Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
fi mezőgazdaság beruházási gondjai Bf incs béke a mezőgazda dasági nagyberuháza- Jék körül. Pedig a sodró léniáiét már megtört, sőt elenyészett. Az idén az államkasszában a dotációra szánt pénzek százmillió forintjai maradnak vissza, igények hiányában. A kivitelező vállalatok jövőre már nem kapacitáshiánnyal. Iranern alighanem rendeléshiánnyá! küszködnek majd. De kísért a múlt. Ebben a pillanatban az országban százötven termelőszövetkezetünk tántorog a bukás felé, modernizálási törekvései nüatí. sok a gond Heves megyében is. Százötven a jók, sőt helyenként a legjobbak közül. Ha valami nem törté- ■ nik, a merész, de nem önös- érdekű vállalkozások kudarcai hosszú időre megölik a kezdeményező bátorságot a mezőgazdasági téeszekben. A gazdasági reform korábban ózondús levegőjében kereken 600 termelőszövetkezet — az összesnek egynegyed része — vágta fejszéjét nagy fába: 200 korszerű sertéstelepet, 350 szarvasmarhatelepet kezdett építeni, ezenkívül növényházakat, és egyéb mezőgazdasági-ipari létesítményeket. Az új iránti fogékonyságra jellemző, hogy tavaly 826 ezer sertés- férőhely építése volt folyamatban, de ezek közül csupán 76 ezer — kevesebb, mint az egytized rész — hagyományos; a többi mind szakosított, vagy zártrendszerű, azaz modem. A hatvanas évek végén azonban hazai konjunktúra túlhevült. A beruházási kedv már önmaga fékezőjévé vált. A munka döcögve haladt, a beruházások elhúzódtak. Tavaly például a sertésférőhelyeknek csak alig több mint az egynegyede, a szarvasmarha-férőhelyeknek csak egyharmada készült el, a többi áthúzódott. A fordulatot ez az esztendő hozza meg. Az idén az elhatározott és elkezdett beruházások túlnyomó része készen lesz. És ha nem is ez hozza, de ez sokszorozza meg a gondokat. Egy beruházás ugyanis akkor lesz népgazdasági érték, ha már termel: ha a kövér disznók ezreit, a tej tízezer litereit zúdítja a piacra. Addig meddő a befektetett munka, parlagon hever a pénz, az emberi akarat és szakértelem. Ehhez azonban úgynevezett forgóeszközökre van szükség. Az istállókat be kell népesíteni, kocákat, teheneket kell vásárolni, biztosítani kell a takarmányt és még ezernyi más feltételt. Nem is gondolná az ember, hogy ez milyen sokba kerül. Egy modern szarvasmarha-férőhely beruházási költsége például ötvenezer forint körül van. Ugyanehhez a férőhelyhez azonban a forgóeszközigény elérheti a nyolcvanezer forintot is. Egy korszerű sertésférőhely költsége tízezer forint, de a működtetéséhez ez esetben is több pénz kell. A téeszeknek pedig nincs ehhez tartalék pénzük, nincs igénybe vehető forgóeszközük. Ennek több oka van, a fontosabbak közül is legalább négy. Az első, hogy a téeszek, ha gondoltak is erre az igényre, a beruházási költségtúllépés miatt pénz nélkül maradtak. Az elmúlt esztendőkben ugyanis mind a gépek, mind az építőanyagok ára emelkedett, a telep többe kerül, mint tervezték és a különbözeiét leginkább a saját kasszából kell kiizzadni. A bank annak idején keményen versenyeztette a téeszeket a hitelért. Ennek is megjön most a böjtje. Sok olyan beruházás van, amelyik még kész sincs, de a hitelek törlesztése már megkezdődött. Ha maradt pénz, akkor abból azért sam tudnak kocát venni, mert már fizetni kell a bariknak. A forgóeszközök gyorsabban térülnek meg, mint a beruházási költségek. De bizonyos áldozatot mindenképpen kívánnak. Azelőtt például a nyáron termett árpát, ősszel betakarított kukoricát/ eladták, vagy gyorsan feletették, tehát a földek hasznát a zárszámadás alkalmával már ki lehetett osztani. Most a takarmányt először félre kell termi, azután, ha a telep megindul, akkor lehet feletetni. A haszon a zárszámadásban csak egy évvel később mutatkozik. Ennek a kiesésnek az áthidalásához ís anyagi erő szükséges. Hosszan sorolhatnánk, milyen hiteleket tartalékol, milyen segítséget nyújt a Magyar Nemzeti Bank ahhoz, hogy a benépesítés gondjai megoldhatólcká váljanak. Bizonyára sok tucat gazdaságban sikerül így szétoszlatni a gomolygó fekete felhőket a jövendő egén. Nem megyek bele azonban ebbe a témába, mert maga a kérdés ennél sokkal komplikáltabb. Valami egészen új történt most a magyar mezőgazdaságban. Elkezdtük a mező- gazdaság „ipari forradalmát”, mégpedig a forradalmárok bátorságával és lendületével, gyorsan; átmenet nélkül. A szakemberek Hollandiába, Dániába meg Amerikába utaztak, hogy kinézzenek korszerű megoldásokat és ezeket hazahozták, vagy idehaza kezdték el gyártani. A tervrajzot, a reKGST-összefogássa! épül az uszty-ilimszki cellulóz- kombinát Bulgária, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió tervhivatali elnökei egyezményt írtak alá a Szovjetunió szibériai területén az Angara folyó partján, Usz- ty-Ilimszkben létesítendő 500 ezer tonna kapacitású cellulózkombinát felépítéséről. Az aláírt szerződés 1990- ig szól, de a Szovjetunió további 20 évre biztosítja a cellulózszállításokat. A KGST-államok közös összefogása lehetővé teszi az érdekelt országok jobb cellulózellátását. amely a jó minőségű papírgyártás alapja. A Szovjetunió 50 évre elegendő fenvöfakészletet és villamos energiát bocsát az üzem rendelkezésére. Elvégzi a kombinát tervezési, építési munkálatait, biztosítja az üzem működésének feltételeit. A beruházásban részt vevő többi ország gépek, berendezések, építőipari szerkezetek, különböző áruk szállításával, tervezési és műszak’ szolgáltatások nyúj- tásával járul hozzá a cellulózgyár 1979-ben meginduló termeléséhez. Hazánk számára ez a beruházás lehetővé teszi papíriparunk fejlesztését, egyrUsity-Himpik © #ií»V®w§ C3Cr<* ««íhOSÍIÖtí Terület / fUsity-llimszk* r, 1 0 ''X re több jó minőségű papír előállítását. A cellulózterme lésből való részesedést a szovjet kormány képviselőivel folytatandó kétoldalú tárgyalások során fogják rögzíteni. Népgazdaságunk távlati igénye, az általunk biztosítható áruszálítások határozzák meg a cellulózüzem termeléséből való részesedésünk nagyságrendjét. ceptet, a technológiát el le hét hozni egy fejlett, gazdag országból. A hátteret, a tőkebőséget azonban már nem. Nálunk ez a háttér nem volt meg; sem a szellemi, sem az anyagi. Mindent elöl ről kellett kezdeni, mindent itthon kellett kipróbálni és menet közben megtanulni Emlékezzünk csak vissza arra, mennyi rosszindulatú hír terjengett, mennyi ideges újságcikk jelent meg, mekkora népgazdasági áldozatot hoztunk, amíg a dunaújvárosi vasműből a mai, rentábilisan és zavartalanul dolgozó kor szerű kohászati kombinát lett. Az iparban sem könnyű forradalmat csinálni, még nehezebb a mezőgazdaságban végrehajtani az ipari forradalmat. A tandíjat meg kell fizetni. Ez azonban nem hatszáz, vagy százötven termelőszövetkezet egyéni fájdalma, nem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium magánügye, hanem olyan kérdés, aminek majdan a hasznában, de most a költségében az egész ország érdekelt kell hogy legyen. Nem hagyhatjuk magukra a bukás felé tántorgókat, mert ha néhány vezetőséget leváltanak, vagy más szankciókat alkalmaznak velük szemben, azzal nem oldunk meg semmit. Ezek a telepek megvannak, vagy rövidesen meglesznek. Ezek a telepek képesek arra, hogy termeljenek és termékeiket várják a boltok, a feldolgozó üzemek, a külkereskedelmi vállalatok. Amennyit a termék késik, annyit veszít az egész ország Élénk „diplomáciai” tevékenység folyik ezekben a hetekben az érdekelt körökben. Minisztériumi és érdekképviseleti előadók látogatják egymást, szakemberek munkálkodnak tervezeteken és szerepel a téma a Miniszter- tanács programjában is. U szövetkezeti vezetők körében kemény mondás kering: „Egy kutyaólat se!” Valóban, az idén alig indul beruházás,- a jövőre szóló tervek sem nagyon születnek. Kemény az elhatározás, hogy tartózkodni fognak a beruházásoktól, mert az nagyon veszélyes. Én magam remélem, hogy ezt az elhatározást az érdekeltek nem fogják betartani. A gazdaság saját logikáját követi és ebből a logikából az következik, hogy a már nekilendült hatszáz téesz ha akarja se tud megállni a fejlődés útján. A többi ezernyolcszáz pedig még meg sem mozdult. Ha továbbra sem mozdul, behozhatatlan hátrányba kerül és ez feloldhatatlan belső gazdasági és társadalmi feszültséget okoz. Meg fognak tehát mozdulni ők is. Kikerülünk a hullámvölgyből, de ehhez előbb és gyorsan meg kell oldani ezt a mostani; nem helyi, hanem országos problémát, a benépesítés gondját. (F. B.) A tisxtfsiságpinéréüto! — ax acéloss^$*vizs$?álaíig^ Gabonaminíiaítés és -tároló* Heve»*n A pótkocsiról futószalagra ségével jut el a raktártérbe. lapátolják a friss búzát, amely mozgó gumiszalag segít(Foto: Kiss Béla) Milyen az idei gabona minősége? Mennyire acélos a búza? Lesz-e belőle jó minőségű liszt? Ezek a kérdések mostanában elég gyakran elhangzanak a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Heves megyei üzemeiben. A szakemberek az aratás első tapasztalatai alapján elégedettek az idei terméssel: jók az átlageredmények és megfelelő a búza minősége is. Heves határában, a nagyközségbe vezető műúttól ■ néhány méterre emelkedik megyénk jelenleg működő legnagyobb gabonatárolója, a 700 vagonos tartályrendszer. Az ég felé magasodó. 18, egyenként 30 m-es, henger alakú tartályban már új gabonát tárolnak. A járás 19 termelőszövetkezetétől naponta hozzák ide a friss terményt, gépkocsikon és'vontatott pótkocsikon. Addig, amíg a gabona a tárolótérbe 'kerül, többféle ellenőrzésnek vetik alá. Az üzem bejárata mellett, a mérlegen két búzával töltött pótkocsi áll. Az erdőtelki Szabadság Termelőszövet- f kqzet új gabonáját hozták, melyről hamarosan kiderül, hegy milyen minőségű. Lemérik a két pótkocsi súlyát, majd Balázs Simon raktáros egy vödörbe mintát vesz a gabonából. Kevesebbet a tetejéről, többet a pótkocsiik aljáról. Benn a ki,s üzemi laboratóriumban azonnal hozzálátnak a búzaszemek minősítéséhez. — Először megvizsgáljuk a búza tisztaságát — mondja a raktáros. — Miért fontos ez? — Mert így megállapítható, hogy mennyi bemie az őröl- hetetlen anyag. — Melyek ezek az anyagok? — Törek, polyva, föld, kavics és idegen gyommagvak. A szomszédos asztalon egy hosszú acélhengerrel a búza hektolitersúlyát mérik. — Miért van szükség a hektolitersúly vizsgálatára? — Ebből következtetünk az adott búzafajta minőségére. — Ez a vizsgálat csak a minőségre utal? — Útmutatást ad a búzából kiőrölhető liszt milyenségére, tehát a sütőipari értékére. — Milyen az eddig beérkezett búzák hektolitersúlya? — 80—81, ami igen jónak mondható. A legfontosabb vizsgálatok egyike, az acélosság megállapítása, amely a búza sikértartalmára ad választ. Izgalmas dolog ez, hiszen a szakemberek ebből tudják meg, milyen minőségű lisztre számíthatnak az őrléskor. — Milyen az idei hevesi búzák sikértartalma? — kérdeztük a raktárost. — Nyolcvan százalék fölötti. Néhány termelőszövetkezetnek, például a tarna- zsadányi Egyetértés, a hevesi Rákóczi és a zaránki Új Élet Tsz-nek mázsánként 10 forint acélossági felárat fizettünk a jó minőséget honorálva. A hevesd tárolóba egy hónapja folyamatosan szállítják az új gabonát az üzemekből. Az idén több mint 1000 vagon terményt tárolnak majd. A bő termés hatására azonban már kicsinek bizonyulnak a toronysilók, ezért 600 mázsa gabonát szabad téren, ponyva alatt kénytelenek őrizni. Az új gabona nagy részét a helyi malomba szállítják, ahol néhány napja már idei búzát őrölnek a gépek. (mentusz> Átadták Eger új mentőállomását A megye és a város vezetői, de maga a tervezéssel és kivitelezéssel megbízott tanácsi építőipari vállalat dolgozói is szívügyüknek tekintették, hogy minél hamarább felépüljön Eger új mentőállomása. Mint ismeretes, a régi épület, amely húsz esztendővel ezelőtt adott először otthont a mentőszolgálatnak — akikor még egy kocsijuk Kiterjesztik a külterületi postai kézbesítés új rendszerét A Budapest vidéki, a debreceni és a szegedi posta- igazgatóság egyes területein nemrégiben kísérletképpen új fájta postai külterületi kézbesítési rendszert honosítottak meg. A tapasztalatok nagyon kedvezőek, s ennek alapján most a posta-vezérigazgató utasítást adott ki arról, hogy az egész országra kiterjesszék az új rendszerű külterületi kézbesítést. A Postaügyi Értesítőben megjelent utasításban közölt irányelvek szerint a területi postaigazgatóságoknak kell felmérniük és időrendi sorrendben meghatározniuk, milyen postahivatalokhoz tartozó külterületeken térnek át az új kézbesítési rendszerre. Az újfajta külterületi postai kézbesítés egyaránt előnyös a postának és az ügyfélnek. A tanyavilágban és más külterületeken ugyanis a posta munkaerőgondjai miatt gyakran akadozik, s rendszertelen a kézbesítés. A rendkívül fárasztó kézbesítési munkára kevés új jelentkező akad. Az új rendszerű kézbesítésnél viszont gépjárművel, főként gépkocsival, ól- dalkocsis motorkerékpárral, kismotorral, esetleg kerékpárral járják be útvonalukat a postások, mégpedig nem is akárhogyan, hanem órára ütemezett menetrend szerint. Munkájukat megkönnyíti, hogy a kijelölt támpontokon — amelyeket télen-nyáron egyaránt jól megközelithet- nek — levélszekrényeket helyeznek el, s a kézbesítő ezekbe dobja a leveleket. Csomag vagy pénzküldemény esetén viszont nyomtatványnyal értesíti a címzettet, s megírja, hogy legközelebb mikor hozza a küldeménvt. Az utasításban megjelölt irányelvek szerint a lakosság és 8 tanácsok bevonásával határozzák meg a levél- szekrényekkel íeiuzsintt postai támpontok helyét, ahol a menetrend . szerint érkező „mozgó-postahivatal” nemcsak átadja a leveleket és egyéb küldeményeket, hanem egyúttal, továbbításra felveszi a máshová küldött pénzt vagy csomagot. Az új Intézkedés szerint ezeken a helyeken kétezer helyett tízezer forintos küldeményeket is átvesznek a gépkocsival rendelkező postások. Az új rendszerű kerületi postai kézbesítésre természetesen nem lehet áttérni már holnap. Eddig Cegléd, Kecskemét, Kunszentmárton, Hajdúszoboszló, Mezőtúr, Hajdúnánás, Ebes és Csórva körzetében valósították meg az új rendszerű postai szolgáltatást. A tervek szerint a IV. ötéves tervben továbbra is elsősorban az alföldi tanyavilágban kerül sor az újfajta kerületi kézbesítésre, a következő ötéves terv időszakában pedig az ország más részeiben, ssm. volt csak —, a mai körűimé* nyéknek enyhén szólva már' egyáltalán, nem feléit meg; mostoha, nehéz körülmények között végezték felelősségteljes munkájukat a mentők. Az új mentőállomás a Gyermekváros és az egészségügyi gyermekotthon szomszédságában, az Ű j Élet utcában kapott helyet. A munkát 1971-ben kezdték meg, s alig tizenöt hónap alatt él is készültek vele az építők. A követelményeknek megfelelően a legkorszerűbb berendezések biztosítják a kétszintes^ 1600 négyzetméter alapterületű épületben a munkát. A jól felszerelt garázs 12 gépkocsinak ad helyet. Az egész építkezés, és berendezés 8 millió 177 ezer forintba került. Az ünnepélyes átadásra szombaton délelőtt került sor, amelyen megjelent Polgár Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Szabó Ferenc megyei főorvos, valamint a párt, a tanács és az egészségügyi szerveit több képviselője is. Dr. Aczél Györgynek, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjének bevezető szavai után Bencze Béla, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója adta át az új létesítményt dr. Karacs Ilonának, a megyei mentőszervezet vezető főorvo&nőjénék äMMMQ 1372. július 23., vasárnap
