Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

— Mi baja a feleségednek? _ •> — ...olyan bánatos... Mindig lefelé néz, mintha a könnyeit takargatná ... — Ugyan már. Nincs annak semmi baja. Csak új cipőt vett és most mindig azt bá­mulja ... ' ★ Kánikulai dialektika: A meleg, mint olyan, nem létezik. Mert a meleg nem más, mint — „nem hideg". A kissé beszédes Concita Suarezt váltság­díj reményében elrabolták. A váltságdíjat követelő levél helyett a harmadik napon a következő sorok érkeztek Senor Suarezhez: „Senores! A rettenetes szájú Concitát hol­nap délben az Aranyszájú Szent Jeromos szobra melletti erdőben átveheti. Tízezer pesót adunk, csak nores!’’ vigye. Könyörgünk, Se­Már állvány veszi körül a Mátra-szálló épületét Gyön­gyösön. Ugyanilyen állvá­nyok emelkednek az udvari falak előtt is, de ezeket már nem láthatják az utcáról az emberek, akik közül sokan megállnak a Fő térnek ezen a részén. — Majd, csak elkészül már végre! — mondja az egyik férfi. — Nem lesz ebből semmi még kétezerben sem — véli mellette egy másik. Mák Sándornak, aki még ezen a napon a szálloda munkáinak építésvezetője volt, a véleménye így hang­zott: — A módosított szerződés szerint a műszaki átadást november 25-én kell meg­kezdenünk. Ezt az időpontot reálisnak tartom. © o o o A második emelet teljesen kihalt. Itt már hetekkel ez­előtt ilyen állapotban volt minden, mint most. A falak előkészítve a tapétázásra, a villany- és a vízvezetékek a helyükön, csak a szerelvé­nyek hiányoznak még. Le- máaolva fénylenek a beépí­tett szekrények. A fürdőszo­bákban a kádak is a helyük­re kerültek, csak a mosdó­fülkék állnak üresen a többi szobában. A központi fűtés radiáto­rai ott találhatók az ablakok alatt. Minden ajtó és ablak a pontos munkát bizonyítja. Kétoldalt lerakták a folyo­sókon a márványlapokat, de a padlózat borítása hiányzik, mint ahogy a szobákban sem készült még az el. Néhány helyen nagy vizes foltok árulkodnak arról, hogy a mennyezet beázott. De hát a tető,, felújítása . még tart. Már sokkal furcsább, hogy egyik-másik fürdőszobában a Nincs könnyű dolga az Egerbe érkező turistának. Nincs, mert nemcsak a szál­láskeresés idegölő, nemcsak a vasárnapi ebédért vívott közelharc bosszantó, hanem a vásárlás is okoz olykor-oly­kor kellemetlen meglepe­tést. Vállaljuk most a kalauz szerepét, s kísérjük el turis­tánkat boltról boltra. Ami oIchó — hiánycikk Általában több a vékony pénztárcájú turista, mint a pénzben bővelkedő. A leg­többnek épp elég gondot okoznak a nemegyszer túl magas éttermi árak. Így az­tán úgy tervezik, hogy a va­csorát olcsóbban ússzak meg. Mi erre a legjobb recept? El kell menni egy élelmiszer- boltba, s vásárolni vagy üve­ges, vagy dobozos készételt. Elvileg választék is lenne. De nézzük, mit mutat a gyakor­lat? Benedek Józsefné vezető- helyettes a Lenin úti 1102-es ABC-ből: — Sajnos, dobozos kész­ételben' nagyon szűkös a vá­laszték. Csak babfőzeléket ajánlhatok kolbásszal. Leg­többször kapható még len­csefőzelék kolbásszal, vagy sólet bab füstölt hússal. A hiányért nem mi vagyunk felelősek, hiszen állandóan ostromoljuk az Élelmiszer és Vegyi Nagykereskedelmi Vál­lalatot. A válasz minden esetben elutasítás. Nem meg­nyugtatóbb a helyzet üveges készételek esetében sem. Na­gyon sok vásárlónk keresi a szalontüdőt, a pacalpörköltet, de hiába. Nem túlzás, ha azt 1972. július 23.; vasárnap alján, és a sarokban is bom­lásnak indult a hordalék. O 0 © o Az első emelet egy lépés­sel hátrább tart. Nincs min­den ajtó és ablak lemázolva. Egy részük ott sorakozik a fal mellett, a még burkolat­lan padlózaton. A főlépcsőházban hiányos a korlát, a lépcsők is mun­káskézre várnak. Már he­lyükre szerelték a lengőaj­tók alumínium kereteit, de azok üveg nélkül ásítoznak. A félemeleten kialakítot­ták a társalgót vagy játék­szobát. Sok hiányzik még ezen a szinten a mázolók munkájából. Elég áttekint­hetetlen itt a helyzet, bár minden a végső állapot előt­ti képet mutatja. © © © © Kerülgetni, kitérni kell a földszinten az állványok előtt és között. Itt aztán minden megtalálható. Igaz, az átala­kítást már befejezték, a vá­laszfalak is a helyükön állnak. Elkészültek a víz- és villany- vezetékek is, a csempék a fa­lakon fénylenek, felrakták a mennyezetre a felső világító ablakokat. És még lehetne sorolni, mi minden készült el. Mégis bizonyos kaotikus látvány ez a szint. Itt aztán mindenféle munkás dolgo­zik. Ahogy ez lenni szokott mondom: évek óta hiánycikk mindkettő. Általában az nincs, ami olcsóbb, amit leg­többen keresnek... Mit tesz ilyenkor a csaló­dott vevő? Megalkuszik pénz­tárcájával, s tovább próbál­kozik. Ügy gondolván, hogy jó lenne téliszalámi vagy gyulai kolbász is vacsorára. A válasz bizony lehűti mara­dék optimizmusát. — A száraz áru úgyszól­ván állandóan hiánycikk. Szaknyelven szólva mind a gyulai kolbász, mind a télisza­lámi „keretes” áru. Más szó­val: annyit kapunk, ameny- nyi az elosztás során jut. Ilyenkor az ember meg­makacsolja magát. Ha nincs se téliszalámi, se gyulai kol­bász, jó lesz a felvágott is. Kap is, ha szerencséje van. Más szóval: ha olyankor ér­kezik, amikor éppen friss áru jött, mert ilyenkor, kánikula idején, az üzletvezetők bi­zony meglehetősen keveset rendelnek, hiszen gyorsan romlik az áru. Ki veszi a csikós tokányt? Aki makacs, nem adja fel, s boltról boltra barangol, s remélve, hogy hátha szeren­cséje lesz. Nézzük csak, mi kerül egy ilyen körséta után a turista jegyzetfüzetébe? „Barackpálinka nincs, a Dobó téri csemegeüzletben úgy tájékoztattak, hogy hó­napok óta hiánycikk. Pedig két hét alatt akár 200 üveg­nek is gazdája akadna. Hiá­ba kerestem szifonpatront, 40 filléres tejport. Mindenütt azt mondták: akadozik az el­látás. Azt is elmondták, hogy általában is a befejezés előt­ti hetekben. A presszó, az étterem, a bár, a söröző tereit jól látni. Helyükön vannak az ál­mennyezet tartóvasai is. A konyha elég zavaros még, de itt is serény munka folyik. Főként az elszívó berendezés csőkígyói uralkodnak a he­lyiségeken. A szálló főbejáratán át be­jutunk a hallba, amelynek még a vakolása nincs sehol. De már alig van hátra egyéb munka, úgy tűnik. © © © © Itt is kell még valamit csinálni, ott is kell. A helyi­ségek sokfélesége a földszin­ten olyan hangulatot kelt, mintha a hajdani labirint szövevényeit építették volna újjá itt, Gyöngyösön. Vajon vázrajz nélkül tudnak majd ezekben közlekedni a szálló dolgozói? A kérdés költői­nek tűnik. Mák Sándor elmondja még, hogy az alvállalkozók és a társvállalkozók munkájától függ minden. Például az Or­szágos Szakipari Vállalatnak kell elvégeznie a tapétázást. A Keripari Vállalatra vár a belső berendezés gyártása, az Érdért pedig a faburkola­tokat csinálja meg Már legalább háromszor vonult fel és ment él a kőfa­ragó vállalat. Igyekeznek ki­tt hiánycikkek listája idősza­konként nagyon is bővül: olykor hiába kér a vevő por­es kristálycukrot, száraz tész­tát, olcsó asztali és pecsenye­borokat.” Eddig a tények. Most néz­zük meg azt, hogy mi az oka ennek a bosszantó és zsebbe vágó jelenségnek. Érdeklődé­sünkre így válaszolt Duncskó József, az egri FÜSZÉRT ve­zetője : — Hiába ostromoljuk akár a budapesti, akár a nagykő­rösi, akár a szegedi kon­zervgyárat, nem vállalják sem a szalontüdő, sem a pa­calpörkölt gyártását, szállítá­sát. Meglepetésnek számít, ha évenként mutatóba ka­punk pár száz üveggel. A magyarázat egyszerű: nem éri meg a gyártás. Nincs vá­laszték dobozos készételek­ben? Ez nem a mi hibánk, mert jelentős készlettel ren­delkezünk, s amennyiben a boltvezetők igénylik, bármi­kor szállítjuk részükre. Az ellentmondás magyarázata a következő: kevés az olcsó, és jóval több a drága, a 20 fo­rint körüli dobozos készétel. Ezeknek viszont nincs ke­letjük, a vevők nem vásárol­ják, emiatt a közelmúltban is több helyen le kellett ér­tékelni őket. így aztán, sa­ját kárukon okulva, a bolt­vezetők húzódoznak a ren­deléstől. Marad még egy kérdés: miért ilyen drágák a dobo­zos étélkonzervek? Érdemes ezzel kapcsolatban meghall­gatni az illetékes vélemé­nyét: — Nemrégiben részt vet­tem egy termékbemutatón. A Nagykőrösi Konzervgyár főosztályvezetője elmondta, hogy a dobozok ára a kész­fogásokat találni időnként. Ök rakták fel a külső borító kőlapokat is. Sokan állnak meg ez előtt a kőborítás előtt fejcsóválva. © © © © A boxok válaszfalait fém­hüvelyekbe illesztik bele. Már a lerakott márványlapo­kat kell majd ki vésni emiatt? Még nem tudni, mi lesz. Az egyik felvonót eladták, mielőtt leszállították volna ide, Gyöngyösre. Aki eladta, nem tudta, hogy aztaMátra- szállónak szánták. A szere­lők tehát hiába várták a fel­vonót. Két hónapig folyt a vita a ipresszó álmennyezetével kap­csolatban. Lebontsák vagy ne bontsák? © 0 © 0 Ha mindenki megteszi, amit tennie kell, akkor az év végére elkészül a Mátra- szálló. Persze, addig még lesznek majd kisebb és na­gyobb bosszúságok, amiket le kell küzdeni. A lényeg: a lehetőség adott. Bízunk benne, az ed­dig már sok váratlan fordu­latot hozott felújítási munka nem szolgál további megle­petéssel, és annyi év után végre ismét kinyit Gyöngyös és a Mátra egyetlen szállo­dája — legalább a jövő év elején. G, Molnár Ferenc étel árának legalább 25 szá­zaléka. Azért ilyen magas, mert importáljuk. S még egy érv: nőttek az alapanyag­árak. Csúcsforgalom? Záróra! Pogonyi Lajos, a Dobó té­ri, nagy forgalmú „Csemege­bolt” vezetőhelyettese sem szűkölködik panaszban. — Az eladók számára kel­lemetlen, hogy sűrűn kell ne­met mondani. Igen sok turis­ta keresi a hűtött üdítő ita­lokat, sajnos, hiába. Hűtőnk ugyan lenne, de olyan szű­kösen vagyunk, hogy nincs hová elhelyezni. A raktárról meg jobb nem is beszélni, valóságos labirintus, úgy tömve van áruval. Nem túl­zás, ha azt mondom, hogy ez a város egyik legforgalma­sabb élelmiszerboltja, hiszen minden vendég, minden tu­rista eljut a Dobó térre s benéz hozzánk. Az sem rit­ka, hogy a vasárnapi csúcs- forgalom idején ideiglenesen be kell zárnunk. Addig, amíg megszűnik a tolongás, amíg valamelyest kiürül a bolt. A megoldás a bővítés lenne. Erre azonban hely hiányában nincs lehetőség. Pogonyi Lajos véleményét azért, is idéztük, mert ezek a gondok a legtöbb belvárosi élelmiszerboltra jellemzőek: valamennyiük kicsi, a raktá­rozás mindenütt nehézkes, a bővítés legtöbb helyütt el­kelne. ABC és önkiszolgáló étterem Ez a jelen, ezek á pillanat­nyi gondók, amelyek , nap mint nap megkeserítik az Egerbe látogató turisták Kollégium — 24 milliéért Sokan türelmetlenül vár­ták Egerben: mikor kezdődik a 350 tanuló számára terve­zett új egri középiskolás kol­légium építése. A tervek el is készültek, az elképzelések szerint az új kollégium a legkorszerűbb pedagógiai és higiéniai követelményeket is kielégítette volna. Az épít­kezés azonban nem indult meg, mert közbejött az építő­anyagok árának emelkedése, s a rendelkezésre álló 24 millió kevésnek bizonyult. Le kellett mondani sok, egyébként helyes elképzelés­ről, s emiatt természetesen új kiviteli tervet kellett ké­szíteni. A Malom utcai Ipari Szakközépiskola építkezései­nek harmadik lépcsőjeként létesülő kollégium 320 “diák számára biztosíthat nyugodt tanulási körülményeket, a konyha 400 diák étkeztetésé­re alkalmas. üdülését. De mit ígér a jö­vő? Remélhető-e, hogy a kö­zeljövőben megoldódnak ezek a gondok? Erre kértünk vá­laszt Bágyi Imrétől, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjétől: — A száraz áruk kérdése továbbra is megoldatlan ma­rad. A keretet a Belkereske­delmi Minisztérium szabja meg, s mi, mint elosztók, csak azzal gazdálkodhatunk, ami van. Tény viszont az is, hogy Egert, mint idegenfor­galmi centrumot, kiemelten kezeljük, s ide a lehető leg­többet juttatjuk gyulai kol­bászból, téliszalámiból. A helyhiány idővel a múlté lesz, hiszen a IV. ötéves terv során több ABC-áruház épül. A Katona István téren, az ÁFESZ-ek közös vállalkozá­sa révén, már épül egy eme­letes áruház, amelynek a földszintjén jókora élelmi- szerosztáiy üzemel majd. So­kat várunk a Csebokszáriban létesülő 1200 négyzetméter alapterületű ÁBC-áruháztól is, hiszen tehermentesíti majd a belvárosi forgalmat. S hadd említsek még egy megnyugtató hírt: a IV. öt­éves terv végére remélhető­leg felépül a Kossuth Lajos utcán, az új postapalota foly­tatásaként, a sokak által annyira sürgetett önkiszolgá­ló étterem. Ez elsősorban a diákturisták pénztárcáját vé­di, hiszen jóval olcsóbban ebédelhetnek, vacsorázhat­nak itt, mint az éttermek­ben. ★ A jelen gondokkal terhes, a jövő kétségtelen biztatóbb. Az is tény viszont, hogy a IV. ötéves terv végéig több százezer turista keresi fel Egert, s mindegyik találko­zik — több-kevesebb mér­tékben — a jelen problémái­val. Áthidaló megoldás? Kétségtelen létezik, hiszen nem kevés múlik az üzlet­vezetők leleményességén. Rajtuk is áll, üzleti érzékük­től is függ, hogy kevesebb lesz-e a hiánycikk, s több az elégedett vevő. . Fécsi István Egifiitt dobbanó szívek Jólesően tapasztalhatja at ember, hogy az idősebbek­ről, az öregekről országszer­te mind liagyobb a gondos­kodás. Megmutatkozik ez a, nyugdijak emelésében, a rendszeresen vagy időkö­zönként nyújtott segélyek­ben, a különböző kedvez­ményekben. Az öregek napköziotthon-hálózatának szélesítésében,,,, a szociális otthonok számának, férő­helyeinek folyamatos bőví­tésében, a lépte ji-nyomon érezhető figyelmességben, szeretetben. Már megszokottá vált, hogy egy kis nyugdíjkiegé­szítésre visszahívják hosz- szabb vagy rövidebb időre a régi dolgozót, ha kedvet érez hozzá. Évről évre meg­rendezik a legtöbb helyen, vagy talán már mindenütt az öregek napját, ahol az idős embereket köszöntik. S olyankor is meghívót küldenek az egykori mun­katársnak, ha az üzemnél, hivatalnál, vállalatnál, in­tézménynél más ünnep van. S olyan is van, — éppen nemrég hallottuk —, hogy például az egyik külkeres­kedelmi vállalatnál, a ME- TALlMPEX-nél nemcsak pénzjutalommal, hanem Ki­váló dolgozó-kitüntetéssel is honorálják az arra érdemes nyugdíjast, sőt, mintha ma is „aktiv” lenne, utóbb el­töltött évei szerint ugyan­úgy átadják neki az aktuá­lissá vált törzsgárdajel- vényt, mint másoknak. Egyre kevesebb tehát a megkülönböztetés az öre­gek és a fiatalabbak között, a régiek mind ritkábban kerülnek méltánytalanul hátrányos helyzetbe az újabbakkal szemben. S így van ez rendjén. Ez­zel tartozunk elődeinknek, tanítóinknak, mestereink­nek, egykori segítőtársaink­nak. Mindazoknak, akik an­nak idején annyit tettek ér­tünk, s akiknek hálás fény csillan mindannyiszor a szemeikben, ahányszor csak észrevesszük őket odahaza, az utcán, vagy benn a mun­kahelyen. S akikhez egy­szer — hasonlóak lesznek a mostani fiatalabbak is. i-m ■ szennyes lé ott poshad a kád Turistaként a barokk városban Barangolás boltról boltra

Next

/
Oldalképek
Tartalom