Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAvSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA» Törvény és alkohol H a valaki nem tudná, hogy hazánkban mely napokon fizetnek bért, nem kellene megérdeklődnie: az utcán, a járókelők között támolygó ittas emberek gyakoriságából kikövetkeztethetné. S hogy ez valóban így van, megerősíti az a statisztikai adat, amely szerint 1960 és 1970 között, mialatt az egy főre jutó reáljövedelem 59 százalékkal emelkedett, az alkoholtartalmú italok fogyasztása vásárlói áron 60 százalékkal nőtt. A jövedelem növekedését egyenes arányban követte a szeszes italokra költött pénz. S ennek hatása nemcsak az utcán mutatkozik, hanem a családok és az egyének életében is. Számtalan konfliktus, családi és egyéni tragédia forrása az alkohol. Orvosi megfigyelések szerint a rendszeresen ivók 10— 15 százaléka válik iszákossá, és ez utóbbiaknak egyhar- mada alkoholista beteggé. Az alkoholistáknál súlyos ideg- rendszeri és belgyógyászati megbetegedések lépnek fel — elég példaként az alkoholos demenciára (elbutulás) vagy a májzsugorodásra hivatkoznunk. Az alkohol okozta károk csak részben fejezhetők ki forintban, de ameny- nyi átszámítható, az is tetemes összegre rúg. Az alkohol okozta közúti baleseti károkat például 1969-ben nyolcvanmillió forintra becsülték, az üzemi baleseti károkat pedig mintegy hétszázmillió forintra. Sokan felvetették azt, hogy ha mind a családok életében, mind az emberi szervezetben, mind forintban mérhetően ekkora károkat okoz az alkohol, akkor miért hozzák forgalomba. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt voltak már kísérletek a világon a szeszforgalmazás állami betiltására — közismert az USA esete —, ám ezek nem küszöbölték ki az alkoholizmust sem és a szeszfogyasztást sem, csupán a csempészést, a tiltott forgalmazást, az árakat növelték. Másrészt aligha képzelhető el, hogy egy csapásra beszüntethető a szeszes italok fogyasztása, ha már több ezer éve tart. De hiszen miért is kéne beszüntetni, mondják mások, ha alkalmanként a mértékletes fogyasztás jótékony, a társas életet „olajozó” hatását tekintjük. Ám, ki tudja megmondani, mi vagy mennyi a mértékletes? Mikor kell megállni? Erre általános szabály nincs, és éppen azok nem ismerik ezt a határt, akiknél iszákosságra majd alkoholizmusra vezet a kezdetben alkalmi italozás. Így hát marad a lehetséges, bár nehezebb megoldás: olyan közszellemet igyekszünk kialakítani, amely nem holmi férfias cselekedetnek tekinti a részegséget, részegeskedést, hanem annak értékeli, ami: emberi mivoltunkból kivetkőző magatartásnak, a normálistól való eltérésnek, végső soron — mert erre vezet — betegségnek. Az első társadalmi, országos méretű tett, ami egy ilyen felfogásnak támogatást nyújt, és ami következetesen végiggondolva így tekinti az alkoholizmust, az az idén — közvetlenül az alkotmánymódosítás után — az országgyűlés áprilisi ülésén elfogadott 11. törvény. Az egészségügyi törvény, amely harmadik részének második fejezetében kitér az alkoholizmusra. A 35. paragrafus első bekezdésében kimondja: „Azt az alkoholistát, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával családját, kiskorú gyermekeinek fejlődését, saját egészségét, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetve munkahelyén a munkát ismételten súlyosan zavarja, az egészségügyi szerv jogosult gondo- zás&rt'"való részvételre kötelezni, illetőleg elrendelni a gyógykezelésnek kórházi alkoholelvonó osztályon (részlegen) történő foganatosítását. A kórházi gyógykezelés tartama — ha jogszabály másképp nem rendelkezik — nem haladhatja meg a folyamatos hat hónapot.” A következő paragrafus azt is kimondja, hogy az ittas személyt, „aki nyilvános helyen botrányt okoz, vagy magával tehetetlen, a rendőrség szervei kijózanító szobára szállíthatják”, ahol őt „kijózanodásáig, de legfeljebb huszonnégy órai időtartamra” lehet visszatartani. Hiba lenne, ha mindent a törvényre 'és foganatosítóira hagynánk, és ezzel elintézettnek tekintenénk az alkoholizmus ügyét. A törvény fontos kiindulópont az alkoholizmus elleni küzdelemben, amely egyfelől az iszá- kosság elfajulásának eleve gátat igyekszik vetni, másfelől az alkoholisták gyógykezeléséről intézkedik. Nemcsak annyira lesz hathatós, amennyire foganatosítják, hanem annyira, amennyire a társadalmi megítélés magáévá teszi az iszdkosságnak és az alkoholizmusnak a törvényben kifejezésre jutó, közérdekű megítélését. (N. F.) J«A/\AAA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VWW\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/h VILÁG PROLETABJÄI, EGYESÜLTETEK! 1 ...Á% AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXIII. évfolyam, 172. szám ARA: 1,— FORINT 1972. július 23., vasárnap Waldheim sajtókonferenciája A Szovjetunió és a szovjet vezetők szilárdan támogatják az ENSZ tevékenységét „Hasznos és őszinte megbeszéléseket folytattunk Moszkvában, amelyek nagy segítséget jelenítenek számomra” — jelentette ki Ko- szigin szovjet miniszterelnökkel és Gromiko külügyminiszterrel lezajlott eszmecserédről Kurt Waldheim ENSZ- főtit'kár. Hatnapos szovjet- unióbeli hivatalos látogatásának befejeztével Waldheim szombaton délelőtt sajtóértekezletet tartott Moszkvában. — Koszigin és Gromiko egyaránt szilárd támogatásáról biztosította a világszervezetet — állapította meg a főtitkár, hangoztatva, hogy ezt annál inkább fontosnak tartja, mert vannak országok, amelyek nem járulnak hozzá kielégítően az ENSZ tevékenységéhez. Elismeréssel beszélt a szovjet külpolitika eredményeiről, elsősorban az európai fejleményekről. Általánosságban két fontos pozitív tendenciára hívta fel a figyelmet: a nemzetközi viszonyokban mutatkozó enyhülési folyamatra, és a nagyhatalmak egymáshoz való közeledésének irányzatára, amelynek egyik legfontosabb fejleménye a moszkvai szovjet—amerikai GIEREK $ „Mindent az emberek munkájával, mindent az emberek javára” A július 22-i lengyel nemzeti ünnep alkalmából szombaton délelőtt ifjúsági nagygyűlést rendeztek Lodzban. Több tízezres nagygyűlésen részt vettek az ország párt- és állami vezetői, Edward derek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jab- lonski, az államtanács elnöke, Piotr Jaroszewicz miniszterelnök, a LEMP PB és a kormány több tagja. Jelen voltak a szocialista országok, köztük hazánk ifjúsági szervezeteinek küldöttségei, a DÍVSZ és a nemzetközi diákszövetség képviselői, a szocialista országok varsói diplomáciai képviseleteinek vezetői. Gierek a többi között hangoztatta: Jobbára nyári munka az útépítőké is — amivel mostanában, a lilCpiIöfí megyét járva ugyanúgy találkozhatunk Eger és Kerecsend között, mini például Rózsaszentmártov, vagy Petőfibánya közelében, Visonta környékén, Piszkéstetőn, s benn, Sírokban. Képünk a megyeszékhely felé vivő út építőiről készült, s a lap 5. oldalán egy deiki napáiról fíúnk. __________ (Foto: Kiss Béla). — Előrehaladásunk most gyorsabb, mint eddig bármikor volt. Ha áttekintjük az elmúlt egyéves időszakot, joggal elmondhatjuk, hogy ez az esztendő az állam és a nép számára egyaránt sikeres volt. Az iparban, mezőgazdaságban és az élet egyéb területein jó eredményeket értünk el. Ezt elsősorban népünk munkájának köszönhetjük. — Ebben az ötéves tervben majdnem akkora összeget ruházunk be népgazdaságunkba, mint az előző egész évtizedben. Lengyelország történelme során még sohasem volt ilyen átfogó, sokoldalú fejlesztési programja. Ez egyben azt is jelenti, hogy fiatal nemzedékünk előtt még sohasem álltak ilyen távlatok és feladatok. Tetteinket és terveinket egyetlen elv vezérli: „Mindent az emberek munkájával, mindent az emberek javára.” csúcstalálkozó volt. Waldheim emellett emlékeztetett arra, hogy változatlanul nagy gondot okoz az ENSZ-nek az indokínai és a köziel-keleti válság, a ciprusi és a dél-afrikai helyzet, s több más „lokális” kanfldktus. — Az európai biztonsági konferencia összehívására jók az esélyek —, — állapította meg a főtitkár. Véleménye szerint a sokoldalú előkészítő tanácskozásra idén ősszel, magára a konferenciára a jövő év folyamén kerülhet sor. A két német állam ENSZ- felvételéről, amely ugyancsak szerepelt a moszkvai tárgyalásainak napirendjén, Waldheim kijelentette: „az univerzalitás az ENSZ-nek érdeke, ezért a magam részéről az összes kettéosztott államok ENSZ-be történő felvétele mellett vagyok.” Az észak-vietnami gátak bombázásáról szóló jélentések rendkívül aggasztóak — közölte a főtitkár —, mert ha megfelelnek a valóságnak, ez azt jelenti, hogy sok ezer embert fenyeget katasztrófa. Kijelentette: reménykedik a párizsi tárgyalások újabb fordulójának eredményességében. Azzal kapcsolatban, hogy Jarring moszkvai svéd nagykövet augusztusban visszatér New York-ba és megkísérli közel-keleti közvetítő misz- sziójánák folytatását, az ENSZ-főtitkár kijelentette: a közeledés sikere az érdekelt felek segítőkészségén múlik. Waldheim igen melegen, az őszinte elégedettség hangján beszélt szovjetunióbeli tapasztalatairól. „Azzal az érzéssel térek vissza New York-ba — mondotta - hogy a Szovjetunió és a szovjet vezetők szilárdan támogatják az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységét”. A VILAT1 kezdeményezésével ir Összefogás Eger óvodahálózatának bővítéséért Köztudott, hogy a megyeszékhely óvodáiban mind nagyobb a zsúfoltság, egyre több azoknak a száma, akiknek jelentkezését férőhely hiányában kénytelen a tanács visszautasítani. A jelenlegi körülmények között feladatukat nem tudják tökéletesen betölteni ezek az intézmények; míg országosan 120 százalékos a kihasználtság foka, addig itt 140 százalék. Némiképp enyhíti, de megoldani nem tudja a gondokat, hogy az idén a Lajosvárosban felépül egy óvoda. A városi tanács úgy tervezi; hogy jövőre újabb, 100 férőhelyes óvodát létesít — társadalmi összefogással. Különösen dicséretes ebben a nehéz helyzetben a VILATI egri gyára dolgozóinak kezdeményezése, akik egyöntetűen elhatározták, hogy egyhavi fizetésük három százalékát ajánlják fel óvoda építésére. A felajánlásról szombaton tájékoztatta Drevenka László gyárigazgató dr. Varga Jánost, a városi tanács elnökét, s ennek alapján megállapodást is kötöttek. Eger fejlődő, izmosodó ipari üzemei, vállalatai számára követendő példa ez a megállapodás, hiszen dolgozóik nagy gondjáról, a gyermekek elhelyezéséről, iskolára való felké- - Szításéról vára szó; ezért mindnyájunk érdeke. ÍVJA Külpolitikai összefoglalónk Így látta a hetet kommentátorunk, Réti Ervin. Értékelő cikkét lapunk 2. oldalán olvashatják. S tisztaság- méréstől — az acélosságvizsgálatig A hevesi gabonaminősítés- ről és tárolásról szól cikkünk a 3 oldalon. How do you do, Mister Read? Egy délutánt töltöttünk a TIT nyári egyetemén Egerben tartózkodó amerikai, kanadai vendégek között. E látogatás pillanatait örökíti meg a 4. oldalon található riportunk. Miért nem fizet a vállalat? A lap 5. oldalán olvasható cikkünk témája a fizetési fegyelem lazasága és a késedelmes fizetések miatti gondok. Kismamák, éira a munkapadnál A gyermekgondozási idő letelte után visszatért kismamákkal beszélgetett munkatársunk az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában. Riportja az 5. oldalon olvasható. Barangolás boltról boltra Munkatársunk kalauzként vállalkozott arra, hogy elkísérje az Egerbe látogató turistát vásárlókörútjára. Tapasztalatait összegzi a lap 6. oldalán található írásában. Lesz szállodája Gyöngyösnek ? A Mátra-szálló felújításának munkáiról számolunk be a 6. oldalon lévő riportban. Húszéves az Egri Finom- mechanikai SK Tudósításunkban a 10. oldalon megírjuk, hogy az NB 1. elnyerésével szeretné ünnepelni a jubiláló sportkör kosárlabdacsapata. Hét vége az egri piacon Milyen az áruellátás, hogyan alakulnak az árak? Ezekre a kérdésekre keresett választ munkatársunk riportjában, melyet a 12. oldalon olvashatnak.
