Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-22 / 171. szám
Huszonötezer E nnyien lesznek idén a csalódottak, az elkese- f fcdettek és boldogtalanok. ! Ennyi családhoz viszi a posta ezekben a hetekben az egyetem, vagy főiskola elutasító végzését. Az elutasítottak kisebb része — a felvételizők hat százaléka — még reménykedik, hátha fellebbezése során a miniszteri döntés besegíti a hőn áhított intézménybe és szeptembertől ő is az egyetemi polgárok sorába kerülhet. Az ország 62 felsőoktatási intézményébe — az idén tetőzött demográfiai hullám eredményeként! — 39 251-en adtak be felvételi kérelmet tizennégy és félezer helyre. Akárhogy is számoljuk, az elutasítottak száma csaknem 25 000. Ez a tény vitathatatlanul súlyos társadalmi konfliktus gyújtópontja, hisz többen maradnak az egyetemek, főiskolák kapuin kívül, mint ahányan belül kerülnek. A gimnáziumban végzett középiskolásoknak mindössze 30—35 százaléka Jut be a főiskolákra, egyetemekre, a többiek évek óta ott állnak minden szak- képzettség nélkül és többnyire íróasztalt keresnek maguknak. Próbáljuk meg végiggondolni, mi az oka ennek a csaknem háromszoros túljelentkezésnek, és mi lesz a Néhány gép és néhány ember. Itt, Viszneken is ennyi a betakarítás „hadserege"’ ma már. összesen öt kombájn vágja a búzát, tartozik hozzájuk tíz gépkezelő, ök felváltva ülnek a kormány mellé, és se éjjel, se nappal: a gép megy, vágja le a kalászt tartó szárat, ki- csépeli a magot. Aztán jön egy másik gép. A bálázott szalma felkerül a vontatóra. Egy idős bácsi csak ennyit mondott ott, a tábla szélén: _ Mondták ezt annak idején, amikor agitáltak a közösbe, de én sem vettem komolyan. Méghogy a gép az ember helyett! És itt van, ni! Látja? • • • A viszneki Béke Tsz brigádvezetője, Farkas Sándor sorolta az adatokat. Július elején kezdték meg az aratást az őszi árpával. A több mint 220 holdon tizennyolc mázsás átlagot értek el, két mázsával többet, mint amennyit terveztek. Az őszinél száz holddal nagyobb területen vetettek tavaszi árpát. Ebből 15 mázsát takarítottak be holdanként, ami egy mázsával lépte túl az elképzelt mennyiséget. Búzából 822 holdat kell levágni, betakarítani. Július 11-én fogtak hozzá. Egy héttel később már elérték a háromszáz holdat. Ha semmi váratlan dolog nem jön közbe, akkor a hónap végére befejezik a búza aratását is. Holdanként 18—19 mázsára számítanak. De a Csóri-dűlő egyik táblájában 25 mázsát is betakarítottak holdanként. Mondják, ez volt a legjobban előkészített földjük. • • • Arról a részről, amelyik közel esik Vámosgyörkhöz, oda szállítják a termést egyenesen a kombájntól. Ugyanezt teszik Adács közelében is. A terményfor- gaiminak adják el. Attól függően, milyen a szem, átlagban 14 százalékot vonnak le a nedvességre. Azért választották az értékesítésnek ezt a módját, mert el akarták kerülni a termés tárolásának a nehézségeit. Egyelőre megtalálták a számításukat. A gépek mennek, a nagy igénybevételt jól bírják, ezt mondhatják. Meg az alkatrész utánpótlása sem okozott eddig kiesést. Amit tudnék, maguk javítanak meg, újítanak fel, gyártanak le a műhelyben. anyagbeszersorsa a lemaradottak népes tartalékseregének ? Elsőnek a jelentkezések aránytalansága tűnik szembe, ami azért rendkívül káros, mert a frekventált karokról, szakokról túlságosan sok jóképességű fiatal marad ki évről évre, s válik esetleg megkeseredett, pályatévesztett emberré. Tény, hogy a jogi, az orvosi és bölcsészkarra jelentkezők legkevesebb 4—6 vetélytárssal állnak szemben, azok viszont, akik a nagy távlatokat nyújtó műszaki egyetemekre, vagy a tanárképző, matematikával kombinált szakaira jelentkeznek, szinte verseny nélkül kerülnek a felsőoktatásba. Az idén az budapesti ELTE pszichológiai szaka vezetett, itt 15,5-szer annyi volt a pályázók száma, mint a rendelkezésre álló helyeké. Ugyancsak ilyen „mértéktelen” az érdeklődés a biológiai tudományok iránt. Budapesten biológia—kémia szakra hétszer annyian jelentkeztek, mint amennyien felvehetők. A pálmát Debrecenben a történelem—földrajz szak vitte, ott minden egyes helyért tízen versengtek, viszont ugyanitt a matematika—ábrázoló geometria tanári szakon nem akadt elég jelentkező. Szegeden pedig, ahol általában csak minden ötöző pedig megy, hogy előkerítse a hiányzó részeket. A ferde felvonót említették, mint egyik gondokozójukat. • • • Aki kaszásokat, marokszedőket akar látni a földeken, nagyot fog csalódni. De a visznekiek maguk sem nyüzsögnek a búzatáblákon. Végzik a dolgukat a közös gazdaság egyéb üzemeiben. A községben ugyan nagyon kevés embert látni nappal, de hát ez a dolgok rendje. És az is a dolgok rendjéhez tartozik, hogy a szorgalmas munka, a lelkiismeretesség meghozza a gyümölcsét. Erre számítanak Viszneken is. (gmf) Nem kell történeteket kitalálni. A történetek kitalálják — önmagukat. Az élet a legnagyobb bestseller író, s ha hagynák az írók, újságírók, hogy az élet csak úgy, szabadon garázdálkod,hassák az írásország berkeiben... Á, gondolni sem jó rá. Mert az életnek mindegy: önmaga feltalált történetei komikusak vagy tragikusak-e, reménykedők-e és nem restell oly kérdést is feltenni e történetek egyike-másdka, amelyre tehetetlen és lehetetlen szinte a válasz. A történetek kitalálják önmagukat. Mint az alábbit is. ★ Irma néni azon korban él, amikor az ember már jobban emlékszik, mi volt az első világháború előtt, mint arra, hogy mi volt egy órával en- nekelőtte. Ha különlegesen hosszú élettel áldaná meg sorsa és természete, bizony, akkor is csak töredéke állna már mögötte eddig megélt éveinek. A hevesi szociális otthonban lakó, csendes, öreg fűzfa szelídségű, hetven évét már meg is feledte öregasz- szony nagy terveket forgat a fejében. Szeretne egy szociális otthonba kerülni testvérbátyjával, aki meg a gödöllői szociális otthon lakója. Az már megint egy élet által agyafúrtan kiötlött történet. hogyan kerülhet egyszerre két testvér is öreg korára egymástól távol szociális ott" hon ha —de hagyjuk ezt most: élje meg legalább ez a történet itt a saját életét a csendes maga módján. Aki azt hiszi, hogy itt és dik jelöltet tudtak felvenni, kevés pályázó akadt a kémia—fizika szakon. Mindez azt mutatja tehát, hogy hiába javult a felsőszintű pályaválasztási tájékoztatás, és hiába tudja előre az érettségiző fiatal, hogy a különböző felsőiskolákban milyen mértékű versennyel kell számolnia, még mindig igen sok az illúzió, a divatos pályákhoz való görcsös ragaszkodás, a realitások figyelmen kívül hagyása. És ennek oka, a középiskolák pályairányító tevékenységének elégtelenségét is mutatja. Feltűnő például, hogy mennyire nem képesek felkelteni az érdeklődést a gimnáziumokban a természettudományok, különösen a matematika iránt, amely pedig egyre inkább, szinte minden értelmiségi munka alapját képezi. A keretszámokat az egyetemek kapacitása, a munkaerő-gazdálkodás szempontja, a túlképzés veszélyének elkerülése együttesen szabják meg. Célszerűtlen lenne tehát a nyomásnak engedve, úgy segíteni a huszonötezres tartalékseregen, hogy velük később a diplomájuknak meg nem felelő munkakörben dolgozók létszámát gyarapítsuk. leégte, a kívül maradók- ra gondolva, nem lenne helyes lebeszélni bárkit is a jelentkezésről azzal, hogy jó néhány helyen csekélyek az esélyek. Bölcsebb, mert nagyobb erőfeszítésre sarkall, ha tudomásul vesz- szük, hogy aki ma diplomát akar, annak népes mezőnyben és igen nehéz versenyt kell „futnia”. Ezt a versenyt ma a közoktatás vezetői igyekeznek a lehető legtisztábbá tenni, a képességek, a pályaalkalmasság és az adott teljesítmény értékelésével. Aki egyetemi végzettséget akar szerezni és rátermett a pályára, az, ha vargabetűvel is, ha sok nehézség árán is, — a statisztikák makacs számai szerint két- három évi próbálkozás után, — de rendszerint eléri célját. Az egyén számára pedig nincs biztatóbb, mint az, hogy akiben kellő mértékű reális, a társadalmi érdekekkel összhangban álló pályaérdeklődés alakul ki, az tar- tósan nem marad kívül az egyetemi kapukon. K. É. A Mátra északi részén, az egymáshoz simuló hegyvonulatok között, itt-ott völgyek húzódnak meg. A völgyekben élő embereknek a mezőgazdaság adja a fő megélhetőségi forrást. Az erdőkkel övezett völgyekben gabonatáblák és kukorica- földek virulnak. Nehéz itt a gazdálkodás, rossz a föld minősége, rosszak a termőhelyi adottságok. A legnagyobb probléma, hogy nincs elegendő víz, nem tudnak öntözni. Recsk központjától néhány kilométerre, a Búzásvölgyben nagy a felfordulás.. Megváltozik a táj képe. Március óta emberek és gépek dolgoznak itt. Felszakítják az évtizedes gyeptakarót, megmozgatják a földet: víztárolót építenek. Az egri járás legnagyobb hegyvidéki termelőszövetkezetének, a szajlai Búzakalász Tsz-nek kertészetét öntözik majd innen. Dózerek, árokásók működnek dübörögve. Hatalmas mennyiségű földet termelnek és hordanak. A Felső-Tar- na-völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat embe. rei tevékenykednek: kubikosok, gépszerelők és kőművesek. Közel fél éve tart az. építkezés, de már távolról látni a kör alakban elnyúló víztároló vonalait. Mellettünk sárgára festett dózer dohog. A vezetőülésben Kisbenedek Károly meghúzza a fehérgombos botkormányt, és a hatalmas tolólap felgyűri az előtte levő földdarabot. Azütán egy csomóba gyűjti össze a melegtől kiszáradt, kérges földet. ,, — Naponta 800—1000 köbméter földet mozgatnak meg a gépek — mondja tájékoztatásul Rózsa Sándor, a fiatal, barna arcú építésvezető. — összesen hány köbméter föld kerül el eredeti helyéről? — Harmincezer. — Mekkora lesz a tárolók területe? — Negyven hektár. — Mennyi vizet tárolnak majd benne? — 800 ezer köbmétert. Szabó Jánossal, a víztársulat elnökével lesétálunk az épülő gáthoz. Előttünk a föld egyre jobban lejt. Itt lesz a tároló legmélyebb pontja. Gépekkel alakították ki ezt a mederszakaszt, több hónapos munkával. — A közelben hat és fél méter a mélység — mutat a kiásott árokrészre Szabó János. — Honnan vezetik ide a vizet? Történet most lép a színre a bürokrácia, a hivatal Mketiensége, a részvétlenség és ezernyi sivatagszáraz lelkű társa —, az téved. Nem nagy dolog a szociális otthoni álom megvalósítása: Irma néni megírta a kérvényét, hogy helyezzék Gödöllőre. Az eljárás is egyszerű: keresni keü valakit ott, Gödöllőn, akinek mindegy, hol élheti halkuló óletét, aki szívesen lemegy Hevesre is a gödöllői otthonból. Sikerült találni partnert! Megírta tehát Irma néni a kérvényét, amelyet továbbítottak az illetékes hatóságoknak, s megírta kérvényét a gödöllői cserepartner is, akinek szintén, ahogyan az illik, továbbították a kérvényét. Az ügy máris elintézettnek látszott, a két testvér végre és öregkorukra együtt lehet. Elindult a tót igényből a két kérvény és elindult egy hatalmas harmadik is —, ez a halál. Nem a tragikus, néma film-, vagy regénybeli, hanem az életet elmulasztó, örök törvényű halai. Meghalt Gödöllőn csendben, a hasonlóan kis öreg, a cserepartnernek vállalkozó. írnia néni azonban makacs lélek, barátai is azoknak bizonyultak. Űjfent elutaztak Hevesről Gödöllőre, s az öregek védszerencséje megint kedvezni látszott: egy Hatvanból származó öreg néni vállalta volna a h^fegi át- hdyesáii — ha... Ka egy, egyetlen órát Hevesre mentükben megállhaitna Hatvanban, ahol fél évszázada, vagy egy egész is tán, hogy fiatal korát töltötte. Egy órát? Egy napot is, ha kell! És újból elindult a kérvény, mind a két irányból és újból elindult — nem, ezt nem én találtam ki, ezt az élet találta ki —, a halál is. Megint ő érkezett előbb. Meghalt a második jelentkező is. Irma néni Hevesen, a testvérbátya Gödöllőn és tót halott már közöttük a távolságon, azaz eddig megélt életükön is túl. Az ember, amíg él, ha ember, makacs. Irma néni sem adta fel vágyait, a hevesi szociális otthon sem segíteni akarását — s végre sikerült megtalálni a harmadik vállalkozót is: kérvények indultak ismét innen és onnan is. Amíg a kérvények és a két öreg sorsára és egymásra vár, azonban meghalt Heves megyében az ügyüket intéző szociális előadó és nyugdíjba ment a gödöllői cserepartner ügyét intéző és támogató budapesti előadó a tanácsnál. Üjabb levelek, emlékeztetők, s hivatali hiba is: a budapesti új előadó az öt példány helyett csak egyben küldte él a cseréhez szükséges iratokat. Heves megyéből — mit tehették mást —, visszaküldték a még tájékozatlan bu- dapesU előadónak az ügyiratot .. 1 Nem, még mindig nincs vége. Mert az épületet, ahol a budapesti illetékes végre öt példányban illetékes lehetett volna, közben tatarozni kezditek, kívül is belül te, az iratokat természetesen védett helyre összecsomagolták és most megtalálni valamit, a csodák dolga lenne... így és itt áll most Irma néni dolga. Bátyja közben egyvérzést kapott Gödöllőn, Irma néni közben feledgeti a tegnapot, hogy tisztán emlékezzék az évszázad elejére, amikor még gyerekek voltak mindketten, amikor még a halál kaszája csak a rémítgető mesékben suhant körbe. Minden bizonnyal megtalálják az iratokat Budapesten, a tatarozás miatt összecsomagolt holmik között. Minden bizonnyal Heves megyében is gyorsan intézkednek és akkor minden bizony- nyál életük végén, ebben a furcsa célban, ahová senki sem akar eljutná és mégis odakerül, egy mécsespisláko- ló pillanatra még összeakad a két testvér. Hogy a történetnek optimista csattanója legyem Mert, ha már az élet bestseller író, akkor tudni kell, hogy a sikertörténetek egyik alapja a megfelelő befejezés. ★ Nem, nem keli történeteket kitalálni. A történetek — lám —■, kitalálják önmagukat. t l, Gyurkó Géza — A Tárnából. Ez táplálja majd a tárolót. — Mikorra készül el a gát? — A tervek szerint év végére. — Az öntözésen kívül másra is hasznosítják majd a tároló vizét? — A szajlaiak haltenyésztésre, valamint vízisportolásra is. — Mennyibe kerül az építkezés? — Hatmillió forintba. — Mikor öntöznek belőle először? — Várhatóan jövőre. A Búzás-völgyi víztárolóból egyenletessé teszik a Tárná vízfolyását, így lehetőség nyílik arra, hogy a kompolti, káli, kápolnai, és a feldebrői termelőszövetkezetben is öntözhessenek a folyó vizéből. Emberek, gépek föld és víz. Ezek hatása nyomán újabb „tengerszem” születik a Mátrában, amely éltető vizet szolgáltat majd a nehéz körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezeteknek. Mentusz Károly UK2. július 22* .«amnbat ii i .■ i i ' 1 .................. 111 ” ............ " —" N V ágják a búzát a viszneki határban
