külföldön értékesítik majd Kevés — a világon csupán 3—4 helyen láthatók a lőle. Egy nÜa volt, egy nálunk. egy pedig az amerikaiaknál. Az a hülye bárcziházi Bárczy István. Titkos tanácsos! Mi volt ezeknél titkos? Olyan átjáróház volt az egész kabinetiroda, mintegy nyilvános szórakozóhely, amelyiknek öt kijárata van. A zártkutátmányok elárvere- zésénék rendeletéről is fotókópiáit csináltak az amerikaiak. Csaknem minden okmány a kezükbe került. — Ezt honnan veszi? — Balátai és az US Alu- corporatjon vezetői a Gellért- ben tárgyaltak. Fotókat készítettünk róluk, és a nagyításon jól kivehető volt a Spanhord előtt fekvő irat. A saját táskájából húzta elő több más aktával, sőt a memorandummal együtt. Daitz, Clodius és Hugenberg nagyítóval még a füzetek feliratát is el tudták olvasni. Flessburger tovább beszélt, de a bárónő gondolatai már máshová szárnyaltak. Szóval, Balá tatnak tényleg tettek ajánlatokat az amerikaiak?... Az egymillió márka helyett talán egymillió dollár! És bőség, kényelem, jólét, ö, még ennyi idő távlatából is mennyire gyűlöli azt a beton- fejű, makacs férfit. Még a hullája, még a halála sem tudta megvigasztalni. És most mégis, a halálára gondolva, s az ő felcsillanó kései szerencséje némi kielégülést okozott, mert szavakban felidézhette a gyűlölt férfit, és szavakkal meg is ölhette. Hogyan pusztult el? Ki által? A főbb .eseményeket ismerte. A részletek pedig szándékosan nem érdekelték. Tisztában veit vele, hogy a veje nem * lehetett, ón gyükön. Az egymillió márkát néniét ajánlat kameruni és dél-európai tarisznyarákok. Ezekből az édesvízi állutokból két különböző fajtát hozott az afrikai expedíció. Afrikai gyászbogarakat, afrikai skorpiókat, dél-afrikai ezerlábűakat eddig csak vásárolt az állatkert — most az expedíciók hoztak e ritkaságokból, sőt, egy olyan trópusi pillangóval is gazdagították a gyűjteményt, amelyből a világon csak egyetlenegy van. (Maguk kereszteztek két fajtát.) Az új szerzeményekkel az állatkert rovarháza a világ egyik legnagyobb rovargyűjteményévé vált, 134 Különböző ízeltlábújával. (MTI) visszautasítása után Balátai elleni dühében ajánlotta fel lakását az akció céljára. — Beszéljen, az égre! Mi történt 1938. március 6-án a Kaszinó utcában? — Bayer Olga kicsit felemelkedett ültéből. s hogv remegését elrejtse, a fotel karfája mögé tette a kezét. — Szeretném tudni, hogyan történt? Flessburger ültében kicsit előredőlt, karját térdére fektette. — Látja, hölgyem, mennyire megváltoznak a körülmények ... önök nem is sejtették, hogy még Schőder is megfigyelés alatt állt. Min-, den telefonját lehallgattuk,' Mayer doktoréról nem is beszélve. Az amerikaiak először a régi jó svájci kapcsolatokon keresztül próbálkoztak. Mayer Bernben, a Vorgasse 17. szám alatt találkozott azzal a Willy _ Blancart-ral, aki a bankház tulajdonosának fia, egyben a CIA ügynöke volt. Persze, Mayer úr erről nem tudott. Minthogy nyilván arról sem, hogy a Chi- noin részvényeit megszerző IG Farben állította elő a gázt... Az IG Farben egyik szellemi atyja pedig dr. Theo Morell volt, Hitler Adolf vezér és kancellár hiáziorvosa. Dr. Morell a Chinoin egyik fő részvényeseként nagy vonzalmat érzett a magyar bauxit részvénytársasági tagság iránt is. Sőt kérésünkre hajlandó volt az' IG Farben egy nagyon könnyű, kellemes szag lású, enyhén érzéstelenít j gázelegyet előállítani, speciális célokra. (Folytatjuk.)
