Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-21 / 170. szám

Bgri nyár '72

Kishonthy ]enö budapesti biáltásáről

AZ EGRI várszékesegyház fomkertjében. kitűnő időben, szerdán este lépett fel a työngyösi Vidróczki- együttes. A tízéves fennállását ünneplő öntevékeny tánccsoport a televízióban is jelentős eredményt ért el az országos és szoros mezőnyben. Nemegyszer jártak már külföldön is, mindig szép sikerrel. így a közönség nem kis várakozással tekintett egri szereplésük elé.

A gyöngyösi táncosok megfeleltek a felfokozott érdeklődésnek. Elsősorban azzal a változatossággal, ahogyan a műsor tartalmában, anyagában bemutatták tudásukat. Nem rekedtek meg a mátrai, Gyöngyös vidéki, észak-magyarországi hagyományoknál, gyűjtéseknél és feldolgozásoknál, bár kétségtelenül ezek a számok tették ki a műsor értékesebb és sikerültebb részét. A Rédei gyer- tyás, a Palóc körtánc, a Sum- mástánc, a Legényes és for- gatós, fel egészen a Szatmár- ökörítói fergetegesig — nemcsak a hosszú falunév teszi ezt a táncot megjegyezhető- vé! — a fiatal táncosok valóban önfeledten és vidáman megmutatták azt, ami bennük van: a lelkesedést, az ügy szeretetét, és azt a nemes szándékot, hogy a népi hagyományoknak ezt a rétegét, a falusi egykor volt világnak ezt az ünnepi és ünnepélyes liturgiáját, a cifra ruhákkal, a feszes léptekkel, a pattogó dallamokkal együtt érzik és vállalják.

Már kérdés a táncok hogyanja. Ennek az erős gyökerű együttesnek működési területe, lehetősége, formája, maga a színpad, ahol gyakorolnak, élnek, mozognak, nem teszi lehetővé egy-egy kompozíciónak harminc-negyven táncossal való megjelenítését. Itt, a várszékesegyhóz által adott színpad méretei között kissé idegenül hatott, hogy a lendületes táncok nem fogták át a betáncolható teret. Pedig a táncok sodró lendületét akkor érzi igazán a közönség, akkor kapcsolódik bele a gyors ritmusokba, akkor élvezl-veszi át a táncoló lányok és fiúk izgalmát, ha a ritmus mellé a látvány nagyvonalúsága is csatlakozik.

MINDEZ NEM CSÖKKENTI, nem rontja a gyöngyösi együttes teljesítményének értékét. Csak elismeréssel és megbecsüléssel , gondolhatunk azokra a szakemberekre és pedagógusokra, akik ezt a közös és fáradságos munkát, ezt a nevelő, rangja és szándéka szerint is komoly művészi hivatást így, ilyen eredménnyel végzik. A nagyrészt Sári József és Tímár Sándor műveiből összeállított műsorban a Fehér liliomszál lírája, a Kunsági pásztorbotoló, vagy a Méhkaréki tap- sos szilajsága szolid koreográfiával, a témát és a tyelyi ízeket éreztetően hatott.

Pribojszki Mátyás citera- játéka forró sikert aratott. Holló Erzsébet kitűnő szólistája az együttesnek, ezúttal azonban a szokatlan szcenikai környezet zavarta őt.

Az együttes kamarazene- kara jól látta el a zenei kíséret nem is mindig könnyű feladatát. Önálló számként való felléptetés így és itt, műsorszerkesztési hiba volt. Amikor a jókedvű táncosok már fáradni kezdenek, nem szabad egy még fáradtabb zenekarral finom szövésű zeneszámokat, szinten alul előadatni.

A KÖZÖNSÉG lelkesen tapsolt a gyöngyösi fiataloknak. Az Egri nyár eddigi közönségcsúcsa azt bizonyítja, hogy megfelelő előkészítéssel lehet ezres közönséget is teremteni úgy, hogy több száz külföldi lesz fénylcépezve- tapsolva is kíváncsi egy ilyen esti előadásra.

Kishómthy Jenő nevét jól ismeri a művészetpártoló egri közönség. Képed több itteni kiállításon szerepeltek, s megtalálhatók közintézményeink falain. A művész most kilépett megyénk területéről. Munkáival Budapesten, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállítóhelyiségében vendégeskedik június 30. és július 23. között. Ez a bemutatkozás fontos esemény. Először történik meg, hogy Heves megyében működő festőt ilyen rangos helyen, hivatalosan is megismerhet a szakma és a közönség. Mert bármilyen fejlett némely vidéki városunk művészeti élete, még mindig tapasztalható bizonyos Bu- dapest-centrizmus. így az „igazi debütálás” — legalábbis a szakma részére —, a fővárosban történik!

Kishonthy kiállítása: önle- mérés. Nekünk pedig alkalom, hogy bővebben foglalkozzunk a fiatal festővel. Azzal az emberrel, aki az olykor mostoha körülmények ellenére szívósan próbálja Egerben művészlétét megteremteni, festő életmódját kialakítani.

Egyébként 25 festményt, 6 rajzot, 4 plakettet vitt a művész Budapestre. Ezek egy része már szerepelt tavaly januárban egri kiállításon. Az akkori és a mostani anyagot összehasonlítva kétségkívül egy szemléletbeli tágulási folyamatot vehetünk észre az alkotásokon. Kinyílást, s tartalmi bővülést konkrét értelemben, önarcképektől, kettős arcképektől a több alakos kompozíciókig. A művész színskálája ugyanakkor szélesebbé, festésmódja oldottabbá, lazábbá vált.

Egyenes vonalban követhetjük ezt a folyamatot a Vízió, Ember és angyal című képektől — amelyek belső hangulatot fejeztek ki —, a

legutolsó festményig, a Zsuzsanna és a vénekig, mely már önmaga szűkebb problémáitól való eltávolodást, kilépést jelent, s a kiállítás egyik legszebb darabja. E táguló szemléletnek példája, színesebb megoldásban, az Anya gyermekével című festmény és a Földessy-portré is.

Kishonthy Jenő tárlatán látszik egyébként, hogy nem kiállításra dolgozó művész. Most három év anyaga, megannyi érlelt munka került a néző elé. Tartalmuk fő jellemzője az emberközpontúság. Tájak, csendéleti témáik kevéssé érdeklik, annál inkább az ember. Gyakran pszlchologizál. modelljeinek belső énjét próbálja ellesni.

Azonkívül még szükséges kimondanunk: festőnk nem dolgozik látványos eszközökkel, nem a forma felbontásával akar modern lenni. Ám közérthetősége nem gondolat- szegénység, nem a mondanivaló hiánya, hanem a lényeg meglátásából adódó szűkszavúság. Színvilága pedig igen kiérlelt, harmonikus. Nagy erőssége a rajztudás. Némely grafikája szinte szobrászban plasztikus.

Kishonthy Jenő vasárnap záruló kiállításának anyaga, hadd jegyezzük fel ezt is, Budapest után Sírokban, a helyi művelődési házban, majd pedig Recsken, a bányász kul- túrotthonban kerül ismét bemutatásra. Ezek a meghívások, illetve szereplések első lépései, megvalósulási formái annak a szerződésnek, amelyet a Mátravidéki Fémművekkel kötött a művész. A gyár, fejlődésével járó gondjai közepette, vállalta ezt a kötelezettséget, helyesen ismerve fel a tényt, miszerint a termelő üzemek anyagi lehetőségeikkel köteles résztvevői a szocialista kultúra megteremtésének. Persze az sem lebecsülendő, hogy e kapcsolat által a festő számára is új témákat, művészi problémákat nyújtó világ nyílik ki, festészetének, további tematikai tágulást te., remfcve.

F. Ladányi Gabriella

(farkas)

Képünkön: a nagy sikerű szatmárökörítói fergeteges.

£ ’ (Foto: Tóth Gizella)

SZÜTS DÉNES:

XXIX.

A Tervhivatal elnökhelyettese nagy tisztelettel és szeretettel fogadta Balátai Jenő lányát, és a kölcsönös udvariasságok után azt mondta, hogy az a grandiózus terv. amiről édesapja álmodott, a megvalósítás útjára került. Egyezményt kötöttek a Szovjetunióval, és nincs már akadálya a magyar alumíniumipar gyors fejlesztésének. — Nemrég kötöttük meg és írtuk alá az egyezményt — magyarázta az elnökhelyettes, és barátságosan hunyorgott Évára. A bauxitból Itthon timföldet csinálunk. Ezt kiszállítjuk a Szovjetunióba, •hol olcsó vízi energiával a timföldből tömbalumínium készül, s ezt a tömbalumíniumot vízi úton visszahozzuk. Magyarországra. Mi ebben az üzlet? A Szovjetunió nekünk az áramot világpiaci áron számítja fel. Ugyanakkor hatalmas vízierőműveiben a világpiaci ár alatt tud elektromos áramot előállítani, ök tehát ebben megtalálták számításukat.

július 21., péntek

Mi pedig szintén jól járunk, mert elektromos áramot veszünk az alumíniumgyártásunkhoz, s bauxittal fizetünk, tehát azt csináljuk, amit a kedves édesapja akart!

Évente mintegy 80—100 ezer tonna tömbalumíniumot kapunk vissza, s ebből fedezzük az autóbuszgyártási programot, az építkezések alumíniumszükségletét, műszer-, híradás- és elektrotechnikai iparunk óriási alumíniumigényét. Ezért építettük fel Székesfehérvárott és másutt a további feldolgozó egységeket. Hazánk így Európa egyik legnagyobb alumíniumíeldolgozó államává válik ...

Az elnökhelyettes végül megkérdezte, miben lehetne Évának segítségére ? Éva szeme felcsiílant, és már majdnem kimondta, amire gondolt, amikor az elnökhelyettes közbevágott: Balátai Jenő lánya, ha geológus, akkor biztosan kutatni akar, s ő bármelyik intézetbe szívesen felvéteti Évát, ha ilyen kérése lenne. Éva megjegyezte, a kutatás helyett a bányászati tervezőnél osztályvezető. és többet keres, mint két kutató együttvéve. Ezen jót nevettek, és a fogadásnak vége lett.

Szász a szállodai szobában könnyű mozdulattal fellibbentette Éva ágyán a takarót, mintha valaminek a helyét keresné. Szíve hevesebben vert. Éva parfümje úgy ölelte körül, mintha egy test melegét az érzékiség más hullámhosszára hangolták volna át. Éva illata tikkasztó édességgel töltötte meg torkát és tüdejét, néma átkokat szórt a szeretett nőre, hogy nincs itt és nem csókolhatja puha ajkát, nem ölelheti át kissé nőietlenül erős, de mégis kívánatos testét.

A zajra később figyelt fel, s talán ha felkészül rá, akkor nem éri ilyen váratlanul, összerezzent. Az ajtón nem kopogtak, hanem valaki belerúgott, nekiesett. A zaj az előszobán át tompa puffanásokkal ért el hozzá. Kirohant. Kinyitotta az ajtót. Éva majdnem a karjaiba zuhant.

— Drágám, mi történt veled? — kérdezte, mert azt hitte, felesége rosszul van, beteg, baleset érte.-i- Ne vágj, Dániel, ilyen bamba képet. — Az asszony megfordult sarkain, kilódult Dániel kezéből és az egyik heverőre zuhant. Szász felesége fölé najolt. Arcába ko- nj’akfelhő csapott. — Ügy, szóval ivott — állapította meg keserűen.

Éva imbolygott, kezével tétova mozdulatokat tett. Irányérzékét is elvesztette már, mert a cigarettájára sem tudott rágyújtani és öngyújtójának lángját kétszer is elfújta, de az agya kifogástalanul működött. Tudta, mit beszél, csak legfeljebb tömörebben, élesebben fogalmazott, mint máskor.

— Dániel — szólt újra a férjére. — Főzz nekem egy kávét, mert sokat ittam.

— Látom: — Szász jelentőségteljesen nézett rá, és tekintetéből, ha az asszony olvasni tudott volna, megláthatja saját mély, karikákká 1 ánvókoH szemét, puftridtan lángoló arcát, vastag ajkát, amelyen elmasjv- tolódott a festék, tia most

úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, akkor Éva iránti szerelmét hazugsággá változtatja. De vajon mit tett Éva és meddig mentei? Ahogyan kinéz, abból egy cseppnyi jóra sem lehet következtetni. De nála éppen az ellenkezőjét is fel lehet mindennek tételezni.

Szász haragja nem párolgóit el, amikor Éva megkísérelte az esetet magyarázni, hogy milyen jó, hangulatos társaság verődött össze, motorcsónakáztak, s kirándulásukat az egyik spliti bárban fejezték be ... egyszóval isteni volt, csak kicsivel több konyakot ivott a kelleténél. Szász hallgatott. Az asszony hangja, testtartása arra várt, hogy Dániel kiabálni, dühöngeni kezd, talán még meg is pofozza, de mert ez elmaradt, s helyette csak férje szikár, csontos arcát, fürkésző hideg szemét látta, benne a megvetés apró fintorával, ő kezdett méregbe jönni. A baljós hallgatás idegeire ment. Nincs szemrehányás, nincs szenvedélyes jelenet, csak lehangoló csend. Erre kitört belőle a düh.

— Nos, ha igazán tudni akarod, jóképű, stramm férfiakkal voltam. Nem két lábon járó tranzisztorokkal. Nem az életnek csak kibice- löivel... Flessburger pedig úgy vezeti a motorcsónakját, mint egy őrült, de nekem tetszett, elragadott, repültem ...

Az asszony felkelt és az erkélyajtóhoz ment. Sokáig forgatta a kilincset, mire az ajtó zárját ki tudta nyitni. A szabadból eles levegő hatolt be, meglibbentve a függöny alsó szárnyait.

— Tudd meg! Amíg te a papírjaidat bújod, addig én...

A kávéfőző csövén sisteregve folyni kezdett a kávé, de Szász nem vett róla tudomást. Éva utóbbi megjegyzésére fojtott hangon reagált: — Nos. addig te? Mit c.

— Mit csinálnál, ha megmondanám?

Szász közelebb lépett, feleség* Jtggját szorítva, maga felé fordította az asz- szonyt.

— Éva! Ez már igazán nem tréfa. Mi történt veled? Beszélj! — Szász előtt felvillant a kölni gyógyszerész ferdemosolyú képe, táskás, szemöldök nélküli szürke szeme, békaarca, de ezzel együtt mindaz, ami ezt a férfit körülveszi. A kocsi, a pénz, a jacht, a fényűzés, és az előzőleg teljesen képtelennek tartott gondolat lassan vészterhessé vált: Éva és Flessburger... mint ’ nő és férfi ?

Nem, ez abszurdum!

Szász arca komorrá vált és sokkal jobban tükrözte a belső feszültséget, semhogy Éva ne vette volna észre.

Ezt akarta, tessék, Dániel jó úton járt ahhoz, hogy olyan képet vágjon, mint egy torreádor a mérkőzés alatt, amikor a bika már egyszer felöklelte. De a torreádorokkal nem szerencsés dolog tréfálkozni, és amit akart, végeredményben már elérte. Szemével engedékenyen, békülékenyen kacsintott, és Dániel fejét esetlenül keblére vonta.

— Dániel, ne légy. ff <-e eddig jutott el, aztán a már a padlóra folydogáló kávéra pillantott, s ez az aprócska szabálytalanság megszakította gondolatainak fonalát:

— Jaj, a kávé — sikol- totta.

Szász felugrott, kihúzta a főző zsinórját, kiöntötte a kávét, és amikor Évának átadta a csészét, csendesen hangsúlyozott minden szót:

— Éva! Megbocsáthatatlan hanyagság lenne a részemről, ha az időmet szórakozásaid ellenőrzésére kellene fordítanom, különösen most, már az üdülésünk végén. Ne rontsd el a ...

Az asszony félbeszakította:

— Ugyan, Dániel, csak egy kicsit szórakoztam és ittam. Az az olasz srác olyan dagadt, mint. egy dip- le... aipt,e ... acpioaocus.

Szász felkelt, kiment az erkélyre, ahonnan egyfelől a tengerre, a keskenyebb szögből sédig, a távoli..meg

a lámpák gyenge fényében is fehéren világító sziklára, házakra, teraszokra lehetett látni. Várakozó némaságba burkolódzott.

Évát feldühítette férje hallgatása. Szeretett volna most már jól odamondogatni Dánielnek, de ereje csapongó gondolatai között szóródott szét. Viaskodott az alkohollal. Igyekezett embernek maradni, és egyben leplezni a valóságban megtörtént dolgokat. De miért magyarázkodjon? Nem csalta meg a férjét, csak flörtölt. Ha megkérdezné Dánieltől, kimenne-e vele Nyugatra, kint maradna-e, vajon mit válaszolna? Fless- burgert rá tudná venni, vigye ki mindhármójukat. Miért ne?... Áh, Dániel nem jönne. De nem is a férje érdekes, hanem ő, a saját akarata. Érdemes lenne egy ilyen férfival élni? Mit tud már beváltani az ígéreteiből? Dániel képtelen lenné bármilyen munkát másra áthárítani. Ez egy komplett őrült... Mos, főz, varr. Megleckézteti, meg bizony. Ki-, hozza még majd egyszer ab-, bői az átkozott nyugalma-, bői. Ó, Dániel, ítéletei a világról... plakátsorok...

Éva feltápászkodott és a fürdőszoba felé tartott. Kihúzta magét. Kereste azt a szót, mondatot, amivel férjét _ lesújthatja, megalázza, ami felforralja a vérét, de, mert túlságosan fáradt volt, kezével legyintett:

— Ne add a nagyot, Dániel! Rám gondolsz... A régi magamra... A tengerre gondolj, Dániel... jobban teszed... A tengerre!

Szász hallotta, amint a fürdőszobában megereszti a zuhany csapját. Aztán a zaj megszűnt, nagy csend lett. Szász hirtelen elhatározással a szekrényhez ment, másik inget húzott, nyakkendőt kötött és zakót vett. Az ajtót halkan tette be maga után. Azzal a gondolattal távozott, semmit sem rendezett el, semmire sem jött rá, semmit sem tisztázott.

vl,MáÍH ifolytatjuk.)

A Vidróczki együttes fellépéséről