Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
Miért nem fizet a vállalat? A fizetési feiern to»£ •ágai, a ^am“rra£lutri, ,fzdéf dásban az önállóság é SÍSél pínXi öfU6; ság már adva jelenti, n(inzük ieldöntenek sap P ossze^SíK-s. ««"»."Sr.tS: bM°n«» «»rsssss hogy a bank általában <*aR r 7 vállalat hozzájárulása alapján űzeti * “ eladÓ követelését. A bankszámla telett^rendelkezesi jog d^ is utkolt sA» ä“ * ™í adókkal szemben. A S tóul d»»«bWt?aíok ^ «Sä »“teugyanakkor a zaél. a rtfijj^JSUw késedelmesen teljesítik. Késedelmes fizetés százezer esetben A fizetési (egyelem az utóbbi években szembetűnő módon romlott. Az esedé kesség idöpontjában ki nem egyenlített követelések be hljtását célzó peren kívüli eljárást 1969-ben vezették be. 1970-ben a piaiatok mintegy 70 000 esetben s összesen mintegy • 9 ■ forint értékben kérték a gaz dasági --'•d^Vtöbf/otkságoktól fizetési meghagyás kibocsátását, mert adosalk nem fi zettek. Az elmúlt évben a fizetési meghagyás-ügyek száma már jóval meghaladta a- 100 000-rel s az esedé kés Időpontban nem teljesített kötelezettségek összege pedig a 20 milliárd forintot. A tisztánlátás érdekében néhány' kiegészít adatra ish- vatkoznunk keik A vaUala tok közötti áruforgalom, a termelési kapcsolatok meny- nyisége több száz mill aid forint értékű, csupán az ipari termékek vállalati kap-. csőlátókban megtestesülő forgalma 400 milliard formt ra becsülhető. Ezekhez az adatokhoz kell viszonyítanunk a fizetési fegyelem -0 milliárd forintos nagyságrendű lazaságát. Fizessenek a partnerek? A fizetési fegyelem megbomlásának. majd romlásának alapvető okai egyértelműen a vállalati gazdálkodás területén találhatók meg. A vállalatok saját pénzeszközei és az igénybe vehető hitelek általában elegendőek a zökkenőmentes gazdálkodás finanszírozásához. Ha azonban annak bármelyik fázisában — készletezés, termelés, értékesítés, beruházás — zavarok támadnak, felborul a vállalat pénzgazdálkodásának egyensúlya, a bevételek és a kiadások összhangja. Ez természetesen csak átmeneti állapot, hisz a vállalatok túlnyomó többségének éves szinten nyeresége Is van. A pénzgazdálkodás átmeneti nehézségeit azonban úgy hidalják át, hogy az előírt fizetési határidőket nem tartják be, s tartozásaikat csak a fizetési meghagyás kibocsátása után — ez kb. 3—4 héttel toldja meg az eredeti határidőt — egyenlítik ki. Ezzel tulajdonképpen nehézségeik következményét a partnervállalatokra hárítják át. Fizetésképtelenség — eredménytelen rendszabályok Az átmeneti fizetésképtelenség jelensége 1968-ban viszonylag szerény méretekben mutatkozott; elindult néhány felelőtlenül gazdálkodó vállalattól s minden intézkedés ellenére vállalatról vállalatra, sőt évről évre tovább gyűrűzött. A fizetési fegyelem megszilárdítása érdekében került sor a már említett peren kívüli eljárás bevezetésére, a késedelmi kamat 10 százalékról 15 százalékra való felemelésére, a határidőre történő fizetés különböző biztosítékainak — fedezetigazolás, bankgarancia, kezesség- vállalás — meghonosítására. A késedelmes fizetések számának és értékének növekedése azt bizonyítja, hogy ezek a rendszabályok eddig nem voltak hatásosak. Ebben minden bizonnyal annak is szerepe van, hogy a vállalati gazdálkodás pénzügyi problémái is kiéleződtek. 1968—1969-ben a' késedelmes fizetések lényegében a folyó gazdálkodás — beszerzés, termelés, értékesítés — pillanatnyi zavarait tükrözték, azóta azonban a valla lati fejlesztési alapokat terhelő adósság Is megnőtt, sok vállalatnál a fűtéssel kapcsolatosan vallaltko lezettségek meghaladják {elhasználható alapokat. ssr Ä-y; lenti, ami n^Juu- sérti a bank W*ggStbBn mát, hanem f l uíasz. kezik. Más kérdés, hogy Határozottabb intézkedéseket Több esztendő negatív taSffSoíi ^felvethető; lenorm myt.ro»”'. Ä vfiS szonylaR kevés. Jkell a túlköltekező vaUalatot ken >r ssaií** ért.-ár.-»» í esedékes időpontig nem renSég továbbgyuruzo halasa mérséklődik, sőt bizonyos idő Sn teljesen megszumk és teljes bizonyossággá ta mutathatók *a cai. A pontos dlagn°z'f, is vétókéban részben a f^lugJ®, leti szerv, részben a ban feladata lenne, hogy meg iontolt, a gazdasági dem te sek pénzügyi feleiősségéh konzekvenciáit is gazdálkodásra szorítsa a tu költekezésre hajlamos 'dUa ezt is mérlegelni, anna » mkább, mert a vallatok többsége igényli es surgeti ennek a problémának biz tonságos megoldását. j Garamvölgyi István I Átépítik a Lenin Kohászati Művek II. számú kohóját A Lenin Kohászati Müvek egyik 45 éves kohója teljes átépítést igényel. Kicserélik « belső páncélzatot és megerősítik a kohótartó vasszerkezetet is. A 70 napig tartó munka zömét a Kohászati Gyárépítő Vállalat szakemberei végzik el. Képünkön: Készül a kohó aknájának új páncélzata. Szakmunkásképzés vidéki fiataloknak Budapesten A budapesti szakmunkásképző intézetekbe az idén sem .jelentkeztek kellő számban a fővárosi fiatalok, ezért lehetővé teszik vidéki tanulók felvételét is — mondották a Fővárosi Pályaválasztási Intézetnél. A vasiiparban például jelentős számú fiatalt képeznek ki a hegesztő, a gépi forgácsoló és a gépszerelő szakmára. Az építőipari vállalatok szakember-utánpótlásának biztosítására ács, állványozó, asztalos, kőműves, épületburkoló, fapadlózó, vas- betonkészitő szakmunkásokat képeznek ki az illetékes minisztériumok felügyelete alá tartozó intézetek. Jelentkezhetnek továbbá bádogos, tetőfedő és kéményseprő tanulók. A gyorsan fejlődő vegyiparban gyógyszergyártókra van nagy szükség, az élelmiszeripar sütőmunkás tanulók ^kiképzését vállalja, ezenkívül -•-§z élelmiszer-tartósító és a tejtermé'kgyártó szakmában vannak még betöltetlen intézeti helyek. A tanulóotthaná elhelyezésnél egyébként a fiatalok szállást, fűtést, világítást, munkanapokon reggeli és vacsorát, emellett munkaszüneti, illetve pihenőnapokon ebédet kapnak. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet felhívja a szakmatanulásra kedvet éraci vidálki, fiatalokat, hogy jelentkezésüket az intézethez Budapest, V„ Deák Ferenc utca 17.) küldjék be,■ ahonnét felvételi kérelmüket az Illetékes szakmunkásképző iskolának továbbítják. (MTI) ÚTÉPÍTŐK Nyár, július. Átizzadt, testhez tapadt Ingek. A napszítta, szélcserzett arcok vékony ráncaiban finom porszemcsék. Ütépítők, pár percnyi pihenőn. A kedvünkért támaszkodnak szerszámaikra lenn a szőlősdombok alján, kinn a város szélén, a gyöngyösi határban. — Jókor réggel kezdtük — mutat munkájukra a brigádvezető, Pál Frigyes — s késő délutánig folytatjuk ma is. Most elég jól haladunk, mert kivételesen még nem volt eső. S ne is le-, gyen, mert akkor megint csak a híd alatt kuksolhatunk, tétlenül! Detki a csapat — beszélik —, s többségükben nyolc vagy tíz esztendeje dolgoznak együtt. Persze, van ennél öregebb is, mint például Szálát Béla, vagy Bognár Béla. Csupán egy akad közöttük, olyan, mint Berze Ferenc, aki mindössze két ni a csavargást, hogy naponta ingajáratban közlekedünk az autónkkal a falunk és a munkahely között S a szabad szombat sem utolsó! Beszélik, hogy az idén Ró- zsaszentmártonnál kezdtek, aztán voltak Feldebrőnél, Vécsnél, s Kékestőn is, ahonnét közvetlenül ide jötték. No, máskor, természetesen voltak már odább is, egészen Ozdig szólította őket a munka, ahonnan csak heténte tudtak hazajárni, de szeren cséré, mostanában inkább a közelben kapnak feladatot. Nyár, július Önkéntelenül is eszünkbe jut a szabadság, a. pihenés. — Voltak-e már az idén szabadságon? — kérdezzük; • — Csaknem mindannyian — válaszolják kórusban. — Egy vagy két napot már mindenki kivett..; — Többet egyikük sem? — Nemigen... Csak any- nyit, amennyire odahaza szükség volt. A ház körül, a éve jár a társasággál-CÁín ő_... földön. Majd mindig erre sem egészen akkor kezdte, volt már máskor is' az Egri Közúti Építő Vállalatnál, csak egy időre valahogy otthon maradt a tsz-nél. Nem bírtá • azonban sókáig a cimborák nélkül, s ezért visszatért közibük. Visszatért, emezek meg befogadták, mintha mi sem történt volna. S a két évet nem is igen hangsúlyozzák ... — Csak a cimborák miatt jött vissza? — feszegetjük a kérdést. — A cimborák, meg a megszokás miatt — válaszolja a mokány, sűrű ember. — Meg aztán' azt rt is, mert sokat könnyebbedéit már ez a munka is, amióta gépeink vannak. Jobban ki lehet bírNagy halom kartonlapra mutat az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában az SZTK-ügy- intéaő, amikor a gyermekgondozási segélyt igénylőkről érdeklődöm. — Ezek mind igénybe vették a segélyt. A múlt hónap végén 344-en, ehhez most még hozzájön 15. Ennyien hiányoznak a gyárból. Visz- szajelentkezés ezen a héten három akadt. — Sokan kivárják a három esztendőt? — A kilencven százalékuk. Sőt: éppen most jött be hozzánk egy asszony, akinek lejárt a három éve, s leérte, hogy szeptemberig adjunk fizetetten szabadságot, mert nem tudja hová tenni a gyereket. Álékor már talán sikerül neki óvodába adnia. Kéthetenként találkozunk.. Bóta Tiborné műszerész, május végén szakította meg a gyermekgondozási időt; két évig volt „kapun kívül”. Ugyanoda került, ahonnan elment, a tartós égető üzemrészbe. régi munka társak közé. — Már előbb vissza akartam jönni, de édesanyám eddig nem merte vállalni a gyereket. Jászszentandráson laknak, most már oda vittük a kicsit. Kéthetenként, ha szabad szombatunk van, akkor . felálikűzumk vele. Szegény Gyáti beszélgetések Kismsinálf, újra a munkapadnál n kém, a múltkor elkezdte a sírást örömében, amikor meglátta az apját... — Első gyerek? — Igen. Három éve vagyunk házasok, nincs még lakásunk, egy eléggé nedves albérletben lakunk. Jövőre ígérnek KISZ-lakást. Kilenc- vennégyezer a beugró. — Hogyan fogadták, amikor visszajött? — A létszám megtelt t régi helyemen, először máshová akartak tenni, de az üzemvezető végül mégis azt mondta, hogyha ide akarok jönni, hát jöjjek. — A munkatársaiknak azóta már biztosan emelkedett a fizetésük... — A kollektív szerződésben az áll, hogy a munkatársak órabéremelése jár a kismamáknak is. Harminc fillért emeltek, de ezt egy ideig nekem nem adták. Annak idején, amikor én elmentem, akkor még nem volt nőfelelős nálunk, s most a többiek szóltak, hogy néki mondjam el, mi a helyzet. Sikerült elintézni, éppen ma kaptam meg az órabéremelést. — Hogy kiestem-e a gyakorlatból? A teljefiítoiáy'ie= men nem látszik. Persze, az első néhány nap azért nehéz volt. „Zolika, mondjál versel" A diódaüzem nagy csarnokában több száz nő dolgozik együtt. Feliér neonvilágítás vibrál, fehér köpenyek vakítják a szemet. — Egy műszakot kértem én is, ahogy visszajöttem — kezdi a beszélgetést Tóth József né betanított munkás. — Nem tudtam vállalni a több műszakot, a férjem reggeltől estig dolgozik, ő nem hozhatja haza a kicsit. Kitöltöttem a három évet, anyagilag szerencsére nem jelentett nagy kiesést. Egyébként nem sokan járunk fél nyolcra, s többen mondják is, hogy ez nem igazságos, de hát mit csináljak. Reggel öt óra, fél hatkor kelünk. Amikor viszem az óvodáiba a gyereket, néha még alszik útközben. • Rohanás a buszhoz, délután négykor újra rohanás az óvodába, onnan pedig húzom a kicsit bevásárolni. Este főzés, mosás, vasalás. Nincs is Amikor már nagyon unatkozik, s húzza a szoknyámat, mindig azzal hárítom el: „Mondjál verset, Zolika”, s akkor ő versel. Hált ez nekem egy műszak. Ondrésik Jánosné és Pataki Györgyné szintén nemrég jöttek vissza a munkahelyre három esztendő után. ök is egyműszakosak. — Sok vitánk van a főnökökkel, mert amióta visz- szajöttünk, azóta is sokat hiányzunk. Megbetegszik a gyerek, egy nap, két .nap fizetés nélküli szabadság. Már nem akarnak engedni. Én a tranzisztorok felforrasztását végzem, teljesítményben dolgozunk, s bizony az első hetekben, amikor újra kezdtem a munkát, nem sikerült teljesíteni a normát. Szerencsére bérkiegészítést kaptam — mondja Ondré&ikné. — Én egyszer két és fél hónapig megszakítottam a gyermekgondozási időt — folytatja Pataki 'Györgyné. — Kellett a pénz, egyedül nevelem a kislányomat. De az alatt a rövid idő alatt négyszer került kórházba a kicsi; a reggeli ködös levegő, amdidőm íoftlalkoan* a gyerekkel. &¥ ä boksfotébe ratmatStt vele, megártott a tarkának. Muszáj volt visszamenni. Nem panaszkodlhatom, segí tettek, segélyeket is kaptam a vállalattól. Sokat tesznek értünk, de még így sem köny- nyű. Arra a havi 1400—1500 forint fizetésre nagy szükség volna, de még az sincs meg mindig a fizetetten szabadsá- gos napok miatt. ★ Krasznai Jánosné, a gyár nőfelelőse az óvodák túlzsúfoltságáról beszél. Országos gond ez. amin úgy próbálnak segíteni, hogy az újak építéséhez férőhely ellenében megszervezik az üzemek hozzájárulását. Ezt teszi Gyöngyösön az Izzó is, csak még nem tudni, időre összejön-e a szükséges többi pénz. — Az üzemi problémák? Azokat egyénenként igyekszünk megoldani, lehetőleg emberségesen — mondja. A gyárban 1700 nő dolgozik. Az összlétszámnak 60 százaléka. Ebből 350 hiány zása, állandó mozgása érzékenyen érinti a kollektíva munkáját. De ok azok, akik a nehezebb utat választva a jelen munkája mellett részt vállaltak a jövő megteremtéséből is. Gondjaikat nem feledteti kirándulás, szórakozás, utazás; erre nincs mód. Az élet örömeit nekik a Zolika versei, vagy a felgyógyuló kislány mosolya jelentik... Htkgli Sándor mégy- -el a szabadságunk. — Kéthetes pihenésre, üdülésre nem futná.?*.** — Ö, az nem nekünk való... Kínáltak már nemegyszer beutalót, de általában úgy van az ember vele, mint például az öreg Berecz is volt, hogy: visszautasítja — mondja Boza János. —Mert két hét lófrálás, nagy kiesés lenne nekünk otthon... Meg kell fogni a pénzt, mert kevés van belőle! — Mennyi az a kevés? — kíváncsiskodunk. — Hát, úgy 2100—2200 forint körül. Vagy néha valamivel több is... Nagyon, megérezzük, hogy nem kapjuk már a különélé&i pótlékot! Ugye, kisebb a távolság, gyorsabban hazaérünk... s be kell érnünk ennyivel..,, Különben, igazán nem panaszkodhatunk! — magyarázza a brigádvezető. — Úgy érezzük, hogy megbecsülnek, szeretnek bennünket a vállalatnál. Mindannyiunknak van már kitüntetése, némelyikünknek több is. Naponta utánunk hozzák az ebédet a horti gépjavítóktól, s a koszt tűrhető. Mennyiségre is, minőségre is. Kétkezi munkásoknak való. S miközben a kosztot dicséri — délidő lévén — egy kis autón meg is érkezik a napi ebéd. Ki-ki a cókmók- jához megy, s előszedi áz egyforma lábaskákat, a kanalat, bicskát, miegymást,; majd a 20 éves törzsgárdista, a rangidős Bognár Béla elé lép a porcióért. Közelebb lépünk mi is az autóhoz s bepillantunk az edényekbe. Húsleves van • éppen, meg paradicsomos káposzta fasírozottal. Az emberek láthatóan elégedettek. Szótlanul kanalaznak az árnyékban. Mellettük, a fűben a levetett, „Castro-sapka”, amelyet annak idején a brigadéros javaslatára vásároltak egy gyöngyösi kalaposnál, hogy ebből is lássák mindenütt; együvé tartoznak. (gyóni) älkwsMQ lj?2. július A., vasárasp
